Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-02 / 179. szám
Zöldborsóháború Látogatás az „uborkafán” Megáll a fekete Volga a városszéli kertes ház előtt. A gép. kocsivezető odaszól a háziasz- szonynak: — Legközelebb külföldi vendégeket hozok! Van is mit nézni! A kertben, a vékony zsinórokra felfutó uborka olyan meglepő látvány, mintha bokorról szednék a diót. — Azt mondják az emberek is — meséli Szabó Jánosné —, hogy úgy kell szedni most már az uborkát, mint a szőlőt. Mint az Izabellát, mert az is magasra nő. A kertben, mintegy 100 négyszögöles területen, sűrű erdőben ágaskodik az uborjak. Annál inkább, mert a különböző oszlopokat, zsinegeket a gyár díjmentesen biztosította, s ők adták a vetőmagot is. — Nem jár több munkával a támrendszeres uborkatermelés? — Ha valaki elkezdi, akkor kicsit többet kell dolgozni, míg elkészülnek az oszlopokkal, kifeszítik a függőleges zsinórokat. Minden tő mellé le kell verni egy rövid cöve- ket, ehhez kötik a zsineg egyik végét, a másikat az oszlopok tetejénél 2 méter magasan 'kifeszített acéldrótra. Később ezekre fut fel az inda. Ha már elkezdett nőni a tő, nagyon kevés munka kell a gonleten hagyományai legyenek az uborkatermelésnek. A tíz ember eddigi tapasztalataik szerint nem bánta meg, hogy belefogott ebbe a számukra teljesen új munkában. Horváth János eddig 120 kilogrammot szedett le, s óvatosan számolva is a 100 négyszögölről mintegy 10—12 ezer forint bevétele lesz. Szabóék eddig 1200 forint értékben adtak át uborkát az áfész-nek. Vissza van még a java A szezon most kezdődött. Az uborka szeptemberig, »míg a dér meg nem »csípi«, hozza termését. Ha a szárak már elérték a vízszintesen kifeszített drótot, visszafordítják, s engedik, hogy lefelé nőjön. Éppen a gyors növekedés érdekében csípik el az oldalhajtásokat, hogy a növény energiái ezt segítsék. A szerző- í dött termelők minden nap átvizsgálják a töveket, mert 24 óra alatt jó pár kiló leszedésre érett uborka nő. A támrendszeres uborkatermelést — »k'süzemi szinten« — Magyar- országon egyedül ez a tíz ember csinálja a Nagyatádi Konzervgyár segítségével. Nagy- üzemileg is csak Debrecen környékén kísérleteznek vele. Az eredmények alapján arra következtetnek a szakemberek, hogy rövidesen mindenki majd így szeretné telepíteni a kertjében uborkáját. Hogy ehhez hozzásegítsék a termelőket, a konzervgyár a jövőben is 1—2 éven keresztül ingyenesen biztosítja a vetőmagot. Az áfész-ekkel kötött szerződések segítségével pedig a termelők biztos piacot találnak, s jó keresethez jutnak, mint i Szabó Jánosék, akik még Hor- váthéknál- is több bevételre számítanak. , í A zöld szemek kockázata' Eddig újdonságról szóltunk, ám ugyanilyen izgalomban | tartja minden szezon kezdetekor a Nagyatádi Konzervgyár szakembereit a zöldborsó. Egyik olyan nyersanyaguk, amelyik évek óta a gyár termelésének jelentős százalékát adja. A kis apró, zöld szemek azonban kockázatot is jelentenek: — Nem tudjuk, hogy az időjárás következtében mikor esik ki 100 vagonnyi, vagy mikor kell esetleg ugyanennyivel többet fogadnunk! Márpedig a zöldborsó értékes növény: a termelő tsz- eknek és a konzervgyárnak is. S ebben az évben mintha minden a június eleji szezon- kezdés ellen esküdött volna össze: a korántermő fajták késtek, s amikor végre csép- lésre éretté váltak, a gyakran lezúduló esők a munkát nagyon hátráltatták. cséplés után 511 vagon szemet dolgoztak fel, s ebből 972 vagon készáru lett. Ez a zöldborsó esetében több mint ötmillió forintos terv túlteljesítést jelent. A raktárakban magasra tornyozva sorakoznak a zöld szemekkel telt csillogó üvegek. A többi konzervgyár gyakorlatával ellentétben itt »egy emelettel« magasabbra, négy szintre rakják az egységrakományokat. Ezzel az egyre szőkébbnek bizonyuló raktárteret igyekeznek jobban kihasználni. A várakozási idő 12 nap. Ez alatt elválik, hogy melyik üveg hibás. Ezeket kiszedik, a többieket címkézik. Ebben az évben a zöldborsó konzerveknek mintegy 75—80 százaléka megy exportra. Naponta 15—20 vagont raknak meg, s indulnak a szállítmányok a megrendelőkhöz, eddig összesen csaknem 300 vagonnal. A belföldi piacra is mintegy 50 vagonnal több kiváló minőségű csemege zöldborsó kerül, mint tavaly. Nike, a legjobb ka, a LÉVO-MIX fajta. Ez Nagyatád környékén egészen új. A termelés technológiáját Vojkovics Gyula, a konzervgyár termelési osztályának vezetője dolgozta ki. Tőle kapom a magyarázatot: — A hagyományos módon termelt uborka, amelyiket majdnem minden kertben lehet látni, a földön fut. Különböző fajták, különböző körülmények között sem adnak már így olyan terméseredményt, hogy a konzervgyárban feldolgozott mennyiséget jelentősen növelni tudjuk. Üj utakat kellett keresni, s ebben a szakkönyvek és a Kertészeti Egyetem szaktanácsai is segítettek. Nyugat-Európában, — elsősorban Hollandiában — a támrendszeres uborkatermelés már széles körben elterjedt. Ezt kezdtük el mi is vizsgálni, s határoztuk el, hogy 1974- ben — egyenlőre kísérleti jelleggel — néhány kerttulajdonos közreműködésével próbát teszünk. Kimegyünk majd egykét kertbe, s ott fel lehet mérni a különbséget. Elöljáróban csak annyit, hogy o hagyományos módon termelt uborka egy 360 négyzetméteres (100 négyszögöles) területen átlag 6—7 mázsa termést hozott, a támrendszeres eljárással ennek legalább a dupláját. Nem kell hajladozni A termelőkkel az áfészek szerződtek. Nagyatádon hárman vannak, közöttük az előbb említett Szabóék is. Mindegyik tábla mellett ott van az úgynevezett »kontroli- parcella« is, ahol hagyományos módon termelik az uborkát. Horváth János ugyancsak szerződött. Hárman áll- juk körül a földről felemelt szárat, de uborkát nem találunk. A támrendszeres töveken viszont átlag 10—12-őt számolunk meg, de az egyik, találomra átvizsgált száron huszonkét uborka fejlődik. — Mikor hallott először erről a támrendszerről? — Januárban említette a konzervgyár egyik szakembert. Nem sok rábeszélés kellett ahhoz, hogy én beleíogdozásához, napjában legfeljebb egy óra. Egy-egy parcellán három-négy évig lehet termelni az uborkát, így a munka nehezét, a támrend- szer telepítését, elég egyszer megcsinálni. Az áfész is három éves szerződést kötött velünk. A szakemberek elmondták, hogy a támrendszer egyik legnagyobb előnye a bő termés mellett az, hogy nagyon köny- nyű az uborkát leszedni. Nem kell hajladozni, a szárak könnyen áttekinthetők, a sorok szellősek, s így az uborka is gyorsan fejlődik. A termelőktől — ebben az évben ösz- szesen tizen vannak: hárman Nagyatádon, a kutasi áfész körzetében ugyanennyien, s ketten-ketten szerződtek a so- mogyszobi és a csurgói áfész- szel — az áfészeken keresztül kapja meg az uborkát a gyár. A partnereket közösen választották ki: többek között a szempont az volt, hogy szélvédett területen legyen a kert (az uborka kényes növény, köny- nyen törik a levele), hozzáértő emberek legyenek részesei i a kísérletnek, s az adott terüA gyár naponta 25 vagon szem feldolgozására készült fel. az egy nap alatt beérkezett maximum 24 vagon volt. Mindez azonban már június vége felé volt, amikor javában tartott a »zöldborsó-háború.« Mégpedig a »gyalogság« bevetésével. Néhány adat — ugyancsak Vojkovics Gyulától származnak — arról győz meg, hogy a rendszerint szombatra jutó esők jelentősen visszavetették a vasárnapokon kicsépelt zöldborsó mennyiségét. Június 28-án, pénteken még 19 vagon szemet csépelt ki a földeken dolgozó huszonkilenc gép, vasárnap már csak 4 vagonnal érkezett a gyárba. Július 6-án, szombaton 20 és fél vagon, de vasárnap már alig több, mint ennek a fele jött be. A felázott földekre nem tudtak a kaszálógépek rámenni, a kézikaszátok segítettek. A konzervgyár terve ebben az évben zöldborsóból 900 va gon készáru volt. A nehézségek ellenére negyvenöt napi Furcsa ezt ráfogni egy zöldborsószemre, de előnyei ennek a fajtának annyira kiütközők, hogy megilleti ez a jelző. A Nagyatádi Konzervgyár ugyanis ebben az évben a zöldborsóval is kísérletezett. Egy—öt hold közötti területeken vetették el a Nike és a Budai Csemege fajtákat, s ezek a kísérletek nagyon jó terméseredményekkel zárultak. Az előbbi holdankénti át- tagtermése 40—45 mázsa szem fölött volt, az utóbbié pedig 35 mázsa. A gyár illetékesei a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalattal már megállapodtak: 1975-ben Niké-ből 400 holdra, Budai Csemegéből 300 holdra elegendő vetőmagot kapnak. Néhány tsz-nél a kimagasló terméseredményeknek megfelelően szép volt a többletbevételük is. A gyár összesen 4 ezer holdon termeltetett zöldborsót. A kaposváriak 25 és fél mázsás átlagot értek el. Mindössze egy cséplőgéppel dolgoztak. Tizenhat vagonra szerződtek, de a szezon végéig 28-al szállítottak a konzervgyárba. Többletjövedelmük 600 ezer forint volt. A háromfaiak 31 vagonra szerződtek, 37,5-öt szállítottak, a somogy- udvarhelyiek 34 helyett 44,5 vagonnal csépeltek. A komlós- diakat érdemes külön is megemlíteni: a szerződött meny- nyiség 54 vagon volt, s a szezon végéig csaknem 63 vagonnal szállítottak a konzervgyárnak. Ebből eredő többletbevételük 1 millió forint felett volt. Alapszabályként említették a konzervgyár szakemberei: ha jó a borsó, jó az év isi Az idén — a kezdeti aggodalmak után — ki lehet mondani már a végeredményt: kedvezően zárult a zöldborsószezon. S ez nemcsak a gyárra vonatkozik, hanem a termelőszövetkezetekre is: ezt a milliós, : félmilliós nagyságrendű többletbevételt igazolják, s adnak kedvet a jövő évi munkához. Somogyi Néplap
