Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-20 / 168. szám
í Jegyzetek a kaposvári strandról Fürdés, napozás — több bosszúsággal 1974. VII. 20. Mindenkinek saját gondja a legégetőbb 6400 bérlakás, 2807 panasz A lakás mindenkinek nagy gond. Míg nincs különösen, de ha már megvan akkor is tucatnyi panasz és bosszúság forrása. A Somogy megyei Ingatlan- kezelő Közvetítő és Felújító Vállalaté (az IKV) 6400 lakás gondja. Ezekben 20 ezer ember él. 871 lakás még a századforduló előtt épült — kopott, öreg ház. Hogy sok toldozni foldozni való van a többin is, bizonyítja, hogy csak Kaposváron 2807 panasz, bejelentés, kérés érkezett egy év alatt az IKV-hez. Ezek közül 2716-ot orvosoltak, mintegy négyszázat pedig visszautasítottak. Az indok legtöbbször: az orvoslás nem az IKV dolga. Németh Gyulát, a vállalat igazgatóját fogadónapján kerestük föl. Éppen egy idős asz- szony panaszkodott neki: — Az embernek vannak idegei. Miért pont a mi udvarunkba költöztették azt a két szerencsétlen, magatehetetlen öreget? A tanácsnál is voltam már, azt mondták elhelyezhetnék őket szociális otthonba, de hát öt gyermekük van, akik itt laknak a Domb utcában . . . Azoknak kellene gondoskodni szüléikről, de hát nem hajlandók... Segítsenek valamit! — Megpróbáljuk elintézni, Kása néni, hogy kötelezzék a gyerekeket a szülők gondozására. — Igaz, ez nem tartozik feladataink közé, de hát ez emberek nagyon sok hasonló panasszal fordulnak hozzánk — mondta Németh Gyula miután az asszony elment. — Valahogy, ha egy jó tanáccsal vagy megnyugtató szóval is, segítenünk kell. Nyári zivatarok idején leggyakoribb panasz a beázás. Sok a rossz tető. Van, amikor 200 ilyen bejelentés is összegyűlik. Az ÍKV-nek összesen hat tetőfedő szakiparosa van. Ráadásul ebben a szakmában évek óta nincs utánpótlás. Pedig sok a cseréptörés. Okozói a «műkedvelő tv-szerelők«, akik kellő szakértelem nélkül másznak a tetőre, rendszerint nem saját lakásuk felett. A csepegő plafon miatt felbőszült szomszéd pedig nyomban az IKV-hez fordul. Egy másik ugyancsak beázást okozó eset: az egyik Honvéd utcai panelház tetején a lakók napozót rendeztek be. Túl azon, hogy ez az ötlet hajmeresztő, a tetőt is erősen rongálja . . . — Vannak-e notórius pa- naszkodók? — Több dosszié csak az ő levelükkel van tele. Mivel minden egyes panaszt kívizsVirágholt „névnapszünetben” Nem vagyunk »virágos« kedvünkben. Hol vannak már a régi szép idők, amikor nagypapi mindennap kis csokrétát küldött a nagymaminak és ő minden könyvét préselt virágokkal rakta tele? Ki udvarol manapság ilyen avítt módon? Virágot most csak nagy eseményekre szoktunk venni. — Június vége, július eleje a legrosszabb időszak nálunk — mondta Pintér Istvánná, a kaposvári Május 1. utcai virágüzlet vezetője. Nagyobb névnap nincs, a házasságok is többnyire tavasz- szal vagy ősszel kötődnek. Egy néni jött be múltkor a lányával, keresztelőre vittek virágot. A lány már a saját esküvőjéről álmodozott, elképzelte a menyasszonyi csokrát, de a mama lehurrogta: »majd ősszel lányom, ha lesz bor«. — Előfordul-e, hogy itthervad a virág? — Sokszor. Bár ilyenkor kevesebbet tartunk, ám még az sem fogy el. Erre való a »káló«, de ha ezt a biztonsági szelepeket is túllépjük, s több szárad el, az bizony a mi zsebünkre megy. Volt már, hogy megtréfált bennünket az uborkaszezon. — Találnak-e valami megoldást a holtidény ellensúlyozására? — Itt nincs mentség, a vevőt nem lehet becipelni . az utcáról. Csak bizakodhatunk, hogy jön valaki. — Kikben bíznak leginkább? — Még így is — bár nem divat — a legtöbb csokrot a férfiak veszik, főként a fiatalok. Találkára kevesebbet visznek, inkább az ifjú férjek kedveskednek, ha kisbaba születik: ők mindig örömmel újságolják, hogy miért viszik a virágot. Sajnos, a nyár közepén még így is ritkán téved be hozzánk valaki. — Sokan panaszkodtak az utóbbi időben, hogy a zöld igen drága. Miért ez az áremelkedés ? — Nekünk is kellemetlen, hogy drágább a díszítés, mint régebben, de az árat a központunk határozza meg. A virágárakba van beleszólásunk, és ha kérjük, olcsóbban is adhatjuk, hisz mi ismerjük a forgalmat, mi tudjuk legjobban fölmérni a keresletet. A zöld esetében viszont ez nem megy. Olyan gazdaságtalan a termesztése, hogy a Kertészeti és Parképítő Vállalat nem tud engedni az árakból. Felködlik előttem a jövő. Az ifjú vőlegény átnyúlt arájának egy csokor páfrányt, és szerelmesen a fülébe suttogja: »Látod, mit áldozok érted? Más azt a vacak olcsó rózsát vette volna ...« L. P. gálunk, a levelek megválaszolására és az ügyintézésre sok idő elmegy. Egy »új, kis méretű, fehér, zománcozott, jobbos, széles lyukú takaréktűzhelyet« követel hónapok óta egy asszony, aki — indokolatlan — kérését élettörténetének több oldalas leírásával támasztja alá ... Összetörött mosdókagylója kicserélését kéri egy férfi. Mikor megírták neki, hogy ilyen esetben a bérlőnek kell megtérítenie az új kagyló árának felét, sértődött hangú levelet írt: »Húsz éve lakom IKV- házban. Azóta én ettől a vállalattól semmit nem kaptam.« Sajnos, azok hisznek leginkább igazukban, akiknek legkevésbé sincs igazuk. így hát járnak panaszra hatóságtól hatóságig, mérhetetlenül duzzasztva az aktahegyeket... — Az elmondottakból egy kicsit úgy tűnhet, hogy az IKV minden jogos panaszt orvosol, gondok csak a jogtalan panaszokkal vannak. — Erről nincs szó, a mi munkánkban is van hiba. Néha nem végezzük kellő körültekintéssel munkánkat. Emberekkel. legtöbbször bosszús és ingerült emberekkel kell foglalkoznunk. Sok türelem és taointat kell hozzá, és dolgozóink nem mindegyike alkalmas erre. Különösen a modem bérházakban sok az IKV-re tartozó gond. Vízvezeték, lift, közös tv-antenna. Házibuli az emeleten, a szomszéd vonyító öl- ebe a földszinten, a »vásott gyerekek« a folyosón fociznak. — A nemrég újjáválasztott lakóbizottsások miben segíthetnék az ÍKV munkáját? — Az itt felsorolt viszályforrások egyikének-másikának megszüntétésében. Vagy ha több lakó közös gondját közvetítenék. Így nem kéne egy délelőtt hatszor ugyanazt a panaszt jegyzőkönyvbe vennünk. Utoljára mondom, de talán ez a legfontosabb: sokat segíthetnének az épületek megóvásában, a társadalmi tulajdon védelmében is. Bíró Ferenc Jó ötlet volt, hogy a strandra igyekvőknek nem kell a termálfürdő fedett épületében levő pénztár előtt szoronganiuk: egy új bejárat készült, s mellette pénztárt állított föl a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Így gyorsabban jutnak el a kánikulában víz után áhítozók az öltözőkhöz. Az egész fürdő területe gondozott: virágok díszlenek és a zöld pázsit kényelmes pihenőhelyül szolgál. Tiszták, frissen festettek a kabinok is. A vendégek véleménye szerint itt, a kaposvári strandon kényelmesebben és kellemesebb környezetben lehet pihenni, napozni, mint néhány zsúfolt és nem eléggé gondozott balatoni fürdőhelyen. Hátha még a medencék vizét is gyakrabban cserélnék! A múlt vasárnap volt a kánikulai csúcs. Ez a kaposvári strand forgalmán is meglátszott. Már a kora reggeli órákban százak igyekeztek az enyhét adó medencék felé meg a hatalmas fák alá. Ezen a napon 2044 jegyet adtak el, és azóta is 500—1000 ember kereste föd naponta a fürdőt. Legtöbb közöttük az iskolás, de találkozni olyanokkal is, akik délutáni műszakkezdés előtt vagy a délelőtti műszakot befejezve töltenek el itt néhány órát. S az ő véleményükre is alapozva mondhatjuk: most kellemesebben pihenhetnek és jobb hangulatban mehetnek dolgozni — vagy térhetnek haza —, mint a korábbi években. Talán ezért is kell néhány apróságra fölhívni a figyelmet, ami viszont jogsai bosszantja a vendégeket. Elsősorban itt van a strandon levő büfé nyitva tartása. Szombaton és vasárnap délelőtt a büfé csak 11 órakor nvitott — a fürdő 8-kor —. de előfordult az is, hogy a büfé egész nap zárva maradt, annak ellenére, hosy a strand hétköznap tíz órától fogadja a vendégeket. Igaz, van a fürdőben méa I egy büfé. Ám o-da a strand vendégei csak kerülővel, az uszodán keresztül juthatnak, mert az ajtót a medencék felöl zárva tartják. Érthető, hogv nem szívesen vették korábban, hogy mezítláb vagy vizes fürdőruhában a strandról százak mentek az épületbe. De valamilyen más — a vendégek számára kedvezőbb megoldást — kellene találni: vagy azt, hogy a strandbüfé nyisson korábban, vagy pedig legalább addig bejuthassanak az épületbe az üdítő italra, sörre, feketére vágyók, amíg a kinti büfét ki nem nyitják. Az ellátásra is nagyobb gondot kellene fordítani. A Terrnál fürdő büféje vasárnap például már délután ötkor bezárt, mert nem volt mit kiszolgálniuk! Rengeteg itt a gyerek. És nagyon hiányolják, hogy nem lehet fagyit kapni a nagy melegben. Legalább mozgóárusok járnának, ha már a két meglevő büfé nem alkalmas fagylalt tárolására és árusítására. Bizony nem elég csak az üdítő ital, a sör, a bor, a fröccs. A balatoni strandokon nagyon sokan vásárolták a múlt nyáron a hűtőládából árusított poharas tejet, kakaót, kefirt, joghurtot. És Kaposváron is be lehetne vezetni az árusítását. Bizonyára nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is örömmel fogadnák. Ha már a gyermekeknél tartunk: jó lenne a gyermek- medencék betonjával is tenni valamit, hogy elejét vegyük a baleseteknek, illetve megszüntessük a veszélyt. Vasárnap ugyanis sok síró apróságot láttunk, mert a víz csúszóssá teszi a medence betonját. A szülök alig győzték vigasztalni az eleső, fejüket-hátukat beverő kicsinyeket. Szakemberek véI leménye szerint az ilyen medencék alját recés betonból kellene készíteni, hogy ne csússzon. És ezt — szerintük — utólag is meg lehetne csinálni. Említettük, hogy sokan mű- szakkezdés előtt is lemennek fürdeni, napozni. Legtöbben az órájukat nem viszik magukkal, s rajtuk kívül is sokan vannak, akik a város távolabbi részébe autóbusszal térnek haza. Nem okozna gondot, ha zeneközvetítés közben á hangszóró rendszeresen közölné a pontos időt. Ha elhagyjuk a strandot, a bosszúságra akkor is van ok. A szép Jókai-liget és strand között egy elhanyagolt, gazos rész terül el. S a ligetben békanyállal, szeméttel »díszelegnek« azok a medencék, amelyek körül esténként nagyon sokan sétálnak, játszadoznak, levegőznek. Kár, hogy mindez elkerüli azok figyelmét, akiknek kötelességük volna, hogy ezen változtassanak. Szalai László Gumiköpeny-futózás Naponta tíz darab autógu- ; A 13 és 14 colos gumikat egy miköpeny futózását készíti el a Kaposvári Vegyesipari Szövetkezet gumijavító részlege. fogásra futózzák. Előnye, hogy a kerék nem »üt«. Az új Kaposvár építője Fekve találom. A félkettes műszakkezdésig van még néhány perc, ezt használja ki rövid pihenőre. Az »épület« új, nemrég kapták a darukezelők. Kis deszkabódé, belülről hungarocellel szigetelve. Arca fáradt, szeme bedagadt — nem sokat alhatott az éjszaka. Később megtudom, hogy fájós foga kínozta; most, a délelőtti órákban húzták ki. Amikor 1962-ben jelentkezett ipari tanulónak, halvány fogalma sem volt arról, hogy — bevallja — milyen szakmát fog tanulni. Csak mintegy fél év múlva derült ki: daruszerelő és -kezelő lesz. Az épületgépészék — így Fridii János is — az országnak hol az egyik, hol a másik végében bukkannak föl, mikor s hol szükség van munkájukra. Szülőfalujában, Kéthe- lyen még nem gondolt arra, hogy dolgozni fog Baján, Kazincbarcikán, Sajószentpéte- ren, Zalaegerszegen, Pétfür- dőn. Ezek közül az első és az utolsó érdekes. Baján még lánctalpas nyergében ült, aztán »átlovagolt« a darura. Pétfürdőn épített először panelépületeket. Most Kaposváron van, a Kalinyin városrész az ő és váltótársa munkája nyomán válik mind magasabbá. Huszonhat méterről tekint le az épülő lakóházakra. — Én már eligazodom eb- i ben a »dzsungelben« — mondja. — Tudom, hogy milyen lesz, ha átadják az áruházat, ha beköltöznek a lakásokba, ha az üres részeken játszótereket csinálnak. Nem volt könnyű megszoknia a magasságot. Először csak olyan fülkében dolgozott, amelyik alacsonyan volt. Aztán egyszer kiugrott a drótkötél a csigából, ki, kellett másznia a gémre, hogy a helyére rakja. Akkor még nem mert lenézni. Most, amikor a legmagasabban van a fülke, már föl sem tűnik neki a mélység. Megszokta és élvezi a »madártávlatot«. — Hozzátartozóinak, ha lehetne, szívesen megmutatná mindezt? — Gondoltam már rá. A feleségem biztosan nem merne feljönni. Az apósom meg kijelentette, hogy ő már négy méter magasan is szédül, nem is próbálnám húsz méterrel följebb hívni...'Én is megijedtem először. Ingott a torony, és akkor még szokatlan volt. Háromezer forint fölött keres. A műszak fél kettőkor kezdődik, éjfél előtt fél órával fejezi be a munkát. Ha közben nincsen leállás, nem is jön le a toronyból. Azt mondja, éjszaka nehezebb dolgozni, jobban fárasztja. Különösen, ha nem folyamatos a munka: amikor 10—15 perc is eltelik, mig egy-egy elemet a helyére emel. — Naponta 30—36 falat emelünk a lakásokhoz, de egy-egy műszakban sokkal többször is fölhúzom és leeresztem a csigát. Bizonyos idő eltelte után már talán nem is kellene irányító. Magam is tudom, hogy az a formájú elem hova kell. Ezen elmosolyodik. Ferde vágású szeme még keskenyebb lesz, s elmondja: azon nevet, hogy az egyezményes kézjelek helyett már csak fél- mozdulatokkal érintkezik a lentiekkel. De így is megértik egymást. Elmond néhány adatot a gépéről, a MOSTOSTAL 10/100- as daruról. Ipari tanuló korában pont ezek miatt kapott két egyest is. Most már pillanatok alatt mondja, hogy bizonyos gémállásnál mekkora terhet emelhet föl. Váltótársával eddig a Kalinyin városrészben harminchat lakást raktak össze. Hogy ez harminchat családnak ad majd otthont, nem is tartja különösebben jelentősnek: számtalan lakást épített már az ország minden részében. Hetente egyszer hazamegy a feleségéhez és hároméves kislányához. Szereti az épülő városrészt, de neki az igazi á héthelyi ház. Huszonhét éves az új Kaposvár építője. Mészáros Attila ! A felrakott köpenyeket sütőbe helyezik. A kerékMegyenlffés egy befogással történik. A külső és telét egyszerre mérik.
