Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-16 / 112. szám

A legnagyobb és legerősebb osztály A munkásosztály vezető szerepe, erre való alkal­massága napjaink társa­dalomtudományi és politikai vitáinak egyik fő kérdése. So­kakban felmerült a kérdés, hogy a proletariátus úgyneve­zett felhígulása (vagyis volt paraszti és kispolgári elemek­nek nagy arányú beáramlása az osztály soraiba) hogyan ha­tott a munkásosztály vezető szerepére. Más szóval egyálta­lán eljutott-e a munkásosztály túlnyomó többsége történelmi hivatásának felismeréséig. Mégis, a munkásosztály ve­zető szerepe további erősítésé­re irányuló törekvéseknek reá­lis lehetőségei vannak. Ezek az objektív viszonyokban és a munkásság szubjektív tuda­tának fejlődésében találják meg biztosítékukat. S nemcsak és nem is főleg azért, mert ma már a munkásosztály fejlődé­sét nem a »felhígulás«, ha­nem az osztály egységesülése, modernizálása, általános és szakmai felkészültségének nö­vekedése jellemzi, hanem azért, mert a munkásosztály a termelés társadalmi rendsze­rében elfoglalt helyénél fogva társadalmunk élen járó osztá­lya, Vezető szerepe tehát ob­jektív helyzetéből következik, es ez természetesen visszatük­röződik szubjektív tudatában is. Mitől függ a munkásosztály vezető szerepének érvényesü­lése? Erre a kérdésre válaszol­va Lenin négy» tényezőt sorol fel: »1. a létszámától; 2. az or­szág gazdaságában játszott sze­repétől« 3. a dolgozók tömegé­vel való kapcsolatától; 4. szer­vezettségétől«. Mi a helyzet nálunk? A munkásosztály a foglalkozta­tottak 58 százaléka, mmtegy 2,9 millió fő. A nemzeti jöve­delemnek számarányával jóval nagyobb részét, kb. háromne­gyedét állítja elő. A szocialis­ta építés időszakában erősö­dött szövetsége a szocialista útra lépett parasztsággal és ér­telmiséggel. Élén a marxizmus —leninizmus eszméit az ország sajátos viszonyaira alkalmazó, harcokban edzett, tapasztalt él­csapat, az MSZMP áll, s csak­nem az egész munkásságot összefogja az immár évszáza­dos szakszervezeti mozgalom. A munkásosztály tehát tár­sadalmunk legnagyobb és leg­erősebb osztálya. Vezető szere­pe ma is azon alapul, hogy a legérdekeltebb a szocializmus eddigi vívmányainak védelmé­ben, hiszen további fölemelke­désének egyetlen útja a szocia­lizmus építése. A munkásosztály állítja elő a termékek többségét, biztosít­ja az ország gazdasági vérke­ringésében olyan fontos szál­lítás, közlekedés fejlesztését, a mezőgazdaság technikai fellen­dítését. Emellett a megtermelt értékek legnagyobb fogyasztó­ja is. A kibontakozó tudomá­nyos és technikai forradalom előrehaladásában az értelmi­ség, különösen a műszaki ér­telmiség mellett a munkásosz­tálynak döntő a szerepe: a tu­dományos és technikai forra­dalom feltételeinek megterem­tője, és szaktudásával, képzett­ségével alapvető tényezője. A munkásosztály a szocia­lista fejlődés során jelentős mértékben modernizálódott. Ebből a szempontból a leg­fontosabb. hogy a bányászat­ban, a gyáriparban, az építő­iparban foglalkoztatott fizikai munkásság aránya a munkás- osztályon belül mintegy 60 százalékra növekedett. A me­zőgazdasági munkások aránya 8 százalékra csökkent. A szál­lítás és hírközlés területén a munkások több mint 10 száza­léka, a kereskedelemben 11,5 százaléka, az egyéb szolgálta­tási ágakban 6,5 százaléka, a nemtermeiő ágakban 3 száza­léka dolgozik. Mintegy 200 ezer lő a munkásosztály leg­képzettebb rétegének, a terme­lés közvetlen irányítóinak (művezető, csoportvezető, technikus) a száma ß munkásságon belül te­hát nemcsak politikai öntudat, hanem az egyes munkásrétegek objektív hely­zetében, munka- és életviszo­nyának tekintetében is jelen­tős különbségek vannak. Ezért a párt a munkásosztály vezető szerepének megvalósításában a legtipikusabb munkáscsoport, az ipari munkásság, azon be­lül is az állami szocialista ipa­ri nagyüzemek dolgozóinak helyzetéből indul ki. Ennek a munkáscsoportnak az érdekei­ben jut legáltalánosabban ki­fejezésre az; osztály egészének érdeke, s ennek aj munkáscso- portnak a munka- és életvi­szonyai fejlesztik leginkább a munkásosztályra jellemző tu­lajdonságókat. A nagyüzemi munkásság ipari munkásságunk döntő ré­sze. Egy 1970-ben végzett föl­mérés szerint az állami ipar- vállalatok átlagos munkáslét­száma 1340 fő. Különösen ma­gas az egy vállalatra jutó munkáslétszám a bányászat­ban és a kohászatban, s ipa­runk technikai fejlődésének fontos mutatója, hogy legma­gasabb a híradás- és vákuum­technikai iparban (3170 fő). Iparunk és ipari munkássá­gunk nagymértékű koncent­ráltságát azonban még jobban mutatja, hogy az MSZMP KB 1972. novemberi határozata alapján kiemelt 50 nagyüzem foglalkoztatja az ipari mun­kásság kb. 40 százalékát, adja az ipari termelés értőiének mintegy felét és az ipari ex­port kétharmadát. Feltűnő ez az erőteljes koncentráció, kü­lönösen, ha összevetjük a fel- szabadulás előtti helyzettel, amikor az ipari proletariátus­nak mintegy 40 százaléka kis­üzemi munkás volt. Milyen ez a nagyüzemi mun­kásság? Átfogó adatok hiányá­ban az 1970—1971-ben a Cse­pel Vas- és Fémművek mun­kásairól végzett vizsgálatokra hivatkozom, amely bebizonyí­totta. hogy a »Vörös Csepel« (és a nagyüzemek általában) politikai arculatában, felsza­badulás előtti önmagához vi­szonyítva, s a jelentősen meg­növekedett magyar iparon be­lül is megőrizte kiemelkedő, élenjáró szerepét. j Hazánk munkásságának or­szágos átlagban 36 százaléka paraszt-, 58 százaléka munkás- származású. A Csepel Művek­ben az előbbiek aránya 23 szá­zalék, az utóbbiaké pedig 62 százalék. A gyáróriás munkás­ságának összetétele tehát a szociális evedet szempontjából is jobb az átlagnál. Ami a szakmai képzettség szerinti összetételt illeti, a szakmun­kásak aránya megfelel az or­szágos átlagnak, a betanított munkások aránya 44 százalék, míg az országos arány 38 szá­zalék. A segédmunkások ará­nya alacsonyabb Csepelen, mint az országos átlag. A Csepel Művekben a dol­gozók mintegy 22 százaléka párttag, s 94 százalékuk tagja a szakszervezetnek, a munkás- fiatalok 33 százaléka KISZ- tag, a 10 évnél régebben a gyárban dolgozó törzsgárda az összes dolgozóknak kb. a felét teszi ki. 1970-ben csaknem 2000 brigád indult versenyre a szo­cialista címért, és több mint 1200 el is nyerte azt. A szo­cialista brigádokban dolgozók száma meghaladta a 19 000-et. Csepelre — de bizonyára más nagyüzemekre is — jel­lemző a munkásdinasztiák ki­alakulása, amelyek tagjai min­dig magasabb fokon, új ele­mekkel gazdagítva hordozták, vitték tovább az apák, nagy­apák forradalmi tradícióit, a legjobb munkáshagyományo­kat. L enin — a nagy francia forradalom példájára hivatkozva — írta egyik művében, hogy a jako­binus diktatúra »csak úgy do­bálózott a széles körű rend­szabályokkal, de ezek megva­lósításához nem volt meg a kellő támasza, még csak azt sem tudta, hogy az egyik vagy másik intézkedés megvalósítá­sánál melyik osztályra kell tá­maszkodnia«. Lenin figyel­meztetése • azt jelenti, hogy amíg az osztályok megmarad­nak — tehát a szocialista épí­tés egész időszakában — az egész nép érdekeit kifejező kö­zös cél megvalósításában, a szocializmus építésében egy meghatározott osztályra, a munkásságra kell támaszkod­Az életszínvonal mérése és mérhetősége ni, egyértelmű osztálypolitikát kell folytatni. Blaskovits János, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának tanszékvezető tanára. Rekonstrukció a fonodában Javultak a munkakörülmények A IV. ötéves terv kez­detén a kormányprogramok között jelentős szerepet ka­pott a könnyűipar rekonstruk­ciója. Az elavult, helyenként múlt századi vagy századeleji gépek, gépsorok kicserélése korszerű automatákkal és na­gyobb teljesítményű berende­zésekkel: ez volt a rekonst­rukció célja. 1970-ben ország- és megyeszerte lázas tanács­kozásokon vitatták meg a szakemberek. hogy milyen technológiára lenne leginkább szükség.. Az ezt követő évek­ben azonban már folyamato­san érkeztek a gépek, sebesen1 forgott a ceruza a technoló­gusok kezében, és kisebb— nagyobb hiteleket regisztrál­tak a főkönyvekben. A Pamutfonó-ípari Vállalat Kaposvári Gyáráoa látogat­tunk, amely egyszersmind az ország legnagyobb fonodája. Itt már 1973 végén befejeztek a rekonstrukciót. Bayer Nándor igazgató- helyettes: — Az új. termelékenyebb gépek beállítása — túlzás nél­kül mondhatom — létszükség­lete volt a gyárnak. Az évről évre csökkenő létszám okozta termeléskiesést csak így tud­tuk ellensúlyozni. A megfo­gyatkozott létszám nemcsak a termelést csökkentette, hanem egyúttal mind gazdaságtala- nabbá is tette a munkát. Ahogy a fonónők száma fo­gyott, úgy vált nagyobbá az úgynevezett közvetett munka­erők (szállítók stb.) aránya A rekonstrukció keretében meg­indult gépszállítások tehát így szinte az utolsó órában« ér­keztek. A gyárban 86 millió forin­tot költöttek gépesítésre. Len­gyel kártológépeket állítottak be, lecserélték a nyújtógépe­ket és az előfonó berendezé­seinek nagy részét is. Ezek helyén ma NDK-ból szárma­zó, nagy teljesítményű gépek dolgoznak. — Az új berendezések sze­relése rendkívül nehéz körül­mények között folyt. Nem a szállítással volt baj, a gépek mindig időben érkeztek. Gon­dunkat az okozta, hogy ter­melés közben kellett a gépe­ket beszerelni, s ez a munkák hallatlanul pontos ütemezését követelte meg. De — öröm­mel mondhatom — ezen az időszakon már túl vagyunk. A szerelés nem jelentett visz- szaesést a termelésben, sőt 10 500 tonnás tavalyi tervün­ket még túl is teljesítettük, A gépi beruházások jelen­tőségét jól érzékeltetik a gyár termelését jellemző számok. 1970-ben, amikor még 1656 fős munkásállománnyal dol­gozott a gyár, összesen 10 214 tonna fonalat készítettek. Ta­valy 16 százalékkal keveseb­ben dolgoztak a gépek mel­lett, mégis 10 587 tonna fona­lat tudtak készíteni. S mind­ezt úgy, hogy a bevezetett szabad szombatok és az éjjeli félórás pihenés következtében egy héten átlagosan 2,45 órá­val kevesebbet dolgoztak a fonónők, mint korábban. Így jól látható, hogy a termelés­többlet a termelékenység nö­vekedéséből származik. Ma már egy ember 26 százalékkal termelékenyebben dolgozik, mint 1970-ben. A rekonstruk­ció új helyzetet teremtett. Nagyobb figyelmet kellett szentelni a termelékenysé­get növelő intézkedéseknek, ugyanakkor változatlanul ar­ra is törekszik a gyár, hogy a mérséklődött, de még min­dig érezhető fluktuációt csök­kentse, s munkásait megtart­sa. E két törekvés pontosan nyomon követhető az utóbbi egy év intézkedéseiből. Készült például eg.v szerve­zési. intézkedési terv. amely­ben először is a legkisebb mozdulatokból kiindulva föl­mérték a munkát. A külön­böző munkaidőmérlegek ké­szítése után intézkedések szü­lettek Így például ésszerűsí­tették a szállítás útját, és pontosan meghatároztak az egyes munkaköröket. Rendbe tették a szállítási útvonala­kat, és egységrakományokat képezték ki. Ez a távolról sem , teljes felsorolás legföljebb csak ízelítőt adhat a gyári te­vékenység legkisebb részleteit is átfogó intézkedési tervből. Ugyanakkor nagy súlyt he­lyeznek a munkaerő megtar­tására is. Az éjszakai dolgo­zók a szokásos éjszakai pót­lékon kívül 100 forintos pót­lékot kapnak. Tavaly még csak negyedórás, az idén már félórás szünetet tartanak éj­szaka, amikor kávét, frissítőt kapnak a műszakban dolgo­zók. — A rekonstrukciót folytat­ni szeretnénk a következő tervidőszakban is — mondja Bayer Nándor. — 250 millió forintot akarunk költeni 1980- ig gépekre. A termeiéit a követ­kező öt év során hasonló szin­ten képzeljük el, mint most. De a termelékenységet növelő berendezések mellett fokozot­tabb gondot fordítunk a mun­kakörülmények javítását elő­segítő berendezésekre is. Cs. T. Iskolások kertje 600 négyszögöl területen gazdálkodnak a Balatonkilrti Általános Iskola 5—8. osztályos tanulói. A mezőgazdasági gyakorlat keretében konyhakerti növényeket termelnek, s a helyi napközi otthonnak adiák el. V*** W! Kapálják a hagymát és a zöldborsót. Először szállítanak zöldhagymát a napközi részére. Közgyűlést tartott a Szervezési és Vezetési Társaság Három év mérlege A statisztikának az érdeklő­dés középpontjában álló ágá­ról, az életszínvonal mérésé­ről írt könyvet dr. Drechsler László. A tanulmányt a Sta­tisztikai Kiadó Vállalat je­lentette meg a napokban. A kiadvány bevezetőjében arról is értesül az érdeklődő, hogy a tudományág legvita­tottabb része ez. Sokak előtt a számítások mechanikus sza­bályai elhomályosítják a célt. A tanulmány tehát a háttér­rel, az eredettel foglalkozik. Csak ez esetben ítélhető meg tielyesen, mit várhatunk a mutatószámoktól. Ezekből is ’kitűnik, hogy a szerző nehéz feladatra vállal­kozott, hiszen az életszínvo­nalnak vannak közvetlenül mérhető, s gyakorlatilag mér­hetetlen részei. Dr. Drechsler László könyvének első részé­ben az életszínvonal össze­foglaló mutatószámaival fog­lalkozik. »Szögezzük le, —ol­vashatjuk a kiadványban —, az árak általában elég jól kö­zelítik az életszínvonal szem­pontjából való fontosság ará­nyait, s ezért általában a fo­gyasztás vagy jövedelem mé­résének elég jók a feltételei«. A mérce természetesen válto­zik. A szerző összefüggésében vizsgálja az új termékeknek az árszínvonalra gyakorolt hatását és a hatás irányát. »Életszínvonal-számítások­hoz elfogadott mércénk azon a meggondoláson alapszik, hogy amiért a lakosság többet fizet, azaz aminek magasabb az ára, annak nagyobb is az életszínvonal szempontjából való fontossága« — írja. Van­nak azonban nem árjellegű termékek, szolgáltatások is. Dr. Drechsler László azt vizs­gálja, jogos-e az árujellegű termékek, s az utóbbiak — oktatásügyi, egészségügyi szolgáltatások — összevonása az életszínvonal mérésénél. Magyarországon a kedvezmé­nyes szolgáltatásokat is álta­lában a költségek színvonalán számítják a fogyasztásba. A kiadvány egyébként részletek­be menően foglalkozik a fo­gyasztás meghatározásának általános kérdéseivel, vizsgál­va a környezet szerepét is. Ez iránt az utóbbi néhány év­ben ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés. A kiadvány második részé­ben a szerző az életszínvonal egyéb mutatoszámaival fog­lalkozik. V EZETÖSÉGV ÁL ASZTÓ közgyűlést tartott tegnap a Szervezési és Vezetési Tudor mányos Társaság megyei szer­vezete. Május végén rendezik meg ugyanis az országos kül­döttgyűlést, s ez az alkalom [ jó volt arra is, hogy mérleget | készítsenek munkájukról. Dr. Orosz László, a megyei szervezet titkára tekintette át tevékenységüket. 1971-ben alakult meg a megyei szerve- I zet, s már akkor is több mint száz érdeklődő jelent meg. Azóta a szervezet tagsága csaknem 150-re nőtt, s ma az SZVT-nek ez a második leg­nagyobb vidéki szervezete. Mi a társaság célja? Az SZ'VT a műszaki és közgazda- sági képzettségű szakemberek részére biztosít önművelődési lehetőséget. Segíti a mikro- gazdasági kérdések megvita­tását és a tapasztalatok szé­les körben való elterjedését. A szüntelenül változó világ, s az állandóan megújuló szak­ma legfontosabb információi­nak rendezett formában tör­ténő átadása és összevetése a megyei tapasztalatokkal. Nagyjából így körvonalazha­tók a társaság törekvései. Mit sikerült megvalósítani mindebből ? A társaságnak hét szakosztálya működik: ve­zetési, szervezési, tervezési, munkatudományi, kereske­delmi, számviteli-pénzügyi és szövetkezeti. Rendezvényei­ket — néhány sikeres elő­adás, vagy egy-egy fontos kérdésről tartott átfogó vita mellett — inkább az ankétok és a klubestek jellemezték. Tavaly már 18 rendezvényük volt, összesen 600-nál több részvevővel. Ezek témái át­fogják az ipartól az állam- igazgatásig a legfontosabb, a legaktuálisabb kérdéseket. A részletkérdések mellőzésére szorítja őket az is, hogy az MTESZ egyéb tagegyesületei­től eftérően — amelyeknek tagságát néhány hasonló te­vékenységet folytató vállalat adja — az SZVT megyei szer­vezetének tagjai 30 munkahe­lyen dolgoznak. Nagy ösztönzést jelent mun­kájukban a munka- és üzem- szervezés korszerűsítéséről hozott párthatározat. Az or­szágban először mérték fel — 500 vélemény alapján —, hogy a munkahelyi vezetők miként látják helyüket, sze­repüket és munkájukat a gyárban és üzemben. Többet kívánnak foglalkozni az ifjú mérnökökkel, közgazdászok­kal, s ifjúsági klubok létre­hozását tervezik. Előrelépést jelent az a szocialista szerző dés, melyet az idén a megyei KISZ-bizottsággal és az MTESZ-elnökséggel közösen írtak alá, s amelynek alap­ján fölvették a kapcsolatot a Kaposvári Villamossági Gyár fiatal műszakiak és közgazdá­szok tanácsával. A titkár néhány tanulságot is levont. Legfőbb gondjuk változatlanul a témaválasztás és a hallgatóság mozgósítása. Ezen üzemi aktívahálózat szervezésével próbálnak javí­tani. További célkitűzésük még, hogy a társaság Kapos­vár központúságát a vidéki szakcsoportok létrehozásával megszüntessék. A jövőben szeretnék még intenzívebben megvitatni a megye fejlődésé­nek legfontosabb kérdéseit érintő témákat, s nagyobb hangsúlyt adni a munkahelyi vezetőképzésnek, a munkás­képzésnek és a speciális ve­zetési és szervezési ismeretek elterjesztésének. Jobb kapcso­latokra törekednek a kereske­delemmel, az építő- és élel­miszeriparral. A RENDEZVÉNY az SZVT megyei szervezete új vezetőségének megválasztásá­val ért véget. Somogyi Néplap! 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents