Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-12 / 135. szám

I fUkshoazzík határozoiiablian a vétót Egy főorvos naplójából l«á© & megfogalmazás is |VJ Tap-mónv volt, vitára ingerlő. jSe egyik új­ságíró kolléga az iránt érdek­lődött a rádió hétfő esti sajtó- konferencia műsorában, amely most a SZOT székházában volt, hogy miért élnek ritkán a szakszervezeti bizottságok a vétójoggal. S mintegy mellé­kes megjegyzésként elhang­zott, hogy egynémely helyen bizony amolyan »nem szocia­lista« dolognak tartják. A SZOT titkára pontos adattal cáfolta meg, hogy nem éppen így van, hiszen többször al­kalmazták, mint a nyilvános­ság tudja. A műsort vezető riporter — egy kicsit a köz­vélemény szószólójaként is — rögtön közbeszólt, hát éppen ■nem ártana, ha mindezt ttid- ná a nyilvánosság. Azt hiszem, hogy jogos igény fogalmazódott meg nemcsak ebben a kérdésben, hanem másban is: fontos, hogy a szakszervezeti tagok tudják, ismerjék, mit tesznek az általuk választott tisztség­viselők értük. Ez mindenkép­pen növeli a szakszervezetek tekintélyét, eloszlatja azokat a véleményeket — kiváltképp, ahol ez nem is jellemző a szakszervezeti bizottságra —, hogy hivatal, a »pénzbesze­dők gyülekezete«. Ez a sajtó- konferencia éppen ilyen szempontból tárt nagyon sokat a több millió hallgató elé. ! Például a vétóról megtudhat-| tűk, hogy kétszázszor alkal-1 mázták. Ez azonban nem fe­jezi ki pontosan, hányszor1 álltak ki nagyon határozottan a közösség mellett, érték el, hogy változtassák meg az em­berek érdekeit sértő vagy ne­tán törvénytelen intézkedést. A SZOT titkára ezt a módot »rejtett vétójognak« nevezte. A szakszervezeti bizottságok ilyenkor bejelentik, hogy al­kalmazzák a vétójogot, ha be­vezetik az embereket sértő intézkedést. A tapasztalatok szerint ilyenkor a vezetők megfontolják még egyszer a döntésük politikai hatását, át­lapozzák a jogszabályokat, s megszívlelve a jó szándékú figyelmeztetést, másképpen döntenek. Nagyon érdekes példa hangzott el az adásban a Csepel Vas- és Fémművek életéből. A tröszt szakszerve­zeti bizottsága nem értett egyet az idei bérfejlesztési tervvel, s kilátásba helyezte a vétót. A Csepel újság jelen­levő szerkesztője alátámasz­totta, milyen hatást vált ki az ilyen kiállás a munkások körében, elismerik, hogy jól foglalkozik a szakszervezet az ügyükkel. A közelmúltban so­kat beszélgettem az egyik me­gyebizottság titkárával a vé­tójogról. Ö is felhozott né­hány kaposvári példát — ezek szintén a »rejtett vétó­jog« esetei —, amikor a jo­gos kifogásolás bejelentésére mindjárt kifizették az elma­radt túlórákat, gyorsan meg­szűnt a fiatalkorúak törvény­telen éjszakai foglalkoztatása. S hogy szocialista vagy nem szocialista dolog-e a vétójog? Azt hiszem, nagyon tévesen értelmezik, leegyszerűsítik a szakszervezet teváienységét, akik így fog­ják fel. Éppen a X. pártkong­resszus mindta ki, hogy a szo­cialista állam szavatolja, tör­vények, kollektív szerződések biztosítják ugyan a dolgozók jogait, de pártunk tapasztala­tai azt mutatják, ez önmagá­ban nem elegendő. A törvé­nyeket, a dolgozók munka- és életkörülményeit meghatáro­zó rendelkezéseket és megál­lapodásokat is emberek hajt­ják végre, ezért esetenként jogsérelmek, érdekütközések is lehetségesek. A szocialista tár­sadalmi viszonyok között is szükség van rá, hogy a szak- szervezetek védjék a dolgozó kollektívák és az egyes embe­rek jogait, képviseljék napi érdekeiket. Ezt azzal egészíte­ném ki, amit Gáspár Sándort a SZOT főtitkára hangsúlyo­zott egy tájékoztatón, amelyet újságíróknak tartott: a párt részéről követelmény, hogy a szakszervezeteknek legyen sa­ját, önálló véleményük min­den gazdaság-, kultúr-, szo­ciálpolitikai kérdésben. ' Ez természetesen nem úgy érten­dő, hogy csak fent, hanem lent is. S a vétójogot éppen a hétfői sajtókonferencián he­lyezték arra a helyre, amely megilleti, mégpedig az ország egész nyilvánossága előtt. A SZOT titkára elmondta, hogy hat évvel ezelőtt a szakszer­vezeti vezetők óvatosságra in­tettek a vétójog alkalmazá­sában. Ez azonban túlzott óva­tosságra vezetett, s itt az ide­je, hogy bátrabban, határo­zottabban alkalmazzák min­denhol, ahol arra szükség van, például megsértik a Munka' Törvénykönyve rendelkezéseit stb. Ez persze nem jelent merevséget. Ha a gyár, az üzem, az intézmény vezetői elfogadják a helyes, igaz vé­leményt, akkor ne vétózzanak. vétójog alkalmazása megyénkben is gond. Éppen ezért döntött | úgy a Szakszervezetek Megyei | Tanácsa három hónappal ez­előtt, hogy minden támogatást megad az alapszervezeteknek a kifogásolási jog gyakorlati érvényesítéséhez. A SZOT ve­zetőinek hétfőn elhangzott bátorítása biztosan megerősí­tette a somogyi szakszerve­zeti tisztségviselőket is abban, ne nézzék tétlenül a rossz vagy nem törvényes intézke­dések bevezetését. Lajos Géza Nyár eleji intelmek A Párhuzamok a csenddel A nap melegen süt, a színek felerősödnek a fehéren vakító házfalak előtt. A zajok tom­pábbak, a délelőtt csendje bó­biskol az északnyugati város­rész hol széles, hol feltúrt út­jain. A füvet kaszálók pengé­jének csengése talán a leg­erősebb hang a Fodor János téren. Arrébb ásnak. Mély árkot vágtak már, az emberek feje sem látszik ki. Időnként fel­villan a lapát, ahogy szét­fröccsen róla a hűvös, nedves föld. A munkának ritmusa van, a kibukkanó lapátok sze­rint két ember dolgozik az árokban, pontosan váltva egy­mást: metronóm sem jelez­hetne pontosabban. Hol ,az egyik, hol a másik szerszáma villan elő ... A Honvéd utca lezárva, a gyalogosok a szemközti oldal járdája fölé rakott nádpallók alatt sietnek. Nem figyelnek az ásókra, a repülő rögökre. Talán az sem, akinek lakásá­hoz most vezetik a gázcsöve­ket, a konnektorba az áramot. Végül is »csak«' ez történik: a metronóm jár, az- utca álmos a melegben. Az árok azonban egyre hosszabb lesz, s a gö­dörben dolgozók hatna háta j egyre fényesebb. A városrész pedig épül, a I kék égre felrajzolódik a kél sárga daru hatalmas gémje. Munkájuknak inkább van lát­szata: az emberek szívesebben néznek föl a daru fülkéjében ülő gépkezelőre, mint az árok­ban dolgozókra. Egy-egy elem magasba emelésekor a kör­nyék lakói már szakértő meg­jegyzéseket mondanak, s fent, az épülő szinten dolgozókért izgulnak. Födémelem, falak, ablaknyílással és anélkül, mél- | tósógteljesen emelkednek a helyükre. A nap pedig gazda­gabb lesz néhány félig kész lakással. Percekre bomlik a fényben áztatott délelőtt: egy lapát földre, egy előre gyár­tott elemre, a búgó csengöjú daru egy mozdulatára. A hetedik emeleten lakd háziasszony széles mozdula­tokkal csapkodja az éjszaka laposra feküdt párnákat az ablakban. Aztán — hosszan néz utána — a nagyobbik le­esik. Huppanva ér földet. Az egyik' munkás felpillant, de már későn: lapátjáról a pár- j nára hull a föld. Nagyot kiált, fel a hetedik emeletre: — Föl­vigyem? A háziasszony nem pöröl: a földet majd lerázza, s egy fröccsel szalad le az árok mellé. Zúg a kompresszor, a lég­kalapács kattogása elnyomja az emberek beszédét. A tér felől érkező gépkocsik lassan fordulnak jobbra, megválto­zott a forgalom rendje. Duda­szó nincs, kipillantanak a vo­lán mellől a kompresszor mel­lett álldogálókra, egy futó pillantás jut a magasodó há­zakra is. Az állványt szerelő akrobatákra, akiket a hétköz­nap építőipari munkásoknak nevez. * * * Ha végigmész a Honvéd ut-< cán, ezt látod. Sok minden történik, ha mindenre figyelsz. | Egyszerre magasodik az épü- j let, s mélyül az árok. Gúrul J hangtalanul a hatalmas daru, ; s dörren a légkalapács. Köny- j nyen lépsz a sárba, botiasz el egy betondarabban, hullik nyakadba a por. Mégis a há­ziasszonyra emlékeztetlek: előbb-utóbb itt zöld lesz a pá­zsit, meleget ad a konvektor, messzire láthatsz a kilencedik szinti lakásod ablakából. A sár eltűnik, a törmeléket markoló falja föl, a port összesöprik. Lehet, hogy mindezt egyszer­re, egyik napról a másikra. Nem neked lesz fényes a há­tad a verítéktől, hanem a fü­vet kaszálóknak, az árkot mé­lyítőknek, a magasban a da­rusnak és az épületelemeket helyükre illesztőknek. Egyszerre, mindannyiunk­nak. Mészáros Attila Hogy a rohanó életnek, a nagyvárosi hajszának milyen ártalmai vannak, arról eleget hallunk. Csakhogy a pihenés- ! nek is lehetnek'ártalmai, ami igazán kellemetlen, mert ezek után mit tegyen az ember, ha az egész élet, úgy ahogy van, veszélyes. Víz + jó levegő + napfény = jó egészség. Ez az egyenlet nem mindenki számára érvé­nyes. Akadnak, akiknek a tó párás melege, a magas sugár­zás nem használ, sőt kifejezet- I ten ártalmas. Nem szeretném j ijesztegetni a betegeket, akik a Balatonra vágynak pihenni és gyógyulni, de az utazás előtt okvetlenül kérdezzék meg a kezelőorvosukat. Azon is el kell gondolkoznunk, miért visznek a hozzátartozók nya­ralni olyan súlyos beteg, idős embereket, akik otthon az ágyat is alig tudják elhagyni, és állandó orvosi kezelés alatt állnak. A számukra szokatlan környezet és a megváltozott klíma hatására a nyaralásból kórház lesz. Az a gyanúm, hogy a család a nyaralást el­határozta, s mivel a beteg nagymama mellé gondozót fo­gadni drága, »vágjunk hát ne­ki, majd csak lesz valahogy«. A másik típust örömfalónak nevezném. Egész évben gür­cölt a nagyvárosi kőrengeteg­ben, s most két h.ét alatt sze­retne bepótolni mindent. Spor­tolni (ez jó), szórakozni haj­nalig, hatalmasakat enni, s még nagyobbakat inni, minden egyéb földi örömöt lefölözni. Mindez bizonyos koron túl, szűkült koszorúerekkel nem mindig sikerül, s az eredmény: szívroham, mentők, kórház. Ami a napozást illeti, az or­vos is csodálkozik, hogy főleg a szőkék és a fehér bőrűek, akik tisztában vannak a pe­csenyére sülés minden keser­vével, milyen könnyelműen fekszenek az első napokban órákig a tűző napon, hogy az­után napokig szenvedjenek, s elrontsák amúgy is rövidke szabadságukat. Mindenki tudja, milyen nagy az országúti balesetek száma, bár úgy érzem, kezdünk fe­gyelmezettebben, okosabban, felnőtthöz méltóan vezetni. öt nyár tapasztalatai azt mutatják nekem, hogy vannak »fekete« napok, amikor a köz­úti balesetek száma erősen fel­szökik. Ez is lehet persze merő véletlen, elég egyetlen ember meggondolatlan mozdulata, hi­bás reflex, hogy két vagy há­rom gépkocsi utasai súlyos, esetleg végzetes balesetet szen­vedjenek. Szinte törvényszerű, hogy a frontbetörések idején, nagy viharok előtt is sok a közlekedési baleset. Ilyenkar a járművek száma is megnő, a fürdőzés, napozás helyett az autósok nyüzsögni kezdenek a Balaton körül. Nagyon aján­lom ilyenkor az autósoknak és a motorosoknak a defenzív (védekező, megelőző) vezetést. Persze máskor is. Aki netán nem hallott volna róla. annak egy példával megmagyarázom, miről van szó. Zamúrdi előtt, a régi 7-es úton haladok, az új M 7-es útról nagy tempóval egy autó akar “rácsorogni« a régi útra. Neki stoptábla jelzi a kötelező megállást, ám hogy megáll-e, az kérdéses. A KRESZ szerint nekem van elő­nyöm, nem vitás, mégis lassí­tok. sőt ha kell, meg is á!’ mert fabatkát se ér az én jogi előnyöm, ha egymásba roha­nunk. Gyakori jelenség a kóros autósöntudat is. Erre egy pél­da: egy hetvenkilométeres se­bességgel haladó Zsigulit előz­ni akar egy Trabant. A zsigu- lisban feltámad az önérzet, »engem akarsz elhagyni, kis­pajtás?«, és gyorsítani kezd. A trabantos felméri a helyze­tet, ö is gyorsít, szívét, tüde­jét, 25 lóerejét beleadja az ádáz küzdelembe, rohan autós­testvére bal oktelán. míg egy szembejövő jármű vagy egy Eejrcállás jobb belátásra bírja. Kinek voit igaza ? En • azt hi­szem, egyiknek sem. Hiány­zott belőlük a józan belátás és a vezetési intelligencia, mely­nek semmi köze nincs az isko­lai végzettséghez. Gyakorin látunk diplomás ámoklutoxat, akik még nem jöttek rá, hogy jobb 10 perccel később otthon, mint 20 perccel hamarabb a kórház baleseti osztályán. Egy elmegyógyasz főorvos ismerősömet megkérdeztem, nem fél-e nyaranta nekivágni sok ezer kilométeres külföldi autóstúráknak, nem éppen tin­tái fejjel. így feleli: »Nézd, en nagyon sok autóstársamát úgy tekintem, mintha kezelt bete­gem lenne. így aztán, ha vala­melyik szabálytalankodik, nem lepődöm meg. hiszen számítot­tam rá.« Dr. Oláh Vilmos főorvos. Siófoki Kórház Faszobrászok A budapesti Faszobrász Ktsz tíz kirendeltségében 120 fa­szobrász dolgozik. Az eddig készült alkotásaikhoz tartozik a Szovjet Kultúra Házának fadíszitése, valamint a Nemzeti Galéria kapujának elkészítése. Képünkön: Gudricza István barokk tükörkeretet farag. (MTI fotó) Várják a művelődési intézmények a gyerekeket Tartalmas vakáció Három találkozás / Másik találkozásom — igaz, csak levélben — Nagy János bácsival: Levelet hozott a postás. Az eléggé vaskos borítékra a kö­vetkező cím volt írva: ’Helyőrség... Laktanya ... Annak a magas rendfokozatú tiszt elvtársnak, aki 1070 . . .hó nap ... szolgálatban volt, és Nagy János és Károly elvtár­sakkal elbeszélgetett.« A levél, természetesen meg­talált. Csodálkozva bontottam fel. Őszintén szólva én már nem is igen emlékeztem az előbb leírt epizódra, hiszen ez már több mint két hónapja történt. öreges, szálkás betűkkel Já­nos bácsi igen-igen megkö­szönte az akkori , kedvessége­met, az udvariasságomat, hogy annyi időt rájuk áldoztam ... stb., stb. A levél utolsó oldalán volt azonban a lényeg, amely így hangzott: »Kedves Elvtárs! Miután tu­dom, hogy jó szívvel van, egy ilyen magamfajta öreg kiszol­gált katonához és igen jó szív­vel viseltetett az unokámhoz (Nagy János honv. Pf.:... II/7) most már csak arra kérem, hogy mivel maga biztos meg­teheti, hát tegye meg, hogy engedje haza az unokámat legalább egy hét szabadságra. Már engedje meg, hogy meg­írjam, hogy szégyenletemben írtam ezt a levelet, mivel a Jani unokám barátai már mind voltak idehaza, már van olyan, aki kétszer is« ... stb. Nem sok közöm volt éhhez az egész ügyhöz a már elöob leírtakon kívül. Azonban a le­velet én kaptam, kérés is1 van benne. Igen furcsának talál­tam, hogy egy háromhónapos katona, aki ráadásul a szom­széd községben lakik, még egyetlen esetben sem volt ott­hon. Megkerestettem Nagy János honvédet, beszélgettem vele. majd ugyanezt tettem a szá­zadparancsnokával is. Nagy János és Károly biV-si a demizson átvétele ulá vélyes búcsút vett tőlem — es a kimaradást kapott unoká­jukkal egyenesen a vasúti 'res­tibe mentek« Itt a fiút degesz­re etették, berúgatták, és mint akik jól végezték dolgukat, a 22.10-es vonattal hazautaztak Nagy János honvédet a ké­szültség mentővel szállíttatta be a helyőrségi kórházba, ahonnan csak egy hét kezelés után küldték vissza a száza­dához. (Ezért természetesen nem járt sem eltávozás, ' sem szabadság.) Ezt követően még egy hó­nap sem telt el, amikor Nagy János honvéd — aki egyéb­ként gyenge akaratú, önállót- lan, kényelemre nevelt »egy­ke« gyerek, igaz mindezek mellett szorgalmas, becsületes katona — a nagyapja kérő, kö­nyörgő, fenyegető levelei ha­tására megpróbált »illegálisan hazalátogatni«. Részlet a nagyapa egyik le­veléből : » ... milyen rongyember le­hetsz te, Jani, ha egy köpésre levő faluba nem tudsz haza­jönni? Amikor én katona vol­tam. egy éjszaka 40 km-t is el­gyalogoltam oda—vissza, de mégis hazamentem. De ha te nem akarsz... Te tudod az okát . . .« Nagy János honvéd, sajnos megpróbálta a nagyap­ját utánozni, az illegális haza- látogatás nem sikerült. A szolgálat időben fölfedte tá­vollétét, a helyőrségi járőr még a város területén elcsíp­te... (Ezért sem szokták meg­dicsérni és szabadsággal ju­talmazni a katonákat.) Szendi József (Folytatjuk.) , í Csúnya esős idővel, de ha­misítatlan gyermekörömmel megkezdődött a vakáció. Kü­lönösen nehéz ilyen időben jó programot összeállítani, mégis — és ezt nagy öröm­mel tesszük közzé — lehet válogatni, mert a művelődési intézmények tartalmas .időtöl­tést szerveztek a gyerekeknek. A szülők nyilván nem tölt­hetik az egész nyarat szabad­ságon, de a gyerekek sem le­hetnek program, felügyelet nélkül. A megyei tanács művelő­désügyi osztályán arról tájé­koztattak bennünket, hogy a nagyközségekben és a váro­sokban napközi otthonos isko­lákat jelölnek ki. Kaposváron két iskolában helyezik el a napközis gyere­keket: a Berzsenyiben és a Gárdonyiban. De nemcsak az iskolák, ha­nem a művelődési intézmé­nyek is várják a fiatalokat. Most. a vakáció elején úgy látszik, sokkal színesebb, iz­galmasabb programmal, mint az elmúlt vakációkon eddig. Igaz, a küszöbön levő úttö­rő-olimpiának, ha nem is versenyzőként, de szurkoló­ként. nagyon sok gyerek lesz a részvevője. A kaposvári nyár izgalmas nagy esemé­nye ez. A tanítóképző intézet aulá­jában gyermektárlat lesz. Itt állítják ki az olimpia alkal­mából meghirdetett gyermek- rajzpályázatra beérkezett al­kotásokat, és itt lesz a díj­kiosztó ünnepség is. A Latinca Művelődési Köz­pontban Játssz velünk! cím­mel vidám vetélkedőt rendez­nek. azonkívül rádiósvetélke- dő is lesz a megyeszékhelyen az úttörő-olimpia alatt. A Csiky Gergely Színház június 25-én újra bemutatja a Pinokkiót. Persze, az olimpia befejez­tével sem szűnik meg a ren­dezvények sora. Szinte a hét minden napján lesz olyan ese­mény, melyre a gyerekek örömmel jelentkezhetnek, neA vezhetnek. Lesz sportvetélke­dő meg agytorna, kinek-kinek kedve szerint. A Kilián György Ifjúsági és Üttörő Mű­velődési Központ a cseri park­ban ügyességi bicikliversenyt rendez, a Szabadság-parkban pedig akadályverseny lesz. A részvevők a helyszínen jelent­kezhetnek. A megyei könyvtár gyer­mekkönyvtára június 19-én mesemondó versenyt rendez. Július 24-én a termálfürdő­ben a vakációzó úttörők nagy­szabású úszóversenyen vehet­nek részt. Július utolsó napján úttörő- túra indul a Gyertyános­völgybe. A művelődési házak­ban működnek a szakkörök, ide is várják a fiatalokat. A Latinca Művelődési Központ­ban minden csütörtök délelőtt kisfilméket vetítenek, az ÉDOSZ Művelődési Otthonban minden szerdán délelőtt gyer­mekklubot tartanak, délután pedig ifjúsági kalandfilmeket vetítenek. Ugyancsak ifjúsági témáiű filmek kerülnek a ka­posvári mozi matiné műsorára is — közölték tegnap a megyei moziüzemi vállalat illetékesei. A részletes és pontos prog­ramról a városi tanács mű­sorfüzetéből értesülhetnek a tanulók és a szülők. T. T. Somogyi Néplap 0

Next

/
Thumbnails
Contents