Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-23 / 118. szám

Beszédes adatok Kultúránk híre A PENDRAGON-LEGENDA A nemzetközi sajtó az utóbbi időben többször közölt hírt hazánkról. Főleg kulturá­lis vonatkozású dolgainkról. Elismerően. Ugyanígy nyilat­koznak a hozzánk érkezett külföldiek is nagy számmal. Művelődéspolitikánkról na­pilapjaink rendszeresen tájé­koztatnak, viszont kultúránk kereteiről, struktúrájáról na­gyon sokan tájékozatlanok. Vezető kulturális intézmé­nyünk, a Magyar Tudományos Akadémia elsődleges felada­tának az alaptudományok mű­velését tekinti. Nyolc tudo­mányos osztálya és negyven­egy kutatóintézete van. Ezen­kívül öt tudományegyetemen, hat műszaki és agráregyete­men, négy orvostudományi egyetemen és 127 önálló ku­tatóintézetben folynak még lazánkban tudományos kuta­tások. Az Akadémia a kutatások eredményeinek publikálásira 70 folyóiratot jelentet meg: ezek közül huszonnyolcat idegen nyelven. A folyóira­tok nyelv- és irodalomtudo­mányokkal, matematikával és fizikával, agrártudományok­kal, orvostudománnyal. bio­lógiával. kémiával, műszaki tudományokkal foglalkoznak. Az Akadémiai Kiadó éven­te átlag 200 könyvet ad ki. A tudományos kutatómunkát v .gzők szama hazánkban hétezer körül van. A magyar könyvkiadás cél­lá, hogy a magyar- és világ - i rodalom remekművei nép- ..önyvekké váljanak, és eljus­sanak a munkások és parasz­tok asztalára. Felszabadulá­sunk óta, 1945-től Jókai mű­vei 4,7 millió példányban, Móricz Zsigmondé, Mikszáth Kálmáné 3,8 millióban, Arany Jánosé és Petőfi Sándoré I (még a 150 éves jubileum előtt) 1,3 millióban. Ady End­réé 430 ÜOO példányban, Jó­zsef Attiláé 460 ezres pél­da -vban jelentek meg. A külföldi klasszikusok I közül milliónál több példány- I ban jelentettük meg Mark Twaine-t. Jules Verne-t, Bal- zacot, Gorkijt, Lev Tolsztojt. Zolát, Victor Hugót. Milliót megközelítően Shakespeare-t, Jack Londont. Dickenst. Mau- passant-t, Stendhalt. Félmillió kötetben Anatole France-ot. a Grimm testvéreket. Thomas Mannt. Boccacciót. Puskint Életműsorozatok es ismeret- terjesztő művek is nagy számmal jelentek meg. Az Üj Lexikon két kiadásban 90 ezres példányban, a Kultúra Világa ugyancsak két kiadás­ban. 1951 óta 150 szótárt adtunk ki 3,5 millió példányban. Az egyes tudományágak magyar- országi eredményeiről az Akadémia a 23 nyelven meg­jelenő Acta kiadásban tájé­koztatja a nemzetközi közvé­leményt. A magyar könyvkiadás rendszeresen részt vesz a nemzetközi vásárokon, és könyvkiállításokat is rendez az egyes fővárosokban. Hazai íróink közül tizenhatnak ad­ták ki müveit igen nagy pél­dányszámban. Az Akadémiai Kiadó kül­földön orvosi, matematikai, fizikai, régészeti. művészeti, műszaki és zenetudományi könyvekkel ért el" igen nagy sikereket. Képzőművészetünk legje­lesebb képviselői közül töb­ben méltó folytatói a nagy elődöknek. Tárlataikat kül­földön szívesen látogatják. Fantázia és hazugság-Volt egyszer egy oroszlán, szeretett sétálni az utcán. De a bácsik mindig visszavitték az állatkertbe. Akkor aztán az oroszlán kifigyelte, mikor hoz­zak a tejet. Zsuppsz, beleug- rott egy teli üvegbe. A tejes­autó kivitte a többi üveggel együtt. El akarták vinni egy ■ isbabának. El is vitték. A kis- ■aba anyukája öntött a tej­ből a cumisüvegbe. Akkor ki­ugrott az oroszlán belőle. Nem ántott senkit, csak játszani akart« — meséli egy apró, -. -.ös/.ke kislány a nővérének. — Hazudik a gyerek — ál- apítja meg egy felnőtt. Hazudik? Nem. Elragadta a antáziája; a képzelete szár- .yain száll. Legszívesebben ».öltőinek nevezném rögtönzött .is meséjét. Elragadóan bájos, gyedül az ember képessége : képzelt helyzetekbe állíta- ű magát, figurákat alkotni il­lanó “anyagból«. Egyedül az embernek van fantáziája. Mi­nél gazdagabb ebben az egyén, ■annál színesebb, érdekesebb ember. A fantázia képeit meg­valósító kéz alkothat valódi -csodákat«. Emelhet addig so­ha nem látott szépségű épüle­tet, megváltoztathatja a ter­mészetet, indulhat más bolygót ■íutatni. Csak az esetek egy részében válik hátránnyá a fantázia. Ha cm jó célokra használja az ember. Amikor valóban hazu­dik. Lépten-nyomon, többnyire tetten érhetően. Fejes Endre. Hazudósa nem ilyen, ö valódi költészetet, a sivárságot felra- tyogtatni tudókat képviseli. S, iá már mondtunk az egyik tí- lusra irodalmi példát, mond­unk a másikra is: IIf-Petrov Gsztap Bendere a veszedelme­sebb típus, aki fantáziáját má­sok lóvátételére, becsapására használja. Kérdésünk azonban tovább­ra is ez: hazudik-e a gyerek? Véleményem szerint csak a legritkább esetben.»Ha kény­szerítik rá. És kényszeríteni úgy is lehet, ha a felnőtt nem tud arról, hogy »kényszerít--. A fantázia bizonyos esetekben ugyanis az elhárított indulatok és élmények visszajárásának egyik lehetősége. Vagyis: az érzelmi vagy értelmi síkon fi­zikai, lelki vereséget szenve­dett gyerek itt kárpótolja ma- gát. Esetleg úgy, hogy meg­bünteti az őt jogosan vagy “jogtalanul« megalázót, legyen az felnőtt, vagy erősebb, erő­szakosabb játszópajtás. Ló far­kához kötve hurcoltatja végig az utcán képzeletben, a fantá­zia teremtette helyzetekben “negatív hősnek« teszi, me­lyekben mindig ő a “pozitív« szereplő. A szülő nemegyszer téved, amikor harmóniát érez a gyermek és a maga közti viszonyban. Van rá példa, amikor ez a látszat csak a gyermek ellenérzésének lefo­gásából keletkezik. Ám ez az ellenérzés, a valamikori — nem túl távoli — megszégye- nülésből fakadó, a fantázia já­tékaiban gyakran áttételesen ueyan. de jelen van. Érdeme« figyelni a játszó, álmodozz gyerekekre. A képzelet szülöttei — élő­lények, de helyzetek is — ál­talában jellemzők a létreho­zóikra. Példánkban a k;slány aki az oroszlánról mesélt, na­gyon szereti az állatokat. Fő­ként a nála kisebbeket, lévén ő is egészen apró emberpalán­ta. Akit ő dédelgethet, miként őt dédelgetik a nála nagyob­bak. Igen ám, de az oroszlán túl nagy ahhoz, hogy dédel­gethesse. kedvencének tekint­hesse. Ezért »dugja« teies- üves’ie. Ezzel mintegv a mé­reteit csökkenti le. Isy már »reális« számára a saját maga költötte mese. Ezek az ártatlan, gazdagító képzelgések megszínesítik az életét. Fantáz:aképei mögött valóságra, valóságos motivá­cióra leltünk. Ez figyelmeztet bennünket arra, hogy a »va­lódi« hazudós gyerekek hazug­ságai mögött is gyakran szere­tjeinek előttünk rejtett okok. Cs ezek után türelemmel, sze­retettel — hogy ők maguk ész­re se vegyék — »nyomoznunk-- kell. Ha sikerül az okot meg­találnunk, meg is kell azt szüntetnünk. Nem könnyű fel­adat ez, annyi biztos. De meg­éri a fáradságot. Mert az ered­mény, a valóban harmonikus­sá váló felnőtt—gyermek vi­szony lesz. Leskó László I* Nemrég elhunyt nagy zent I történészünk. Szabolcsi Bence írja egyik munkájában, hogy i az 1114-es esztergomi zsinat f már állást foglalt a »helyben nem hagyott« egyházi énekek ellen. Ez az adat maga bizo­nyítja a magyar nép zenei alkotókészségét. Három nagy hangverseny­zenekarunk járja a világ nagyvárosait. Operaházunk 17U0. az Erkel Színház 245C ülőhellyé! rendelkezik. Pé­csen, Debrecenben. Szegeden is önálló operatársulat mű­ködik. A Pécsi Balett külfóicb kőrútjain mindenütt elisme­rést és dicsőségei szerez tánc- és zenekultúránknak. Ha egy-egy nagy muzsikus­ról írt könyv megjelenik, na­pok alatt elfogy. Bach. Bee­thoven, ■ Verdi, Puccini lü— 12 ezer példányát egy héten belül szétvitték. Az Akadé­miai Kiadó Mozartról, Liszt­ről, Bartókról és Kodályról jelentetett meg igen értékes tanulmányokat és 10 ezer magyar népdalt nyomatott ki tudományosan rendszerezve. Színikultúránkra vonatko­zóan csak két dolgot említek meg. Az egyik, hogy állandó színházaink vidéken. ötven kilométeres körzetben a fal­vakban előadásokat tartavak, a másik, hogy az Állami Dé­ryné Színház évente kétezer előadást tart olyan helyeken, ahová a színházak hatósugáré nem ér el. Shakespeare, Moiiére, Lope de Vega, Schiller, Goe­the, Gogol, Osztrovszkij, Cse­hov, Ibsen, Boccaccio, Ber­nard Shaw, Garcia Lorca visszatérő szerzői színházaink repertoárjainak. Épp így a kortárs világirodalom nagyjai közül Arthur Miller, Jean Paul Sartre, Dürrenmatt al­kotásai. Filmművészetünk elismert külföldön is. Amerikai, japán indiai filmek is elkerülnek hozzánk a szomszédos álla­mok vagy Nyugat-Európa filmjeivel. 23 napilapunk, 52 műszaki lapunk van. Napilapjaink kö­zül a Népszabadságot csak­nem 800 000-res, a Népszavát több mint negyedmilliós pél­dányszámban. nyomják. Nyolc irodalmi lapunk tájékoztatja olvasóinkat a hazai és világ­irodalomról. Négy Pesten, négy vidéken. Több idegen nyelvű lapot is megjelente­tünk, amely túlnyomóan ha­zai kulturális viszonyainkról ad hű tükörképet. G.venes Zoltán Szerb Antal kitűnő és m»ltán népszerű regényét vitte filmre Révész György rendező, saját forgatókönyvéből. Operatőre Illés György, zeneszerző Rnnki György. Főszereplők- Latin<>\ its Zoltán. Torclai Teri. Darvas Iván. Halász Judit. Tímár Béla, Moór Mariann és Bujtor István. Előreláthatóan ez év második felében kerül a közönség elé a film. Megkezdődött Kaposváron a zeneiskolai tanárok találkozója Kamarahangversenyek négy napon át Zenei köszöntéssel kezdő­dött tegnap délután Kapos­váron — a Liszt Ferenc Ze­neiskolában — a zenetanárok III. országos találkozója. Nég£ napon át ad otthont a rendezvénynek Kaposvár, ahonnan ez a nagyszerű — és mmt az eddigi tapasztalatok mutatják: eredményes — kez­deményezésnek elindítója volt. Kétévente Kaposvár látja vendégül az ország mu­zsikáló zenetanárait. A kaposvári zeneiskolások rövid műsora után Merényi György, a zeneiskola igazga­tója üdvözölte a részvevőket, a muzsikát szerető hallgató­ságot. majd Rostás Károly, a városi tanács elnöke, megnyi­totta a találkozót, amelyen megjelent Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára is. — Városunk szeretettel és azzal a meggyőződéssel ad lehetőséget és helyet — a ze­neiskola inspirálására — a zenetanárok kamarazenei ta­lálkozójának, hogy ezzel a magyar, zenei nevelés jó, ügyét szolgálja. Öröm szá­munkra. hogy a kamarazenei találkozó évről évre bővül, gazdagodik, bizonyítva azt, hogy kedvező feltételekeV jó muzsikálási fórumot tudunk biztosítani mindazoknak, akik j e területen dolgoznak, alkot- ' nak. — Ma, amikor a közműve­lődés helyzetének javításával is a sokoldalúan művelt, szo­cialista embertípus kialakítá­sán fáradozunk, fontos, hogy itt. Kaposváron is szorgal­masan munkálkodjunk az or­szágos feladatok egy kisebb részterületén. Ezért nemcsak zenei fórumnak tekintjük ezt a találkozót, hanem további céljainkat vizsgálva közműve­lődési fórumnak is — mon­dotta többek között a városi tanács elnöke. A találkozó kezdetén még csak annyit tudunk elmonda­ni: negyvennyolc együt ter­pesz részt, huszonnyolc város . hói érkeztek a vendégeink, s | a részvevők száma több mint száz. A találkozó egyben verseny j is. A zsűri elnöke Mihály i András Kossuth-díjas, kiváló művész, a Zeneművészeti Fő­iskola tanára. A zsűri mun­kájában részt vesz Varga Csilla és Szűcs Lóránt, a Ze­neakadémia tanárai. Tíz hangversenyt tartanak e négy napon; az első teg­nap, a megnyitó után kezdő­dött. Elsőnek a zalaegerszegi Bancsó Ervinné és Lakatos L ászióné műsorát hallottuk: Beethoven F-dúr szonátáját és Bartók Román táncok cí­mű művét tolmácsolták. A hangverseny előtt meg­kérdeztük a fellépő művésze­ket: — Véleményük szerint miért vonzó a kaposvári ta> lálkozó? — Gondoljuk, minden ze­netanár örül a lehetőségnek, hogy bemutathatja tudását De nemcsak ezért vonzó a kaposvári találkozó. Ügy érez­zük, az is célja, hogy talál­kozzunk egymással, ismérjük meg egymást' és legyén égy kicsit tapasztalatcsere is ez a fórum Egész évben készül- ■ i nk erre. Horányi Karrt# KönyÖPfjés a pecsétért A Főhivatalban a főelőadó kegyes volt hozzám. Szemé­lyesen kereste elő az aktá­mat, személyesen ellenőrizte az aláírásokat és a pecséte­ket, majd személyesen így szólt hozzám: ' — Tizenhat pecsét, ez ed­dig rendben is volna, most már magam is aláírom. így ni! Evvel most szíveskedjék fölfáradni a négyharminchét per ába, ahol Meinsorgné kartársnő rá fogja ütni a fő­pecsétet. Evvel az ügy elin­tézett a mi részünkről, kívá­nok sok szerencsét a továb­biakhoz. A viszontlátásra! És a kezét nyújtotta. Én hálásan megszorítottam a kegyes kezet, majd sietve ki­fordultam a szobából. Szé­gyelltem meghatottságom férfikönnyeit. Nem álltam sorba a liftnél, gyalog rohantam föl a ne­gyedik emeletre a négyhar­minchét per ához. Ott kifúj­tam magam, majd megnéz­tem az órámat. Még jóval a félfogadási időn belül vol­tam. Megnéztem az ajtót is, r.em volt rajta semmi tila­lom, hogy »Tessék a szállítás­ra várni!-, vagy »Ns tessék kopogtatással zavarni!« Semmi ilyesmi, tehát ez egyi igazi demokratikus in­tézmény. A szobában hat dolgozó nő ült mélyen elmerülve, de olyan mélyen, hogy észre sem vették, amikor belép­tem. — Kezicsókolom — léptem oda illedelmes köszönéssel az első asztalhoz. — Mein­sorgné kartársnőt keresem. Az elmélyedt konty egy kicsit megmozdult fölfelé, s alóla sötétlila körömben vég­ződő ujj nyúlt előre és ol­dalt. Követtem a jelzett irányt, s már ott is álltam egy má­sik íróasztal előtt. — Kezicsókolom — kö­szöntem illedelmesen, s vár­tam, hogy felém mozduljon a sárga kazal, mely az asztal fölött billegett. De hiába vártam, erre tehát hango­sabban újra köszöntem. — Kezicsókolom! — Űjabb né­hány perc után: — Bocsánat, Meinsorgné kartársnőt kere­sem. — Türelem! — hallottam a sárga kazal alól. Álltapi türelmesen egyik lábamról a másikra, de öl perc után bátorkodtam meg­szólalni: — Bocsánat, csak egy pe­csétet, ha kaphatnék — és a sárga kazal alá csúsztattam az aktámat. Ekkor sértetten rám villo­gott a mély zöld mezőben fészkelő szem, s egyidejűleg tömzsi ujjacskák tolták félre az aktámat. — Csupán egy pecsétet kér­nék — szólaltam meg tíz perc után ismét. A sárga kazal alól ekkor kifordult egy tésztaarc. A zöld mező mélyéről kipislog­tak a szemek, aztán rekedt hangot is hallottam. — ön szerint az Atalanta vagy a Sampdoria? — Kérem szépen, én csak egy pecsétet kérnék erre. — Tehát egyes vagy ket­tes? Esetleg x? — Kérem, én nem fotózok, én csak egy pecsétet szeret­nék ... — Akkor szíveskedjék he­lyet foglalni addig ... — Köszönöm, de... Rá tetszik ütni a pecsétet, és már itt sem vagyok. — Tessék! — fordult a tésztaarc a kolléganőihez. — Azt mondják, legyünk ud­variasak az ügyfélhez, és amikor az ember udvarias, ezt kapja. — Bocsánatot kérek, de én csak eny pecsétet szeretnék. — Én pedig csak ki szeret­ném tölteni ezt a totót, ha meg tetszik engedni. Tehát Fiorentina vagy F. C. Mi­lan? — Kérem, én azt sem tu­dom, hogy melyik a fiú és melyik a lány. — Ez hivatal, itt nem vic­celünk! — recsegett rám a sárga kazal. — Különbén sem önt kérdeztem. — Bocsánat — rebéglém —, én ... — Tudom, csak egy pecsé­tel kér. Meg fogja kapni, tü­relem! * Még tizenháromszor rebég­tem, nyöszörögtem, zokog­tam el, hogy én csak egy pe­csétet szeretnék. Akkor ki­merültén összecsuklottam. Rémítően büdös kölnik il­latára tértem magamhoz, öt nő tíz karja segített lábra állítani, s támogatott az íróasztalhoz, ahol kedvesen reám vigyorgott a tészta­arc. — Hát miért nem tetszett mondani, hogy csak egy pe­csétet tetszik akarni? — fu- volázta, miközben ráverte a stemplit az aktámra. Tikkadt, száraz volt a szám, nem jött ki hang raj­ta, bár próbáltam. Fogtam hát az aktát, és kitámolyog­tam a szobából. — Talán »köszönöm szé­pen!« — kiáltotta utánam a sárga kazal. Sólyom László Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents