Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-10 / 107. szám
Egymegszfinltáncegyüttes ürügyén R aw* táncegyüttes Mész- | A községháza előtti hídon tegnyőn. A kijelentó ! azért megállapodtunk az eí- mondat száraz ténye nőkkel abban, hogy ez a raos- lenmesaete^pn hagzik annak tani állapot, a testet, ellenaki nem ismeri a somogyi : tétet nem öltött feszültség néptánekoltúrát. A hajdanvolt ! igen hosszú ideig lappang- néptánckultúrát! — A mész- | hat. legnyőiek az idei járási szemlére már nem jöttek eí — ír- I lenr>e1 ,teí!at, tiszt?tía j szorgalommal igyekszik megtilt s J tenru dolgokat, értél- szerezni a népművelői hivatuk a marcali bemutatóról m mes szóval megbeszelszóló tudósításban. \ ve! Folyt már közművelődé- ,, , .... . J si brigádvizsgálat, meg jár»Jobb ezzel a téma vasi in- : ot(. ez ügyben megyei gyazm, nagyon emoersegesen, ! tervek képviselői is. Volt, aki nyitása, a néptánckultúra iskolai ápolása, a népi gyer- megjátékok fölelevenitése mind az együttesvezető pedagógus szorgalmát, tehetségét dicséri. Dicsérte benne ezt a művelődési ház igazgatója is, aki viszont példamutató a személyeskedés kizárásával közeledjen hozzá; nagyon gondolja meg, mi tartozik az emberekre« — hallom visz- sza a mesztegnyői tanácselnök okos óvását Tényleg. Ha nem segíthet az ember, ne is ártson. Ha persze túlzottan óvatos lennék, akkor az alábbiakban csak arról meditálnék, hogy tartozik-e egyáltalán a közvéleményre egy amatőr táncegyüttes léte vagy nemléte. A közművelődésre vonatkozó párthatározat világos, egyértelmű megállapításait is citálni lehetne: hiszen vitathatatlan tény, hogy a műkedvelő kultúrának is köze van mindennapjainkhoz, ha nem is mindennapi — de épp azáltal, hogy nem mindennapi Hogy szép, hogy múltunk művészetét őrizgeti, fejleszti, hogy épülésre, kedvtelésre szolgál annak, aki csinálja és annak is, akinek csinálják »Szép, szép« — mondják erre Mesztegnyőn — »csak a valóságnak van és volt némi szépséghibája,« Tudom: csak óvatosan, emberségesen! a felelősségrevonás enyhe intésével is élt, de az igazság az, hogy a helyi ellentét (ami miatt és más okok miatt megszűnt a Berzsenyi nevét viselő együttes) csak helyben, helyi emberek által szüntethető meg. Helyi ellentét? Hiszen a volt együttes vezetője igen sok jót mondott a művelődési ház fiatal, főállású vezetőjéről. S a művelődési ház vezetője nagyrabecsüléssel beszélt a volt együttesve- zetőről. De mindkettejükben volt fenntartás. És erről nem akartak beszélni, még a tanácselnök is nehezen. De látszott, hogy igencsak szívügye a dolog. Értelmes, tehetséges emberek, és tényleg nincs szükségük arra, hogy egy harmadik — külső ember — döntse el az álmatlan éjszakákon önmagukkal folytatott vitát. Mindkét népművelő a szó igen jó értelmében az. A mesztegnyői gyerekek rádióssikere, a honismereti gyűjtőmunka lelkes és értő Íratás szakmai vértezetét: végzi a pécsi főiskolát, jár a megyei klubvezető tanfolyamra, szervezi a fiatalok politikai oktatását, ifjúsági klubot hozott létre (és nem is rosszat), irodalmi színpaddal is próbálkozik. Mindkettőjüket tisztelik, elismerik a községi vezetők. A táncegyüttes azonban megszűnt. A megszűnés oka és az ellentét megnyilvánulása — ahogy ez lenni szokott — egy apróság, majdnem semmiség. Egy ízben — vasárnap délelőtt lévén j a Fiatalok, kapuk, falak Azt mondja az öregem- I megtalálják-e a helyüket.' . . , ’ , , . idcsebb nemzedékre nem brr belenyugvássá , de azért £eladat háru£ ebben Nemré. a belenyugvás melyen fészke- | jben a K£SZ kö ti bizott_ lodo kis irigységgel: -Tudja, • hivta föl erre a íigyel. az en onokamnak jaba mon- | met; „számos jel szerint... dóm, föl se a kan merni azt, csökkent a felnőtteknek az if- milyen igen nagy módba szu- , júsá neVelésében való sze' Az kis művelődési házban járási pingpongverseny, elmaradt egy próba. Aztán a többi is. Kész, vége! Csak ezért? Hallottam olyan okot is, hogy sokan elhagyták az együttest, ezt azonban az együttesvezető tagadja. Nem tartottam szükségesnek fölkeresni az elment és megmaradt tagokat ez ügyben. S nem is teszem mérlegre az érvek és ellenérvek sorát. Igaz, a helybeliek sérelmezték, hogy az együttes keveset szerepelt Meszteg- nyŐTi, de vannak más, mesz- szire vezető gondok is. Éppen ezeket kellene megbeszélni Azért is, hogy az^ iskolában megszeretett néptánckultúra folytonos legyen — egy újabb együttesben —, hiszen a marcali fogyasztási szövetkezet kész továbbra is vállalni a fenntartást, és a helyi tanács is szívesen ad támogatást. Meg az is fontos, hogy a két tehetséges népművelő jól tudjon együtt dolgozni a mesztegnyői közművelődésért. letett. Nem a gazdaságot mon dóm én, dehogy. Hanem én csak azt mondom, hogy a’ le- .jfrt belőle, ami csak akar. Emihez futja a tehetsége.« Akkor átsiklottam ezen, föl sem figyeltem rá. Hiszen any- nyi mást, ennél sokkal érdekesebbet tudott az öregember: régvolt dolgokról mesélni, faragni, nótát énekelni. De mostanában néha eszembe jut a beszélgetésnek ez a fentebb idézett része, amely akkor be sem került az újságcikkbe. Az való mélyes részvétele. Ezt figyelhetjük meg például az üzemekben és termelőszövetkezetekben is, ahol a gazdasági, szakszervezeti vezetők, művezetők, brigádvezetők, szakmunkások keveset foglalkoznak a munkát kezdő fiatalokkal.s van még egy tanulság. Ez az együttes minősített, külföldet többször megjárt, neves csoport volt. Bízunk benne, hogy az lesz a jövőben is. Az igazság az, hogy rendszerint a rendezvényeken való szereplés, az általuk nyújtott színvonal mérésére korlátozódik az értékelés. De nem minősítik, öregember alapvető dolgot | rajtuk. Jó lenne azonban, ha mondott ki: nálunk a fiatalok sehol sem várna rájuk még pályát választják, | egy — szinte hogy milyen a csoport kö- A kapuk tehát — jól látja zösségi szelleme, milyenek a kapcsolatai, milyenek a gondjai, céljai. Erre kellene több figyelmet fordítani. Hiszen nem profikról, hanem művészetet szerető fiatalokról az én egykori öreg riportalanyom — mindenütt nyitva állnak az ifjúság előtt. Aki arra érdemes, be is léphet ma azt a amelyre tanulmányi eredmé- J nyeik is lehetőséget adnak. I Vagyis az »anyagi erőtlenség« már nem visszahúzó erő, mert» a bizonyítvány vált belépőjeggyé a magasabb tudományok birtoklásához, az egyetemi vagy főiskolai hallgatóvá váláshoz. Csak a korán berozsdásodott akarat, a porlepte cselekvésvágy lehet gát az érvényesülés, a megfelelő helyre kerülés útjában. S ezt nem felismerni vétek. Későn ráébredni is az, hiszen később — idősödvén — már nehezebb megszerezni, amit fiatal korban elmulasztottunk.. De nem lehetetlen! \ Van kivétel ma is? Elképzelhető, hogy valaki érdemtelenül jut be felsőbb iskolába? Bizonyára akad. De — nem kell bizonygatnunk — elenyésző lehet azoknak a száma, akik érdemtelenül bejutva végig helyt állnak, s nem buknak ki, olykor panva a terhek alatt,-üvegfal« láthatatlan — L. L. van *ao. T. T. 1 Felicic Chilonti | Há rom zá szlot 1 Sál Ivatore Gin ilianón >k 36. — Majd rendezzük a számlát. — Csak ne végezzük egy szakadékban, ahová éppen ők löktek bennünket. — Azok a népek is velünk jönnek abba a szakadékba. Meg aztán kik haltak meg ott összerop-I a völgyben? Azok. akik túl ame-# sokat mertek, elözönlöttók a A nyolc halottat válluikra veszik, és óvatosan a lovakra teszik, mindegyiküket síró kis tömeg veszi körül, az asszonyok siratódalokat énekelnek. Aztán a kocsik következnek, rajtuk a rögtönzött hord___ _ _____________ mBm ágyakon a sebesültek. A könyí yet csak érettségivel rendel-^ földeket, jó életet akartak, de nyebb sérülteik saját lábukon kezők tanulhatnak. Egyref kockázat nélkül. A mások jönnek, rokonaik, barátaik tátöbb az olyan szakma, amelyet^ földí.ét akarták, és mindent mogatják őket. csak érettségivel rendelkezők? elözönlöttek, mint a sáskák; tanulhatnak. Nő a munkásosz-f an.°Ya. etettek a labukat, ott , f nekünk mar nem maradt talpalatnyi hely se. Túl nagyra nőtt a szarvuk, most letörtük egy kicsit. — De asszonyok és gyeretály kultúrája, műveltsége.' Egyre több új mérnök, technológus érkezik »haza«, azokba' a gyárakba, ahol apja, bátyja1 vagy más hozzátartozója állt,; illetve áll a gépnél. Idősek és > voltak ott. Az^ — Volt idő, amikor a mi mi nyugfiatalok egymás mellett. új emberről már az első —j asszonyainknak, a bemutatkozó — látogatás utánj anyáinknak nem volt kész az ítélet: rangos vagy ke-' zes lesz-e. S a »kezes« nem jelent feltétlenül bratyizó, elvtelenül irányító embert.., És akik nem irányítani jönnek? Nag'y a felelősség az tűk: éj jel-nappal zsaruk tanyáztak náluk, állandóan a börtönt jártuk. Aztán ott voltak köztük a kiközösítettek. — Igen, igen, hiszen mind kiközösített volt. »öreg szakik« vállán. Gyakran# — A maffiások átvertek tőlük függ, hogy a fiatalokt bennünket. Eleonórát a férje lóra emelte, lassan, kantárszáron vezetve indul a falu felé. Az asszonyka összegörnyedve öleli át a ló nyakát: nagyon sok vért vesztett az oldalán keletkezett sebből. A kis Vitót is nyeregbe emelték: apja és anyja tartja a fiúcskát. Szegény asszony még mindig a sebet igyekszik leszorítani a kisfiú nyakán. A tizenegy lovas bandita átvág a birtokon. Az élen Passatempo és Fra Diavolo vágtat. Ezeknek az embereknek évek óta az a sorsuk, hogy gyilkoljanak, óm a .portél 1 aj vérengzés őket is elbizonytaKITÜIS TETETTEK Küzdelem egy népbetegség ellen — Szerencsésnek is tartom magamat — ezt mondja dr. Szundy Aladár, a megyei tüdőgondozó intézet nyugállományba vonuló főorvosa, akit kitartó. szorgalmas és eredményes munkásságáért legutóbb a Munka Érdemrenddel tüntettek ki. Szerencséje abban áll, hogy egy olyan korszakra esett a munkássága, amikor világszerte és Magyarországon is sikerrel szorították vissza az emberiség egyik legpusztítóbb népbetegségét, a tbc-t. Beleszületett ebbe a népbetegség ellen küzdő korszakba, de ez nem magától értetődő. Az orvos sze- 1 rencséje nem azonos a hétköznapi értelmezéssel, hiszen dr. Szundy Aladár rendkívül sokat dolgozott azért, hogy Somogybán is azt az eredményt mutathatták föl, amit másutt, ahol egyre kevesebb ember szenved tbc-ben. 1928-ban, negyvenhat évvel ezelőtt kezdte meg — azóta hangyaszorgalommal végzett — orvosi munkásságát. Húsz i évvel azután, hogy Somogybán létrehozták az első tüdőgondozót. Négy évvel később épült föl a kórházban az önálló pavilon, ahol tüdőbetegeket gyógyítottak, abban az időben még nem sok sikerrel. , — Nem volt gyógyszer — ! mondja dr. Szundy Aladár, s tudjuk, ez az állapot elég i hosszú ideig tartott. 1948-ban kezdte meg somogyi működését. Először Lengyeltótiban dolgozott, majd 1951-től Kaposváron. 1952-ben pedig os ő irányításával szervezték meg a megyei tbc-gondozó hálózatot. »A statisztikai fegyelem« — [ ahogy egy laikus ember láthatja — abban áll, hogy azt a sok ezer ernyőfényképet, amit a megyében élő emberek tüdejéről készítettek, megfelelő rendszer alapján mindig készen tartják. így — szükség esetén — rögtön megállapítható bárki esetében, hogy milyen változás történt a tüdő állapotában, mondjuk egy év alatt. Falvak, városok Lakóinak pontos nyilvántartása ez az emyőfényképtár, s alighanem olyan pontos, mint egy lakónyilvántartó könyv. Csakhogy ezek a dobozok az egészségünket szolgálják. — Pontosan tudjuk, hogy Somogy megyében 281 fertőző betegünk van. Tizenhárom ezerről tudunk, akinél mesze- sedés maradt vissza. Ott tartunk, hogy ismerjük azokat is, akiknek a legkevesebb bajuk volt. Dr. Szundy Aladár össze tudjá hasonlítani a tüdőgyógyászat, tbc-gondozás háború előtti- és azutáni szakaszát: — A szocialista társadalomnak kellett eljönnie ahhoz, hogy a tbc-s minden gyógyszert megkaphasson gyógyulása érdekében — mondja. — A kezdet kezdetén különösen sokat kellett dolgozni. Ehhez a munkához sok önzetlen emberre volt szükség. | A statisztikai fegyelem betar- 1 tása példás szervezettséget és teherbírást követelt. Most lassan búcsúzik a munkahelytől, ahol minden tárgy őrá »emlékezik«. És a munkatársak is. A megye csaknem minden lakosa is, ha pontosan nem is tudják, hogy dr. Szundy Aladár látta őket, hiszen a tüdőfényképek is tudnak »beszélni« — egészségről vagy betegségről. — A búcsúzással együtt jár valamiféle üzenet is. A még szerencsésebb fiatal orvosnemzedéknek Ön mit üzen? — Nem szabad nyugodni a babérokon. A tbc rendkívül veszélyes betegség. Vigyázni kell, hogy ki ne újulhasson. A svédek nem gondoltak erre. náluk megállt a csökkenés és nő a tüdőbetegek szama-. A szocialista egészségügynek egyik legfontosabb része a megelőzés és a gondozás. — Elnézést, hogy önt idézem, de ezzel kapcsolatban szeretnék egy kérdést föltenni. Azt mondják: a tüdőgyógyászoké olyan munka, aminek csak erkölcsi haszna van. Ezek közül az erkölcsi sikerek közül melyikekre emlékezik vissza most a legszívesebben? — Vannak esetek, amelyeket nem felejtünk el a munkatársaimmal. Ilyen volt az is, amely azzal az örömmel járt, hogy először sikerült meggyógyítani az első két gümős agy- hártyagyulladásos beteget. Előtte nem élték túl ezt « betegséget. Ez az ötvenes évek elején történt. — Mi tette lehetővé? — Az új gyógyszerek alkalmazása. — Ne csak az orvosi hivatásról beszélgessünk. — A századforduló idején született nemzedék sokféle tanulságot ismer öregségében. Most például általános biztonságérzet tölt el. Ahol lakom, él ott egy háromgyermekes család is. Voltak náluk a ia- káshivatalból, és megkérdezték őket. hogy mekkora lakást szeretnének. Egy kétszobásat kértek. Hallottam, azt felelték erre a lakáshivatal I emberei: maguknak egy há- ! romszobás lakás jár ... No. ! és az ifjúság. Ügy látom, a j kétkezi munkát is szerető, új í generáció nőtt fel. I — Hobbyja? — Szeretem a futballt, szc- ! retek olvasni. Sokat fogok sétálni is, mert szeretem a természetet. — És a fölhalmozott tudás? — Szeretném átadni a ta- . pasztalataimat a fiataloknak, j A rendelkezésükre bocsátom... j ha megkérnek rá. Horán.vi Barna lanította, kétségük támadt, (élnek. Mannino ugyanazt ismételgeti folyton: — Rosszat sejtek. Giuliano nagy politikai mészárlást akart rendezni. És mit nyert vele? Hitt a szabadság ígéretében. Ez a mészárlás azonban semmin se változtatott. — Banditák voltunk, és azok is maradtunk. Giuiiano tárgyal az urakkal, és fejébe száll a dicsőség. Meghívják palotájukba, leveleznek vele, igazolványokat szereznek neki a rendőrségtől. És ezzel ejtik át mindig. Csak Montelepre lőtt. Épp úgy, mint a szeparatista időkben. Most rosszabbak vagyunk, mint azelőtt. Most senki se fog segíteni rajtunk. Giuliano túlságosan belekeveredik a politikába. Hamis ideálokat választott magának. Nem Giuliano eszméi ezek. Mások ültették a fejébe. Az alvilág: alvilág. A politika nem nekünk való. Innen el kell tűnni. Én Afrikába megyek, a légióba, még Giuliano se tarthat visz- sza. Én itt maradok. Itt jó, itt a mama és a feleségem. A szomorú menet lassan vonul a városkák felé. A halottakat letakarták a zászlókkal meg a transzparensekkel. A muzsikusok újra elrendeződtek, most a lovak előtt mennek, amelyek a holttesteket szállítják. Néhány zenész is megsebesült. A zeneszerszámokat is át-átütotték a golyók. A muzsikusok gyászindulókat játszanak, hangjuk belevegyül az asszonyok elnyújtott zokogásába, fohászába. Az Állotta házaspár egészen a menet élén halad. Az anya átölelve tartja a ló hátán a hároméves fiúcskát, de most hirtelen összerezzen. A sebből nem csorog a vér. A kisfiú meghalt, Az asszony kétségbeesetten sikoltozik. Valaki odamegy hozzá; az apja karjába veszi holt magzatát. Vito meghalt, Vito meghalt! A menet folytatja útját, amikor elhalad az apa karjában fekvő kis test előtt, a parasztok leveszik kalapjukat, az asszonyok keresztet vetnek. Elhalad a gyászindulókat játszó zenekar. És az Állotta házaspár visszaáll a sorba, de most a halottak közé. Az út végén feltűnik a Piana dei Greciből érkező távolsági busz, mögötte emberek szaladnak a menet elé. A buszon a vezető mellett az öreg pap. A tizenegy vágtató bandita most egy magaslat felé tart. Az elöl haladó két bandita hirtelen megáll, fölemeli a karját. A többiek is lefékeznek. Valaki jön. A szintkülönbség miatt nem tudja idejében kikerülni a veszedelmes találkozást. Egy öregember az, Buselli- ni. a csősz. Szokásos körútja ulán tart hazafelé. A tizenegy bandita körül fogja, az öreg kiabál: , — Néni ismerlek benneteket. Nem láttam semmit, becsületes ember vagyok! — Rossz csillagzat alatt születtél, Buselüni: én ismerlek és te is tudod, kik vagyunk. Besúgó vagy. — Zsaru. A csőszt lefegyverzik. Közben vagy száz méterre tőlük két paraszt meglátja a lovasokat, de a búza közé rejtőznek és kihallgatják a banditák minden szavát. A lovasok most egy szakadék felé lökdösik a csőszt. Mit számít egy ilyen!? A szegény ember már ott is találja magát a mélység fölött. Felhangzik a sortűz, es az ember már zuhan is. Elkeseredett kiáltás: — Ezt is megöltük. Hát állandóan gyilkolnunk kell?! — Ez a sorsunk, és ennek már sose lesz vége. — Palma Abbate, veled megyek Afrikába, vagy egyedül megyek a pokolba! Megsarkantyúzzák a lovukat és kettesével különböző irányba indulnak el. Giuliano bandája fölbomlott. A pap megáldotta a halottakat. és most az asszonyok karéjában rögtönzött temetést rendez. A legsúlyosabb sebesülteket fölteszik a buszra, amely nyomban elindul Monreale és Palermó felé. (Folytatjuk.) Somogyi Népfapl 5 /
