Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-14 / 137. szám
Hozzátartozóikkal együtt ünnepeltek Pártmunka a műszaki haladásért Nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a műszaki fejlesztés, az új gyártmányok bevezetésével, új technológiák meghonosításával összefüggő politikai tevékenység a partmunka egyik legnehezebb, ugyanakkor helyenként meglehetősen elhanyagolt területe. Többnyire nem az a probléma, hogy nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel az üzemi pártszervezetek. A vállalati terv kialakításakor és a végrehajtás értékelésekor általában napirendre kerül a téma, hiszen a műszaki fejlesztésre is terv készül. Inkább az a gond: hogyan tárgyalja ezeket a látszatra kimondottan műszaki, technológiai kérdéseket, mire ösztönözzön, milyen igényekkel éljen a helyi gazdasági-műszaki vezetéssel szemben a párt- szervezet. Állandó és komplex folyamat Az egyik lényeges dolog: tisztában kell lennünk azzal, hogy a műszaki fejlesztés nem kampányfeladat, hanem a tér-' meléssel együtt járó állandó és komplex folyamat Ez azi is jelenti, hogy a legkorszerűbbnek tartott termék, a legjobbnak ítélt gyártási módszer, a legcélszerűbben kialakítót! üzemmenet sem teszi fölöslegessé: ott is és olyankor is éltetni kell a jobbat akaró szemléletet Hát még ahol vagy a terméknél, vagy a gyártási eljárásoknál, vagy a munkakörülményeknél -állt meg az idő!-«. Arról van ugyanis szó, hogy a korszerűség tartalma szinte napról napra változik. Amiről tegnap még úgy gondoltuk, hogy a lehető legjobban csináljuk, az holnap már elavultnak bizonyulhat A lépéstartás szükségességével szemben áll a megszokotthoz való ragaszkodás, a kényelemszeretet esetenként a megelégedettség, máskor a lemondó tehetetlenség. Az ilyenfajta magatartást elfogadni, teret engedni neki any- nyi, mintha lemondanánk a fejlődésről, jobbat, többet akaró szándékunkról. Megfigyelhető, hogy az ilyen felfogást vallók többnyire a pénzhiányra panaszkodnak. Nem fejlesztik valahol a gyártást? — nincs pénz! Rosszak a munkakörülmények? — javításukra nincs anyagi lehetőség! Rossz minőségű a termék? — új gép kellene, de nincs miből! És sorolják az ilyenféle indokok és érvek garmadáját, hogy megmagyarázzák: lehet. Való igaz, hogy agitációval nem pótolható a beruházás, a fejlesztéshez szükséges pénz. Azzal még nem változik jobbra a helyet, hogy kinyilvánítjuk szándékunkat. Az agitációt azonban nem valami helyett szükséges alkalmazni, hanem valamiért. Azért például, hogy ne csodákra várjanak, ne valamiféle -terülj asztalkámra«, hanem a meglévő adottságokat, a helyenként nem kevés és nem nagyon rejtett tartalékokat hasznosítsák. A fejlesztés általában valóban pénzbe kerül, de ritkán tesszük hozzá: vissza is térül, mert ha komplex, egészen bizonyosan gazdaságosabb termelést eredményez. A tervezéstől a munkapadokig szinte mindenütt gond azonban a fejlesztés komplex jellegének megvalósítása. Szép terméket gyártanak például drágán, elavult technológiával; modem üzemben eladhatatlan termék készül; az egyik művelet korszerű, a másik a kézműiparra emlékeztet... És arra, hogy az összefüggésekre kevés figyelmet fordítanak, pedig a műszaki fejlesztés csak akkor eredményes, ha komplex. Különben fejlesztünk, fejlesztgetünk, csak a végeredmény megfoghatatlan. Alkotó munkahelyi légkört A műszaki fejlesztés minden ága érinti a dolgozó embert, úgy is mint termelőt, és úgy is mint fogyasztót. Az új üzemrészben kulturáltabbak s munkakörülmények, az új technológiával könnyebb a munka, a korszerű terméket szívesebben vásárolja. Vagyis közvetve vagy közvetlenül érdeke fűződik ahhoz, hogy üzemében, vállalatánál milyen a műszaki fejlesztés. Ez az érdekeltség azonban nem érvényesül automatikusan. Ezt föl kell ismertetni — a konkrét körül- , Kongresszusi felajánlásként: Jelentős árutöbblet és költségmegtakarítás A balatonszabadl November 7. Termelőszövetkezet figyelemre méltó vállalásokat tett — a gazdaság szocialista brigádjainak és az üzemágak dolgozóinak felajánlásai révén — a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére. A szövetkezet versenybizottsága kidolgozta az értékelési rendszert a teljesítések elbírálására, meghatározta a helyezetteknek kitűzött jutalom összegét. A szövetkezet növénytermesztői vállalták, hogy az idén a tervezett kukorica-termésátlagnál 2 mázsával többet érnek el, s a mázsánkénti önköltséget a búzánál és a kukoricánál is 2—2 forinttal csökkentik. Az iiltetvényüzemág 150 ezer forint termelési és értékesítési többletet ér el, főként a gyümölcs, szőlő minőségének javításánál. A háztáji üzem-ág a háztáji sertésforgalom jövedelmét növelve 30 ezer forint többletbevételt éi el a minőségi felárból. A kertészetiek a tisztajövedelem- tervüket 2 százalékkal túlteljesítik. A tehenészetben a borjúelhullás csökkentése — s ezzel többletnyereség elérése —, továbbá a borjúnevelés szűkített önköltségének a leszorítása a cél. A marhahizlaló üzemág arra törekszik, hogy az elhullásokat es a kényszer- vágásokat csökkentse. A sertéstenyésztésben ugyancsak a szaporulat elhullásának a mérséklése es a hízósertéseknél az egy kilo hús, előállítására fordított takarmány költségének a csökkentése szerepel a vállalásokban. A baromfitelepen a tervezett költségek 2 százalékos mérséklését ajánlották fel, s ez nem kisebb összeget, mint 150 ezer forintot jelent a szövetkezetnek megtakarításként Kétszázalékos költségcsökkentést vállalt a terménygazdálkodási, három—három százalékosat a tmk és a gépműhely. A gépüzemelési üzemág dolgozói 130 ezer forint jövedelemtúlteljesítés mellett döntöttek, a szállítási üzemágiak pedig 100 ezer forinttal nagyobb teljesítményértéket akarnak elérni. A takarmánykeverő üzem 15 ezer forintos költségmegtakarítást tűzött célul. Az üzemági vállalásokon felül számottevő felajánlásokkal álltak elő a szövetkezet szocialista brigádjai. A Horizont brigád például a tmk vállalásaira »tett rá« 20 ezer forintot azzal, hogy ilyen értékű munkát végez a község és az intézmények részére, s ezt az összeget az új óvoda építéséhez ajánlotta fel (350 óra társadalmi munkával járulnak hozzá a létesítmény megvalósításához). A Dózsa brigád — tagjai a baromfitenyésztésben dolgoznak — elhatározta, hogy nagyobb törődéssel a múlt évihez képest felére csökkenti a törött tojások mennyiségét az itt jelentkező bevételtöbblet 75 ezer forint lesz. menyek alapján —, s ösztönözni kell érvényesítését. A dolgozók részvétele a műszaki fejlesztésben az újítófeltaláló mozgalmon keresztül alakulhat ki a legjobban. E mozgalom részvevői nemcsak mit miért nem | azt látják, hogy mi nem jó a munkahelyen, hanem azt is: mit kell tenni, hogy a helyzet megváltozzon. Ügy is mondhatnánk: bírálnak és javasolnak is egyszerre. Sajnos — mint az újítók és feltalálók nemrég megtartott IV. országos tanácskozásán többen elmondták — ezeket a javaslatokat még nem mindenütt fogadják úgy, ahogy azt joggal el lehetne várni. Az újítótevékenység azt jelenti, hogy a dolgozó részt vállal termelőegysége gondjaiból, s azon fáradozik, hogy javaslataival, észrevételeivel enyhítse azokat. Korábban ez a képesség a gazdag szakmai tapasztalatokra épült, arra a viszonyra, mely a munkás és a munka között a termelési folyamatban kialakult. Ma azonban ezzel mindinkább párosul a technikai tudás is. Napjaink munkása — éppen tudása révén — igényesebb a műszaki vezetők tevékenysége iránt, s ha megfelelően ösztönöz rá a munkahelyi légkör, akkor viszonyuk alkotóbb is a korábbinál. Ez azonban ma még sok helyen másként van. Munkahelye válogatja, de ösz- szességében nem lehetünk elégedettek az újítók és vezetők viszonyával. Az újító sok helyen még mindig amolyan -nehéz ember«, akinél eleve valamilyen anyagi önzést, sőt olykor visszaélést gyanítanak, aki a vezetők szerint néha lejáratja tekintélyüket, megbontja a rendet. Ezzel is magyarázható, hogy száz munkás közül csupán három az újító. Kézenfekvő dolog, hogy a j pártszervezetnek a szemlélet | formálásában rendkívül nagy szerepe van. Ha a pártszervezet támogatja az újat, a jobbat akarókat, akkor a légkör nem dermed meg, a munkás nem marad magára, a vezető nem érzi sértve magát. Ezért minden üzemi pártszervezetnek olyan viszonyok kialakítására és megerősítésére kell törekednie, ahol nem a rangok dominálnak, hanem a tudás, ahol a gondolat értéke és nem annak kifejtési módja az elsődleges. Alapvető tehát, hogy milyen a közösség -hozzáállása« a fejlesztéshez. Ha azt nézik, hogyan segíthetik egymás munkáját, akkor a mondvacsinált korlátok eltűnnek, s a valóságosak is leküzdhetők. A pártmunka legnagyobb eredménye éppen az, ha a fejlesztés legfőbb forrása az a belső szikra lesz, mely minden alkotó emberben él, legyen az munkás vagy vezető. B. M. Kiváló katonáink ünnepélyes egységgyűlés. Ba-da Gyula főtiszt egységének katonái feszes vigyázzban állnak, amikor behozzák a csapatzászlót Büszkén tekintenek a zászlóra, s a teremben levő hozzátartozókra Szülők, feleségek, testvérek, gyerekek jöttek el, hogy együtt ünnepeljék annak a sokhónapi fáradságos munkának az eredményeit, ami ezen az ünnepségen jutott kifejezésre. Felhangzik a Himnusz, majd ismertetik a honvédelmi miniszter parancsát: Nagy Károly főtiszt egysége negyedik, Kemény Mihály főtiszt egysége második, Argyelán Ferenc tiszt egysége pedig első alkalommal érdemelte ki a kiváló címet. Nyolc fiatal, tényleges szolgálatát teljesítő katonát szólítanak: valamennyien har- ! madszor kapták meg a Nép- J hadsereg Kiváló Katonája, melléje pedig a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fo- kózata kitüntetést. — A honvédelmi miniszter, illetve a minisztérium vezetői nevében köszöntőm a kiváló címet elnyert egységeket és katonákat. Köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy becsülettel teljesített katonai szolgálatuk elismeréseként most átvehették a kiváló cím elnyeréséről szóló oklevelet, kitüntetést. Dolgozzanak a'jövőben is úgy, hogy megőrizhessék ezt a nagyszerű kitüntetést — mondta ünnepi beszédében Kaufmann János ezredes. Részt vettek az ünnepségen az egységnek csapatzászlót adományozó gyár, a kaposvári textilművek képviselői is. Vizeli Istvánná, a gyári ] Róluk beszélt Kemény MtKlSZ-bizottság titkára őszinte j hály főtiszt, amikor a kitüivörömmel köszöntötte a kiváló címet kapott katonákat, és arra kérte őket, hogy a jövőben is hasonló odaadással dolgozzanak. Néphadseregünkben a párt- és az ifjúsági szervezetek eredményesen nevelik fiataljainkat, elmélyítve bennük a haza iránti kötelességtudatot. A kiváló címet nyert egységeken belül is olyan alegységek, közösségek vannak, mint Szepesi András tiszt szakasza, mely már ugyancsak negyedszer érdemelte ki a kiváló címet. Az is sokat bizonyít katonáink helytállásáról, munkájukról, hogy az egyik kitüntetett egység katonáinak kétharmada érdetetettek nevében felszólalt: — Azt vállaltuk, hogy becsülettel eleget teszünk hazánk, népünk iránti kötelezettségünknek. Köszönöm a szülőknek, s mindazoknak, akik ebben közreműködtek, hogy olyan fiatalokat neveltek, akikre ebben a felelősségteljes munkáién bátran támaszkodhatunk. Tudjuk, a kiváló cím valamennyiünket kötelez. Pártunk XI. kongresszusára, felszabadulásunk 30. évfordulójára mi a hadseregben folyó szocialista verseny fokozásával, eredményeink javításával készülünk úgy, hogy megőrizhessük a kiváló címet. Az ünnepség az Intern aciomelte ki a kiváló,, illetve az I hangjával ért véget, élenjáró címet az elmúlt ki- I képzési év alapján. 1 Sz. fc. ISMERETLEN ISMERŐSÖK Harminc évig egy ablak mögött Tegnap délig ott üit még! szűrve, tompán, hanem csak ° r 1 úgy, mint a többi utas. Ha az ablak mögött. Tett, vett, I adta a jegyeket, számolta a pénzt, tanácsot adott. Fülébe, zsongtak az állomás megszokott zajai: a bemondó monoton hangja, a mozdony- füttyögés, az ezer hangú emberzsivaj. Csakúgy, mint máskor, csakúgy, mint harminc éve minden áldott nap. Azaz ... mégsem egészen úgy. Mert ez volt az utolsó nap. Ma már nem látja, nem hallja, nem érzi mindazt, amit három évtizeden keresztül. Ha látja, mint a harmincéves szolgálat után kapott állandó szabadjegy utazni készülő birtokosa látja. Ha hallja, nem az üvegfal mögött megMiniatűr kondenzátorok Nyuga!i piacokat hódított meg termékeivel — a miniatűr kondenzátorokkal — a Mechanikai Művek marcali gyáregysége. Az itt készülő nyolevanncgvféle mini kondenzátorból tizennégymilliöt gyártanak évente igen korszerű technológiával. Termékeik 70 százalékát — az amerikai Thomson ccggcl kooperál'» — nyugati exportra készítik. (MTI foto) érzi, akkor úgy, mint az emlékezetében felsejlő elmúlt világ, a harminc évi munka sok-sok emlékét. Otthon ül, beteg nővérét ápolja, annak gyermekeire vigyáz, s ha szabad ideje marad, utazik. Még nem tudja, mit jelent majd kívülállóként érkezni reggel a vasútállomásra, de a torkában gombóc, az a szorító kit érzés már sejteti vele. Mohácsi Irén nyugdíjba ment. így leírva a világ legegyszerűbb, legtermészetesebt dolga ez. Nyugdíjat fog ezután kapni, nem fizetést, a házi munkából, amiből eddig szükségszerűen kevesebb maradt neki, most nagyobb rész jut. De megválni attól az ablaktól, ahol immár harminc éve ült, egyáltalán nem köny- nyű. Megkopott, szürkére fakuli a kötése annak a könyvnek, amelyben lapozok. lfM3-ban nyomták a Turay-féle kilomé- termutatót. Ezt vette a kezébe először Mohácsi Irén ugyanabban az évben, s használta mindvégig, noha az állomások távolságát mára már jórészt fejből ismeri. Keze automatikusan nyúl a jegyért, és szinte behunyt szemmel is megtalálja a kért bilétát a többi között. Pedig a székét körülbástyázó szekrényekben 360 féle jegyet őriznek, a készlet értéke, amiért felelnie kell, milliókra tehető. »►Aki utazik, az ideges« — vallotta évekig, s igyekezett hangját, türelmét, mozdulatait ehhez az állapothoz szabni. Kívül siető, kapkodó, türelmetlenül hullámzó sor: vihrá- ló idegességük — hiába a vastag üvegfal — a jegypénztárosra is átragad. Hogyan is lenne másképp a rengeteg kívánság, reklamálás közepette? De aki eleve számot vet a helyzettel, f tudja, hogy »ez van«, az köny- nyebben képes alkalmazkodni a helyzethez. Különösen így van akkor, ha három évtizede ezen az üvegfalon keresztül szemlélve zajlik, változik a világ. Az áramló utasok létszáma, öltözéke, viselkedése, kultúrája észrevétlenül, de szüntelenül változott Az ablak mögött ülő Mohácsi Irén csak néha eszmélt fd, s nézett ki meglepődve: — Ejnye, de más lett errefelé az élet.., Kérdezem, mi vonzotta, mi tartotta itt, ilyen soká a vasútnál? Azt mondja, szerette a fordulószolgálatot. Volt olyan nap, amikor reggel hattól délután kettőig, máskor déli fél egytől este hétig szolgált, így délelőtt je vagy délutánja mindig megmaradt. Rákerüli a sor éjjel is, akkor egyhuzamban 13 és fél órát kelleti ülni ott, az állomáson balra, a legelső ablaknál. Aztán itt a kedvezményes utazás is. Nagyon szeret világot látni, és a vasúti dolgozóknak ez a kedvtelése sosem került sokba. »Ezért lettem vasutas« — mondja. De akadtak ennek a munkának rossz emlékezetű napjai is. Volt olyan idő, öt egymást követő évben, hogy a szilveszteri szolgálat mindig rá jutott. Vasutassors. Mindent egybevéve, Mohácsi Irén, ha visszagondol a három évtizedre, elégedett. Városunkban vannak — nem sokan — ismeretlen ismerősök. Bolti eladók, postások, jegykiadók, akiket az ember ismer, hiszen szinte mindennap látja őket, vált velük néhány szót, s megjegyzi arcukat. Csakhogy ez a néhány szó mindig ugyanaz, a kapcsolat hivatalos. De ha eltűnik egy-egy jól ismert arc, az embernek egy darabig valahogy hiányérzete támad. Azután megszokja, a megy minden tovább a maga útján. Cs. T. Somogyi Néplap
