Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-05 / 129. szám

M£G/£L£NT A KÖNYVHÉTÉN Előkép egy szűüm svMüIész Fügedi Erik: Uram, királyom... »Hol volt, hol nem volt, ■ módszer modern szaktudomá-1 mányokkal jutalmazta úgy, izíoek és foriM volt egyszer egy öreg király-.« ] nyokkal való bővülésének jó- Ezzel — a szigorúan tudomá- j voltából. Az ismert tények új nyos módszerekkel dolgozó I értelmezésével merőben más történeti munkában merőben | hangsúlyt kap egy-egy koráb­szokatlan — népmeséi fordu­lattal kezdi Fügedi Erik a könyvét, mintegy megjelölve munkájának témáját, de egy­úttal a feldolgozás módját is. Mindkettő nagyon érdekes a szűkén vett szakmai közön­ségnek, de az egyszerű olva­sónak is. Olyan világba ka­lauzol bennünket a neves tör­ténész, »amelyben az ország ura a király, a rég elhalt szentek pedig valóságos té­nyezőkként vesznek részt a szürke hétköznapok és ünne­pek eseményeiben egyaránt. Pedig ez a világ időbeli tá­volsága miatt idegen a mai embertől, aki kicsit csodál­kozva veszi tudomásul, hogy más társadalmi rendszer más tudatot jelent és más játék- szabályokat.« S ezt a közép­kori magyar feudális állam valóságából kisarjadt és meg­határozott tudatot elemzi a kor kiváló szakértője, Fügedi Erik. Miért lehet számunkra ér­dekes a XIV—XV. század uralkodó osztálya, a közép­kori magyar állam eszmevi­lága, s miért emelkedik ki a könyv magasan a hasonló té­májú publikációk sorából? Témaválasztása igen vonzó. Azután a korból új forrást, új ismeretet a felszínre bá­nyászni ma már nagyon ne­héz. Tulajdonképpen minden! megírtak már Zsigmond, a Hunyadiak és a Jagellók ko­ráról. Fügedi mégis tud újat mondani a történelmi kutató­ban lényegtelennek vélt moz­zanat. A kutatómódszer gaz­dagodásán kívül a szerzőt vé­gig a szenvedély is fűti: Ma­gyarország nagy nemzeti tra­gédiája, a mohácsi katasztró­fa okai felderítésének szen­vedélye. A könyv bár nem szól közvetlenül a mohácsi tragédiáról, mégis minden sor. minden lényeges megállapítás mögött ott bujkál a nagy kérdés: miként lehetséges, hogy Magyarország — ahol Európában az első között jött létre igen erős központi ha­talom, erős, állandó hadse­reggel, korszerű közigazgatás­sal — hatalmi szerkezete Má­tyás halála után egy ember­öltővel mégis egyetlen napon széthullott a mohácsi csata­mezőn. Fügedi Erik a rendiség, a jellegzetes középkori hatalmi struktúra szempontjából vizs­gálja áz eseményeket. Bemu­tatja a királyság intézményé­nek országot összefogó szere­pét, a főpapi és a főnemesi rendet, mely részt kért. az »Isten kegyelméből« uralkodó király hatalmából. Hogy mek­kora részt tudtak a királyi hatalomból maguknak kihasí­tani — lévén még az egyes rendek pozíciója kialakulatlan —, az a királyi hatalom ere­jétől, az ország gazdasági fej­lettségétől és természetesen a rendek birtokrendszeren ala­puló befolyásától függött. Má­tyás az általa kiemelt köz­nemeseket óriási birtokado-1 hogy a régi arisztokráciát módszeresen a háttérbe szorí­totta. De ezzel fölemelt egy új, még nagyobb hatalmú fő­úri réteget. Ez a réteg ugyan erősen a király, szegélyéhez kötődött, de új rangjához és címeihez méltón önállósulni igyekezett, jóllehet nem ka­pott megfelelő hatalmat a ki­rálytól. S ez súlyos ellent­mondás volt. »Ha a kisnemes- ből erdélyi vajdg vagy szla­vón bán lett, akkor magatar­tásának ideálja nem lehetett más, mint/elődeié __ Így az­t án Mátyás halálakor minden­ki hatalomra vágyott. Így állt Csontmezőn, a Mátyás politi­káját eldöntő csatában, egy­mással szövetségben Báthori István és Kinizsi Pál — Cor­vin Jánossal szemben.« Ez a csata azonban a magyar füg­getlenség megvédésére erős, központosítojrt királyi hata­lommal is leszámolt, s egye­nes folytatása volt 1526 ... Fügedi finom elemzéseiben jól érzékelhető a társadalom- tudományok új ismereteinek, módszerének alkalmazása. (Például szociálpszichológia.) Stílusa ugyanakkor — szakít­va a történelmi szakpubliká­ciók nehézkes, bonyolult hi­vatkozási rendszerével, s méltatlanul kényszerítőnek érkezett fogalmi zsargonjaival — könnyen, olvasmányos, kö­zelít a napjainkban egyre szaporodó történelmi esszé műfajához. A könyvhétén megjelent mű a mohácsi csa­ta közelgő 450. évfordulójára készülő több összefoglaló munka első kötetének számít. Csupor Tibor Ipari tanulók munkáinak kiállítása a TIT-székhásban v ' elek a vizuális nevelés volt, Búcsú a katedrától Vándorló csokrok el is felejtettem a 42 évet, igazán... — darabolódnak a szavak János bácsi tétován nyíló, záródó ajkai között, és kapaszkodnak a gyermekek cipőjének búcsút kopogtató kongó visszhangjába. Nyomja, nyeli könnyeit, mely vissza­zuhogva elmossa a tán száz­szor is elgondolt, betanult mondatot. Lassan forogva indul a magnó, megtöri az egyre sú­lyosabban merevedő, neheze­Kilenc ünnepelt — tanár, tanító, óvónő, dada, takarító­nő — ül az asztalnál, feled­ve kis időre a gondok go- molygó gubancát, az időért rohanást, az igazért, a szé­pért, a tudásért hozott önzet­lenséget, és csak a felsorako­zott piros nyakkendős, vörös virágot, szegfűt szorongató diákjaikat látják. — ... és búcsúzunk.. 1 — nagyobb a szünet, fénylőbbek a szemek, mélyebb a csend. A percek kimértebbek s kí­méletlenek ! Törölhetetlen színt szórnak az arcra, másít- hatatlan, igaz érzelmet jut­tatnak a szívhez, élesen vág­nak rést az ész-értelem kapu­ján és — nyújtják a búcsút. — ... János bácsitól, szere­tett igazgatónktól, Laci bá­csitól, kedves tanítónktól __ A torkok szorosabbra rán- dulnak, a fejek — mint éjjel alvó virágok — lassan leha­jolnak, a kezek zsebkendőt gyűrnek, gyömöszölnek, sze­met törölnek. Csengenek a szavak, s finoman rezdülve jutnak el a legmélyebbig, hogy ott örökre bezárkózva megtartsák fényüket, illatu­kat. Szorosan markolt virág­csokrok vándorolnak egy-egy elakadt, kettétört, foszlány szó kíséretében hogy az ün- „ erre£elé kereste nepeltek olelesetol meg piro­sabbá váljanak a gyermeki arcok. — Köszönöm... igazán .,. dő csendet. A orgona kimért kordjai kísérik mély hangú tempójú ak- a jószívű sza­vakat, melyekkel munkatársai és a meghívott vendégek bú­csúznak, s kívánnak erőt, egészséget a három-négy év­tizednyi nehéz pedagógusmun­ka után Németh Jánosnak, a mosdósi szanatóriumi iskola nyugalomba vonuló igazgató­jának és nevelőjének. Nagy Lászlónak. G. Gy. Kertész József munkája. Kuriózumokhoz szok­tatta látogatóit a TIT-székház kiállítóterme. A tehetséges fia­talok pártolásáért sokat tesz­nek itt. Különösebb becsvágy nélkül. »Stílusuk van« ezeknek a kiállításoknak, melyeknek legfőbb tulajdonságuk a sze­rénység. Ilyen az az újszerű bemutató is, mely hétfőn nyílt meg Színek és formák címmel, s a közönség a hónap közepéig láthatja. ­Megvallom, »gondolkodtató« illusztrációt szántam beszámo­lómhoz, hogy az olvasó az első rápillantásra ne tudja, mit lát. Vasarely követőjét? —1 gondo­lom ennek a kérdésnek van a legtöbb létjogosultsága ebben az esetben. Ne ütközzön meg senki, sem a hasonlatért, sem az esetleges csalódásért, erre nem szolgálnak rá a kiállítók. A TIT-székházbeli kiállítás anyagát a kaposvári 512. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet szobafestő-mázoló és kera­mikus ipari tanulói készítették rajzóráikon, valamint gyakor­lati foglalkozásaikon — olvas­ni a meghívó sorai között. Te­hát nem hivatásos, nem is amatőr képző-, illetve iparmű­vészek készítették a kiállítás »képeit«. Ne is essék szó a to­vábbiakban képekről, hiszen a munka szándéka a szakrajz volt, és a kiállítás se akar ezen változtatni. Miért kerültek közönség elé mégis, ha nem képek? Ahogy a tanulók munkáiból kiolva­som, könnyű a felelet. Magas színvonalú vizuális nevelés fo­lyik, ebben a szakmunkáskép­zőben. Méghozzá tantervi anya­got megvalósítva foglalkozik a jövő festő-mázolóival László Levente. Ahogy a tanári szán- 1 úgy a látott szjkrajzok is ezt a szerepet vállalják a TIT-szék- házbél i bénul utón. A szobafestő és mázoló ipari tanulók szakrajzai — anyaguk­ban nagyon változatosan — modern, korszerű szemleletről vallanak, nyoma sincs itt, an­nak a »divatnak«, nívó 1 a lakóházakban oly gyakran ta­lálkozni. Milyen feladatokkal birkóz­nak a »nehéz kezű« festők? Meghatározott tér kitöltésének a megtervezésével, önálló té­mák kivitelezésével, meghatá­rozott színekben, szfnhatokok­kal, színkeveréssel; népművé­szeti ihletésű falfestéssel. A látóit munkák becsa- póak lehetnek, ha a, néző arra gondol, hogy »ilyen falat« fes­tet, mert ezeknek a lapoknak más a szerepük. Ebből a szem­pontból funkció nélküliek a szakrajzok, szerepük a szemlé­letformálásban. a kézügyesség fejlesztésében van. Ügy érez­zük, a szemléletformálásra nemcsak az ipari tanulóknak van szükségük, hanem mind­azoknak, akik veszik a fárad­ságot, és benéznek a TIT-szék­ház kiállítótermébe. Azért is érdemes, mert a munka betel­jesült örömével régen találkoz­tam ilyen lenyűgözően. Horányi Barn* A nyomok Poroszországba vezetnek Ál érettségi történelme ÉRETTSÉGI «történél-j a ma is eleven kérdést: nem az törvénycikkel bezárul. Addig »nyomai« Németor- ; egyetemnek kellene-e a bebo- | ~ több mint három évtizeden pontosabban a XVIII. I csátást kérő hallgatókat meg- I f* ~ 'skolalnk hallgatólagosan . , I . . „ „ , . továbbra is az Entwurfot, il­Poroszországba vezet- J vizsgámra. Fo ellenvetésük Előkészületek a gyulai Várszínház nyári Minden nyáron megnyitja kapuit a színházkedvelők előtt az Alföld egyetlen középkori téglavára, a .Gyula-vár, hogy helyet adjon »Thalia papjai­nak. Az idén Száraz György »Nagyszerű halál« című tör­ténelmi drámájának előadá­sával kezdődik az évad. A darab Csík Ferenc rendezésé­ben kerül színre július 5-én. Július 20-án pedig Tirso de Molinu »'A zöld nadrágos lo­vag« című vígjátékát láthatja a közönség Miszlay István rendezésében. AZ mének szágba, századi nek. Amint kiláboltak a 3fi éves háború pusztításaiból, las­san javult az élet, éledezett a tudományos munka. Az egye­temre törekvők száma feszeget­ni kezdte a középkorból fenn­maradt szűkös kereteket. Sok jobbágy- és kézművescsalád a föl­emelkedés útját. Az uralkodó körök gátolni kívánták ezt a folyamatot: jelszóvá vált a se- lectus ingeniorium, a tehetsé­gek kiválasztása. Ilyen körül­mények után adták ki II. Fri­gyes Vilmos király iskolai fő­tanácsosának 1788. december 23-i edictumát az érettségi vizsgálat bevezetéséről. A magyar iskolák történeté­ben még inkább ellentmondá­sos az érettségi vizsgák beve­zetése. Magyarországon az érettségi vizsgálatot az 1850- ben rendeleti úton életbe lépte­tett Qrganisaíionsentwurf — az osztrák császárság köziokta­tásügyének megreformálására készített tervezet — tette köte­lezővé. Az érettségiről függelékül Uözólt megjegyzések egyebek között már akkor fölvetik azt »a gimnáziumok — minthogy az évek során át ismerték a tanulók eddigi teljesítményeit valamennyi tantárgyban — már bizonyos előzetes ítéletet visznek a vizsgára«, ami köny- nyebbé és biztosabbá teszi azt. Foglalkoznak azzal a most is időszerű problémával: »nem fajul-e .az érettségi puszta em­lékezeti teljesítménnyé, és nem válik-e mintegy felső határrá az iskola munkájában«. »Az erény az igaz boldogság eszköze, s alapja« — ez volt a letve a nyomában kialakult gyakorlatot vették alapul, de olyanok is akadtak, amelyek később is nyíltan az osztrák szabálykönyv alapjára helyez­kedtek. Az első magyar érett­ségi utasítás 1884-ben jelent meg. Száz-százhúsz esztendős tör­ténete alatt sok szó esett az érettségiről. Flaubert, a fran­ciák nagy írója — aki ifjúko­rától szenvedélyes dühvei gyűjtötte a közhelyeket, ame­lyekben az emberi butaság jel­legzetes megnyilvánulásait lát­András kerámiája: Hétfejü sárkány. Könyvheti gondolatok „A könyvek mint mesebeli csodálatos madarak” Nagyon jól emlékszem az elmúlt világ könyvviszonyai­ra. Kalandregények, detektív- históriák, a kétes értékű ha­zai és külföldi »irodalmi ipar« termékei árasztották el a könyvüzleteket, töltötték meg a kirakatokat. A magyar írók, költők igen sokszor hiába előszobáztak a kiadóknál, csüggedten távoz­tak, s tengődtek tovább. József Attila egy segélyké- I rő levelében azt írja, hogy mivel élettársának és neki együttesen csak egy fekvőhe­lyük van, betegség esetén az fekszik azon, aki lázasabb, a másik a földön. Faludi György József Attila sírjára című versében hűen ta — gyűjteményében, a Köz­címe az 1852-ben írt magyar j helyek Szótárában az érettségi érettségi tételnek. A szabad- ! címszó alatt ezt írja: érettségi ságharc leverését követő évti- j = szidni szokták. Évtizedekig i tárja fel a régi világ állapo az volt a kérdés az érettségi J ^al*" körül: ki jut el odáig? Har- | minckét esztendővel ezelőtt, az | 1937—38-as tanév végén 10 859 ] magyar diák számára állítot­tak ki érettségi bizonyítványt. Közöttük alig néhány száz munkás—paraszt fiatalnak. zedekben a magyar tételekben tükröződik az egész oktató­munka szintelensége, bizony­talansága. Figyeljük a további tételcímeket: — Életünk leg­biztosabb vezércsillaga a be­csületesség. — Vallásos mű­veltségre törekedjél! — Mi hasznára van az embernek, hogy a jövő nincs feltárva előtte? — Az öngyilkosságot mentegetni nem lehet! — Mi volt a magyarnak Mária Te­rézia? Az érettségi előtörténete ha­zánkban az 1883. évi XXX. AZ IDÉN már az 52 ezret ostromolta a maturáló diákok száma — s ebben nem szere­pel á csaknem 20 000 esti és le­velező tagozatokon tanuló fel­nőtt diáksereg. Sz. S. »Becsapott, hogy ne sírj, a kiadód; mindig azt mondta, kétszer annyi könyvet adott el, mint amennyit eladott, s te hogy megtudtad, nem tudtad a könnyet elfojtani, mert nem volt olvasód, nem kellettél! Itt Rachanova kellett: pimasz könyvek és szemét darabok.« Móricz Zsigmond a húszas években csak annyit kért a kiadóktól és a könyvkereske­dőktől, hogy egyszer egy esz­tendőben állítsanak bódékat a könyvesboltok elé, azokban csak magyar írók könyveit árusítsák. Csak azokét, hogy az olvasók fölfigyeljenek: »van magyar irodalom is.« Ma már jóformán minden iskolás gyermek könyvtárból kölcsönöz, s tudja, hogy van könyvhét és író—olvasó talál­kozó. A jó könyvek hatásáról Gorkij így vallott: »Minde­nért, ami bennem jó, a köny­veknek tartozom hálával. Minél többet olvastam, annál közelebb hozott a könyv a világhoz, annál ragyogóbb, jelentőségtelj esebb lett szá­momra az élet. A könyvek mint mesebeli csodálatos ma­darak arról énekeltek, mily sokrétű, gazdag az élet, mily merészen törekszik az ember a jóra.« Aki meg akarja ismerni ezt a gazdag, sokrétű életet, aki szépre, jóra, nemesre vá­gyik, aki lényét, belső vilá­gát kitágultabbá akarja for­málni, aki emberibb emberré akar válni, az olvasson mi­nél többet! Megteheti, mert a könyvtárak sokasága, köny­vek ezrei állnak rendelkezé­sére. Gy. Z. Somogyi Néplap 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents