Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-30 / 202. szám
Szórakozás, művelődés, szabad idő Borítékolt vélemények it csináltatok szómba- , egészségesebb folyamata. Mi-1 ta meg, hogy M ton? — Szórakozni voltunk, táncolni. Ugye, milyen ismerős ez a válasz, és milyen természetes, hogy a szórakozást említve a tánc, a nevetés jut először eszünkbe. Vagy mégsem? Ha jobban belegondolunk, több mindent fel tudunk sorolni, ami szórakoztat minket, és mégsem a nevetéssel, a »mulatóssal« van összefüggésben. Mostanában oly sok szó esik a szórakozásról, hogy önkéntelenül felvetődik sokunkban a kérdés, hogy miért, minek köszönheti a szórakozás ezt a nagy figyelmet? A szórakozás tartalma, a szabad idő felhasználásának kérdései iránt mutatkozó nagy érdeklődést a gyakorlat szülte. A szabad szombatok egyre több munkahelyen való bevezetése, a szolgáltatások népszerűsége, terjedése a lakosság körében a társadalom egyre szélesebb rétegeiben növeli meg a szabad idő mennyiségét. Annyi plusz idő áll a rendelkezésünkre, amely lényegesen több, mint amennyi ház körüli teendőink elvégzéséhez, a munkavégzés közben elhasznált energiánk pótlásához, a felfrissülésünkhöz elegendő. A korábbi évekhez, évtizedekhez képest egyre több idő jut művelődésre, szórakozásra. Kérdés, hogy élünk-e, és hogyan ezzel a lehetőséggel? Nemcsak az egyes embert érintő kérdés ez. Az egész társadalom érdeke, művelődéspolitikánk egyik célkitűzése, hogy a megnövekedett szabad idővel okosan gazdálkodjunk, azt kellemesen, hasznosan, változatosan töltsük. Politikai kérdésről is szó van, hiszen a jól, a hasznosan töltött szabad idő, a valóban kikapcsolódó időtöltés — szórakozás pozitív hatása jól mérhető a munkateljesítményen is. Azonkívül az ügy közművelődésügyi kérdés is, hiszen műveltségünk, ismereteink jelentős részét éppen szórakozásaink során, szinte , észrevétlenül szerezhetjük meg. E szempontból klasszikus példának számít, hogy egy-egy igényes színházi előadás megtekintése, egy-egy jól választott kirándulás mennyivel járulhat hozzá irodalmi, esztétikai, történelmi stb. ismereteink gyarapításához. Nem tagadhatjuk, jócskán vannak ma még, akiknek a szórakozás valóban nem jelent többet, mint a táncot, a mulatóst, a sörözést vagy a kártyát. A társadalom egészében azonban elindult és egyre inkább általánossá lesz a szabad idő felhasználásának legnagyobb ben jelentkezik ez? Megnőtt a tanulási kedv, növekedett az érdeklődés a kulturális intézmények — színházak, mozik, múzeumok — látogatása iránt. Az utóbbi években az eladott lemezek számával is mérhetően nőtt a komoly zenei érdeklődés, egyre növekszik hétvégeken a kirándulók száma stb. A társadalom anyagi-gazdasági helyzete — az, hogy évről évre jobban élünk, hogy jut pénz a kirándulásra, autóra, telekre, színházra, hanglemezre — nagymértékben hozzájárul ehhez a fejlődéshez. Megteremtődtek tehát a gazdasági, anyagi feltételek. Lássuk be azonban, hogy nemcsak pénz kérdése ez. Igényeink is megnőttek és állandóan növekednek, hiszen éneikül a folyamat el sem kezdődhetett volna. Az igények növekedését, érdeklődésünk változását jelzi az is, hogy ma — még 1 inkább, mint korábban —'nem választhatjuk szét mereven a művelődést és a szórakozást. Nem két külön kérdésmi, hanem nagyon is egymásba fonódó tevékenységekről van , szó. Vannak ugyah a művelődésnek és a szórakozásnak is olyan területei, amelyek határozottan szétválnak. A tanulást például 'természetesen inkább a művelődés szándékával folytatjuk, zenés szórakozóhelyre viszont elsősorban kikapcsolódni, szórakozni megyünk, és aligha jutna eszünkbe erről a művelődés szándéka. Szabadidő-tevékenységeink egész sorára viszont inkább az jellemző, hogy a művelődést, a szórakozást szolgáló elemek együttesen megtalálhatók bennük. Nyilvánvaló, hogy a szórakozási, művelődési formák kiválasztását nagyon sok tényező befolyásolhatja. Természetes, hogy minél igényesebb valaki, minél szélesebb érdeklődési körrel,' nagyobb műveltséggel rendelkezik, annál igényesebb lesz szórakozásának megválasztásában is. A z egész társadalom szempontjából pedig ez azt jelenti, hogy a társadalom műveltségének jó jelzője szórakozásunk színvonala is. Szórakozásunk igényesebbé és sokrétűbbé válását jól mutatja a saját munkaterületemről, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont egyik vizsgálatából vett példa is. E vizsgálat a nézőknek és hallgatóknak a rádió és a televízió szórakoztató szerepéről, a szórakoztató műsorokról alkotott véleményeit vizsgálta, és többek között azt állapítotlliányosságok, szabálytalanságok a kisiparosok kereskedelmi tevékenységében A minőségvizsgáló intézetek, a KIOSZ és a tanácsok bevonásával hét megyében 237 kisiparos kereskedelmi tevékenységét, elsősorban az állami előírások érvényesülését ellenőrizték. A kisiparosok többsége a kereskedelmi előírások szerint dolgozik. Az ellenőrzött kisiparosok 27 százalékánál azonban különböző szabálytalanságokat tapasztaltak, s ezért felelősségre vonják őket. A szabálytalanságok főként jogi tájékozatlanságra, felületességre, esetenként azonban anyagi előnyszerzésre vezethetők vissza. Az ellenőrzések elmarasztalták az illetékes hatóságokat is az iparigazolványok tervszerűtlen kiadása miatt, mert engedélyezték a kisiparosok kereskedelmi tevékenységét egyébként jól ellátott kereskedelmi központokban is. Néhány kisiparos megtévesztette a vásárlókat külföldi címkék, megnevezések használatával. Csongrád és Győr megyében fordult elő, hogy a kisiparosok szabályellenesen, saját termékeiken kívül más, szórakozást az emberek többsége számára a televíziózás jelenti. Ez a tény persze önmagában még azt is jelenthetné, hogy ez azért van így, mert a televízió a legkényelmesebb, a legkisebb fáradsággal elérhető szórakozásforma. Miért hát, hogy mégis idézzük? Azért, .mert a tévénézők a műsor egészét, magát a televíziózást tartják igen szórakoztatónak. A televízió műsorpolitikájának alapja a művelődés, a tájékoztatás és a szórakoztatás egységének megteremtése. A televízió nemcsak szórakoztató műsorokat sugároz, hanem ismeretterjesztő, komoly zenei stb. műsorokat is. A nézők számára pedig többé- kevésbé minden vagy majdnem minden műsor, a Nyitott boríték, az , Iszlám vagy a nemzetközi karmesterverseny, a kabaré szórakozást nyújt. Ez pedig nem jelent egyebet, mint azt, hogy olyan műsorok is, amelyek gyarapítják ismereteinket, fejlesztik zenei, irodalmi stb. ízlésünket, betölt- hetik a szórakozás szerepét igen sok ember, számára. Azt jelenti' tehát, hogy igen sokan vagyunk, akiknek a szórakozás nem egyenlő csak a mulatóssal, a nevetéssel. Nem különleges jelenség ez, hanem egyre szélesebb körben terjedő folyamat. Feltétlenül összefügg 'az iskolázott- sági szint emelkedésével, a tanulási kedv terjedésével. társadalom fejlődése abban az irányban halad, hogy ez a - folyamat, amely művelődési kedvünk növekedésében, szórakozásaink igényesebbé válásában elindult, minél általánosabb, minél természetesebb legyen. Politikai, világnézeti kérdés ez, és egész társadalmunk érdeke. N. M. Gyűlnek a leveleim, miként másokéi is. Őrzöm őket. Van köztük ilyen is, olyan is. Riportokkal, cikkekkel — nemcsak az enyéimmel — egyetértők, de elégedetlenek is. Így természetes ez. Nem lehetünk mindig mindenkivé] azonos állásponton. Hisz akkor nem lennének gondjaink, problémáink; ez azt is jelentené. Márpedig azok vannak. Közéletiek, egyéniek is. A levelek egy részéről szeretnék most írni pár sort- Azokról, melyek kedvesek nekem. Faluról, városról érkeztek. Idős emberek írták ezeket innen, onnan. Azt, hogy idősek lehetnek, olykor csak az írásmódjukból tudom. Betűik formájáról, a reszkető kézről árulkodó kapcsolásról. Mert sok olyan idős ember van, akinek a szelleme friss, a keze azonban elnehezült. Eletnyi munkában, kezet deformáló tevékenységben. Tisztelet nekik! »Csak most van időm, hogy cikkére reagáljak... Elnézést, hogy zavarom a szerkesztőséget .. • Olvastam lapjukban ezt és ezt a riportot.. .« Csaknem így kezdődik minden bemutatkozás. S aztán gyakran hosszú oldalakon át a véleménynyilvánítás. Jó hogy van véleményük. Jó, hogy nem mondtak le még mindig a részvételről a jobbítani akarásban. Meghallgatni őket, s hallgatni rájuk érdemes. Mindig elszoruló szívvel próbálom olvasni azokat a leveleket, melyeknek írói — érzem — úgy, de úgy szeretnének valamiről írni. amit fontosnak tartanak! S a kezük nemigen engedelmeskedik akaratuknak. Írásuk java része a címzett számára olvashatatlan. Kárba veszett jó szándék- Borítékban halt gondolatok. Esetleg a címzett rossz Hatékony segítség a peres ügyek megelőzéséhez készen vásárolt cikkeket isi árusítottak. A kisiparosok általában nem alkalmaznak gyártmány- vagy minőségjelzést, elvétve adnak az áruhoz használati, kezelési útmutatót, s üzleteikben nem tartanak írásos tájékoztatót a vásárlók reklamációs jogairól. Csongrád, Pest, Szolnok és' Zala . megyében visszatérő probléma, hogy a forgalomba hozott termékeket nem látták el árjelzővel. Több helyen tapasztaltak törekvéseket — a megengedettnél magasabb alapanyagárak, irreálisan kalkulált anyagmennyiség és munkaidő stb. felszámításával — tisztességtelen haszon elérésére. A próbavásárlásokon nem találtak különösebb visz- szaélést, az áralkalmazás ellenőrzését azonban a bizonylatok hiánya akadályozta. Komoly hiányosság, hogy a kisiparosok többsége, jóllehet a jogszabály kötelezően előírja, nem ad számlát. Az árvetési, a kalkulációs kötelezettség elmulasztása, a nem megfelelő kalkuláció miatt alkalmazták az összes felelősségre ve» ások 80 százalékát. A termelőszövetkezeti jogtanácsos magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozónak számít a közös gazdaságban. A megye három északi járásában, a siófoki, a marcali és a fo- nyódi járásban — a volt tabi járás kivételével — együttvéve 23 tsz-jogász működik. Az ő munkájukról, pontosabban a termelőszövetkezetek jogvédelmének helyzetéről, a feladatok meghatározásáról tanácskozik soron következő elnökségi ülésén az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. A termelőszövetkezetekben dolgozó jogászok tevékenységéről beszélgettünk dr. Kerek József szövetségi jogtanácsossal, és arra kértünk választ: hogyan, milyen hatékonysággal látják el feladatukat a tsz-jogászok a megyének ezen a területén. — IVIindössze egyetlen jogtanácsosnak van három termelőszövetkezete, a többi két, illetőleg egy közös gazdaságban végzi ezt a'munkát; hatan másodállásban. örvendetes, hogy hat jogtanácsosnak csupán egy-egy termelőszövetkezete van, így több idő jut az érdemi munkára, a problémák meghallgatására és a tanácsadásra, a gazdaság termelési tevékenységének a megismerésére. Ezt a folyamatot elősegítik a termelőszövetkezeti egyesülések a szövetség területén. Annak is örülünk, hogy három jogtanácsos már termelőszövetkezeti tagként látja el ezt a feladatot: dr. Bokor Rudolf a pusztakovácsi, dr. Bánfi Mihály a két siófoki és dr. Kalocsa Jenő — aki már nyugdíjas — a gamási termelőszövetkezetben dolgozik. Az utóbbi időben az alapszabályok módosítása adta a következtetései a félig megértett, s így töredék értékű levelekből. Itt egy ilyen levél a kezemben most is. Jaj, legalább nevet, lakcímet írt volna rá a feladó! De szerénységből elhallgatja. Használni akar, nem tündökölni. És hiába erőltetem) a szemem, csak egyes részeket tudok elolvasni a három sűrűn teleírt lapból. Pedig biztosan olyan gondolatok ezek, melyeket jó lenne megszívlelni. Egy töredékből következtetek erre, melyet sikerült kibetűznöm. neki mások kenyerét ennie. »Akkor cseréltem lakást és így találtam meg édesanyám naplóját- Az én szenvedéseim...« Eddig tudtam elolvasni. Talán az következett, hogy levélírónk szenvedései az anyjához mérten aránytalanul kicsik voltak. Talán élete titkának megvilágosulását írta meg. Nem tudom. Pedig nagyon szeretném. Szívemhez emelem ezt a levelet is. írója mögött dolgos, megszenvedett élet lehet. Tudom az írásából. Mert sokat mond »Kérem, írjon leányokról, j nekem így is, éppen avval, akik menhelyiek. Ne átkozzák szülőanyjukat! Olykor senki sem tudhatja, hogy egy elhibázott élet miatt kit. tegyünk felelőssé.' Igaz: iszonyú a sötétségben élő gyereknek!« S a levél írója elbeszéli a maga esetét. Csak édesanyja halála után tudta meg: miért kellett hogy szinte lehetetlen olvasni. Azok az ujjak nem semmittevésben merevültek, nehezültek el. Ezért olyan értékesek számomra az ilyen levelek. S ezért őrzöm őket, míg élek. L. L. jogtanácsosoknak a legtöbb feladatot. Helyenként ismét erre a munkára kerül sor, főként bizonyos szociálpolitikai részeknek az alapszabályba való beépítése miatt. Ez idő szerint a közös gazdaságok egyesülésének előkészítésében, az ezzel kapcsolatos alapszabály-módosításokban játszanak fontos szerepet. Az indokolt változtatások helyenként eltérőek, azonban mindenütt ügyelniük kell a törvényesség biztosítására. Segítenek a munka- és ügyrendek kidolgozásában is, ahol ilyenek még nincsenek. Az a tapasztalatunk, hogy a már megtörtént termelőszö- | vetkezeti egyesüléseknél — 1 éppen e változás révén — jelentősen javult a vezetőség összetétele, s ez megmutatkozik az ellenőrző és döntőbizottságok tevékenységében is. Érdemibb munkát végeznek. Mind több az olyan termelőszövetkezeti elnök, aki nélkülözhetetlennek tartja, hogy egy-égy döntés előtt kikérje a jogtanácsos véleményét, így a jogszerű intézkedések ezekben az esetekben biztosítottak. Van olyan közös gazdaság a szövetség területén, ahol bírósági eset alig fordul elő. tehát érződik a jogász munkája: tanácsaival segít a jogsértő esetek megelőzésében. Ahol mégis adódnak peres ügyek, azok többnyire fizetési kötelezettség elmulasztása miatt, külső fél kezdeményezésére fordulnak elő. A jogtanácsosok fontos feladata a peres ügyek megelőzése a jogszabályokban, a törvényerejű rendeletekben foglaltak maradéktalan megtartásával és megtartatásával — természetesen a munkaadó termelőszövetkezet jogi képviselete mellett —, és ezen a téren valóban a törvényesség legfőbb őrei lehetnek — mondta dr. Kerek József. H. F. 2500 fejőgép évente Évente 2500 darab KTF—01 jelű háztáji fejögépet készítenek a MEZŐGÉP kaposvári gyárában, A kész termékeket az ország valamennyi részére szállítják, főleg azokra a vidékekre, ahol sok a kisgazdaság és a háztáji, igy az Alföldre, Győr és Pécs környékére. T11 I rr r r I r Tuzelovasarlas bonyodalmakkal Közeledik az ősz, mely nemcsak a gyümölcsérés, hanem a fűtésiszezon időszaka is. Fogadjuk el, hogy augusztus 10-e elég korai dátum ahhoz, hogy az ember »még időben« biztosítsa őszi, téli tüzelőjét. így gondolta ezt Vágó! János is, amikor Kaposváron, az Ady Endre utcai TÜZÉP-irodaiján annak rendje és módja szerint leszurkolta a harminc mázsa szénért és a tizenkilenc mázsa fáért járó összeget. Kifizetett akkor további 354 forintot is a szállításért. Mondták ugyan neki, arra ne számítson, hogy pár napon belül megkapja a tüzelőt, de ez akkor nem is volt fontos, hiszen — augusztus 10-e lévén — vakítóan tűzött a nap, s kánikula volt. Később az ünnepek után, amikor a kánikula elmúlt, Vágó János érdeklődni kezdett: mikor számíthat arra, hogy a megrendelt és kifizetett tüzelőjével megtölthesse április óta üres pincéjét. Mondták neki, hogy fűrészelt fa már van elegendő, lehet fuvarozni. A szállítmányozást intéző Volán-megbízott viszont sajnálkozva közölte, hogy októbernél hamarabb nem tudnak szállítani. Az augusztus elején vásárolt tüzelőt tehát a fűtési szezon hogy kezdetére sem biztos, megkapja Vágó János. Eszébe jutottak azok, az iroda előtt ácsorgó emberek, akik a ki- és belépőt mindig ugyanazzal a kérdéssel fogadják: »Uram, nincs szüksége fuvarra?« S amikor megtudta, hogy októbernél előbb aligha kapja meg tüzelőjét. úgy döntött, hogy szenét, fáját elszállíttatja az utcán várakozó magánfuvarosokkal. Ennek mindössze egyetlen — akkor lényegtelennek vélt — akadálya volt: vissza kellett kérnie pénzét, a befizetett fuvardíjat. Vágó János kérte — fel akarta bontani az előre kötött megállapodást —, de nem kapta. Várnia kell, ez a sorsa. Ismerjük a Volánnál őszszel sűrűsödő szállítási gondokat. Mégis azt kell kérdeznünk: valóban annyira túl lennének terhelve, hogy szállítást csak két hónapra vállalnak? S ha igen, miért nem örülnek annak, ha a fuvaroztató önszántából akarja felbontani az egyezséget, amelynek feltételeit — mellesleg — előre nem is ismeri. Illetve csak annyit, ami rá vonatkozik. Az árat. Cs. T. Somogyi Néplap [ 3
