Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

Oktatástechnikai központ Somogybán A tudományos-technikai fejlődés lassan a peda­gógia évszázados szó­használatát is »'megfertőzi«: a technika, a kibernetika, a rendszerelmélet nyelve és fo­galomvilága helyet követel magának szakmánkban is. Nem véletlen, hogy egyre gyakrabban esik szó az oktat- tás -technológiájáról«. Ez a műszaki szakkifejezés az ér­telmező szótár szerint a »gyártási folyamat elméletét és gyakorlatát« jelöli. A kí­sérleti pszichológia és peda­gógia eredményei lehetővé fették, hogy ezt a racionális megközelítést a tanítás-tanu­lás folyamatának modern ér­telmezésénél is alkalmazzuk. A tömegoktatás háromszáz éves technológiája napjaink­ban válságba került. Az azo­nos művelődési esélyeket, a személyiség optimális kibon­takoztatását csak az eszköz- telenségtöl felszabadított pe­dagógus valósíthatja meg. Az elmúlt évtizedekben — és különösen az utóbbi tíz év­ben — ezért fordul egyre na­gyobb figyelem a pedagógus munkáját segítő, a tanítást- tanulást 'könnyítő eszközök »újabb nemzedékei« felé. Az iskola — bár szervezete és hagyományos munkaformái természetes ellenállást tanú­sítanak — nem vonhatja ki magát a tudományos-techni­kai fejlődés hatása alól: tar­talmában. szervezetében, kapcsolat- és eszközrendsze­rében szükségképpen átala­kul. Az átalakulás irányítá­sa a társadalom és az erre hi­vatott szervek nagyon nagy felelőssége. E folyamat sza­bályozásának világos útmuta­tást nyújtó alapdokumentu­ma számunkra a Központi Bizottság 1972. június 15-i határozata. A tartalom és a forma megújításának feladata — és nagy lehetősége — kettős gondot okoz, kettős veszélyt jelent. A napi sajtóból és a szakirodalomból is jól ismer­tek azok a viták, eszmecse­rék, tanulmányok, amelyek, a kérdés művelődéselméleti- pedagógiai összefüggéseit, az iskolái nevelés és oktatás tartalmát, eszközrendszerét, s mindebben a pedagógus he­lyét, szerepét, változó felada- it vizsgálják. Nem kisebb gond azonban az iskolarend­szer és szervezet, a tárgyi és a személyi feltételek optimá­lis, a technikai fejlődéssel összhangban történő és köz­gazdaságilag megalapozott fejlesztése. Az oktatási beru­házások egyre bonyolultab­bak — és egyre drágábbak lesznek. A A indaz, ami a fejlesz- lV\ lesztésre általában vo­natkozik, áll az okta­tástechnikára is. A reális fej­lesztés, a népgazdasági le­hetőségekkel való ésszerű gazdálkodás igénye és fele­lőssége késztette a Művelő­désügyi Minisztériumot 197.3- ban az Országos Oktatástech­nikai Központ létrehozására. Az országos oktatástechni­kai hálózat részeként ala­kult meg megyénkben is — a pedagógus továbbképzés me­gyei intézményéhez kapcsol­va — az oktatástechnikai központ. A Művelődésügyi Minisztérium negyedmillió és a megyei tanács mintegy fiOO 000 forintos támogatásá­val megszervezett központ nem előzmények nélkül jött létre. Alapját azok a korábbi erőfeszítések jelentették, amelyeket egyrészt a kapos­vári gépipari szakközépisko­la tett az oktatás korszerűsí­tésére, a modern eszközök széles körű alkalmazására másrészt a továbbképzési ka­binet a pedagógusok oktatás- technikai felkészítésére, to­vábbképzésére. Az új intéz­ménynek — szűkös feltételei ellenére — a gépipari szak- középiskola adott otthont; vezetői és tanárai oroszlán- részt vállaltak a szervezés, indítás úttörő munkájából. A megyei oktatástech­nikai központ a köz­oktatás továbbfejlesztését, a korszerű oktatási eljá­rások és technika elterjesz­tését, a pedagógusok munká­jának ‘korszerűsítését hiva­tott segíteni, szolgálni. Hármas funkciójának meg­felelően —, hogy ti. megyei audio-vizuális illetve sokszo­rosító központ és oktatófilm tár, —, három részlege van. Az audio-vizuális központ egyik feladata, hogy fo-y.ima- tosan gondoskodjék az okta­tási és nevelési intézmények­ben alkalmazható eszközök mintapéldányainak beszer­zéséről és azok felhasználá­sától a pedagógus továbbkép­zésben, ill. a gépipari szak- középiskolában folyó kísérle­ti jellegű munkában. Ennek megfelelően biztosítja a kü­lönböző tanfolyamok, tovább­képzések technikai feltételeit, különböző oktatástechnikai tanfolyamokat, bemutatókat, tapasztalatcseréket szervez. Másik alapvető feladata, hogy műszaki és pedagógiai tanácsokat adjon a megyei művelődési osztálynak és az intézményeknek az oktatás­technikai-eszközök beszer­zéséhez, működtetéséhez és rendeltetésszerű felhaszná­lásához. Ezt a tevékenységet a jövőben egy oktatástechni­kai módszertani szaktanács- adó alkalmazásával szeret­nénk megalapozni. A sokszorosító központ a nyomdai sokszorosítással ké­szülő pedagógiai segédanya­gok (tanmenetek, módszerta­ni útmutatók, feladatlapok stb.) tömeges előállításáról gondoskodik és közreműkö­dik a megyei pedagógiai­módszertani kiadványok, ta­pasztalatcsere-anyagok ké­szítésében. Ugyanakkor terv­szerű kísérletekkel, illetve más oktatástechnikai intéz­mények tapasztalatainak át­vételével fokozatosan meg­teremti a feltételeket a kü­lönböző ismerethcrdozók, el­sősorban az írásvetítőkhöz használható fóliák, másolásá­ra, sokszorosítására. A z oktatóíilmtár a kü­lönböző oktatófilmek iskolai kölcsönzését bo­nyolítja le, és a filmállomány tervszerű gyarapítása mellett folyamatosan gondoskodik egyéb audio-vizuális ismeret­hordozók (magnószalagdiák, írásvetítő-fóliák stb.) gyűjté­séről, tárolásáról és kölcsön­zéséről. A bevezető részben utal­tunk arra, hogy az iskolák felszerelése évről évre na­gyobb gondot, nagyobb fele­lősséget jelent. A beszerzés­nek nemcsak jelenlegi anyagi lehetőségei szabnak határt, hanem a népgazdaság és a közoktatási tárca teherbíró képessége is. A ma már számbavehető közeli és távla­ti lehetőségek ismeretében pedig körvonalazható a fej­lesztésnek egy mértéktartó, reális programja. Az oktatástechnikai eszkö­zök tömeges elterjesztésével egyidőben központilag kell gondoskodni az ismerethor­dozók (diafilmek, pergő fil­mek, fóliák, hangszalagok, programok stb.) tömeges elő­állításáról is. Az új eszközök alkalmazása nem fokozhatja az egyébként is túlterhelt pe­dagógusok igénybevételét, nem kényszerítheti őket a se­gédletek kisüzemi — és nem mindig szakszerű — előállítá­sára. A központi segítségnek együtt kell járnia a techni­kai-módszertani felkészítés­sel, továbbképzéssel is, mert ezek az eszközök csak így válhatnak az iskolában folyó rdunka igazi segítőivé. A közelmúltban egy orszá­gos tanácskozáson dr. Ádám Sándor mérnök-közgaszdász, a Művelődésügyi Miniszté­rium főelőadója ismertette az oktatástechnikai eszközök tö­meges alkalmazására, elter­jesztésére vonatkozó vizsgála­taik, számításaik eredményét. Véleménye szerint — gazda­sági lehetőségeinket, a tech­nikai-gyártási feltételeket, az 'ismerethordozók előállításá­nak ütemét és a pedagógu­sok didaktikai technikai fel­készültségét, felkészítését fi­gyelembe véve — a követke­ző 10—15 évben néhány alapvető eszköz tömeges el­terjesztését, alkalmazását le­het és kell biztosítani, olyan mértékben, ahogy azok min­den osztályban, mjnden peda­gógus rendelkezésére állja­nak. Véleménye szerint elsősor­ban a diavetítő és a magneto­fon együttes alkalmazásának elterjesztésével adhatunk jó, sokoldalúan felhasználható segédeszközt minden iskola- fokozatban, iskolatípusban. (Egy-két éven belül várható egy viszonylag olcsó, kb. 10.000 forintos áron forga­lomba kerülő dia-magnó megoldás, amely egyetlen ké­szülékben, beépített szinkro- nizátorral, jó vetítési lehető­séggel megszünteti a legna­gyobb gondot: az eszközök lassan áttekinthetetlen sokfé­leségét.) A jelenleg forgalom­ban levő 16 mm-es filmekkel szemben a 8 mm-es elsősor­ban a DUPER 8-as filmeké a jövő az iskolában. A könnyen kezelhető készülékek, az ok­tatás folyamatába jól beil­leszthető 3—4 perces filmek nagy segítséget adhatnak munkánkhoz. Harmadik he­lyen az írásvetítő alkalmazá­sának óvatos — az ismeret­hordozók gyártásával és más műszaki problémákkal szá­moló — kiterjesztését említ­hetnénk. Mindezek mellett a jelenleginél is nagyobb szere­pet kell hogy kapjon az isko- larádió és az ískólatelevízió adásainak felhasználása, fel­dolgozása. Ez természetesen nem je­lentheti azt, hogy az oktatá­si intézmények meghatározott körében ne folynék kísérlet a nyelvi laboratóriumok, az egyéni és a kollektív oktató­gépek, a zártláncú televíziós és más — ma még talán nem is ismert — oktatástechnikai eszközök alkalmazására. A kísérletek tapasztalatai, ered­ményei menet közben is meg­termékenyítik az iskolai gya­korlatot és megalapozzák az ezredforduló iskoláját. • ja azonban józan, reális /y| fejlesztési programra, a beszerzések sza­bályozására, korlátozott anyagi lehetőségeink okos felhasználására van szük­ség : és arra, hogy a meglevő vagy az ezután be­szerzett eszközöket tudatosan,, szakszerűen — és rendszere­sen használják is fel az isko­lákban. Dr. Kelemen Elemér a továbbképzési kabinet vezetője. Új könyvek Nemcsak a közgazdászok, hanem az olvasók széles köré­nek érdeklődésére is számot tarthat Bácskai Tamás—Husz- ti Ernő—Simon Péterné össze­foglaló műv.e, A pénz. A Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában megjelenő munka sok érdekes, kultúrtörténeti adalékkal, képpel, illusztrá­cióval ismerteti a pénz kiala­kulását, szerepét, funkcióit, a legrégibb időktől nap- jainking. Antonio Gramsci az eddigieknél gazdagabb vá­lasztékú börtönleveleit is ki­adták. Levelek a börtönből címmel. Egy sűrűn napiren­den szereplő problémához, a népesedéspolitikai kérdések­hez ad jó segítséget az a ta­nulmánykötet, amely Szabady Egon szerkesztésében és. be­vezetőjével jelent meg, Népe­sedéspolitika — a világ né­pességi problémái címmel. Az Európa Könyvkiadó új­donságai közt, a nemrég in­dított Századunk mesterei so­rozatban jelent meg Iszaak Babel: Lovashadsereg című elbeszéléskötete. Egy másik szovjet elbeszélő kötete is megjelent, Jurij Nagibin könyve, az Illés napja, a ne­ves író válogatott elbeszélé­seivel. Egy kötetben látott napvilágot a Gilgames és az Agyagtáblák üzenete, ékírá­sos akkád eposzokkal, versek­kel. Üj kiadásban látott nap­világot Thomas Mann nagy klasszikus regénye, A varázs­hegy, A Világirodalom reme­kei immár ötödik sorozatában pedig — szintén sokadik ki­adásban — Thomas Hardy Egy tiszta nő című regénye. Az Európa zsebkönyvek so­rozatának új kötete az ameri­kai J. D. Salinger világhírű regénye, a Zabhegyező. Az Akadémiai Kiadó külön­leges újdonsága a kétkötetes Magyar—vietnami szótár, amelyet a hazánkban tanuló vietnami diákok munkakö­zössége állított össze, sok esz­tendős lelkiismeretes munká­val. Megjelent A magyar ké­miai elnevezés és helyesírás szabályainak harmadik köte­te, ez a legfontosabb ásványok és kőzetek nevének helyes írásmódját ismerteti. Harma­dik, javított kiadásban látott napvilágot Csáki Frigyes: Szabályozások dinamikája cí­mű műve, amely a lineáris szabályosáselmélet fontosabb kérdéseit tekinti át. A kriti­kai jegyzetekkel ellátott tel­jes Mikszáth-sorozat 69. köte­te az író 1884-ben írt cikkeit, karcolatait tartalmazza. A magyar szépirodalmi stílus­kutatás fontos műve Zsilka Tibor: Stilisztikai statisztika című könyve, amely a XX. századi magyar írók, költők stílussajátságait vizsgálja eg­zakt módszerekkel. Több érdekes .könyvet je­lentetett meg a Gondolat Könyvkiadó is. így napvilá­got látott Erdődy János: Ve­lencei karnevál című regénye, a francia Claude Dulong: A szerelem a XVII. században című kultúrtörténeti érdekes- ségű könyve, az Európai an­tológiának a francia felvilá­gosodással foglalkozó soroza­tában pedig A francia színház a XVIII. században című kö­tete. 0 Somogyi Néplap £ % * * ** if. \ ....n.... Fm \ I l JM 1 i JWC ( iff ‘ < *-G Matrakeresztes. (Kertész Sándor rajza) Nyári fényben (Mohácsi Regős Ferenc grafikája) Orsovai Emil Otelló a Dóm-téren Szent nyugtalanság istenszárnyai anyag idő és fényszeretkezés ha van még másnapom enyém legyen suttogó Tisza vízromantikád a parton őshalak mind meghalunk és fák csodálkozásunknak virágai megtorpannak az este útjain egy egész világ lehet semmivé ha költészet gyullad föl hirtelen Desdemona minden nő egy kicsit s én csapnivaló Otelló vagyok kinek elég az első felvonás és máris jöhet a megváltó eső, hogy ' ne kelljen benned magam megfojtanom *Ahetiés Zsu&olyátt Nézzék ezt a két embert, Abait és Zsupolyánt. Ugyan­abban az országban ugyanab­ban a városban, sőt egy­ugyanazon esztendőben szü­lettek. Szociális származásuk is hasonló, némi jóindulattal munkás, szigorúbb mérce sze­rint kispolgári. Mindegy. Tény, hogy ha a két nagyjá­ból azonos féltételek között indult ember pályáját dia­gramban felrajzolnánk, két olyan görbét kapnánk, ame­lyek nagyjában azonos hul­lámvonalat írnak le, de soha sem találkoznak; amikor az egyik görbe felemelkedik, a másik lehanyatlik és megfor- j ditva. Az iskolában kezdődött. A matematika tanárnak az volt fura szokása, hogy mindig a névsor elején kezdte a felel- tetést. Minden órán, kivétel nélkül Abai volt az első fele­lő. Abai jöjjön ki, Abai kijött, »>bezúgott«, ahogy akkor mondták, »fát kapott«, ahogy ma mondják — mehetett a helyére. Még két A-betűs kö­vetkezett, aztán két B-betűs, de Zsupolyánig soha sem ju­tott el. Abainak egyetlen bá­nata volt, hogy miért nem hívják öt Zsupolyánnak, vagy legalább -is Zabainak. A sportközi foglalkozáson vi­szont Abai volt előnyben: szegény U. V és Z-betűsök már sose jutottak oda a ping­pong asztalhoz. Ha valaki bajt kevert az osztályban és nem lelték a testtest, a névsor elején kezd­ték a büntetést. Szegény Abai mindig beleesett. Azért az előnyért, amelyet Zsupolyán ilyenkor élvezett, Abai a könyy osztásnál kárpótolta magát. Akkoriban ugyanis — a nem. tudnátok, drága fiatal barátaim — a diák nem vá­sárolt ám minden esztendő­ben vadonatúj könyveket. Mire a Zs betűhöz értek, min­den könyv elfogyott. Jött az érettségi. Abai attól remegett, hogy az elején még szigorú lesz a mérce, ezért ö elhasal. Zsupolyánt meg a hi­deg rázta, hogy ha a Zs betű­ig nem bukik meg valaki, őt húzzák meg a statisztika ked­véért. Bevonult katonának. Abait azonnal beöltöztették. Mire Zsupolyán következett, ki volt a sor, létszámfelettiként leszerelték és csak négy év múlva, a háború végén vonul­tatták be. De a hadifogság mindkettőjüknek osztályré­szül jutott. Abait, aki a név­sor elején állott, négy eszten­dővel hamarább engedték ha­za, mint a szerencsétlen Zsu­polyánt. Jöttek a békeévek. Abai hamarább kapott lakást, mint Zsupolyán, de hamarább ka­pott társbérlőt is. Zsupolyánt később racizták, szanálták, mint Abait, de később is vet­ték vissza. Aztán megint új korszak következett. Abai már régen megkapta a kedvezményes üdülőtelket, amikor Zsupo­lyán még mindig a várólistán volt. Viszont Abaira rögtön kivetették a plusztelek- ingatlanforgalmi különadót, amit Zsupolyán megúszott, mert mire rá került volna a sor, visszavonták a rendele­tet. Majd elfelejtettem monda­ni, hogy idővel mindketten megnősültek, családot alapí­tottak. A kis Abait mindig elsőnek szólította ki a matek­tanár. a Zsupolyán csemeté­nek sose jut hely a pingpong­asztalnál. Novobáczky Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents