Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

HATÁROZAT A KÖZMŰVELŐDÉSRŐL

Képzés segítséggel és önerőből

A közelmúltban — mint arrul olvasóinkat tájékoztattuk — nagy jelentőségű határozatot hozott a megyei pártbizottság. Az elemző munkát és a tanácskozást jóval megelőzte a párt Központi Bizottságának közművelődési határozata, amely útmutatást adott a pártszervek és -szervezetek, az állami, társadalmi és tömegszervezetek részére. Indokolt volt tehát, hogy fölmérjék Somogy közművelődési helyzetét, ebből következtetéseket vonjon le az irányító pártszerv, és meghatározza a főbb feladatokat. Néhány napig — folytatásokban — e fontos, mindenki számára irányt mutató dokumentumot ismertetjük olvasóinkkal.

flz általános kép kedvelő

A testület mindenekelőtt megállapította, hogy az utóbbi években Somagyban is megnőttek a művelődés lehetőségei, és fokozódtak az igények. A közművelődési munka hozzájárult ahhoz, hogy a megye lakossága politikailag egységesebb és aktívabb lett. Fejlődött a marxista világnézet, terjedt a szocialista közgondolkodás. Köztudomású, hogy Somogy népművelése nagy történelmi hátránnyal indult, s ez tükröződik a lakosság műveltségi szintjének megoszlásában is. Mélységesen igaz az a megállapítás, hogy az emberek műveltsége általában emelkedett, de osztályonként, rétegenként és települési típusonként eltérés tapasztalható. Szembetűnő például, hogy az elmúlt tíz évben ugrásszerűen nőtt a munkások száma, s ezzel együtt nőtt politikai, szakmai és általános műveltségük, fokozódott a kultúra iránti érdeklődésük is. Egy részük azonban még . nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Hosszabb szünetelés után örvendetesen fellendült a dolgozók esti iskolai oktatása. Az idén például 1560-an tanultak a szakközépiskolák és, a gimnáziumok esti és levelező tagozatain.

Megállapítja a dokumentum, hogy a művelődési életben rendkívül nagy szerepe van a szocialista brigádmozgalomnak. Somogy 1876 szocialista brigádjának közművelődési tevékenysége, érdeklődése és vál lalásai már ma is meghatározzák a munkásművelődés irányát, feladatait, és jótékonyan hatnak a tömegek művelődésére. Érthető, hogy a pártvezetés továbbra is számít e brigádok tagjainak közművelődési tevékenységére, hiszen az önművelés, az önképzés szükségességének elfogadtatásától a politikai, a szakmai, az általános ismeretek terjesztéséig és a művészeti ízlésnevelésig számos lehetőségük van. E brigádok tevékenységének kisugárzó hatása szinte felbecsülhetetlen érték.

Mit kell tennünk?

Az előterjesztés részletesen elemzi a társadalmi osztályok és rétegek művelődéséhez való viszonyát, és kimutatja: a nagyüzemi mezőgazdaságban éppúgy, mint az értelmiség munkaterületein, az ifjúság körében elengedhetetlen a magasabb műveltség, s ennek állandó, tervszerű gyarapítása A megyei pártbizottság határozataiban ezért helyezte a feladatok előterébe a politikai műveltség és a világnézeti nevelés, az általános és a szakmai műveltség terjesztésének tennivalóit. Mindenekelőtt megállapította: közművelődésünk egész rendszere, a pártAratási ügyelet országszerte

Zavartalanul működik a MEZŐGÉP Tröszt aratási ügyeleti szolgálata. A szerda estig beérkezett jelentések szerint a szerelők mindenhol időben odaérkeztek az elromlott _ gépekhez és soron kívül kijavították a kombájnokat, vontatóikat — erről tájékoztatták az MTI munkatársát a tröszt központi ügyeletén. A raktárakat feltöltötték cserealkatrészekkel és úgynevezett részegységekkel, úgyhogy a megrendelők késedelem nélkül hozzájuthattak a szükséges gépi tartozékokhoz, szerkezetekhez. A felújított gépeket már az ország valamennyi megyéjében a gabonatáblákra küldték.

Ezekben a napokban 300 műhelykocsi járja a határt.

és tömegszervezetek, -mozgalmak, a tanácsok és a gazdálkodó egységek tekintsék elsőrendű feladatuknak a lakosság politikai műveltségének állandó növelését, a marxista— leninista világnézet kialakítását. Nagy szerepet szán a határozat a szocialista közgondolkodás terjesztésének, s ebben a művelődési házak feladatait éppúgy megszabja, mint más közművelődési intézményekét; így a könyvtárak, a TIT és az MTESZ tevékenységét. Ezenkívül megállapítja: a színház és a mozik műsorpolitikájában is az eddiginél nagyobb arányban kell biztosítani a szocialista esz- meiségű előadásokat.

Figyelemreméltó az a követelmény, hogy el kell érni: egyre kevesebb legyen azoknak a száma, akik a tankötelezettség időszakában nem végzik el az általános iskola nyolc osztályát. Kutató munkára, elmé- lyültségre szólít fel a határozat, amikor azt mondja: a munkahelyi vezetők gondoskodjanak arról, hogy folyamatosan beiskolázzák a nyolc általánost még nem végzett dolgozóikat. Ez felelősség is egyben; intézkedéseikről nyilvánvalóan rendszeresen elszámoltatják majd gazdasági vezetőinkét. Gondoskodni kell arról is — hangsúlyozza a határozat —, hogy a levelező és az esti iskolákban tanulók anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesüljenek, s szükségeseién munkaidő-kedvezményt kapjanak.

Szakmai képzés — segítséggel

A határozat azon kívül, hogy megszabja az ipari és a mezőgazdasági üzemek vezetőinek feladatait, és kötelességükké teszi a szakmai tov.ábbképzés rendszeres megszervezését, újabb segítőtársakat szólít fel a műveltség gyárapításáhak segítésére. Már az általános iskolai felnőttoktatással kapcsolatban is megállapítja, hogy a közművelődés különböző intézményei kiállításokkal, ajánlott olvasmányjegyzékkel, szakköreikkel és ismeretterjesztő előadásaikkal segítsék a dolgozók tanulmányi előrehaladását. Ugyanígy a szakmai ismeretek megszerzésével kapcsolatba^ is előírja: a könyvtárak a szak- irodalom tervszerűbb propagálásával, műszaki-szakmai

könyvkiállításokkal, szakemberek előadásaival; az iskolák tanműhelyeik és munkamódszerük bemutatásával; a művelődési házak szakköreikkel; a klubok szakmai vitákkal és eszmecserékkel; a TIT és az MTESZ a legújabb tudományos és technikai felfedezések, újítások bemutatásával tervszerűen segítse e fontos feladat végrehajtását.

A határozat általában nagyobb szerepet szán a műszaki és az agrárértelmiségnek, a kiemelkedő képességű szakembereknek. S hogy mennyire előrelátó a döntés, azt bizonyítja: utal a gyerekkorrá, az oktatási intézmények feladataira is. Ezeken a helyeken a népművelés módszereivel és eszközeivel is el kell érni, hogy a szaktárgyi ismereteken kívül megfelelő indítást és ösztönzést adjanak az önműveléshez. Az előrehaladás egyik sarkalatos pontja pedig az: meg kell teremteni a közoktatási és a köz- művelődési intézmények folyamatos együttműködését. Ezért a meg\*i. pártbizottság fölkérte a megyei tanács művelődés- ügyi osztályát: dolgozza ki a két intézményrendszer együttműködésének főbb formáit és módszereit; támogassa és terjessze a jó kezdeményezéseket.

Cz önművelés lehetőségei

A megyei pártbizottság megállapította, hogy a szabad idő kiterjedése nagy lehetőségeket műsorpolitikájában is az edditárt fel a dolgozók kulturált időtöltése és önművelése előtt. A szakszervezeti bizottsá \ >k, a társadalmi és tömegszervzetek, a művelődési intézmények figyelmét fölhívta arra, hogy a tartalmas szórakozás lehetőségeinek megteremtésén kívül gondoskodjanak róla: Somogy lakossága az eddiginél jobban éljen az önművelés lehetőségével. Minden közművelődési intézménynek ki kell dolgoznia a szabad idő ésszerű eltöltésével kapcsolatos feladatait. Követelmény az is, hogy a propaganda különböző eszközeivel hívják fel a figyelmet: hol mit lehet megtalálni azokból, a politikai, szakmai és tudományos ismeretanyagokból, amelyek életünk nélkülözhetetlen tartozékai. Érdekes és újszerű elhatározás: a városokban és a járási székhelyeken rendszeresen útmutató műsorfüzeteket kelt kiadni, amelyek a különböző szervek összehangolt tevékenységét és rendezvényeit tárják a lakosság elé. Ezekben a legaktuálisabb politikai, társadalmi, tudományos, művészeti évfordulókat és a hozzájuk kapcsolódó könyv- és filmajánlást is megtalálják ntajd az olvasók.

(Folytatjuk)

„A községek határai rendben vannak”

Állami tulajdonba kerülnek az elhanyagolt földek

A földtörvény és az ezt módosító kormányrendelet szerint a földhasználók kötelesek a tulajdonukban, használatukban, illetőleg kezelésükben levő mezőgazdasági rendeltetésű földeken a mezőgazdasági termelés folytatásához szükséges munkákat kellő időben elvégezni. Ezt határszemlékkel ellenőrzik. Somogybán a szemlcbizott- ságok tavasszal több mint száz termelőszövetkezet, tizenegy állami gazdaság és több más földtulajdonos csaknem 400 ezer hektárnyi földterületét — szántót, szőlőt, kertet, gyümölcsöst, rétet, legelőt — jártak be, s vizsgálták az előírások teljesítését.

Dr. Mohar László, a Somogy megyei Földhivatal vezetője tájékoztatójában beszámolt erről a nagy munkáról. Megtudtuk, hogy alapos felkészítés után láttak hozzá ebben az évben is a földhivatali dolgozókon kívül szakigazgatási, gazdasági vezetőkből és munkatársakból álló szemle- bizottságok.

A határszemlék, illetőleg az azokat követő ellenőrző szemlék tapasztalatainak járási összegezése végén rendszerint megtalálható a címben szereplő mondatu a községek határai rendben vannak és szépen műveltek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden rendelkezésre álló területet megfelelőképpen hasznosítottak a tulajdonosok, illetőleg a használók. Az első szemle so-' rán például 2282 hektár szántót és 85 hektár szőlőt találtak — legtöbbet, 1104 hektár szántót a kaposvári járásban —, amelyet nem műveltek meg. Ez a szám jelentősen csökkent a második határszemle végére, de még így is maradt megműveletlenül több mint 670 hektár szántó és 50 hektár szőlő.

Néhány példa az első szemlék tapasztalataiból. A barcsi járásban 11 hektár szántót és egy hektár szőlőt találtak megműveletlenül, s csaknem valamennyi egyéni tulajdonban van. A községi tanácsok szakigazgatási szervei felszólították az egyéni földtulajdonosokat, hogy földjüket 30 napon belül műveljék meg. Ennek ellenére Barcson és Ba- bócsán még öt tulajdonosnak összesen 3 hektár szántója műveletlenül maradt. Ezek a

Aratási emlék

V

an vagy ötven esztendeje, ha nem több, amikor egy júliusi délután édesapám egy csokorravaló búzakalásszal jött haza. Az egyik kalászt két tenyérrel megdörzsölte, egy szemet belőle jobb keze hüvelyk- és mutatóujjának körmével kettényomott, egy másik szemet szájába vett, és szétharapott, majd így szólt:

— Ügy készüljetek, hogy holnap reggel megkezdjük az aratást!

Ezután elővette azt a kaszáját, mellyel csak aratni szokott, meg a többi szerszámot, a kaszaveiö kalapácsot, az üllőt, meg a kaszakarót. Végül a kaszatokmányt, mely valamikor tehénszarv volt, benne egy vadonatúj kaszakővel.

Estefelé a »favágítón« megkalapálta kaszáját, felerősítette a kaszanyélre, kikötötte a kaszatartót, majd néhányat, csak úgy, szárazon suhintott vele.

Hajnali két órakor már fölkelt édesanyámmal együtt. Nekem is szóltak, hogy a jó félórányira levő búzaföldre kimenjünk, s apámék még a harmattal levágott gabonából megcsavarják a föld végében levő lombos eperfába ütött

kampósszeg segítségével a kévének való kötelet.

A nap is feljött már, mikor megkezdődött az aratás. Mielőtt azonban az első kaszavágást apám megtette volna, szó nélküli megemelte csak az aratáskor viselt szalmakalapját, s utána tempósan vágta a rendet. Édesanyám szaporán szedte a markot, s rakta az általam leterített kötélre egészen a reggeli idejéig. Apám reggelire először mindig tejet ivott. A fa alatt vizes ruhába takarva hidegen maradt. Azt tartotta, hogy így a nagy melegben nem izzad annyira, és kevesebb vizet kell innia. Utána egy kevés szalonnát ettek — a korábbi időről spórolták meg, mert azt mondták, ha máskor nem is, de aratás idején jól kell táplálkozni, mert ez a munka kiveszi az aratok zsírját.

Mióta emlékszem,, az első aratási napon, bármilyen korán volt is, nagy-nagy könyörgésre engem is magukkal vittek. Amíg nagyon meleg nem lett, én terítettem édesanyám keze elé a kötelet. Közben elszaladtam a közeli gémeskút- hoz, ahol bizony várni kellett, hogy felhúzza valaki a sudáríán levő favödröt, hogy azután megtöltsem a feketeszínű »bugyogós, csöcsös« korsót kristálytiszta vízzel, mely a fa alatt, a nedves fűvel körülrakva sokáig tartotta frissességét.

Délre nagyanyám megérkezett az ebéddel. Vékában, fején hozta fazékban a levest, lábosban a csirkehúst savanyú uborkával, meg a bort. Mert szeszes italt édesapám csak ebédnél ivott. Két kéve volt az asztal, arra került térítőnek a kendervászonból szőtt abrosz.

17 béd után félórás pihe- nés volt, egy »szundé- tás«. Már csak apámnak, mert én bizony nagyot aludtam, s még a déli kaszakapálásra sem ébrédtem föl. Mire fölkeltem, bizony már jó néhány rendet learattak.

öreg este lett, mire végeztünk, s kepébe raktuk a lerakott gabonát.

Mielőtt hazafelé indultunk volna, apám még egyszer végignézett a kepesoron, ismét szó nélkül megemelte a kalapját, mellyel a learatott búzát, a mindennapi kenyeret, az életet köszöntötte.

Másnap újra kezdték, s akkor már a felesbúzát aratták vagy egy héten át. mivel nekünk sajátunk csak egy hold volt, — s azért volt olyan kedves. Kiss József

területek — a községi szak- igazgatási szerv javaslatára — állami tulajdonba kerülnek. Hasonló sorsra jutott a fonyó- di járásban egy egyéni gazdálkodó 2 hektárnyi, a kaposvári járásban 22 gazdálkodó 19 hektárnyi, a nagyatádi járásban 86 gazdálkodó 32 hektárnyi, a siófoki járásban pedig 24 gazda 15 hektárnyi szántó- illetőleg szőlőterülete. (Ez utóbbinak az az érdekessége, hogy a 15 hektár műveletlen területből 12 hektár Ságvár zártkertjében található: a zártkertrendezés során személyi tulajdonba adott földeket a tulajdonosok nem vették birtokukba és nem is használták.)

A ságvári példától függetlenül azt a tapasztalatot vonhatta le a megyei földhivatal a szemlék után, hogy az elmúlt években lebonyolított zártkertrendezés — 19 821 hektáron — során és ezt követően telekkönyvileg is személyi tulajdonba kerültek a törvényesen megjáró területek, s ezeknek igyekeztek gondját viselni a tulajdonosok.

Ezek a szemlék más változásokat is megállapítottak. Ilyen például, a földeknek a korábbitól eltérő célra való hasznosítása. A csokonyavi- sontai termelőszövetkezet használatába került a zárt- kertrendezések nyomán 80 hektár zártkerti terület: szántóföldi művelésre alkalmatlan, erdősítést terveznek rajahol ^az hektárt erdősít a tsz.

ta. Hasonló a helyzet a fonyó-' di járásban, Somogybabodon, erős lejtés miatt 3 A Balatonnagybereki Állami Gazdaságban csaknem ezer hektáron változik a művelési ág, s ez a helyzet a Balatonbog- lári Állami Gazdaságban is

több mint 300 hektáron.

;0

A kaposvári járás nagyüzemei közül az állami gazdaságoknál nem, a termelőszövetkezeteknél viszont találtak műveletlen területet a szemlebizottságok, méghozzá nem is keveset: több mint ezer hektárt. Ezek a tsz-ek csaknem kivétel nélkül a Zse- licségben gazdálkodnak, s jobbára a művelési ág megváltoztatása mellett döntöttek: a nagyüzemi szántóföldi művelésre alkalmatlan területeket legelővé alakítják ét. Erdősítés folyik a marcali járásban Pusztakovácsi és Li- bickozma térségében.

A megyei földhivatal vezetőjének tájékoztatása szerint az idei határszemlék eredményeseknek bizonyultak, s ebben az alapos előkészületen és a tavalyi tapasztalatok hasznosításán túl jelentős mértékben közrejátszott a megyei, járási és községi párt- és tanácsi szervek, valamint az ÁGOK megyei főosztálya és a tsz-szövetségek, továbbá a gazdasági vezetők tevékeny közreműködése is.

H. F.

Beszélgetés Istvándiban

Földművelőből - írástudó

A Barcsi Járási Hivatal titkára ajánlotta figyelmünkbe Gyenis Istvánt: »Járásunkban a legrégebbi tanácstag, aki nagy hozzáértéssel látja el funkcióját.«

Az istvándi tsz irodájában találtam rá. Mikor megtudta, hogy tanácstagi munkájáról szeretnék érdeklődni,' fölállt, a szék hátáról magára kanya- rította a zakóját, és egy hűvös, csöndes szobába tessékelt.

Meglepődtem, hiszen úgy tudtam, hogy a hatvanéves Pista bácsi tősgyökeres parasztember. Meg is kérdeztem, hogy került az irodába. Széttárja a karját:

— Mielőtt katonának mentem, tényleg földmüvességgel kerestem a kenyérre valót. De hát az régen volt. A katonaságnál hét évet töltöttem. Ott fogtak irodai munkára, sőt a számviteli iskolát is elvégeztették velem. Leszerelésemkor nem is bántam meg, mert 1950—51-et írtunk, és akkor alakítottuk a tsz-t, kerestük az »írástudókat«. Nem volt népszerű munka, de azt is meg kellett valakinek csinálni. Kellett az olyan ember, aki eligazodik a papírok között.

— Hogy lett tanácstag?

— Bíztak bennem az emberek, és 1950-ben megválasztottak. Büszke vagyok arra, hogy azóta mindeh ciklusban rám szavaztak, holott a körzetem lakói változtak. Higgye el, ez nagyon jó érzés.

— Nehéz volt ez a huszonöt év?

— Inkább érdekes. Mindig volt mit tennünk. Minden évnek megvolt a maga tennivalója. És amit egy évre kitűztünk magunk elé, azt valóra is váltottuk. Például az első, amit közösen, társadalmi munkával megépítettünk, a járda volt. Erre könnyű volt összehozni az embereket, hiszen mindenki tisztában volt azzal, hogy szükség van rá. Mikor elkészült, láttuk, hogy összefogással nagyobb feladatokra is képesek lehetünk. Így sorra jöttek a szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb tennivalók.

— Milyenek voltak ezek?

— Megvalósulási sorrendben mondom: orvoslakás, gyógyszertár, kövezett úttest, tűzoltószertár.

Ügy láttam, mintha Pista

bácsi itt elkomorult volna. Okát kutattam. Őszintén válaszolt:

— Vannak- odaveszett álmaink. Az orvoslakásban nem orvos lakik, mert azt nem kaptunk. Csak hetenként jár hozzánk Darányból a körzeti orvos. Belátjuk, hogy könyvtárra szükségünk van, de mi gyógyszertárat építettünk,

nem könyvtárat. Elszomorítja az embert, ha azt látja, hogy az elképzelései csődöt mondanak, vagy ilyen alaposan módosulnak. Félre ne értsen, ez természetesen nemcsak az én bánatom, hanem azoké is, akik választottak. És nem is zúgolódunk, csak hát...

Ha már ilyen kényes vizekre eveztünk, megkérdezem:

— Az összevonások hogy érintik Istvándit?

A válasz tárgyilagos:

1975-től közigazgatásilag Darányhoz tartozunk, termelőszövetkezetünk pedig a barcsi tsz-hez csatlakozik.

— Az egyesülés gondolatát a lakók, a tsz-tagok hogyan fogadták?

— Amikor először fölvetődött, nem lelkesedtünk. Sok tépelődésbe, »rágódásba« került, míg beláttuk: logikus. Ma már úgy látjuk, alkalmas az idő az egyesülésre.

— A család hogyan fogadta közéleti tevékenységét ?

— Megértéssel. Közben a gyerekek felnőttek. Az egyik fiam Kaposvárra, a másik Barcsra települt. Istvándi lassan elnéptelenedik.

G. J.

Somogyi Néplap