Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-07 / 131. szám

'Tjijjz.teli cS?p i(b p szko-ffc),! Maráczi József — Tab, Dobó K. u. 42. szám alatti lakos — és két társa május 22-én közölt panaszát megvizsgáltam. Tájékoztatásul az alábbiakat közlöm: A levélírók panaszával munkaügyi osztályunk már ko­rábban foglalkozott, s akkor az üggyel kapcsolatos konkrét választ Maráczi József meg is kapta. Vállalatunk jelenleg az 1963-ban, illetve az 1967-ben kiadott országos építőipari normákat alkalmazza. A pana­szosok által említett 2,80 óra normaidő az ÉGSZI által 1971-ben kiadott építőipari normákban szerepel. Ezt a vállalatnál nem vezettük be, így az elszámolásnál azt nem lehetett figyelembe venni. A hivatkozott normatétel egyébként csúszózsaluzásra vonatkozik, s ezt a dolgozók ál­tal végzett munkára a technológiai folyamat eltérése miatt alkalmazni nem lehet. A vizsgálat megállapította, hogy a kevés fizetés oka nem a helytelen normatétel alkalmazása, hanem az ala­csony intenzitású munkavégzés. Ezt bizonyítja, hogy áp­rilisban ugyanazon a munkán 160,5 százalékot teljesítettek 20,29 forintos órabérrel, így az általuk írt idő- és bérhar­madolásról szó sem lehetett. A dolgozók újítását elbíráltuk, és május 14-én Fias Já­nosnak kiutaltunk 2000 forint újítási Qíjat. Ha Maráczi Józsefék panaszukat a közöltek után is fenntartják, akkor a továbbiakban a vállalat munkaügyi döntőbizottságához kell fordulniuk. Tisztelettel: SándjyrlL Cfitsene A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat munkaügyi osztály vezetöj e Tisztelt Szerkesztőség! Baranyai József — Babócsa, Görbe u. 14. szám alatti lakos — május 10-én megjelent panaszai megvizsgáltam, és a következőket állapítottam meg: A szállítás közben előfordult postai hiba miatt a ka­posvári 1. sz. postahivatalnál április 11-én feladott munka­bér jellegű postautalványok csak április 14-én érkeztek meg a babócsai postahivatalhoz. Mivel április 15-e mun­kaszüneti nap volt, ezért csak a hét első munkanapján, 16-án fizették ki a postautalványokat. Szállítás közben az ilyen küldeményekről a posta nem vezet kimutatást, így a késés okát nem tudtam kideríteni. Az érdekelt hivatalokat figyelmeztettem, hogy a jövőben nagyobb gonddal és pon­tosabban végezzék munkájukat. Tudom, hogy az ünnepek miatt különösen nehéz hely­zetet teremtett a postai mulasztás. A történteket őszintén sajnálom; az érintettek szives elnézését kérem. Tisztelettel: Dián tör: Sárul ös a Pécsi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese P H 0.0 V MEGYEI BIZ Ö TT.S ÁG A H A K L Apjáéig XXX. évfolyam, 131. szám. Péntek, 1974. június 7. „Hazug és csaló' Dicsekvésének híre elju­tott az újságírók fülébe is, és elhatározták, hogy el­lenőrzik a dicsekvő teaivó »■kapacitását«. Gazdag papagáj Különleges, mondhat­nánk fejedelmi bánásmód­ban részesül egy papagáj a melbome-i állatkertben: bőséges eledele mellé min­dennap egy pohárka pezs­gőt is kap. A különleges bánásmó­dot annak köszönheti, hogy mesés összegű bankbetétje van. Volt tulajdonosa ugyanis végrendeletében ráhagyta minden vagyonát Állatkertben Módszertani kiállítás Ken Padrunk angol fér­fi állandóan azzal dicse­kedett, hogy minden áldott nap megiszik 83 csésze teát, s ezzel igényt tart az effajta »sport« világbaj­noki címére. A vége az lett, hogy mi­után egy egész napot az újságírók társaságában töl­tött, »hazugnak és csaló­nak« nyilvánították Ken Padrunkot, mert az idő alatt csak — 76 csésze teát ivott meg. Az Óvónőképző Szakközépiskola első és második osztályos hallgatói módszertani kiállí­tást rendeztek a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban. — Pistike, ne menj olyan közel ahhoz a jegesmedvé­hez. Így is eléggé meg vagy fázva! Ezrek vesznek Van egy ismerősöm, aki minden reggel azzal kezdi a napot, hogy kinyitja az ab­lakot, és lezseren kihajít raj­ta hat—hét—nyolcszáz forin­tot, azután rohan dolgozni, hogy másnap is legyen mit kihajítania. Vajon mit szólnának egy ilyen történethez? Nagyon valószínűnek tartom, hogy nyomban megajándékozná­nak egy előnévvel: hazudós, jobb esetben azt mondanák: képtelenség, ilyen nincs. Pedig van. Még akkor is, ha a pénzhajítás szó sze­rint nem így történik, mint a fent vázolt esetben. Teg­nap reggel Pór Vendel új- várfalvai gazda' ötven társa nevében telefonált, s felin- dultan közölte, hogy csupán az ő aznapi vesztesége ezer forint. £s hol vannak még a többiek? A pénzkihajigálás oka: az ötven szamócatermelő gaz­dának nem szállítanak ex­portgöngyöleget. Hiába vá­sároltak jó minőségű palán­tát, fáradoztak, dolgoztak, hogy exportképes gyümöl­csöt termeljenek — most csak azért, mert nincs, vagy legalábbis igen kevés az »edény« — fele áron, belföl­di fogyasztásra adhatják el munkájuk gyümölcsét. »Ösz­tönöznek, biztatnak bennün­ket, az ember jó szívvel dol­gozik, sok munkát és pénzt fektet ebbe a tevékenységbe — ds akkor az értékesítésnél ilyen helyzettel találja szem­be magát« — hallottam a pa­naszt. Őszintén mondom, ha lett volna kéznél néhány ezer exportgöngyölegem, azonnal odaküldtem volna, hogy se­gítsek az újvárfalvai szamó­catermelők gondján. Mert igazuk van! Megengedhetet­len, hogy a termelt értékhez képest ilyen filléres problé­ma miatt naponta ezreket hajítsanak ki az ablakon. És minden nap új veszteséget jelent. Nem lehetne ezen gyorsan segíteni? V. M. 300 ezer előnevelt süllőivadék a Balatonban A Balatoni Halgazdaság teg­nap befejezte eddigi legna­gyobb halivadék-kihelyezési munkáját, melyet a magyar tenger halállományának gya­rapítására végzett. Tizenegy vagon kétnyaras pontyot, ne­gyedmillió úgynevezett már táplálkozó csukát, hatvanezer fehér busát, hárommillió an­golnaivadékot és háromszáz- ezer előnevelt süllőivadékot raktak a tó vizébe. Ennek az értéke meghaladja a hatmii lió forintot. Soha nem helyez­tek el ennyi süllőivadékot a Balatonba — mondta Horváth Károly, a halgazdaság igazga­tója. Eddig a legtöbb kétszáz­ezer volt. Ezt az tette lehe­tővé, hogy a százhalombattai halszaporító gazdaság gondos­kodott az előnevelt ivadékok­ról. Nem kell tehát aggódniuk a horgászoknak, lesz az idén kapás. Ki vesztette el az afrikai lándzsát? Lengyelországban a talált tárgyak osztályainak dolgozói azt állítják, hogy a férfiak jóval skórakozottabbak, mini a szebbik nem képviselői: sokkal több különféle tár­gyat vesztenek el az utcán és í Felelőtlenség! A gyermek részére készí­tett ülésen egy teli zsák, an­nak tetején, illetve a kerék­pár kormányán foglal helyet az apróság, anyukája »fel­ügyelete mellett«. Az úton — Vízvár mellett fényképeztük le őket — egy­mást követik a személy- és teherautók, vontatók, motor- kerékpárok. Elég, ha a kerék­pár csak egy pillanatra meg­billen, s a tragédia elkerül­hetetlen. Arra oktatjuk, figyelmeztet­jük a gyerekeket, hogy a közutakon legyenek fegyelme­zettek, óvatosak, hogy . elke­rüljék a baleseteket. Sajnos, a nevelés, az intő szó mit sem ér akkor, ha akad olyan szülő, aki íeíelót- ** lenségével mutat rossz pél­dát gyermekének, kiteve őt a baleseti veszélynek! a közlekedési eszközökön, mint a nők. A férfiak által elvesztett tárgyak között nemcsak olyan »apróságok« szerepelnek, mint nyakkendő, esernyők és ka­bátok, hanem — nagybőgő, fogorvosi fúrógép és golfütők is. Az egyik lengyel repülő­téren olyan elvesztett »hasz­nálati cikkeket« is kerestek a teremtés feledékeny koronái, mint például afrikai lándzsát és pajzsot, papi inget és fakír- kellékeket — köztük két élő kobrát. Víztelenítik a kőröshegyi templom falát Újból megjelentek az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség szakemberei a hat éve fel­újított kőröshegyi műemlék templomnál, ahol nyaranta a Cantus Pannonicus hangver­senysorozatot rendezik. Ezút­tal azonban csak a templom állagának megvédése és a víztelenítés a szakemberek feladata. Mire a nyári hang­versenyek elkezdődnek, már be is fejezik a munkát. A szakemberek a templom lába­zatát kívül-belül 40 centimé­ter mélyen megfúrják. Az egymástól 25 centiméter tá­volságban levő, két sorban el­helyezett lyukakon levegőzik néhány napig a fal, és páro­log el a nedvesség. Ezután a mintegy háromezer lyukba speciális szilikát alapanyagú szigetelő tömítés kerül, A szi­getélőanyag dr. Zádor Mi­hály egyetemi docens szaba­dalma, ezt az eljárást már kipróbálták a szennai temp­lomnál. A tömítőanyag sem­legesítő hatású: magába szív­ja a vizet, semlegesíti annak káros hatását, így hosszú évekre megóvja a templom fa­lait a nedvességtől. Tizennyolc éves a vádlott Lopott, verekedett, rabolt — Miért nem nézi meg a filmjeit, ha elkészülnek? Hiszen a főszerepet játsza — mondja a rendező a szí­nésznek, — Már megbocsásson, de a szerződésemben az áll, hogy csak játszani fogok. Arra nem, hogy meg is kell néznem a filmeket! Feledékenység — Professzor úr, kérem, hány óra van? — Borzasztó ez a feledé­kenység! Reggel még tud­tam, most meg semmi kincsért nem jutna eszem­be. Különbség — Ez a televíziós ké­szülék 4500-ba kerül, ez meg 4700-ba — mondja az eladó. — És mi a különbség a kettő között? — kérdezi a vevő. — Kélszáz korona. Finom kritika — Ebből a levesből tíz tányérral kellett volna főz­nöd, nem kettővel! — Annyira Ízlett? — Nem, de akkor éppen eltaláltad volna, hogy mennyi só kell bele! Egy hónap alatt a bűncse­lekmények sorozatát követte el a tizennyolc éves Borbély Lajos balatonendrédi segéd­munkás. Először falujában be­nyomta egy gazdátlanul ha­gyott autóbusz ajtaját, és el- j lopta a kalauz pénzét. Föl- buzdult a sikeren, s egy hét múlva újra kifosztott egy au­tóbuszt. Másnap este megtá­madott egy asszonyt, hátra­csavarta a kezét, és tisztes­ségtelen ajánlatokkal sérte­gette. Alig egy órával ezután leitta magát, arcul ütött, megrúgott, fölemelt, majd a földhöz vágott egy férfit. Két hét után újból megtá­madott valakit, ököllel leütöt­te és arra kényszerítette. hogy adjon át neki ötven forintot. Rendőrségi kihallgatásán azt állította, hogy a kalauz pén­zét nem egyedül, hanem egy zamárdi lakossal közösen lopta el. Később azonban be­ismerte, hogy bosszúból akar­ta bajba keverni ismerősét. Borbély Lajost a Siófoki Járásbíróság jogtalan behato­lással, közforgalmú közleke­dési vállalat járművén foly­tatólagosan elkövetett lopás, feltűnően durva becsületsér­tés, rablás, hamis vád és egyéb bűncselekmények miatt háromévi szabadságvesztésre ítélte, és három évre eltil­totta a közügyektől. A vád­lott és védője enyhítésért fel­lebbezett. Képfáp \z MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár. Latiné» Sándor u. 2. Postacím: IWL Kaposvár, postafiók 3J. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinra Sándo* utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrziink meg és nem küldünk vissza! Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahiva­taloknál és postáskézbesítpknéL Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 967. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Válallat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinca Sándor u. 6. Felelős vezető: Farkas Béla igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents