Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

S zinte erőlködés nélkül rohan a gyorsvonat a-' éjszaka sötétjében. Hegyvidékkel koszorúzott kisvárosból vezet a sínpár az Alföldre. Lefelé fut egy új nap, a hajnal ifié — és annak a fiatalembernek, aki ott áll a folyosó párás ablaküvegénél —, hazafelé. A végtelen alagútnak tűnő éjszakai sötétségben rohanó vonat csendes. Az utasok szundikálnak, alszanak. A fiatalember jól látja magát az ablak tükrében, ahogy a folyosón áll, egyedül, farmerjában és dzsekijében. A, fülledt levegőjű és állandóan rakoncátlanul mozgó ’ vasúti kocsiban arra a nagy mozdulatlanságra, hűvösségre gondol, amely délután az orgona hangverseny t alatt, a 'templomban körülölelte.

Barna-feketére pácolódott padban ült. A pádon vasból .kiöntve a szám: 749, felette sárgaréz táblán bevésve a név: Knábel Sándor. Akkor sóivá ig ezt a nevet és számot •nézte. S azon gondolkodott, ki is lehetett a kisvárosnak ez a hajdanvolt előkelő polgára. Későibb a fehér, tömzsi falakat nézte, a kövérre hízott alacsony oszlopokat, a párkányok arany, ezüst díszítését, a gyertyautánzatokat és eredeti gyertyákat, a perselyeket, a szobrokat, a falfestményeket az egykor kiváló asztalosmestert dicsérő szószéket, a hatalmas oltárképet és a sok virágot. Az orgona hullámzó hangözöne hátulról elöntötte.

Az embereket, az orgonahangverseny hallgatóit akkor kezdte figyelni, amikor hirtelen, minden átmenet nélkül napfény árasztotta el a késői barokk termet. Akkor vette észre azt is, hogy tulajdon- képpén a templomok csak kívülről látszanak óriásnak. S ahogy követte a napfény útját, úgy tűnt neki, hogy a szokatlanul és valószínűtle- nül, a fény terjedésének törvényszerűségeit megdöntve tölti be a templomot

Az eső utáni, hirtelen életre kelt napfényben vette észre, hogy milyen hűvösek a falak, látszik az emberek leheleté és a homlokukon, hajukon is ott csillognak még az esőcseppek. Így tévedt a tekintete egy’ távoli lány arcára. A barn a-feketére pácolódott padok között csak azt látta, hogy az arc hideg-sá- padt és szeplős, a haj hideg- szőke és hosszú, a szem hideg-kék és nagy. És ez a szempár őt nézi. Az orgona hangözöne ott vibrált közöttük. A fiú arra gondolt, hogy mielőtt belépett volna a templomba, egy színes éjjeli lepkét látott a templom kőlépcsőjére szállni, amely-még meleg volt a délelőtti napsütéstől, s erre a színes éjjeli lepkére akkor esőcsepp hullott. Valami felsejlett akkor gyerekkorából, mintha nagyanyja egyszer azt mondta volna néki, hogy nappal nem szabad ránézni a színes éjjeli lepkére, mert az betegséget jelent. De ő akkor csak nézte a lepkét. S míg az el nem libbent, addig ő nem tért bé a

Toldalagl Pál

Tavasztól őszig

A kígyótestű ucca tekerözik. Szelíd a levegő, akár az anyacsók.

Tavasztól őszig macskaszagú a háztető s mind fényesebb az ég és mind nagyobb

az éjszaka

zátonyaira futott csillagok vad sugara.

Az álmodó időnként

megremeg.

Hajnal felé'

érezhető egy tiszta lehelet, amely a földeké, a völgyeké. Egész tavasztól őszig,

nem tudva, hogy mért fúj a szél, a nap mért lángol, mért esőzik, a világ mért ragyog.

Oravec lános

Történél orgonára

A terem raásft- sarkéban ktrán<Mó társaság murtatott Beszédjükről, szokásaikról jött rá, hogy helybeliek, ennek a kisvárosnak a lakói. Valaki hangosan kiabálta:

— Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, roett a te bőkezűségedből kaptuk a bort. Fölajánljuk neked, mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.

Hátranézett és látta a bortól piros arcokat. Mintha ugyanazok lettek volna, akik a felháborodástól piros arccal néztek rá a templomban. Ugyanazok a kisvárosi kispolgárok, akik vasárnapi dél- ebéd-utáni pihenéses, emész- téses, befüggönyözött, gázzal fűtött, szőnyeges, tapétás, giccses, ki- és összehúzhatós- világítós, porvédő-huzatos re- kamiétől bitorolt, barkás, hóvirágos, húsleveses és sülthús szagú, gesztenyepürétől és vadalma színű bortól foltos asztalterítős, színes festékkel

Sxirmay Endre

Hű igazodás

Az iszapban csillag fénye ftridekst; a hallgatásban halkuló zene, a rebbenő szóban lélekraozdntáa,

a makacsságban szándék gyökere?

sorsomban minden fény, hang, moccanás egy tiszta élet hű igazodása, szemed vágyaim szabad lobogója, s a szívem arcod tűzben égő mása.

Amulás

Azért lobog fény a szemedben;

hogy láthassam, merre kell mennem5 /

hívó ajkad azért némul el,

mert vágyainkra emlékezel;

arról álmodik fürge lábad, hogy jártuk be az óperenciakat;

S ahogy rámragyog tiszta arcod,

feloldod, ami fogva tartott,

és szállunk a csönd falt szabadom; ámulva minden pillanaton.

Betakarna

Levetettem az évek takarója^

a tény tüzes csomóit, a zajok szövevényét, a gyermekkor megszeppentsett, a gyáva és bujkáló vágyakat, a kiuzsorázott ígéreteket, a félelmet, ami megzabolózstt, az áhítatot, ami megbénított, az emlékezést, ahogy a múlt visszahívott; a vizet, az eget, a sziklát, a vihart, a sebet, a gondot, az ájult álmokat, mind levetettem már.

Ez a sors, ez a rend.

■Itt belül dörömböl a csend, s ha a világ meg is tagadna,' lelki ismeretem tiszta melege megvédene és betakarna.

Új könyvek

templomba. Most meg itt van

ez a leányarc. Tőle távol, valahol hátul, a barna-feketére pácolódott padok között, s mégis úgy érzi, hogy egészen közel van. Nézi és nem tudja levenni róla a szemét. És a lány is csak őt nézi. Ügy érzi, már olyan közel van hozzá, hogy kezével is megérintené.

Az orgona elhallgatott, de az emberek még nem mozdultak a padokból. S neki is úgy tűnt, hogy a hanghullá- mok még ott élnek és vibrálnak a vastag faiak között. Aztán ahogy az emberek felálltak, s el indultak kifelé, eltakarták előle a lány arcát. A fiú nem mozdult, nézte maga előtt a pádon a vasból kiöntött háromjegyű számot és a réztáblára vésett nevet. Egyszercsak arra lett figyelmes, hogy a kifelé csoszogó emberek között megjelenik előtte a lánynak az arca. A lány, akinek az arca hidegsápadt és szeplős, akinek a haja hideg-szőke és hosszú, akinek a szeme hideg-kék és nagy. A lány- tolókocsiban ült. A nagy kerekek sűrű küllőjén túl pasztellszürke pléd takarja a lábát. A lány már nem néz rá, csak mereven, mozdulatlanul előre a kijárat felé, ahova tolják.

A fiú ekkor felugrott, kopogó lépteivel odafutott az egyik mellékoltárhoz, feltornászta magát a korlátra és az egyik nagy tartóból kiemelte a csokor virágot. Az emberek, az ünneplő-feketébe öltözött férfiak és nők megálltak. Megbotránkoztak, de csak templomi csendességgel szóltak rá. A fiú nem törődött velük, leugrott a korlátról, s

Egyik ismerősöm megkért, hogy intézzek el neki valami

apróságot.

— Mi az neked? — kérdezte. — Csak egy telefon. Egy perc az egész.

Egy perc telefoni Ha csak rágondolok: rögtön elfog a görcsös kacagás. Még hogy egy perc! Bruha-ha! Bruha-ha! Jaj, fogjanak le-he-he! öntsenek egy pohár hideg vizet a fejemre! Ezt nem lehet kibírni. Betegre nevetem magam. Ha valaki manapság csúcsidőben egy perc alatt lebonyolít egy telefonbeszélgetést, hát annak szobrot állíttatok a főtéren, glóriával a feje fölött.

Hallgassák meg, mi történt. Hívom a megadott intézményt. Természetesen mással beszél. Néhány perc múlva újrct tárcsázok. Még mindig foglalt. De ezt már megszokhattam. A Böhönyei Giziké is állandóan foglalt és mással beszél. Mégse szólok egyetlen rossz szót se, pedig őt imádom.

Nos, fő a türelem. Kicsit kifújom magam, teszek-ve- szek valamit, s egy idő múltán újra a telefonkagyló után

úgy lépett a nagy csokor virággal a tolókocsi elé, mintha kint történne mindez az utcán. S érdekes módon, a felháborodott és szitkozódó emberek utat nyitottak neki. A fiú ránézett a lányra, akinek hideg-sápadt és szeplős az arca, hideg-szőke és hosz- szú a haja, hideg-kék és nagy a szeme, aztán a virágcsokrot az ölébe fektette. Hirtelen hátat fordított és kopogó cipősarkával kisietett a templomból.

Már régen elhagyta a kisváros centrumát és a kertvendéglő felé sietett, amelyet még délelőtt fedezett fel a fenyveserdő alatt. A kiadós nyári eső után pára és szürkés köd gomolv gott a völgyek, a sötétzöld fák között.

Még sokáig lihegett, ahogy a vendéglő felső termében leült. Nézte az olajozott padlót, az egyszínű, alacsony falakon a hosszú, keskeny ablakokat, rajta a rácsokat, s az ablakok aljának magasságában azt az arasznyi széles, almazöldre festett deszkát, amely végigfutott a falon. A teremben régi, eredeti kocsmai berendezés volt. Barna-feketére pácoLódott diófa asztalok, amelyeknek a lábuk csigavonalban futott le a földre és gömbben végződött. Nézte az asztalok mellett a lócákat, amelyek pontosan olyanok, mint a régi vasúti kocsikban, kétfelé hajlanak, s középen két oszlopuk nem éri el a mennyezetet, s három oldalukról fogas vicsorít le a vendégre. Nézte maga előtt az asztalon a kifakult, meggyvörös, érdes háziszőttes térítőt, s rajta a vadalma-színű pohár bort. Kortyolt belőle és hallgatta a sramli zenét.

nyúlok. Elvégre az egy perc telefon, az egy perc telefon! Nem tarthat évekig, nem igaz?

Kicsöng". Rekedtnek és nagyon távolinak tűnik a hang, de kicsöng. Szívem a torkomban dobog. Valaki csak fölveszi. Kis kattanás. Érces férfihang: — Tessék, itt TŰZ ÉP. Elnézést kérve mentegetőzöm. Úgy látszik, rosszul tárcsáztam. Új vonalat kérek. A számlapra meredek. Csak nyugodtan és pontosan, nehogy eltéveszem a számot. Most a Gyöngyvirág eszpresz- szó jelentkezik. Kedves női hang. Magyarázkodás, mentegetőzés. Az intézmény egy másik telefonszámával is kísérletezem. Ezúttal a temetkezési vállalat jön be a vonal másik végén, pedig még nincs rá szükségem.

Magyarázkodás helyett most

már csak nyögdécselésre fut-, ja az erőmből. A fogamat csikorgatom. Háromszor körbeszaladom a szobát. Közben

színezett-keretezett családi képes, poros-nippes, csillárosr horgolt terítős-tévés, állandóan diszkrét-csendes-cigányze- nés rádiós, szobadísz-könyvtá- ras, vízipálmás, fehér fehérnemű közé dugott piros száza- sos és ötszázasos, egészséges fogaknak szánt bonbonos, papok által felszentelt szobáikból előbújnak, hogy templomba misére, hangversenyre, vagy kertvendéglőbe, borra, sramli zenére menejenek.

A hajnali derengés is ott találta a fiatalembert a vagon folyosóján, az izzadó ablaküvegnél. A fiú arra gondolt, ha sok minden történik, vagy semmi sem történik az emberrel, óra nélkül nem tud különbséget tenni a késő délután és a hajnal között.

A vonat lassított. A fiú az ablakon túl, a mellettük futó sínpárt nézte. Alk->gy közelednek az állomáshoz, úgy közeledett egymáshoz a két sínpár. S alattuk az egyre sűrűsödő talpfák egyre nehezebben találtak magunknak helyet. A két sínpár egyre közeledik, alattuk a talpfák egyre sűrűsödnek, aztán egymás közé ékelődnek. A két sínpár végén ráfut a váltóra, a két sínpárból egy sínpár lesz, az alattuk sorjázó, szinte egymásba ékelődő, egymás közé eső talpfák megszűnnek, mert nem férnek egymástól. És amikor a két sínpár ölelkezéséből végül is egy lesz, a két talpfa is megszűnik és csak egyetlen sor tartja, kőbe ágyazva a rohanó, egyre lassító szerelvényt.

mániákusan föl-fölnevetek. A munkatársak összecsődülnek a folyosón a kísérteties kacajra. De nem mernek bejönni hozzám.

Nem, nem vagyok ideges. Újra tárcsázok. Magánlakás. Káposzta Ibolyka beszél. Újabb telefon. Újra Ibolyka. Harmadszorra, vagy negyed- szerre még mindig Ibolyka. Nagyon kellemes hangja van. Már úgy beszélgetünk egymással, ahogyan régi ismerősök szoktak. — Ismét én vagyok, Ibolyka. Ugye, nem zavarom? Apuka otthon van? Teljesen egyedül? És mit csinál? Nem volna kedve meginni egy kávét?

Hát mégis szép az élet! Üsse kő a telefont, és az ismerősöket! — Akkor egy perc múlva találkozunk — búgom Ibolykának. — Tartson a bal kezében, közvetlenül a szíve fölött egy hófehér telefonkészüléket/ nehogy eltévesszem. Én a legújabb kiadású telefonkönyvet lobogtatom majd

A Kossuth Könyvkiadó több fontos és érdekes új könyvet jelentetett meg. Miniatűr kiadásban látott napvilágot Friedrich Engels: Magyarország 1848—49 című kötete, magyar és német nyelven. Lendvay Z». Ferenc és Nyíri J. Kristóf a szerzője A filozófia rövid története című kézikönyvnek, amely a Vé- dáktól Wittgensteinig, vagyis a legrégibb keleti filozófiai irányzatoktól a legmodernebb, már a polgári filozófia felbomlását tükröző áramlatokig ad összefoglalót a kapitalizmus előtti korok filozófiájáról, valamint a polgári filozófia történetéről. Bibliográfiai mutatók is szolgálják a lengyel Nieszyslaw Fieszar összefoglaló műve, A világ gazdaságföldrajza használhatóságát; a könyv — a korszerű követelményekhez igazodva — nem egyszerűen leíró, hanem elemző gazdaságföldrajzi ismereteket is nyújt. A Magyar Tuodmá- nyos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában, Litván György szera kezemben. S kicsit rángatózni fog a jobb szemem. Talán a telefonközpontot is elviszem a találkozóra, de azt még meggondolom ..,

Valami azonban továbbra is nyugtalanít. Hova tűnhetett az az átkozott intézmény? Talán bizony ellopta valaki? Elhessegetem magamtól ezeket a kínzó gondolatokat. Miért éppen most izgatnám magamat, amikor már csak a találka helyét kell megbeszélni?

Ebben a pillanatban kattan a telefon. A vonal megszakad. Gyorsan hívom az előbbi számot. Ibolyka még le sem tehette a kagylót.

Igen, azt hiszem,, még vonalban van. — Ö, drágám, én vagyok — fuvolázom;

— Mit szórakozik, maga telefonbetyár! — dörgi egy kemény férfihang. — Mégis csak egy komoly állami intézménnyel beszél, nem pedig a nénikéjével!...

Iinssi Kiss Sándor '

kesztésében jelent »eg a Magyar munkásszociográfiák kötete, amely az 1888-tól 1945- ig terjedő időszakot öleli fel; cikkei és tanulmányai a magyar munkásság felszabadulás előtti életébe adnak hasznos bepillantást.

A Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar remekírók sorozatában látott napvilágot Nagy Lajos válogatott műveinek kötete. Harmadik kiadásban jelent meg Szabó Magda: A Danaida című regénye.

Az Európa Könyvkiadó sokadik kiadásban jelentette meg Guy de Maupassant világhírű regényét, az Egy asszony élete című regényt, Illés Endre kitűnő tolmácsolásában és a mű élvezetét fokozó utószóval. V. G. Jan: A tatárjárás című történelmi regénye a magyar—szovjet közös kiadás keretében, a budapesti Európa és az ungvári Kárpáti Kiadó együttes gondozásában került a könyvesboltokba.

Az Akadémiai Kiadónál megjelent A magyarországi matematika története. Ez a legrégibb időktől a XX. század elejéig tárgyalja az érdekes témát. Szénássy Barna kutatómunkájának eredményeként. Szilágyi Ferenc: Csokonai dunántúli tájszógyűjtése című műve a Nyelv- tudományi értekezések sorozatában jelent meg, s egy fejezetet mutat be irodalmi nyelvi szókincsünk történetéből.

A Móra Könyvkiadó adta

ki — a magyar—szovjet közös kiadás keretében, az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen — J. Csarusin: Tomka című képes mesékönyvét, Szőllősy Klára fordításában, Győrffy Anna illusztrációival. Egy verses képeskönyvvel is jelentkezett a kiadó, a berlini társkiadóval közösen, Eva- Johanna Rubin: Hopp-hopp- hopp című, rajzokkal illusztrált kötetével.

A Magyar—Komán közös kiadás keretében kerülhet az olvasóhoz Bálint Tibor: Nekem már fáj az utazás című elbeszélés — kötete, I. C. Dragusanu erdélyi peregri- usa, Hervay Gizella: Űrlap című versékötete, Páskán- di Géza: A vegytisztító becsülete című könyve, amely új novelláit, párbeszédeit tartalmazza, s végül Aurel Rau: Törékeny lányok című ver- soskötete.

Egy perc telefon