Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-15 / 190. szám

A. Tüdőmíífét Csak itt, a műtőasztal mel­lett látszik igazán, milyen tö­rékeny és mégis milyen utá- nozhatatlanul tökéletes »■►szer­kezet« az emljer. Törékeny, hiszen egy grammnyi szövet­darab dönthet életről és ha­lálról. A sebészorvos egyetlen rossz mozdulata tragédiát okozhat. Mégis tökéletes, hi­szen a szervezet képes önma­gát regenerálni. Az eltávolí­tott, fertőzött tüdőlebeny munkáját magára vállalja a négy megmaradt lebeny. A BETEG A folyosó a kórteremtől a műtőig végtelenül hosszú. F'J- gas, csempék, egy tábla. Mű­tét van! Csendet kérünk. Mintha rózsaszínűek lennének a fehér tárgyak. Kit műtenek most? Egy 37 éves, családos embert. Engem. »Ha nem műtjük meg, egy éven belül meghal, pedig még fiatal. Miért hangsúlyozza, hogy fia­tal? A doktor. Ö csinálja a műtétet. Kit műtenek rhost? Milyen sok reflektor! Egy kö­zepén és körülötte hat. . . hét... nyolc, csupa rózsaszínű fény . .. Szóljon, ha álmoso- dik! Szóljon, ha álmosodik . szóljon, ha álmo .., AZ ORVOS — Nézze csak ezt a dió nagy­ságú, fehér foltot a röntgen- felvételen! Az a fertőzött rész, a csonkalebeny. Ezt kell eltá­volítani. — Ilyen tüdőműtéteket a Dunántúlon csak a mi osztá­lyunkon végeznek. Nemegy­szer 200 kilométerről hozza a mentő műtétre a tbc-s betege­ket. Ügynevezett hónaljmet- szét fogok alkalmazni. Ezt a módszert osztályvezető főorvo­sunk dolgozta ki, mi is tőle tanultuk meg. A lényege, hogy kis nyílással végzünk komo­lyabb műtéteket is. Ez persze az utókezelést is megkönnyíti. — Fiatal orvos koromban még helyi érzéstelenítést al­kalmaztunk. Valóságos rémlá­tomás volt akkor egy műtét. A beteg ébren kínlódta végig a műtétet. Nagy segítség az altatógép. Most Mária, az al­tatónővérünk lélegeztet; akko­riban a beteg­nek 1 magának kellett léle­geznie, azzal a beteg szervé-. amelyet mütöt­sal. Gyakran fáj a fejem, ki­csit szédülök is. — Hat éve dolgozom itt, mégis minden műtét előtt megilletődöm. Néha kisgyerek kerül a műtőasztalra. Öértük még jobban izgulok. — Mindjárt kezdődik a mű­tét, megkezdem az altatást. ►►Szóljon, ha álmosodik.« Mindjárt alszik. Talán annyi ideje még van, hogy a műtő­lámpákat megszámolja. Meg­indítom az infúziót és a léle­geztetést. Ez a gép még nem lílegeztet automatikusan. Egy ballon segítségével én adom a levegőt. Közben állandóan fi­gyelnem kell a keringést, a szív állapotát. A köröm elszí­neződése például az elégtelen oxigénmennyiség árulója ... Nyugodtan alszik a beteg. vei, éppen tek. AZ ALTATÓ- NŐVÉR — Még vá­runk a vérre. Két liternyire lesz szükség. A betegségtől s a beteg ko­rától, állapo­tától függ, hogy milyen altató­szert alkalma­zunk. Évente körülbelül fél­ezer beteget altatunk. Né­ha tíz órán át tart a műtét... Csak a különféle szerek kigő­zölgéseiből belélegzett meny- nyiség felér évi 4—5 altatás­Növényvédelmi tájékoztató Előzzük meg a szőlő szürkerothadását! A zöld fürtökön jelenleg a tünetek csak szórványosan jelentkeznek, elsősorban ott, ahol valamilyen mechanikai sérülés fordult elő (molykár­tétel, vihar, jégverés). A kór­okozóra jellemző, hogy a párás, csapadékos viszonyok között — főleg zárt, mélyeb­ben fekvő szőlőben — a sé­rüléseken keresztül gyorsan fertőz. A hónap első felében le­hullott csapadék mennyisége még nem idézett elő járvány­veszélyt, de egy újabb erős periódus a fertőzést ugrássze­rűen növelheti. Ezért elenged­hetetlenül fontos a megelőző védekezés. A betegség köny- nyen felismerhető arról, hogy a fertőzött bogyók szürkés­barnán színeződnek, és felüle­tüket jellegzetes szürkésfehér penészgyep borítja. Ezek az érés kezdetén levő, még ala­csony cukortartalmú bogyók teljesen elrothadhatnak, s ha» közben szárazra fordul az idő,( a folyamat ugyan fékeződik, de a penészes, öszezsugoro- dott bogyók értéktelenek, sa-f vanyúak maradnak. Védeke zésre javasolt: Fundazol 50, ___ WP 0,9 kg/ha (100 négyzetmé-? térré 9 dkg), .Ortho-PhaltanA Buvicid F, Merpan 0,3 száza-? (100 liter vízhez 30(( -i­A permetezőszereket1 ( 1000—1600 liter' kijuttatni (100 Basudin 10 G 17,5 kg/ha (100 négyzetméterre 17 dkg) dó­zisban. A vegyszert a kiszó­rás után azonnal a talajba kell munkálni. Az esőzések hatására ismét kigyomosodó ágyások gyomirtására fel­használható a Tenoron (100 négyzetméterre 6 dkg szert kell kijuttatni 7 liter vízben). A hónap végén, a termőrü­gyek kialakulásának idején — a szamócatövek jó telelése ér­dekében — ismét gondosan védekezni kell a kis és nagy szamócasodró új hernyónem­zedéke ellen, valamint a kü­lönböző levélfoltosságok fer­tőzése miatt. A javasolt gom­baölő szerek: Orthocid, Ort- ho-Phaltan 0,2 száz»alékban és a rovarölő szerek közül Dit- rifon 50 WP, Lebaycid 40 WP 0,2 százalékos oldata (100 li­ter vízben 20 dkg vegyszer). A MŰTÉT 8.00. Betolják a beteget a műtőbe. A műtétet végző or­vos éppen, bemosakodik. Meg­érkezik a vér. Vérpróbák. A beteg szemei lassan elnehezül­nek. 8.20. Az infúziós vér lassan csepeg. Megnyitják a mellkast. j »Igen, a tüdőlebenyeken lát- I ható az a feketés elszíneződés. i A belélegzett por okozza. Aki j a sivatagban él, azé bizonyo­san szürke. Csupán a csecsemő tüdeje tiszta rózsaszín. A fe­kete csomó, amit most a géz­re tesznek, a kioperált fertő­zött lebeny.« Szike... olló... csipesz... törlés ... olló ... csipesz... törlés. — Szívják le a vért! Kérem, állítsa be pontosan a világí­tást, nem látok! Olló... 9.50. A véres, fekete tüdő­rész az odakészített gézre ke­rül. 10.20. Most kezdik az össze­varrási. 10.30. Lassan felszáradnak a homlokról a verejtékcseppek. Sikerült. A folyosón várakozó hozzá­tartozók is megtudják az örömhírt. Mire a tolókocsi ki­gördül a műtő ajtaján, már egy kicsit nyugodtabbak. Az elnéptelenedett műtőben újra kigyulladnak a kék fényű bak- tericid-lámpák. Bíró Ferenc Nagyobb gondot a belső ellenőrzésre! Csalások, visszaélések a vendéglőkben A minőségi ellenőrök, a ke­reskedelmi felügyelők és a szakszervezet társadalmi el­lenőrei naponta járják a me­gye — főleg a Balaton-part — vendéglőit, üzleteit, hogy védjék a fogyasztók érdekeit és segítséget nyújtsanak a hi­bák kijavításához. — Örvendetes a vendégek, a vásárlók szemléletének vál­tozása. Korábban, eldördült, hogy az emberek fölháborod­tak, amikor az ellenőrök miatt várakozniuk kellett. Most azt tapasztaljuk, megér­tik munkánk fontosságát, tudják, hogy ellenőrzéseink elsősorban az ő érdekeiket szolgálják. Sokan inkább azt mondják: gyakoribb ellenőr­zésre volna szükség, hogy a legkisebb visszaélést is meg­akadályozzuk. Juhász Árpádot, a megyei élelmiszer- és vegyvizsgáló intézet igazgatóját hallottuk. Legutóbbi ellenőrzésük alkal­mával 83 egységben 177 min­tát vettek, s ezekből 103 volt rossz, hamisított, nem felelt meg az előírásoknak. Néhány „apróság” Siófoktól Balatonboglárig, ezért nem tudják a szódát külön felszolgálni. Vajon a vállalatok, szö­vetkezetek belső ellenőrei miért nem veszik észre ezt a rengeteg visszaélést? — Ezt kérdezik az ellenőrök és a vendégek is. Pedig a legutób­bi átfogó ellenőrzés tapaszta­latai is arra intenek, hogy nagyon sok. visszaélést meg­akadályozhatnának a belső ellenőrök, ha munkájukat rendszeresebben és körülte­kintőbben végeznék. A Pannónia Vendéglátó Vállalat 11 éttermében és presszójában jártak legutóbb az ellenőrök: csupán egyetlen helyen, a Touring Hotel mel­letti étteremnél nem tapasz­taltak szabálytalanságot. Az igali fogyasztási szövetkezet négy italboltjában, büféjében, valamennyi minta csalásról árulkodott. Az Utasellátó hat étterme és presszója közül ötben tapasztaltak hamisítást, súlycsonkítást. A lengyeltóti szövetkezet három vendéglő­jében. italboltjában négy min­tát vettek: valamennyi tanú­sította a hamisítást. Ezek az esetek jelzik: hiá­ba a minőségi ellenőrök, a Lengyeltótitól Igáiig szinte I kereskedelmi felügyelők, a mindenütt találtak olyan hi­bákat, amelyeknek következ­ménye felelősségrevonás, sza­bálysértési eljárás lesz. A Centrál Vendéglátó Vállalat szárszói Kicsi bisztrójában, a fogyasztási szövetkezet sze- mesi Kistücsök éttermében, az Utasellátónak a szántódi átkelőhelynél levő vendéglő­jében a tégelyben levő bort, illetve fröccsöt hamisították meg. A bogiári áfész somogy- babodi italboltjában a bort 15 százalékban vizezték. A Pannónia Vendéglátó Vállalat sióioki 213-as Molo presszójában Fehér Maria a tokajiból kevesebbet mért, és a kavéba az előírt mennyi­ségnek csak 49 százalékát (!) tette. A lengyeltóti áfész Jó­barát kisvendéglőjében Récsei Mária a kávénál követett el hamisítást — 56 százalékos volt —, Besenyei Jánosné pe­dig a fröccs mérésénél. Az igali fogyasztási szövetkezet magyaratádi 7-es italboltjá­ban Varga József nevéhez fűződik kirívó visszaélés: a társadalmi ellenőrök minden erőfeszítése, ha a vállalati, szövetkezeti belső ellenőrzés színvonala elmarad a követel­ményektől. Sz. L. A csend harcosa Elárvult, középkorú úriem­ber bóklászik az étterem asz­talánál. Feje már meglehető­sen elnehezedett. Előtte há­rom üres, hosszú nyakú üveg. Nem kétséges, hogy nehezére esne felállni, s pláne haza­menni. Inkább előveszi kis rádióját, és homlokát ráncbl- va koncentrál a készülékből hallható szövegre. Valami nem tetszhetett ne­ki, mert nagyot csap az asz­talra, és mérgesen rámordul a kezében szorongatott kis rá­dióra : — Halló, halló! Ott ki be­szél? Itt én vagyok. Halló, halló! Ott ki beszél? — ismét­li egyre erőteljesebben, han­gosabban. Persze a rádió rá se hederít berzenkedő barátunkra, mond­ja a magáét. Valami latin nyelven, talán portugálul. Az erősen spicces úrnak el­fogy a türelme: — Ide figyeljen —- dadogja a szája elé tartva a zsebrá­diót —, lépjen ki a vonal­ból ... Hallja? Lépjen ki a vonalból! Vár egy kicsit, aztán hatá­rozottan, az emberi nem rosz- szabbik feléről alkotott véle­ményét nyilvánítva, hozzáte­szi: — Ökör! Hát igen. rendnek min­denütt kell lennie. Meg tudom érteni a cimborát: egy rádió lélektelenül daráló bemondója belcdumál az ő szavaiba. Az étterem közepén, növelve a lármát. Az ilyenre bizony rá kell ordítani: lépjen ki a vo­nalból! M. A. Budafoki „múzeum” Barlanglakás-kiállítás Van Magyarországon né­hány olyan múzeum és kiállí­tás, amelyet, a »beavatott« is alig ismer, pedig ha külföldön találná, hosszan mesélne róla az ismerősöknek. Ilyen a XXII. kerületi tanács, illetve művelődési ház kezelésében Budafokon a Veréb u. 4. sz. alatt a barlanglakás-múzeum. A Duna melletti magas dom­bokon, az egykor Promontor­' nak hívott részen (ma a hab- ÍI/wu!??611 zóbor őrzi a nevét) évszázado­kon keresztül földbe mélyített lékban meghamisította. Ugyancsak e szövetkezet 2. számú igali büféjében gyen­gébb minőségű bort kapott a vendég, mint amit az árlapon feltüntettek. Tizenegyből csak egy — Elsősorban a tégelyben levő kimért bort hamisítják a csaposok, mivel a vendé­gek is figyelemmel kisérik, hogy mennyit mérnek. Jár­tunk tucatnyi borkóstolóban, és mindenütt — szabálytala­nul — fröccsöt is kiszolgál­tak. Arra hivatkoztak, hogy hogy nincs elegendő pohár, s így kérik a vendégek, meg üregekben is laktak. Az őskor­tól kezdve — szinte azt mond­hatjuk: »divat« volt ez — a dombon levő üregekben, bar­langokban »házakat« készí­tett magának az ember. Csak az oldalakat, az oldalfalakat építette ő, mert a tetőt már maga a barlang teteje adta. Általában a barlangok két ol­dalához építettek ilyen »laká­sokat«. A középső rész mindig szabadon maradt — ez volt az utca. Amikor 1790-ben József ná­dor meglátogatta Budafokot, a lékban dkg). hektáronként vízben kell négyzetméterre 10—16 liter). A permetezés alkalmával ügyeljünk arra, hogy a vegy­szer a fürtökre kerüljön. URRHBSHYASZOK — Attól fogva kerültük egymást, addig, míg a felesé­ge útlevelet nem.kért, és kint maradt. Kiderült, hogy nem szerette sem őt, sem engem. A szamóca telepítése idején Hanem azt a dzsentrifiút, meg kell kezdeni a májusi cse-Ú akivel kint összeállt. Tudnak rebogár pajorjai, valamint a!1 a nők titkot tartani, álno- szamócavincellérek lárvái el-11 koskodni. Részt vett a párt len a talajfertőtlenítést. A már? szervezésében, közben a fiúja meglevő állomány sorközei-? már várta. Megjátszotta a ben is, és a telepítésre kije­lölt parcellán is jó ered­ménnyel használható a Basu­din 5 G. 35 kiló hektáronként1 1100 négyzetméterre 35 dkg), m Somogyi Néplap nagyszerű asszonyt, közben velem és másokkal is meg­csalta a férjét, S a titkát most is más árulta el: egy mérnök, aki Ausztráliából jött Magyarországra turista­ként. Egyébként ez a mérnök is disszidens. De ő még negy- • venötben ment ki. Szakma­beli. Néhány újdonságot is mondott. Például: a földrész északi részén óriási uránme­zőt fedeztek fel. A legóvato­sabb becslések szerint a nyu­gati világ készletének több mint egytizede ott található. Bizonyíthatja ezt az is. hogy a kormán,y máris engedélyez­te az ércexportot. És itt van­nak olyan mezők, ahol már külszíni lejtéssel is elérhetik a lencsét, amelynek vastag­sága egyébként 120—150 mé­ter. A mi bányászainkra gon­dolok, akik százmétereket fúrnak a sziklába, hogy vé­kony uránlencséket kaparja­nak ki a kő rabságából. A bányászokra, akikről dől a verejték, akik reumát, vibrá­ciós betegséget kapnak, akik­nek elkopik a csigolyájuk a sok csúszástól, kúszástól, a fúrógép rezgésétől. S akiknek egy része nem ismeri a szé­pet, a felemelőt, a szellemi értéket. Értük fáj a szívem. Nem tudom sajnálni a ve­gyészt se, mert ő se sajnálja a kallódókat. És a geofizjkus? — Hazudnék, ha azt mon­danám, hogy a legnagyobb gondom ezeknek az emberek­nek a helyzete. De foglalkoz­tat, hogyan lehetne segíteni rajtuk. Vegyész barátom is másként vélekedett róluk, mielőtt tönkrement az élete. Néha beszélgetünk, amikor a szőlejében meglátogatom. Ilyenkor lehet vele beszélni. De csak percekig, utána me­gint visszazökken. — Egyszóval nem tudom, lehet-e rajtuk segíteni. Kény­szerhez nem folyamodhatunk. Sorsokat nem foltozhatunk. És az itt dolgozók nem kis része éppen azért van a vál­lalatnál, mert menekül. A ré­gi életétől, a megfeneklett családi vitáktól és viszályok­tól, a börtöntől. Rajtuk csak1 úgy lehetne segíteni, ha1 mindegyiknek akadna mentő­angyala — nem találok rá jobb kifejezést —, aki meg­vigasztalja, rendbe hozza az életét. Amit a mi üzemünk »társadalma« tehet értük, az annyi, hogy igyekszünk őket meghívni rendezvényekre,, kulturált szórakozásra. Klu­bot rendeztek be részükre, a, szállóban olyan körülményt, teremtettek, hogy aránylag kényszerüljenek a kulturált, életmódra. Az üzemi vezetők, ugyan nem örülnek, de a vál­lalatvezetés tanulásra is ősz-, tönzi őket, legalább a nyolc általános erejéig. Persze, hiá-, ba minden, ha ők nem akar­ják. Az ember szeme nehe-i zebben nyílik föl, mint a macskáé. Mondjam, hogy a vér, a származás, az öröklési határozza meg a magatartá-i sukat? Az is, meg az előzői körülményeik is. De ha itti megállapodnak, élőbb-utóbbi átalakulnak. Ezt teheti értük a vállalat. (Folytatjuk.) promontori részen 49 ilyen »házat« látott. A lakáshelyzet később tovább romlott: még száz év sem telt el és a barlan­gi »házak« száma meghaladta a 120-at! 1838-ban Vasguez le­rajzolt egy ilyen barlangi la­kást. Később — a műit század 60-as éveiben — már a gellért­hegyi barlangokban is talál­tak ilyet. Ezeket a barlangban levő »házakat« legjobban a hegy­omlások fenyegették, ezért a múlt század 80-as évesben megkezdték a fölszámolását, bár néhányban továbbra is ott maradtak a lakók. A kapita­lizmus viszonyai ugyanis sok nyomorult embert kergettek ki a városból, és ők az elha­gyott »barlangi házak« helyén kerestek maguknak menedé­ket. Négyzetesen kivájták a földet, gödörszerű en, majd aj tót-ablakot vágtak rá. Először csak saját használat­ra készítettek ilyeneket, ké­sőbb a ’ Lázár-sors még sze­rencsétlenebbjei részére »al­bérletbe« is kiadták, az egyes »szobákat«. Ezeket hívták egy­kor barlanggócoknak. (Ilyen volt valamikor a Véréb utcai barlanglakás is.) A jobb hely- kihasználás céljából a »tulaj­donosok« egy-ugyanazon tel­ken egy udvarból több lakást is »létesítettek«. Ezekben a barlanggócokban 1910-ben már 2698-an laktak, 1930-ban pe­dig több mint félezer ilyen barlanglakást tartottak szá­mon. Hogy mennyien lakhat­tak bennük, arra az akkori statisztikus már nem mert vál­lalkozni. Mint ahogyan a ható­ság más közegei is allg-alig zavarták a lakók »nyugal­mát«. Nyugodtan terjedhetett itt a bűn, a nyomor és a pros­titúció. A két világháború kö­zött külföldiek fényképtémája lett a magyar »székesfőváros« e szomorú és szégyelnivaló szenzációja. A felszabadulás után foko­zatosan fölszámolták a buda­foki barlanglakásokat. A Veréb utcában özv. Tóth Győzőné lakását most eredeti formájában láthatjuk. A Bu­dapesti Történelmi Múzeum irányította a rekonstrukciót, számos üzem és hivatal dolgo­zói pedig társadalmi munká­val segítették. D. B

Next

/
Thumbnails
Contents