Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-02 / 179. szám

Fórum ifjú választóknak Egy kicsit izgulva indultam el Berzencére szerda délután. Kételkedtem abban, hogy ilyen kánikulában összegyűlnek a fiatalok az ifjú választók fóru­mára, s még vitatkoznak is az őket érdeklő kérdésekben. Hát alaposan rám cáfoltak a lá­nyok és a fiúik. A tanács szép nagyterme teljesen megtelt, még a fórum közben is jöttek addig dolgozó fiatalok. — Ha az aratás nem húzó­dott volna el a rossz időjárás miatt, akkor a tsz-ből is töb­ben itt lennének. De most a kombájn, a traktor nyergében ülnek, meg a gépkocsi volánja mellett — mondja sajnálkozva Kovács Istvánná, a Jobb Élet Tsz párttitkára. A fórum megkezdése előtt kis csoportok vitatták meg, mit kérdezzenek, mit tegyenek szóvá. Egy-két kardos lány vit­te a prímet, s megnyerte a többiek beleegyezését is a, kép­viseletükre. Hunyadi István tanácselnök adott számot árról, mit tettek eddig az ifjúsági törvény szel­lemében. Figyeltem a fiatalok arcát, amíg beszólt. Úgy vet­tem észre, hogy nagy érdeklő­déssel hallgatták, s egyetértet­tek a szavaival. Fontosságának megfelelően foglalkozott pél­dául az iskola helyzetével. A januárban átadott új iskola minden igényt kielégít, meg­vannak a legfontosabb szem­léltető-, kísérleti eszközök. A község az erejéhez mérten egymillió forinttal járult hoz­zá a fölépítéshez. Most száz­ezer forintot adnak arra a cél­ra, hogy a régi iskolában rend­be tegyenek és kialakítsanak néhány helyiséget, ahol szóra­kozhatnak a fiatalok, amíg nem épül új művelődési ott­hon. A tanács arra is gondolt, hogy támogassa a rossz körül­mények között élő tanulókat, erre harmincezer forint áll rendelkezésre. A fizikai dol­gozók tehetséges gyermekei­nek útját is egyengetik, ha tovább kívánnak tanulni. Jó volt hallaná, hogy több fiatalt választottak be a ta­nácsba, a tsz-vezetőségbe, ará­nyukkal azonban még nem elégedettek a vezetők. Tevé­kenységüket azonban elisme­rik, mert bátran élnek a jo­gaikkal, közérdekű témákat pendítenek meg. A két község — Berzence, Somogyudvar- hely — fiataljai lelkesen kap­csolódnak be minden megmoz­dulásba, amely lakóhelyük szebbé tételét, fejlődését előse­gíti. Ennek köszönhető, hogy tavaly Berzence lett első a já­rásban a község csinosításá­ban. Rokonszenves fiatalember töltötte be az elnöki tisztet a fórumon, dr. Tormaczky Jó­zsef fogorvos, a népfrontbi­zottság titkára. Az ő biztatásá­ra feloldódott az elfogódott­ság, egyre több fiatal állt fel, s kérdezett, mondta el a véle­ményét. Ilyen beszámolót elő­ször rendezett a Hazafias Nép­front és a KISZ, se hagyo­mány, se tapasztalat nem volt. A termet megtöltő fiatalok között a Pesten tanuló egyete­mistától a középiskolásig, a Nagyatádon dolgozó lányoktól a Napsugár Ipari Szövetkezet berzencei konfekcióüzeménés dolgozóiig mindenkit meg le­hetett találni. Elsősorban azok a gondok kerültek szóba, amelyek min­denkit egyformán érdekelnek. Nem véletlen, hogy éppen a szórakozás és a művelődés ke­rült a középpontba. Kovács Zsuzsanna KISZ szervező tit­kár például szóvá tette, hogy az irodalmi színpadnak nincs szakképzett vezetője, az ifjú­sági klubot nem használják ki. Magyar Ilona szerint ér­deklődők a fiatalok, csak több segítségre volna szükség a pe­dagógusok részéről például a művészeti csoportok működé­séhez. Rócz Margit úgy vélte, hogy soíkan bejárnának Nagy­atádra művelődni, ha estén­ként lenne buszjárat oda és vissza. Dergecz Zsuzsa azt ki­fogásolta, hogy a presszó, aho­va szívesen járnának a fiata­lok, a kocsma szintjére züllött, okvetlenül intézkednie kellene az áfész-nek, hogy megváltoz­zon ez az áldatlan állapot. Egy dicséretet és elismerést is ki­emelnék: Kálmán Teréz a so- mogyudvarhelyi fiatalok nevé­ben megköszönte, hogy a közös tanács újjáépítette a művelő­dési otthont (arról nem szólt, mennyi társadalmi munKát vállaltak a fiúk és a lányok; ezt később az elnök köszönte meg). A közművelődés korszerű fe1 fogásáról is meggyőződhet­tem, amikor Borsay László is­kolaigazgat ó, aki Nádudvarról került a községbe, elmondta, hogy mit adhat az iskola a fiataloknak. Felajánlotta, hogy a fiatal nevelők eszmei-politi­kai segítséget nyújtanak, csak igényeljék a lányok és a fiúk. Az iskola az ifjúsági rendezvé­nyekre átenged helyiségeket. Most több pálya épül, s mi sem természetesebb, mint hogy a jelenlevők segítségét is kérte a befejezésükhöz. Két témában vita bontako­zott ki a fiatalok között. Ez elsősorban azért volt jó, mert a Várdomb megkezdett szépí­tésének folytatására, illetve az úttörőcsapat és a KISZ tartal­masabb kapcsolatára irányítot­ta a figyelmet. Először gyűltek egybe a fia­tal választók — eredményesen. Balázs Nándor, a megyei KISZ- bizottság titkára, Magyar Jó­zsef járási KISZ-titkár elisme­réssel szólt a gondos rendezés­ről, a fiatalok felelősségteljes magatartásáról, amely a to­vábbi fórumok még nagyobb eredményének a biztosítéka. Azt hiszem, hogy érdemes meg­szívlelni a tanácsaikat: sokkal szorosabban együttműködhet­nének a két község KISZ-szer- vezetet és -csoportjai, s több fiatalt lehetne alkalmassá ten­ni a KISZ-tagságra, hiszen bő­ven vóin utánpótlás. A fórum után sem fejeződött be a vita és a beszélgetés. Az igazi eredmény majd ezután mutatkozik meg, amikor a ja­vaslatok sorra megvalósulnak. Lajos Géza Munkások műszak után Autódarugémek Iharosberényből Néhány perccel két óra előtt leállnak a gépek. A zúgáshoz szokott emberek akaratlanul is hangosabb szóval köszöntik váltótársukat. Tíz perccel ké­sőbb már sziszegve záródik mögöttük a busz ajtaja. Viszi őket hazafelé. Hogyan töltik az ezután következő szabad órákat és a hétvégeket? Erről években ritkábban jutottam el I megkezdeni az építkezést. Er­az újlaki mezőre. Sokat kel­lett tanulnom. A gépipari technikumot végeztem el. Munkatársai még hozzátet­ték: jeles eredménnyel. — És a család? — Tudom, mire gondol. Nincsenek a repülés miatt ott. kisfia­re gyűjtünk most, így a sza­badnapokon kevesebbszer sze­repel a programban mozi, vagy éppen országjáró kirán­dulás. Persze a kis telken is mindig akad tennivaló. Mind­hárman szívesen dolgozunk perpatvarok. Hatéves kérdeztük a Budapesti Finom- | mat nemegyszer magammal mechanikai Vállalat kaposvári gyáregységének három mun- | kását. A Kölcsey esztergályos szocialista brigád vezetője Bárdi György. — Az elmúlt hetekben fe­szített munkával teltek a na­pok. A gyár kötelezettségei különösen sok munkát adnak az alkatrészüzemiben, ahol mi dolgozunk. A brigád egyik fe­lének este hattól reggel hatig, nekünk pedig reggel hattól es­te hatig tart a munkaidőnk. Két hónap óta nem okoz gon­dot, hogyan töltsük el a »sza­bad időt«. — És a hétvégek? — Moziba vagy színházba csak ritkán jutok el. Többnyi­re olvasok, rejtvényt fejtek. A ház mögött van egy kis ker­tünk is. Igaz, a kertészkedés nem hobby. Inkább a még mindig túl drága piac költsé­geitől kíméli meg a család er­szényét ez a kis plusz munka. — Mivel tölti legszíveseb­ben szabad idejét? — Utazással. Abban együtt találom meg a pihenést és az élményeket. Többször jártam már külföldön. Novemberben egyik munkatársammal a gyá­rat képviselem majd egy Moszkvába utazó mémkáskül- döttségben. Berta József is a Kölcsey brigád tagja. Ö egy különle­ges kívánsággal kezdi. — Ha egy varázsló teljesíte­né egy kívánságomat, azt kér­ném, repítse át a házamat a kaposújlaki repülőtér mellé. Vitorlázórepülő vagyok. Leg­szívesebben. ezzel töltöm a szabadnapot. Hogy miért sze­retem? Nem tudok pontos vá­laszt adni. Talán az az üdítő csend. A repülés magában is csodálatos. Igaz, az elmúlt viszem. Legnagyobb sajnála­tára a levegőbe még nem jö­het fel. Hazafelé menet rend­szerint veszünk mozijegyet. Az este mindig a családé. Hegedűs István is esztergá­lyos. ő Toponárról jár be busszal. — Albérletben lakuiik. Fe­leségem a ruhagyárban dol­gozott, de mivel kisfiúnkat nem tudtuk óvodába elhe­lyezni, most otthon vállalt munkát. Nemrég vettem ház­helyet, jövőre szeretnénk — Mivel töltik a következő szombatot? — Munkával — válaszolják szinte egyszerre. — Kommunista szombat lesz. Munkabérünket négy kaposvári iskola tornatermé­nek építkezéséhez ajánlottuk fel — mondja Bérdi György. — Két hónap óta tart a nyújtott műszak. Mindhárman fáradtnak látszanak. Nem erőn félüli felajánlás ez? — Talán igen, de hát igy szól a vállalás és mi tartjuk a szavunkat. B. F. A Weimar típusú autódaru első gémjét szerelik a Kaposvári MEZŐGÉP Vállalat iharos - herényi gyáregységében. Ebben az évben mintegy kilencszázötven gémet készítenek ex­portra. Marcali korszerű technológiát kap Hí ipartelepítők felelőssége Beszélgetés Sátor jánossal, a Mechanikai Művek vezérigazgatójával Az alapításának negyedszá­zados jubileumát ünneplő Me­chanikai Művek munkáját ér­tékelve nemrég azt állapította meg a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium kollégiuma, hogy a népgazdaság érdekeit mindig a vállalati érdek fölé helyezte, s gyorsan, rugalmasan reagál a változó piaci igényekre. A négyezer munkást foglalkozta­tó Mechanikai Művek egyik legnagyobb gyára Marcaliban van. Sátor János vezérigazga­tót arra kértem, hogy mutassa be a nagyvállalatot. — A négyezer embert fog­lalkoztató Mechanikai Művek termelési értéke egymilliárd forint körül van. Ez mutatja, hogy a népgazdaság egyik je­lentős vállalata. A termékek, amelyeket mi gyártottunk és gyártunk, keresettek a piacon. Elég csak az ólajkályhára utalni. Termékeink többségét a mi fejlesztőgárdánk kísérletezi ki, s a hazai igények kielégí­tésén túl jelentős mennyiséget szállítunk exportra is. Széles körűek a kapcsolataink a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, s egyre több az üzletfelünk a tőkés piacon is. A növekvő érdeklődés gyárt­mányaink iránt azt is mutatja, hogy nagyok még azok a le­hetőségek, amelyeket ezután kell kihasználnunk. — A Mechanikai Műveket elsősorban az olajkályhájáról ismerik a fogyasztók. — Igen, ez közvetlenül la­kossági érdekeket szolgál. Egy sor termékünk hasznát viszont csak közvetve érzékeli a la­kosság. Nálunk kísérletezték ki, s mi gyártjuk például a fázisjavító kondenzátorokat, melyek a villamos energia ta­karékos és ésszerű felhaszná­lását segítik elő. A népgazda­sági hasznot jól bizonyítja egy szám: a használatuk során megtakarított energia országo­san körülbelül 1—1,5 közepes nagyságú erőmű éves termelé­sének felel meg. A vállalat ti­zenegyféle gyenge- és erősára­mú terméket készít, és nagyon sok gyártási technológiát ho­nosít meg. — A nagyvállalaton belül milyen helyet foglal el a mar­cali gyáregység? — Itt dolgozik a munkások egynegyede. Ök állítják elő a Mechanikai Művek termelésé­nek egyharmadát. E két szám­ból pedig azt a következtetést lehet leszűrni, hogy a marcali gyáregységbe — az ipartelepí­tés során — korszerű techno­lógia került. A termelékeny gépeken készült cikkek több­sége Közép-Európában, az erős nemzetközi versenyben is megállja a helyét. Az elektro­lit kondenzátorok gyártási színvonalát jól szemlélteti, hogy a megrendelők között világcégek szerepelnek, s any- nyit vesznek át, amennyit csak gyártani tudunk. Marcaliban az elmúlt években 100 millió forint értékű beruházás való­sult meg. A Mechanikai Mű­vek fejlesztési alapjából is igen jelentős összegeket költött és költ jelenleg is erre az üzemre. Marcali egyáltalán nem mostohagyereke a nagy- vállalatnak. Az elismerés hiányzik Nem könnyű a kezdeményezőknek sem A karádi KlSZ-csúcsvezető- ség a Május 1. Ruhagyár tele­pén dolgozó B műszak alap­szervezetének kezdeményezé­sére kidolgozott egy verseny- felhívást. Először úgy gondol­ták, hogy csak a községben te­szik közzé, később azonban úgy határoztak, elküldik az egész járásba. A felhívás a felszabadulási akcióprogramok végrehajtásá­ról szól, sokféle feladatot tar­talmaz, az a célja, hogy a járás minden KISZ-fiatalja méltón ünnepelje a XI. pártkongresz- szust és felszabadulásunk har­mincadik évfordulóját. Kro- mek Pál községi KISZ-csúcs- titkárt arról kérdeztem: mit tesznek ők, hogy »saját verse­nyükön« helytállhassanak? — Minden akcióprogram időiben elkészült, a csúcsveze­tőség útmutatását mind az öt alapszervezetünk saját adott­ságaihoz igazította, és már megkezdte a megvalósítását is. Az eredményekről minden hó; napban beszámolnak a verseny | hiába mondjuk ki a szavakat, részvevői, ezeket a beszámoló- ha a középszintű vezetők, bri- kat el kell küldeni a járási gádvezetök, művezetők leg- KlSZ-bizottságra. Nálunk az j többször nem akarják figye- alapszervezetek már a vállalá- j lembe venni azokat, »maga­saikat is közzéteszik, így ősz- sabb helyen« meg nem is na­tönzik egymást arra, hogy jól dolgozzanak, senki sem akar lemaradni. A tsz kiszesei p klubprogramokat szervezik, a termet tartják rendben, az óvoda részére játékokat készí­tettek. Az áfész fiataljai és a területi szervezet tagjai közsé­günk szépítésén dolgoztak, és a községi klubot kezelik. A Má­jus 1. Ruhagyár telepén 400 félkész kabátot fejeztek be a lányok. Klubrendezvényeink, politikai oktatásaink, gyűlé­seink rendszeresek. — Támogatják-e a munka­helyi vezetők ezt az akciót? — Anyagiakban eddig is mindent megkaptunk, de ami! jobban igényelnénk: az erköl­csi támogatás és a megbecsü­lés — az még hiányzik. Az elvi egyetértés mindig megvan, de gyón ösztönzik erre őket. — A faluban hogyan fogad­ták munkájukat? — Gondolom, de több hely­ről már hallottam is: minden­ki észrevette, hogy dolgozunk, és azt is, hogy mi kezdemé­nyeztük a járási versenyt. Szólni még nem szóltak, azt hiszem az idősebbek várakozó álláspontra helyezkedtek. Re­méljük, majd egyszer kapunk valami elismerést. Néhány pont a versenyfelhí­vásból: politikai oktatások szervezése, minden tagnak le­gyen megbízatása, kulturális, sportrendezvények szervezé­se, társadalmi munka. A ka- rádiak mindezt teljesítik. Megérdemlik, hogy megkapják a várt erkölcsi támogatást. L. F. — Miként látja ennek u gyárnak a jövőjét a vezérigaz­gató? — Ide összpontosítjuk az olajkályha és az olajkazán gyártási kapacitását. A terme­lési feltételeket lényegesen ja­vítjuk azzal, hogy ide csato­lunk egy öntödét is. Évente 150 ezer olajkály-ha készül itt. Növeljük a magasabb műsza­ki igényeknek, a korszerűbb fűtési technológiáknak megfe­lelő készülékek arányát. Ezen­kívül néhány új gépipari ter­méket is telepítünk Marcaliba. Ez a vállalati koncepció azért alakult így, mert meggyőződé­sem, hogy egy település ipar- fejesztése csak akkor haté­kony, ha a családfőnek tu­dunk biztos, jó kereseti lehe­tőséget teremteni. Egy telepü­lés fejlesztésében döntő szere­pe van az iparnak. E tétel aló! Marcali sem kivétel. Ahhoz vi­szont, hogy egy család ott­hagyja eddigi lakóhelyét, fel­számolja évtizedek alatt meg­szokott életmódját, s beköl­tözzön a gyár telephelyén le­vő városba vagy községbe, a családfőnek kell biztos kere­seti lehetőségről gondoskodni. E koncepcióval tudtuk elérni azt, hogy anyagyárunkban ma mar családok, sőt generációk dolgoznak együtt. Meggyőző­désem, hogy ez segíti igazán a munkássá válás folyamatát Mert azért, hogy a felcsepere­dett nagylánynak fehér köpe­nyes munkahelyet ígér egy vállalat, a család még nem hagyja ott régi környezetét Azt hiszem, ez a néhány uta­lás is érzékelteti, hogy nem egyszerű a vidéki ipartelepí­tés. Hosszú távú koncepció — és igen nagy felelősség kell ahhoz, hogy a település arcu­latát, fejlődését is meghatáro­zó üzem megerősödjön, biztos megélhetést nyújtson dolgozói­nak. Az általános vállalati fejlesztésen belül ezért kapott elsőbbséget Marcali, amikor a korszerű technika alkalmazá­sáról kellett dönteni. — Marcali »fehér köpenyes munkahelye« a Mechanikai Művek elektrolit kondenzátor­üzeme. Ennek milyen a jövő­je? — A következő években vagy egy nagy, vagy két ki­sebb üzem települ még ide. A jelenleginél kétszer nagyobb termelési kapacitással és lét­számmal dolgozunk majd. Ez az előfeltétele ugyanis annak, hogy a marcali típusú konden­zátorokból kielégítsük az igé­nyeket. A Szovjetunió igényét — 1990-ig — kormányközi jegyzőkönyvek rögzítik már. Mind nagyobb tételt rendel­nek a nyugati cégek is. E ter­mék műszaki, technológiai kulturáltsága igen magas, és sokáig versenyképes lesz még a világpiacon. — Miként segíti a marcali fejlesztéseket a Somogy me­gyei Tanács? — A kapcsolat a nagyvál­lalat és a tanács között az én megítélésem szerint nagyon jó. Fejlesztéseinket anyagilag is támogatja, az iparfejlesztési szerződésben vállalt kötelezett­ségeit teljesíti. Gondunk azért van: az új beruházások lassan készülnek el. Most például na­gyon sürgős a 4-es számú ter­melőcsarnok befejezése, és az 5-ös számú csarnok megépí­tése. Az itt készülő termékek­re már szerződéseink vannak, s megrendeltük azokat az au­tomata és félautomata célgé­peket is, amelyeket majd itt helyezünk üzembe. Az egyik csarnokban már jövőre, a má­sikban pedig egy évvel később dolgozniuk kell a gépeknek. Kercza Imre Somogyi Néplapl 3

Next

/
Thumbnails
Contents