Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

r üt vezet a Cincán át Könnyebb a közlekedés Rinyabesenyő és Sziágy-puszta között „Piackutatás” a Kaiinyin városrészben A Cinca amolyan állóvíz Rinyabesenyőn, öreg fatönkök emelkednek ki belőle, és ka­csák. libák úszkálnak rajta. Nemrég még nagyobb volt, most azonban utat építettek, leszűkült a felülete, és nemso­kára lecsapolja a maradékot is a Rinya menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat. Meg­változott a falu képe már ak­kor, amikor — három évvel ez­előtt— szilárd burkolatú út épült Lábod és e között a te­lepülés között, ahol a lábodi tsz-nek több mint száz tagja él. Most meg tovább szaladt az út, egészen Sziágy-pusztáig. Dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára adta át csü­törtökön Rinyabesenyőn a 2140 méter hosszú, 2,6 millió forin­tos költséggel elkészült u-tat a termelőszövetkezetnek és a községnek. Ott voltak a tervezők — az AGROBER So­mogy megyei kirendeltsége — és a kivitelezők — a Somogy megyei Tanácsi Magas- és i Mélyépítő Vállalat — képvise­lői; jelen volt Léber Gyuláné községi tanácselnök és Kiss \ IAszló tsz-elnök, s a progra­mot színessé tette — Horváth Györgyné igazgatónő és Gócza Márta tanítónő vezetésével — a helyi általános iskola alsó tagozatos tanulóinak a műsora. Méltán ünnepelt a nyolcvanöt családnak lakóhelyül szolgáló település apraja és nagyja, hi­szen az új út jó szolgálatot tesz majd ott, ahol ősszel és ta­vasszal bizony nagyon nehéz volt a közlekedés. Legtöbb haszna a közös gazdaságnak származik az útból — erről be­szélt Kiss László elnök: — Az idén januárban kez­dődtek a földmunkák. Június 30-ra kellett volna befejezni az útépítést, de egy hónappal j előbb elkészültek vele a válla lat nagyatádi építésvezetőségé­nek dolgozói. Elismerés illeti őket a gyors és jó munkáért: I Kisdobosok köszöntik az út átadásakor dr. Kassai Jánost, a község tanácsi és szövetkezeti vezetőit, a tervező és kivi­telező vállalat képviselőit. Bodzái Jenő építésvezetőt, Kozma Lajos munkavezetőt, Heincz István szocialista bri­gádját és Czigány Imre mun­kacsoportját. Bíztunk a válla­lat dolgozóiban, mert ők épí­tették előzőleg az utat a nagy- korpádi tehenészeti telepünk­höz, s már javában folynak a földmunkák egy újabb szaka­szon, a nagykorpádi sertéste­lephez vivő, 1,6 milliós költ­séggel épülő és várhatóan másfél hónap múlva elkészülő úton. Szövetkezetünknek 280 ezer forintjába van ez a most át­adott, több mint kétkilométe- res út. Rinyabesenyőről Szi- ágy-pusztára juthatunk el raj­ta, ahol most a gazdaságnak 800 anyajuha van. Itt alakítjuk ki a HSZV szarvasmarhaprog­ram keretében száz tehén és szaporulata számára a férőhe­lyeket. Tehát jelentős állo­mány lesz itt. Eddig minden őszön és tavaszon elakadtak a [ takarmányt, terményt szállító járművek. Az útba fektetett ; költség nekünk körülbelül egy 1 év alatt megtérül, hiszen I könnyebbé, gyorsabbá válik, és ! I kevesebb gépi károsodással jár I majd a répa, a burgonya, a , gabona és a szálas takarmá- ! nyok szállítása És mit mond a kivitelező vállalat képviseletében Koz- j ma Lajos munkavezető? | — A szövetkezet sokat segí­tett nekünk. Vizet, pótkocsit I biztosított, és földet adott a töltéshez. Így készülhettünk el egy hónappal korábban a ter­vezett határidőnél. Köszönet az építőknek a ! jó munkáért, és elismerés a i termelőszövetkezetnek azért a I törekvésért, hogy — nem saj- í nálva az anyagi befektetést — i fejleszteni kívánja gazdálko- | dását; ebben jut fontos sze­rephez ez az új út. Dr. Kassai Jánosnak az út megnyitásakor mondott szavai ezek, s az út készítőihöz és használóihoz szóltak. Hernesz Ferenc Pénteken indalt bevásárló körútra ügyeletes riporterünk. A Kaposvári Arany téri piacon ez a felirat olvasható: Piaci nap szerdán és szomba­ton. Ennek ellenére jó néhány őstermelő kínálta a kertjében termelt zöldséget, gyümölcsöt S elég sok háziasszony már a kora reggeli órákat kihasz­nálta, hogy beszerezze a va­sárnapi főznivalót. A zöldborsón látni, hogy nem volt még elegendő érlelő meleg: a szemek gyengék, az ár magas: 15 forintért kínál­ták kilóját. A cseresznyéért és az eperért 20 forintot kértek kilónként, egy csomót 2—3 forintért adtak. A tojás darabja 1.40—1,50, a főzőhagy­ma csomója 2, a reteké pedig 3 forint volt. Innen alig száz méterre van a MÉK 420-as pavilonja. Bő­séges választékú és jó minősé­gű zöldséget, gyümölcsöt kí­náltak. Az eper 22 forint(i), a cseresznye viszont 7 forinttal olcsóbb volt, mint a piacon, s 12.60-ba került a zöldborsó. Kínáltak zöldséget, fejes és kelkáposztát, hiányzott viszont a retek és a paradicsom. A karfiolnak eléggé »borsos« ára volt, 18,60 kilónként. Többfaj­ta jó minőségű csemege- és erős paprikát árultak 2,50, 3, 4,20 forintos áron. A Honvéd utcai ABC-ára- házban is találhat jó minősé­gű zöldséget és gyümölcsöt a vásárló. Nagyon szép paradi­csom várt vevőre kilónként 50 forintért, az uborka kilója 16 forint volt, s többfajta zöld­paprikát is ajánlottak. A paradicsom árát egy ki­csit magasnak tartottuk. Fur­csa, hogy a napokban a MÉK Május 1. utcai üzletében már 42 forintért mérték kilóját, teg­nap pedig 46 forintért! Az olcsóbb importból szár­mazott, ez pedig Csongrád megyéből érkezett — válaszol­ták a MÉK központjában ér­deklődésünkre. (A hazai szál­lítás drágább, mint a külföl­di?) Hasonló észrevételük lehet I a piacot és a MÉK-boltot, va­lamint a Honvéd utcai ABC- áruházat fölkereső vevőknek: ; a piacon a szép eper kilóját \ az őstermelők 20, a MÉK 22, i az állami kereskedelem pedig j 25 forintért adta. — őstermelőktől szerezzük ; be, ezért drá- j gább. Hiába J rendelünk na- j ponta 25 kiló {gyümölcsöt, a | MÉK az idén j csak egyszer szállított — 1 mondták az ! ABC-áruház- ■ ban. A minősé- J gileg hasonló I epret a belvá- | rosban — 323- I as csemege — | 27 forintért ad- í ták, s ugyan­ig ennyit kértek a i MÉK 1-es szá- j mú, főutcai üz­letében is. Pe- | dig nem ta- J pasztaltunk kü­lönbséget! i örvendetes, l'hogy a Latinca j Tsz zöldség- gy&mölcsüzle- tében a ese­] résznyit 12 forintért, a M~ ! jót termésű csemege- és erőt | paprikát 1—1,50 forinttal ol- \ csobban kínálták, mint a szomszédos üzletekben és a piacon. A boltban igen gazdag ! választékot találtunk más | árukból is. ■ Sz, L. Új módszereket az új feladatokhoz A járási könyvtárak lét­számban és technikai fölszere­lés terén folyamatosan meg­erősödtek, és már évekkel ez­előtt elkészültek a korszerű építési tervek. Napjainkban, amikor a vá­rosiasodás és a nagy ütemű iparosítás következményeként járási székhelyeink egy föld­rajzi vonzáskörzet központjá­vá váltak, a könyvtárak ket­tős, helyi és területi közműve­lődési szerepe tovább növeke­dett. Baranya, Tolna és So­mogy megye »B típusú« könyvtárainak igazgatói erről a megnövekedett szerepkörről, s ebből fakadóan az új, mo­dem olvasómozgalmi módsze­rekről tanácskoztak Nagyatá­don j térium, a Könyvtártudományi ! Központ és a Palmiro Togliatti I Megyei Könyvtár által rende- I aett kétnapos értekezleten. A tanácskozás vezérfonala a Központi Bizottság március 19—20-án a közművelődés helyzetéről hozott határozata volt Az értekezlet azokat a módszereket igyekezett feltár­ni, amelyele lehetővé tehetik a Központi Bizottság által meg­fogalmazott célok gyakorlati megvalósítását: a szocialista brigádok szervezeti közösségé­re épülő munkásművelődést, a falusi lakosság viszonylagos művelődési hátrányának leküz­FEKETE KRÓNIKA Á titok 1-417. október 14-én este Simon István bíró (a »Gazdag Sza- nyi«) a herényi hegyről hazafelé, boros hangulatban, szóváltás Közben agyonlőtte a 28 éves A ngyán Istvánt. — Pista bátyám, emlék­szik-e erre a dátumra: 1917. október 14? — Mi... mit akarsz? — Hát, beszélgetni. »Arról* beszélgetni. — Mast, amikor má min­denki elfeledte? Ügy védeke­zett az ember, ahogyan tu­dott. — Azt mondja el, Pista bácsi, amit magán kívül sen­ki sem tud. Az igazságot. Hogy maga is megnyugodjék. — Én má hamarosan meg­nyugszom. A Bálintnak má megmonták, hogy ássa meg a helemet. Nem sokáig húzom. Látod, én má sehá se tudok mennyi. Minden,ki itthagyott. — Ki árthatna már magá­nak, ha azt az esetet úgy mondaná el nekem, ahogyan történt? Én titoktartást is fo­gadhatok. De ha egyszer el is mesélném, ki hinne ne­kem? Régen volt. Igazam van? — Hozd ide azt a pálinkás- üveget! Ott van fejed fölött. Kortyol és hallgat. Csend­ben nézem remegő erőlködé­sét. Színehagyott arcának ráncait szürke borosta verte föl. Zöldes-sárga halántékán az élet gyönge lüktetése sza- poráz. Ül az ágy szélén kék gatyában, eres kezében az üveg. Szorítja, nézi tiszta át­4 I Somogyi Néplap látszóságát. Ügy képzelem, arra gondol: ilyen szeretne lenni, ilyen átlátszó, tiszta és tüzes, mint az üveg a tartal­mával. Mintha megérezné, új­ra kortyol, aztán lassan rá­szánja magát. — Akkor bíró vótam. Há­ború vót. A dolgos férfiak a fronton voltak. Idehaza csak egypár mihaszna maradt, aki még katonának se vált be. A mezőn az öregek mellett a fiatal lányok meg a menyecs­kék dógoztak. Ök végezték még a férfimunkát is. Kaszál­tak, szántottak, meg minden. Persze, hogy a férfiembernek böcsülete vót. Még az olyan kiszuperáltnak is, mint az Ángyán Pista. Nem mondom, hogy semmi hibája nem vót, de ha nem a mindig előljá- róskodó Ángyán Viktor bácsi fia, besorozták vóna. Még én is szólam az érdekébe a fő­jegyző úrnak. Az aztán elin­tézte, hogy itthun maradha­tott. Ez a Pista olyan jó gye- reide-menjoda legény vót. Kisbírónak, hegy-pásztornak, csősznek, mindennek megfe­lelt. Huszonnyolc éves -vöt, amikor agyonlőttem szegényt. Ezt még senkinek sem mondtam el. Még a nyáron segítettem egy kicsit aratni az egyik szemrevaló, fiatalabb me­nyecskének. A ne érdekűj jön, ki vót, mert a pletykát világ­életemben utáltam! Szóval, az a menyecske akkor igen kö­szönte, hogy bíró létemre se­gítettem rajta, amikor nekem is vót a magamén mit izzad­ni. És aszonta, hogy majd va­lahogy meghálálja. Később aztán úgy gyütt, hogy vala­miért többször el köllött mennyi hozzájuk. Aztán úgy vót má, hogy nem köllött. mégis elmentem. Akkor még gyereke se vót, és el-einéz- tem a keményen álló, a bő réklin át- is kitetsző mellét. Szüret tájban aztán az egyik tehén borgyazását várták, és a menyecskének kölött az is­tállóban aludni, mert az apja olyan rosszul lett, hogy vé- rasztgatták. Megegyeztünk, hogy ha köU, majd átfut ér­tem, aztán segítek ... Ügy is lett. Csak a fehérnép nem ér­tett a borgyúzáshó, és már a második éjjel futott értem, amikor a tehén fölállt meg lefeküdt... Az lett a vége, hogy míg a tehén meg nem borgyűzött, három éjjel ott aludtam vele ... Remegett, de hálás vót. Kibontottam a mellét az ingibű és simogat­tam. Azt mondja: mér jó ez. Mondom, mert olyan szép a bimbója, mint a cseresnye... Aztán, ha. alkalom nyílott rá, mi tagadás, cseresnyéztünk még egyszer-kétszer. Azon a napon az előlegszü­retből már új borom it volt az ó mellé. A vörös is szur- kálós lett. Jóízűen ittam, az­tán gondoltam, jó volna hoz­zá egy kis nyúlpörkölt is. Puskával szoktam a hegyre járni. Megnézem, mondom, az Ángyán Pistát, itt van a hegybe, hajcson fő nekem egy nyulat... Gyütt is a Pista, de má előre mondogatta, hogy úgyse lesz szerencsénk. Csak immel-ámmal zörgette a rozs­dás szőlőtükéket, meg a bok­rokat. Nem is fogtunk sem­mit. Egy fia nyúl se mutatta magát. Bementünk a pincébe, tüzet raktunk, krumplit sü­töttünk, meg ittunk. A puskát az eresz alá akasztottam, meg vót tőtve... Annyit ittunk, hogy veszekedős hangulatba keveredtünk. Én a Pistát okótam, mert nincs nyúl, ű meg engem, hogy nem tudok lűnyi, és minden nyulat meg­sebezve elvadítottam a hegy­bű. összevesztünk, meg kibé- kűtünk. Danoltunk is. Beeste­ledett. Összeittunk mindent. A csöbörbe ómaecetbe papri­kát tett az asszony, s amikor végeztem a présöléssel, azt kóstolgattuk, ölég savanyó lesz-e. Akkor váratlanul azt kérdezte a Pista, hogy cse- resnyepaprikám nincs-e, mert ű csak azt szereti. Akkor én valahogyan olyan mérges let­tem, hogy mindjárt azt mond­tam, gyerünk haza. Becsu­kódtam. A tarisznya fölé vet­tem a vállamra a puskát, és a gyönge hódvilágnál haza­felé tartottunk. Nem volt már senki a hegyben ... Egymás mellett baktattunk. Pista be­lém akart karónyi, talán, hogy vezessen, de én ráför­medtem, hogy menj az anyád istenibe, te disznó ... Amint odébbtántorodött, megbotlott valamibe. Lehajolt érte, föl­vette. Egy rozsdás szüretelő­kés vót. Mérgében még dado­gott is. A kést mutogatta, és aszongya, hogy ű még olyat is tudna mondani nekem, amitű megütne a guta. Majd­nem szótlanul gyüttünk végig az agácáson a postaútig. Forrt bennem a méreg. Mit tudhat ez a fajankó? Lekaptam a vállomrú a puskát, ráfogtam, és azt mondtam neki: hogyha ked­ves az életed, bökd ki, mit tudsz róla'm. Láttam, meg­ijedt. A kést szorongatta. Mondom neki, dobd le a kést, mer nem teketóriázok, aztán beszélj. Ledobta. És csönde­sen, rekedten aszongya: tu­dom, hogy a Pista bátyám igen szereti a cseresmyét. Nem mondott többet. Elöntött« a vér az agyamat és meghúz­dését, az ifjúság és a nők szer- a Művelődésügyi Minisz- i vezettebb bevonását a közmű­velődésbe és az önművelésbe, a szabad idő tervszerűbb fel- használását. A szervezeti é* működési feladatok mellett a legtöbb szó az olvasók számá­nak növeléséről és az olvasás minőségi követelményéről esett Rábukott a ' tam a ravaszt.. rozsdás ké6re... Az első pillanatban még azt gondótam: ne kutya, most megkaptad érte, de már ahogy elterűt, igen megijedtem. Nem akartam ... nem akartam. Az értekezlet a valósághoz áh íven feltárta a »B típusú« J könyvtárak fejlődésének egye­netlenségét az elhelyezésben, a ^könyvellátásban és technikai ^felszerelésben. Megállapították, /he ty a szakmailag képzelt Egész úton csak azon tör- ^könyvtárosok száma csökken; tem a fejemet, hogyan tud- jt az utánpótlás csődben van. nám magamat mentem. ^Biztatónak és a tájegységre Egyenesen a Szűcs főjegyző tjellemzőnek ítélték viszont a Kijózanodtam egészen. Most mi lesz? Otthagytam a véribe. társadalmi igények növekedé­sét: az olvasók számának gya­rapodását, a szakemberek tá­jékozódásának sokszínűségét. úrhoz mentem. Mondom neki, hogy agyonlőttem az Ángyán Pistát. Késsel támadt rám. Alig tudtam lekapni a puskát a vállomrú, hogy megelőzzem,* Nyitott maradt a helyi szol es véletlenül, nem célozva, Jgáitatás és a területi munka kozelru luttem. Meghalt. Ott ? helyes arányainak a kérdése, fekszik a somosi dombon. f .T , . ...... F Az értekezlet alaposan meg­^°+ kitárgyalt témája a minden táj­nem tudom, mit lehet itt ten­ni — mondja. Tanúk nem voltak. Az isten álgya meg a főjegyző urat, elintézte há­egységi igény kielégítésére al­kalmas, korszerű könyvállo­mány kialakítása volt. A könyvtárosok egyetértettek rom hód főd áráért, hogy sí - Jt/0'V'UVUDUJV . .. w*™™'** mán megúsztam a dógot, csak$abban’ hogy a konyvgyujteme- a puskát vették el. Hát így vót. Isten a tanúm, nem úgy akartam... — Ha az Ángyán Pista, mondjuk, magát ölte volna meg, Pista bácsi, milyen# Bizottságnak azt a fogalmazá- büntetést kapott volna? Nemjlsát, melyben a téves álláspon- voltak tanúk. # tok eloszlatására félreérthe­Az öreg fölemeli a fejét,£ teUenüi leszögezte, hogy »sok- szinte értetlenül mered rám.v oldalúan fejlett szocialista em- Recsegó hangon, -wi«—n<ber nem képzelhető el iroda­nyéknél figyelembe- kell venni a táj gazdasági és társadalmi átrétegeződése mellett a lakos­ság szellemi átalakulását is. Az értekezlet részvevői ömmel fogadták a Központi íör mergesen vágj« felém: — Fölakasztottak vön«! lom és művészet, szocialista kultúra nélkül«. Számos he- f lyen fordulatot hozhat a hatá- _ . r rozatnak az a tétele, mely a Pista bácsi, megnyugod-# gazdasági vezetők figyelmét hat, megbékélhet a világgal,? kulturális kötelezettségeikre a faluval, mindenkivel. Hi-J irányította. Ez ugyanis ki- szen azt, amit elmondott, azj mondta hogy még a gazdáiké­\ das erdekeire való hivatko- f zással sem engedhető meg f Holffrv/.nk kulturális «»1.1 áfásaira emberek is így tudták. (Folytatjuk.) Simon Józsefi .dolgozók kulturális ellátásának f a mellőzése. K. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents