Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-05 / 103. szám
a szójáték: elme-hecc, ha nem érted, elmehetsz A kerti törpe átosont az emlékkönyvbe Sok tv-néző emlékezhet meg Vadas Pálra, a Szójáték-klub adásainak egyik legsikeresebb versenyzőjére. A Vadas Pál név egyébként csak »művésznév«, a szenvedélyes szójátékos — egy kissé eltérő néven — ismeri pesti ügyvéd. A szavakkal való játék szinte apró gyerekkora óta szenvedélye. Kosztolányi Aidámmal járt együtt elemibe, s közös szórakozásuk volt, hogy olyan szavakat gyűjtöttek, amelyekben másik kéf- három szó rejtezett. Játékukat Kosztolányi Dezső is szívesen segítette, patronálta. Vadasnak a ma már 5—6000 szójátékból álló gyűjteményénél bőven idézhetünk példákat arra, hogy ezek a szétbontható szók milyen tréfásan viselkednek a szavak mágusa kezében: Gyógyszere nincs — apatikus a patikus . . . A rozsda meghatározása: eras a vas. Kutyaház: eb. be ebbe! Kiművelték: Fejlett fej lett. Gidahívogató: Gyere, l.ecskcgyerc kecske!. .. Gyomorbajos költő: Ki eszel szó- dát — kieszelsz ódát. Népte- !en Ijalu kérése a fővároshoz: Vele rest! Telepest! Egyetemes nő-mozgalom: Kinek hajion csat lakozik, az mind ipztávk csatlakozik! Szakmai műhiba: Veszélyben a felcser Ke, a szérumot felcserélte. figyelmes féri: Útba ejti Veszpremet, nejének ott vesz P’émet. •S ha már Veszprémnél tartunk, mutassunk be néhányat a városnevekkel való • mslőrmutatványokból is: 'Tegborotváikoztam, tehát Al- m puszta. Ííem fér össze a :>bb indiánnal: Balinka. ■ land, siess: B élavár. H.í- zsártos, molett asszonyság: Bősárkány. Férfiember: Tde- •ny. Nincsen hét: Hatvan. ísz-c a féleségem: Hajmás- JWennyország: 1 Heves- zr.yos. 2. Leányvár, ön nem simabőrű: Kenderes. Előciö balatoni szálloda: Maty araimás. Fatörzs gyaluló ja: Mohács. Kiűzetés a paradicsomból: Pusztaföldvár. Zsarnokság: Tömörkény. A fentieken kívül számta- i r. fajtája van még a szójáté- koknak. Vadas, aki jogi doktorátusán kívül matematika- tanárj oklevelet is szerzett, decimális rendszerbe szedte őket. Egyidejűleg elkészített egy hasonló témájú tanulmányt »Kísérlet a nyelvi játékok rendberakására« címmel Varga Balázs, a »Játékkoktél« és a »Játsszunk aszóval« című könyvek szerzője is. A két rendszerezés eltérést mutat, s kettejük között barátságos mérkőzés is volt ez ügyben, döntetlen eredménnyel .. . Mert a szóval való játszódás szórakozás, hobby ugyan, de azért ' komoty | dolog is: »A szójáték ehme- j hecc. . Ha nem érted, — elmehetsz!- — hirdeti Vadas Pál, akinek befejezésül ideiktatunk néhány szójátékát a még komolyabb foglalkozása, az ügyvédség köréből: A pernek a tárgya: ló; színhelye a tárgyaló. Biztosíték: Letéti tétel. (Visszafelé olvasva szó szerint ugyanaz.) A büntetés indokolása a csendrendeletet megszegő marhagazdának: Estidöbev ne böditse. (Ez is oda-vissza olvasható.) Kont perének irata: K ONTAKTA. Össze ne téveszd az ősz bírót — a bősz íróval. Tényállás garázdaság ügyében: Harag, horog, hírig. Egy gyilkos története: Élt. ölt. Ült. Bűn és bünhődés: vétségbeesés. Ha pedig végig akarnánk venni a rengeteg szó- és rímjátékot az egyszerűtől a gondolatot, hangulatot, érzést hordozó versekig (ez is sok I akad), akkor, ehhez bőséges szabad idő kellene, például: i Hét a Sajón — Sétahajón. Semmivel sem sekélyebbek korunkban az érzelmek, mint voltak más korokban: ezt — ágy gondolom — nem kell bizonygatnom. A gépek, a technika századában 'is különféle érzelmi kapcsolatban állunk egymással. Van, akit kedvelünk, másokat irigylünk, és megint másokat nem szeretünk. Köl- j tök is vannak, kik versbe foglalják — túltermelés is van e ‘éren! — az érzelmeket. Mégis: tessék csak egyszer belelapozni azokba a vékony vagy vastagabb kötetekbe, amelyek az érzelmeket dokumentálják! A fiataloknál oly.— valószínűleg évszázadok óta — közkedvelt emlékkönyvekről van szó. Egy bizonyos é1 étkor - ru jellemző az emlékkönyvszenvedély. Mintegy bizonyságként papírra tétetik a hozzájuk fűződő érzelem. Mondom: szenvedélyféle ei. mint a bélyeg-, a szalvéta-, a gyufa- cimkegyüjtés. De azoknál valamivel veszélyesebb. r Harmincmilliés költséggel fejlesztik a bogiári kombinátot A múlt évben 343 millió I forintos termelési értéket ért el a nemrég kiváló vállalat címmel kitüntetett Balaton- boglári Állami Gazdaság. Ezen az összegen belül a szőlő. illetőleg a palackozott bor hozta a legtöbbet az üzemnek, úgyhogy a szőlötermefés és a palackozás meghatározó 1 szerepet játszik itt: 307 mii- 1 ltós értéket képviselt ez a tevékenység tavaly a gazdaságban. A jövőben még több szőlőt termelnek, még több árut állítanak elő. Ennek megfele- I lően . fejlesztik a kombinátot, a leldolgozó- és tárolókapacitást is. Harmincmillió forintot fordítanak erre a célra. A munkákat tavaly kezdték, s — várhatóan — az idén befejezik. A saját kivitelezésű beton toronypince elkészülte után az eddigi tárolókapacitás 90 ezer hektoliterről 160 ezer hektoliterre növekszik. A gazdaság borkombinátjánál épülő létesítmény fontos része lesz a fejlesztési programnak és jelentősen enyhíti a tárolási gondokat. Nevetséges, mondhatna valaki. Mondják is — valószínű — néhányon e sorokat olvasva. Mert milyen veszélyt rejthet az emlékkönyvbeírás? Aki viszont — gondolkodva — beleolvas j ezekbe a mai emlék- \ könyvekbe, az tudja, ha idő-! sebb, akkor azt is: ugyanezeket a sekélyes, mondhatni bár- í gyű versikékei írták valaha j nagyanyáink emlékkönyvébe is j udvarlóik. Többnyire nem! klasszikus, koszorús költőink i sorait találja ott az érdeklődő. I Nem. Ilyesféléket: »Előbb ta- j nuld meg szitálni a lisztet, az- I utón szeretni a katonatisztet.« Egy öklömnyi kislány emlék- könyvében találtam e »bölcs« \ intelmet.. Hogy régi lejárt »lemez«, az nem zavarta a bejegyzőt. S ugyan miféle éHetszcmlé- letre oktatja a könyv gazdáját, az efféle beírás? »Álmodjál i csöndesen mindenféle szépet. / i S ne tudd meg soha. hogy mi is ez élet!« Bizony andalító, meg- I tévesztő útjelző tábla ez. Szakadék van a régén. Kerti törpe — sorokban, belükkel írva. Azaz: a giccset, a hamisat értük »tetten«. Es a giccs veszélyes. Nem találják meg a legtöbben — a bejegyzők közül — a kor hangját. Másolják a régit. Íme: »A lányok azt mondják, hogy a férfiak mind ördögök. És én azt kívánom, hogy vigyen el egy ilyen szép ördög!« Valaha csakugyan ez volt a hang. ez az édeskés, selymás. Szívesebben olvastam volna helyette1 néhány Nagy László-sort, pél- j dául. Ehelyett ezt találtam az egyikben: »Szíved legyen mint a zárda, idegeneknek csukva, zárva. De ha jö az igazi, nosza rajta, ugorj ki!« (Hát ha még magyarázatot is mellékeltek volna a gyerekeknek, hogy mi az a zárda!) E bőrkötéses könyvek lapjain a rajzok sem különbek. Divatjamúlt szimbólumok: patak bál ivó őzikék, falvédöi stílusban, és a már említett fehér szakállú törpe, lulipiros szívek dömpingje. Társas lápok, nevekkel telepöttyentve. Minden név egy szív közepén. Itt kell kezdődnie az esztétikai nevelésnek. Meg kell gondolnunk, mit írunk intelmiil a tiszta lapokra. A gyermeki »tabula rasa« ne teljen idejétmúlt »bölcsességekkel«. Amíg az emlékkönyvnek divatja lesz — márpedig legalább olyan tartósnak Ígérkezik ez, mint a múltja volt — addig ügyelni kell erre a veszélyre is mint1 giccsforrásra. A huszadik századi ember érzelmeit, gondolatvilágát — higy- gyük el, — íróink és költői« k hitelesebben ábrázolják. Idézzünk tőlük, ha már nagyon nem tudunk, ellenállni az em- lékkönyvesdinek. L. L. I Felicie Chilanti Károm zászlót | Salvatore Giulianonai r 32. Eleonora i-s késlekedik. Tizenhét éves fiatalasszony, a férje sincs még húszéves. Az asszonyka a kilencedik hónapban van, bármelyik pillanatban jöhet a gyerek. Az ifjú férj kantárszáron tartja a hatalmas, vörhenyes barna lovat, amely sürgetően toporzékol, várja, hogy Eleonórát elvihesse az ünnepségre. Végül az asszonyka enged, barátnői annyira hívják. A fiatal férj fölemeli, óvatosan a ló nyergébe helyezi, aztán elővigyázatosan, a lovat kan- társaáron vezetve elindul. És ünnepi kavargásban megindul a rpenet: énekszó, hívogató hangok. A San Giu- seppe-i banda is rázendít: csillogó szerszámaikon indulókat, operaáriákat játszanak. Vannak lovak. amelyek egész családokat visznek, mint a Grifo családé is. Papa, mama, a tizenkét éves Giovanni, meg két kisebb gyerek ül a hatalmas ló hátán. A San Giuseppe-i menet az útelágazásnál összeolvad a piánaival. Kavargás, üdvözlések, egymásra találnak rokonok, barátok, akik a tavalyi május elseje óta nem látták egymást. Miközben a hosszú ünneplő menet a Portellába vezető poros úton vonul, a legelők és a kékes sziklák közt — messze — feltűnik egy magányos női alak. Lassan halad, időnként hátrafordul. M. R., a kurva. A három fiatalember, aki az ünnepségre hívta, a menet végére állt. Most ártatlanul, közönyt leftetve le-lemarad- nak, egv kissé egymást is szemmel tartják, mert mindhárman ugyanazt forgatják a fejükben. Egy kanyart kihasználva elszakadnak a menettől. Három parasztfiú, ünneplő ruhában. Amikor egyedül maradnak, egymásra néznek, és elvigyo- rodnak. Aztán futva indul' nak keresztül a mezőn, a nő felé, aki már meg is állt, hogy bevárja őket. A banditák most a Pizzuta- hegy magasából figyelik a parasztokat: nők, férfiak, gyéreitek tömegét a völgykatlanba. Hallják az ünneplő rajzást, a kiabálást, énekszót, a zenekart. A fiúk is az ünnepséget nézik. Ott lertn, a Portellában sok korukbeli fiatal van. Parasztfiúit, mint ők. A szemük is ugyanolyan. A zászlókat, transzparenseket lengető, a meztelen lánykarokat fogdosó kezek is ugyanolyanok, mint az ő puskát szorongató kezük itt, fönn a hegyen. Az egyik fiú egy fiatalembert néz, aki szerelmét egy szikla mögé húzkodja: egy másik meg egy parasztfiú énekét hallgatja, egész kis tömeg fiú-lány gyűlt köréje táncra, ott lenn a völgyben. A tánc-mesterré vedlett borbély egy gitározó fiút figyel. És van itt, , az ünneplő tömegben egy kis zenekar, amely amerikai ritmusokat játszik. Körülötte a fiatalság azoknak a fiúknak a szeme Iái Iára táncol a réten, akiket f Cucinella a carini borbély üz-^ leiében fogott el. i Giuliano is a hatalmas szí-# cíliai pikniket figyeli. Egész/ családokat lát a sült báré / nyok közé telepedve; látja a/ muzsikusokat, akik hangsze- / reiket lerakva feleségükkel,/ - gyerekeikkel együtt esznek-/! isznak: kenyeret, bort, min-/ denfélét. Látja a mozgóáru-/! sokat, amint áruikat mérics-/ kélik, hallja hosszan elnyúj-/ tott kiáltásukat. Fekete ruhás/j öregasszonyokat, anyákat lát./ népviseletbe öltözött fiatal Iá-/; nyokat; parasztokat, akik le-/ vették köpenyüket, és a föl-/ dön elnyúlva pihennek: meg-/ fáradt, becsületes arcokat lát/ mosolyogni. f A lovak a baráti-rokoni '! csoportosulások közt ropog-'! tátják a füvet, körülöttük ját-J szanak a gyerekek. A kis' Giovanni Grifo az óriási pej/| lovat mutogatja pajtásainak: a/ legszebb, a legerősebb ló az/ egész völgyben. / Provvidenza a legmagasabb J / kövön üldögél, fekete haját lebontotta, s kitárja a szélnek., Eleonora fiatal férjével egy? rekettyebokor tövében üldö-? gél. Szicíliai módra készüli ? babot esznek, kanálnyi hagy-' mával. Ám a szél sült bá-* rány átható szagát hozza fe-? léjük. És Eleonóra megkíván-í ja a húst. Szól férjének. Ke-? zét hasára téve könyörög? j mosolyogva: (Folytatjuk.) /1_ Húszezer férfi műbőr kabát \ Május 1. Ruha'gváy karáét telepének ogvik részlege megkezdte a férfi műbőr kakátok gyártását. Szovjet exportra 2(1 ezer készüi.-v Mezőgazdasági gépgyártó S SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT posvór, Jutái út 37.) fiHw&ßz 'ó- es lakatosműhelyébe gyakorlattal rendelkező esztergályos, marós, cöszörüs és hegesztő szakmunkásokat,-lamint villanyszerelő szakmunkásokat-ekonstrukciós munkákra. .lentkezni lehet: -a vállalat munkaügyi és szociálpolitikai osztályán. (14288)
