Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-14 / 189. szám
Ford kongresszusi üzenete (Folytatás az 1. oldalról) Külpolitikai alapállását meghatározva, Ford elnök ezeket mondotta: »Öt és fél éven át képviselői, majd ai- elnöki minőségben teljes mértékben támogattam Nixon elnök kimagasló külpolitikáját és ezt a politikát szándékozom tovább folytatni, Tudom, hogy ebben számíthatok az cnök támogatására.« Ezeket a szavait nagy tapsvihar fneadta. »Nem nyílik kihasználható alkalom, nem lesz irányváltozás, nem fog lankadni éberségünk és nem fogjuk magára hagyni államunk hajójának kormányát őrségváltás közben sem« — hangoztatta ezután az elnök, majd a továbbiakban refrénszerűeri ■ismételve húzta alá a »folytonosságot« az amerikai külpolitika minden vonatkozásában. Szinte szó szerint ismételve elődje ide vágó mondatait, Ford elnök hangoztatta, •hogy »az erős védelem a legbiztosabb út a békéhez«. Nyomatékosan elkötelezte magát az Egyesült Államok katonai erejének fenntartására. Első helyen a NATO tagjait és Japánt említve, »lojális együttműködésről« biztosította az Egyesült Államok szövetségeseit »közös törekvéseikben«. A párbeszéd folytatását ígérte a latin-amerikai országokkal, együttműködést az Egyesült Államok »ázsiai barátaival«. Indokína vonatkozásában a párizsi tűz- szüneti egyezmény betartásában jelölte meg az Egyesült Államok célját, reményét fejezve ki. hogy hamarosan létrejöhet a kompromisszumos rendezés Kambodzsában is. Kiemelte, hogy kormánya folytatja diplomáciai erőfeszítéseit átfogó és tartós közel-keleti békerendezés előmozdítására. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok a Sanghaj; nyilatkozat szellemében kívánja folytatni az amerikai—kínai kapcsolatok fejlesztését. »A Szovjetunióhoz szólva — mondotta Ford elnök —, Gerald Ford hétfőn este az amerikai törvényhozás két házának képviselői előtt mondott beszédet. (Telefotó: AP—MTI—KS) | kötelezem magam a legutób- j bi három év folyamán követett út, folytatására. A mi két népünk — és az egész emberiség — számára nem- j zeteink békés együttélésének — ahol lehetséges: együttműködésének — és nemzeteink pozitív, békés kapcsolatainak a nukleáris korszakban j nincs más alternatívája« — hangsúlyozta rendkívüli nyo- | matékkal az elnök. Bemutatkozó kongresszusi ] üzenetét az új elnök »nemzeti j egységre és összefogásra« szó- j lító felhívásokkal fejezte be, j mondván: »Honfitársaim, jó j elnök akarok lenni, s ehhez i kérem támogatásukat.« A j kongresszus tagjai ismét felállva, hosszantartó tapssal és ovációval ünnepelték az Egyesült Államok négy nappal ezelőtt beiktatott 38. elnökét. 25 éve történt 25 évvel ezelőtt, 1949. au-j gusztus 14-én nyílt meg Buda- j pesten, az újpesti stadionban j a II. Világifjúsági és Diákta- ! lálkozó, a világ fiataljainak nagy seregszemléje. Az 1945-ben a világ demok- I ratikus fiataljainak londoni j konferenciáján a Demokrati- : kus Ifjúsági Világszövetség, létrehozása mellett az I. Világifjúsági és Diáktalálkozó megszervezéséről is határozott. Az azóta lezajlott 10 találkozó hűen tükrözte a világ haladó ifjúságának reagálását, korunk, a XX. század legfontosabb társadalmi, politikai és ifjúsági kérdéseire, problémáira. Valamennyi találkozó újra bebizonyította, hogy az ifjúság gyűlöli a háborút, a fasizmust, a kizsákmányolást és kész tevékenyen részt vállalni az imperializmus és a gyarmatosítás elleni küzdelemből. A szocialista országokban megrendezett VIT-ek lehetővé tették, hogy a tőkés és a fejlődő országok fiataljai a szocialista országok életét és eredményeit személyes tapasztalataik alapján ismerjék meg. Ez a körülmény nem kismértékben járult hozzá a »Vas- íüggöny«-mítosz szétoszlatásá- hoz. I. 1947. Prága: 72 ország 17 ezer fiatalja vett részt ezen a találkozón, ahol fogadalmat tettek az újabb fasiszta pusztítás megakadályozása és a béke megvédése mellett. II. 1949. Budapest: A hidegháború erősödése ellenére 84 nemzet 10 ezer fiatalja olyan világ mellett tett hitet, amely »nem ismeri többé a nyomort és a háborút«. III. 1951. Berlin: A kettéosztott Németországban a hidegháború csúcspontján találkozott 104 ország 20 ezer békeszerető munkás- és diák- fiatalja. Elítélték az ENSZ- zászlaja alatt a koreai nép ellen folytatott amerikai agressziót és támogatásukról biztosították a koreai nép harcát. IV. 1953. Bukarest: 111 ország 30 ezer küldötte örömmel üdvözölte a koreai fegyverszünet megkötésének hírét. Ezen a találkozón szolidaritásukról biztosították a fiatalok a francia gyarmatosítók ellen harcoló vietnami népet. V. 1955. Varsó: 114 ország 30 ezer fiatalja »Soha többé Hirosimát!« jelszó jegyében az atom- és nukleáris fegyverek eltiltásáért, a leszerelésért szállt síkra. VI. 1957. Moszkva: 131 ország 34 ezer küldötte a gyarj mati rendszer teljes felszámolását követelte. A különböző országokból érkező fiatalok a magyar delegációtól hallatták az 1956-os ellenforradalom valóságos okait, annak reális elemzését összevetették a bur- zsoá propaganda állításaival. VII. 1959. Bécs: 116 ország 18 ezer fiataljának a béke és barátság jegyében rendezett találkozóját imperialista aknamunkával sem sikerült megzavarni. A részvevők meleg üdvözlésben részesítették a Batista elleni harcok hőseit, a szabad Kuba első képviselőit. VIII. 1962. Helsinki: 1500 szervezet 18 ezer delegátusa képviselte a világ haladó ifjúságát, akik a nemrég függetlenné vált országokkal vállalt szolidaritást nagy tömegdemonstrációkkal fejezték ki. IX. 1968. Szófia: 142 ország [20 ezer küldötte a »SzolidariGenfben elnapolták az ülést Mindkét fél megerősítette állásait A ciprusról tárgyaló genfi értekezlet keddi plenáris ülésén Kleridesz ügyvezető ciprusi elnök, a sziget görög közösségének vezetője javasolta, hogy a tanácskozást 24—23 órával halasszák el. Javaslatát azzal indokolta, hogy Mavrosz görög külügyminiszter és jómaga is hazautazhatna és személyesen konzultálhatna kormányával az alkotmányjogi kérdés rendezéséről. Egyidejűleg a DPA nyugatnémet hírügynökség genfi jól tájékozott körökre hivatkozva olyan értesülést közölt, hogy Görögország küldöttsége »kompromisszumra hajlónak látszik« és a nap folyamán kidolgozott görög tárgyalási álláspont »messzemenően figyelembe veszi a hétfői török javaslatokat.« Az ülést 80 percnyi tanácskozás után 22 óráig (magyar idő) elnapolták. Az újrakezdéskor terjesztette elő Günes hivatalosan a hétfőn ismertetett tőrön, alkotmányjogi jaVüSldtOt. NICOSIA A ciprusi frontvonalaknál farkasszemet néző görög és török alakulatok megerősítették állásaikat, mindkét oldalon páncélos fegyverzetet vonultattak fel. Az ENSZ béke- fenntartó erőit kedden és a szigeten állomásozó angol csapatokat riadókészüUségbe helyezték ATHÉN A Reuter értesülése szerint Kissinger amerikai külügyminiszter Karamanlisz görög miniszterelnökhöz intézett üzenetében arra sürgette Athént, hogy vegye fontolóra a ciprusi alkotmányos rendezésre tett török javaslatokat. A nyugati hírügynökségek jelentései szerint a török határon összevont görög csapatok futóárkokat ásnak és aknákat helyeznek el. Kinevezték Portugália moszkvai nagykövetét A PKP nyilatkozata a lisszuboni bőr lönt ázadásrót Vasco Goncalves portugál miniszterelnök fogadta Arnold Kalinyint, a Szovjetunió első nagykövetét és szívélyes hangulatú megbeszélést folytatott vele a két ország kapcsolatairól. A portugál külügyminisztérium egyébként közölte, kinevezte az ország moszkvai nagykövetét. Dr. Mario Neves, az új nagykövet rövidesen elutazik állomáshelyére. A minisztérium azt is bejelentette, hogy megkezdik a nagykövetségek felállítását az európai szocialista országokban, annak megfelelően, hogy Portugália és a szocialista országok között létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok. Moszkván kívül egyelőre Szófiában, Prágában és Berlinben hoznak létre nagy- követséget. A Portugál Kommunista Párt nyilatkozatban foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy a Salazar-féle politikai rendőrség fogvatartott tagjai lázadást robbantottak ki egy lisszaboni börtönben. A párt azonnali és hatékony vizsgálatot követe! az ügyben, egyben leszögezi: a Salazar-rezsim ügynökeit mielőbb bíróság előtt kell felelősségre vonni tetteikért. A nyilatkozat leszögezi, felül kel) vizsgálni az országban a büntetésvégrehajtás rendszerét is, mert számos börtönigazgató még a fasiszta rendszer ide- j jéből maradt vissza helyén. Nixon után #■ fim W ffj 'I }Q47 1949 1951 1953 1967 i§n' 13p 1969 1963 >959 tás, bélre és barátság« jegyében találkozott. A fesztivál középpontjában Vietnam állt. ! 100 ezer dollár értékű orvosi felszerelést, antibiotikumot, rádió adó-vevő készüléket, kerékpárokat juttattak el Vietnamba a fiatalok. X. 1973. Berlin: Az NDK fővárosa 140 ország 20 000 fiatalját fogadta. A találkozó jellegét az »Antiimperialista szolidaritás, béke és barátság« megfogalmazás fejezte ki. A fiatalok szolidaritást vállaltak Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek hősi harcával, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, az arab ifjúság és a palesztin nép küzdelmeivel. Az egyik legbonyolultabb, leghosszabb (és legzajosabb) amerikai belpolitikai válság folyamányaként Richard Ni- 1 xon, az Egyesült Államok 37. elnöke, beadta lemondását. E válság többsíkúsága, mélysége és elsődleges oka, nézetem szerint, jóval túllépi a Watergate-szó kereteit, ahogyan az ügyet az amerikai sajtó és tv könnyedén elnevezte. Az elnök távozása után a legelső jogcs kérdés, amit az emberek feltehetnek, az, hogy mi vár a továbbiakban a nemzetközi feszültség enyhülésére, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok kanc.solatsiban a politikai légkör utóbbi években elért normalizálódására. Természetes, hogy ezt a kérdést mi. szovjet emberek is feltesszük önmagunknak. Az alábbiakban szeretnék válaszolni rá: Az Egyesült Államokkal való kapcsolatok javulása a Szovjetunió számára országunk békeszerelő lenini külpolitikája több éves erőfeszítéseinek logikus és természetes eredménye, a XXIV. pártkongresszuson elfogadott békeprogram következetes megvalósításának eredménye. Az Egyesült Államokban viszont másként áll ez a kérdés. Csak a teljesen korlátolt emberek nem látják meg ezekben az években, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata az Egyesült Államok számára most is, és továbbra is a korábbi amerikai külpolitikai irányvonal »gyötrylmes átértékelésével« párosul, annak e’Ienére, hogy a hidegháborúnak ez a kurzusa már régen bebizonyította teljes képtelenségét. Nézetem szerint két alapvető ok is van. amely a legutóbbi változásokhoz vezetett az Egyesült Államok külpolitikájában, és mindenekelőtt ahhoz, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok történetében az Egyesült Államok első ízben dolgozta ki a Szovjetunióval együtt a két ország közötti kölcsönös kapcsolatok alapelveit, s ismerte be, hogy az atomkorszakban a különböző politikai, gazdasági és ideológiai rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáján kívül más alternatíva elképzelhetetlen. Az első ok: az új nemzetközi erőviszonyok. A másik az, hogy az uralkodó amerikai körök számos képviselője rájött: a kom- munistaellenes dogmák, az amerikai külpolitika e »szent tehenei«, az utóbbi negyedszázad alatt nemcsak meddőknek bizonyultak, hanem bizonyos érvágást i,s jelentettek az Egyesült Államok számára. A probléma nem az, hogy ledöntsék, a szovjet kerítéseket, hanem az, hogy minél gyorsabban és kellőképpen kijavítsák az amerikai homlokzatot. Következésképp az enyhülés politikája objektív szükségszerűség az Egyesült Államok számára. Ezzel magyarázhatók a többi köpött a hidegháború felszámolásában, az enyhülés megszilárdításában a három csúcs- találkozó során aláírt szovjet—amerikai szerződések és megállapodások segítségével eddig elért sikerek. E szerződések és megállapodár sok pozitív visszhangot és határozott támogatást keltettek az amerikai nép széles köreiben, az egyszerű amerikaitól az amerikai üzleti világ kiemelkedő képviselőiig. akik a múltban egyáltalán nemhogy a SzovKissinoer Fahmi val tárgyalt Henry Kissinger amerikai és Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter Washingtonban két óra hosszat tárgyalt a közel-keleti béke helyreállítását szorgalmazó legújabb lépésekről. Kissinger később újságíróknak kijelentette, hogy a tárgyalásokon érintették a két ország bilaterális kapcsolatait is. Mint mondotta, a megbeszélések »igen jó, igen barátjetunióval való gazdasági és kereskedelmi együttműködésre nem voltak hajlandók, hanem nyíltan tartózkodtak attól is, hogy támogassák a néhai Kennedy elnök eszméjét, hogy az Egyesült Államoknak feltétlenül véget kell vetnie a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben folytatott hidegháborús politikának. Amerika legszélesebb, sokféle szintű köreiben mélységesen és erőteljesen tamogsujak az enynüiés politikáját, ami meglehetősen fontos okként szoglált ahhoz, hogy a Walergate-ügy kiéleződésével párhuzamosan mind világosabban és határozottabban hangzottak el az óceánon túl tekintélyes megnyilatkozások arról, hogy e belpolitikai párharc kimenetelétől függetlenül az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalának változatlannak kell maradnia, s meg kell őrizni az enyhülés visszavonhatatlanná léteiének irányzatát. Különösen az utóbbi napokban hangzottak el gyakran ilyen kijelentések. Elmondtak ezt a két nagy amerikai politikai párt vezérei, elmondta Kissinger külügyminiszter is. Gerald i' urd, az Egyesült Államok uj elnöke, első nyilvános felszólalásában a legkomolyabb figyelmet szentelte annak, hogy a jelenlegi amerikai külpolitikai irányvonalat fenn kell tartani, és ígéretet is tett erre. Ezekből a tényekből levonhatjuk a következtetést: azok a bizonyos pozitív jelek, amelyek az utóbbi években voltak tapasztalhatók az Egyesült Államok külpolitikájában, az országon belül végbemenő rendkívül mély és igen komoly folyamatokat tükröznek. Ezzel egyáltalán nem akarom azt állítani, hogy Moszkva és Washington kapcsolatában »most már minden rendben van, csak az isten adja áldását rá« — mint mondani szokták. Maradnak még problémák (köztük komolyak is), amelyeket meg kell oldani. Lesznek még kétségkívül viták is, amelyeket rendezni kell. Kétségtelen továbbá: az amerikai vezetésben bekövetkezett változással kapcsolatban az Egyesült Államok jelenlegi külpolitika: irányvonalának ellenzéke megduplázza erőfeszítéseit, hogy az Egyesült Államok nemzeti érdekei ellenére újból és újból kísérletet tegyen, ha nem is az enyhülés megszilárdulási folyamatának a teljes meghiúsítására, de legalább fékezésére. Ami pedig magát a Wa- tergate-ügyet illeti, keletkezése okának elemzése külön téma lenne. Minthogy ez az ügy az Egyesült Államok kizárólagos belügye, gondolom elég, ha azt mondom, hogy a válságot szülő közvetlen konkrét okok nem jelentenek újdonságot sem Amerika, sem más tőkés államok számára. A hatalom édes gyümölcseiért vívott pártközi harc törvényellenes és titkos módszereit (sikerrel vagy kudarccal) egyaránt alkalmazták az óceánon túl mind a távoli, mind pedig a közelmúltban, ezek önmagukban és már régóta a legcsekélyebb mértékben sem keltik fel az amerikai politikai élet megfigyelőinek figyelmét. Ez azonban, ismétlem, külön téma. Mihail Szagatyeljan ságos és igen konstruktív« szellemben zajlottak le. Kissinger és Fahmi részt vett az amerikai—egyiptomi együttműködési bizottság plenáris ülésén. Jólértesült körök szerint az egyiptomi fél azt szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok a két ország gazdasági együttműködésének részeként Egyiptomnak adjon nagyarányú élelmiszersegélyt. A mélykúti Alkotmány Mg. Tsz, Balatonboglár, Kikötő u. 3. sz. alatt lévő üdülőjét üres állapotban, azonnali igénybevételi lehetőséggel eladja Érdeklődni lehet: Balatonboglár, Kikötő út 2. sz. alatt Bíró Viktornál mindennap.
