Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-25 / 120. szám
MUNKÁSOK A VEZETÉSBEN [Kongresszusi verseny az áfész-ekben A Központi Bizottság legutóbbi ülésén irányelveket fogadott el a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról. Ez a határozat több éven át talrtó vizsgálódások tapasztalatai alapján állást foglal a már megoldásra érett kérdésekben éppúgy, mint a hosz- szabb távú feladatokban. A többi között abban, mit kell tennünk a munkásosztály vezető szerepének további erősítéséért, az üzemi demokrácia fejlesztéséért, a munkás- osztály közéleti aktivitásának, társadalmi szerepének növeléséért. A Központi Bizottság állás- foglalásából kitűnik, hogy pusztán jelszavak hangoztatásával, intézkedések, akciók elnevezésével, statisztikai adatokat szépítő lépésekkel az irányelvekben rögzített célok kát nem lehet teljesíteni. Minden területen nagyon megfontolt, tervszerű munka szükséges. Azért fontos ezt hangsúlyozni/ mert a munkások már csaknem három évtizede vesznek részt az állam ügyeinek intézésében, a vállalatok, üzemek irányító munkájában. Mögöttük van tehát egy sor hasznos, jó tapasztalat., de figyelmeztető tanulság is, melyet csak tervszerű, átgondolt munkával lehet hasznosítani. Minden korábbi tevékenységünk — kimondva és kimondatlanul is — a munkáshatalom erősítését célozta és szolgálta. Így ez a mostani határozat csak annyiban új és más, mint mondjuk a2 1938-ban hozott, hogy a bekövetkezett fejlődés következtében ma sok tekintetben más a helyzet gazdasági, politikai téren egyaránt, mint tizenöt évvel ezelőtt. Nem ez a határozat hozta létre a munkáspolitikát, nem most kell megteremteni a munkásosztály vezető szerepét, hanem az eddigi eredményekre építve tovább kell azt erősíteni, fejleszteni a mai kor lehetőségei és szükséglete szerint. Ez a tevékenység nem tűri a felszínes megoldásokat. Nem sokat tesznek azzal sem, ha a különböző szervekbe bevonnak vagy beválasztaaak egy-egy fizikai munkást, s ezzel elintézettnek vélik a munkásoknak a vezetésben való fokozottabb részvételét. Azzal ugyanis még aligha lesz érdemibb a döntés, jobb az ügy! intézés, demokratikusabb a ! munkastílus, ha a közvetlen I részvétel alatt csak azt értik: legyen fizikai munkás is a bizottságban, a testületben. Ez természetesen nélkülözhetetlen, de a feladatnak csak egyik és viszonylag könnyebb oldala. Ennél nehezebb a munkások tervszerű felkészítése. Ebbe beletartozik a munkások szakmai, poiltikai képzése, de nagy szerepe van •a munkahelyi légkörnek, a gyáron, üzemen belüli tájékoztatás színvonalának is. Ahol általában is tájékozatlanok a munkások, ahol nem ismerik a vállalat ügyeit — a különböző terveket, fejlesztési koncepciókat —, ahol a döntéseket nem előzi meg a dolgozók véleményének figyelembevétele, ot/t a bizottságokban, testületekben részt vevő munkások sem »válthatják meg a világot«. P vek óta mondjuk, hogy I— a termelési tanácsko“ zások és más fórumok nem töltik be szerepüket. Számtengert zúdítanak a munkásokra, nincs érdemi vita, mert sokszor kész helyzet elé állítja a vezetés őket. Ezeket a tényeket mindenki bőven igazolhatja saját tapasztalataival. Most azonban már cselekedni kellene. Ha a gazdasági vezetés egymaga nem tud ezen a helyzeten változtatni, kötelessége minden pártszervezetnek, hogy ke- I resse a hatékonyabb megoldásokat, amire az esetek több- j ségében az adott keretek is lehetőséget * adnak. Mindez nem jelenti, hogy nem kell gondolkozni újabb, célszerűbb formákon is. Tulajdonképpen azt szükséges nézni: hogyan lehetne egyszerűsíteni a munkát úgy, hogy minél több dolgozó véleménye gazdagítsa, tegye megalapozottabbá az előkészítést és a döntést. Érdemes megjegyezni, hogy itt a legfontosabb a mindennapok gyakorlata. Mert mikor érzi a munkás, hogy tulajdonosként, a hatalom birtokosaként van beleszólása a vállalat dolgaiba? Nem akkor, ha ezt nagy hangon hirdetik, unos-untalan hangoztatják, nem is akkor, ha egyik-másik társát ott látja az elnöki asztalnál. Akkor sem, ha felettesei lesznek szívesek, és meghallgatják, megköszönik észrevételeit, javaslatait, hanem akkor, ha a vezetői döntések az ő véleményét is tükrözik, j az ő munkáját, életkörülményeit is könnyebbé, értelmesebbé, hatékonyabbá teszik. j Természetesen megvan a | fontossága a vezető posztokon va|ó közvetlen / részvételnek is. A párt úgy foglalt állást, hogy erősíteni kell azt a folyamatot, amelynek során a munkások tervszerűen vezető funkciókba kerüljenek. Nem kergetünk illúziókat: ma már sem szükség, sem lehetőség nincs rá, hogy a munkapad mellől közvetlenül igazgatóvá lépjen elő valaki. Megvan enne már a rég kialakult sora: egyetemeken, főiskolákon, a gyakorlati munkában és a közéletben egyaránt helytállók közül nevelődik a vezetői utánpótlás döntő többsége. Ez az út azonban még kiegészítő módszereket is igényel. Kevésbé éltünk ezzel a lehetőséggel, ezért most erőteljesebben vetődik fel, hogy mind több fizikai munkás tanuljon tovább. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a munkások szakmai, politikai műveltségének fejlesztésére. S közülük az arra alkalmasakat — akik megfelelő politikai képzettséggel, műveltséggel, közéleti jártassággal rendelkeznek — be kell vonni a vezető testületek munkájába. A következő években alapvető feladatunk mind a párt-, mind az állami, üzemi vezetésben a fizikai dolgozók, mindenekelőtt a nagvüzemi munkások arányának fokozatos növelése. Éppen ezért, ha a következő hetekben, hónapokban arról esik szó, mit kell tenni a határozat megvalósításáért, ne általában tárgyaljanak róla, hanem mérjük föl, hogy az i adott üzemben, munkahelyen melyek a tennivalók, s a különböző intézkedések hogyan kapcsolódnak, hatnak egymásra. De még ezen beljil^ sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy más a most munkába lépők helyzete, mint a törzs- gárdatagságé, megint más a fiatal munkásoké, mint a családot nevelő nőké. És folytathatnánk az eltéréseket, melyek a munkásosztály egységes fogalmán belül jelzik, tükrözik a törődés és az intézkedés szempontjából okvetlenül figyelmet kívánó különbségeket. Balogh Mária Milliós felajánlások A somogyi áíész-ek is j csatlakoztak a XI. pártkongresszus és felszabadulásunk 30. évfordulójának Lszteletére indított munkaverseny-mozga- lomhoz. A felajánlások a tagság által jóváhagyott tervek 3 —4 százalékos túlteljesítését ígérik a kiskereskedelemben és a vendéglátásban. A termelés jobb szervezésével 8—10 százalékkal több árut kívánnak felvásárolni. A megye nagyobb szövetkezeti , ipari üzemei, mint például a siófoki kenyérüzem. a marcali húsüzem, a balatonmáriai es a zákanyi betonüzem 5—10 százalékkal növelik termelésüket. Szeretnék, ha a tervezett nyereségnél két-három százalékkal többet'érnének él. A 133 szocialista brigád, a kiváló egység és a kiváló dolgozó címért versenyzők mindent megtesznek ennek érdekében.,, A szövetkezetek mintegy félmillió forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. Szélesítik a szolgáltatásokat, erősítik a vagyonvédelmet. Vállalták, hogy takarékosabban gazdálkodnak. E felajánlásokat milliókban lehet kifejezni. Néhány példa ezek közül : A homokszentgyörgyi áfész gondot fordít arra, hogy nagyobb legyen az étel- és ital- választék a kálmáncsgi és a szuloki meleg vizű fürdőben. Ötezer forint értékű tenyészállatot szereznek be a nyúlte- nyésztés érdekében. öt kisközség tartozik a ku- tasi szövetkezeihez. Tavaly 66 vagon zöldárut termeltettek és vettek meg, az idén tíz vagon- | nal többet akarnak felvásárolni, ebből 60 vagon az uborka, j A kutasi áfész ^szakmai és \ anyagi segítséget ad az általános iskola szakcsoportjának. A mezöcsokonyaiak ötszáz | óra társadalmi munkát aján- ; lottak fel. A siófoki áfész az első a megyében, amelyik 400 millió forinton felüli forgalmat tűzött ki célul a tervben, s most még ezt is túl szeretné szárnyalni. A IV. ötéves tervben kétmillió forintot fordítottak eddig munkavédelemre, ezt félmillióval egészítik ki. Az áfész I KISZ-szervezete Siófokon 15 I ezer forint értékű társadalmi I munkát végez a Virágos Balatonért mozgalomban. A Balaton Táncegyüttes tíz előadást tart külföldi vendégek előtt, s műsort ad a szövetkezethez tartozó valamennyi községben. A balatonmáriai áfész továbbfejleszti a szolgáltatásokat. Tíz százalékkal növelik a fűtőolaj ingyenes szállítását, tizenegy százalékkal több tápot értékesítenek. Építőrészlegük 50 százalékkal több lakáskarbantartást végez, mint tavaly. A szövetkezet dolgozói 500 óra társadalmi munkát teljesítenek. Hat új, szocialista címért küzdő brigádot szerveznek. A balatonszárszóiak- nál tanulmányi verseny indul j a fiatalok között, s ebbe kap- csolódnak be a tanulók és az j ifjú szakmunkások is. Kaposváron az Amigó j presszó, a Cser vendéglő és a ! kaposszentjakabi szolgáltató- j ház fejlesztését 180 nap társa- | dalmi munkával segítik. Elsőként indított az áfész versenyt a területigazgatók között. A marcaliak bekapcsolódtak az »Építsünk közös összefogással óvodát« mozgalomba. A dolgozók 400 nap társadalmi munkát, a szövetkezet 100 000 forintot ajánlott fel erre a célra. A csurgóiak kereskedelmi hetek szervezését vállalták a kongresszus tiszteletére. Részjegy-kiegészítés címén 50 ezer forint befizetését szervezik. Az igali áfész 193 000 forinttal csökkenti az összköltséget. 1975 márciusában kongresszusi hónapot tartanak, kirakatversennyel egybekötve. A kongresszusi verseny első szakaszában 25 000 forint jutalmat osztottak ki. A somogyjádiak olcgó és jó minőségű árut — szaporítóanyagot, facsemetét, vetőmagot, tápot, növényvédő szert, naposbaromfit, tenyészállatokat — adnak a kisgazdaságok részére. Harminc százalékkal több tejet akarnak eladni. A nagybajomi áfész korszerűsíti a faáruüzem étkező- helyiségét. A két szocialista brigád társadalmi munkában körülbelül 15 ezer forint értékben kisvasúti pályát épít a munka megkönnyítésére. A já- kói szövetkezeti tagság 15 000 forintért tekepályát épít. Az áfész szocialista szerződést kötött a művelődési otthonnal, az MHSZ nagyközségi szervezetével. Dévai Zoltán Beruházás, előkészítés rr Ősszel megkezdik Barcson a inészhoinoktégla-gyár építését Barcs térségében szinte egyik évről a másikra jelentős gyárak, üzemek épülnek. A nagyközség környéke erőteljesen iparosodik. Az épülő létesítmények közül eddig kevesebbet foglalkoztunk a Dráva partján épülő mészhomoktég- la-gyárral, pedig ez a beruházás egyike a legérdekesebbeknek. Elég talán, ha csak any- nyit mondunk, hogy ez a gyár az ország építőanyag-iparában egyedi kísérletnek számít. A hazai falazóanyag-terme- iés magyar hagyományaiból következik, hogy nálunk az égetett téglának kizárólagos szerepe van az építkezések„Vesszőparipám: a víz! ' l" Egy kicsit csodálkoztam, amikor azt hallottam, hogy az Országos Vízügyi Hivatal kiváló dolgozó kitüntetéssel ismerte el Geges Józsefnek, a Kaposvári Cukorgyár dolgozóiénak eddigi munkáját. Beszélgetésünk során azonban siderült, hogy újításai a vizek úsztaságát biztosító berendelések tökéletesítését szolgálák. Csák körülbelül tudja meg- nondani, hogy az elmúlt több nint két évtizedben hány újí- :ási javaslatot nyújtott be. 938-tól dolgozik a gyárban, az jt.venes évek elejétől kapcso- ódott be a mozgalomba. Sokan látták már a dombóvári vasútvonal mellett a cukorgyár derítő tavait: a szeny- ryezett víz belesűrűsödött, dónként a szaga is kellemet- enné vált. Ennek megszünte- :ésére dolgozta ki Geges Jóséi a legnagyobb gazdasági eredményt hozó újítását. A cu- ■.orgyári technológiai vizek isztítása címmel 1971-ben rlyan javaslatot nyújtott be, unelynek pontos hatását még íem is sikerült teljes egészéjen fölmérni. Gazdasági értékét 350 ezer forintra becsülték. — A derítő tavakban lassú •othadás folyt. Ehhez az oxi- 'énigény literenként 7 ezer nilligramm volt. Ezt a folya- natot gyorsította meg a javasatom. iyfinden különösebb be- •uházás néLkül 160 ezer köbméter víz tisztítását sikerült negoldani oly módon, hogy az oxigén igény literenként 140 milligrammra csökkent. Így elmondva ez egyszerűnek tűnik. A cukorgyár köztudomásúan sok vizet fogyaszt, s ezt nem lehet visszaengedni a Kapósba. Volt olyan év, amikor a gyár több százezer forint bírságot fizetett... A tisztítás után — jellemző a Kapos szennyezettségére — a derítőből a folyóba engedett víz szemmel láthatóan felhígította a Kapos vizét. A gyár pedig 2000 forint bírságot fizetett ... A cukorgyár újítási feladat- tervében most űjabb javaslatokat tett, »megint csak a vízzel foglalkozom, úgy látszik, ez a vesszőparipám^: célja, hogy minél kevesebbszer kelljen vizet szivattyúzni a cukorgyártáshoz a Kapósból. A derítőbe eresztett, ásványi sókban gazdag vizet pedig öntözésre lehessen használni. Esténként, amikor hazamegy — segédművepető és vízgazdálkodási felelős a gyárban — fel- kattintja a íróasztala fölött a lámpát, s filctollal, vonalzókkal rajzolja fel elképzeléseit. — Negyedszázada dolgozom a gyárban. Időközben kicserélődtek a berendezések, a gépek, mindig újabbak jöttek. Éppen ez késztetett a gondolkodásra: nincs olyan új gép. amelyet ne lehetne akárcsak kismértékben is tökéletesíteni. Aránylag még új az a berendezés is, amelyik a víz többszöri felhasználását teszi lehe] tővé. Most j ezen is gon- ; dolkodom: ho- I gyan lehetne még jobbá tenni működését. Az asztalhoz ül, gyorsan felrajzol egy papírlapra néhány vázlatot: — Ezt áttettem ide, azt meg átvágtam, ezt egyszerűen kihagytam . . . A közelmúltban kapta meg a Kiváló újító kitüntetés ezüst fokozatát. Ennek előfeltétele, hogy olyan javaslatot nyújtson be, amelynél a kifizetett űjí* j tási díj — a várt gazdasági | eredmény 2—6 százaléka — ; eléri a 36 ezer forintot. Az j újításokon túl más is foglal- j koztatja. — Ebben az évben, a kampány indítását követő napon, lesz 80 éves a Kaposvári Cukorgyár. Idős emberek emlékei alapján megpróbálom feldolgozni a nyolc évtized tör- I ténetét. Nyolcvan-kilencven éves. hajdan a gyárban dolgozott embereket keres föl, magnószalagon rögzíti az emlékeket: milyen volt a gyár környéke, högyan. milyen körülmények között dolgoztak. Régi dokumentumokat gyűjt. Megvan az egyik, még a felszabadulás előtti igazgató névjegye is, akinek címei fél oldalt töltenek ki. Geges József most ötvenhárom éves. Tíz éve szép eredménnyel szerezte meg az érettségit. Mészáros Attila i ] ben. A más alapanyagokból készült kézi falazóanyagok (beton keziblokk, mészhomok- tégla) az össztermelésnek és felhasználásnak a felét sem érikel. Az égetett tégla termelése — ma már világos — egyáltalán nem tudott lépést 'tartani a szükségletek fejlődésével, s időről időre krónikus téglahiány lépett föl. Ez a feszültség azzal magyarázható, hogy téglatermelésünk a technikai átalakulás korszakában van. a hagyományos technológiájú (régi körkemencés) üzemek elavultak, továbbá a nyersan.yagtartalékok kimerülése és a munkaerőhiány miatt is csökkent a termelés. Az új gyárak építése viszont aránytalanul sokba kerülne. A téglaiparban a múló évek tehát mind parancsolóbb szükséggel írták elő az új módszerek, eljárások kutatását. Egyik ilyen a mészhomok- jégla-gyártás. De miért éppen Somogy megyében? Magyarországon — valahol a Duna—Tisza közén — már működik egy régi. elavult kis mészhomoktégla-gyár, a termelési tapasztalatokra építve talán szerencsésebben meg lehetett volna oldani ott a beruházást. Vagy tán ők tudták, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni? ! A felmerült kétségek eloszlatására végezzünk rövid szemlét: mi újság Európában a falazóanyagok termelésében ? Kétségtelen. hogy kontinensünkön változatlanul az égetett (vörös) tégla adja a termelés zömét, de a második világhábo- | rú óta rohamosan terjed a mészhomoktégla-gyártás is. Hogy miért? Mert egyszerűbb, olcsóbb az előállítása, s ráadásul 'kevésbé munkaigényes, jól gépesíthető, és néhány ember munkája elegendő a gyártáshoz. Tartóssága és egyéb tulajdonságai azonosak az égetett tégláéval, s mégis lényegesen olcsóbb. Nem is csoda, hogy a mésfz- homoktégla rohamosan terjed a szomszédos országokban, de Európa más részein is. A Szovjetunió összes téglatermelése 1950 és 1970 között több mint megnégyszereződött. Ezen belül jóval gyorsabban növekedett a mészhomoktégla-gyártás: tíz év alatt részaránya 17 százalékról 22 százalékra nőtt. Erre a folyamatra jellemző, hogy a Szovjetunió néhány éve 25, egyenként 100 milliós teljesítményű mészhomoktégla- gyár berendezését Vásárolta meg Lengyelországtól. De mindenütt dinamikusabban fejlődik a termelése, mint a hagyományos égetett tégláé. A lengyeleknél jelenleg az össztermelésnek a negyede mészhomoktégla, de 1975-ben már az egyharmada lesz. Hollandiában 1950-ben már az összes tégla- termelés egyharmadát adta a mészhomoktégla. Azóta ez az arány 42 százalékra nőtt Ugyanez a tendencia figyelhető meg az NSZK-ban is. ahol a legutóbbi két évtizedben a 19 százalékos »képviselet« helyett az összes termelésnek több mint a felét a mészhomoktég- . la-gyárak szolgáltatják. E számok ismeretében még csak annyit kell megjegyeznünk: a barcsi Dráva-homoft és a Beremendi Cementgyár közelsége miatt Barcs adottságai ideálisak. Hogyan áll a beruházás? Kovács Miklóstól, a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat műszaki-fejlesztési osztályvezetőjétől megtudtuk. hogy a leendő beruházás előkészületei teljes gőzzel folynak. Lengyelországban egy tavaly megkötött szerződés szerint már gyártják a berendezéseket, és a lengyel adatok alapján a tervező vállalatnál készülnek az épület tervei. A kivitelező a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat lesz, mely — az építőiparban szokatlan rugalmassággal — hajlandó részlettervek alapján, szakaszos kivitelezésben megépíteni a gyárat. Jelenleg erről folynak az egyeztető tárgyalások. Az építkezés legapróbb részleteire is kitérnek, hogy megelőzzék a kínos, hosz- szán elhúzódó tervvitákat. A téglaipar képviselői szinte állandóan úton vannak. Pontos ismereteket szereznek például arról, hogy milyen anyagokat tart raktáron a kivitelező, s a listát egyeztetik a tervezőkkel, hogy azok munkájukban lehetőleg figyelembe vegyék ezt is. Ha minden jól megy, ősszel megkezdődhet a munka. Csupor Tibor Somogyi Néplap
