Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-28 / 175. szám

ISÉPMŰVESZEll HÉT — B4L4TONFÖLDVÁR Menettánc a sétányokon „ Azért élek, hogy visszamosolyo” a szegedi ifjúsági napokon Pénteken és szombaton ti­zenöt különvonattal és har­minc különautóbusszal mint­egy hétezer fiatal érkezett az ország minden részéből Sze­gedre, a KISZ által rendezett nyolcadik szegedi ifjúsági na­pok eseményeire. A fiatalok száma szombaton a helybe­linek számító Csongrád me­gyeiekkel együtt jóval meg­haladta a tízezret. Az ifjúsági napok hivatalos megnyitóját szombaton dél­után a Széchenyi téren tar­tották meg. Először ifjú sport­repülők motoros és vitorlázó ■ gépei haladtak át a tér fölött, majd Baló Ilona, a KISZ szegedi városi első titkára köszöntötte a város ifjú ven­dégeit. Ezután megkezdődött a szegedi KISZ-szervezetek hagyományos nyári karneváli felvonulása. A fiatalok több mint negyven, vidám hangu­latot teremtő élőképet mutat­tak be. A karnevál után a fiatalok különféle kulturális eseményeket tekintettek meg, majd a napi programjuk a Széchenyi téri utcabállal fe­leződött be. Nemzetközi hangverseny a pécsváradi vártemplomhan Pécsváradon nyilvános ka- narahangversenyt adtak zombaton a pécsi nemzetkö­zi ifjúsági zenei tábor rész­vevői. A koncert színhelye az I. István király alapította apátság épen maradt altemp­loma volt, amelyben most múzeum működik. A vár- templom évszázados falai kö­zött Bach, Mozart és Sztra­vinszkij művei csendültek fel. Az ifjú muzsikusok ezzel a hangversenyükkel búcsúztak Baranyától, néhány nap múl­va ugyanis bezárja kapuit a nemzetközi zenei tábor. Jól sikerült a gyermekfolklór díszelőadása pénteken este. Tegnapi tudósításunkban már bemutattuk a versenyző együtteseket, az esti műsorban rajtuk kívül a szentbalázsi út­törőzenekar, a hetesi citera- zenekar és egy ifjú furulyaszó­lista, Balogh Flórián szerepelt. A gyermekjáték kategóriá­ban az első díjat a göllei gyer­mekcsoport kapta, a gyermek­tánc kategóriában pedig a du­naújvárosiak lettek az elsők. Tegnap kezdődött az igazi íesztiválhangulat, megérkeztek a felnőtt néptáncegyüttesek, köztük többen a hagyományos folklórfesztivál régi vendégei már. Lentiből, Esztergomból, Dunaújvárosból, Székesfehér­várról jöttek vendégegyütte­sek, megyénket a Somogy, a BM táncegyüttes és a karádi csoport képviseli. Tegnap dél­előtt azpk a csoportok szere­peltek a zsűri előtt, akik nem kérték minősítésüket, a minő­sítő versenyekre pedig délután került sor. A késő délutáni órákban látványos fordulatá­hoz érkezett a fesztivál. A ba- latonföldvári sétányon színes menettáncverseny kezdődött. Nemcsak felnőtt táncosok vet­tek részt ezen, hanem ott ha­ladtak a jelen levő gyerek tánccsoportok is — az után­pótlás. A SZOT étterem előtt a Somogy táncegyüttes két tagja felhúzta a fesztivál zászlaját, majd' Tóth János, a Balaton- földvári Községi Tanács elnö­! ke mondott megnyitót. — A mi j fiataljaink szeretettel ápolják, | amit az idősebb nemzedéktől tanultak, így válik a holnap embere a múlt örökösévé — mondotta a tanácselnök. A megnyitó után a kapos- ( vári úttörőház zenekara adott | térzenét, majd a szabadtéri I színpadon bemutató műsor kö- 1 vetkezett. Az esti program lát- ) ványos eseményei a Slotour | klubban zajlanak, itt tartják a j legény es versenyt: a férfi szó- !,lótáncosok vetélkedőjét, és a j hagyományos szépségversenyt, j Ezt követi a néptáncosok bál- ! ja. i T. T. A KITÜNTETÉS, az elisme­rés híre jó érzéssel töltött el: Ázsóth Gyula, balatonszárszói igazgató egjyike a legtevéke­nyebb somogyi iskolavezetők­nek. Az alkalom viszont meg­lepett. .Nyugdíj? Többször is találkoztunk, hosszú beszél­getésen próbáltunk utat vágni a pedagógia néha szövevényes kérdésrengetegében — de erről sohasem szólt egy szót sem. A nyugdíjba menők néha már évekkel előtte emlegetik,, nem kis szorongással néha, ő azon­ban nem is sejtette velem. Eredeti ötletek, kísérletek ter­vei, megírandó kéziratok re­ményei között váltunk el leg­utóbb. Hirtelenül ért a vissza­vonulás híre . Nagyon tisztelem Azsóth Gyulát. Szorgalmát, szerény­ségét, munkabírását és nagy- nagy türelmét a mindennapok türelmetlenségével szemben, bölcs derűjét a mindennapok néha rögeszmés idegességével szemben. Ezután még inkább tiszte­lem. Délelőtt vette át a kitüntet tést, délután sietve gratulál­tam neki a szárszói otthon előszobájában, s máris ideges türelmetlenséggel kérdeztem: hogyhogy nyugdíj ? Derűs nyugalma visszaparancsolta bennem a kérdéseket. Igen, nyugdíj. Az embernek ismer­nie kell önmagát. A szárszói iskola vezetése, az igazgatók tornyos feladatrendszere, a hivatással és a beosztással szembeni igénye szép helyzet- meghatározáshoz vezette: fia­talabb kolléga energiáját, munkabírását igényli e mun­ka. Senki sem csodálkozoit vol- ! na. ha még tovább a kated- ! rán és az iskola élén marad I Tízezer fiatal jó kilátás Fordított torony ez az alkotó pedagógus. A higgadt önismeret, a bizonyító hivatástisztelet minden eddi­ginél nagyobb elismerést vált ki belőlem. — A katedrának búcsút mondok, de a pedagógiától nem lehet elköszönni soha­sem. A megyei pedagógiai tár­saság elnöki tiszte bőven ad feladatot. Tapasztalatomat, tudásomat a pedagógus-to- vábbkénzésben szeretném hasznosítani. yan átadnivalója bőven. £v- | tizedeken át volt igazgató, szakfelügyelő. — Budaoesti vagyok szüle­tésemre nézve, ám a nagykő­rösi tanítóképzőből vidékre kerültem. Kapolyon tanítot­tam, onnan kerültem Szárszó­ra. jSíem is vágytam városi is­kolába. Hirtelen a drávagárdonyi nyugdíjas tanító jut eszembe, féléve talán, hogy visszavo­nult, és szinte- szó szerint ezt mondta ő is. Ázsóth Gyula mintha egy költőt idézne, úgy mondja: — Azért élek, hogy vissza­mosolyogjak. .. Némi faggatózás után kide­rül : ez az idézet tőle való. És valóban, ahogy visszaperge­tem most rhagamban találko­zásainkat, ez a mosoly, ez a viszonzott derű, a nagykőrösi főiskola Arany János-i türel­me, tanítói küldetéstudata mindig jelenvaló nála. Azt hiszem, beszédesebb a példázat, ha csak egy tényt ragadunk ki. Talán nem kell részletesen elemezni, mit je­lent az a kifejezés a nyelv- tanításban, hogy helyesírási norma. Nos, ezt Somogybán Ázsóth Gyula dolgozta ki, mar jó ideje, de még ma is érvény­ben van. SZAKPUBLIKÁCIÓINAK megjelenésénél a hivatalos el­ismerések sorozatánál tálán jobban esett neki egy véletlen dicséret: szűkkörű szakmai megbeszélésen egy fiatal sza­bolcsi pedagógusnő dicsérte a somogyi helyesírási norma használhatóságát. S akkor megkérdezte Ázsóth Gyula: —■ Ismeri, aki készítette? — Miért, a kolléga talán ismeri? — Igen. Elég közelről... Hogy Szárszón emberi, min­dennapi kultusza van József Attila egykori ittlétének s köl­tészetének, ahhoz is igen sok köze van. Azok között volt, akik 1957-ben az első megem­lékezést szervezték József Jo­lán részvételével. Az iskola udvarán — méltó helyen —, a tudás portáján áll azóta már a költő szobra. Tanácstag, vb-tag, a műve­lődési munkaközösség egyik vezetője — dolgozik a közmű­velődésért is. Hiszen a jó pe­dagógus katedrája nemcsak az osztályteremben van. A falról egy emlékplakettet emel le: I — A sakkozóimmal nyertük: CSAPATA országos bajnok­ságon képviselte Somogyot. A kis sakkozódhoz ezután • is visszajár az iskolába. A türe­lem és a gondolkodás játéká­nak valóban sok köze van az ő türelmes, játékos, gyermekek között kiteljesedett, mélysége­sen emberi egyéniségéhez. I Tröszt Tibor Azaz: csúcsára állított pira­mis — így jellemezhetjük m; is — Erőss Tamás építész-ipar­művész szavaival — a bogiári temetődombi kápolnát, ahol pénteken kiállítás nyílt a Mű­csarnok anyagából. — A parasztkékre festett külső falak, a sárgászöld to­rony azt jelzi, hogy egy kiesd a feje tetejére állították a templomot — mutatta be al­kotását a fiatal építész-ipar­művész. Mindezt most azért idézem föl, hogy érzékel­tessem, milyen varázsa van a bogiári temetődombi kápolná­nak. Ebben a »feje tetejére ál­lított« épületben viszont a »talpán áll« most a képzőmű­vészet. A Magyar Képzőművé­szek Szövetségének támogatása garancia arra, hogy a Bala­ton déli partján jelentős bá­zisként működjön a bogiári kápolnatárlat. A sajtótájékoz­tatón fölvázolt terveket húzza alá a még ezen a nyáron sorra kerülő kisplasztikái bemutató is, hiszen Balatonboglár első­sorban a plasztikának, a szob­rászatnak a fórumává válhat. Távlati elképzelés, hogy sza­badtéri bemutatókat tartanak itt, illetve néhány év múlva a község elég erős lesz ahhoz, hogy fenn tudjon tartani egy faszobrász-művésztelepet is. Mindezt ezért tartom fontos­nak elmondani, mert a meg­nyílt bemutató láttán'joggal fölteheti a kérdést bárki: ■— Tizenkét festmény és kész? .'.i Valóban, mindössze tizenkét festmény bemutatására van egyelőre mód. Az anyag, me­lyet Kovács Béla művészet-, történész válogatott, a Műcsar-1 nők tulajdona. Ennyiért való­ban sok lenne az áldozat, me­lyet a községi tanács, a me­gye és a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége hoz. Azonban mostani helyzeté­ben is feltétlenül élményt je­lent a bogiári temetődombi kápolnatárlat megtekintése. S ez az élmény annyiban rendkí­vüli is, amennyiben nemcsak a képzőművészeti alkotások jutnak szerephez, hanem maga a táj is, és szinte ebben a rendkívüli természeti szépség­ben »szólalnak« meg a ki­állított művek. A kiállítás anyagát, éppen ezért úgy állí­tották össze, hogy kifejeződjön a természet ihlető varázsa. ’Bá­lint Endre Zsenyei Rába-part- ja, Sarkantyú Simon Virág- csendélet vagy éppen Miháltz Pál Margitszigeti romok, Sza­bados János Balaton mellék című képére gondolok elsősor­ban. Napjaink piktúrájának széles horizontját is jelzik egyben a kiállított művek. Deim Pál Ablakaim című fest­ménye ezen a széles horizon­ton úgy helyezkedik el, mint az egyik legfrissebb stílus­törekvés. Teljesen szakít az ihlető természet külső képi Weöres Sándor válogatott versei Deim Pál: Ablakaim. Kmetty .János: A kis család. , formáival, maga alkotta jele­ket tár elénk a művész. Kmetty János két okból is szerepel: egyrészt az idős nem­zedéket képviseli a maga ku­bista irányzatával, másrészt a téma, amelyet festményének címe is jelez — A kis csa­lád — Breznay József Kará­csony című képének hangulati előkészítője is lehet. Az olva­sóban nyilván felvetődik, hogy vajon vallásos képek-e ezek? (A kiállítás helyszínéről erre is lehetne következtetni.) Nos — nem. Őszinte, mai emberi ér­zések hatják át ezeket á képe­ket. Schéner Mihály Toborzó című műve, Papp Zoltán Tél, Somos Miklós Vigasz, Bartl János Torzó, Fóth Ernő Rögök című festménye szerepel to­vábbá a bemutatón. A somogyi olvasónak, a Bala­ton déli partját ismerő vendég­nek, a bogiári nyaralónak sem árt, ha elmondjuk: a temető­dombi kápolnatárlat megköze­lítése a Kinizsi-udvartól a leg­könnyebb. (Gépkocsival ugyan­is hiába próbálkozik bárki, le­zárták a járművek elől a teme­tődombi forgalmat.) Gyalogo­san ritka- szép természeti szép­séget élvezhetünk a temető­dombon, ahonnan csodalatos panoráma nyílik a kikötőre, a Balatonra. Képletesen: jó ki­látás ígérkezik Boglárról a mai magyar kénzöművészeire. Horányi Barna Portrékötet. Mit értek alat­ta? Bár minden sor, minden költemény egyben a költő arc­képe is, Weöres Sándor a 111 vers című kötetének válogatá­sával módszeresen — ha sza­bad ilyen pedagógiai fogal­mat használni — él a portré­alkotás lehetőségével. Vajon miért teszi ezt? Aligha öniga­zolásért, hiszen erre nem le­het szüksége, inkább azért vál­lalkozhatott a feladatra, hogy az olvasón könnyítsen az élet­műben való eligazodásban. Egyben tükröt is tart az olvasó elé, vajon olyannak ismerte-e meg Weöres költészetét, mint amilyen élményt a 111 vers hatása nyújt. A versválogatá­sok »feszességén« általában nincs mit csodálkoznunk, bár az ilyen szerkesztést sokan nem szeretik, inkább a maguk ízlése, igénye szerint szeretnek haladni a költői életmű út­jain. 'Weöres 111 vers című portrékötete kivétel. Szigorú rendje ellenére — egy Mottón és az Ablak négyszögében cí­mű nyitó versen kívül tizen­egy téma csendül föl tíz-tíz versben — eleven az-önarckép. Weöres az Önarckép című ver­sében ugyan megismerhetetlen nemlétezőnek rajzolja " me: magát: »Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem vagyok. Cselekszem és szenvedek, mint a többi, de legbenső mivoltom maga a nemlét. Barátom, nincs semmi titkom. Átlátszó vagyok, mint az üveg — épp ezért miként képzelheted, hogy te látsz engem?« Valójában ezzel Weöres a költészetére — s nem a sze­mélyére —; irányítja az olvasó figyelmét. (Meggyőződésem, hogy ő is elismeri a kettő egy­ségét.) A tizenegy téma: Tánc-rit­mus, Öda, Ballada, Szubjektív vers, Vers a szerelemről, Pár­beszéd, Szonett, Rajzos vers, Csönd, Hümoreszlc, Emlékmű. Ismert verseket tartalmaznak. Ezért különös élvezettel olva­som újra valamennyit. S az él­mény nem ugyanaz, mint első találkozásra. Üj színben tűn­nek föl Weöres versei. Mint a szivárványos ökle nevű hal, ha forgatjuk. A hal mindig ugyanaz. A Csiribiri olvasása közben hallom már a zenei szerzeményt is, melyet azóta sikerrel játszanak a rádióban, a televízióban. A 10 Öda nyi­tó versének, az Anyámnak a kezdő sora megszületése óta jelmondat lett: »Termő ékes ág ...« A 10 Ballada között kü­lönös élvezettel olvastam a Zimzizim címűt. A Vers a sze­relemről tíz verse közül most is az Antik ekloga tetszik a legjobban. A 10 Párbeszédben kapott helyet többek között A holdbéli csónakos mesejáték egy rövid részlete, s a Kapos­váron bemutatott Octopus részlete.. Weöres kivételes formaérzé­két a 10 Rajzos uers-valogatás külön is megcsillogtatja. Hu­moreszkjei közül Az éjszaka csodáival gyakran találkozni jelentősebb szavalóversenye­ken isi A 10 Emlékműből Egry Józsefét idézem: »fönn egy nagy semmi lenn egy nagy semmi köztük a kusza eleven semmi.. .« Mintha magát a festőt halla­nánk. ahogy képeiről beszél. Hiszen elmondhatatlan a kép. Ezt. fejezi ki remekül Weöres. Áz olvasón a sor, hogy maga gyönyörködjön Weöres Sándor lírai termésében. amelyből mo-st nagyszerű válogatást kap kézbe. H. B. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents