Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

Ismét vízen a Dorog Siófokiak — a nyárról A siófoki sólyateren tegnap délután, pontosan két órakor ütöttek rá a »békára«. Néhány perccel később már a Balaton ringatta a Dorog nevű dunai vontatóhajót.’ Az előkészítés három napig tartott, a vízrebo- csátás alig néhány percet vett igénybe. A negyven méternél hosszabb hajótest hat geren­dán csúszott a vízbe, s olyan hullámokat vert, hogy a kikö­tő másik oldalán horgonyzó Beloiannisz is »megérezte«. Amikor elcsendesedtek a hullámok Kozári József sólya­mester is felsóhajtott: — Én 1947 óta dolgozom itt. Ilyen, nagy, hajót azóta még nem engedtünk vizre . .. Azt hiszem előtte sem. Hogy nehéz munka? A felelősség az elő­készítésben van. Ha akkor pontosan csinálunk mindent, nem lehet baj. A Dorog dunai vontató 195fhban épült. Azóta Régens- burgtól a Fekete-tengerig jár­ta a folyót. Nagytestű uszá­lyok Közgazdasági kislexikon Termelői ár, fogyasztói ár AZ ANYAGOKNAK, ter­mékeknek, áruknak két ára van: az egyik a termelés, a másik a fogyasztás körében érvényesül. A termelő tevé­kenységét végző vállalatok úgynevezett termelői áron vá­sárolják és értékesítik a ja­vakat, amelyek — ha fo­gyasztási célokat szolgálnak — a kiskereskedelemben fo­gyasztói áron vásárolhatók meg. A termelői ár összetevői: a teljes önköltség + vállalati nyereség. A teljes önköltség egyes esetekben, mikor a ter­mék csaknem kizárólag ha­zai alapanyagokból készül, a termelés hazai ráfordításait veszi figyelembe, más esetek­ben viszont — amikor az anyag külföldről származik — az import költségeit. Ha az előállítás teljes önköltsége bármilyen okból — pl. az import drágább lett — nö­vekszik, annak — legalább is elvben — a termelői árban is i f?erepe’ m®rt végső sápon at­kifejezésre kell jutnia, mert az ár egyik funkciója a gazda­sági döntések, orientálása. Gazdaságpolitikai okokból már 1968-ban sem érvényesí­tettük teljes mértékben azt az árképzési elvet, hogy a ter­melői árat a. tényleges ráfor­dítás -+- vállalati nyereség al­kotja. Számos iparágban és vállalatnál — dotációk, tér- , melési árkiegészítések és * egyéb kedvezmények révén — a termelői árat a ráfordítási költségeknél alacsonyabban i állapítottunk meg. Ezek a tá-" mogatások évről évre folya­matosan, a közelmúltban pe­dig a tőkés import drágulása következtében ugrásszerűen emelkedtek. Ebben az évben csupán a dotáció, a termelési árkiegészítés és az import­árak támogatásában kb. 30— 40 milliárd forintot tesz ki. Ez az összeg az államkasszá­ban kiadás, a vállalatoknál — a dotáció és az árkiegészítés — árbevétel, amelyből létre­jön a vállalati nyereség. A fogyasztói ár — a lakos­ság által a fogyasztási cikke­kért, szolgáltatásokért fize­tett összeg. Ez — elvben — tartalmazza a termelői árat, a utána. A végtelen viziút ki­kezdte a hajót is', a motorokat is. A 300 tonna súlyú hajó ko­ratavasszal indult el a Dunáról a Balatonra, hogy felújítva, összesen 1200 lóerő teljesítmé­nyű motorokkal térjen vissza. Siófokon szinte mindent kicse­rélnek rajta: új hajócsavaro­kat kapott, korszerűsítik a ka­binokat, a kormányállást ^s a fűtést, s újra festik az egész hajót. A víz aiatti részek ja­vításáért két hónappal ezelőtt áruval megrakva úsztak [ vontatták partra. Most ismét a ____________ _______________ víz ringatja már. de a két mil­lió forintos felújítás még nem fejeződött be. A siófoki hajó­javító szeptember 30-ra vállal­ta a vaunkat. Az ütemet figye­lembe véve azonban Ígérik, hogy előbb kész lesz, ha a nyár végén megnyitják a zsilipeket. A felesleges vízzel együtt a Dorog is a Dunára úszik. S hogy került ide Siófokra? Fekete István, a siófoki üzemigazgatóság főmérnöke mondja: * ' — Nyaranta szabad kapaci­tása van a mi javító üzemünk­nek. Miután megkezdődik a balatoni forgalom a vízibuszok munkába állnak. Ezt a — ja­vítás szempontjából — »holt időt« kívántuk minél gazdasá­gosabban kihasználni. A fo­lyamhajózás viszont szabad-ka­pacitást keresett, hiszen nem­egyszer előfordult már, hogy külföldön javíttatta a jármű­veket. A két érdek találkozott, és a múlt esztendőben elvé­geztük a Mecsek vontató nagy­javítását. A Dorognál jóval ki­sebb kapacitású hajón végzett munkával elégedett volt a fo­lyamhajózás, s úgy ítéltük meg mi is, hogy megéri a bérmunka. Felkészültünk na­gyobb hajók javítására is: kor­szerűsítettük a sólyateret, na­gyobb kapacitású csörlőket építettünk, s a műhelyt alkal­massá tettük a nagy hajók ja­vítására is. A Dorog motorjait még a központi hajójavítóban rakták be. A beszabályozás és az üzembehelyezés azonban már a mi feladatunk lesz. A Dorog tegnap délután is­mét vízre került. áraknál, részben a forgalmi adó, részben a kiskereskedel­mi árrés miatt. Nálunk a for­galmi adó — a teljes kiske­reskedelmi forgalom összegé­hez viszonyítva — alig né­hány százalékos, mert az ál­lam, ugyancsak gazdaságpoli­tikai okokból, az alapvető fo­gyasztási . cikkek jelentős ré­szét a termelői árnál ala­csonyabb összegért hozza for­galomba. Ezt a célt szolgálja az úgynevezett fogyasztói ár- kiegészítés. összegszerűen: 1974-ben a költségvetésnek mintegy 27,5 milliárd forint bevétele lesz a forgalmi adó­ból, egyidejűleg mintegy 25 milliárd forint fogyasztási ár- J kiegészítést folyósít. A TERMELŐI ÄR kizárólag a termelővállalatok közötti kapcsolatokban, forgalomban érvényesül; a fogyasztói ár pedig a lakosság vásárlásai­nál. A két ár közül a terme­lői árnak van meghatározó tói függ a fogyasztói ár, amely társadalmi megfontolásból egyes esetekben alacsonyabb lehet a termelői árnál. De en­nek ára van, melyet a költ­ségvetésnek, végső soron a társadalomnak kell megfizet­nie, folyósítania. Jönnek, csak jönnek, zúdul a tömeg. Piros és fekete vona­tok, gépkocsikaravánok hoz­zák őket. Leszállnak, lökdö­sődnek, integetnek, kiabálnak, sorban állnak, megszállnak mindent, éttermet, postát, strandot, üzleteket. Eszenek- isznak, fürdenek, szemtelenek, táncolnak és követelnek. Kö­vetelnek: jegelt sört, parkoló­helyet, jó ellátást, udvariassá­got ... Ilyenkor nyáridőben nem egy siófoki lakost gyötörnek hasonló »rémálmok«. Virág­halmi Tibor állomásfőnök például több ezer utast lát, aki a vágányok között áll és .. . Rossz rágondolni is. A hangosbeszélő pedig elhaló, rekedtes hangon suttogja: ’A harmadik vágányon vonat köz­lekedik, kérjük, vigyázza­nak ...« — A déli part legnagyobb forgalmú és mégis egyik leg­korszerűtlenebb állomása a siófoki. Van nap, amikor 14- 15 ezer ember is megfordul itt. Nem könnyű feladat tisz­taságot és rendet tartani. Min­den vonatcsoport után — szin­te óránként — takarítani kell. A nagy melegben csomagokkal utazó emberek ráadásul idege­sek is. Így duplán nehéz a szolgálat... — És amikor végre letelik? — Hazafelé menet én szok­tam bevásárolni. Ez sem kis teljesítmény, mert mindenütt zsúfoltság van, kevés az üzlet. Friss húst kapni csak külön­leges szerencsével lehet. So­kan tudják, hogy finom a sió­foki kenyér. Már ha van, mert még a nagykanizsai vasutas is innen visz. A környező fal­vakból bejárók ötösével, sőt tízesével viszik haza. Drága a piac is. A siófoki nem jár mo­ziba, mert az is túlzsúfolt, nem jár strandra — ugyanezért — azonkívül ideje sincs rá. Nem tér be egy vendéglőbe, mivel azok többsége másod- és első osztályú, és különben is tele vannak. A siófoki nyáron nem sétál, mert szűkek a járdák, és előbb-utóbb az embert »kilé­pik« a cipőjéből. — Mit csinál hát a siófoki ? — Várja a szabadságot, hogy mehessen Mátrafüredre, a Duna-kanyarba, vagy , más' nyugalmas helyre. — Elvágyódik innen ? — Igen is meg nem is. Há­rom évem van a nyugdíjazás­ig. Addig m^r hova is mennék. Utána pedig nyugdíjasként könyebben találok nyári el­foglaltságot itt, Siófokon, mint bárhol máshol. Valóban, az élet itt drágább. A minap az egyik tsz elárusí­tóhelyén 38 forint volt a pa­radicsom kilója, holott példá­ul Kaposváron már több plint tízzel kevesebb. Az emberek egy része itt a szezonból él. Csak a mi irodánkkal 700 'szobabétbeadónak van szerző­dése a városban. Az IBUSZ« szál legalább ugyanennyinek. Ez máris 1400 család. Ét itt vannak még a lángossütők, a strandosok, boyok, az ilyen­olyan árusok, a karikatúraraj­zolók, a pincérek, az autó? szervizesek és a szállodák sze­mélyzetei. — Különbözik-e valamiben ez a nyár a korábbiaktól? — Ismét »divatba jött« a magyar turista. A fizetőven­dég-szobák tulajdonosai ma­gyar vendegeket kérnek. Azok — mint mondják — megbíz­hatóbbak, vagy ha mégis kárt okoznak, itt az országban könnyebben elérhetők. A benzinkutasok szerint a magyar turista egy forintja biztos, még a külföldiek kö­zül a leggavallérabb is csak egy-két szál cigarettát ad. jával vagy kocsijával, ma már csak ritkán. Az emberek ezt jóleső érzéssel veszik tudomá­sul. Eltűnőben van a »csak magyar« szemlélet. vélekednek a Hasonlóan pincérek is. Ma már senki sem »esik hasra« a külföldiek előtt. Míg korábban a külföldi vendég kitűnt ruhájával, táskarádió­Kálmán Ferenc, a főtér ön- kiszolgáló boltjának üzletve­zetője, negyven éve koptatja a bolt kövét. Igazi kereskedő­ember, hiszen így vélekedik: — Mindent a kereslet és a kínálat törvénye szab meg. Drága a piac? Igen, mert nö­vekedett a kereslet. Ugyanez a helyzet a szolgáltatásokkal is. A város kereskedelmi há­lózata szerintem kielégítő. Igaz, hogy nyáron zsúfolt, té­len viszont pang, ezért nem biztos, hogy észszerű volna még több boltot nyitni. Ke­nyér, hús? No, igen. Ez való­ban gond. Tíz perce hívott fel a sütőüzem vezetője, hogy nem győzik. Nem tudnak szállítani kenyeret a megrendelt meny- nyiségben. Valóban nagy a zsúfoltság, igaz mi, kereske­dők ezt csak itt a boltban lát­juk: 6-8000 vevő naponta. Sió­fokon az ember megtanulja értékelni a CSÖNDET. Igaz, itt az emberek hamar meg is unják. Újra várják a szezont., Készülődnek, csino- sítgatják a házakat. Siófokiak ők, és Siófok csak is szezon­ban az igazi. Bíró Ferenc Dr. Kovács Sándorné, a SIOTOUR igazgatóhelyettese 1953-ban jött az akkor még ötezer lakosú Siófokra. Azóta munkája az idegenforgalom. Ö máshogy vélekedik. — Itt más az emberek élet­ritmusa. Tavasszal alig vár- { ják a »SZEZONT«, ősszel pe- j dig fellélegeznek, hogy vége. I Munkalehetőség a fiataloknak is Ismert alkatrészek Somogybabsdról A bakelit foglalat vasalózsinórhoz készül. ■Nap nap után találkozunk otthonunkban, munkahelyün­kön olyan háztartási gépek­ül LÁSZLÓ LAjOS URÁNBÁNYÁSZOK — És már ütött is. Az ör­vös arca fölrepedt, aztán megint, és a másik pofája is vérbe borult. No, akkor már megrészegfedtünk. Én fogtam a fejszét, és ami csak volt ab­ban a szép présházban, a szo­bában, mindent szétaprítot­tam: a faragott asztalt, a szé­keket, a festményeket... Apám meg az orvost... Kint a Gizi röhögött, sikongatott. De volt annyi esze, hogy nem jött be. Nagy elégtétel volt számára az be kellett vonulnia a börtön­be, az egy év letöltésére. — Mári a neve, nem tudom él-e, ugyanis tüdőbeteg volt. Három hónapnál tovább nem tudta elintézni a halasztást. Addig apám nem dolgozott. A nő lakásán éltünk, mindket­tőnk szeretője volt. Apám a bányában ígéretet kapott, hogy a börtön után visszaveszik, el­végre nem közveszélyes bűnö­ző, csak a sajátját védte. Én is, hogy hallgatta elmentem kereskedőtanuló­nak. Emlékszem: Márival mentünk a Széchenyi téren. Minduntalan megálltunk, a nő apámra borult, és sírt. Reggel itünk. A legközelebbi vonattal nyolckor indultunk, mert ki­forgalmi adót és a kiskereske- . . ... . delmi árrést. (Az utóbbiból >az orvos jajgatasat, anyamsi kell fedezni a kiskereskede- #kongatasait a pincesipbol. A lem működtetésének költsé- <|£ala‘ , teiefrócskol uk _ vérrel, geit, a béreket, a bolthálózat {piszokkal. Koptunk, es lelep fenntartásának, fejlesztésének . ...... kiadásait, az áruk szállítási, {Pec'sre utaztunk^ Azóta apam- raktároyási stb költségeit) afmal vagyok. Együtt járunk rakta oz t . g ■) (»mindenhova. Jobban szeretem Iszogattunk, megebédeltünk. A fogyasztói ar mmden ország-h aimn izenfeitenc ^ negyedik korsó után ban magasabb a termelőig köz£uünk/__ ránéz az órajára; „Háromne­I» — Aztán jöttek a nők. Az gyed négy...« De Mária si- {egyik nagyon szerette apámat, mogatta: »Galambom, ne #Még azt is kijárta, hogy ha- siess«, és lecsatolta az óráját Riasztást kapjon. Tudja, mikor a csuklójáról. »Megvárnak...« lencre szólt mentünk a az idézése. Be- Nádor sörözőbe. — Mégis elindultunk. En kí­vül maradtam. Fél óráig sé­táltam a Kulich utcában. Jön aztán Mári, hozza a csomagot. Karon fog, és visz az albérlet­be. Mikor hazaértünk, rám borul: »Amíg apád kijön, te velem leszel __« — Eleinte még tetszett is a dolog. Később meguntam. Bü­dös volt a haja, vassal sütöget­te, <és én azt nem bírom. Egy hét után megléptem tőle. Az egyik osztálytársam befoga­dott. Persze nem sokáig, kiül­döztek a szülei. Mit tegyek? Az anyámhoz nem akartam menni, albérletre nem volt pénzem. Aludtam a pályaud­varon, a vécékben, jó időben a pedagógiai főiskola kertjé­ben. Egyszer elkapott egy rendőrjárőr az állomáson. Ak­kor a rendőrhadnagy elintéz­te, hogy fölvegyenek valami állami otthonba, mert valami­kor apámmal szolgált a karha-, talomnál. Hallottam, hogy Má­ri néha küldött pénzt is az apámnak, de mikor kiszaba­dult, és kerestük az albérleti szobában, nem találtuk. A fa­ter holmijait se. Megfizettük tehát a tartozást. — Aztán? — Semmi. Tizenyolc éves koromban jelentkeztem a bá­nyába, azóta itt vagyok. Van? egy jó szobánk a szállóban, onnan járunk portyázni, ha szabadok vagyunk. Ezt ne ve­gye rossz értelemben, mi csak nőkre vadászunk. Apám jól bevezetett a dolgokba, és ed­dig nem is történt semmi baj, csak egyszer, amikor nem, hallgattam rá. Utána hóna-? pokig jártam a nemibeteg-gon-? dozóba. De ki gondolta volna,? hogy az a diáklány... * 25. — Egyszer meg kitiltottak! bennünket a szállóból. Jó, iz-! mos fekete nővel csavarog-! tunk. De a nőnek nem volt la-! kása. Az utcán hideg volt.! Megbeszéltük a szobatársak-] kai, hogy valami módon be-] hozzuk a nőt. Az első emele-J ten laktunk, nem tűnt éppen] könnyűnek a dolog. A portá­nál olyanok ülnek, akik koráb­ban a hadseregben vagy aj rendőrségnél, vagy az ávónálj dolgoztak, tehát éber embe-| rek. Van házi rendészet is,! kajakos legények... Szóval* megegyeztünk, hogy vala­hogy. A földszinti ablakon be­léphetett volna, de oda rá­csot csináltatott a vállalat,! mert már történtek ilyen bu-< ük. < (Folytatjuk.) , kel, melyeknek az alkatrészei a somogybabodi termelőszö­vetkezet melléküzemágában készülnek. A kávéfőző mű­anyag fogantyúja, az olajkály­ha bakelit szabályozócsapja itt készül a bakelitsajtoló-üzem- ben. A melléküzemágban bér­munkát végeznek. Híradás­technikai gyárak számára gyártanak műanyag alkatré­szeket nagy értékű műszerek­hez, s az országban egyedül itt készül a vasalózsinór csatla­kozóházának bakelit foglalata is. Bizonyára csak kevesen tud­ják, hogy a babodi üzem részt vesz a Zsiguli-programban is. Itt készül a népszerű gépkocsi feszmérőjének műanyag háza. A bérmunka bevezetését, az üzem létrejöttét főként az tette szükségessé, hogy hatvan em­ber részére biztos munkalehe­tőséget adjanak, az időjárástól függetlenül. Jászai Elemér üzemvezető elmondta, hogy volt még egy cél az üzem alapításakor; a fia­taloknak a faluhoz kötése. Az elmúlt öt év alatt ezt sikerült elérniük. Az üzemben, amely évente 8—10 millió forint érté­kű munkát végez, szép szám­ban dolgoznak fiatalok is. Külön érdekességnek számít most a telepen a DSH (V tí­pusú, Diósgyőrben készült kí­sérleti gép, amely ha beválik a termelésben, Európa egyik legkorszerűbb •présautomatája lesz. A kísérleti gép egyetlen beprogramozás után 13 féle műveletre alkalmas.

Next

/
Thumbnails
Contents