Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-02 / 179. szám

A mi forradalmunk (Király István: Hazafiság és forradalmiság. Kossuth, 1974) éjszakai műszak a Balatonon A múlt év két legnagyobb tudományos vitáját a szerző — a hazafiság és nemzetköziség kérdéseiről szóló és a minden­napok forradalmiságának tar­talmát elemző — dolgozatai indították el. A vita hullámai még gyűrűznek, amikor mái kézbe vehetjük a Kortárs. Magyar Tudomány, Látóhatár hasábjairól ismert tanulmá­nyokat, melyek jelen kötet ge­rincét alkotják. A kiadót illeti hát először a dicséret, hogy ilyen gyorsan reagált a köz- gondolkodásunk nagykorúsá­gát is bizonyító akadémiai és folyóiratvitára. A csaknem négyszáz oldalas könyv mű­fajilag,, tematikailag' ugyan el- ‘ térő írásokat-gyűjt egybe, de minden tanulmány történelmi, irodalmi hagyományról szól; korszerű nemzeti önismere­tünk kérdéseit vizsgálja. A ta­nulmánykötetben a »Minden­napok forradalmisága«, a »Szocialista hazafiság és a magyar szabadságharcos ha­gyományok« mellett szerepel az »Ady és a kurucos-szabad- ságharcos örökség« és a »Mó­ricz és a korszerű elkötelezett­ség« című dolgozat, ékesen bi­zonyítva, hogy az igazi tudós kezében irodalmunk nagyjai nemcsak a szaktudomány szempontjából izgalmasak, írásaik égetően időszerű poli­tikai, közművelődési kérdése­ket is' megfogalmaznak. Király István a milyenek légyünk? — kérdésre a társa­dalomcentrikus embertípust mutatja fel. A teljességre tö­rő, az emberi életnyilvánítás totalitását szükségelő ember a vezérlő eszménye. »A Lukács Györgytől gyakran emlegetett Wilhelm Meister-i mesebeli hős. Elindul azért, hogy meg­keresse atyja szamarát — használni akar a körötte le­vőknek, a többi embernek —, s egy királyságot lel ezen az úton. Ügy lesz sajátja a gaz­dag személyiség, hogy a kö- 1 zösségért éli« Századunkban mindenütt sokat írnak és beszélnek a múlthoz kötődő viszonyunkról A vélemények természetesen megoszlanak. Király István ai ezer szállal kötődés szükséges­ségét vallja; a hajszálgyöke­rek kőharapó erejében látja a szocialista ember és nemzet kiteljesedését. »Ajtmatov Fehér hajójának kisfiúja az emberi tisztaság után vágyódva meséli a kirgiz katonának: — Nagyapa mond­ja, ha az emberek elfelejtik a? őseiket, akkor elromlanák .. — És miért? — Nagyapa azt mondja, hogy akkor senki sem szégyell rosszat csinálni, meri a gyermekei úgysem emlékez­nek rá. És senki sem csinál jót sem, hisz mindegy, úgy­sem tudják meg az utódai. A maga egyszerűségében is mély igazságot rejt magában ez a kisfiú szájába adott né­pi gondolat. A legszebb em­beri szükségletet tudatosítja: az igényt, vágyat a példamutató, a használó életre. A másokért való becsületes létre. Harc ez saját végességünk ellen, az el­múlás ellen. A magányosság ellen. Küzdelem azért, hogy kivívjuk helyünket a világban, az emberek szívében, megbe­csülésében; a megmaradást — ha közvetetten, névtelenül, pusztán az elvégzett munka tovább őrlődő néma jelén át is — a körülöttünk élők, s az utánunk jövők jó emlékezeté­ben. Törekvés ez arra, hogy ily módon mintegy a magunk létével is beleolvadjunk a vég­telen egészbe: az emberiség­be ... S ez a mindennapok forradalmának legmélyebb tartalma. Helytállást jelent ez a nagy kezdeményezésben: az értelmetlen szenvedések, az ostoba félelmek ellen folyta­tott történelmi harcban, az or- szágnyi, világnyi nagy otthon- teremtésben.« Az otthonteremtő közeire nézés, a hétköznapok huma­nizmusa, az értelmünkhöz szó­ló, használni akaró szocialista hazafiság Királynál gazdago­dik az »itt élned, halnod kell« történelmi igazságával, érzel- | mi szépségével. Ez az érzelmi gazdagság morális ellensúlya minden lelki önzésnek, indivi­dualizmusnak. »Az életet fe­nyegető lelki sivárság, érzelmi kiürülés, bomlasztó közöny, szürkeség ellen — a szocializ­mus meggyőző, érvelő eszméi mellé — felvonultatja segítő társként a múlt üzenetét: a »hazádnak rendületlenül« messziről halló esküszerű sza­vát, a felelősségre, helytállás­ra késztető megkötöttség-ér­zést. Az Illyés Gyulától emle­getett »hajszalgyokereket«. Az iderendeitséget. Az érzelmek erejet.« Bárhol is ütöm fel a köny­vet, minden kérdés izgalmas. Király elemzéseiből Ady és emberségének, magyarságá­nak egyik tartóoszlopa — a »mégis-morál« köztünk járó példává magasodik, a félsza- zada halott költő kortárs-ba- rátaink fölé nő köznapi vias- kodásainkban is; Móricz nép- szeretetben és népismeretben való állandó növekedése, a gyalogolni jó szemlélet rímel Kádár János gondolatára, hogy a »kommunistáknak ér­zelmileg mindig a gyalogosok pártján kell állniuk«. Mert végül is arról van szó 1974-ben Magyarországon, hogy uralkodóvá tud-e lenni a szocialista tulajdonviszonyok mellé minden területen a szo­cialista közszellem és közer­kölcs? »Az irodalom itt tud segíteni. A tudomány szintjé­re emelve, szocialista tudattá téve visszaadhatja a népnek, amit tőle kapott. Móricz sza­vait idézve: tudni akarják, hogyan kellene szebben, job­ban, okosabban élni. S az el­tévedés veszélyei ellen szüksé­günk van az eligazító, értük perelő, becsületes, szép emberi szóra. Kell nekik nagyon a hozzájuk forduló, szerető, me­leg, igaz írói szó.« Szíjártó István Ami van és ami ni A téma természetesen csá­bító, valósággal kínálja az obiigát összehasonlítást: meny­nyibe kerül nap közben a strandbüfében elfogyasztott sör, vagy az osztályon felüli áron — bárban megrendelt dobozos sör, esetleg a konyak, tokaji vagy a francia pezsgő. Szép összegek, de egyes honi aggódók megnyugtatására ír­juk le: nemcsak külföldiek fo­gyasztják . .. Sőt. Nem min­denáron külföldiek kedvére és zsebére működnek ezek a night klubok. Csak kedvre és zsebre. A másik összehasonlítás már elvi természetű: a kulturális igények, követelmények és tö­megszórakoztatás vélt vagy valós ellentmondásai. Ez ter­mészetesen sok szót kap, most azonban tekintsünk el ettől, mert az általam legutóbb meglátogatott két osztályon felüli szórakozóhelyen — a siófoki Édenben és a Siotour balatonföldvári night klubjá­ban — nem a tömegek szó­rakoznak, ha időnként zsúfo­lásig meg telnek is a helyi­ségek. A két szórakozóhely kivá­lasztása nem volt véletlensze­rű, mert elég kevés helyen fo­lyik műsoros szórakoztatás. Az Éden műsora tulajdon­képpen elegáns. Ennélfogva először látványos, azután egy kissé untatják az embert. Csi­nos táncosnők, jó hangú éne- j kesek váltakoznak a rendező i által meglehetősen ötlettelenül j összeválogatott jelenetfélék - j ben. A Sohó bunyóit stilizál- tan felidéző táncjelenetet vi­szont igényesen előadó éneke­sek követik. A Siotour-klub éjszakai műsorát jó nevek fűszerezik. Néhány ismerősöm azonban arra figyelmeztetett, hogy a műsor keléssé fűszerezett. Hát.. Tulajdonképpen jól érez­tem magam — tévedés kizár­va: nem a túlzott alkoholos alapozás miatt, bár a bárban enélkül nincs igazi hangulat, —, Máthé Péter kitűnő elő­adásai »dobták fel« a közön­séget igazán, persze az ope­rettmelódiák és a cigánydalok is megtették hatásukat a kö­zönség némely tagjára. A táncszámok itt ötletesebbek, mint az Édenben, bár helyen­ként a fáradtság és a -rutin kopott pillanatai is előkerül­nek... Nem csoda: ugyanez a műsor először Tihanyban látható tizenegykor, itt pedig egy órakor... A pendli. ha jól jövedelmez is, nagyon fá­rasztó. Balatoni galéria Kulturális jegyzetek Tanácselnökök cs népművészek Okos kezdeményezés: me- gyeszerte összeírják a népmű­vészeket, elismert faragókat, népi énekeseket, hímzőket. Ti­tokban fölfedezésekben is re­ménykedett a me,gyei tanács művelődésügyi osztálya. A | rendszeresen szereplők közis- | mertek, s alapos okunk lehet j arra, hogy megkeressük azokat is, akiknek a neve még ho­mályban van. Ki más végezhetné el az ősz- szeírást, mint a lakóhely sze­rint illetékes községi tanács. A kérdésre sorban megérkeztek a válaszok. Duzzadó köteg a? összeírás eredménye. Az em­ber nem hisz a szemének. A legelevenebb képzeletet is fö­lülmúlja az a szám, mely azt mutatja, hogy megyénkben há­nyán folytatnak olyan hasznos tevékenységet, mint a citera- készítés és a hangszer megszó­laltatása; hány ember zsebé­ben lapul a faragók egyszerű szerszáma, a bizsok; húsvétra hányán és milyen gyönyörű tojásokat festenek; énekhang­jukkal hányán varázsolnak költészetet a téli tűz mellé. Örömünkre szolgál, hogy volt kiket összeírni. A vaskos kö­teg azt is mutatja, hogy a tö­rődés milyen fontos, és most nem kell panaszkodnunk: nincs kihalófélben Somogybán a népművészet. Ápolóik nem­csak maguknak szereznek örö­met, kellemes órákat, hanem a közönségnek is. Szerepléseiket fontos eseményként tartjuk nyilván. A* összeírásnak azonban letí egy másik tanulsága is. És ez elszomorító. Nem tennénk szó­vá, ha egyedi eset lenne; nem ismeri a tanácselnök a község­ben élő népművészeket, közös­ségeket szórakoztató népi éne­keseket. hangszereken játszó­kat. Hivatalos kézjegyek ta­núskodnak arról, hogy többen nem ismerik a községek szel­lemi életének alapvetően lan­tos alakítóit, formálóit, a nem­zeti értékek őrzőit, hagyomá­nyaink ápolóit, felnövekvő nemzedékünk népi példaké­peit. — Hihetetlen, hiszen ma­gam is ismerek egy nótafát a faluban — szólal meg tiltako­zó énem a kitöltetlen kérdőív, láttán. És sorolni lehetne ha­sonló eseteket, melyek elgon­dolkodtatnak; hol van a prob­léma gyökere. Hivatásos nép­művelőt foglalkoztató közsé­gekből is érkeztek kitöltetlen kérdőívek, hasonló »jelzések«, melyek — divatos szóval élve — az információhiányt mutat­ják. Ennél többről van szó, nem csupán információhiány­ról. Hogyan élhet, vehet részt az az ember a faluközösség te­Pótlólag kiegészítésre szorul tehát a vaskos összeírásköteg. Bár nehéz az életet — így a népművészetet is — dossziéba zárni, mert mindig változik, de ez az összeírás mégis hasznos. Jelenlegi helyzetünket mutat­ja föl 1974-ben, felszabadulá­sunk 30. évfordulójának az előestéjén. A tudat, hogy él a népművészet, örömmel tolt el bennünket. Horányi Barna Nem is azzal van baj, ami van, hanem azzal, ami nincs. Nincs a bároknak, szórakozó­helyeknek elég vonzerejük — leszámítva persze a beatkon- certeket, a disc jockey klubo­kat, amelyek valóban tömegé­vel vonzzák a fiatalokat. Mire gondolok? Arra, hogy az ember ne csak az időtöltés kedvéért, hanem kedven óéi­ért, a műsorért is járjon a bárba. Előre tudva azt, hogy ott az a bizonyos zenekar mu­zsikál, vagy az a bizonyos pa- rodista lep fel, és nagyjából mire számíthat. Máthé Péter az előadott három számmal is rendkívül jól bizonyította, hogy kitűnő kontaktust teremt a közönséggel; amikor zongo­rázik, amikor énekel, min­denki őt figyeli, őt hallgatja. És ha nemcsak három szám erejéig ajándékozná meg a hallgatóit, hanem a bárműsor alkalmat adna, hogy egy jó keresztmetszetben bemutat­hassa előadókészségét, kedvenc számait, saját szerzeményeit, az a félóra vagy egy óra igen kiváló szórakozás lenne. Vannak persze kísérletek is. Mint például a négytagú Play back együttes, amelyik több helyen is fellép a parton. A ze­ne magnóról megy, erre éne­kel rá szólóban az együttes egyik tagja, a hátteret vetítik. Ez most a menő külföldön — mondta az együttes vezetője. Egyébként Pécsen szerepeltek korábban, az Olvmpiában, és külföldön is. Helyenként öt-_ letes, néhol mégis kezdetleges mindez. A szólista a magnó­val olyan, mint amikor a sze­gény ember vízzel főz. Azért érdekes. És jobb híján végig­nézi a közönség... T. T. Balatonfüreden új, impozáns kiállítási csarnokot arltak át rendeltetésének. így a nyaraló vendégek az üdülőtelep köz­pontjában a nyári idényben állandóan látogathatják a gaz­dag tárlatokat. (MTI-fotó) j Búcsúznak az ovisok Megkezdődött a. nyári szünet a niklai óvodában is. A har­mincnyolc gyerek közül rizei- öten azonban nemcsak két hét­re mondtak búcsút a szeretett óvodának és óvó néninek, Kő­vári Ferencnének, hanem vég­leg. Ök szeptembertől mar el­sősök lesznek. Ami legjobban fáj: ott ken hagyni az óvoda legnépszerúoa játékát, az autóbuszt. Mert e/ a játék valóságos: ajándékba kapták a jármüvet, s azóta azon utaznak az apróságok — természetesen »játszásiból« — még az óperencián túlra is.- Az óvoda vezetői szakszerű­en ki is használják a játék ad­ta lehetőséget: az ülésekre számot tesznek és a kicsik is számot kapnak a kezükbe, így keresik meg a helyüket. Nagy­szerű találkozás ez játék-T- szágban a nagyobb gyerekek iskolás birodalmával. ===== LÁSZLÓ LAIOS URANBÁNYi ÁSZOK Az igazgató kezet fogott velem és elporzott a Volgá­ján. Befejeztük a munkát, vékenységében, aki nem tud- Juttína én önhatalmúlag meg- ja, kiben milyen értékek la Jvendégeltettem a kétezer em­koznak. Mit tudhat a község­ről a hivatásos népművelő, ha azt sem, hogy van-e az embe­rek között népművész, folklórt őrző? A probléma gyökere talán abban van, hogy sokan egy­szerűen divatnak tartják a népművészetet, s nem ismerik fel közösségszervező, alakító formáló erejét, hatását, az egyén szárnyaló örömét, 3 >bert a vállalat költségére, |majd két nap szabadságot ad­óiam nekik. Volt, aki hazament (falura. A pécsiek eljöttek ve­ilem a vállalat harkányi üdü­lőjébe. Ezért az »önkényeske- | dósért« fegyelmit kaptam és iprémiumelvonás.t. Ettől kezd­ővé az igazgató, ahol tudott, ki- Itolt velem. — Később, amikor az EDO vele. Én nem tudtam szó nél kül elviselni. Az egyik rapor . ton ezt mondtam: »Ezennel lzelyezíUe' Mondtam: átadom neked az üzem veze­tését!« — Szeme fennakadt a meg­lepetéstől. Hallgatott néhány percig, aztán- a telefonhoz nyúlt. A rendőrségre akart te­lefonálni. Nem kapott vonalat hanem fegyeimezetten dolgo- £kkor az uze1I™ rendőrséget zunk Húszan fölmondtak. A hívta. Jött is két fiú. Rajuk többiek megszokták. Amikot parancsolt, hogy vegyenek en- ebbe a rendbe belerázódtunk, gém őrizetbe. Kapkodtak sze- mpes,,intettem a márki,»,. — Szerették a munkások? — Engem? Talán. Volt né­hány népszerűtlen intézkedé­sem. Amikor átvettem az üzem vezetését, nagy össze­visszaságot találtam. Jó néhá- nyan akkor jöttek dolgozni, amikor kedvük volt, mások fiktív túlórákat számoltak el, megint mások különböző cí­meken csúsztattak. Mindez már olyan méreteket öltött, hogy az üzem munkáját ve­vége. Bevezettem a portán a már­kázást. A csúsztatóknak meg azt mondtam, hogy rendben van, vegyék ki a szabad napo­kat, de aztán mindenkorra vé­ge. Itt nem lesz túlórázás, nem lesz műszakiak berendelése, gények a fejüket, mitévők le­gyenek. Kisompolyogtak a 'vezetője lettem, rendszerint szobából. Az öreg utánuk. A (olyankor jött, amikor üzemza* folyosón ordított: »Majd foíy- ’var volt. Meg kellett állni a tatjuk a pártbizottságon!« [földolgozással. Az öreg, én így megszüntettem a márkázást. Sok időt vett el az emberek­től. — Észrevettem azt is, hogy fogy a szerszám. Bevezettem a motozást. Meg kellett csinál­közösség együtt átélt élményét, ^eveztem, mdhotri »Elvtársak, len7és[ keLltettünk^af'addig Pár ""embert ""efkaptunk” aztín egyre kevesebben kockáztat­tak. Akkor ezt is megszüntet­tem. Mielőtt elment volna a főmechanikusunk, akinek a helyére én kértem magam, a motozárt szúrópróbaszerű múltunk tükörfényes képét, £ nem lát a jövőbe sem igazán megint szabotálnak 1« végzett munkánkróL A tárgya. — De ahelyett, hogy segített lásra engem is meghívtak. És az, aki figyelmen kívül hagy-fYol"a’/fP°,rtot rögtönzött. Vá- igazat adtak Az öreg elve- ’ . ^aaskodott, fenyegetodzott. Mar nult az ídegklimkara. Fel ev ja népünk szellemi alkotoké- \a szovjet szakértők is unták, múlva nyugdíjba ment. Per- pességét. ^Intettek nekem: ne törődjek sze nem ezért. vizsgálatra változtattam át. A portán láthatta, hogy a távozó munkások az épület oldalán megnyomnak egy csengőt. Ha piros lámpa gyullad ki, be kell menniök, és megnézik a tás­kájukat, ha zöld, irány haza Ez az. — Miért kérte magát alacso­nyabb beosztásba? — Két okból. Az egyik, mert elfáradtam. Másrészt, szak­mailag jobban érdekel en­gem a gép, mint az adminiszt­ráció. Az üzemvezető viszont nem menekülhet el a papír­munka elől. — Azt mpndják, elpolgária- sodnak itt az emberek. Házat építenek, szőlőt vesznek, az aútójukkal bütykölnek. — Még mindig jobb, mint­ha valami hülyeséggel foglal­koznának. Mikor üzemvezető voltam, azért is újítottam min­dig, hogy ez kösse le az embe­rek gondolkodását. Mert haj­lamosak a hebrencskedésre, a hőzöngésre. Figyelje meg a bányászokat! Most is totyog­nak, mert normarendezés volt (Folytatjuk.) Somogyi Néplap 0 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents