Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-15 / 138. szám
1 /' Nem , . sületlen a Látogatás az épülő kaposvári kenyérgyárban Beállítják a vezérlőszekrényt. JÓ Ütemben halad a kaposvári kenyérgyár építése. Hétfőnként összeül a Sütőipari Vállalat központjában a »stáb«, az építést irányító csoport, hogy hat napra előre összehangolja az egyes részterületek munkáit. Mert a gyár saját beruházásban épül, a vállalat műszaki kollektívája elvállalta a beruházói tevékenységgel járó feladatokat. Ez a munka számukra többé-ke- vésbé új, jól oda kell hát figyelni. Az igazgató, Talpai János külföldi üzletemberekkel tárgyai, kemény alkudozások folynak, hiszen nem olyan könnyű megegyezni a szállítandó gépek árában, s a garanciális és szállítási határidőkben. Lenn a hatalmas, üzemcsarnokban szinte elvesz a két automata kemence ezüst teste. Az építők már végeztek a1 falak és a födémszerkezet munkáival, ami még hátravan, azt úgy Jfjifjúk:, bel^ő szerelés. A mozaiklap az Í500 négyzetméternyi nagy csarnoknak csak mintegy harmadán van lerakva, de a gépek helyét már ponj próbáján is tosan jelzi a süpdisznó tüskéihez hasonlóan előreme- redő kábelerdő. A két osztrák Prohaska kemence mellett néhány szerelő buzgóiko- dik; az automata vezérlő- szekrény beállítása folyik. A munka jó ütemezésére jellemző: szinte együtt végzik az építő- és a szerelömun- kát. A két kemence hideg- túlvannak már, nagyszerűen üzemeltek. A hatalmas csarnok komor csendjét tappogó lábak zaja, gyors bestéd töri meg; nyugatnémet üzletemberek éviekéinek át az építkezést körülölelő nagy sáron. A főmérnökkel, Perjési Ferenccel tárgyalnak arról, hogy hova kerül az a hat óriási acélsiló, amelyben majd egyenként ötven tonna lisztet tudnak tárolni. Az épülő gyár dolga azonban nemcsak az irányíts műszaki kollektívát foglalkoztatja. A városban dolgozó pékek között is-erősen szóbeszéd tárgya. Hallották, tudják, hogy az új létesítmény automatizáltsága magas színvonalú lesz, s tudják azt is, hogy a kemencék ontani fogják majd a friss kenyeret és péksüteményt. A munkásokban váratlanul egy kis »félsz« vert tanyát. »Mi lesz, nem küldenek-e el bennünket?« — kérdezték néhá- nyan, s akik nem is mondták, azok is gondolkodóba estek. A dolog nem ilyen egyszerű. Végezzünk egy rövid számítást! A kaposvári összes üzernA GTE titkárainak tanácskozása Szorosabb kapcsolatot az üzemekkel! csoport jelenlegi kapacitása 47 ] tonna kenyér két műszak alatt. Ha elkészül az új gyár, | ez a szám körülbelül 70 tonnára növekedhet. A mostani napi 90—100 ezer (hétvégeken 110—120 ezer) süteményt a gyár egyedül elkészíti, sőt még ennél lényegesen több kifli és zsemle sütésére is alkalmas. Nyilvánvaló, , hogy egy-két korszerűtlen, minőségi terméket gyártani képtelen kis üzemet meg fognak szüntetni. Az új gyár — pusztán technikai- téchnológiai szempontból nézve — megindít egy erőteljes korszerűsödési folyamatot, s átrendezi a vállalat szervezetét. Emberi oldalról jogosnak látszik a kérdés: de mi lesz velünk? Legföljebb az, hogy köny- nyebb lesz a munkájuk. Sző- nyi Lajos termelési osztályvezetőtől hallottam: már most részletesen elemzik, hogy a gyár mennyiben alakíthatja át a vállalat hagyományos termékszerkezetét, és e változásokban milyen szerepet kapnak a dolgozók. (Mert ez a kettő szorosan összefügg.) A dolog úgy áll, hogy az új gyár mennyiségi szempontjából jelentős terhet vesz le vállaik- ról: termelékeny gépei és kemencéi úgy készítenek elegendő pékárut, hogy — és ezt a miskolci és a szegedi tapasztalaitok is alátámasztják — azok minősége, ellen sem lehet majd kifogás. Ezzel fokozottabban megteremtődik a feltétele a kínálat lényeges javításának. A pékek több olyan finom pékárut tudnak készíteni, amilyet ma még csak ritkán látunk az üzletekben, mert munkájuk nagy részét az alapvető, ellátás biztosítása teszi ki. Szö- nyi Lajos sámításai szerint a jelenlegi munkaerő talán nem. is lesz elég ahhoz, hogy e szép terveket valóra váltsa. Vessünk egy tervekre is. A pillantást a> pauszpapírra rajzolt elképzelések jelentékeny része már megvalósult, de hogy valóban mit tud majd a gyár, az még csak papíron látható. Balaskó Ferenc, az építkezések szervező mérnöke tájékoztat bennünket. Kitűnik, hogy a gyár meglepő gyorsasággal épül: az első kapavágást tavaly ősszel tették, s az idén decemberben talán már a próbaüzem is megkezdődhet. A valamivel több mint 2000 négyzetméter alap- területű gyár csarnokában három gyártóvonal épül: az egyiken kenyeret, a másikon süteményt, a harmadikon tetszés szerint bármit, de a tervek szerint finom pékárut készítenek. A tésztavezetés folyamatos, és teljesen automatizált az első két vonalon, a pékek munkája csak az lesz, hogy a csöveken áramló tészta útját a vezérlő- szekrénynél figyelemmel kísérjék. Az automatika mellett külön rendszer biztosítja a kézi vezérlést arra az esetre, ha a precíz gépsor felmondaná a szolgálatot. A kenyér lengyel, a sütemény osztrák gyártmányú kemencében sül majd. Az országban a kaposvári lesz az első gyár, amelyben egy vonalon — egy szellemes szerkezet beállításával — készülhet a kifli és a zsemle. A kemencék olyan korszerűek, hogy a sütésnek minden fázisa ellenőrizhető, és tetszés szerint befolyásolható. (Nem maradhat tehát lapos, sületlen a kenyér.) A sütőipar egy régi panaszát is orvosolják az új gyár tervezői : megfelelő raktártérfogat lesz az üzemben, ahol konténerekben zsúfoltság nélkül pihen, »érik« ropogóssá az áru. így korszerűbbé válhat a szállítás IS. ;i , Az új kenyérgyár 60 millió forintba kerül. Megéri ? Az előjelek biztatók. De a végső választ csak egy-két év múlva adhatjuk meg. Cs. T.-A 13 ezer tagot számláló Gépipari Tudományos Egyesület ebben az évben ünnepelte alapításának 25. évfordulóját. A jubileumi felkészülés kapcsán megrendezett gépipari hónap eseményeit értékelik azon a kétnapos országos titkári értekezleten,, amely tegnap kezdődött Kaposváron. Kuti Lajos főtitkár* a Szerszámgépipari Művek vezérigazgatója egyebek mellett elmondta, hogy e rendezvények során helyi és regionális iparpolitikai, műszaki; kérdésekkel foglalkoztak a | taggyűléseken. E témák kap csán sok szó esett az üzem-, és munkaszervezés korszerűsítésével kapcsolatos tenniva lókról, a számítógépes irányi-' tás bevezetésének lehetőségei-1 ről és előfeltételeiről, a gépipar technológiai rekonstmk ciójáröL A Gépipari Tudományos Egyesület társadalmi szerve-f zet..Az ország 31 városában^ működik területi szervezete,1 Budapesten pedig húsz szak-, osztálya dolgozik. Tagjai a különböző vállalatoknál vannak alkalmazásban, ezért fontos feladatnak tekintik az üzemekkel való kapcsolat további erősítését. Az egyesületben végzett — gyakran tudományos igényű — munkát a párt- és állami szervek mindig társadalmi munkának tekintették. A vállalatok egy része azonban ezt még nem ismeri el annak, pedig az itt szerzett tapasztalatokat gyakran hasznosítják a munkahelyen. A tanácskozáson a rendezvények tematikájának és idejének' jobb összehangolását is sürgették. Felvetődött annak a szükségessége, hogy ismeretterjesztő füzetet adjon-, ki az egyesület, ebben az új tagokkal és a fiatalokkal ismertessék a sokrétű tevékenységet. A kétnapos kaposvári tanácskozás részvevői ma az Egyesült Izzó Kaposvári elektroncsőgyárának munkájával - ismerkednek meg. 1 Az óriási üzemcsarnok. URÁNBÁNYÁSZOK — Amikor a munka megindult, zavaros körülmények között adták ki az anyagot a raktárosok. Nem kértek, elismervényt, fizetést se éppen teljesítményért kaptak az emberek, aki ügyes volt, szerintem kétszer is szerezhetett pénzt egyhavi munkáért..: — Mindez nem sokáig1 tartott. 1958-ban rendbejött minden, új üzemeket építettünk, a szolgáltató és mélyfúró, az ércdúsító, amilyen nincs több az országban, kutatóintézetet alapítottunk..; — Nem haragjaik, ha megkérdezem, miért mondja: építettünk, alapítottunk, rendbehoztuk, bevezettük? — Én ezt joggal mondom. A vállalat első magyar igazgatója én voltam. 4. A MAI IGAZGATÓ — Volt néhány elődöm, én csak pár évre tudok visszapillantani. Ez, azt hiszem, nem is érdelves. Minden rendben volt. Nekünk nincsenek piaci problémáink, nem voltak a nyugati dekonjunktúra ide; jén sem. Biztos üzletfelünk a Szovjetunió. — És szóbeszéd tárgya __ — Mindenütt vannak hivatali titkok. Stratégiai anyagnál, mint az urán, azt hiszem, még inkább érthető ez. Tudom, ötvenhatban sok mindent fecsegtek, követeltek. Azon túl vagyunk, a megállapodás előnyös, ennyit mondhatok. Drágán bányászunk, de nekünk megéri. Többféleképpen. Először úgy, hogy a dúsított uránért fizetnek, másodszor úgy, hogy nagy arányú, kamatmentes kölcsönöket kapunk fejlesztésre. És nemcsak a bányákhoz, a hozzájuk tartozó üzemekhez, hanem — rossz kifejezéssel — a járulékos beruházásokhoz is. Lakásépítésre, szociális, kommunális célokra... — Beszélik, az amerikaiak is felajánlották az együttműködést, hogy felépítik az Urán várost, hogy utakat csinálnak, De mondja, mi történt-volna, ha a dekonjunktú70 Klárán, kerszsUsn A barcsi burgonyatermesztési rendszer ZÍn-t növénytermesztési rendszerek, iparszerű termesztési módszerek — ezek a fogalmak napjainkban honosodnak meg gazdaságainkban, s a mindennapokban öltenek gyakorlati formát. Olvasóink találkozhattak már ezeken a hasábokon a kukoricatermesztésben végbement fejlődésről szóló írásokkal, a lábodi bur- gonyatérmesztési rendszert bemutató cikkekkel. Most ugyancsak a zárt rendszerű burgonyatei’mesztés egy formáját mutatjuk be, mely Barcsról indult, a környező — többnyire hagyományos — Várható-e újabb gazdaságok csatlakozása ehhez * burgonyatermesztési rendszerhez? — Már említettem a kál- máncsaiakat és a szulokiakat, jövőre számolunk az ő belépésükkel is, sőt a patosfa- ladi, a homokszentgyörgyi, a kálmáncsai és a szuloki szövetkezet már kimondott egyesülése folytán 700 hektár burgonyaterülettel csatlakoznak a rendszerhez. Jelezték ilyen szándékukat a csokonyavison- taiak is, 160 hektárral. — Miben áll a barcsi VöSzedés előtt megtisztítják a táblát az indáktól. burgonyatermesztp — terme- rös Csillag Tsz rendszergazda szerepe? — Laza társulásról lévén szó, szinte teljes önállósággal bírnak a részvevő termelőszövetkezetek a burgonyatermesztést illetően. Egységes viszont az alkalmazott géprendszer, az alkatrészellátás, a burgonya értékesítése, a vetőgumó beszerzése, azonban ki-ki a maga részét fizeti a vásárolt anyagokból. Szövetkezetünk területén úgyszólván minden olyan talajtípus megtaláUiijtp, amilyen a rendszerben jélfenleg" és a jövőben részt vevő gazdaságokban van. Mi kidolgoztuk és kipróbáltuk azt a technológiát, mellyel a legjobb eredményt elérhetjük. Ezeket ajánljuk társainknak, s ugyanezt tesszük a jól bevált burgonyafajtákkal is. Ezen kívül lőszövetkezetek csatlakoztak hozzá, s amelynél a .rendszer- gazda, a gesztor a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Losonczi Mihállyal, a szövetkezet elnökével beszélgettünk ennek a laza társulásnak, gazdasági együttműködésnek a »megszületéséről«, céljáról; további terveiről, s a rendszer lényegéről. .— A rendszer keretében a bprgonyatármesztést tavaly távásszal a darányi, az ist- vándi, a rinyaújlaki, a so- mogyudvarhelyi termelőszövetkezet és a mi gazdaságunk, a Vörös Csillag Tsz kezdte. Kora nyáron a vízvári szövetkezet is jelezte csatlakozását. A kálmáncsai- ak és a szulokiak jelentkezését erre az évre már nem ] segítséget adunk az eszközök vehettük figyelembe... A fejlesztési terveket a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemmel együtt készítettük, és a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jóváhagyta. Jelenleg 970 hektáron van. burgonya ebben a termesztési rendszerben az említett közös gazdaságok területén. Ennek- a zöme az NDK-ból és Hollandiából származó fajta. A magyar fajták közül a termőterület nagyobb részén Somogy gyöngyét ültettek, a kisebb helyet elfoglaló fajták között van a somogyi sárga, a keszthelyi rózsa, a somogyi korai és még elenyésző nagyságú területen, megtalálható a gülbaba meg a kisvárdai cóbeszerzéséhez. A részvevők általában maguk kötik szerződéseiket a termeltető vállalatokkal, kereskedelmi és ellátó szervekkel, azonban megbízásuk alapján szövetkezetünk, mint rendszergazda is eljárhat az érdekükben. Különösen abban van a gazda jelentősége, hogy koordinálja az áruértékesítést akkor, ha valamelyik tagszövetkezet például terméskiesés miatt nem teljesítheti szerződéses kötelezettségeit. Említettük, hogy ebben a körzetben jobbára olyan termelőszövetkezetek gazdálkodnak, melyekben a burgonyatermesztésnek — nemcsak ä régi, hanem a fejlett formáknak is — hagyományai vannak. Ebből következik, hogy a gazdaságok a meglevő, korábban vásárolt, de ra idején, amikor náluk több Jm00!" is, eredményesen álkai bányát bezártak, nálunk is mazható eszközeiket veszik abbahagynak mindent? Mert f igenybe a rendszeren belüli nálunk ekkor kezdődött kifej-Jburgonyaterme?ftesnel eáe" lődni az uránbányászat, mi- az°k elhasznalodasaig. kor a nem kommunista or- f Ugyanakkor igyekszenek szert szagok uránbányászata, ha át-Jtenni a legkorszerűbb gepek- menetileg is, részlegesen is, J'f; lgy modern talajművelő, de válságba került. Ezt azok, J ulteto- es betakantogepekkel akik nem ismerik a piac in- J !f . 1 endeikeznek. a speciális gadozásait, viszont szívesen, veszik a külföldi »csemegét« holland talajmaró töltögető 1 gép például a rendszerben nem gondolják meg. És végül’! ^ vevő mindegyik szövet- az urániparban egyelőre erős i ezetben megvan. A vegy- a katonai érdekeltség, ab- Jfzeres novenyvedelem, a Bubán pedig nem ingadozha- J trágyázás hagyományos földi tunk, kinek a védelmi polen- i ^Pékkel es legi utón is el- ciálját gazdagítjuk. Nyilván > végezhető. A barcsiak proba- azét, akivel együtt tartunk sa-1 beszerzik a szárzúzó ge- ját céljaink érdekében. lpet' s ha beválik, a tarsak.. ínak is megveszik. Van mar, Nincs okom, hogy két- # illetőleg a közeljövőben lesz segbe vonjam a szavait; ért- ^szovjet gyártmányú, speciális het-0> magyarázható, amit i osztályozó gépük, magyar mond. Mégis... nemregiben fgyártmányú válogató asztatalalkoztam egy bányásszál, f i^ igaz, spicces volt, de azt # Hernesz Ferenc mondják a kapatos ember ki.- f Következik* mondja a • lényeget. * (Folylaijtck.) Korszerű lárotáis; 1800 vagonos értékesítés. (
