Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-26 / 147. szám

Beléptek a tornászok és a tollaslabdázók Szünet volt a labdajáté­kokban. E sportágak verseny­zői pajtásaikkal és Kaposvár­ral ismerkedtek. Az úttörő­olimpia versenysorozata azon­ban. nem szünetelt. Tegnap két új sportág lépett be a sorba. Elkezdték a tornászok. Dél­előtt a leány I. osztályú csa­patbajnokság A kategóriájú versenyzői kezdték meg gya­korlataikat. A lányok nagy közönségsikert arattak külö­nösen a két külön klasszist képviselő csapat: a Dunaúj­városi Vasvári iskola és a derecskéiből debrecenivé vált együttes emelkedett ki a me­zőnyből. Jíyitány volt a tollaslabdá- zóknál is. Ügy fest, hogy az úttörő-olimpia sportágai közé bevont tollaslabdával egyelőre maguk a versenyzők is ismer­kednek. Mindenesetre dicsére­tes, hogy az úttörő fiatalok propagandistái lettek ennek az érdekes sportágnak, mely- { nek tömegei még -nincsenek. A labdajátékok szünete ter­mészetesen nem azt .jelentette, hogy néplelenek voltak a pá- i lyák. Noha a labdarúgókat a Vörös Hadsereg úti iskola pajtásai vendégül látták, több j együttes mégis módot talált ^ arra, hogy a döntő küzdel­mek előtt edzést tartson. Ha­sonló volt a helyzet a kézi- j labda-, röplabda- meg a ko- j sárlabdapáiyákon is. Ma döntő szakaszához ér- | kezik az úttörő-olimpia. Az utolsó két napon kapunk fe- } leletet arra, hogy a tabdajá- j tókok csapatversenyeiben kik | állhatnak fel a győzelmi do- I bogó legmagasabb' fokára. Azonkívül további sportolók csatlakoznak a társaikhoz, j Vadregényes környezetben in- | dúl a hajómodellezők verse- j nye, ahol mindjárt az első napon bajnofcavatásra is sor kerül. 1 Nehéz lesz túlszárnyalni A kaposvá­ri úttörő-olim­pián szerepelt atlétáknak ma •* már csak em­lék (remélhe­tően mara­dandó és szép emlék) a juV bileumi ver­seny. Az atlé.- ták kezdték, s leghamarabb ők is fejezték be, hogy átad­ják a helyüket a többi sport­ágnak. A ha­zautazott gye­rekek emlé­keznek, a szakemberek viszont máris készítik az at­létikai verse- senyek mérle­gét. A tizennégy számban baj­nokot avató versenyeken szinte minde­nütt kitettük magukért a pajtások. A Magyar Atlé­tikai Szövet­ség Kaposvá­ron járt veze­tői, a Bara­nyából és más megyékből el­jött versenybírók, no és az úttörősport országos és me­gyei vezetői, mind-mind na­gyon elégedetten nyugtázták a látottakat. A kaposvári atlétikai versenyek méltó folytatói az előző viadalok­nak. Pető Jancsi a Csurgói Általános Iskolából jött az úttörő-olimpia atlétikai versenyeire. Talán ő maga sem gondolta, hogy a végén ő lesz a megye legeredményesebb atlétája. A fantasztikus új olimpiai csúcsot elért Kán­tor György mögött a 3. lett kislabdahajítás- ban. »szigorú« versenybíróság diszkvaiiíikálta. Mert ilyen is akadt. Ami szintén előrehaladás: az ellenőrző bizottságok egyetlen, csalafintasággal sem találkoztak. Úttörőink eme rangos versenye tehát ma már nem az eredmények haj- A technikai feltételek meg- [ hászásának a színtere, ahol teremtése, a jó rendezés ter- I néhányan talán meg nem en- mészetszerű velejárója egy j gedett eszközökkel is megpró- olyan nagyszabású viadalnak, | bálnak sikert kicsikarni. A mint amilyen az úttörő-oUm- i kezdet kezdetén ez nem min- pia. A ragyogó kaposvári pá- ! dig így volt. A kaposvári lya, a mintaszerű rendezés felemlítése mind-mind csak példa tükrözi, hogy milyen helyes úton jár az úttörő át­ismétlése a különben elég szi­létika. gorú kritikus atlétavezetők szavainak. Egyetlen kifogás sem hangzott el, egyetlen óvás sem történt. Még azok sem protestáltak, akiknek versenyzőit vagy csapatait a A »sportágak királynőjénél* a mérleg elkészítésekor döntő ! a centiméterekben vagy má- j sód percekben mérhető ered- j meny. Ebben a vonatkozás- 1 ban maga helyett beszel a Esőben és eső után a kézilabdázók közt Új sportág: a tollaslabda A hétfői zivatar pillanat­nyi riadalmat okozott a kézi­labdázók körében. Amikor először esni kezdett és víz­tengerré vált a bitumenes pá­lya, a rendezők még csak ne­kiálltak lesöpörni a vizet. A Dunaújváros—Kiskunhalas fiúmérkőzést így sikerült be­fejezni. Azután mégis csak a biztos menedéket nyújtó eresz alá kellett húzódjon a Tán­csics Gimnázium udvarán szereplő versenyzőgárda. Szerencsére az idő megkö­nyörült a kézilabdázókon. So­mogyi berkekben bizony ár­gus szemekkel figyelik: mit hoz ebben a sportágban a döntő további része. A kapos­vári Gárdonyi Géza Általános Iskola fiúcsapatánál kicsit örülnek is az egynapos pihe­nőnek. Azt mondják: kellett ez a szünet, hogy rendezhes­sék a sorokat. Hiába, »fér­fias« sportág a kézilabdázás, még ha olyan kis fiúcskák is játsszák, mint amilyenek a kaposvári meg a más megye­beli pajtások. A pálya szélén összegyűlt szurkolók — nem minden lo­kálpatriotizmus nélkül — ter­mészetesen a hazai csapat esélyeit latolgatják. Arra kü­lönösen büszkék a kézilabda­barátok. hogy a góldobólista élén somogyi gyerek áll: Vá- radi Tibor, s könnyen lehet, hogy a torna »gólkirátya« lesz. Amikor délután a hivatalos mérkőzések már befejeződtek, elkészültek az eredménytáblá­zatok meg a góllövőlisták. A nézők azonban nem tágítot­tak. ugyanis még egy ráadás mérkőzésre is sor került. A kézilabdatornák velejárója, hogy összecsapnak az edzők meg a játékvezetők. Kapos­váron is így történt. Az iga­zolódott be, hogy a szakem­berek két tábora érti a 'mes­terségét. A bírók azt kérték: ne közöljük az eredményt. A pályán mindig a bíró­nak van igaza . .. Rázsó Pál. a Magyar Tollas­labda Szövetség főtitkára így mutatja be a tollaslabdát: — Ez. a sportág már több mint százéves múltra tekint vissza, s ennek is — mint még j jó néhánynak — Anglia volt a bölcsője. A magyar szövetség j 1967 óta működik, s már nem- ■ z.etközi tornákon is szerepel- I nek a válogatottak. I A különböző úttörőcsapatok­ban 1967-ben még csak 3332 lány és fiú tollaslabdázott, a múlt év végén számuk mái több mint 24 ezer volt. Ezzel a harminchat hivatalosan elis­mert sportág között a tollas- I labda a tizedik helyen van. i I Már ez is indokolta azt, hogy I—az idén először — szere­peljen az úttörő-olimpián. Kázsó Pál örömmel beszél ! erről. A tegnap kezdődött ver- i senyeken máris sok tehetsége) ] látott, aki majd egyszer — természetesen sok gyakorlás, I edzés és szakértő irányítás mellett — az utánpótlást biz- j tosítják. Az úttörő-olimpia kezdés ahhoz is, hogy a jövőben szer­vezetten foglalkozzanak ezzel £ korosztállyal. Ezért a szövet- I ség sokkal igktíva'oban figyel a gyerekekre, mint ez kötelessá- J ge lenne. Sajnos,a megyében i nincsen területi szövetség. Az első versenynapon 8 so­mogyi pajtások tehetségükről, ügyességükről adtak bizonysá­got. Hat csapat — a főváros válogatottja, Fejér, Heves, Pest, Szolnok és Somogy me­gye együttese — találkozott, s ma lesznek a csapatdöntők. Hogy a tollaslabda nem egy­szerű, erre a szabályok bonyo­lultságából is lehet következ­tetni. Ebből elég csak annyit megemlíteni, hogy például a versenybírók nagyon szigorúan ellenőrzik: a pálya szélét jelző fehér vonal az előírt négy cen- i timéíer vastag-e... Bemutatkozóit az ú,i sportág, a tollaslabda. Hermann Anikó (Somogy) és Gál Zsuzsa (Budapest) mérkőzött az első napon. Félidő a labdarúgóknál Még sok az az atlétákat kaposvári döntő, ahol gyakori volt az olimpiai csúcshullás. Danes Adrienne, Kántor György nevének említése csak újabb ismétlés. Mellet­tük. tucatnyi fiú és lány bizo­nyította rendkívüli adottsá­gait. Az külön öröm, hogy' olyan falvak, mint Taksony, Dunakiüti, vagy Ceglédbercel, Rábapaty meg Fábiánsebes- tvén, bajnokokat, ezüstérme­seket küldött a X. úttörő- olimpiára. A végkövetkeztetést meg­vonni nem a mi feladatunk. A szakemberek meg az út- törővezetők bizonyára megte­szik azt, már csak azért is, mert a magyar sport nem nélkülözheti az úttörő-olim­piákon feltűnő fiatal atlétá­kat. Kaposváron is többen voltak ilyenek. Éppen a sok nagyszerű versenyző miatt, nehéz lesz túlszárnyalni az atlétákat. Félidejéhez érkezett a lab­darúgók tornája. Kis- és nagy­pályán összesen 18 mérkőzést játszott a döntőbe jutott 12 csapat. Van hát látnivaló bő­ven. A kezdeti elfogódottság és lámpaláz lassan-lassan fölen­ged, és egyre jobb teljesít­ménnyel rukkolnak elő az első forduló után »leírt« együtte­sek. Nagypályán, egyben az egész mezőnyben egyetlen pontveszteség nélküli csapat maradt csupán, a debreceni ti­zenegy. Helyezésük nem vélet­len. ők rendelkeznek a leg­több — természetesen koruk­hoz mért — nagy / »játékos­egyéniséggel«. Jó benyomást keltettek első találkozójukon a szombathelyiek is, akik a deb­receniek legnagyobb vetélytár- sának ígérkeztek. De a keddi viharral együtt becsapott a villám! Az első két fordulóban gyengélkedő és nyeretlen Csurgó szó szerint '»ietakarí- totta« a vasiakat a játéktérről. Ezzel nagypályán teljesen nyílt lett a küzdelem a helye­zésekért. Még a kétpontos so­mogyiak is megpályázhatják a ! dobogó valamelyik fokát. Ehhez természetesen az szük­séges. hogy Hosszú, Jagarics és ; társai elhiggyék a tovább'ak- oan is. hogy a hétfőihez hason- I ló lelkes. odaadó játékkal mindenki legyőzhető. A látot­tak alapján a hátralévő Deb­recen—Szombathely mérkő­zés igazi »csemegének« ígérke- j zik, valószínűleg ez lesz hi­vatva eldönteni az első, bsly sorsát. . -'i ■ . ­Kispál.yá.^. -.iri' Jy'reH ' ek megy búd apóst] - fe n pécsi - ÜL', ttörólvel. A Fradi'.-, üllőivé' a \PMSC u|áúpÖftósára. ^pijiiő,'két : egy üttes' tornút mrycrft pérkezett Kaposvárra. Azután mii tör­tént? Az ismeretlen balassa­gyarmati gyerekek már az el­ső mérkőzésen letették »név­jegyüket--. Legyőzték a pécsie­ket. A baranyaiaknak mit volt mit tenniük, másnap a buda­pesti »hámánkatósok* legyőzé­sével vigasztalták magukat. De csak hétfőig. Ekkor ugyanis jött a feltámadt Balatonke- resztúr, és a pécsiek örülhettek a döntetlennek. Nosza, az el­lenlábas balassagyarmati és budapesti pajtások majdhogy­nem vállukon vitték le a ke- | resztúriakat a mérkőzés után. Örömük azonban tiszavirág életűnek bizonyult. Még ebben a fordulóban a gyár,..attaktól ‘Tyra csípett el egy pontot, • a budapestiek »baja - '4ÍX Baja, ők is »leixeltck«. C ...Nlfiil Hehat a küzdticrti. . Ili pnég' a 4. helyen tanyázó is 'bájholl lehel. Bízunk a keresz­túriak előrelépésében is.-akik épp az utolsó fordulóban bizo­nyították be, hogy többre ké­pesek. Két forduló van még hátra, i Sikereket és kudarcokat hozó forduló. De mi, akik a nézőté­ren szurkolunk ezekért a már ; kissé hozzánk nőtt gyerekekért, | csali sikerekről beszélhetünk. I Utánpótlásunk sikeréről. Kosárba tart a labda... Alaposan megtréfálta hétfőn az időjárás a kosárlabdasport j kedvelőit. Az eső után hiába j keresték a »colos« gyerekeket : a Berzsenyi iskola udvarán Pelszívta volna őket a nap? Nem voltak az úttörő-olim­pia programfüzetében megje- 1 lölt »menedéken«, a Munkácsy j Gimnázium fedett pályáján j sem. Akik Sherlock Holmeskénl ! végül is a nyomukba akadtak, j azok közül is sok csalódott, i Mert a tanítóképző tornater- j mébe csak tqrnacipőben lép- I hettek be. S ugyan ki hord I magánál a sportolókon kívül ilyet? Így csak azok jutottak be. ! akik »zsebre tudták dugni« a ] lábukat. A biztatás azonban így se maradt el, zengett a te­rem a »Hajrá!« kiáltásoktól. A kint szorultaknak evvel kel­lett beérniük. Voltak, akik nem tágítottak a helyszínről. A szü­netekig, amikor az eredmény­ről értesülhettek, az igazán jól megrendezett rajzkiáliitásban gyönyörködtek. beszélgettünk Péter György- gyei. a Somogy megyei Kosár­labda Szövetség elnökével, aki már akkor jóslásokba bocsát- I kozott. Egyetlen mérkőzés után megjelölte a favoritokat. A lányoknál a budapesti es a szarvasi csapatot emelte ki. A fiúk mezőnyéből a pécsiekre és a budapestiekre hívta fel a fi- í gyeimet. A verseny »félideje-i hez« érkezve megállapíthatjuk, j hogy a szakember kitűnően j tippelt. Igaz, van még idő, i »csak azért is!« alapon rácá- ! tolhatnak a gyerekek a papír- j formára. Például a kaposvári ! Tóth Lajos iskola fiúcsapata, j mely a hatpontos Pécs és Bu- j dapest mögött öt pontot gyűj­tött. Még nincs veszve semmi! | Igaz: a dobogó harmadik fo­kozatán állni sem lenne szé­gyen! A Tóth Lajos iskola leánycsapatának úgysem ter­mett sok babér eddig, bár sen­ki ellen nem lehet panasz; megtettek minden tőlük telhe­tőt, A rutintalanság érződik teljesítményükön. Tehát, jó néhány izgalmas csata van még hátra kosárlab­Eddig bevált a jóslat Még az első napi» versenyen dában. Hajrá, gyerekek! Komló cs Szarvas lányainak harca a kosár alatt. i

Next

/
Thumbnails
Contents