Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-16 / 191. szám
Szeptemberben indulnak „Máris hiányzik az iskola“ Közművelődési szakkörök Á ltalános jelenség, hogy az érettségi és a felvételi vizsgák után a megyei, járási és városi művelődésügyi osztályoknál jelentkeznek fiatal lányok és fiúk azzal, hogy »kultúrigazgatók, művészeti előadók, népművelők« szeretnének lenni. Az ilyenkor szokásos beszélgetésekből aztán egy-két kivételtől eltekintve kiderül, hogy az ifjaknak fogalmuk sincs sem a népművelésről, sem arról, hogy mit és hogyan szeretnének tenni, mihez kezdenek, ha van erre lehetőség. Közoktatási intézményhálózatunk szerves részeként lassan kiépül a szakközépiskolák hálózata, tisztázódtak működésük legfontosabb kérdései. »•Előtanulmányokként-« is érdemes megszervezni a középiskolai közművelődési szakköröket. Erre azonban — sajnos — még nincs példa. Ez vezetett bennünket arra, hogy megindítsuk a középiskolai és szakmunkásképző-intézeti köz- művelődési szakkörök szervezését. A Somogy megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának javaslatára a megye három gimnáziumában, egy szak- középiskolájában és egy szakmunkásképző intézetében az 1974/75-ös tanévtől közművelődési szakköröket indítanak. Bizonytalanságot és óvatosságot tükröz, hogy csak öt közoktatási intézmény vállalkozott erre a minden bizonnyal sok gondot okozó, ismeretlen feladatra. Egyelőre kísérleti jelleggel szervezzük ezeket. Kaposvár, Nagyatád, Siófok és Marcali egy-egy középiskolájában tervezik a szakkör beindítását. Mindegyik középiskolában több első osztály indul, így a szakkör 'meghirdetése és működtetése a tanulók összevonásával történik. A szakkörök a rendtartásnak megfelelően kéthetenként 2—2 órában működnek, vezetőik külső óraadóként a legjobb népművelők lesznek. Természetesen nem ők tartanak minden órát, hanem alkalmanként közművelődési intézmények vezetői, munkatársai és az iskola pedagógusai is. A szakköröket négy évre tervezzük. Az első év az érdekőldésfelkeltésé, a kedvcsinálásé A rendelkezésre álló körülbelül 24 órát a közművelődés alkalmainak játékos, élményt adó megszervezésére fordítják. Így lehetőség nyílik arra is, hogy alapfokon szó essék a közművelődés helyéről, szerepéről és irányításáról, továbbá szervezetéről és intézményrendszerérői. Elsősorban az indulás és az első év tennivalóit, ismeret- anyagát tisztáztuk eddig. Ez érthető is, hiszen nagyon meg kell fontolni, hogy mi legyen a következő három év ismeret- anyaga, hogyan kapcsolhatjuk más tantárgyakhoz. A negyedik osztály történelemanyagához igazodóan szó eshetne például röviden a magyar népművelés-történet fő mozzanatairól is. Vigyázni kell természetesen az elmélet és gyakrolat egységére és arányára. Arra is gondoltunk, hogy — igazodva az országos képzés és toyábbképzés anyagához, rendszeréhez — a szakkörök elvégzése után az érettségiző fiatalok a tiszteletdíjas népművelők alapfokú minősítéséhez hasonló oklevelet kapjanak. Ezekkel a fiatalokkal el lehetne érni, hogy a népművelő- és könyvtárosképzésben nappali vág ylevelező tagozaton folytassák tanulmányaikat vagy ha más pályára kerülnek, lehetőségük legyen köz- művelődési ügyvezetői, klubvezetői vagy éppen színjátszórendezői feladatok ellátására, illetve működési engedély megszerzésére. A szakmunkásképző intézet közművelődési szakköre Kaposváron indul. Működése és ismeretanyaga lényegében nem tér el a középiskolai szakkörökétől. A szakkörök célja azonban más. A rendelkezésre álló időben azonban itt mindenekelőtt arra kell fölkészíteni a leendő ifjúmunkásokat, hogy ismerjék és értsék a kis közösségek, a szocialista brigádok művelődésének tennivalóit és lehetőségeit, tájékozódjanak az üzemben folyó közművelődési munka céljáról, feladatairól. Arra szeretnénk őket felkészíteni, hogy tudjanak élni az üzemi művelődés nyújtotta lehetőségekkel, és arra, hogy a szocialista brigádok közösségében a közművelődés mozgatói legyenek. Klujber László, a megyei tanács közművelődési csoportvezetője Kifut a vízre a Sarkcsillag Százneiyvenezer beutalt sétabajézott Egyre kedveltebbek a SZOT | Sétahajózási Központjának vitorlásai" és motorosai a ma- | gyár tengeren. Németh Gyulá120 személyes hajó épül — S minden igényt ki tudnak elégíteni? — Sajnos, nem ... Balaton- földvárra sokkal több MAval, a központ vezetőjével, az HART-hajóra volna szükség. egykori többszörös vitorlázó bajnokkal és kitűnő hajóépítővel a siófoki hajóállomáson találkoztam. — Szép időben sokan váltanak jegyet a SZOT-vitorlások- ra. A somogyi parton hány horgonyoz? — öt. Egy Siófokon, kettő- kettő pedig Balatonföldváronf és Lellén. A központnak ti-r zenkét vitorlása és öt moto-í rosa van. A Velencei-tavonf == három vitorlás áll a turisták^ és a kirándulók szolgálatára. — Ügy tudom, elsősorban a szakszervezeti beutaltakat vi-f s szik sétahajózrrt. — Igen, azonban erre nemf j| __ e legendő a hajóparkunk. A' §=~ déli part üdülői az igényléseké alapján kapnak vitorlást, mo-t Az idén egyébként vásároltunk egy negyvenöt személyes hajót, s Gagarim-ól neveztük el... A tervek szerint a SZOT Sétahajózási Központ építtet egy százhúsz személyes hajót, hiszen egyre több és nagyobb balatoni üdülő épül, s mindenki szeretne sétahajózni. Aki a somogyi parton sétál, mindig láthatja a kibontott vitorlájú Sarkcsillagot, Kékcsillagot, Esthajnalt, Göncölt. Fürdőruhás nők és férfiak sik- lanak a tó közepe felé boldogan. Az otthoni beszámolókból aztán sohasem hiányzik a vitorlázás, a Balaton közepén való napozás sem. L. G. ÜRAllAHYÁSZeX diákján jvajouuiv v i tűi juűi, uiu \ toros hajót. Elsősorban a ío-f nvódi, a bogiári, a lellei. af bogi; szemesi szakszervezeti üdülők. Nagyon szeretik a vendégek az egy-egy napos tihany—balatonfüredi kirándulást. — Mikor futnak ki a SZOT- vitorlásai és hajói a Balatonra, s meddig közlekednek? — Amikor az üdülési szezon megnyílik, általában május 19-én, és szeptember 5-ig állnak az itt pihenők rendelkezésére. A főszezon után csak egy-egy járat marad Siófokon. Lellén, Földváron. Ötvenkét tagú személyzetünk télen a vitorlásokat és a hajókat javítja, karbantartja balatonfüredi központunkban. — Mennyi utasuk volt eddig? — Esténként, amikor már elcsendesedik az utca, a ház, a lakás, ágyban van a kisfiam, a feleségem, még sokáig ülök az íróasztalomnál, és töprengek, gondolkodom. Nem is annyira szakmai kérdéseken, hanem közvetlenül az embert érintőkön. Azon, hogy mit használt az embernek az utóbbi nyolcvan-száz év technikái forradalma. Használt-e vagy ártott? Mert hogy a tudománynak áldozatai voltak, ez kétségtelen. De hogy a tudomány gyakorlati alkalmazása miért inkább a pusztításból indul ki, az sokszor izgat. Talán azért, mert a háború fölgyorsítja a kuta- f tásokat, és az elsődleges cél Egyszerre négvszáznegy- * ilyenkor a hadászati. Mégis ven embert vihetünk a vitor- 1 lásokon és a motorosokon Mintegy hatvanezen utasunk* volt az idén. Az üdülők igé- * nye ennél azonban sokkal na- * gyobb, ezért a MAHART sió-( foki üzemigazgatóságától is bérelünk hajókat, évente kö- rülbeKil száz esetben. A SZOT1 üdülők vezetői ezeket előre lekötik. — Ezekkel a hajókkal mennyi beutaltat vittek kirándulni? — Olyan nyolcvanezret. Raj' tűk kívül 8—10 ezer külföldit! is szállítottunk. Ök általában, kikötik, hogy föltétlenül le-, gyen a programban hajóki-1 rándulás is a magyar tenge-, ren. Hallottak már másoktól, a tihanyi, a badacsonyi kirán-, dulásokról... megdöbbentő és fájdalmas. Őszintén mondom: lassúnak találom a nukleáris anyagok gyógyászati használatának bevezetését. Erre több pénzt kellene fordítani. Minket, akik a kutatásoktól a félkész állapotig végigkísérjük az urán útját, sokkal jobban inspirálna, ha azt látnánk, ezt a kincset valóban az ember javára fordítják. HARMINC KACSATOJÁS Az ércdúsító titkárságán beszéltük meg a találkozót. — Elment a raport után — mondta a titkárnő, és tovább lapozza az újságot. Majd citromos teát készít az egyik gyomorbeteg mérnöknek. Már fél órája várok, de nem jön a technológiai laboratórium vezetője. A titkárnő mosolyog: — Nem maga az egyetlen... Fél órával később megjegyzi: — Az autóbuszról is mindig elkésik ... Bejön hozzám gyufát kérni, közben a zsebében már tíz doboz volt. Valahányszor rá akart gyújtani, szerzett valakitől, s utána zsebre tette ... Egy óra múlva a hangosbemondóval kerestetjük. Nem jelentkezik. Addig bemegyek az öltözőbe, köpenyt kapok és műanyag kobakot. Bár ez nem bánya, kötelező a használata. A szállítószalagról hulló érc miatt. Sok volt a fejsérülés. Az udvaron rohan felém. A szemüvege párás. — Hallottam, hogy keres ... Elnézést, a hőközpontban volt egy kis probléma. Menjünk! A központi épület negyedik emeletére kaptatunk. Átmegyünk az őrlőcsarnokon, a fortyogó oszlopok között a kémcsövek, a pipetták, a kénsav, a sósav és a mangánminták világába. Savtól kimart köpenyének zsebéből cigarettát dob az asztalra, én is kiteszem a sajátomat. Perc múlva felkapja, s megkínál. — Szívjon az enyémből, a múltkor úgyis a magáét szívtuk! Nincs kedvem leleplezni. Füstölünk, kerülgetjük a aors örvényeit. Nyugdíjban is tovább tanítva Július 22-én három, nyugdíjba vonult somogyi pedagógus vette át ünnepélyes keretek között a megyei tanács elnökétől a Munka Érdemrend ezüst-, illetve bronzfokozatát. Az aktust követő beszélgetéskor emlékeket idézték föl, tervek fogalmazódtak. Szigeti József barcsi tanár negyvenkét évi munkásságából említett egy-egy epizódot... Nehezen oldódik a, hajdani tanítvány szorongása, hiszen az, akivel szemben ül, csaknem harminc évvel ezelőtt az írásra, olvasásra tanította. És akkor a »tanító bácsi« nemcsak tanított, hanem a nevelésben szülőt is pótolt. 1945-öt írtunk a palatáblára — füzet még nem került mindenkinek —, s majdnem minden második gyermeknek hiányzott az apja (elesett vagy fogságban volt). Képek abból az időből: a tanítólakás előtt nagy lábasban tejporból készült tej gőzölög, bögréinkkel a sorunkra várunk; az előzőleg katonakórháznak berendezett tanteremben a Nemzetközi Vöröskereszt dán orvosai oltanak bennünket, s hogy ne féljünk, cukrot is osztanak; ő, a »tanító bácsi«, ügyel a rendre, a fegyelemre; amíg mi hangosan olvasunk, cigarettatöltővel dohányt présel a papírhüvelyekbe; együtt örülünk, amikor Öveges professzor jóvoltából — és kísérő soraival ellátva — megérkezik a sok érdekes kellék a fizikakísérletekhez ... Most hatvanhárom éves, nyugdíjas. Negyvenkét éven át tanított, ebből az újságíró nyolcat közvetlenül ismer, — azt a háború utáni nyolcat. — Ami előtte és utána volt, arról így beszél Szigeti József: — Nagykanizsán érettségiztem, különbözetivel kerültem a csurgói tanítóképzőbe, ahol egy év alatt végeztem. 1932- ben volt ez. Mozsgón kezdődött a tanítói pályám, aztán ipari tanonciskolában tanítottam, majd a katonaság következett. 1935-ben kerültem Csertőre, 1942-ben pedig Németladra, a I ebhpn az időben kapta meg Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést, főként a gazdasági ügyvitel terén kidolgozott ész- szerűsítéseiért, miután itt sem tagadhatta meg matematikus mivoltát —, majd ismét gyerekek közé került, napköziotthonos nevelő lett. A munka mellett és akkor már több évtizedes tanítói tevékenységgel a háta mögött újra tanult: matematika-fizika szakon tanárrá képezte magát. A hatodik ik- szet úgy lépte át, hogy szaktanár és osztályfőnök volt a barcsi általános iskolában. Régi humora hű maradt hozzá, vagy ő vigyázott rá, hogy sohase hagyja el. Történeteket mesél a múltból, s a tréfa ott bujkál a szavak mögött, kimondatlanul is végigkíséri a beszélgetést. (Nem bűn az, ha a hajdanvolt tanítvány annak idején nem mindig vette észre tanítójában ezt a jó kedélyt) ... Persze, másfélék is bőven vannak a tarsolyában. — A háború előtt Csertőn tanítottam, volt ott egy jobb sorsa érdemes kislány. Nagyszerűen rajzolt. Mutattam egyszer a grófnak az egyik rajzot, hogy jó volna fölkarolni'; taníttatni a lányt. Es ő, ahelyett, hogy segítette volna, adott neki öt pengőt, s ezzel elintézte a dolgot... Szigeti József ma is tagja a nagyközségi pártbizottságnak, népi ellenőr és népi ülnök. A járási tanácson és az iskolában több mint egy évtizedig volt párttitkár. — Munka nélkül nem lehet élni — mondja —, és a nyugdíjtól függetlenül tanítok heti tizenkét órát. Máris hiányzik az iskola. Aki ennyit tanított, mint én, attól nem kell megkérdezni. hogy miért a türelmetlenség, a vágy a gyerekek után. Közöttük érzem igazán jól magamat, és ha hazajöttem. itthon, az enyéimmel. Barcson, a Levin Samu utca 10. számú ház emeleti lakásában él a család: a kilencvennégy éves édesanya, Szigeti József és felesége. És ilyenkor, nyáron elidőznek itt a gyerekek és az unokák is. Anikó az édesapja hivatását választotta magának: Bőszénfán tanít. A pálya mellett a szakterület is rokon: a pedagógián kívül a matematika az, amelyből a szaktanári képesítést szeretné megszerezni. A példa közeli — és értékes. Herncsz Ferenc mostani Ladra. A következő állomás Csokonyavisonta volt, ott igazgatóként működtem. Két évtizede élek és dolgozom Barcson ... A járási tanácsnál volt tan- felügyelő. csoport- és osztály- vezető, számadó igazgató — Statisztáló asszonyok — Harminc vettek fel mint tanyai szolnoki polgáriba. Akkor volt a millpengők és adópengők világa. S most egy kopasz vegyész azt mondja: »önnek szép ifjúsága volt, és nemsza bad elfáradni ebben.« — Mi lelkesíti »Lerázom« a kutyát, han- I gos jónapot köszönök. Az asz- y szony jön ki — fekete alap- f anyagú ruhában —, s neki kacsStojósért# mondom, mi járatban és ki fiút a vagyok. Szeretnék elbeszélgetni a paraszti életről. »Hívom az uramat« — mondja, s eltűnik. A beszélgetés ideje alatt sem jelentkezik, sőt a - búcsúzásnál sem. f Más helyütt: az asszony jön f elő itt is. »Jaj, nem merek én kívül, hogy i magának beszélni erről. Az ■ .. furám az tudna — Semmi azon ____, . a laboratóriumot én »szültem«, á urarn,az tudna. De nincs itt- A Központi Fizikai Kutatóin-ihon- En me§> u§ye> nem aka- tézetben kezdtem a munkát.# ro^,; • " Kollégáimmal kidolgoztam az# Főkent az eldugottabb fal- uránérc szódás kilúgozásának# vakban jár gyakran az újságmódszerét. Laboratóriumban# ír°. Néha üres jegyzetfüzettel persze, ami más, mint a nagy- # tér haza. Mint a vadász az üzem. S akkor néhányunkat# eredménytelen cserkészés leküldték ide. ötvenhétben.j Lakást kaptunk és sürgős feladatokat. Amikor a h i d romé- ( tallurgiai üzem felépült, márj félüzemi kísérleteket, végez-j tünk. Pár hónap alatt ered-j ményre jutotftunk, de aztán aj magyar és a szovjet tudomá-j nyos intézetek együttes állás-j foglalása alapján át kellettj térnünk a kén-savas feldolgo-< után, lapos tarisznyával. S »ezenkívül« egy kicsit keserű szájízzel. Mert úgy érzi, hogy néhány évtizeddel — évszázaddal? — visszatévedt egy számára idegen világba. A pater familias korába. Nem könnyű dolog emancipálódni. Sehol. Ezekben a falvakban pedig talán a legnehezebb. Az asszonyok csak zásra. Ezt is kikísérleteztük. (1 statisztálnak az »uruk« mel- Akkor kezdtem kopaszodni. # lett. Beleszólási, döntési jo- — Egyet nem értek. Külföl-1suk nincs. Együttgondolkodás} dön a baráti államokban, aj sincs. Végzik a dolgukat Szovjetunióban, a Német De-Jsokszor a férfi munkájával mokratikus Köztársaságban? egyenértékűt —, nevelik a rmiitía -iron o-A gyerekeket, de ha idegen iön. tek onnan segítséget, mód-J kodnak, szert? f kérdezni. — Gondolja, hogy nem kap-#-iukaf’ tunk? De az kevés volt, mert# a mecseki urán más, mint a#">n' szovjet, a német vagy - —*nv' urán. Más a feldolgozásának a#a fiúra technológiája is. S ezt nekünk kellett kitalálni. Most egyébként ott tartunk, hogy az urán kinyerésének aránya nálunk sokkal jobb, mint ezekben az országokban. Erre mi rákényszerülünk. Ahol valamiből keÖket nem szokták Minek is? Az any- a nagyanyjukat sem kérdezték az emberek. Ök nem emberek«, csak asszo- a cseh#n}r<>k- Lám, a kicsiknél is: csak mondják azt, hogy »gyerek«. A lányra azt: lány. Az apák fiat várnak a szülés előtt álló asszonytól, nem lányt. (Tisztelet a kivételnek!) S csak másodjára kislányt. »Asszonynak hallgass a neve!« — ugye ismerős, korántvés van, jobban megbecsülik, f sem kihalt mondás ez? Testf vérmondása az »Asszonynak (Folytatjuk.) (? otthon a helye!« kiáltásnak, vagy a »Pénz olvasva, asz- szony verve jó!« bölcsességnek. Bölcsességnek? Hazugságnak! Béklyók kötik a szárnyalni vágyót. Hány írni tudó, festeni vágyó, jobbítani akaró tehetséget rántott már vissza a férfiúi szűklátókörűség. És szerencsére: hányat röptelett! Nemrégiben köztünk volt — egy napra — egyik leghíresebb írónőnk. Ö a példa — s férje — a jóra. A rosszra? Nem is tudunk róluk. Bennük rekedtek a vágyak, a szent akarások. Mert még mindig nem vesz le a vállukról terhet senki. Fáradtan, elgyötörtén hullanak este az ágyba. Nehéz lesz előrelépni. Kultúrával, kulturáltsággal ösz- szefüggö kérdés ez is. Ahol csak gaz nő virágok helyett, ott a legnehezebb. Ahol a kocsma a központ a művelődési ház vagy otthon helyett, földbegyökeredzik az ügy. A nőpolitika holt szöveg lesz, ha nincs, aki élessze. Saját példával, másokat is felébresztőkkel. Félek, hogy a kisebb társközségeket a legtöbb helyen elhanyagoljuk ilyen szempontból. Kevesebb az odafigyelés. A járda, az út- foltozás nem minden. Olykor »agymosásra« lenne szükség. Férfi és nő közös gondolkodásra, tervezésre, tettre szövetkezett. Nem egyikük akaratának közös érvényesítésére. A feleség nem helyeslő automatának, hanem azonos érdekeltségű, egyenrangú társnak. S ehhez az is kell, hogy maga is akarja ezt. Hogy átvizsgálja, felülbírálja magában azt, amit addig maga körül látott. A közös munka a téeszben talán ezek megbeszélésére is jó. Talán arra is, hogy a férjek belássák: az asszonyi tevékenység is munka. A javából! Az »egyenrangúsítás« pedig feladat. Ki-ki embersége szerint. L. L. i
