Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-28 / 200. szám
Tiszta környezet — egészséges ember (Tudósítónktól.) A kutasi községi tanács legutóbbi tanácsülésén a közös tanácshoz tartozó községek egészségügyi helyzetét értékelte. Jelenleg két egészségügyi körzet van és mind az orvosi állások, mind a védőnői, a körzeti ápolónői állások betöltötték- A második körzet védőnője gyermekgondozási szabadságon van és az első körzetben dolgozó helyettesíti, de így is lelkiismeretesen, becsülettel ellátja teendőit. A rendelők állapota és fölszereltsége megfelelő. A kisbajomiak nagyon várják az orvosi rendelő elkészültét — néhány hét nyúlva adják át —, a kutasi rendelőt pedig festeni kell, mert eléggé kopott. Üzemegészségügyi vonatkozásban Kutason az állami gazdaságban az üzemi konyha és á tejház tiszta, a követelményeknek mindenben megfelel. Éppúgy, mint a műhelyek, ahol fürdési lehetőség is van. Hasonló a helyzet a termelőszövetkezetekben is. A fejés mindenütt géppel történik, s ez nagy mértékben hozzájárul a tej tisztán tartásához. Belegben és Szabáson a szarvasmarha-állomány tbc- mentes, negatív. 1975-ben Kutason és Kisbajomban is már csak negatív állomány lesz. Megállapították a tanácstagok, hogy az élelmiszert árusító üzletek nagy gondot fordítanak a higiéniára, az élelmiszerek szállítására. Több a hűtőszekrény, a hűtőpult és ez a tej és tejtermékek jobb forgalmazását teszi lehetővé. A tisztasággal kapcsolatban a legnagyobb problémák a cigánytelepen vannak. A múlt évhez viszonyítva bizonyos javulás tapasztalható- 1972 óta a telepen 7 lakóház épült. A Vöröskereszt-szervezetek Kutas, Szabás, Kisbajom községekben áldásos tevékenységet fejtene!? ki. Igen nagy segítséget nyújtanak a véradó- és a tisztasági mozgalom szervezésében. A tanácsülésen a széles körű vita után határozatot hoztak a szabási ravatalozó mielőbbi megépítésére, a cigánytelepen a tisztasági szabályok következetes betartására, valamint arra, hogy a magányos öregekről fokozottan gondoskodnak és a rászorulókat rendkívüli szociális segélyben részesítik. Norabnor így hívja magát. Ezzel utal arra, hogy volt normális, abnormális és lesz ismét normális. Ez az ő sajátságos magyarázata. Mikor a művezető hívására kinyitja a darusfülke ajtaját, ott fenn — vagy harminc méter magasan — elképedek: zakó, kihajtott fehér ing, napszemüveg. A sok munkásruha között. Energikus, kicsi ember. Sokat és gyorsan beszél. Aki hallgatja, beleszédül. Negyvenöt éves. Háromszor büntették. Hét éve szabadult utoljára. Akkor elhatározta: soha vissza. A televízió Alkohol című sorozatában szereplőket személyes ismerősként emlegeti. Szabadulása óta szigorúan kerüli, az italozást. A felesége elvált tőle. Budapesti lakásából törvényesen ki tették. Azóta állandó lakása nincs. Mint az Épületgépipari Vállalat alkalmazottja az ország legkülönbözőbb építkezésein irányítja az óriásdarut. Murikásszállásokon lakik. Országos barangolásában a rendőrség gyakran feltartóztatja: személyi igazolványából hiányzik az állandó lakhely megjelölése. Négy-ötezer forint a fizetése. Ebből kétszeres gyermek- tartást fizet, no meg törleszti a tetemes fizetnivalót, amit a börtönbüntetés mellett mértek rá. Pontos könyvelést vezet jelenlegi és várható anyagi helyzetéről. 1979-re lesz »tiszta«. Anyagilag' is, egyébként is. Akkor szűnik meg a pluszsza. Akkor lesz tíz éve egy thunkahelyen. Korábban évenként került új bejegyzés a munkakönyvébe. És akkor lesz ötven éves ... Gyakran töpreng: lehet-e ötvenévesen tisztán újrakezdeni? A munkásszálláson társai gyakran rászólnak: mit írsz, öreg? Nagy alakú, két példányos átírótömbök fölé hajol esténként. Ezek lettek a társai. Ezek maradtak a család, a haverok, az »ügyek« helyett. — Ki is vagyok én? — bogozgat- ja prózában, versben. Pénzes akartam lenni. Csaltam, üzérkedtem. És mennyi, mennyi konyak van mögöttem ... Levelezéséről másolatokat őriz. A címzettek: Igazságügyi Minisztérium, újságszerkesztőségek, televízió. Esténként fölkapaszícodik az óriásdaru csúcsára. Nézi a város fényeit. Hol egyik városét, hol másik városét. Vajon hol lesz végleges, nyugalmas otthona? Tervez, számol, emlékszik. Emlékszik arra, hogy érettségire készült a vegyipari technikumban, amikor »meg- | bukott«. Emlékszik arra, amit j a börtönbeli nevelőtisztek mondtak. Emlékszik arra: hét évvel ezelőtt hogy hangzott a fogadalma. Kedvenc olvasmánya Gogol könyve, a Holt lelkek. Gombos Jolán Műtét előtt »A nagy, ember-meleget sugárzó tettek nagydob hangja nélkül születnek« — írtuk 1974. április 23-i számunkban, amikor arról számoltunk be, hogy Török Rezső cserénfai szakmunkástanuló életéért megindult a küzdelem. Nem orvosi szinten, hanem egyelőre emberin. Az iskola, a gyár dolgozói, a tanulótársai nevében az intézmények vezetői ,arról értesítették: vállalják a műtéthez, az utazáshoz a pénzt. Mert a vesecserére Svédországban kerül majd sor. Tegnap a szerkesztőségünkben járt a beteg édesanyja, két érzés volt úr rajta. Az örömé, hogy a pénz a rendelkezésre áll és a szükséges iratokon is pecsét van. Meg az aggodalomé, hogy sikerül-e. — Kimondhatatlanul hálásak vagyunk azoknak, akik az újságcikk után együttérzésükről biztosítottak, s anyagiakban is hozzásegítették a fiamat ahhoz, hogy utazhasson. Az édesapa megy majd Török Rezsővel. Ö lesz a donor. Bizony — s ezt jó leírni — sokan voltak, akik segítő kezet nyújtottak a beteg felé. A járási pártbizottsági titkártól az elektroncsőgyári és a szakmunkásképzői igazgatón, az osztályfőnökön és a tanárokon át emberek sokasága. Nagy Lajoson, Pintér Kálmánon, Bíró Bálinton, Horváth Lajoson kívül László Jenő áfész-igazgató elnök. De nemcsak ők, hanem az intézmények összes dolgozója is. Hiszen ők az ő nevükben írták a papírokra a sajátjukat. Akárcsak a hajjná- si Üj Mechanizmus Tsz Vezetősége. Emberség diktálta szép cselekedetet tanúsított a taszári Horváth József, a somogysár- di ifjabb Szentpáli György. És a cserénfai lakosok maguk: Kelemen Dénes, Török Henrik, Papp János, Kelemen János Andor,' Balogh József, László Lajos, Fehér István, Stier László, Sersli János, Kelemen János, Papp József, Csiszár János, a másik Papp János, Kovács Lajos, Nagy Ernő, Szabó József, Nagy József, Kovács József, Rent György, Moór Jenőné, Kis Vajda Sándor, Pető Dénes, Hegedűs Ottó, Nagy János, a két Velcenbach József és Győr M. Ferencné. Lelkiismeretük parancsára cselekedtek. A kétszázötven ezer forintnyi összeg együtt áll. Szeptember elsején ül repülőgépbe Tö- | rök Rezső az édesapjával, ötö- I dikén lesz a műtét. I L. L. EDESK £ *deske a feleségem barátnőjének ötéves, kerek fejű, villámgyors kezű kisfia, aki az anyjával vagy az apjával együtt néha meglátogat bennünket. Édes- kéröl azt tartják a szülei, hogy csodagyerek, született technikai zseni. Ha becsöngetnek, és Édeske az apjával jön, az még csak hagyján! Egy kis hideg hátborzongással megúszom. Mert az apja szigorú ember, és ha Édeske a vitrinben kutatva összetöri a herendi étkészletet, mégiscsak ráver a kezére. De ha Édeske az anyjával jelenik meg, a hajam minden szála égnek áll. A két asszony leül a kisasztalhoz, és elkezdenek beszélgetni. Közben a feleségem bedugja' a konnetkorba a kávéfőző zsinórját. Édeske eddig békésen ült, csak vizsla szemei kutatták, hogy ugyan még mit nem próbált ki ebben a lakásban. Most hirtelen felszökken és kije- jelenti: — Majd én megfőzöm a kávctl — Egy ötéves kisfiúnak nem szabad villamos készülékhez nyúlni. — Haha! — mondja az anyja dölyfősen. — De ez már modern gyerek ... Édeske odamegy a kávéfőzőhöz és hallgatja. Megcsóválja a fejét, mert nem hall semmit, ami nem is csoda, mert a két asszony egyszerre magyaráz valamit. Édeske erre felgyújtja az összes villanyt, a vitrinen álló lámpa gombjára ököllel rácsap. (Látszik, hogy otthon már gyakorolta.) A körte egyet villan, aztán többet nem hajlandó kigyulladni. — Nincs villany. Nem lesz kávé — mondja a fiú bánatosan. — De van, csak a vitrinlámpa gombja tört el! — Hallatlan! — mondja az anya könnyedén. — Milyen hitvány eszközöket gyártanak manapság .., De Édeske már nem is figyel ránk. A sublóton álló ébresztőórát nézegeti, egyetlen antik örökségünket. — Jó ez az óra? Űristen, most mit mondja!? Ha azt mondom: rossz, -megjavítja«. Ha azt mondom: jó, elrontja. — Az időt még csak mutatja, de nem csöng. Az anyja fél füllel hallja, ideszól: — Nyugodtan rábízhatja Édeskére, ha egyszer nem csöng. Mit veszít vele? Édeske kezébe veszi az órát. Először csak rázza, majd fölhúzza; sebesen forgatja a mutatókat. Az óra egyszerre zúg, csörömpöl és zakatol. — Na ugye — szól közbe diadalmasan az anyja. — Máris csöng az óra! Édeske azonban ezzel a diadallal még nem elégszik meg. Kórus — fehér köpenyben Kiállítás a betegek kézimunkáiból — Egészségügyi felvilágosítás Tudomány és művészet nem áll egymástól olyan távol itt, az intézetben. Dr. Albert Áron egy példával is alátámasztja ezt: — A gyermekgyógyászok ülése után a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar adott műsort. Az év eleje óta rendszeresen kapjuk a meghívókat, amelyekén mindig rajta áll: 1974. Huszonöt éves a mosdósi tüdőgyógyintézet. Most is ilyet tartok a kezemben : ez színesdia-be- mutatóra . hív. Ha nem hallottunk volna eddig is sokat arról, hogy a Somogy megyei Tanács Mosdósi Tüdőgyógyintézetében milyen jelentős művelődési élet folyik, talán be-' érnénk a diabemutatókról szóló tudósítással. De az egészségügyi dolgozók megyei parlamentjén is hallottunk az intézetben folyó gazdag művelődési életről, olyan rendezvényekről, amelyeket művelődési intézmények is szívesen vallanának magukénak. Erről beszélgettünk dr. Albert Áron főorvossal, az intézetben folyó nagyszerű munka egyik irányítójával. — Az 1974. évi tudományos és kulturális rendezvényeinket a jubileum szellemében tartjuk meg- így került sor többek között a gyermekgyógyászok és az egészségügyi középkáderek ülésére, ősszel pedig a felnőtt betegek tüdő- gyógyászati témája kerül napirendre. Diavetítés előtt. ragyogó orgonista volt, ö is mertette meg velem Bachot és Wagnert... Huszonöt éves az intézet. Kanyarodjunk most vissza a jubiláló intézet művelődési életéhez. — Hogyan kezdődött? — kérdezem. — Intézetünk a hároméves terv keretében készült, rendeltetése az akkoriban súlyos előadások a beteg gyerekek szüleinek. Mi ezt úgy mondjuk: beteg'ová'obkéízás is folyik nálunk ... Látogatásunkkor nemcsak a színesdia-bemutatón vettünk részt, megnézhettük azt a gazdag kézimunkakiállítást is, amelyet a betegek és az intézetben dolgozók munkáiból rendeztek. A gyógyítás is nyer azzal, ha a beteg ember hasznosan tölti el szabad idejét. A kaposvári zeneiskola tanárai szinte az intézet belső munkatársainak számítanak, annyiszor szerepeltek itt. Valamennyi hangversenyüket — akárcsak a többi műsorukat — két »példányban« tartják: külön a dolgozóknak és külön a betegeknek. Két éve megalakult itt is a kamarakórus. Az orvosokból és az intézet más dolgozóiból verbuválódott. Az orvosok közül is.többen szerepelnek a gyerekek előtt iro- , dalmi—zenei műsorokban. Néhány prograrp az idei, illetve a tavalyi művelődési tervből: 1973. Zenetörténeti előadás a gyerekeknek; Polgár Zsolt csellóestje; Matti Koskela finn szobrász látogatása az intézetben; Madách: A civilizátor — a Fonómunkás Kisszínpad bemutatója. 1974. Czinkotay Frigyes kiállítása — ezzel kapcsolatosan tárlatvezetés a dolgozóknak, a betegeknek; Kanyó Ferenc fotóművész . tárlata; Szabados János és Weeber Klára kaposvári képzőművészek kiállitáEnnek a folyamatos, szép művelődési életnek az emoei í gyökere — azt hiszem — ismerős. Aligha tévedek, ha ei- sősoroan dr. Albert Áron buzgalmát állítom reflektorfénybe. Első találkozásunk emlékei Részlet a kézinnmkakiállílás anyagából. versek szövik át: a főorvos szavaioként is számos elismerést szerzett. Elődeinek ereiben színészvér folyt: Feleki Miklós és Felekiné Munkácsy Flóra a Nemzeti Színház alapító tagjai voltak. Dr. Albert Áron — vagy akkor még inkább csak Áron — az egyik középiskolai szép magyar beszéd verseny első diját magától Kodály Zoltántól vette át. — Életem nagy pillanata volt — mondja erről. — De ha már itt tartunk, emlékeznem kell Szentágothay professzorra, egyetemi éveim egyik nagyszerű példaképére' áki a festészetet szerette és kedveltette meg velem- Korábbi diákéveimből: a matematikatanárom tbc-s agyhártyagyulladásos betegek utókezelése volt. Aztán sikerült az új, hatásos gyógyszerekkel visszaszorítani a tbc-t. Az 50-es évek elejétől már valójában eredményes gyógyító munkát végezhettek itt az orvosok. A művelődési élet alapjait együtt rakták le a sikeres gyógykezelés fundamentumával; önálló általános iskola és óvoda nyílt az intézetben. Ez a tény is mutatta, hogy egy kicsit más az intézet, mint a többi. — Olyan »apróságok« is I közrejátszottak, mint, az úgy- [ nevezett nagylátogatások al- | kalmávdl tartott felvilágosító Isa; gyermekrajz- és kisplasztika-bemutató. Ott-jártunkkor a diabemutató volt. — 1972-ben támadt az ötletem, hogy részt veszek az egészségügyi dolgozók országos fotó- és diapályázatán, illetve kiállításán- Azóta tudom, hogy milyen színhangulata van a reggelnek ősszel és télen, tavasszal vagy nyáron. Szorgalmazni kezdtem munkatársaim körében is a fotózást. A XI. országos fotókiállításra, Debrecenbe már hatan küldtünk anyagot — mondja dr. Albert Áron. — Orvosok, intézeti dolgozók, betegek, gyerekek és felnőttek mint egy nagy család. Elég széles-e a kör? — Eddig nem beszéltünk E Az óra hátsó lapját kirántja, úgy, hogy kidül a szerkezet belseje. A rugó hosszan kinyúlik. Édeske csavar rajta egyet-kettőt, bogot köt rá, mint mi a cipőfűzőre, s aztán az egészet visszanyomja. Miután a belsőség nem akar elférni a régi helyén, Édeske leteszi a földre az órát és rátapos. Hallom az óra lapján a nemes zománc recsegését. Valahogy mégis beleszorítja, aztán visszateszi a helyére. Néma csönd. Az óra áll. Az anyja fél szemmel rám sandít és megjegyzi: — Az órákkal még nem foglalkozott eleget Édeske. Különösen ilyen antik darabbal nem. Édeske ezalatt már a tévénél ügyködik. Babrálja, bőm- bölteti, de a képernyőn az emberek a fejük tetején járcsinálta! Fölrémlik bennem, hogy ha ez így marad, nekünk este, a családban fejjel lefelé kell néznünk a tévét. De hát majd csak megszokjuk, egye fene! Édeskét azonban nem lehet megszokni, mert zseniális a talélkonysá- ga. Most a nagy ebédlőasztal féltett díszét, a herendi és hollóházi porcelántálat koccantja össze, hogy melyik a keményebb. Kiderül, hogy a hollóházi. Annak csak egyik fele tört le ... Közben az anyja már készülődik. mert hálaisten fodrász is van a világon. De búcsúzáskor még megjegyzi: — Jó ezt tudni! Én sem veszek mostanában herendit! Ebben van egy kis kritika is Édeske romboló hajlamaival szemben, de bölcs előrelátás is, hogy Édeslce keze ügyébe nem szabad törékeny holmit adni. Náluk ' otthon csupa törhetetlen fémtárgy van a lakásban. arról, hogy különböző rendezvényeinket nemcsak az intézetben élők látogathatják. Műsorainkban szívesen látunk vendégeket is. Alkotmánynapi műsorunkban például föllépett a mosdósi pávakör. Nagyberki, Mosdós, Kaposvár. Dombóvár — ilyen- széles a mi hatósugarunk. Sokat mond az a bejegyzés is, amit Czinkotay Frigyes festőművész kiállításánál; vendégkönyvében olvastam: »Nekem a párizsi Notre | Dame című festmény tetszett a legjobban. Orsós Jóska.« : ilyen nevű betegünk nem ! volt •.. Azt is tervezzük, hogy ! fotószakkörünket a Somogy megyei Fotó- és Filmklub testvérévé fogadtatjuk ... Mindez, amit dr. Albert Áron elmondott — és az, amire most nem térhettünk ki — nem egy ember munkája. A jó közösségre sem elég hivatkozni. Sajnos, már nem találjuk tisztében az intézet kuitúr- felelősét, pedig ő is sokat dolgozott. Hegedűs Kálmán Kaposváron folytatja munkáját. Huszonöt év — ez már történelem. Milyen jó. hogy. any-, ! nyi szépre, emberire tekinthet- i nek vissza!nak. Fogalmam sincs, hogyan Tari János Murányi Barna /
