Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-30 / 202. szám
V Együtteseink életéből Gazdag nyaruk volt a ' somogyi együtteseknek. Legjelentősebb kórusaink, a Vikár Kórus, a Pedagógus Férfikar és a Kaposvári Kamarakórus Kőröshegyen mutatkozott be. A Pedagógus Férfikar Barcson készült föl a szereplésre- A Vikár Kórus részt vett a debreceni nemzetközi fesztiválon is. A vízváriak kórusa a nyáron Jugoszláviában szerepelt. A Balaton Táncegyüttes évek óta -jr : ISyári képeslapok — Ügy hallottuk, a Somogy Táncegyüttes külföldi vendég- szereplésre is készül. Igaz? — Meghívást kaptunk Nyu- gat-NémetországbóI. Talán novemberben teljesíthetjük a meghívást. A Fonómunkás Kisszínpad rendezője, Vértes Elemér foglalta össze az együttes nyarát. — Július 1—7: Kazincbarcika. Országos kiemelt minősíA Fonómunkás Kisszínpad a Máré-vári napokon. test szereztünk. Rajtunk kívül kilenc együttes dicsekedhet ilyen értékeléssel- Mint ismeretes, bejutottunk a Szóljatok játszók, regölők! döntőjébe is, ezért jutalomüdülést kaptunk. A bulgáriai Albenán csodálatos napokat töltöttünk. Üjra itthon: a Máré-vári napok záró műsorán bemutattuk -a Vasra vert fohászt. Augusztus 20-án gyári ünnepségen szerepel- tü'-. —-m Böhönyén. bztífdaa kezdődtek a próbák. Az új évad kezdetén tagtoborzás folyik az együttesbe. A városból bárkit — aki tehetséges — szívesen fölvesznek az együttesbe. Míg az együttes tagjai pihentek, Vértes Elemér az új »évad« tervén dolgozott. Két önálló estet tartanak az ősszel, bemutatják a Kis herceg alapján készült színpadi játékot, fölújítják Brecht Az óceánrepülés című művét. November j 7-én az ünnepi műsorban fon- | tos feladatot kap az együttes, t Hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára Somogy három évtizedéről állítanak össze műsort- Vége a nyárnak. Együtteseink újra kezdik a munkát. Horányi Barna — Fogtál már valamit? — Még nem. Igaz, csak félórája jöttem ki. Itt vagyok vendégségben a szomszéd házdolgozik a nyári szezonban, a i- Siotour balatonföldvári üdülő- | helyi klubjában minden hét- | főn folklórműsort mutatnak be. A Somogy és a BM Tánc- együttes sikeresen szerepelt a balatonföldvári néptáncfesztiválon. Szinte az egész nyarat végigjátszották a Fonómunkás Kisszínpad tagjai, aztán irány — a tenger... A Somogy Táncegyüttes, illetve a Fonómunkás Kisszínpad nyaráról bővebben is beszélgettünk. Orbán Csaba először a sikeres balatonföldvári szereplést elevenítette föl, a díjakat. Az együttes négyszer lépett föl ezenkívül a Balaton-parton. Míg a Somogy Táncegyüttes tagjai egy kis lélegzethez jutottak, Orbán Csaba egy tanfolyamon vett részt Budapesten. — Mit hasznosít belőle? — Somogybán is, egyelőre Kaposváron, elindítjuk az erdélyi hagyományon alapuló úgynevezett táncház-mozgalmat • A táncház fogalma magyarázatot kíván. Fiatalok találkozóhelye, ahol a program elsősorban táncolásból áll, de nemcsak ebből. Nálunk, Magyarországon, a Bihari- és a Bartók-együttes nevéhez fűződik a táncház meghonosítása, Novak Ferenc dolgozta ki erdélyi tapasztalatai nyomán. A somogyi táncházat a megyei művelődési központban a BM és a dombóvári néptáncegyüttes segítségével kívánjuk megvalósítani. A széki táncrendet vezetjük be. Ma közvetíti a televízió KAPUTT! TÖNKRETETT, tönkrement, darabokra hullott, szétrombolt, összetört, kikészült — mindezt jelenti a kaputt szó, s ez a címe az olasz haditudósító, Curzio Malaparte könyvének, amely igen-igen távol áll a második világháborús olasz haditudósítások mindenáron lelkes hangjától. Malaparte könyvét titokban írta — és csak Mussolini bukása után jelenhetett meg. (Nálunk az Európa Kiadó adta ki, 1962-ben.) A Kaputt most televíziós játékként kel új életre. Esztergályos Károly írta és rendezte televízióra ezt a kegyetlen drámát. Dráma? Nem szabályos ebben az értelemben. Mégis egy feszült órát tölthetünk Frank vacsoráján. Frank, Lengyelország német kormányzója — Latinovits Zoltán alakítja — művészlé- lek. Ha gondja, tárgyalásai vannak, ha valamiben döntenie kell, visszavonul és zongorázik. Beethovent, Schu- mannt és Chopint. És nem érti, hogy az általa kezdeményezett krakkói koncerten miért nem csapódott össze egyetlen lengyel tenyér sem Chopin zenéje után ... Frank vacsoráján vendég Malaparte is, akit Mensáros László játszik. Szellemessége félelmetes, humora kegyetlen. Mondatai borotvaélen táncolnak. Kétértelműek. Hallhatóan dicsér; de aki odafigyel, megérzi, hogy átkozódik. Olasz tiszti egyenruhája kötelezi, ugyanakkor lehetőségeket is biztosít számára: nem bírhatja hátrálásra a fasiszta elnyomó gépezetet, de egy-egy jó szót mondhat, egy-egy biztató tekintetet, emberi gesztust adhat az elnyomottaknák. Elmondhatja - az, elnyomottakkal történteket Frank kormányzó vacsoráján és a Ho- henzollem Louise-szal folytatott beszélgetésekben. A két főszereplőn kívül a tévéjáték két síkján — Frank vacsoráján és Malaparte megelevenedő történeteiben — sok érdekes emberrel, kiváló színészi alakításokkal találkozunk. Frankné szerepében Moór Mariann — férje feltétlen hódolója. A vacsorán a náci tisztek és kollaboránsok karéjában is feltűnik az ellenzéki magatartás. A spanyol követ — Garas Dezső — indulataiban, Federico Windisch- grátz herceg — Balázsovits Lajos — belenyugvásában, ak. arról beszél: »Csodálatos dolog halottnak lenni.« És az elnyomottak? Lázár Mária egy lengyel hercegnőt alakít, aki még egy széket sem fogad el égy nácitól. Ven- czel Vera egy fiatal lányt, akit a németek a katonai bordélyba kényszerítettek. Malaparte történetei elmondva, megelevenedve szövik át meg át a tévéjátékot. Közülük az utolsó a legyek története. Malaparte a legyek elszaporodásáról kérdezett egy nápolyi kocsmárost. »...Nápolyban is küzdöttünk a íegyekkel, sőt egyenesen háborút viseltünk a legyek ellen. Hát akkor miért van még annyi légy Nápolyban? — kérdeztem. Széttárta a karját, úgy válaszolt: Mit tehetünk, uram? A legyek győztek!« E TÖRTÉNET után, a film befejező képsorában Frank kormányzó ebédlőjét szinte ellepik a fekete egyenruhás SS katonák, hogy eltakarítsák a vacsora romjait. Csak a sisakjuk csillog, fekete tőlük a terem ... Malaparte könyve 1943-ban fejeződik be. T. A. ban. Kijövök néha egy-két órára. — Van engedélyed? — Nincs, de nem is kell ide A Nagy-árokban bárki pecáz- hat engedély nélkül is. — Pedig úgy mondják, ide is kell. — Ide? ... Egyébként miért érdekel? Semmi közöd hozzá. Látni rajta, hogy megsértődött, elfordul, többet nem szól egy szót sem. — Jöttek már ide üvegbotokkal is fölszerelve, mégsem fogtak semmit. Jó ez a kis bot. Én vágtam, kint a gyepűben. Látja, még orsó sincs ra,ta. — Nem is akar olyan igazi üvegbotot? — Megszoktam én már ezt a karót. — Ma jó a kapás? ■ — Fogtam három keszeget. Mindig jó. talán azért is járnak ide annyian. Nekem van engedélyem, de az itt levők kilencven százalékának nincs. Én nem szólok nekik, engem ne szid jön senki. Pedig igazán megéri! Alig pár forint ide, no és a Balatonra se drága. — Az egész család kijött? — Igen, kipakoltunk az üdülőből. A barátommal' otthon is eljárunk halászni, legtöbbször a Dunára. Tegnap is kinn voltunk. — Az jidülőben el tudják készíteni/a nalakat? — Hogyne! Van ott minden, csak az a baj, hogy sokat kell vacakolni vele. Persze, azt már a feleségem csinálja. — Kint, a Dunán, gyakran ellenőriznek a halőrök? — Elég gyakran, de én szerencsére még nem sokat találkoztam velük. — Miért? — Nekem nincs engedélyem, csak a barátomnak. — Ha elkapják? — Az attól függ ... — Mégis, mennyibe kerül? — Mondom, ha helyszíni bírság, akkor egy-két százas ugrik, ha följelent, akkor sokkal több. Persze, nem mind kukacozik. Van olyan, amelyik elnéz sok mindent, persze, ] kell hozzá egy ötvenes vagy egy kis pálinka. | — Maga szerint ez így tiszj ta ügy. — A halőr is ember. — Látom, most jöttél ki a kerékpároddal. Miért Siettél ? — Hazavittem a‘z előző fogást, aztán kiküldtek, fogjak még egypárat, mert amit hazavittem, az kevés lesz az ebédhez... N. J. Szólásra következik r LESKÓ LÁSZLÓ Sötét ügyek környéken, hogy a föld szapo- »eldurvult lelkű köznép« volt# rodjék, »divat volt«'az unoka- hibáztatható, hanem azok,# testvérek közötti házasság is.) akiké a gyárak termelésének # 4. Nem ez volt az első és haszna volt. És azok, akik a A szóváltást erőszak követte: az elfogott tettes későbbi vallomása szerint Fe- rehc bottal verekedett, ő az esernyőjével védte magát. Az öccs jobb szeme közelébe talált az idősebb botja. Akkor ő kirántotta szarvascsont nyelű bicskáját, és szúrt... / Látta, hogy a földre eső vonszolni kezdi magát, fordított neki. »A halál oka: elvérzés« — ezt állapította meg az orvos. Az újság — a Somogy vármegye — cikkírója ítélt, »kinyilatkoztatott«: »Rideg példája annak, hogy a köznép lelke a mi viszonyaiban. A vagyoni viszonyokban. Az egyébként nem túl bőbeszédű anyag tartalma sok mindent elárul annak, aki nemcsak a szörnyű tettre koncentrál. íme, egy következtetéssor. Van valószínűsége! 1. A két Hegedűs fivér eljárt hazulról dolgozni a vá- Hátat /rosba. Ebből nyilvánvalónak látszik, hogy az apjuk földje, »birtoka« nem volt elegendő a megszaporodott család eltartására. Pedig valószínűleg mindketten ragaszkodhattak a házhoz, a földhöz, hiszen Jáegyetlen ilyen eset akkoriban. E sorok írójának egy szennai öregasszony mesélt hasonlót, amely körülbelül akkor történhetett, amikor a zselic- szentpáli. A föld miatt lőttek agyon valakit ott is. Az élet olcsóbb volt, mint a föld. S ezért bizony nem az földet öt-tízezer holdjával ad- < ták-vették. Miattuk vált Káin-< ná néhány Hegedűs János-sze-< rű, jövőtől rettegő nyomorult. Hegedűs Ferenc után fele- < ség és két apró gyerek ma-1 radt. Vajon mi lett a sorsuk? Erről nem számolnak be a' korabeli dokumentumok. A csodakgtyvalék sem segít Álljunk meg itt mi is néhány szóra! Gondolkodva elevenítsük föl még egyszer a történteket. Vajon csakugyan arról van szó, amit a korabeli újság — a tehetősebb osztály szája íze szerint fogalmazó cikkíró — állít? Ez lenne az ok? Inkább: az-okozat! Az ok másban keresendő. Véleményem szerint a kor társadalis inkább zsarolási céllal. ahogy sok ezer gyermek fej2. Zselici faluban laktak, lődését is elősegítette. A gyermekeknek életkedvet kölcsönös csak egy ízben, s rövid folytonos munkában mennyire időre hagyta el a portát, akkor megerősíti eldurvul és legösztönösebb értékeket is elveszíti...« Ezen a tájegységen — köztudomású — kevés a művelhető terület. Annak a kevésnek va- lószínűtlenül nagy értéke lehetett. 3. Ha örökléskor a földet meg kell osztani, a rész senkinek sem biztosít megélhetést. Ezért uszíthatta a második asszony az idősebb gyerek ellen a fiát. (Egyébként a Reklám 1908-ból: »A lesoványodást meggátolja,^a testet, a gyermek húsát egészségessé, erőssé fejleszti a SCOTT-féle Emulsió. Ez a szer a legjobb gyógyító és erősítő táplálék gyermekek részére, és az ön gyermekét is éppúgy, mint — A továbbiakban még arról szeretnék szólni, hogy... Ebben a pillanatban, amikor mélyebb lélegzetet vett, rádöbbent, hogy senki nem figyel rá. Eddig is észlelt valami halk zsongást, de úgy látszik, hogy a mikrofon, amely torzított egy kicsit, félrevezette. így ahelyett, hogy megállt volna, inltább erősíteni próbálta a% hangját. Most azonban, a sóhajtásnyi szünetben egyszerre úgy érezte, nem képes túlkiabálni a teremben ülök egyre erősödő, suttogásból, félhangos beszédből, széknyikorgásból összeállt zaját- Ahogy papírlapjaiból felnézett, látta, hogy előtte alig három méternyire jóízűen nevetgél egy csoport, arrább ketten is szundikálnak, egy tokás, de fiatalos arcú, kopasz férfi elmélyülten firkál valamit a noteszébe, mögötte ketten egy újságba bújnak. Az elnökség felé pillantott, tőlük várt volna senöz. Ha betegeskedik a gyermek, úgy azonnal adassék neki Scott-féle Emulsió. Egy eredeti üveg ára 2 K 50 fillér.« (Kiemelések tőlem: L. L.) Egy kor, amelyben kenyér, hús, zsír helyett Scott-féle Emulsiót javallnak a csontsovány gyerekeknek! Társadalmi J igazságtalanságon — osztály- J viszonyokon — azonban nem J segíthet semmiféle csodakoty-J valék. És ez sem: »Tegnap,# mintha vasárnap délelőtt 11 órakor* gítséget. De ott sem figyeltek osztotta ki másodszor a kA Beszélgettek, majdnem f hangosan at-athajolva egy- posvári Jótékonysági Nőegylet f máshoz, így egyiküknek sem az ingyenkenyeret. A szegény # tűnt fel, hogy egy-két másodszűkölködők most is . tömege-1 percig nem hallják a meg- , f szokott mikrofonhangot. Hirsen jelentkeztek, de az egye-f telen pokoli ötlete támadt: sülét, figyelemmel arra, hogy # itt, a »hogy«-nál abba kelle- csak igen mérsékelt összeg áll é célra rendelkezésre, csak az arra legérdemesebbeket része- # sítette ingyenkenyérben.« (So- mogyvármegye, 1905. december 12-i szám.) Így volt. Igaz volt. (Folytatjuk) ne hagyni az egészet! Mit erőlködjön, úgysem figyelnek rá, azt sem veszik majd észre, hogy a mondatot nem fejezte be. Aztán mégis másként döntött. Mintha szöveget olvasna továbbra is, az üres lapot nézve folytatta a megkezdett mondatot: ... — hogy teljesen fölösleges igénybe vennem a tisztelt jelenlevők figyelmét, feltehetően drága idejét. Azt hiszem, még hálásak is lesznek nekem, amiért, legalább öt perccel lerövidítem a tanácskozást. így csupán — az elkészített hozzászólásom további része helyett — azt mondom: mindenkivel egyetértek, még azokkal is, akiknek más a véleményük. Miért is bolygassam meg-e csendes, elégedett társaság kedélyét azzal, hogy be is fejezzem az előterjesztéssel ellentétes véleményem kifejtését, és elmondjam javaslataimat? így hát kívánom, hogy a tisztelt tanácskozás minden kedves részvevője csücsüljön még sokáig jól előmelegített székében, és csevegjen jóízűen társaival az emberi élet legvégső határáig- Köszönöm a figyelmüket. Várta, hogy döbbent csend fogadja zagyvaságait. Esetleg néhányan felugrálnak, csitítják, az elnöki asztaltól elnézést kérnek a figyelmetlenségéért. a hátsó sorokból pedig bátorítóan integetnek, hogy így kell ezt csinálni, végre valaki kéményen véleményt mondott. De nem történt semmi. Csupán annyi, hogy amikor lelépett az emelvényről, valaki az elnökségben abbahagyta a beszélgetést, fölkapta a fejét, és hivatalos hangon megszólalt: — Befejezte, elvtársnő? Köszönöm: Szólásra következik ... P. L. 1
