Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

I KÁNIKULÁBAN Más esztendőkben a nyári időszak természetes velejárója volt a kánikula. Az idén vi* szont hosszú ideig szinte hi­ánycikk. Ez év nyarán inkább hideg-, mint hőrekordokat je­gyeztek föl a meteorológusok. Július vége viszont mégiscsak meghozta az igazi nyarat. A hónap utolsó napja is 30 fok fölötti meleggel búcsúzott. Rá­adásul a levegő páratartalma is rendkívül magas \«olt, s ez teszi nehezen elviselhetővé a meleg napokat. Persze — főleg a Balaton mellett üdülők — sokan régóta óhajtották, hogy végre legyen igazi nyaruk is. Nekik könnyű, hisz ott van a Balaton hűs hul­láma. Viszont sokan vannak azok is, akik nem óhajtják a 33—34 fokos maximumokat. Vagy talán ennyivel ki is egyeznének, mert bizony ná­luk majdnem elviselhetetlen a kánikula, s bizony nem köny- nyű a helytállás. A siófoki forgalomirányító rendőr »Hivatalosan« akkor lép Ha nincs az új forgalmi rend, i létszáma valóban csak nagy menthetetlenül bekövetkezett volna a »dugó«. A közlekedési rend őre a tűző napon, a 40—45 fokos hőségben mint egy kar­mester dirigálta a nagy ára­datot. Látszólag fáradhatatla­nul. Csak néha pislantott föl — egy kissé szemrehányóan — a már kihelyezett, s bekap­csolásra váró forgalmi lám­pákra. Bár működnének már... 70 fok a Yéndiófa konyhájában Bizonyos; hogy Balatonszár­szón az országos hírű vendég­lő konyhaszemélyzete annak idején nagy örömmel fogadta az új gáztüzelésű berendezést. Most aztán a gáztűzhelyek és gázkemencék rosszabbik én­jüket is megmutatják Sebes­tyén Viktorné főszakácsnak és 18 munkatársának. — Tessék nézni, 70 fok — j mondja a konyhavezető, tisz- | tes távolban tartva a hőmérőt I a »tüzet okádó« gázlángtól. — Csak az tartja a lelket ben­nünk, hogy nincs messze szolgálatba a szekszárdi elága- j augusztus 20-a, amikor remél- zásnál, amikor azt a forgalom j hetően a meleg, no meg a mun- megkívánja. Tegnap délelőtt i ka is csökken — mondja Se­bizony lélegzetvételnyi idejük sem akadt az itt szolgálatot teljesítőknek. A siófoki utca a kánikulában ugyan majdnem kihalt volt, de a közutakon hömpölygött a gépkocsiáradat. bestyénné. Nemes Pál üzletvezető — aki naponta 4—5 órát együtt izzadj a konyhában munkatár­saival — nem neheztel a sza­vakért. A Véndiófa jelenlegi erőfeszítéssel teszi lehetővé, hogy naponta 1200—1500 ebéd készüljön a kánikulában majdnem elviselhetetlen kö­rülmények közt. A pékkemencénél „csak” 52 fok A hivatalos cím túlságosan hosszú, ezért a fogyasztok Ka­posváron még manapság is úgy kérik a kenyeret a Bethlen j téri 3. sz. szaküzletben, hogy az a »Tolnai «-pékség Dől való [ legyen. Szilagyi Zsigmondi mű­vezető húsz esztendeje itt dol­gozik. már. Két brigád süti a ropogós kenyeret este nyolctól másnap délután kettőig. A nappali műszak lejárta1 előtt ki tudja hányadszor törölte meg verejtékező homlokát, megitta — ki tudja hányadik — feke­téjét, s pohár szódavizét. — Tessék nézni — mutat a hőmérőre, — í>2 fok. Persze nem a kemence szájánál, ahol száz foknál melegebbet »lehel« a sok ropogósra sült kenyér. Nehéz mesterség ez télen- nyáron. De így kánikulában még több teher zúdul a ke­nyérsütés mestereinek nyaká­ba. A 3. sz. sütöde brigádjai azonban nem panaszkodnak az 52 fokra sem. Ügy mondják: ez a szakma velejárója. Ök pedig szeretik mesterségüket — a kánikulában is. Remény a gyógyuláshoz Moszkvában operálnak egy kaposvári kislányt Üveg és valuta Parádi jegyzetek kösse, letelepítse. A 700 mun­kás közül több mint 360 tál. / Ki tudja hány fok a volánnál Ahogy irodalmi, kulturális értékeinkkel gyakran nem va­gyunk kellően tisztában, épp­úgy nemzetgazdasági kin­cseink, gyáraink kitűnő ter­mékei felől is sokszor tájéko­zatlanok vagyunk. Azt még középiskolai tanul­mányainkból csak tudjuk, hogy az üveget kvarchomok, dolomit, ammóniákszóda és hamuzsír keverékéből tűzön olvasztva kapjuk, de hogy a Parádi Üveggyár gyönyörű ólomkristályait hazai közön­ségünkön kívül a messzi kül­föld jóízlésű vásárlói mennyi­re keresik, már érdeklődésün­kön kívül áll. Hivatalos levéltári adatok alapján II. Rákóczi Ferenc fe­jedelem nevéhez fűződik a parád-óhutai műhely alapítá­sa. Az ő debrői birtokához tartozott az ásványi anyagok­ban és fában gazdag mátrai vidék. Az 1708-as alapítású huta és környéke még a XIX. század közepe előtt a Károlyi­család birtokába került. Már ekkor ezerszámra ké­szítették a gyógyvizes palac­kokat és a díszes emlékpoha­rakat. A fatüzelésről később áttértek a szén-, majd az olajtüzelésre. A fazekaskemen­cét kádkemencével cserélték ki, és egyre modernebb gé­pekkel szerelték föl az üze­met. Érdekes azonban, hogy az itteni üveggyártásnál meg­maradt az előállítás kézműves jellege. Sörös-, konzervesüve- geket lehet az automata gé­pek sűrített levegőjével elő­állítani, de a vázákat és po­harakat tüdővel kell fújni. Ez igen nagy gyakorlatot és nem kisebb szakértelmet igényel. Párádon gyémántkoronggal csiszolnak. Ilyen csiszológép összesen tíz van az egész or­szágban, és ebből három a gyár tulajdona. Az üzem egyre fejleszti szo­ciális és kulturális intézmé­nyeit. Hétszáz személyes für­dőt építettek, orvosi rendelő­jüket, művelődési házukat, könyvtárukat bővítik. A gyár 700 munkása közül 200 négy sportágban tevékenykedik. Sorban építik a dolgozók az új családi házakat, amelyekre legutóbb 4 millió forint ka­matmentes kölcsönt kaptak. A gyár fő profilja az ólom­kristály, melyet a hazai pia­con kívül 30 külföldi cégnek szállítanak. 1968-ban 23 millió forint értékű árut exportáltak, tavaly pedig már 54 millió fo­rint értékűt. A gyár mindent elkövet, hogy a fiatalokat ide­Kovács József Volán-gépko­csivezetőhöz télen is »meleg­ügyben« kopogtatnak az ügy­felek. A fűtési idényben Ka­posváron tüzelőolajat szállít a háztartásokba. Nyáron kevés az »olajos« ügyfél. Tegnap fia- ] épületanyagot fuvarozott Ka- I posvárról a Balaton mellé. Többek / között Angliába,’ — Hány fok lehet a Molotov Svájcba, Franciaországba,! volánja mellett? — kérdeztük. A fényképen egy derűs kis­lányt látnak az édesanyjával. Idillre mégse gondoljon sen­ki. A kislány, a tizenöt éves Markaf Éva, súlyos beteg, mű­tét előtt áll. Mosolyának for­rása a bizalom: talán meg­gyógyul, hamarosan búcsút mondhat a gyógyszerkenek. Pontosan emlékszik a nap­ra: 1972. szeptember 20-án délután történt. Másnapra ta­nulta az irodalmat és készí­tette a házi feladatot rajzból. Nem sikerült úgy, ahogy szá­mította, ideges lett. Levegőért kapkodott, mindene zsibbadt. Az édesanyja rögtön orvoshoz vitte, ő azonban nem segíthe­tett, saját autóján rohant vele a kaposvári kórház gyermek- osztályára. Dr. Környei Vil­mos megyei gyermekkardioló­gus az első vizsgálatok után fölismerte, a szív okozza a bajt, a pitvar és a kamra kö­zött súlyos rendellenesség aka­dályozza a szívműködést.. A bizonyossághoz azonban újabb vizsgálatokra volt szük­ség. Budapesten, az Istvan- kórház gyermekosztályán dr. Kamarás János főorvos meg­erősítette a föltevést: a kis­lány születése óta hordozza az elváltozást. Ekkor hangzott el először: csak műtét segíthet. Dr. Árváy Attila szívsebész­professzor vizsgálatai után szomorúan jelentettte be: a kislány szívbillentyűjét is pó­tolni kell. Közben egyre gyakrabbak lettek Éva rosz- szullétei, néha álmában ron­tott rá a baj, eszméletét vesz­tette. Az édesanya, Markaf József né, mindent elkövetett gyermekéért, ennek is köszön­hető, hogy Éva betegsége nem [ hatalmasodott végzetessé. Napjai nyugodtan teltek, a kö- j rülményei kiegyensúlyozot­tak, az édesanya a kisebbik lányával, a nyolcéves Szilvid néhány hét múlva levél érke­zett Markaf Józsefnének. A moszkvai Herzen utcai 6-os poliklinikán Filatov profesz- szor elvállalta az operációt, és sürgősen kérte Éva leleteit, hogy a specialisták már jóval a műtét előtt munkához lát­hassanak. Az örökös .félelemben élő édesanya egy kicsit megnyu­godott. Nemcsak a gyors in­tézkedés. hanem a levél me­leg szavai miatt is. Megnyug­tatták: segíteni akarnak, s fog­nak is ... Éva egy hónapra ismét kórházba kényszerült, dr. Halka Sándor osztályveze­tő főorvos a napi vizsgálatok és a kezelés után nyugtatgat­ta, már nincs messze a gyó­gyulás. Az édesanya mesélte, hogy amikor Pét rovszkij profesz- szor, szovjet egészségügyi mi­niszter a közelmúltban ha­zánkban járt, a sajtóból min­den lépését figyelemmel kí­sérték.. A professzor nyilatl-ío- | zott a televízióban, elmondta, | milyen eredményeket értek el j a szívműtéteknél. Markafék úgy érezték, Petrovszkij pro- | fesszor őhozzájuk szól. biztat- j ja őket: Éva meggyógyul. Éva és édesanyja szeptem- I bér 1-én utazik Moszkvába. Mi is hisszük, boldogan tér | haza. P. D. Svédországba, Norvégiába, | — Nem használok hőmérőt, , eavütt gyakran vitte ki­Hollandiába, de meg Kanada- ™v7sj£Í \ rándX (Az ínya egyedül ba es az Egyesült Államokba a höség De nekünk még neveli két lányát, mások se­mert látja, nekivetkőzünk. I gitségére azonban soha sem is szállítanak. Az angol és kanadai partnerek nemrég öt évre szóló egyezményt kötöt­tek a gyárral. A Parádi Üveggyár keresett, ízléses gyártmányain kívül valutát is »termel«, és a jó munka alapján elviszi jó hí­rünket a földkerekség legtá­volabbi országaiba is. Gy. Z. Jó A buszon azonban köti a gép­kocsivezetőt a szolgálat for­mai előírása is — mondja. Felhörpint egy hideg jaffát, s folytatja útját. A szokottnál is gyorsabban, hazafelé. Egy kislánnyal gyarapodott ugyanis tegnap az eddei Kovács csa­lád. Ilyenkor mit számít a ká­nikula. Kovács Sándor szorult.) 1973 elején nagy öröm érte a családot, az Országos Orvos- szakértői Intézet bejelentette, fölveszi a kapcsolatot a szov­jet egészségügyi minisztériumi szervekkel, a rendkivül bonyo­lult műtét ugyanis idehaza nem végezhető el. Moszkvából ~"'r TV? i ic7i n i A ioc 11 lül 1 1 IRáHBÁN Y l ÍSZG K — A malmokban, a törők­ben sérült emberek dolgoznak talán? — kérdem a kísérőm­től. — Szinte valamennyi ar­cán fehér kötést láttam ... — Az lenne a baj, ha nem használnák — válaszolja. — Ez ugyanis a friss levegős ké­szülék, a lepesztok, amely még 'az egy millimikron nagyságú port is fölfogja. A Szovjet­unióban gyártják, ezért orosz nevén ismert. Könnyű, és tel­jes védelmet nyújt, mert csak a testbe bejutott ércpor okoz­leengedik, a gyantát pedig ki­mossák. A nagyobb szemcsék fölfogására szitákat építenek az oszlopfejekbe. Ezután az uránt ismét mossák, tisztítják. Ne gondolja, hogy már vége! Marad még a lecsapás, a tisz­títás, a porlasztás és a szárí­tás. S ez csak az egyik fajta eljárás. Többféle van, s min­dig újabbat keresnek. Költsé­ges és kockázatos még ez a munka. — És csodálatos. Amíg kialakult, sok baj, hát betegséget. Gammasugár- szenvedés, éjszakázás, vesző­dés; őrlődés zajlott itt le. — Ezért ment tönkre jőné- hány ember. — Aki nem bírta idegekkel. Mert mi történt? A sok éjsza­kázás, fárasztó, kínlódó töp­rengés után következett a pin­ce. S ez szellemileg, fizikailag nyomorékká tette az embert. Akik erősek voltak, átvészel­ték ezt az időszakot meg­edződtek. zás, ami a ruhán is áthatol, (alig van itt. Egyébként a leg­veszélyesebb munkahelyeken mindennapos orvosi vizsgálat ellenőrzi a munkásokat. A következő teremben szin- ítén hatalmas fémkádak soraf koznak. Fortyog bennük a for­ró zagy. A kádakhoz vízszintes >és függőleges csövek csatla­koznak. A függőlegesen kis ab­lakok sorakoznak. Látom, hogy a sárszínű folyadékban 'fekete szemcsék keringenek. Ezek a kádak a szorp- ciós oszlopok —- mutat körbe a technológus. — Itt választ­juk le a meddőtörmeléket üle- ipítéssel, az uránt pedig úgyne­vezett ioncserélő gyantával. 'Ezt látja a kémlelőablakon. KÉT GYEREK MEG EGY ÁRVA Amíg az irodaépületben vá­rakoztam az egyik újítóra, ta­lálkoztam egy zömök, széles vállú férfival. — Én arról vagyok híres — ► Magyar gyártmány és világhí- mesélte nevetve —, hogy el­Somogyi Néplap rű. A gyantát oszlopokban he­lyezik el, s ezeken átfolyat­ják az uránzagyot. Persze, még jó pár vegyület csapódik le itt a különböző sók, man­gán, nátriumklorid és más .vegyi anyagok hatására. ^ — A végén az uránoldatot toltam a koncentrátum cso*ma- golását. Sokat vesződtünk ez­zel. Ügy mértük, mint a bol­tos a lisztet: lapáttal. Hát ez mégse mehet, gondoltam. Volt ismeretségem a diósgyőri gép­gyárnál, rendeltem egy dobo­zoló berendezést. Meg is jött. Kezdetben még dolgozott is. Na, mondtam a feleségemnek, most az egyszer én is berúgok. Előre ittam a medí'e bőrére. . . Másnap, ahogy még mámoro­sán bementem a csomagoló- ba, látom ám, hogy a gép gyűri a fémdobozokat, mint a rongyot. Szállt a por, bokáig gázoltunk benne. Megint la­pátolhatunk. Gondolhatja, mennyit beszívtam. — S nem fél? — Semmi panaszom sincs. Megjegyzem, utána hosszabb szabadságra mentem ... Cigarettával ^kínálom. Int, hogy itt nem. Kimegyünk az udvarra és rágyújtunk. — Bent tilos a dohányzás — mondja. — A cigarettával is bevihetünk némi uránport a szervezetbe. Mellettünk sódombok. Ala­csony betonfal veszi körül őket, a színük piszkos szürke. Idősebb, kopasz férfi gumi­tömlőből öntözgeti a halmokat. — Itt készítjük elő a vegyi folyamathoz — magyarázza a mérnök. — Aztán egy csövön átvezetjük a nagycsarnokba. Régen tető alatt raktároztuk, de megjártuk vele. összeta­padt. Nem győztük faragni, csákányozni tíz-tizenöt em­berrel. Most meg, amint lát­ja, egy ember kezelgeti. Egyébként a sókezeléshez, a talicskázáshoz azokat az em­bereket küldtük, akiknél a vizsgálat kimutatta, hogy a szervezet egyensúlya némileg fölbillent. Ezért hívták Kocse- dónak a sótelepet. Aztán pár hét múlva ismét orvosi vizs­gálat. A munkások kivétel nélkül visszatérhettek munka­helyükre. — Sugárfertőzés ezek sze­rint nem volt? — Legalább is olyan mérté­kű nem, hogy ez maradandó [Sövényvédelmi tá]ék'"staló Elszaporodnak a takácsatkák A júniusi és július eleji l tetettek az alma- és a szilva- gyakran csapadékos, változó- ültetvények, de helyenként a kony idő kedvezőtlen volt a barackosokban is erős fertözé- gyümölcsfa-takácsatkák sza- sek vannak. porodásának. a hónap végére Ezek a rendkívül apró sok. viszont erőteljesen megnőtt az szor szabad szemmel alig lat. egyedszamuk valamennyi ku - ható rovaroK _ ha tömegesen turaban. Varhato, hogy az at- etsiapor(Xjnak — szívogatasuk- kanépesség még tovább no- kal idö elötti iombhullást és vekszik. Fokozottan veszélyez- ezáltal terméskiesést okoznak. A sikeres védekezéssel most azt a népességet g éríthetjük jelentősen, amelyik rövidesen nyomot hagyott volna az em- f megkezdené a telelő tojások berekben. Az üzem fennállása \ lerakását. A rovarölő szer Ki. választásakor az élelmezés- egészségügyi várakozási idő megtartása végett az egyes gyümölcsfajtáknál vegyük fi­gyelembe a szüret várható idő­pontját. A védekezés a már leszüretelt gyümölcsfákon is — Nem látom, hogy megvi- Jjavasolt. Rovarölő szerek nagyüzemben: Dimecron 50 0,1, Dimecron 100 0,03, Tinox 0,1 százalék;' házikertben: Bi-— 58 EC, Unifosz 50 EC, Foszíoti­óta egy nagyobb sérülés volt, de az mechanikai jellegű. Va­laki álmosan jött be dolgozni, a gép letépte a karját. Most portás. selték volna az izgalmak. Megint nevet. Hatalmas kül színi kád felé mutat: — Az a Dorr-ülepítő, mégjon, Nogos 50 EC, Vapona 48 mindig idegesít engem, ugyan-jEC 0,1 százalékos oldata (100 is én vagyok az a mérnök, aki5fiíer vízhez 1 dl). Hektáron­)kenti vízmennyiség 800—1200 (liter (100 négyzetméterre 8—12 (liter). Augusztus első harmadában nyire megy tönkre. Én már ^várható a burgonyabogár ma­a gép berendezésekért felel. Nem sűrít tükéletesen. Egyéb­ként az embertől függ, meny­megőrülhettem volna néhány-1 szór. Először akkor, amikor mir.t< gépészeti osztályvezetőnek azt sodik lárvanemzedékének tö­meges megjelenése. Fokozot­tan veszélyeztetettek a megye déli és középső részén levő ourgonyatáblák, ahol — első­a feladatot adták, hogy h^ti^j-ban a házikertekben — az nap alatt készítsek elő egy fej-felső nemzedék elhúzódó fejlő- lést. Tudtam, erre legalább fdése miatt a védekezések több egy hónap kell. De nem volt#kejyen késtek, és a kártevő pardon. Kétezer embert kér­tem. Aztán elkezdtük a mun ’ zavartalanul kifejlődhetett. A [lárvák elleni védelemmel a kát. Először az elektromos f súlyos lombkárosodás megelő- vezetékeket kellett kiépíteni, f zésén kívül már az áttelelé A mi szerelőink és a DÉDÁSZ f népességet is jelentősen gyé- munkásai éjjel-nappal dolgoz-inthetjük. A tömeges lárvake- tak. Akik elfáradtak, a fák f lés idején védekezésre java nivalónk alig volt. Három nap múlva megépítettük az akna­50 0,05, Wofatox 0,5 százalék. 700 liter/ha vízmennyiséggel rosszul ^Házikertekben: Sevin, Satox P—50, Ditrifon WSC 0,2 szá­tornyot. A sietségben rögzítettük, eldőlt. Majdnem agyoncsapott két pihenő mun- Jzalék (100 liter víz/20 dkg), kást. Aztán fúrtunk, robban­tottunk. Sok anyag kárba ment. Mi meg olyanok vol­tunk már. mint a lakatlan szi­getre vetődöttek: nem mosa­kodhattunk. nem borotválkoz­hattunk. Hat nap múltán ki­jött az igazgató és kérdezi Gyakran tapasztalható, hog\ a permetezések hatékonyságéi a magas hőmérséklet befolyá solja. Száraz levegőben még t leggondosabban előkészítet; permetlé sem fejti ki pusztító hatását, ezért lehetőleg a bo »Na. hogvan állunk, elvtár-? rús, szélcsendes időt válasszuk Rpimi'« »Mi már alig állunk.Jde mindenképpen a délutá feleltem, de a múlva készen lesz.« fejtés két óra^ vagy a órákat. Közve t lenül eső előtt és után ne per (Folytatjuk.) í metezzünk. »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents