Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

a szójáték: elme-hecc, ha nem érted, elmehetsz A kerti törpe átosont az emlékkönyvbe Sok tv-néző emlékezhet meg Vadas Pálra, a Szójáték-klub adásainak egyik legsikere­sebb versenyzőjére. A Vadas Pál név egyébként csak »mű­vésznév«, a szenvedélyes szó­játékos — egy kissé eltérő né­ven — ismeri pesti ügyvéd. A szavakkal való játék szinte apró gyerekkora óta szenvedélye. Kosztolányi Aidámmal járt együtt elemibe, s közös szórakozásuk volt, hogy olyan szavakat gyűjtöt­tek, amelyekben másik kéf- három szó rejtezett. Játékukat Kosztolányi Dezső is szívesen segítette, patronálta. Vadasnak a ma már 5—6000 szójátékból álló gyűjteményé­nél bőven idézhetünk példá­kat arra, hogy ezek a szét­bontható szók milyen tréfá­san viselkednek a szavak má­gusa kezében: Gyógyszere nincs — apatikus a patikus . . . A rozsda meghatározása: eras a vas. Kutyaház: eb. be ebbe! Kiművelték: Fejlett fej lett. Gidahívogató: Gyere, l.ecskcgyerc kecske!. .. Gyo­morbajos költő: Ki eszel szó- dát — kieszelsz ódát. Népte- !en Ijalu kérése a fővároshoz: Vele rest! Telepest! Egyete­mes nő-mozgalom: Kinek ha­jion csat lakozik, az mind ipztávk csatlakozik! Szakmai műhiba: Veszélyben a felcser Ke, a szérumot felcserélte. figyelmes féri: Útba ejti Veszpremet, nejének ott vesz P’émet. •S ha már Veszprémnél tar­tunk, mutassunk be néhá­nyat a városnevekkel való • mslőrmutatványokból is: 'Tegborotváikoztam, tehát Al- m puszta. Ííem fér össze a :>bb indiánnal: Balinka. ■ land, siess: B élavár. H.í- zsártos, molett asszonyság: Bősárkány. Férfiember: Tde- •ny. Nincsen hét: Hatvan. ísz-c a féleségem: Hajmás- JWennyország: 1 Heves- zr.yos. 2. Leányvár, ön nem simabőrű: Kenderes. Elő­ciö balatoni szálloda: Ma­ty araimás. Fatörzs gyaluló ja: Mohács. Kiűzetés a paradi­csomból: Pusztaföldvár. Zsar­nokság: Tömörkény. A fentieken kívül számta- i r. fajtája van még a szójáté- koknak. Vadas, aki jogi dok­torátusán kívül matematika- tanárj oklevelet is szerzett, decimális rendszerbe szedte őket. Egyidejűleg elkészített egy hasonló témájú tanul­mányt »Kísérlet a nyelvi já­tékok rendberakására« cím­mel Varga Balázs, a »Játék­koktél« és a »Játsszunk aszó­val« című könyvek szerzője is. A két rendszerezés elté­rést mutat, s kettejük között barátságos mérkőzés is volt ez ügyben, döntetlen ered­ménnyel .. . Mert a szóval va­ló játszódás szórakozás, hob­by ugyan, de azért ' komoty | dolog is: »A szójáték ehme- j hecc. . Ha nem érted, — elmehetsz!- — hirdeti Vadas Pál, akinek befejezésül ide­iktatunk néhány szójátékát a még komolyabb foglalkozása, az ügyvédség köréből: A per­nek a tárgya: ló; színhelye a tárgyaló. Biztosíték: Letéti tétel. (Visszafelé olvasva szó szerint ugyanaz.) A büntetés indokolása a csendrendeletet megszegő marhagazdának: Estidöbev ne böditse. (Ez is oda-vissza olvasható.) Kont perének irata: K ONTAKTA. Össze ne téveszd az ősz bírót — a bősz íróval. Tényállás garázdaság ügyében: Harag, horog, hírig. Egy gyilkos tör­ténete: Élt. ölt. Ült. Bűn és bünhődés: vétségbeesés. Ha pedig végig akarnánk venni a rengeteg szó- és rím­játékot az egyszerűtől a gondolatot, hangulatot, érzést hordozó versekig (ez is sok I akad), akkor, ehhez bőséges szabad idő kellene, például: i Hét a Sajón — Sétahajón. Semmivel sem sekélyebbek korunkban az érzelmek, mint voltak más korokban: ezt — ágy gondolom — nem kell bi­zonygatnom. A gépek, a techni­ka századában 'is különféle ér­zelmi kapcsolatban állunk egy­mással. Van, akit kedvelünk, másokat irigylünk, és megint másokat nem szeretünk. Köl- j tök is vannak, kik versbe fog­lalják — túltermelés is van e ‘éren! — az érzelmeket. Mégis: tessék csak egyszer belelapozni azokba a vékony vagy vastagabb kötetekbe, amelyek az érzelmeket doku­mentálják! A fiataloknál oly.— valószínűleg évszázadok óta — közkedvelt emlékkönyvekről van szó. Egy bizonyos é1 étkor - ru jellemző az emlékkönyv­szenvedély. Mintegy bizony­ságként papírra tétetik a hoz­zájuk fűződő érzelem. Mon­dom: szenvedélyféle ei. mint a bélyeg-, a szalvéta-, a gyufa- cimkegyüjtés. De azoknál va­lamivel veszélyesebb. r Harmincmilliés költséggel fejlesztik a bogiári kombinátot A múlt évben 343 millió I forintos termelési értéket ért el a nemrég kiváló vállalat címmel kitüntetett Balaton- boglári Állami Gazdaság. Ezen az összegen belül a sző­lő. illetőleg a palackozott bor hozta a legtöbbet az üzem­nek, úgyhogy a szőlötermefés és a palackozás meghatározó 1 szerepet játszik itt: 307 mii- 1 ltós értéket képviselt ez a te­vékenység tavaly a gazdaság­ban. A jövőben még több szőlőt termelnek, még több árut ál­lítanak elő. Ennek megfele- I lően . fejlesztik a kombinátot, a leldolgozó- és tárolókapaci­tást is. Harmincmillió forintot fordítanak erre a célra. A munkákat tavaly kezdték, s — várhatóan — az idén befe­jezik. A saját kivitelezésű be­ton toronypince elkészülte után az eddigi tárolókapaci­tás 90 ezer hektoliterről 160 ezer hektoliterre növekszik. A gazdaság borkombinátjánál épülő létesítmény fontos ré­sze lesz a fejlesztési program­nak és jelentősen enyhíti a tárolási gondokat. Nevetséges, mondhatna va­laki. Mondják is — valószínű — néhányon e sorokat olvasva. Mert milyen veszélyt rejthet az emlékkönyvbeírás? Aki viszont — gon­dolkodva — beleolvas j ezekbe a mai emlék- \ könyvekbe, az tudja, ha idő-! sebb, akkor azt is: ugyaneze­ket a sekélyes, mondhatni bár- í gyű versikékei írták valaha j nagyanyáink emlékkönyvébe is j udvarlóik. Többnyire nem! klasszikus, koszorús költőink i sorait találja ott az érdeklődő. I Nem. Ilyesféléket: »Előbb ta- j nuld meg szitálni a lisztet, az- I utón szeretni a katonatisztet.« Egy öklömnyi kislány emlék- könyvében találtam e »bölcs« \ intelmet.. Hogy régi lejárt »le­mez«, az nem zavarta a be­jegyzőt. S ugyan miféle éHetszcmlé- letre oktatja a könyv gazdáját, az efféle beírás? »Álmodjál i csöndesen mindenféle szépet. / i S ne tudd meg soha. hogy mi is ez élet!« Bizony andalító, meg- I tévesztő útjelző tábla ez. Sza­kadék van a régén. Kerti törpe — sorokban, be­lükkel írva. Azaz: a giccset, a hamisat értük »tetten«. Es a giccs veszélyes. Nem találják meg a legtöbben — a bejegy­zők közül — a kor hangját. Másolják a régit. Íme: »A lá­nyok azt mondják, hogy a fér­fiak mind ördögök. És én azt kívánom, hogy vigyen el egy ilyen szép ördög!« Valaha csakugyan ez volt a hang. ez az édeskés, selymás. Szíveseb­ben olvastam volna helyette1 néhány Nagy László-sort, pél- j dául. Ehelyett ezt találtam az egyikben: »Szíved legyen mint a zárda, idegeneknek csukva, zárva. De ha jö az igazi, nosza rajta, ugorj ki!« (Hát ha még magyarázatot is mellékeltek volna a gyerekeknek, hogy mi az a zárda!) E bőrkötéses könyvek lapja­in a rajzok sem különbek. Di­vatjamúlt szimbólumok: patak bál ivó őzikék, falvédöi stílus­ban, és a már említett fehér szakállú törpe, lulipiros szívek dömpingje. Társas lápok, ne­vekkel telepöttyentve. Minden név egy szív közepén. Itt kell kezdődnie az esztétikai neve­lésnek. Meg kell gondolnunk, mit írunk intelmiil a tiszta lapokra. A gyermeki »tabula rasa« ne teljen idejétmúlt »bölcsessé­gekkel«. Amíg az emlékkönyv­nek divatja lesz — márpedig legalább olyan tartósnak Ígér­kezik ez, mint a múltja volt — addig ügyelni kell erre a ve­szélyre is mint1 giccsforrásra. A huszadik századi ember érzel­meit, gondolatvilágát — higy- gyük el, — íróink és költői« k hitelesebben ábrázolják. Idéz­zünk tőlük, ha már nagyon nem tudunk, ellenállni az em- lékkönyvesdinek. L. L. I Felicie Chilanti Károm zászlót | Salvatore Giulianonai r 32. Eleonora i-s késlekedik. Ti­zenhét éves fiatalasszony, a férje sincs még húszéves. Az asszonyka a kilencedik hó­napban van, bármelyik pilla­natban jöhet a gyerek. Az ifjú férj kantárszáron tartja a hatalmas, vörhenyes barna lovat, amely sürgetően toporzékol, várja, hogy Eleo­nórát elvihesse az ünnepségre. Végül az asszonyka enged, barátnői annyira hívják. A fiatal férj fölemeli, óvatosan a ló nyergébe helyezi, aztán elővigyázatosan, a lovat kan- társaáron vezetve elindul. És ünnepi kavargásban meg­indul a rpenet: énekszó, hí­vogató hangok. A San Giu- seppe-i banda is rázendít: csillogó szerszámaikon indu­lókat, operaáriákat játszanak. Vannak lovak. amelyek egész családokat visznek, mint a Grifo családé is. Papa, ma­ma, a tizenkét éves Giovanni, meg két kisebb gyerek ül a hatalmas ló hátán. A San Giuseppe-i menet az útelágazásnál összeolvad a piánaival. Kavargás, üdvözlé­sek, egymásra találnak roko­nok, barátok, akik a tavalyi május elseje óta nem látták egymást. Miközben a hosszú ünneplő menet a Portellába vezető poros úton vonul, a legelők és a kékes sziklák közt — messze — feltűnik egy magá­nyos női alak. Lassan halad, időnként hátrafordul. M. R., a kurva. A három fiatalember, aki az ünnepségre hívta, a menet végére állt. Most ártatlanul, közönyt leftetve le-lemarad- nak, egv kissé egymást is szemmel tartják, mert mind­hárman ugyanazt forgatják a fejükben. Egy kanyart kihasználva el­szakadnak a menettől. Három parasztfiú, ünneplő ruhában. Amikor egyedül maradnak, egymásra néznek, és elvigyo- rodnak. Aztán futva indul' nak keresztül a mezőn, a nő felé, aki már meg is állt, hogy bevárja őket. A banditák most a Pizzuta- hegy magasából figyelik a pa­rasztokat: nők, férfiak, gyére­itek tömegét a völgykatlanba. Hallják az ünneplő rajzást, a kiabálást, énekszót, a zene­kart. A fiúk is az ünnepséget nézik. Ott lertn, a Portellában sok korukbeli fiatal van. Pa­rasztfiúit, mint ők. A szemük is ugyanolyan. A zászlókat, transzparense­ket lengető, a meztelen lány­karokat fogdosó kezek is ugyanolyanok, mint az ő pus­kát szorongató kezük itt, fönn a hegyen. Az egyik fiú egy fiatalem­bert néz, aki szerelmét egy szikla mögé húzkodja: egy másik meg egy parasztfiú énekét hallgatja, egész kis tö­meg fiú-lány gyűlt köréje táncra, ott lenn a völgyben. A tánc-mesterré vedlett bor­bély egy gitározó fiút figyel. És van itt, , az ünneplő tö­megben egy kis zenekar, amely amerikai ritmusokat játszik. Körülötte a fiatalság azoknak a fiúknak a szeme Iái Iára táncol a réten, akiket f Cucinella a carini borbély üz-^ leiében fogott el. i Giuliano is a hatalmas szí-# cíliai pikniket figyeli. Egész/ családokat lát a sült báré / nyok közé telepedve; látja a/ muzsikusokat, akik hangsze- / reiket lerakva feleségükkel,/ - gyerekeikkel együtt esznek-/! isznak: kenyeret, bort, min-/ denfélét. Látja a mozgóáru-/! sokat, amint áruikat mérics-/ kélik, hallja hosszan elnyúj-/ tott kiáltásukat. Fekete ruhás/j öregasszonyokat, anyákat lát./ népviseletbe öltözött fiatal Iá-/; nyokat; parasztokat, akik le-/ vették köpenyüket, és a föl-/ dön elnyúlva pihennek: meg-/ fáradt, becsületes arcokat lát/ mosolyogni. f A lovak a baráti-rokoni '! csoportosulások közt ropog-'! tátják a füvet, körülöttük ját-J szanak a gyerekek. A kis' Giovanni Grifo az óriási pej/| lovat mutogatja pajtásainak: a/ legszebb, a legerősebb ló az/ egész völgyben. / Provvidenza a legmagasabb J / kövön üldögél, fekete haját lebontotta, s kitárja a szélnek., Eleonora fiatal férjével egy? rekettyebokor tövében üldö-? gél. Szicíliai módra készüli ? babot esznek, kanálnyi hagy-' mával. Ám a szél sült bá-* rány átható szagát hozza fe-? léjük. És Eleonóra megkíván-í ja a húst. Szól férjének. Ke-? zét hasára téve könyörög? j mosolyogva: (Folytatjuk.) /1_ Húszezer férfi műbőr kabát \ Május 1. Ruha'gváy karáét telepének ogvik részlege meg­kezdte a férfi műbőr kakátok gyártását. Szovjet exportra 2(1 ezer készüi.-v Mezőgazdasági gépgyártó S SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT posvór, Jutái út 37.) fiHw&ßz 'ó- es lakatosműhelyébe gyakorlattal rendelkező esztergályos, marós, cöszörüs és hegesztő szakmunkásokat,-lamint villanyszerelő szakmunkásokat-ekonstrukciós munkákra. .lentkezni lehet: -a vállalat munkaügyi és szociál­politikai osztályán. (14288)

Next

/
Thumbnails
Contents