Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-13 / 162. szám
\ Olvasótábor a Balaton parton ' Egy hipochonder emlékiratai Nyaralnak és tanulnak Nyolcvan általános iskolás gyerek töltött egy hetet Bala- tonfenyvesen, a KISZ megyei vezetőképző-táborában. A megyei úttörőszövetség rendezésében másodszor hozták létre ezt az olvasótábort, fiatal pedagógusok és könyvtárosok fáradhatatlan munkájával. Gondos Piroska a legfiatalabb pedágó- gusok közé tartozik, s hogy lérejött ez a tábor, az neki és volt évfolyamtársainak köszönhető. Lenberger Ágota, a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár dolgozója vezet végig a táboron. A kora délelőtti órákban a táborlakók verseket faragnak, élménybeszámolókat írnak és rajzokat készítenek a keszthelyi kirándulásról. Közben mégismerkedem a , keszthelyi nap »hősével« is, tíartai Csabával, aki idegenvezetőként szerezte ezt a címet társaitól. Csaba Kaposváron tanul a Tóth Lajos Általános Iskolában, most megy nyolcadik osztályba. — Milyen pályára készülsz? — Először gimnáziumba szeretnék menni, majd a műszaki egyetemre. Persze ez még messze van, addig még sok minden történhet. Szeretek különböző szerkentyűket fabrikálni, a saját fantáziám szerint. — Ügy hallottam, sokat olvasol. — Igen. Régen még indiánkönyveket1 olvastam, de azt hiszem, ez nem »bűn«, melt mindenki átesik ezen. Most Fekete István könyveivel ismerkedem. — Milyen foglalkozásokat tartottatok itt a táborban? — Előadásokat hallgatunk a könyvről, a katalógusok kezeléséről s a lexikonok használatáról. — Külön könyvtára van a tábornak? — Igen. Igaz egészen kicsi, de a legfontosabbak megtalálhatók. — írókkal is találkoztatok itt? — Tüskés Tibor és Kiss Dénes bácsi tartott nekünk előadást. Igazi élmény volt számunkra a velük való találkozás. Igen sok érdekeset tudtunk meg. A legkülönbözőbb helyekről jöttek ezek a fiatalok. Sokan olyan faluból, ahol egészen szerény a könyvtár. — Milyen gondot jelentett ez? — kérdeztem Lenberger Ágotától. — Tulajdonképpen nem okozott gondot, hiszen olvásó, olvasni szerető gyerekekről van szó. Az a játékos oktatás pedig, amelyet mi folytatunk, arra törekszik, hogy a legfontosabb alapkövetelményeket ismerjék meg a gyerekek. Tudjanak jegyzetelni, tudják mikor, milyen könyvhöz kell nyúlniuk. — Az országban egyetlen ilyen jellegű olvasótábor a fenyvesi. A következő években tervezik-e hasonló táborok szervezését? — Igen, a jövőben is szeretnénk rendezni olvasótáborokat. — Mint könyvtáros, miben látja a tábor hasznát? — Mint azt már elmondtam, a könyvtári alapfogások elsajátításában, s abban, hogy bizonyos tekintetben részt veszünk az olvasóvá nevelésben is, bár ezt azt hiszem egy hét alatt nem lehet teljes egészében végrehajtani. Az olvasóvá neveléshez hosszú hetek, hónapok kellenek. A mi táborunk csupán morzsa ebben a mozgalomban. — Milyen elgondolás alapján 'döntöttek arról, hogy lyk jöhetnek ebbe a táborba? — Valamennyien szeretnek olvasni, és elismerésre méltó irodalmi munkát végeztek iskolájukban. Nagy Jenő Áz önvizsgálat memoárja Ha pontOS számvetést készítenénk, azt hiszem, gyorsan kiderülne, hogy csaknem annyit, vagy talán egy kicsivel többet is írtak Galsai Pongrác könyvéről, mint amilyen hosz- szú maga a könyv. Az ugyanis jó százharminc oldal. Vékonyka, szerény külsejű. Groteszk, de a tartalmat jól kifejező illusztrációval a borítóján. Hogy a könyvről írt »könyvhöz«, a kritikák sorához magam is hozzájárulok eggyel, annak csupán az az oka: szeretném, ha minél többen elolvasnák Galsai PongOstrovi amatőrök Színek és emberek A színek, ha néha átvitt értelemben is, elárulják az ember jellemét. Ezt igyekezett bebizonyítani csütörtök esti bemutatójával a ogtrovi Minidiv színpad a kaposvári Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban. A színek társadalmi rétegeket rejtettek magukban, a »jókat« és a »rosszakat*«. A rút alakot öltött szalmabábu a rossz jelképe, ellene harcolnak a fiatalok; a jó oldalán az igazságos győzelemért. A jó mindig eléri célját, ha kell, áldozatok árán is, így tartják a Minidiv együttes tagjai. Valóban, a sötét lepelfolt lekerül a napról, legyőzik a szab mabábut, s az ő napjuk süt békésen tovább. A bemutató után találkozKészül a mülép Megyénk egyetlen műlépké- , szítő üzeme 196ÍS-ban épült. Nagybajomban, a helybeli áfész támogatásával. Innen ( indul útnak a megye és az, ország különböző részeibe a < méhészek nélkülözhetetlen ( eszköze, a viaszlép. * Két nagy üstben is fortyog ( a »sonkoly«, vagy ahogy job- < ban ismerik, az elhasznált, ( régi selejt lép (1. kép). Ebből és a már megolvasztott viasztömbökből préselik a lemezeket. A »sonkolyból« naponta 70—80 kilót olvaszt Gyócsi János. Ha kell, egyszerre két gép ± is dolgozhat a présteremben, J, ahol a léplemez készül (2. ké- ” pünk). A legkülönbözőbb méretekből az idén 170 mázsa készült el. Van itt Ignác-méret, nagy Boconádi-méret, kis Boconá- di-méret, Hunor-méret. Egyes méretek a kaptártípus szabadalmaztatójárói kapták nevüket, mint például a Boco«- nádi Szabó Gábor által készített kaptár léplemezei. Az áprilisban megkezdődött méhészszezon még a hónap végéig tart. A méhészeknek lépből nem volt, s nem lesz hiányuk, hiszen egész évben készítik ezt számukra Nagybajomban. ü LÁSZLÓ LA/OS URÁNBÁNYÁSZOK Jó, jó, de azért... Meg mondom, keresni akarvolt páncélos Somogyi Néplap hát, nak. A bajuszos megtoldja: — Keresni ám! Nyolc gyerek meg az asszony várja a pénzt. Mi megszoktunk egy életszintet, azt már nem adjuk fel. Maga mit szólna, ha parkettás, központi fűtéses lakásból földes, banyakemen- césbe akarnák költöztetni ? Mert vagyunk itt jó néhányan, akiket elvitt volna máshova a vállalat. Mondjuk fenntartónak; spriccelnénk a cementet a vágatra, ácsolnánk. Ott nem rezgeti a kezünket a fú- iTÓ, de meg is nézheti a kere- isetüket! Kétharmada a i miénknek! i Odaszól a társának: 1 — Mutasd meg az elvtársinak, hogyan fúr a borsodi bringád. * Néhány perc, és felbődül a fúró.' tunk az együttes vezetőivel. A két rendező, Sona Pavelkova és Vladimir Pavelka a csehszlovákiai amatőr színjátszásról és. szereplési lehetőségeikről beszélt: — Az ostrovi Minidiv együttes tizenhét állandó taggal dolgozik, s az ifjúsági színpad mellett rendszerint a gyermekszínpad tagjai is fellépnek. Az ifjúsági színpad életkora 15— 22 év között van. Tagjaink majdnem mind diákok. — Ki a Minidiv fenntartója? — A gazdasági felügyeletet az ostrovi kultúrház látja el, a szakmai vezetők pedig a zeneiskola tanárai. A mi zeneiskolánkban nemcsak zenét, hanem rendezést, dramaturgiát is tanítanak. — Milyen műsorok készültek eddig? — Most bizonyára csodálkoznak majd, de a Színek és emberek című műsorunk az első ilyen jellegű bemutatónk. Sona Pavelkova a magyarországi útra írta és rendezte, hogy a nyelvi nehézségeket le tudjuk győzni, és pantomin jellegű produkcióval egy mindenki számára érthető darabot vigyünk színpadra. Műsoraink főleg a fiatalság problémáit igyekeznek bemutatni. Formailag is a lehető legérdekesebb kivitelben. , — Milyen szereplési lehetőségeik vannak? — Koronként különböző versenyeket rendezünk, járási, megyei és országos szinten. A legnívósabb fesztivált Jiráskiv Hronovról nevézték el. — Együttesük milyen körülmények között dolgozik? — Mi kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen együttesünk technikailag is jól fölszerelt. Állandó próbatermünk és szereplési lehetőségünk van. A Minidiv színpad tagjai két előadást tartottak Somogybán — hétfőn este a fenyvesi KISZ-tábor lakói előtt léptek fel, csütörtökön Kaposváron — mindkét alkalommal nagy sikerrel. N. J. rác: Egy hipochonder emlékiratai című művét. Hogy miért — azt az alábbiakban próbálom összegezni. Galsai írásai ismertek a széles olvasótábor előtt. A népszerű Nők Lapja hasábjain rendszerint olvashatók töpren- 1 gő, nemcsak a művön, hanem önmagán is meditáló kritikái, jegyzetei, esszéi. Rendszeres szerzője az irodalmi lapoknak, folyóiratoknak is. Egy hipochonder emlékiratai címmel már néhány fejezet megjelent a képes hetilapban — megvallom terjedelmesebb, anekdotákban vagy az életből ellesett tanmesékben bővelkedő könyvre számítottam. Galsai Pongrác írásaiban színesen, kellemesen — de nem köny- nyelműen — cseveg. S most látom csak, milyen tömör, kiszámító ttan fajsúlyos, komolyan könnyed az írása. Memoár, ahogy a címében is jelzi. Hogy is állunk a halállal? Szinte ezt kérdezi, az együltő- ben végigolvasható, mértéktartóan anekdotázó, még mértéktartóbban filozofáló bölcseleti mű. Egy gondolatot futtat végig, szinte az az érzésünk, csak azért állt fel írás közben, hogy kávét töltsön magának. Persze nem így volt, erre könnyen rájön az olvasó, mert ez a könyv azért óriásit kalandozik is. Többek között ellátogat írói műhelyekbe, és nem patetikus kézremegéssel kopog az ajtón, hanem profán kíváncsisággal. Azután elvezet egy riportban a temetői alkalmazottak közé. továbbá szülőinek szép emlékei, családjának figurái, szerkesztőségeinek jellegzetes alakjai — és ami legfontosabb, legmélyebb gondolatai közé bennünket. Galsai Pongrác példás önvizsgálatot tart. Nem vezet félre senkit, hipochonder a javából, keresi a betegségeit, figyeli a tüneteket, de nem a betegség a lényeges, és nem is a szimptómák, hanem a »diagnosztika« folyamata ... Nehéz lenne felsorolni, hány i forrásból táplálkozik ez az iz- ! galmas emlékirat. Annyi mű- j vet, tézist és számsort idéz, hogy akár bibliográfiát is j szerkeszthetett volna könyve j végére. Nem akar tudomá- I nyos látszatot kelteni a legcsekélyebb mértékben sem. Az általa idézett források mind önmagán keresztül megszűrtek, csakúgy, mint az általa rajzolt portrék. A papíron festett nagybácsi — bár metszőén pontos karakterisztikus jegyekkel ábrázolta — annyira hasonlít csak az eredetire, mint egy megnyúlt Modigliani nőarc a modellre. Mindenki ráismer, de mindenki tudja, hogy nem az élet szolgai utánzata, nem az emlékezet ízig-vérig pontos reprodukciója, hanem az alkotás külön világa. Nem fukarkodik életbölcselettel: miért is fukarkodna, annyi tanulságuk van ezeknek az önvizsgálatoknak. Ha álszerényen az olvasóra bízná csak bizonyos dolgok következtetését, azt hinnénk, nem hisz eléggé bennük. Szeretik az írókat úgy fényképezni, hogy éppen pipára gyújtanak, vagy cigaretta von füstglóriát a fejük fölé, a tenyerükre vagy ujjúkra támasztják állukat — Galsairól is készült egy ilyen kép a könyv elejére —, vagy a felkelő napba néznek, markáns hunyorítással. Ez már a fotós szellemessége, szakmai hozzáértése. A szakma klasszicizŐ azonban túlexponál, a tiszta vonásokon túl a képre viszi a sejtelmeket is, a levegőből, a lélekből, az egyéniségből a fényképezőgép által nem rögzíthető sötét tónusokat is ... Tersánszkyról is tudott volna szellemesebb anekdotát, a téma azonban fogva tartja — a vég pillanatait a szellemes író torzószerű kitörését ábrázólja: Krúdy jöttét vélte hallani Tersánszky akkor, amikor az már harmincöt éve halott volt. * Végül is, mi_a tanulság? Nagyon sok. S* ebből az egyik legfontosabbal kezdi a könyvét: »Akt sokat gondol a halálra, rendszerint nagyon szeret élni. Nem mintha az élet megérdemelné ezt a túlzó ragaszkodást. De minden pillanatban fönntartja a reményt, hogy megérdemelje.« És ettől fogva már csak erről szól a könyve. Tröszt Tibor Az Állami Biztosító összesítése Hétszázmillió forint kár a mezőgazdaságban Az Állami Biztosítóhoz érkezett kárbejelentések összesítése alapján megállapítható, hogy a tavaszi, kora nyári szeszélyes időjárás — a késői fagy, a jégverések, az erős szélviharok, az áradás, a belvíz — a tavalyinál sokkal nagyobb veszteséget okozott a mezőgazdaságban. Intenek: menjek közelebb. S egyszer csak megfogja a kezemet a fúrós, ráteszi a fogantyúra. Keményen, szinte rákényszeríti. Szorítom a fogantyút. Először csak a kezem, aztán az egész testem érzi a rezgést, amibe tompa lüktetés keveredik. A vídia forog, s mikor beljebb hatol a sziklába, meglódul a fúróberendezés. Néhány perc elég volt belőle. Kikapcsolják és nevetnek. És amikor látják az arcomat, vígasztalnak. — Ne legyen elkeseredve! Megszokná, ha lenne kitartása. Az kell ide, semmi más. Minthogy minden munkához az kell. A magáéhoz is. SIC TRANSIT GLORIA MUNDI... Fölemelkedik a kobak, a bányász félrelöki a nagykalapácsot, és félszegen rám néz: — Hogy tetszett mondani?... Megismétlem. Mosolyog. — Ugyanis rosszul hallok, de most már... Sóhajt. Csizmája orrával a kő apraját piszkálja. — A dicsőséget nem ember adja embernek, vagyis: ha az adja, nem maradandó. Nézzen körül a világban; ha olvas újságot, hallgat rádiót, igazat ad nekem. Mert... Nem folytatja. Nyúl a kalapács után. Az aknász rászól. — Nyughasson, én engedélyezem. Kimért, halk válasz. — De a mi rovásunkra. Csökken a teljesítmény. Persze, ha parancsolja — néz féloldalt az aknászra —, akkor... — Kérem! Leülünk az egyik sziklára. Körülvesznek a többiek, sőt, a gyaloglók is megállnak. Az aknász intézkedik. — Mindenki menjen a dől« gára! No igen — és körülnéz —, ha itt elkezdődik a termelés, nem sokat értenek egymás szavából. Menjenek az anyagraktárba. Én majd az ajtó elé állok, hogy ne zavarja magukat senki. A segédvájár leteszi a sapkáját, a műanyag kobakot. Barna hajú, sárpadt arcú férfi. Zöldesbarna szeme megnyugszik rajtam. Tekintete fáA korai fagy különösen a szőlőültetvényeknek ártott, a nagyüzemek szőlőiben a tavalyi károknak 8—10-szeresét találták a szakértők. A rendkívül hideg éjszakákat 11 ezer hektár szőlő sínylette meg. A szokatlan erejű, sűrűn ismétlődő viharok főleg az őszi árpát, a dohány- és a kender- ültetvényeket pusztították. A kedvezőtlen időjárás miatt ké- *sik az aratás. A szeszélyes radt és derűs, a szava itt már# időjárás még most, július kö- nem halk, hanem kemény,# zepén is sokfelé lábon káro- megfontolt. f sít ja az őszi árpát. . — Bizonyára azért vezették# Május vége óta szinte min- hozzám, mert szerintük én # dennap volt valahol az or- vagyok az egyedüli pap a bá-#szágban jégzivatar. A korai nyában. Rosszul tudják, én# jégverés Baranya 46 mezőgaz- nem vagyok pap. Teológián# dasági üzemében okozott ,nagy végeztem másfél évet, de ab-#károkat, de pusztított a’ jég bahagytam, mert... # Zala, Somogy és Veszprém — Nősülni akart? Jmegyében is. Jégkárt több — Nem — mosolyodik el.imint .10° ezer hektáron mér- — Református vagyok. Meg-*^e^ 'ri■ a biztosító szakértői, halt az apám, az anyám is be- * csaknem ötször akkora terüle~ ' ___u____ i i___' i fon mint n rrmlf- a7nnn« t en, mint a múlt év azonos időszakában. A tiszántúli árvíz következtében 70 ezer hektár került víz alá. Előzetes becslések szerint a növénytermelésben i az árvíz miatt mintegy 330 * millió forint kár keletkezett. Az Állami Biztosító szakérteges, úgy éreztem: kötelességet teljesítek a többi testvérek és anyám irányában, ha abbahagyom. — És véglegesen? Gondolkodik, töpreng. A fejét rázza. — Nehezebbet nem kérdez-i hetett volna. De azt hiszem,* tői először a kalászosok vesz- még megpróbálom, mert hiva-*-teségét mérik fel, mert a ké- lasomnak érzem az igehirde-i sőb5 érő kultúrákban a ter- test. Bar megnősültem, van* mészeti csapások okozta ter_ méscsökkenést csak a betakarítás után tudják fölmérni. Azoknak a károsult mezőgazdasági üzemeknek, amelyekis lehet igét hirdetni. A magatartásommal. Az életemmel. Ez utóbbira gondoltam akkor is, amikor a bányába jelentkeztem. Szükség van itt ilyen emberre. Nem azt mondom, hogy a bányászok durvábbak. nek a gazdálkodás folyamatosságához pénzre van szük- , ségük, az Állami Biztosító sokeményebb beszédűek, mint*ron kívül folydsít előleget, akár a parasztok, de én azt# Az eddigi szemlék alapján tartom: jó, hogy itt vagyok.#a mezőgazdasági nagyüzemek # első félévi kára eléri a 700 (Folytatjuk.) # millió forintot. /
