Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-24 / 171. szám
Szászországi úti jegyzetek Gyárak és vendégfogadók Nemzetközi zenei tábor — Pécsen A takácsmesterség nevében is a múltat idézi már. A régi manufaktúrákat textilüzemek váltották fel, s a textilipar jelenéről tudomást kell venni: ha más nem is hívná fel az ideérkező figyelmét, az üzletek kirakataiban ott sorakoznak az NDK modern szövőiparának jellegzetes termékei, a műszálas és igen exportképes Dederon anyagok, a szintetikus selymek, amelyek ugyancsak keresettek a külföldi piacokon. Ha lehet igy mondani, újra virágzik a takácsok mestersége, újra hírnevet kapnak áruik külföldön is. A késő középkori kivitel ugyanis, főleg az angliai textilgyártás előretörése miatt, erősen visszaesett. Különösen jellemző volt ez a korai kapitalizmus idején. A textilgyártás a megújhodás, a kísérletek korát éli. Az iparág szerkezete sajátosan kettős: a nagyobb településeken több ezer munkást foglalkoztató nagyüzemek működnek, a falvakban pedig kisüzemeket találunk negyvenötven munkással. A több műszakban így is igen jól kihasználják a gépsort, s ezeken a helyeken elsősorban egyszerűbb termékeket gyártanak, például asztalkendőket, frottírt. A textilipar fejlődése kettős eredőjű: egyrészt a textilgépgyártásnak köszönhető, a körkötőgépek, konfekciógyártó gépsorok előállításának, másrészt a kísérleteknek, melyek nyomán új technológiai eljárásokat dolgoztak ki. NDK- licence alapján vezették be például Franciaországban és az Egyesült Államokban is az úgynevezett Mali technikát — 300—350 százalékos teljesítménynövekedéshez vezetett a korábbi eljárással szemben. Mindent összevetve a textilipar '6,8 százalékát teszi ki a nemzeti összjövedelemnek. Ober-Lausitz az ősi takácsmesterség és a fejlődő idegen- forgalom színhelye. Gyermekkert •i udvarházban Ehhez a kettősséghez idomul az iskolai képzés is. Köztudomású, hogy az NDK-ban a tízosztályos iskola az általános, erre épülnek a középiskolai és szakmunkásképző intézeti tanulmányok. Természetes dolog, hogy az üzemek és az oktatási intézmények között szoros kapcsolat alakult ki. Az NDK-ban tovább tart az iskolaév, mint nálunk, július első napjaiban ér véget a tanítás. A gyermekeket várják a kirándulások, az üdülők. A lausitzi hegyvidék egy gyermeküdülőjét néztem meg. Beiersdorf fölött a fenyveserdőben van a faházikókból álló gyermekfalu. A hegy aljából nyomják fel a meleg vizet, a hatszáz főt befogadó tábor elé mesterséges tavat létesítettek, sőt még tavirózsát is telepítettek ide. Az üdülőtáborban külön színházterem van, mozielőadást tartanak, vetélkedőket rendeznek. A szülők szabadsága természetesen korántsem olyan hosz- szú, mint a gyerekeké, ezért az otthon maradók nyári pihenésére is gondot fordítanak. Igen sok Kindergartent — gyermekkertet — alakítottak ki: az oppachi például közművelődési létesítmény is. A gyerek eleget van tanév közben az iskolában, ilyenkor . más környezet kell: a régi udvarházakból, nemesi kúriákból alakították ki a napköziket, és a parkban játszóteret létesítettek. Oppachban — öt-hatezer főt számláló ipari község — működik a szabadtéri mozi is. Néhány száz méterre innen zakatol több kisebb textilüzem gépsora. A szomszédban ott a strandfürdő is, sportpályákkal. „Nyíríabölcsőde“ A képzőművészek kedvelt fája a karéliai nyírfa. A Karé- liai Autonóm Köztársaságban most 7000 nyírfát védetté nyilvánítottak és magvukról szaporítják ezt a nemes fafajtát. A köztársaság fővárosa, Pet- rozavodszk közelében külön gazdaságban hektáronként ötmillió nyírfacsemetét nevelnek. Napközben a gyerekeké, műszak után az üzemből kijövök pihennek itt. A gyerekkultusz és a sport népszerűsége találkozik mindennap. S ha már az iskolánál tartunk: ilyenkor nyáron már ott sorakoznak a kirakatokban a néha még az egy métert is elérő papírsüvegek, szép borítással, aranyozott véggel: szeptember elsején cukorkával, bonbonnal töltik meg, és ez az első ajándék az iskolába először lépő nebulónak, az iskolatáska mellé. Gasztronómia — hagyományokkal Hogy miként élnek a mai takácsok, arra hosszú adatsor idézhető az életszínvonal jellemző mutatóiból. Tekintsünk el a számoktól: hadd szóljak arról, amit a régi házakban láttam. Igen, a házak régiek. Rendelet írja elő az építészet emlékeinek eredeti megőrzését, s olyan a falu, mint egy eleven skanzen. A jellegzetes, favázas, sakktáblaszerűen díszített egyemeletes házakat nem szabad átépíteni, ezért elsősorban belülről modernizálják. A régi padlástereket is igyekeznek hasznosítani. Egy pedagógus ismerősöm valóságos házimúzeumot rendezett itt be a gasztronómia beszédes emlékeivel: ősi söröskancsók- kal, hasas kriglikkel és olyan jellegzetes üvegcséből kínálta a snapszot, hogy először gyógyszernek véltem. Egy kör snapsz után jöhet a habos, világos vagy barna sör ... Ebben minden idevalósi nagy szakértő, ő pedig különösen, mert a zittaui vendéglátóipari szakmunkásképző intézet tanára. Harmincöt-negyven szakácsot, pincért képeznek évente, s a fiatalok a szállodákkal kombinált bausitzi vendéglőkbe kerülnek. Ezekből néha több is van csaknem mindegyik községben. Itt találkoznak a helybeliek az üdülővendégekkel, s ahogy a walddorfi W aldkretscham- ban tapasztaltam: gyorsan szövődik az ismeretség a thürin- giaiak meg a szászok között. A szakszervezeti beutaló két hétre szól, s a vendégek külön privilégiuma, hogy olcsóbban kapják a hagyományos délutáni tejszíiies babkávét kaláccsal. A Waldkretscham a legrégibb lausitzi vendégfogadók egyike, falán tábla hirdeti, hogy itt született a nevezetes • zenetudós, Wenzel, aki a lipcsei konzervatórium tanára volt. S hogy miért Kretscham- nak hívják errefelé a vendéglőket — ami bíróságot jelent magyarul — arra a választ a vendéglős adta meg. Hajdan a kocsmáros nemcsak sört, hanem igazságot is osztott, ö volt a bíró peres ügyekben. A név megmaradt, a vitás ügyek elbírálására pedig kéznél van a polgármester, aki gyakori vendége a Kretschamnak. No, nemcsak azért, mert szereti a sört, hanem azért is, mert éppen turnusváltás volt: új vendégek érkeztek, s ő köszöntötte őket. Felhívta a figyelmet a környék nevezetességére, a községházán féltve őrzött — a vendégeknek azért mindig szívesen mutogatott — falukrónikára. Azután elsötétült a különterem. Szöveg helyett szebben beszéltek a képek. Lau- sitzról szóló színes filmet vetítettek először az új nyaralóknak, hadd lássák, hova jöttek, mit érdemes megnézni. S valóban, a látvány önmagáért beszél, a kamera a favázas, virágos ablakú házak után a szövőgyár melletti utcácskán letér az országúiról a Spree mentére, a kis folyó nyugalmas szelídséggel hintáztatja a csónakokat. Egy nap múlva már a vendégek fogják a régi evezőket, vagy indulnak hegyi túrára a fenyvesek közé. Tröszt Tibor A rögtönzést is tanítani kell ősztől tavaszig kollégium, ez teljesen kötetlen forma, nyáron szálloda a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola diákszállása. Most a nemzetközi zenei tábor vendégeinek adott otthpnt. A portásoknak nehéz dolguk van a húsznyel- vü »Bábelben«. Diákok látják el ezt a feladatot. Egy délről jött csellista láthatóan nagy örömmel önti a szavakat magából — olyan jó beszélgetni! Jönnek hozzájuk egy-egy nevet kérdezve, merre van, hol gyakorol? A több száz ittlevö közül hogyan is ismerhetnének mindenkit? Szinte csodával határos, hogy megtaláltam segítségükkel Gallai. Jüdítőt, aki Kaposvárról érkezett a táborba. A társalgóban ültünk le beszélgetni. — Tíz éve csellózom, nagy öröm, hogy most eljöhettem ide, megismerkedni sok fiatallal. Ha a nyelvünk nem is közös, a zenében megértjük egymást. talán sokszor jobban, mintha beszélgetnénk. — A tábor egyben tanfolyam is. Mit szeret ebből legjobban? — Ma voltam először improvizáción. Nagyon tetszett, többször fogok eljárni ide. Ez a szak az idén indult. Nem gondolná senki, hogy a rögtönzést is tanítani kell, hiszen mégis vannak szabályai. A másik dolog, amit szeretek, az a zenekar. A tábornak nagy létszámú együttese van. Sándor János irányításával dolgozunk, ma a Galántai táncokat próbáltuk. Sokféle nemzetből tevődik össze a zenekarunk, mégis jól sikerült az első próba, és a külföldiek is remekül megértették Bartók sajátosan magyar ritmus- és dallamvilágát. — Hogy teremtenek kapcsolatot a külföldiekkel? — Ha valakinek van ideje, sok • lehetőség van az ismerkedésre. Többnyire este beszélgetünk, mert a nappalt a próbák, a gyakorlás és a tanulás foglalják el. Vacsora után azután itt a társalgóban, melegebb napokon kint a szabadban összejönnek kisebb- nagyobb csoportok, és megindul a diskurálás. Sokszor a szavaknak kevés szerep jut, annál élénkebbek a taglejtések. Csak akkor van baj, ha egy mozdulat a partner országában valami egészen mást jelent.. . Voltak olyanok, akik a világ két különböző sarkából jöttek, de csak az egyikbe mentek vissza. Együtt. A felső korhatár harminc év. Az ifjúság társadalmi aktivitása és a kommunisták Vitaindító a Béke és Szocializmus júliusi számában Harminc esztendővel ezelőtt, 1944 júliusában nagy jelentőségű fordulat történt a lengyel nép és a lengyel állam ezeréves történetében. A hitleri megszállás alól felszabadult lengyel földön először alakult munkás-paraszt kormány. Ennek az évfordulónak a jelentőségét méltatja cikkében Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A nemzetközi feszültség csökkenése kedvezően hat a nemzetközi szakszervezeti mozgalomra is, amelynek ú.i jelenségeit ismerteti Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára. A második világháború után az egységes szakszervezeti mozgalomban Szakadás történt, amely súlyos károkat okozott a dolgozók érdekvédelmének. A hidegháborús időszak után megkezdődött a különböző szakszervezeti központok közeledése egymáshoz, ami az utóbbi időben vált különösképpen érezhetővé. Május 6-tól 8-ig Prágában, a Béke és Szocializmus szer- i vezésében tudományos elméleti konferenciát tartottak, amelynek témája Az ifjúság társadalmi aktivitása és a kommunisták. A konferencián 41 kommunista és munkáspárt képviselői vettek részt. A folyóirat júliusi száma Zarodov főszerkesztő vitaindító előadását közli, a következő számban folytatja az eszmecsere anyagának publikálását. A Béke és Szocializmus szerkesztősége két levelet kapott Chiléből. A levelek, melyek az illegalitás nehéz körülményei között íródtak, nagy utat tettek meg, amíg eljutottak Prágába. A júliusi szám- i gére. ban az első levelet olvashat- — jük, amelyet René Castillo, ai Chilei Kommunista Párt vezetőségének tagja írt A forradalom tanulságai és perspektívái címmel. Willy Brandt lemondásának hátterével foglalkozik A személyek változnak, a politikai irányvonal változatlan című cikkében ‘ Eberhard Weber, a Német Kommunista Párt vezetőségének sajtóreferense. Jugoszlávia és a KGST erősödő együttműködését elemzi Milan Alekszics, a belgrádi külkereskedelmi intézet igazgatója. A konkrét eredmények azt mutatják, hogy már most is jelentős' eredmények vannak a különböző területeken, a következő időszakban pedig további sikerek várhatók mindkét fél javára. A Béke és Szocializmus kegyelettel emlékezik Komócsin Zoltán elvtársra, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjára, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló személyiséJuditéknál a zeneszeretet családi hagyomány. — Édesanyám zenetanár, nővérem is tanult muzsikálni. Van nálunk egy szép szokás, amelynek most kezdődik a reneszánsza: a házi zenélés. Esténként kis kamaraegyüttest alakítunk, és a magunk örömére játszunk egy kicsit. Itt a táborban is van három társam, akikkel többször összejövünk egy-egy négyesre. Beszélgetni ugyan nem mindig tudunk, mert ez a kis csoport is nemzetközi. — A so/c nép fia megtanulja-e egymástól a másik nép zenéjét? — Már az ismerkedési esten úgy kezdődött a bemutatkozás, hogy minden csoport elénekelt egyet országának dalaiból. Magyar népdal kétszer csendült föl. Mi a Tavaszi szél kezdetűt énekeltük, azután a romániai vendégek következtek. Erdélyből jöttele, és magyar népdalt énekeltek — A bejáratnál láttam egy táblát: a szobákban gyakorolni tilos! Vajon miért? — Nem tudjuk, hisz a szállónak ezen a részén csak zenészek vannak, mi pedig«nem zavarjuk egymást. Sokszor jó is, ha a szomszédból felcsendül egy kis Bach, vagy Bartók, mert azért megszegjük a tilalmat. Juditot 'terveiről kérdeztem. — Tanulmányaimat Budapesten szeretném folytatni, pontos elképzeléseim még nincsenek, de legjobb talap a zenekarban lenne, ez áll a legközelebb hozzám. Jövőre, ha lesz rá lehetőségem, szívesen visszajönnék ide, mint sokan mások, akik már törzsvendégek Pécsen. Többen vannak vissza- vágyók. Ahogy kifelé lépegettem az épületből — messze még a táborzárás — innen is, onnan is hallottam: »Ugye visszajöttök?« Csak a harmincasok bánkódnak, ők jövőre már »öregdiákok« lesznek. A kaposvári kislány korosztálya még tizennégyszer is itt lehet tanulni, gyakorolni a világ néninek nagy közös zenei nyelvét. Lutbár Péter Játszótér a házak között Nemrég új játszóteret adott i át ' a Somogy megyei Kerté- j szeti és Parképítő Vállalat Kaposváron, a Kalinyin város- | részben. Naponta több tucat apróság tölti gondtalanul a nyári szünidőt az új játékokkal játszva. B efejeztem az olvasást, a hévízi buszváró felé kanyarodom, Várom a férjemet. Egy magányos, öreg bácsi arca megbabonáz. Nem tudom a szemem levenni róla. Egy papírzacskóból valami ennivalót bontogat. Egy darab kenyér. Úristen! Nincs semmi hozzá? ' Azután bütykös, ízületes uj- jai lassan egy kis darab, üzletben vásárolt kolbászt halásznak elő. Keresi a bicskáját, nincs. Lassan enni kezd. Kék a szeme. Apám jut ; eszembe, meg hajdani sorstársai. így ülhettek a váróteremben, zacskóból falatozva, elnyűtt, elfáradt parasztemberek. Eszembe jut a sok finom ennivaló, melyet az üdülőben feltálalnak. Nézem a kolbászt, a kenyeret, nehéz a szívem. Ügy érzem, futnom kell innen, vagy a bácsit meg kell érintenem. Mégis elmegyek. Megérkezik a férjem. Látogatóba jött. — Mi újság otthon? — kérdem. Férjem látja a felhőket a szemem körül. Elmondom, mi foglalkoztat. A bácsit látnom kell, beszélni szeretnék vele. Hogy miről, fogalmam sincs, de kell. Férjem összeharapja a száját. — Gyerünk — mondja. — Úgysincs már ott — mondom, szomorúan. Rohanunk. Ott ül. Előtte egy üveg ÁRNYÉK sör, alig hiányzik belőle. Kicsit megnyugszom. Férjem fürödni megy. Állok egyik lábamról a másikra. Hogy kezdjem? Senkit sem látok, csak a fehér hajú bácsit, mellette a kampósbot. — Fürödni tetszett? — kérdem. Torkom elszorul. — Igen — feleli. — Most a buszra vár? — Ráérek. Nem vár senki, egyedül vagyok. — Hol lakik? Megnevezi az egyik közeli falut. — Gyakran jár ide? — Igen, ízületes vagyok, jót tesz a fürdés. Van egy kis nyugdíjam, meg egy kis szőlőm házzal. Feleségem meghalt, hat éve. Messze van eltemetve. Most lesz az évfordulója, elmegyek hozzá. Szeme fátyolos lesz. — Akkor ki főz? — Senki. Csend. — Gyerekek? — Nem kellek. Voltam a lányomnál, a fiamnál is, de elküldték. Sír. — Mi a fia? — Osztályvezető egy nagyobb városban, szép kocsija van. Félek, sírni fogok. — Meg aztán elvált, én az első feleségét nagyon szerettem, ott van a két unokám. Bánom már, hogy feltéptem a sebeket. Most mit mondjak? Semmit. Hallgatom. Látom,, jólesik neki, hogy beszélhet. Nem tudom, mit gondolhatott magában. Érzem, addig nem megyek el, míg valami vigasztalót nem mondhatok. — Hol szokott étkezni, bácsi? — Főznek mindenfelé a kifőzdékben. Vidámságot erőltet az arcára. Eszembe jut a kenyér, a kolbász. Bejön Keszthelyről a csuklós busz. — Ezzel már igazán mennem kell — mondja az utazás izgalmával. Nehézkesen feláll, kam- pósbotja után tapogat, és hálásan felém nyújtja bütykös kezét: — Köszönöm tést. Olyan, de esett. Megfogom a szeretettel, mintha az apá- mét fognám. »Én köszönöm, bácsikám, én«. v A körülöttünk állók értetlenül néznek. Elindulok, nem várom meg, míg elmegy, úgyis alig bírom elviselni, hogy síit a nap, sok a fény és kék az ég. Gazda Irma I a beszélge- olyan jólkezét, olyan
