Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-18 / 140. szám
Ai NB l'<i-ban ft j r Véiütfiiil a bair.sk, Siófok a második ! Életmentők I T r ~ ■ Osztályozót játszhat a K. Vasas helyét és GÉx WB EH Délnyugati csoportjában is vasárnap volt a2 évzárás. A befejező forduló- bam rangadóra került sor. Az éllovas Véménd a Siófoki Bányászt látta vendégül. A két vezető csapat nem bírt egymással. A döntetlen viszont azt jelentette, hogy az újonc Véménd lett a csoport bajnoka. Ez persze nem sokat jelent, mert a 2. helyezett Siófok és a 3. helyen végző Szigetvár ugyanúgy tagja marad az újjászervezett NB Hl-mak, mint a bajnok. A 4—6. helyezettek osztályozó mérkőzésen harcolhatják kd az NB III-as jogot, A K. Vasas fiazai győzelmével bebiztosította 6. azt, hogy a komáromi csoportban küzdjön június 26 —28-—30-án az NB Ill-ban maradásért. A somogyi rangadón a Barcsi SC nyert. Ezzel a Dráva menti járás székhely csapata a 8. helyen zárta a bajnokságot Ha marad az eredeti kiírás, ez előkelő helyezés lenne, és Nagyatád sem esett volna ki. De a feltételek megváltoztak. Jövőre Barcs is, Nagyatád is, * Somogy megyei bajnokságban küzd majd, hogy colja a visz- szajutást a Nemzett Bajnokság III. osztályába. zsahegyi Rotthoz továbbított, aki óriási erővel lőtt Málics kapujába. 3:0. 40. perc: Bihari—Bujtor ossz játék után az utóbbi 12 méterről szépített. 3:1. 71. perc: Bihari a bal oldalon tört előre, szöglet árán szerelték. A beívelt sarokrúgás után ugyanő lőtt a hálóba. 3:2. 75. perc: Soós a balszélen száguldott el, a 16-os oldalvonaláról váratlanul lövésre szánta magát, s a labda a hosszú sarokban kötött ki. 3:3. Élvezetes, szép, s mint az eredmény alakulása mutatja, változatos mérkőzést hozott a rangadó. Kezdetben úgy tűnt, , .. _ ____ _ . . -- . . _ _ Az »üreg« Herbei k lhar- fiatalos szívvel küzdött búcsúmérkőzésén, a K. Vasas—Szekszárd találkozón. A mérkőzés kezdete előtt a Vasas egy kis ünnepség keretében búcsúztatta az aktiv labdarúgást abbahagyó csapatkapitányát. A mérkőzésen Herbei — mint felvételünk is ábrázolja — megmutatta a fiataloknak, hogyan kell küzdeni, tgy szorongatták őt, amikor áttörte a szabálytalankodó védők gyűrűjét, és berúgta a búcsúgólját. Véménd-Siófok 3:3 (3:1) Véménd. 2000 néző. V.: Mátvus. Véménd: Doszpod — Müller, Kott, Dárdai, Kajtár, Törjék, Rózsahegyi, Szabó, Forrai, Fiochsz, Barta. Edző: Szőke József. Siófok: Málics — Ricdl, Szilágyi, Babán, Kékesi, Horváth, Johan, Bujtor, Bihari, Sóós, Vass Z. (Dróth). Edző: Papp Gyula. 8. perc: A leálló siófoki védők mellett (aikik lest reklamáltak) Szabó zavartalanul lőtt a jobb alsó sarokba. 1:0. 12. perc: A körülxnényes- lcedő siófoki hátvédek mellett Rózsahegyi is a hálóba talált, 2:0. 21. perc: A 16-os vonaláról közvetlen szabadrúgást végezhették el a hazaiak. Róf hogy a véméndi csapat biztosan nyer. Azután a siófokiak | nemcsak egyenlítettek, hanem a hajrában akár a győzelmet : is megszerezhették volna. . összességében igazságos dön- j tétlen született, amellyel ter- ! mészetesen a véméndiek voltak elégedettebbek, hisz ez az j ő bajnokságukat jelentette. K. Vasas-Szekszárd 3:1 (2:0) Kaposvár, 500 néző. V.; Schneider. Kaposvár: Ráez — Ernyes, Pataki, Túli, Matán, Poór, Fülöp, Küher, Herbei, Burcsa II., Laczko- vios. Edző: Csanda István. Szekszárd: Rcss — Hunyadvári, Tam, Fnsz, Bognár, Lerch (Vcsztergombi), Paróczai, Fonyódi, Dobos, Fiáth (Fekete), Szabadi. Edző: Becze István. 17. perc: Laczkovics a jobb oldalon futott, ei, az ötös magasságából ravasz, csavart lövést küldött a kapura, s az a hosszü sarokban kötött ki. 1:0. 32. perc: Fülöp—Laczkovics támadás gördült a pályán, a szélső középre adott, és Herbei búcsúmérkőzésén a hálóba bombázott. 2:0. 46. perc: Pillanatnyi rövid- ! zárlat keletkezett a kaposvári 1 védelemben, és Szabadi a ; jobbösszekötő helyéről berúgta a szépítő gólt. 2:1. 1 83. perc: Laczkovics egyéni játék után beállította a végeredményt. 3:1. Minthogy a találkozó csak a Vasas számára volt nagy jelentőségű (a 6. hely sorsa függött ettől), így az összecsapáson a Vasas játszott idegesebben. Ennek ellenére végig jobban futballozott a kaposvári csapat, amely helyzetei alapján nagyobb arányban is győzhetett volna. Igaz, hogy a Vasas kapuját Rácz időnként nagyszerű védése mentette csak meg a további szekszárdi góloktól. Jók: Rácz„ Matán, Herbei, Laczkovics, illetve: Paróczai, Fonyódi, Szabadi, Barcs-Nagyatád i 2:1 (1:0) Barcs, 400 néző. V.: Szőke. Barcs: Piros — Pintér (Börcsök), Dóczi, Karsai, Kiss, Tóth, Winkler, Gulyás, Bencsik, Hoffer, Por- rogi. Edző: Mayer Gyöj^y. Nagyatád: Márkus — KrezsáK, Kampf, Deák, Varga, Oláh, Zákányi (Ba- zsó), Bicsáki, Segesdi, Molnár. Edző: Bicsáki Sándor. 16. perc: Kiss—Gulyás volt a labda útja, s az utóbbi a hálóba lőtt. 1:0. 20. perc: Nagyatádi támadás végén Bicsáki került jó helyzetbe és kiegyenlített. 1:1. 70. perc: Karsai lefejelte a | labdát a 16-osnál, ott termett Bencsik, aki 7 méterről a hálóba lőtt. 2:1. Végig közepes színvonalú mérkőzést hozott a somogyi rangadó, amelyen a barcsi csapat volt a többet irányító. Az atádiakat csak jól védő kapusuk mentette meg a súlyosabb vereségtől. Jók: Pintér, Kiss, Tóth, Gulyást Bencsik, illetve: Márkus, Bicsáki, Segesdi. További eredmények: Báta- szék—PEAC 3:2, Nagymá- nycik—Szigetvár 3:3, Mohács— Steinmetz 2:1, Mezőfalva— Paks 4:0, PBTC—P. Porcelán 5:1. Június 9-én, vasárnap történt ... Késő délutánra járt az idő, s viharos szél korbácsolta a Balaton vizét. A Csongor, a Balatonboglár és Révfülöp között közlekedő menetrendszerű hajó utasokkal a fedélzetén indulásra várt. Most az utasok még hiányoznak, helyüket a személyzet: Tóth Imre hajóvezető, Farkas József kormányos. Károlyi János üzemvezető. Pinizsi Miklós gépkezelő és Marczi Árpád matróz foglalják el. Röviden ismertetik, mi is zavarta meg útjukat, nem sokkal indulás után: — Viharos. 80—90 kilométeres óránkénti sebességű szelet jeleztek, kérdéses volt az indulásunk. A szél sebessége azonban ennek jóval alatta maradt, valamivel meghaladta az óránkénti 60 kilométert, A mólón túl, mintegy két kilométerre a kikötőtől erősen hánykolódó, utasokkal teli vitorlásra figyeltünk fel, majd arra. hogy a vitorlás eltűnt. Tudtuk, baj történt, s nyomban keresni kezdtük a vitorlást és utasait. Sejtelmünk valóra vált: a vitorlás felborult, utasai az oldalán ültek, kapaszkodtak és segítségért kiabáltak. A Csongor szélbe állt, repült a dobókötél, s a hajó személyzete egymás után húzta fel a hajóra a hideg víztől és a félelemtől, vacogó fiatalokat : Szilágyi Dezsőt., Spctt Ernőt, és két pécsi ismerősükét. Az átázott, fázó fiatalokat nyomban a meleg gépházba kísérték, maid partra tették, s a hajó folytatta útját, vitte utasait Révfülöpre. Tóth Imre és Farkas Károly régi hajósok, sok bajba került embert mentettek már ki a Balatonból, s nagyon sok felelőtlenséggel, tragédiával találkoztak. Ezt az esetet is a felelőtlenség idézte elő. A vitorlás vezetője alaposan ismeri a Balaton szeszélyességét, hiszen a part közelében nőtt fel. Mégis nekivágott a viharos tónak, hogy Révfülöpről Balatonboglárra menjen, önmaga és, utasai életéi is kockára téve. — Bizony, ha akkor valamivel erősebb a szél, s az indulás elmarad, vagy csak később indulnak, ki tudja, milyen tragédia történik? — mondja a hajó vezetője, aki sokáig a mentőszolgálatnál dolgozott. Ez a véleménye Farkas József kormányosnak is, aki társai közül a legrégebben. 1957-től dolgozik a balatoni hajózásnál. Szerencsére nem történt baleset. Ez a példa mégis figyelmeztető legyen mindazok számára, akik a Balatonon csónakba ülnek, vitorlásra szállnak. A Csongor hajónaplójába 1974. június 9-én ez a rövid bejegyzés került: — Kimentettünk a vízből egy felborult vitorlást és négy utasát... Sz. I,. Tanévzáró Nagybajomban Versben, prózában — a szülőföldről Zeng a ballagási ének, búcsúzó nyolcadikosok járják végig az iskolapankot, kisdobosok szorongatják kezükben a virágot, és mindenkinek csillog a szeme. A végzősök a falusi iskolától búcsúznak, ilyenkor sok diákbúcsút tartottak a hét végén, az általános iskolákban. Vasárnap rendhagyó tanévzáró ünnepségen vettünk részt Nagybajomban. Hogy miért volt rendhagyó? Mert nemcsak a tanévet zárták be, hanem ünnepi külsőséggel — szülök, községi vezetők jelenlétében — megemlékeztek a község szülöttéről, Gyergya i j Albertról, és az általa adományozott alapítvány szabá- j lyainak megfelelően sor került a pályadíjak kiosztására is. f ~S kinek tartoznék több hálával, mint szülőfalumnak és anyámnak« — hirdette a felirat az emelvény fölött, s idézte Gyergyai szavait az alapítványt ismertető Bállá Lőrinc iskolaigazgató is. Mint ismeretes, tízezer forintot adományozott Gyergyai Albert a szülőfalu iskolájának, hogy fordítsák azt a tehetséges, irodalomban ígéretesen szárnyat bontogató iskolások támogatására. Amikor kidolgozták az alapítvány szabályait, úgy döntöttek, hogy a tanévzáró legyen ezentúl ez az esemény, ahol a pályázó diákok legjobbjai átvehetik a díjakat. Bállá Lőrinc igazgató elmondta, hogy több mint harminc pályamű érkezett — témájuk az édesanya, a szülő szeretete és szülőföldhöz kapcsolódó vonzalom. A pályaművek közül nyolcat díjaztak — négy verset és négy prózát. A siker szép élményét adta a gyermekeknek ez a nap — az ünnepségen egyébként is rendkívül sok könyvet osztottak ki, a könyvtár a jól olvasó gyerekeket külön is jutalmazta —, a pályadíjasok pedig a szülők és vendégek előtt olvashatták fel müveiket. A. Szukoncev Párbeszéd a kocsiról — No, hogy tetszik a járgányom? Elegáns, mi? — Mikor szerezted? — Fél éve. Nem számítva a várakozási időt. Egyébként parancsolj ... — Csak arra lennék kiváncsi, hogy a segédfényszóró régen tönkrement? ~® Ja, ez érdekel? Hát kérlek azt valamelyik hülye verte be ... De ettől eltekintve remélem van fogalmad arról, mit jelent az, amikor szombatonként kikocsizok az erdőbe? Ah, levegő, kérlek, levegő! ... Káprázatos'. — Mi az, tönkrement a belső gumid? — Három nappal ezelőtt valaki véletlenül kinyitotta a csomagtartót, és elemelte a pótgumit... Ám ettől függetlenül kérlek, a levegő, az az áhított isteni tiszta levegő! __ E n mondom neked, ilyenkor kenyérre lehetne kenni! Madárdal kérlek, csupa madárdal minden ... Fű! Fa! Virágok! Óh, kész áldás egy kocsi... — Miért nem építesz garázst? — Tudod, még tavaly feliratkoztam garázsügyben. Az egész dolog Szerpuhov kezébe került. Állítólag már készül a terv ... Te, azt mondják, rengeteg gombát lehet szedni... — Ma vasárnap van. Miért nem mégy valahová? — Nem, ma nem érek rá. Vityka megígérte, hogy hoz egy védőgyűrűt, ha kap .. ..Te, ide figyelj, elmehetünk ide- oda, sőt még az Okára is sügért fogni. — Már voltál az Okán? — Még nem, de minden előttem áll. — A nyúlt vasárnap láttam, hogy igyekeztél valahová. — Ja, műszaki vizsgán voltam. — Es aztán onnan hová mentél? — Hát egy vontató segítségével bemelegítettem. De ettől eltekintve az Okán én feltétlenül... — Mi szükség volt arra a vontatóra? — Hát tudod, valamelyik tökfej hanyagságból az úton hagyta a dömperét, de én nem vetnem észre, izóval... — És? — És a sárhányóm az kissé összenyomódott. — Mire te? ... — Hát a hűtő az ugyebár azóta ereszt, de jön Vityka, és megnézi... — Aha... És mi az ott a hátsó ülésen? Kispárna és paplan? — Kérlek, néha-néha úgy elmereng az ember, hogy mindenről megfeledkezik, és ugye, ilyenkor kint alszik a kocsiban. Ám kora reggel, amikor átsuhan a városon!... Levegő!... Tisztaság!... — Aha, és miért ilyen koszos a járgányod? Megmoshatnád. — Mikor lenne nekem időm arra? Majd most, ha kimegyek az Okához, megmosom a folyóban. Ah, micsoda gyönyörűség! ... — Szólj a feleségednek, majd az is segít. — Hát tudod, az asszony elhagyott ... — Hogyhogy? — Pontosabban én'hagytam ott őt... Ide figyelj! Nem vennéd meg ezt a kocsit? Jutányos áron adnám ... — De kérlek, nekem eszem ágában sincs kocsit venni. — Barátom, nagyon olcsón adnám ... — Bocsáss meg, de... — Használd egészséggel! O, micsoda gyönyörűség az, amikor a természet lágy ölén ... A levegő, barátom... A levegő ... És a madárdal... Fordította; Barste Rozália Televízió és betonkeverő Mit kölcsönzünk a nyáron? Amikor megkérdeztem a kaposvári kölcsönzőboltban, mit kölcsönzünk nyáron, megnyugodtam. Olyan ember nem akadt, aki olajkályhát vitt volna. A hurkatöltőnek sincs itt az ideje, majd októberben, mikor villan a kés, visít a malac. Kinéztem az ablakon, és arra is rájöttem, hogy derűlátók vagyunk. Majdnem hava- j zik, de a sátornak, a gumi- | matracnak nagy a keletje. A ' hölgyek között senkin sincsenek fölösleges kilók, a »Csini« masszírozógép nem kelti föl érdeklődésüket. — Kik jönnek önökhöz, van-e tipikus ►’■kölcsönzőkorosztály?-« — kérdeztem Kovács Jenőné üzletvezetőt. — Az egészen kicsiktől az öregekig mindenki visz valamit. Nagyon sok szülő vesz kölcsön gyermekkocsit. így olcsóbb, mintha megvásárolnák, és mikor már nem kell, akkor sincs gond, hogy kinek adják el, mennyit vesztenek rajta. Vannak nyugdíjasaink, akik nem tudnak tv-t, rádiót vénni, így, amikor valami érdekes sorozat jön, hozzánk fordulnak. — Olyan dolgokat, amelyek csak egyszer kellenek az embernek, sokan kölcsönöznek? — Nyár van, ha jó idő, | sokan csinosítják lakásukat. A | csináld magad mozgalom fel- | lendíti forgalmunkat, mindenki maga csiszol parkettát, fest, mázol; tőlünk viszik a csiszológépet, az ecsetet, a festőhengert. Igen olcsók az edények, sok új házas a kölcsönzőtől ve- i szi a lagzd kellékeit, a lábo- j sokat, az evőeszközöket. A | családi alapon építkezők be- j tdnkeverőt is bérelhetnek. — Törzsvendégeik vannak? — Sokan. Van, akinek még a nevét is tudjuk. Behozzák a rádiót, másik héten újra viszik. Hétvégeken sokan rendj szeresen beállítanak kempingfölszerelésért. — Fura dolgokat kérnek-e? — Volt, aki ágytálat akart | vinni. Kértek már csörlőt, ku- [ koricamorzsolót. Egy fiatalember tengeralattjárót szeretett volna, persze ez amolyan diákcsíny. Vicces vendég mindig akad. Kérnek gyerekkocsit babával; megkérdezik; hogy a masszírozóhoz a reklámon levő hölgyet is adjuk-e? Kölcsönzőkedvünket mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy tavaly másfél milliós forgalmat bonyolított le a bolt. Idei tervük ennél is nagyobb, előreláthatólag teljesíteni tudják. K P. A gyermekek körében széles visszhangra talált, a pályázat. A toll forgató diákok közül különösen Ivánpsics Ilona, Matyók Katalin, Somogyi János, Pálfi Mária. Simon Györgyi, Breják Ferenc, Sípos István és Ámon Ibolya tett ki magáért. Valódi boldogság — ezt adta pályamunkája elmének Iváncsics Ilona. Írása jól szerkesztett, színes elbeszélés Az aratás pillanatait és fárasztó napjait ötvözi eggyé »Néztem,, ahogy apám meg- suhogiáija a kaszáját, s a bu- zakalássok mintha csak jelszóra cselekednének, egyszerre hajtják meg fejüket előtte.. Később azt is észrevettem, hogy édesapám fáradni kezd. s kissé nehézkesen köti kévébe a búzát. Ügy néztem u két embert, mintha még sohasem láttam volna őket dől gozni. S ahogy így figyeltem mozdulataikat, valamiféle öntudat ébredt fel bennem. Rádöbbentem, hogy ők csakis azért dolgoznál:, verejtékeznek, hogy nekem jobb legyen.« A gyermeklíra szép példázata Sípos István verse. Így kezdi: Túl az erdőn, túl a réten, Somogyország közepén. Van valahol egy kis ház, Nagybajomi kicsi ház ... Simon Györgyi riportot irt, I tömör lényegreiátással mutat- } ta be újjáépülő utcájukat, me- | lyet a faluban Söprűsnek neveznek. í A gyerekek öröménél talán a szülőké volt csak nagyobb. | A hetedikes Somogyi Jancsit a nagyanyja neveli. Ű mond- j ta: — Tudja lelkem, ez a Jan- I esi olyan gyerek, hogy csak leül az asztalhoz és azt mondja: most, édösmamám, hagyjon engem, mert költők valamit. Osxtán csak ül, ül és ír... | Szegénynek meghalt az any- i ja, én házasítottam ki a két | testvérét is. De ezt is én ne- I velem. Mert nem köll ennek j a gyérüknek semmi más, csak ' a könyv... Meg a könyv. . Igen, a könyv. Az ►►édös- j mama« egy kissé csodálkozik j is Jancsi könyvszerető ked- j vén. Pedig ez a kedv az, [ amely közel sodorja a fiút a versíráshoz. Somogyi Jancsi, a Gyergyai-pályázat egyik díjasa, Fenyvesre és Zánkárá készül táborba. A nyár, úgy vélem, neki is. meg a többi irodalomszerető bajomi gyereknek is új élményeket, új írásokat ígér. T. T. Somogyi Néplap i
