Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
MEGIELENT A KÖNYVHÉTEN Magyar munkásszociográfiák A z idei könyvhét szenzációja a Magyar munkásszociográfiák 1888— 1945 című kötet. Régi adósságot törlesztett vele a Kossuth Kiadó. A benne közölt írások nagy része ugyanis ma már alig, hozzáférhető, pedig a szakemberek többségének is jelentős adatokat ad. A szerkesztő gondosan szelektálta a rendelkezésére álló anyagot, és munkája eredményeként a magyar munkássággal foglalkozó rodalom legértékesebb írásai áttak ismét napvilágot. A ma- yar. munkásmozgalom törté- .ete iránt érdeklődők, az azt ■ múlok vagy tanítók fontos ■egédkönyvet kaptak e kötet.•I........ ....................... > múlt század utolsó évtize- . .jen közölt első gyárjelen téltől hosszú út vezetett a tu- mányos módszer és elemzés ipján készült tanulmányokig. : 1904-ben megjelent Gábor- . .le üzemi és munkásstatiszti- .a a hivatalos burzsoá szociálpolitika termékeként látott napvilágot. A polgári radikális értelmiség csak néhány évvel később kezdte meg — a Huszadik Században és önállóan — közölni az első munkásszociográfiákat. Ma már ezek a könyvtárak kincseinek számítanak és hozzáférhetőségük is korlátozott. Tavaly a Társadalomtudományi Könyvtár sorozatban »A szociológia első magyar műhelye, a Huszadik Század köre- címmel két kötetben jelent meg újra néhány jelentős tanulmány. Az ott közöltek többsége azonban nem a munkásosztállyal foglalkozott. A most megjelent* kötetben a hazai és külföldi baloldali, kommunista szerzők mellett helyet kaptak a nem marxisták is. A kötet bevezetőjében a munkásszociológia rövid hazai történetét tekinthetjük át. A kötet 33 tanulmányát lehetetlen bemutatni. Az első írás A magyar nagyipari munkásság kialakulása 1867—1914, Rézler Gyula tanulmányából egy részlet. A Gyarfelügyelet es munkás viszonyok hazánkban című Somogyi Manó-tanulmány a magyar munkásosztály kialakulásának első évtizedeit, osztállyá i szerveződését, életkörülményeit és a kizsákmányolását mutatja be. Ezekhez kapcsolódik Géb er Antalnak, a tudós Braun Róbertnek (Latinca Sándor egykori tanára) a vidéki munkásság életéről, Varga Jenőnek az ipari proletariátus helyzetéről szóló tanulmánya, valamint Alpá-i Gyulának az írása. A nyomor, az egyre fokozódó kizsákmányolás, az olcsó munkaerő mind a XX. század első évtizedeinek és a magyar proletáriátus életének szomorú,velejárója. Szabó Ervin Az ipari munkásság hul- ■lámzása című, 1913-ban megjelent korábbi előadásában a munkahely és foglalkozás változtatását vizsgálta az iparban. A tanulmányból megtudható, hogy a vidéki munkásokhoz képest a fővárosban jóval nagyobb a fluktuáció. A válság évei, de egy-egy új technikai berendezés vagy dekonjunktúra ezreket tett ki a gyárakból. Olyan példákat is közölt Szabó Ervin, amikor a munkások 50—70 százalékát elbocsátották. Mint írja: talán tíz évig is várhatna egy-egy munkás, »amíg hely lesz számára a régi munkaadójánál«. K ét tanulmány — Bresz- tovszky Ede és Zentay Dezső írása — a' munkásság életviszonyaival, háztartásával foglalkozik az első világháború alatt, illetve az azt követő évtizedben. Statisztikai adatokkal meggyőzően bizonyítja mindkettő a magyar proletáriátus életszínvonalának egyre fokozódó süllyedését, a háború és a válság terheit. Az utóbbihoz kapcsolódik Molnár Erik két kitűnő tanulmánya: a munkásarisztokráciáról, illetve a munkásság osztályszerkezetének változásai a kapitalizmus általános válságában. Az utóbbit a Gondolat-ban közölte álnéven, 1935-ben, és azóta a magyar szakirodalom jeles darabjának tekinthető. A szerző számokkal is bizonyítja a válság okozta munkásterhe- ket, az egyre csökkenő béreket és a fordított arányban növekvő árakat. Föltétien érdeklődésre számíthat Lándor Beláttak Kortnány, kamarák, szak- szervezetek című tanulmánya, amely 1939-ben az Űj Hangban látott napvilágot. A fa• siszta kormánytörekvéseket és a szervezett munkásság ellenállását elemzi a tanulmány. Rézler Gyulának a harmincas évek gyári munkásairól szociális helyzetképet adó írásából és Földes Ferenc immár klasz- szikusnak számitó A munkásság kulturális helyzete Magyarországon című tanulmányából közöl részletet a könyv. A Földes-féle tanulmány 1941- ben bátor politikai tett volt, leleplezte a magyar úri osztály művelődéspolitikáját. A magyar kultúrfölény és hegemónia demagógiájáról, a burzsoá művelődési osztálymonópoli- umról rántotta le a leplet. Nem véletlen, hogy a szerző két év múlva életével fizetett kommunista bátorságáért. Az ipari munkásság helyzete 1942-ben — ismeretlen szerzőtől készült — tanulmány már a háborús évek gazdasági társadalmi változásába ad betekintést. A z utolsó tanulmányok egy-egy gyár szociográfiájával foglalkoznak. A kötet tanulmányírói között Darvas Józsefet, Bálint Györgyöt, Gereblyés Lászlót és a két erdélyi írót, Nagy Istvánt és Jordáky Lajost találjuk. Valamennyiük írása mind a magyar, mind a román fasizmusnak a tőkéstársadalom érdekében tett intézkedéseit, a munkásság helyzetét és elnyomását mutatja be. Az internacionalista összefogásra mozgósító írások és tanulmányok világosan bizonyítják, hogy a tőkés-fasiszta rendszerben a kizsákmányolás fokozódik és a munkások helyzete állandóan romlik. A kötet valamennyi tanulmánya a munkások sorsát, helyzetét, az osztály társadalomban elfoglalt szerepét ábrázolja. A kötetet az MTA Történelemtudományi Intézetében egy munkaközösség rendezte sajtó alá A gondos szerkesztésért, a bevezető tanulmányért és a szerzők életrajzi adataiért Litván Györgyöt, a mintaszerű nyomdai munkálatokért a Zrínyi Nyomdát illeti dicseret. A Kossuth Könyvkiadó jo érzékét mutatja, hogy az 1974. évi könyvhét egyik sikere lett e kötet. A. A. Könyvheti körkép Olvasók a most bővített csurgói könyvtárban. A kaposvári modell Történelemóra a levéltárban Befejeződött a könyvhét. A vásárló, az olvasó, észrevehette, hogy Somogybán jóval kisebb volt a könyvpropaganda, kevesebb volt a könyvheti esemény, mint másutt. Az érdeklődés — és a vásárlás — mégis meghaladja a múlt évit. Tegnap több vidéki könyvesboltban láttunk böngészőket és vásárlókat a pult előtt, és sokan csalódottan távoztak. Néhány antológia igazi könyvsiker volt, gyorsan elfogyott. Körképünket Nagyatádon kezdjük. Paczek Mihalyné boltvezető elmondta: a kis boltban és a bizományosoknál több mint ötvenzer forint értékű könyv fogyott el; gyorsan elkapkodták a Körképet, a Rivaldát és a Szép versek antológiát. Sokan keresték az újra megjelent népballadakö- tetet és a most kiadott képzőművészeti albumokat. Hiába a borsos ár. a művészettörténeti kiadványok, gyűjtemények vonzzák a vásárlókat. Paczek Mihályné ugyanarra panaszkodott: amire a csurgói könyvesbolt vezetője kevés a könyv; a központi könyvel- oiztóból jobb ellátást várna mindkét szövetkezeti könyvesbolt. A csurgói boltvezető joggal nehezményezte ezt, mert Fekete Gyula-kötetekért hiába járt Budapesten, s íróolvasó találkozón mindössze három kötetet tudtak asztalra tenni. Csurgón egyébként »vizsgázott« egy könyv, rendkívül nagy sikere .van Vargha Balázs Csokonai Vitéz Mihály című művének. Ahogy a boltvezető tömören summázta: felülmúlja iránta az érdeklődés az így élt Csokonai című könyvet is. A gimnazisták szorgalmas vásárlói a boltnak. A könyvesboltban is nagyon fontos a szép környezet, a tetszetősség. Nagyatádon még kívülről nézhettük csak meg a város új boltját — a nyáron nyitják majd meg —, Siófokon azonban már modern belső környezetben zajlott le a könyvhét. Henz József boltvezető rekorderedményről tájékoztatott, száznegyven ezer forint körüli forgalommal zártak tegnap. Az antológiák itt is gyorsan elfogytak. (Hadd számoljak be könyvhéti »vadászatom« sikeréről: itt tudtam megvenni az utolsó darab Rivaldát.) Nagy sikerük van a zenei témájú könyveknek. Siófokon Szabolcsi Bence kötete mind elfogyott, és a TULAJDONKÉPPEN MÉG KÍSÉRLET a kaposvári modell, de előbbre járnak itt, mint máshol. A megyei levéltár vezetője, dr. Kanyar József fölismerte, hogy az iskolai oktatás segítésében nagy szerepe van az intézménynek. A levéítárigazgatók Nyíregyházán megtartott országos értekezletén is napirendre került az iskolai oktatás segítésének témája. S hogy ebben a levéltáraknak fontos szerepük lehet, nem ma »találták föl.« A levéltárosokat szerte a világon több mint két évtizede foglalkoztatja ez. A levéltárosok első — 1954- ben Párizsban megtartott — nemzetközi kerekasztal-kon- ferenciájának is éppen ez volt a témája. A konferencia vitaindító előadása szerint a megkérdezett országok levéltárai — az egyetemi oktatók és a hallgatók kutatómunkájának segítésén kívül — többnyire már akkor is segítséget nyújtottak a gimnáziumokban folyó történelemtanításhoz. A francia levéltárakban például — kizárólag az iskolai oktatás támogatása érdekében — újabban megszervezték a »nevelési szolgálatot«. Itt hadd kapcsoljam jelenünkhöz a témát: a kaposvári levéltárban — az országban elsőként — dr. Szili Ferenc végez hasonló munkát. Hogy pontosan mit, arról igazgatója beszámolt a nyíregyházi levéltárostanácskozáson is. A levéltári dokumentumok és az iskolai tananyag alapján többek között mintaórákat tart, a megye különböző iskoláiban is. A szocialista országok levéltárainak iskolai oktatást segítő tevékenységről aránylag keveset tudunk. Ahol a felügyeleti hatóság engedélyezi, ott az iskolák tanulói látogathatják a levéltárat, tájékoztatást kapnak annak munkájáról és megtekinthetik az előre kiválogatott iratokat, dokumentumokat. így van ez Kaposváron is. Elősegíti a levéltárak és az iskolák kapcsolatát a sokszorosító technika, aminek segítségévéi vándorkiállításokhoz dokumentummásolatokat tudnak készíteni, albumokat állíthatnak elő, gyűjteményeket bocsáthatnak az iskolák rendelkezésére. Az utóbbi öt—hat évben a levéltárakat fenntartó megyei tanácsok is szorgalmazzák a jó kapcsolatok kialakítását. A levéltárfönntartók igényeit az 1974. évi munkatervekben is megfogalmazták. A bennünket közvetlenül érdeklő kaposvári levéltár terveit idézzük csak itt: reprodukciógyűjteményt készítenek a megye 1848'49-es és 1919-es történeti eseményeiről, illetve a megye fölszabadulásáról, a későbbi fejlődésről. HUSZONÖT OLDALAS képes anyag vár megjelenésre a továbbképzési kabinet sokszorosítójában, az öszeállítás- nak Kaposvár centenáriuma alkalmával kellett volna megjelennie. Mi a helyzet a levéltári sokszorosítás terén? — tettük fel a kérdést dr. Kanyar Józsefnek. Az intézmény vezetője elmondta, hogy még ez évben megkapják a xeroxgépet, amellyel lehetővé válik a sokszorosító munka. A továbbképzési kabinettel közösen készül egy történelmi arcképcsarnok is, amely a megye története kimagasló személyiségeinek állít emléket, s az általános iskolások kapják kézhez. NEMCSAK ÍGY VÁLHAT &> ümólcsózővé az iskola és a levéltár kapcsolata. Üj kezdeményezés az is, hogy a levéltár foglalkoztatni kívánja a pedagógusokat; a mezőgazdasági főiskoláról fölkért szakember készít tanulmányt a levéltár évkönyvébe. Azt is elmondta dr. Kanyar Józséf, hogy differenciáltan kell segíteni az iskolákat az oktatásban. Az általános iskolásokban elsősorban a szülőföld szeretetét kell érzelmi- j leg kifejleszteni, később a do- • kumentumok bemutatásával »meg lehet kóstoltatni« a gyerekekkel a kutatómunka szépségét is. A levéltár a szemléltetéssel új élményanyaghoz juttathatja a tanulókat. Horányi Barna Böngészők a nagyatádi könyvesboltban. — Üdvözlöm, Aggej Poli- karpovics! — Ö; Pinykin ... — Mélységes tisztéletem .. . khm .. . khm ... úgy látom, az új főnök már ténykedik. — Mi a fénét grasszálsz te munkaidőben a folyosón? — Hát csak úgy ... — Igen? Es mi újság nálunk? Minden rendben? — Természetesen, Aggé j Polikarpovics. — Mit szorongatsz a hónod alatt? — Ö, ez egy iratcsomó ... Iratkapocs kellene hozzá. — Furcsa, hogy egy mérnök gemkapocsért caplat. Szólj a titkárnőnek és elintézi. — Hát éppen elintézhetné, csakhogy pillanatnyilag nincs titkárnő. — Beteg lett? — Makkegészséges. Csupán áthelyezték. — Hová helyezték? — Az értékesitési- cs panaszirodához! — Elment az eszed? Na, A. Szukoncev IÁthelyezés gyere be gyorsan az irodámba és mindent tisztázunk. — öhnek már nincs irodája, Aggej Polikarpovics. — Nincs? Hát hová tűnt volna? — Átadták kérem. Átadták az értékesítési- és panaszirodának. — Hogy-hogy átadták? — Hát csak úgy egyszerűen és kész. Eddig a »rekla- máció«-nak, az »érté/cesítés«- neíc is volt külön osztálya, de az »és«-nek még nem. Most csináltak a . kettőből egyet. — Dchát ez felháborító! Az en beleegyezésem nélkül? Amikor itt én vagyok a főnök ?! — Csak volt. — Hogy-hogy voltam? — Csak úgy. Már nem főnök. — Semmit sem értek. Részeg vagy? — Szinjózan. önt átirányították. — Hová irányítottak? — A kazánosztályhoz! — A hová? — Tessék megnyugodni, természetesen főnöknek. A kinevezést saját szememmel láttam. — Es ki hozta ezt a hülye határozatot? — Repkin. — Nahát! Azonnal felkeresem! Majd én megkérdezem tőle, hogy... — Ne fáradjon. Ot szintén áthelyezték. A tröszthöz! — Ja, vagy úgy... Es miféle papír ez nálad? — Ez egy határozat. — Miféle határozat? — Határozat az én kinevezésemről. — Hát te mi vagy? — A hivatal új főnöke. Repkin helyett. (Fordította: Krecimárync, Barate Bozália) Bartók-breviáriumból is néhány darab maradt csupán. A hiánycikkek listájára került liaffai Sarolta Morzsahegyek című könyve is. Már érdeklődnek a külföldiek; a siófoki boltban kedvükre válogathatnak német és angol nyelvű könyvekből. Kiss László, a kaposvári József Attila Könyvesbolt vezetője már hétközben megjósolta, hogy túlszárnyalják a tavalyi eredményeket. A három kaposvári könyvesbolt forgalma háromszázötven ezer forint volt. Nagy sikert aratott Kaposváron a Fénytestű szerelmesek című antológia és — a Körkép meg a Rivalda mellett — Osztovics Levente úttörő válogatása. Az oroszlán torka, amelyben huszadik századi egyfelvonásosokat tett közzé. A verses kötetek közül Pilinszky és Ladányi kötetei fogytak gyorsan, és nagy érdeklődést váltott ki a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent Kiált Patak i'ára című Lázár István-mű is. Jó volt látni á könyvheti újdonságokból néhányat — mutatóban! — már a könyvtárak polcain is. A könyvtárak ugyanis mindgi megkésve kapják az újonnan megjelent műveket. Két könyvtárunkban azonban kiemelkedően szép esemévt jelentett a könyvhét. Kibővítették, új bútorzattal látták el Csurgón a, központi könyvtárat. Kávlár József, a könyvtár vezetője elmondta; nemcsak az olvasótér bővült, hanem szociális helyiségeket is kialakítottak. A csurgói olvasók meg is érdemlik a szebb könyvtárat, hiszen az olvasói átlag — százalékosan — meghaladja itt a megyeit is. A jobb körülmények egyre több munkásolvasót várnak. Fölveszik a kapcsolatot az üzemek szocialista brigádjaival is. A könyvtár legtöbb olvasója a diákok közül kerül ki — külön gyermekkönyvtár is van —. a szép számot azonban jelentősen emelik azok a bejáró munkások, akik a közeli autóbuszállomásról eleinte csak lapokat böngészni jártak ide, aztán beiratkoztak és rendszeres olvasókká lettek. A balatonkiliti városrészben a fiatalok örülnek legjobban a siófoki tanács ajándékának, az új klubkönyvtárnak. Tegnap avatták — s mint Csurgón, itt is Fekete Gyula volt az olvasók vendége. A könyvtár vezetője elmondta, hogy a mostani klubkönyvtár felépültéig nem volt kulturált időtöltési lehetőség a fiataloknak; az olvasást és a klubéletet próbálják itt tartalmasán összekapcsolni. A városi tanács bútorozta be az új könyvtárat, s az itteni tsz húszezer forintot adott a fiataloknak arra, hogy tévét, magnót vásároljanak. A könyvhét tehát — ha volt is néhány szépséghiba — szép eredménnyel zárult Somogybán. Azon érdemes eltűnődni — könyvtárban, könyvesboltban egyaránt —, hogy mit lehetne jövőre tenni. Azért, hogy a könyv hétnapos, országos ünnepe még inkább az legyen megyénkben is. Tröszt Tibor Somogyi Néplap
