Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-17 / 113. szám

GONDOLATOK A KÖZMŰVELŐDÉSRŐL A művelődés otthonai Délszláv kapcsolatok Virovitic Lakácsa A művelődés lehetőségei kiszélesedtek. Ma nem­csak a klubban, a könyvtárban, a színházban vagy a moziban, egy össz­komfortos művelődési köz­pontban lehet válogatni az embert érdeklő művelődési lehetőségek között A televí­zió, a rádió, a magnetofon és a lemezjátszó, a könyv is leg­közvetlenebb környezetünk­be, családi otthonunkba va­rázsolja az önképzés eszközét, kényelmét. Sok ember él is ezzel a lehetőséggel, s végig­nézi a televízió műsorát; a híradót, a filmet, a színházi előadást, a közgazdasági vi­tát és a fórumot. A rádióban minden kedvére valót meg­hallgat. Idegen nyelven mag­nószalagról és hozzá szerkesz­tett jó kézikönyvből fotelba mélyedve otthon tanulhat. Neves művészek hanglemez­ről sze bbnél-szebb verseket, dráma- és prózarészleteket mondanak el, még olvasni sem kell A 'napi életről tu­dósítanak az újságok, a leg­fontosabb szakmai kérdések­ről olvashatunk a munkahe­lyen rendelkezésre álló szak- folyóiratokból- Kell ennél több? -Hagyjanak békén a különböző művelődési intéz­mények zaklatásaikkal, meg­hívásaikkal. Mindenem meg­van ahhoz, hogy művelődjek, törődjek önképzésemmel« — mondhatja bárki nyugodt fö­lénnyel, és ebben van is igaz­ság. Vannak gazdasági, tanácsi vezetők is, akik úgy látják, hogy az emberek a tömeg­kommunikációs eszközök miatt nem mozdulnak ká szí­vesen hazulról, csak azért, hogy egy klub vagy nagyte­rem kevésbé kényelmes szék­sorain ülve például meghall­gassak a tanár úr ismeret- terjesztő előadását. E két tényből ítélve néha egészen természetesen, jóhiszeműen állítják, hogy nincs szükség helyiségekre, valahányszor önálló helyet kérünk az üze­mi vagy falusi könyvtárnak, az ifjúságnak, a kisebb-na- gyobb közösségnek. Pedig az emberekben — még a mai otthon kényelme mellett is — van igény arra, hogy együtt legyenek A szocialista bri­gád, a termelőszövetkezeti munkacsapat együtt van a termelésben, de szívesen^ van együtt egy színházi előadá­son, egy műsoros vagy társa- 1 dalmi ünnepségen is. S nem mindegy, hogy hol, milyen körülmények között vehet részt az ilyen összejövetelen. Nem mindegy, hogy az étel- szagú ebédlőben müszakváltás után kell részt vennie az ün­nepségen, a szakmai előadá­st«, vagy rideg, barátságta­lan kultúrteremben kell meg­néznie a számára egyébként vonzó, érdekes filmet. Nem művelődési »-nagytemplomok« kellenek, hanem olyan ottho­nok, ahol a befogadó meg az ismereteket továbbító szakem­ber is otthon érzi magát. Most, amikor a párthatá­rozatok nyomán kidolgozzák a közművelődés fejlesztésének távlati terveit, akkor nemcsak a mai anyagi lehetőségekkel, a mai igényekkel kell számol­ni, hanem azzal is, hogy köz­ben gyorsul az idő, megsok­szorozódnak az ismeretek. Több tudásra, nagyobb szak- képzettségre lesz szükség, amely mindenütt termelőerővé válik, tehát az anyagi javak előállításában is fontos szere­pe lesz. Ha új otthont terve­zünk, építünk a kultúrának, akkor ne mai szemlélettel, ha­nem holnaputánra gondolva építsük, a várható társadalmi követelményeknek megfele­lően. Ha érvényesül a szak­mai hozzáértés és józan ter­vezői, építői szemlélet, akkor húsz év múlva is korszerű lesz a művelődés, a könyvtár otthona. ‘ A z iskolák mellett szép könyvtárakra, műve­lődési intézményekre van szükség, s a meglevő anyagiakkal akkor gazdálko­dunk célszerűen és tervsze­rűen, ha az oktatási reform­nak megfelelő iskolák mellett megépülnek a tágas könyvtá­rak, a művelődési házak, amelyeket együtt használ egy városrész vagy a központi község minden lakója. Nem lennének hónapokig üresen kongó színháztermek, ha azoknak felét tornateremnek lehetne használni, s az éle­tünkről szóló előadáshoz ott lennének szemléltetőnek a biológiaszertár segédeszkö­zei. A művelődési ház jól fel­szerelt szakköri helyiségében nappal gyakorlati ismereteket tanulhatnának a diákok, s i hobbysuknak hódolhatnának este a felnőttek. A könyvtár rendezett, gazdag könyvállo­mányával, folyóiratokkal és j | más dokumentumokkal az is- j kólái oktatás, az iskolán kí­vüli művelődés minden igé­nyét ki tudná elégíteni. Ez j csak egy példa, s nem új do­log arra, hogy miképp tervez­zük, valósítsuk meg együtt a művelődés minden feltételét, j Nagy lehetőség rejlik ab­ban, amit a párthatározat így I fogalmaz meg: »-El kell érni, | hogy a közművelődési célok- j ra előirányzott pénzeszközöket ! rendeltetésüknek megfelelően használjak fel. Küzművelő- j dés-poliUkánk céljainak meg­Bemutató és szaktanácsadás Van abban valami feleme­lő, hogy az országhatáron, a csíkos sorompó szabad utat ad a barátságnak, a kézfogásnak nemcsak két ember között, ha­nem két iskola között is. valósítását a jövőben fokozot­tabban kell segíteni gazda­sági eszközökkel.« Mennyi csatornán folyik el az a pénz, melyet a termelőüzemek, in­tézmények, szervezetek és ta­nácsok közművelődés címén, ilyen vagy olyan célra hasz- j Köztudottan régi és jó a nálnak fel. S mennyit ngm i kapcsolt a barcsi és a járási használnak fel évről évre — í kulturális intézmények, vala- szervezetlenség, a számonké- 1 mint a jugoszláv Virovitica es rés hiánya miatt — abból a j körzetének hasonló intézmé- kevésből is, amit költségve- | nyei között. A kölcsönös láto­tésből, igazgatói vagy kultu­rális alapból művelődési cél­ra terveztek. Milyen gondat­lan sáfárkodás a művelődési vagyonnal, amikor egy társ­községben éveken keresztül hagyják, hogy a 8—10 éve ppült szép klubkönyvtár be­ázzon, gombák nőjenek a gatás, ismerkedés vezetett el odáig, hogy a lakócsai és a vi- roviticai általános iskola is szorosra fonja kapcsolatát. Egy korábbi alliálommal Geosits István, a lakócsai iskola igaz­gatója azt nyilatkozta lapunk­nak, hogy az irodalmi horvát nyelv — mely Jugoszláviában falakon, a,parkettán, s elro-j a köznyelvi normának felel meg — kiválóan alkalmas arra, hogy tanításával a tanu­lókat a proletár internaciona­lizmusra neveljék. E nevelés­nek szép példázata, egyben a hadjon több tízezer forint ér­tékű könyv és felszerelés csak azért, mert nem igazítanak meg néhány palát a tetőn. Jobban oda kell figyelni a társközségekben levő k1S mű- ekek horvát nyelvtudásá velodesi intézmények, klub- nak obaköve ls volt ez a ta- könyvtarak sorsara, működe- J ] -lko^ sére, tartalmi munkájára is. A kisközségek kulturális le- A több mint ezer tanulót hetőségeiről, az otthonosan számláló viroviticai általános­fölszerelt klubról sem szabad I ból nem jöhetett el szerdán megfeledkezni a tervek készí- s valamennyi diák, de akik öl­tésénél. I jöttek, tapasztalhatták, hogy Nemcsak kulturális örökse- nem idegenek itt. Gyorsan günk, vívmányaink megőrzése, m-eg-eredt^ a szó es Jól vizsgaz- továbbfejlesztése a feladat, ** 1“™* nyelvből a lakócsai hanem a mai művelődést , gyerekek. szolgáló építmények, fölszere- J Tünde, az úttörőcsapat tit- lések megőrzése is fontos fel- 1 kára és Natasa, a jugoszláv lá- adat. Nagy lehetőség rejlik ! nyok kézilabdacsapatánák ka- I abban, hogy az üzemek, a tér- ) pitánya gyorsan összebarátko­melöszövetkezetek anyagiak­kal járulnak majd hozzá egy városrész vagy falu művelő­dési intézményeinek létreho­zásához. Hogy az óvodák épí­tésében tapasztalt összefogás néhány év múlva a közmű­velődésben is érezhető lesz. A zott, s arról folyt a szó — vég­zősök lévén —, ki hol folytat­ja majd tanulmányait. Aján­dékkal, műsorral jöttek a ven­dégek. Azt hiszem, a két isko­la műsora volt a legigazibb ajándék, mert nem szokványos ünnepség volt, hanem megle­pénzeszközök közös kalapba j petés nyújtása, egymás kultú- kerülve szinte egy csapásra j fájának ismerete volt az ösz- megoldanák a közművelődés szeállítások vezérfonala, intézményeinek ügyét, a régi | épületek korszerűsítését és j Balogh Erzsébet viroviticai újak építését Ehhez viszont, tanárnő magyarul konferálta a a jól gazdálkodó termelöszö- műsort, a konferanszot pedig vetkezetnek, a városi gyár egy diákja írta — ugyancsak falusi üzemének nemcsak a magyarul. Balogh Erzsébet ta- saját dolgozóira, hanem az egész falu, a fejlődő község minden lakójára kell gondol­nia. A művelődési munka sokrétűségéből csak néhány tényezőt emlí­tettem. Az általános felada­tok fölmérésével, megtervezé­sével, a jobb működési felté­telek biztosításával és hivatás- tudattal mindenképpen elér­hető, hogy frissebb, élőbb, hatásosabb legyen közműve­lődési tevékenységünk. Szita Ferenc Poknpics Emil, a viroviticai, iskola igazgatója. námő vajdasági, magyar szár­mazású. Szabadkán végzett, és amikor Viroviticára került, alig tudott horvátul. A közpon­ti iskolában és a tagiskolában — Rezovácon — százhúsz ju­goszláv diák tanul magyarul tőle: nyelvet és irodalmat. A kislány, aki az összekötő­szöveget írta, elnézést kért, amikért »egy-egy kiejtésében hibo esik«... Ha esett is »hi- bo«, az öröm annál nagyobb j volt. »Iskolánk ezernél több j tanulót számlál, és emiatt le- j hestetlen bemutatni mindazt, amit szabad időnkben tanul­tunk« ... Aki e szavakat írta, gyönyörűen bizonyított, ami­kor egy horvát költő versét adta elő. Méltó volt a lakó- csái iskolások »-válasza« is, magyarra fordítva, magyarul hiszen nemrégiben horvát sza­val óverseny zajlott le az isko­lában, és a győztes külön ju­talma most az volt, hogy a köl­tő utódad előtt mondhatta el a verset. és Geosits István, a lakócsai S amikor Radnóti Miklós Nem tudhatom című költemé­nye hangzott fel, csöndes sut­togás szaladt végig a felnőttek sorain, »ezt a magyar költőt Jugoszláviában ölték meg rt német fasiszták«. Diákos jókedv, népies hangu­lat jellemezte a felcsendülő énekszót; a vendég iskolások kamarakórusa, tangóharmoni- kásai és néptáncosai nagy si­kert arattak csakúgy, mint a lakócsai gyerekek énekkara. A párbeszéd — »tolmács« bőven akadt — gyorsan meg­indult a nevelők, a községi,' já­rási vezetők között is. A ven­dégek elismeréssel nyilatkoz­tak a csupa üveg, szép kivitelű lakócsai iskoláról. A viroviticai iskola igazgatója, Pokupics Emil átadta a több mint negy­venfős tantestület üdvözletét.- Elmondta, hogy hasonló jó kapcsolatot alakítottak ki egy csehszlovák iskolával; ezt a viszonyt azonban a szomszéd­ság gazdagítja. Új, kabinet­rendszerű, közlekedési parkkal ellátott iskola épül Viíoviti- cán, s ezt a viszontlátögatús- kor megtekinthetik majd a la­kócsai tanárok, tanulók. Kér­désünkre, hogy a több mint száz horvát diák miért válasz­totta a magyar nyelvet, azt fe­lelte. hogy a jó szomszédság, a barátság a magyarázat. A nyelvet tanuló gyerekek több­ségének szülei ugyanis nem magyar származásúak. A találkozón Bauer Vendel, a barcsi zeneiskola igazgatója elmondta, hogy a két helység zeneiskolái között is hasonlóan jó a kapcsolat, és a fiatal barcsi muzsikusok nemsokára hangversenyt ad­nak Viroviticán. Ezermester-kiállítás az Ifjúsági házban i Gyorsan barátkoznak a gyerekek. Natasa és Tünde. T. T. Az országban először rende­zett árubemutatót az Ezermes­ter- és Üttörőbolt Vállalat Ka­posváron, a Kilián György If- [ júsági és Üttörő Művélődési I Központban. Tegnap délelőtt Galamb László, a városi KISZ-1 bizottság titkára nyitotta meg j a kiállítást, melyen egymillió j forint értékű, több százféle j árucikket láthatnak az érdek­lődők. Hogy ez az áru milyen sok, bizonyítja, hogy az ország | 32 ezermesterboltjának áru- | készlete összesen 15 millió fo- [ rint. A kiállítás anyaga jól szem­lélteti a 12 éve tevékenykedő KISZ-vállalat feladatait. Megláthatjuk például, ho­gyan lehet praktikusan, ízlése­sen és olcsón berendezni egy ifjúsági klubot. A szabad idő eltöltéséhez ad hasznos ötlete­ket a barkácsbemutató. Min* a vállalat egyik vezetője el­mondta, itt szeretnék a szülő­ket először megismertetni az úttöröszövetség által kiadott új tábori egyenruhákkal. Hogy az országban először nálunk rendezték meg a sok­színű kiállítást, az elsősorban a kaposvári ezermesterbolt ki­emelkedő munkájának eredmé­nye. A korszerűtlen és szűk üzlethelyiségben elért nagy forgalom elismerésre méltó. Míg 1971-ben egymilliő forint voH * bőit évi forgalma, ta­valy már több mint mégy és fél millió. A jövő év végén adják át az Ady Endre utcá­ban új üzlethelyiségüket. Ez lényegesen jobb lesz majd az áru tárolására és bemutatásá­ra. Hogy a vásárlók mennyire igénylik az új boltot, mutatja, hogy a vásárlással egybekötött kiállítás megnyitójára több mint kétszázan jöttek el, és már az első óra forgalma meg­haladta a hatezer forintot. Az eladók szerint legtöbben az út­törő-felszerelési tárgyakat és | barkácskészleteket keresték. f I Ennek- oka, hogy a közeljövő- i [ ben lesznek az úttörő- és kis- t I dobosavatások, amikor mint- * egy húszezer pajtásnak kötik é I a nyakába a piros és kék ken- ^ dőt a megyében. f Az úttörőházi napok egyik ^ kiemelkedő eseményeként ren- \ dezett, vásárlással és szakta- \ nácsadással egybekötött ezer­mester-kiállítás május 23-ig tekinthető meg, naponta 10— 18 óráig. B. F. Felicie Chilanti Hárem zászlét _| 1 SSl hratsre Gin ilias»; ik 1 42. * t * * \ fáz Egyesült Államokba. Scior- fr.ino is odaért nagy titokban, fés nyomban állást talált egy t légitársaságnál. f Mióta Giuliano egyedül van dabb és ridegebb lett. Ereje önmagában van, vagy még jn­A dokumentum megérkezett kábt> abban, hogy mindig készséges bérgyilkosokra szá­míthat, ha egy »áruló« testvé­rét vagy fiát el akarja hall­gattatni. Közben írja a leveleket az ’nagyon megcsappant a ' újságoknak, elhárítja magáról ▼ központi magjának létszáma. a lelelosseget a verturdovel ▼ Pisciotta és Pássá tempo tudja kapcsolatban: tiltakozik, hogy f csak, hogy merre található a nekl tulajdonítanak minden fvezér. Giuliano természetesen Szicíliában elkövetett bűn- fbizonyos dolgokban kénytelen tényt. Az Egyesült Államok ▼rábízni magát a maffiára, elnökének, Trumannak is ▼például szállásügyben, vagy küldött egy levelet, amelyben fha közvetítőre van szüksége a kommunizmus elleni harc- faz emberrablásoknál meg más ban szerzett érdemeit hangoz- fegyéb dolgainál. Két alvezéré- tatja. Ugyanakkor a baloldali ível azonban — jó lövészek, lapoknak is írt, hogy sose kö- ftettre kész, hűséges emberek vetett el semmi rosszat a sze- J— semmitől sem kell tarta- gény nép, a munkásság ellen. *nia' Az 1948-as év forró han­t Aki Giulianót elárulja, az gulatú választási kampánnyal ^még ma is halállal fizet. Most, kezdődött. A kommunistákat ^hogy semmilyen zászló nem és a szocialistákat kirekesz- frejti el élete és leltei valósa- tették a római kormányból: a ■gát, még. kegyetlenebb, va- kejeszténydemokrala párt volt uralmon. A kommunizmus el­leni harcot már maga a kor­mány vette kezébe, Orozza Black frontjára nem volt szükség, közbelépése inkább zavarta a demokratizmus lep­lébe burkolózott mérsékelt és konzervatív erők választási sikerét. Amikor Giuliano tekintélyes maffiavezérekkel találkozott, emlékeztette őket ígéreteikre. A maffiások azonban csak a vállukat vonogatták: az 1947. május—júniusi események nem szültek jó vért. Most új szelek fújdogálnak — mond­tak. A maffiások ekkor már a kormány új urainak a főkor­tesei . Esténként Giuliano néha fölemlegeti Passatempóval és Gasparino Pisciottával régi életét. Életüket. Hová lettek azok a nagyhangú szeparatis­ta vezérek? Hát az az ügy­véd, aki úgy adta a hőst? Meg a képviselő, a báró a herceg? Hát a monarchista e/.érek hová tűntek? Crozza Black szószólói, az amerikaias kiejtéssel beszélő gengszterek is eltűntek a színről. Azelőtt mindenütt ott lábatlankodtak, nyüzsögtek, mosolyogtak, ígérgettek. (Folytatjuk.) UH ■ 0222223 ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents