Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-19 / 141. szám
ja* íkéut lehet az, hogy egy |fj[ másfél órás filmből az ember jó negyven percet "Vjégigunatkozik, s mégis'.azzal a gondolattal áll fel a -.székből, hogy jó filmet látóit? lA negyven perc alatt szánté szék sornyi néző áll fel és vonul ká hangos dübörgéssel a moziból. Akik maradnak: maikacs érdeklődők vagy fiatalok, akik a sötétben inkább e.gynaás iránt érdeklődnek. Egy-egy vihogás hallatán legszívesebben odamordutoa az ember: •»Miért nincsenek csöndben, kérem, talán szórakozni járnak a moziba?« Furcsa paradoxon, ám lehet, hogy a nézők szeretnének már szórakozni is magyár filmen a moziban. De kár lenne elverni a port a rossz magyar filnwígjátékok miatt egy olyan filmrendezőn, aki ezúttal tényleg nem szórakoztató, hanem nagyon js gondolkodtató filmet csinált. Ezzel együtt persze fárasztó filmet, jóllehet a kettő összetalálkozása nem szükségszerű. Jgaz, a gondolkodás logikai műveletsorozata szellemi energiát használ el, itt azonban addigra fárad ki a' néző, amíg elj-ut ahhoz, hogy gondolkodjék a látottakon. Jó ideig unatkozva szemléli a képsort. Mi a baja tehát Maár Gyula Végül című filmjének? j Egy életűt befejező szakaszát jejző állomásán: a nyugdíjba menetel napjaiban ábrázolja egyik hősét. A másikat pedig éppen a pályára készülődés időszakában. Apáról és fiáról van szó: egy szelíd, szépen épített, okosan megoldott konfliktushelyzetről, amely azonban a film közepe felé lesz világos. Az expozíció túlságosan hosszú, VÉGÜL túlságosan meditativ, túlságosan intellektuális. Nehezen bírja ki a néző. Nem tudja hogy a monológokban előadott életbölcselet — életű- I lozófia? — elénk tárásával [ ironizáló szándéka van-e a redező-írónak, avagy a valló- mástétel vezeti tollát és ka- j meráját. Nem lehetett, nem sikerült I «párhuzamos életrajzot« szerkeszteni a filmen. Akkor lett' jó — és most már erről essék szó —, amikor a belső építkezés hangsúlya, a figyelem szinte teljes egészében az apára terelődött, ő köré épült a történet. Ki is ez az apa? Munkásember, akinek rósz- szül esik, hogy a nyugdíjkorhatár elérésével azonnal nyugdíjazzák. A felszabadulás utáni munkásigazgatók egyike volt, négy év után leváltották, azután egyre lejjebb került a hivatali ranglétrán, s mint balesetvédelmi felelősi küldték nyugdíjba. Csendes nyugalommal, mondhatni méltósággal viseli el az őt ért, a vele történt változásokat, de a tétlenség krónikus napokat hoz számára. Belső vívódása, a környezet ábrázolása, a vele kapcsolatos monológok azok, amelyeknél Maár Gyula remekelt. Annyi mondanivalója, annyi értelmes, világos célja van a rendezőnek, hogy innen már feszült figyelemmel követjük csak filmjét. Hogy tehetséges rendező, itt bizonyítja igazán. Képsorai, helyzetei, a színes filmek 1 ömegtermelésében a feketefehér képsor melletti makacs kitartása igen rokonszenvesek. Mintha Ingmar Berg- i man asszisztense lett volna — l például A nap vége készítésekor. Ugyanaz a lassú, szinte gerontológiai szaktanulmányokat sejtető filmrifcmus — amely az életritmus visszaadása egyben. A külső helyzetek közönyös köréépülése... Hosszan idézi a vonaton töltött éjszakát például, amikor az életerő különös megnyilvánulásával találkozik hőse Egyik férfi és női útitáirsa, alkalmi ismeretség után — azt hiszem, az ösztönösséget jobban kifejező szó e kapcsolatra — párzani kezdenek a fülkében... A férfi elalszik, észre sem veszi, hogy a lány leszáll, csak az öregember néz utána a hajnali szürkületben, amint a bakterháznyi kisúllo- másról csapzott an elindul a mezőben. V idékre utazik pihenni az öreg. Csuklós, elfojtani nem tudott zokogás hozza meg a katarzist számára, ott oldódik fel, testvére házának az udvarán; s csak akkor nyeli le könnyeit végleg, amikor elé teszik azt az arcképet, mely ereje teljében ábrázolja. Kemény hittel, élni akarással, tenni vágyással. A múlt is adhat erőt, nemcsak a jövő. Persze, ez is csak egy tanulság a filmből. Lehetetlen lenne valamennyit elsorolni most, talán tűi sok következtetésre is indít ez a film. Egy azonban még ide kívánkozik. Felelősséggel tartozunk egymás iránt, jóllehet egyre több a dolgunk a világban. Talán éppen ezért Tröszt Tibor Ülést tartott a megyei honismereti bizottság r mm r n i r Honismereti tábor Marcaliban Mikor fizetik e fölemelt családi pótlékot? SOKAN érdeklődnek a Me- [ gyei Társadalombiztosítási Igazgatóságnál a családi pótlék június 1-i fölemelésével kapcsolatban. Mint ismeretes, június 1-töl a kormány gyer- melcenként 100 forinttal fölemelte a kétgyermekes szülők családi pótlékát. Így a családi pótlék összege a munkaviszonyban álló dolgozóknál az eddigi havi 400 forintról 600 forintra, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknál pedig havi 300 forintról 500 forintra emelkedett. Ugyancsak ettől az időponttól havi 300 forintra egészítik ki a munka- viszonyban álló egygyermekes, egyedülálló szülő családi pótlékát is. A folyósító szervek hivatalból emelik a családi pótlék ősz- szegét, azt tehát nem kell külön kérni. Először a június végén vagy július elején esedékes • munkabér-végelszámolásokkal egy időben fizetik a fölemelt összegeket. Azok a családok, amelyek a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól kapják a családi pótlékot, először július 20-án kapják a magasabb összeget. Az összegszerű emelésen túl egyéb jogkiterjesztések is hatályba léptek. Sokszor szóvá tett hátrányos helyzetet szüntetett meg az a módosítás, amely szerint: ha mindkét szülő jogosult családi pótlékra, azt annak a jogán kell megállapítani, aki arra magasabb ősz- szegben jogosult. Eddig ugyanis általában az apa jogán kellett a családi pótlékot megállapítani. Ezáltal hátrányos helyzetbe kerültek azok a családok, ahol az apa tsz-tag volt, és az anya munkaviszonyban állt, mert a tsz-tagság után járó alacsonyabb családi pótlékot kapták. Június 1-e után a tsz-tag apa helyett a munkaviszonyban álló anya kérheti, hogy az ö jogán állapítsák meg a családi pótlékot. Így a család nem 500, hanem 600 forintot kap. Akinek lehetősége van a kedvezőbb összeg igénylésére. kérnie kell a munkahelyén működő társadalombiztosítási kifizetőhelytől, vagy a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól a családi pótlék megállapítását.' Természetesen közölni kell, hogy az apa korábban hol kapta a családi pótlékot. Az új szabályozás egy másik korábban kedvezőtlen korlátozást is megszüntetett. Eddig ugyanis akik özvegyi nyugdíjra és saját jogon öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra is jogosultak voltak, s a számukra kedvezőbb özvegyi nyugdíjat választották, családi pótlékot nem kaphattak. Most az új rendelkezés kimondja, hogy a szünetelő öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra hivatkozva kérhetik a nyugdíjfolyósító szervnél a családi pótlék megállapítását. Az utóbbi években a népgazdaság teherbíró képességével összhangban többször is volt családipótlék-emelés. 1972 januárjában a három- és több gyermekesek, valamint az egyedülállók kaptak gyermekenként 100—100 forint emelést. 1973-ban a tej és .tejtermékek áremelésének ellensúlyozására minden gyermek 50—50 forinttal több családi pótlékot kapott. A jelenlegi emelés megyénkben több mint 15 ezer, országosan pedig 475 ezer családot érint. ÁLLAMUNK kétszer annyi összeget fordít családi pótlékra az idén, mint 1970-ben, s a családipótlék-kiadás országosan meghaladja az 5,6 milliárd forintot. S. Gy. A Marcali Járási Művelődési Központban hétfő óta egy lelkes társaság arról tanácskozik, hogy — Juhász J László somogyszobi pedagó- | gus felszólalásából idézek — ! »a honismereti mozgalom mi- j ként segítheti a települések ] fejlődését.« A tömör megfo- I galmazás a részletkérdéseket [ugyan elfedi, de sejteti is: nem lehet egy mondatban megfogalmazni, ami annak az egyhetes tábornak a célja, amelyet a Somogy megyei Tanács művelődésügyi .osztálya, a Marcali Nagyközségi Tanács, a járási hivatal művelődésügyi osztálya és a Latinca Sándor Megyei Művelődési líözpont szervezésében a honismerettel foglalkozó, többségükben lelkes pedagógusok továbbképzésére állítottak programba. Tegnap a marcali honismereti táborban tartotta ülését a megyei honismereti bizottság. A szervezés egyidejűsége sem véletlen, hiszen olyan téma szerepelt a napirenden, amelyről a tanfolyam hallgatóinak is tudniuk kell. Hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulójára — országosan szinte egyedülállóan — Somogybán nagyarányú összeírást végeznek — erről tájékoztatta a részvevőket dr. Kanyar József, a megyei levéltár igazgatója. Bevezetőben dr. Kanyar József a honismereti mozgalom céljáról szólt röviden. Többek . között elmondta, hogy a mozgalom tevékenysége a közművelődés középpontjában áll. Ezután bemutatta a múltban készült összeírásokat jelezve, hogy fontos történelmi eseményekhez kapcsolódóan készültek ezek is. Ismeretes előttünk, hogy a XVIII. században Bél Mátyás végzett összeírást, 1780-ban II. József A német hadmérnökök ma is használható. —. ha csak komolyabb változás nem történt azóta a teiepüiésen — térképeket rajzoltak a somogyi fal- f vakról is. A megyei levéltárban megtalálhatók ezek a térképek. Széchenyi Ferenc, Marcali földesura 1813-ban, Pesti Frigyes 1864-ben készített összeírást, s folytathatnánk még a sort. — S most a kezünkben van a megyére vonatkozó új adatgyűjtő, melynek kitöltése még ebben az évben esedékes, hiszen a megyei fölszabadulási pályázat egyik »belépője« is ez lesz — mondta dr. Kanyar József. A községi adattárnak aalapját képezi majd az elkészült munka. A községek teljes összefogásával olyan pontos kimutatás készülhet így hazánk íölszabadulásának 30. évfordulójára, amely ösz- szegezi a településekre vonatkozó csaknem összes adatot. A majdani kutatónak nagy hasznot hozhat ez a felmérés, és nem utolsósorban azt a célt is szolgálhatja, hogy 2000-ig a terveket megalapozza. A tizenöt oldalas gyűjtőlap sok-sok kérdését most nem áll módunkban ismertetni, ellenben elmondhatjuk, hogy a politikai, gazdasági és természeti, kulturális, illetve a sportélet legfontosabb kérdéseire kaphatunk feleletet. A gyűjtőmunka fotódokumentálással párosul. Így megörökítésre várnak többek között az iskolák, orvosi rendelők, termelőszövetkezeti létesítmények, határrészek, az 1848 és a századforduló előtti épületek, valamint a mai lakóépületek. Juhász László somogyszobi pedagógus különösen örült a kezdeményezésnek. Elmondta, hogy Nagyatád városi ren[ dezése előtt már javasolta; i örökítsék meg a régi Nagy- i atádot. Miért? Hogy akár száz j év múlva is tudják, milyen volt itt régen az élet. Lelkes társaságról beszéltem a bevezetőben. Valóban j az. Élénk, pezsgő élet van a marcali honismereti tábor- j ban. A mintegy negyven részvevő tanul is, hiszen olyan előadásokat hallgatnak, mint A levéltári forráskutatás — Simonffy Emil, a Zala megyei Levéltár igazgatója beszélt erről; A műemlékvédelem Somogybán — Szabó Tünde építészmérnök előadásának a címe; A levéltár és az iskola kapcsolata — dr. \ Szili Ferenc tudományos munkatárs előadása, vagy And- rássy Antal témája: Noszlopy szerepe és tevékenysége az 1848—49-es forradalomban és a szabadságharcban. Az előadások szünetében beszélgettem a táborlakókkal. Jó hangulatukban arról a nemes munkáról vallottak, amelyet összefoglalva így mondunk: honismereti mozgalom. Kutatásaik eredményei büszkeséggel töltik el őket, szemük csillogása elárulja, hogy a mozgalommal élnek. Horányi Barna Bajor Gizi egykori lakásában Színészin űseuni Madárgyás: Egyik délután a Rippl- Rónai utcában sétáltam. Ahogy a dús lombú vadgesztenyefák alól továbbléptem, a hátam mögött furcsa hangra lettem figyelmes. Mintha valaki utánam dobott volna egy kavicsot. De nem járt az utcán senki. Amikor megfordultam, láttam, hogy itt bizony tragédia történt. Egy szépen fejlett, már jócskán tollasodó madárfióka hullott ki a fészekből, s hevert tehetetlenül a kemény aszfalton. A fejét nem is tudta fölemelni, csak á két lába mozgott, az is inkább rángatózva, s a szemét behunyta, mint a haldokló. A pusztulás látványa mindig megdöbbent bennünket, még egy madárfiókáé is. Egy perccel ezelőtt még ott iz- gett-mozgott a fészekben, erősen és keményen hadakozva testvéreivel a jobb falatért, melyet az anya fáradhatatlanul hord nekik a csőrében. S most már egy kis tollas, meleg hulla, sárga zsinórral szegett csőre be sem csukódik. Még meg sem kezdte az életet, s máris búcsúzik a fénytől, a bogaraktól, a széltől, amely könnyedén röpítette volna hűvös szárnyain sok éven át. Most már meg se mozdul. S ebben a pillanatban jöhetett haza az anyamadár, mert izgatott és panaszos csettegést hallottam a lombok közt. Biztosan tud öthatig számlálni, s rájött, hogy valamelyik gyermeke hiányzik, talán éppen a legkedvesebb. Szegény madár kétségbeesetten kezdett röpködni a fészek körül. Azután lejjebb szállt, s ott forgott, csattogott a ház ereszén, sebesen billegetve rozsdaszínű farkát. Egy kis kerti rozsdafarkú volt. i / Meglátott engem, de nem röppent el, hanem még inkább panaszkodni kezdett. Azt hitte talán szegény, hogy én segíthetek a baján. Izgatottan ugrált jobbra-balr a, hogy már csináljak valamit! Szegény kis rozsdafarkú! Én itt lent, a teremtés koronája, a mindenható ember éppen olyan tehetetlen vagyok, mint te ott fenn. Egy élet elszállt a kemény aszfalt ütésétől, s mi ketten csak fájó szívvel nézhetünk utána! Szívesen segítenék, ha tudnék, de már hiába tennénk vissza a kis tollast a fészekbe, nem nyitja ki többé, a szúnyogra éhes száját! Csöndben megfordultam, és elmentem. De még az utca végén is odahallottam a rozsdafarkú kétségbeesett cset- tegését. amely olyan volt, mint valami vad és furcsa gyászének a falornbok között. Ezt a kis történetet talán meg sem írtam volna, ha nem találkozom egy ismerős pedagógussal, aki egy hétéves, kis fekete szemű lányt vezetett a kezénél fogva az utcán. Néhány szót beszélgettünk. Az asszony elmondta, hogy a kislány állami gondozott, s igen jó tanuló, ő az osztály legjobb szavalója. — És a szülei? — , kérdeztem. Az asszony elintett a gyermektől öt lépésnyire, és suttogva mondta: — A szüleit ismerjük, sáj- nos mostanában már meg sem látogatják Ágit. Nem tőrödnek vele! — Szomorú! — Ilyenek is vannak1 Amikor elbúcsúztunk, eszembe jutott a kis rozsdafarkú a maga nagy bánatával. Hogy örült volna, ha a kis kihullott fióka egészségesen visszakerül a fészekbe. Igen, a rozsdafarkú is egy szülő, és Áginak a szülei is azok. Legalábbis elnevezés szerint. De vajon melyik inkább az? Tari Járna* Az ország i igen érdekes j és a maga ne- [ mében párat- ! lan múzeumi i kiállítása Budapesten, a I XII. kér., Stromfeld Aurél út 16. sz. villában, Ba- \ jor Gizi egykori í lakásában található. Itt három nagy hírű művésznő, a névadó, vala- ! mint Jászai \ Mari és Már- I kas Emilia em- I lékét 1952. feb- [ ruár 12-én állandó kiállítással örökítették meg. Azóta látogatók tízezrei zarándokoltak el — emlékezve a színpad felejthetetlen művésznőire. A közelmúltban színészeink között mozgalom indult 3 kiállítás kibővítésére és föl- frissítésére. A lelkes szervező és irányító munkát Gobbi Hilda vállalta magára. A szorgalmas kutató- és gyűjtőmunka eredményeként május 26-a óta újra fogadja a látogatókat a múzeum. A régi kiállításból megmaradt Jászai Mari és Márkus Emilia emlékszobája. A Bajor Gizi-emlékszóbába vezető átjáró részt a régi Nemzeti Színház két neves művészének, Pethes Imrének és Kiss Irénnek az emléktárgyaival egészítették ki. (Az idősebbek máig emlegetik Pethes, Cyrano-ala- kítását és Kiss Irén több nagy komikus szerepét.) A Bajor Gizi-emlékmúzeumban minden tárgy és bútor a nagy mű vésznő keze nyomát őrzi. Min den az ő elrendezése, szerint maradt ránk. A Bajor Gizi-emlékszobához csatlakozik a fölszabadult lakásrósz, mellyel a kiállítást a rendezők bővítették. Itt olyan nevekkel találkozhat az érdeklődő, mint Somlay Artur, Uray Tivadar, Tímár József, Ódry Árpád, Csortos Gyula, Törzs Jenő. (Igen érdekes emlék a művészek által oly gyakran látogatott, régi New York kávéház egy asztala, széke és lámpája, vagy a régi Nemzeti Színházból a díszpáholy egy támlásszék.) A kiállításban minden tárgynak lelke és fölemelő hangulata, van. Felejthetetlen Ódry A Vígszínház 1932-es előadása. Bruckner: Angliai Erzsébet. Rajnai Gábor és Gomba- szögi Frida. íróasztala, rajta a dedikált könyvek, szerepek, kisebb használati tárgyak sora. Csortos Gyulát karosszéke, pecsétgyűrűje, kitüntetése és a Liliom híres csíkos trikója idézi. Sok szép festmény is bekerült a múzeumba, híres színészek híres szerepeiről. Hogy csak néhányat említsünk: Bartos Gyuláról Karácsonyi Géza szobra, Hegedűs Gyula portréja, melyet Karvaly József készített, vagy Törzs Éva pasz- tellje apjáról. A kibővített részben további 12 neves művésznek (köztük Rózsahegyi Kálmánnak, Jávor Pálnak, a Gázon—Berky házaspárnak) kedves használati tárgyait, emlékeit; híres szerepek képeit látjuk. Megtaláljuk Gombaszögi ízlése [ Frida színpadi ékszereit, apróságait, leveleit. Tőkés Anna Gertrudis-jelmeze, és a Lato- bér Kálmánról készített Kisfalud! Strobl-portré is felejthetetlen látnivaló. Külön hangulatot ad. és a külföldi látogatóknak is újszerű, hogy magnetofonról mindazoknak a művészeknek a hangja megszólaltatható, akikre a Bajor Gizi Színészmúzeum szép és modern, újjárendezett kiállítása emlékezik. D. B. Somogyi Néplap i
