Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-12 / 85. szám

t Hétköznapi kérdések CSOKONAI EMLEKEZETE JEGYEBEN „Nem kívánok lehetetlent" T5e#k János a kaposvári MEZŐGÉP Vállalat lakatos csoportvezetője. A huzatos csarnokban szárítóberendezé­sek lemezmúnkáit végzi. Ala­csony, az átlagosnál sová­nyabb ember. Negyvenkét éves. Arca gyűrődései azon­ban idősebbnek mutatják. Kék munkásruhábap dolgo­zik. Micisapkáját mélyen a lejébe húzza, azt hiszem, té- len-nyáron ezt viseli. Otthon barna ingben, nyak­kendőben fogad. Sapka nélkül mintha teljesen más arc néz­ne rám. A váratlanul felvil­lanó, apró mosolyok azonban ugyanazok. Felesége az egyik üzemi konyha szakképesített szaká­csa. Két fiuk van — az egyik apja foglalkozását tanulja már, a másik még csak tíz­éves. Város széli, Madár utcai családi házuk tulajdonképpen csak félig kész. A befejezés még sok pénzt és munkát kí­ván. A szobában is, ahol be­szélgetünk, festetten az ajtó. és csak a majdani parketthez készített betonaljazatra terít­hették a nagy, zöld szőnye­get. A nagyképernyős tv-ké- szülék elé ülünk. Oldalt, a vitrinben néhány könyv, tete­jén egy kovácsoltvas gyertya­tartó: a szakmunkástanuló nagyfiú munkája. — Szombat délután van. Mit csinált volna most, ha nem szánja e beszélgetésre az idejét? — Sose vagyok elfoglaltság nélkül. Amint látja, rengeteg a munka a ház körül. Az épületen, amit csak lehetett, magunk csináltunk. A laka­tosmunkát, a kőművesek ki­szolgálását természetesen, de például a feleségemmel ver­tük fel a tetőléceket. Csak így tudtunk idáig is eljutni, és beköltözni előbbi, nagyon sze­rény kis házunkból, a város másik végéből. Meg persze úgy, hogy a vállalat is segí­tett. — Volt-e már üdülni? — Még nem. A nulláról in­dultunk, kétszer rugaszkod­tunk neki a házépítésnek, nem futotta az erőnkből meg a pénzünkből. — Járt-e külföldön? — Nem. De nem mondtam le róla. — Milyen volt a gyer­mekkora? — Nehéz. Apámat korán elvesztettük; és ott marad­tunk két testvéremmel meg anyámmal, a néhány hold földdel. Sokat dolgoztam. Egyszer a répa kapázása köz­ben a ló, amelyiket vezettem, akkorát vágott a fejével, hogy a kantárszíjnál fogva a leve­gőbe emelt. Aztán sose felej­tem el, amikor anyám a ke­zembe adta a kaszát: próbáld meg, fiam, én már elfárad­tam. Őszintén szólva, sose volt kedvem a földmunkához. Mindig lakatos szerettem vol­na lenni. Egyszer aztán fog­tam magam, és meg sem áll­tam a Szentegáti Állami Gaz­daságig. Nem fogadtak föl. Próbálkoztam a közeli gépál­lomáson. Ott traktoros let­tem, később meg gépszerelő. Lakatosszakmából csak öt év­vel ezelőtt vizsgáztam. — Mit szeretne nevelni gyermekeiből? — Megelégszem azzal, ha úgy megállják a helyüket, mint az apjuk. Persze, azért titkon szeretném, ha többre vinnék. Melyik apa nem gon­dol ilyenre? A nagyobbik fiam szereti a szakmáját, jó keze van hozzá, ha az elmé­leti anyagból nem jeleskedik is. A kisebbik egyelőre min­dent szeret csinálni. Lehet, hogy belőle is jó szakmunkás lesz. — Gondolt-e már arra, hogy elhagyja a vállalatot? — Mint régi gépállomási ember, magaménak érzem a munkahelyemet, minden gondjával, bajával. Minek mennék máshova? — Hogyan fogadják kör­nyezetében a vállalat gondjait, mondjuk az anyaghiányt, az értékesíté­si nehézségeket? — Zúgnak, morgolódnak az emberek. Azt tártjáig, min­denkinek megvan a kötelessé­ge minden beosztásban, azt Diákfesztivál Csurgón végezze el, akkor nem lehet hiba. Persze, a dolog nem ilyen egyszerű. De ezt csak az érti meg, aki végigcsinál­ta az átállások sorozatát, a traktorjavítástól a késztermék előállításáig. És mindezt a vállalat saját erőből hajtotta végre. — Elégedett-e a csoport­jával? — Igen. Huszonnégy év az átlagéletkor, szóval fiatalok. Lehet dolgozni velük. Ha kell, figyelmeztetik egymást, ne­kem nemigen kell rájuk szól­nom. Vannak ötleteik, meg­látásaik, szívesen vitatkoznak. A tekintély alapján nem le­het meggyőzni őket, csak cá­folhatatlan érvekkel. — Milyen emberi tu­lajdonságokat tart legin­kább rokonszenvesnek? — Az őszinteséget, az egye­nességet. Nem szeretem, ha valaki ferde úton akar elérni bármit is. Vagy hízelkedéssel. — Szívesen mond-e vé­leményt? — Nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, ami bennem van. Mindegy, hogy hol meg kik előtt. Lehet, hogy sokszor melléfogok, hi­szen nem vagyok mindenben járatos, de mindig szívemből szólok. — Mit szeretne elérni az életében? — Szeretném megérni, hogy megértsenek. Furcsát mond­tam? Látom, meghökkentet­te a válaszom. Pedig nem kívánok lehetetlent. Csupán azt, hogy úgy értse mindenki és mindenkor a kérdéseimet, ahogy én értem. Pedig — higgye el — nem fogalmazok bonyolultan, talán észre is vette. Mégis, mintha félvála­szokat kapnék, körülményes, óvatoskodó, sok szóval el­mondott magyarázkodást ! egyenes feleletek helyett. Hat; én azt szeretném, ha min-' denki, legyen kisebb vagy j nagyobb hatáskörű vezető, • kendőzés nélkül, önmaga, te- j kintélyének féltése nélkül válaszolna. Mindenkinek és mindenben. Paál László Tegnap megkezdődött Csur­gón a diákfesztivál. A nagy­községnek mintegy négyszáz középiskolás vendége van, fő­városi, vidéki diákszínjátszók. A Csokonai Művelődési Központban dr. Göldner Vil­mos, a helyi tanács titkára köszöntötte a versenyzőket és a vendégeket, köztük Bíró Gyulát, a megyei pártbizott­ság titkárát, Kocsis Lászlót, a megyei tanács elnökhelyette­sét, a járás és a nagyközség párt- és allami vezetőit, Faggyas Sándort, az Ifjúsági Rádió vezetőjét. Beszélt a tanácstitkár a műkedvelő művészeti mozga­lom nemes küldetéséről, és emlékeztetett az 1968-as első rendezvényre. Csurgó azóta igazi diákszínjátszó fórummá nőtt, ennek tulajdonítható a negyedik fesztivál iránti nagy érdeklődés is. Elmondta, hogy a klasszikus művek mel­lett egyre nagyobb mérték­ben követelnek teret a szín­padon a népi hagyományok is. Mindebben az irodalom­szeretet ápolása és sok igé- emlékét. Ö volt itt a íás? rejhkéSÍ Cel megValÓSU‘ színjátszás elindítója, méltó Dr. Göldner Vilmos meg- tehát, hogy emlékezete jegyé­nyitója után a hagyományok- * ben találkozzanak itt két­Szerkesztőség a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán legjobb Nehéz írni a Kaposvári Me- ' hallottuk« rovat vezetője, zőgazdasági Főiskola KISZ- szervezetének ötletgazdag diáklapjáról. Mindenképpen kockázatos, hiszen bírálatra mindig kész, ínná tudó fiata­lokról van szó. Ez utóbbi állí­tást bizonyítani is szeretném, ezért a főiskolás »újságírók­kal« beszélgetve, kis cikkeket kértem válaszul kérdéseimre. Utunk Somogyi Állattenyésztőként kezdtük — most a Szavunkért dolgozunk. Ügy érezzük, az új név nemcsak formai, hanem tartalmi változást is mutat. Csak szakmai témákat boncol­gatott a négy év előtti stenci- lezett — alig olvasható — So- ' mogyi Állattenyésztő. Szer­kesztőd jnegpróbáltak érdekes Lapot csinálni. Igyekezetük azonban kudarcba fulladt. Főiskolává szervezésünk új lendületet adott ifjúsági moz­galmunknak, s most már »iga­zi« újságol szerettünk volna. A lap jelenlegi címe pályá­zaton született. Szavunk. Ez tükrözte legjobban, hogy az új­ság a hallgatóké. Különböző rovataink vannak. A »vezér­cikk helyett« rovat fajsúlyos témákat tárgyal, ügyelve arra, hogy miinél kevesebbet vegyen át a többi lap vezércikkeinek stílusából. A »reflexiv« a leg­aktuálisabb ifjúsági témákkal foglalkozik. A láttuk hallot­tuk, a sport és a hírek rovat­nem igényel külön magyará­zatot Elértük, hogy már nem az okoz gondot: meg tudunk-e jelenni, hanem, hogy mi jelen­jen meg. Szabó Vali—Ács Gábor Vali másodéves, ő a »láttuk idén végzős Gábor pedig lap diákszerkesztője. Mitől „fiatal” lapunk? Hozzánk Szól. A mi életünk­ről kérdez, és megpróbál vá­laszt is adni. Cikkíróink »alig huszonévesek«. Komoly gon­dolatokra és humorra még egyaránt fogékonyak. Lapunk bátran, »diákosan« kritizál. Megjelenésünk esemény a fő­iskolán. Lehoczky Mihály IÍ éves A Szavunk felelős szerkesz­tője Tóth Ilona főiskolai ad­junktus. — Akik ma itt tanulnak, holnap nagyon fontos felada­tokat látnak el. Nem elég, ha csak jó szakemberek. Közéleti embereknek is kell lenniük. A Szavunk közéletivé nevek Sajnos a diákság eltanulja a felnőttektől a formális köz- édetiséget. Elmegy az értekez­letre, de csak elmegy, nem visz élményt, nem foglal állást. Pél­dául a tantestülettel szemben. Valamivel nem ért egyet, de rá- bólint sőt tapsol. Szerencsére a tanár—diák viszony ilyen »hagyományai« nálunk már alig élnek. Ezért lehetséges tanárszerkesztő és a diákúj­ságírók közös munkája. — Vali és Gábor cikkében olvastuk, hogy a főiskola hall­gatói igényelték ezt a fórumot. Valóban ad-e fórumot a Sza­vunk? — »Néhány gondolat az ösz- szefüggő nyári gyakorlatról« című cikkünk is szerepet ját­szott abban, hogy időközben megváltozott a szakmai gya­korlatok rendszere — mondja Mihály, és közben már újabb írások címét húzza alá. »Tár-1 sadakni murira 73« cikkében egy hallgató a diáktársait bí-J rálja, azokat, kik »nem érzik* magukénak ezt az iskolát, eztf a közösséget«. A diákjóléti * bizottságok munkájáról« című anyag a »kérek segélyt, miért ne kérjek« szemléletet bírálja. J — Bár a főiskola KISZ-szer-i vezetének lapja vagyunk, sa-f ját KlSZ-munkánlrat is nagyí­tó alatt tartjuk. Kritikusan, sőt sokszor önkritikusan is — mondja a diákszerkesztő Gá­bor. — Sok munkánk van, míg elkészül egy új szám. Cikkeink néha nem érik el a hoz híven megkoszorúzták a ] évenként az ország Csokonai Gimnázium előtt I diákszínjátszói. álló Csokonai-szobrot. Gól t Csurgó utcáit ugyancsak a Ambrus, a gimnázium igaz- I fiatalos hangulat jellemzi, gatója elevenítette fel a kői- Középiskolások vidám cso- tő csurgói tartózkodásának I portjai sétálnak, ismerkednek diák- • — a vendégek között van ugyanis itt először szereplő csoport —, péng a gitár a parkban, a kollégium előtt, és peng a gitár, száll a dal szól a vers a színpadon. A csurgói gimnázium szín­játszó szakköre kezdte a be­mutatót. Csokonai Vitéz Mi­hály: A pillangó és a méh című művének feldolgozását mutatták be. Őket követte a kőszegi művelődési központ és a Hámán Kató szakközép- iskola diákszínpada. Bakos György: Találkozunk a szo­bornál című dokumentumjá­tékát mutatták be, majd egy »modernizált« Arany-feldol­gozást. A színjátszófesztivál dél­után folytatódott- a sümegi és a tatabányai gimnazisták, a veszprémi szakközépiskolások, a fővárosi Földes Gimnázium, a szentesi gimnázium, a sze­gedi Tömörkény Gimnázium diákszínpadának, a fővárosi ifjúsági művelődési közoont pinceszínpadának előadásá­val. Este szerepeltek a szek­szárdi és a siófoki gimnazis­ták. A gimnázium klubjában sok érdeklődő keresi föl Csurgói Máté Lajos kiállítá­sát. A festő grafikáinak egy része somogyi ihletésű, ki­emelkedik a Radnóti-versek- hez készített illusztrációsoro­zat. T. T. Fel ide Chilanti \ Három zászlót 1 1 Sa Ivatore Giu lianóm ak 1 14. beszéljenek. Egy kissé undo­rodva hallgatott, és végül hi­degen közölte a feltételeit Mint mondta: azért akar há­borút indítani a csendőrök ellen, hogy Szicília amerikai típusú állam legyen. Neki nem fontos, hogy miniszter vagy herceg legyen, inkább egy malom és tésztagyár ter­vét forgatja fejében. Egy papírt mutatott, ame­lyen saját kezű rajza díszel­gett: kezdetleges térkép volt. Szicíliát ábrázolta, amint ismert báró és Nyugat-Szicí- egyik oldalon Rómához, a lia leggazdagabb földbirtoko- másikor meg az Egyesült Al­sa, aki többek közt arról volt lamokhoz van láncolva: egy Túl sok volt azonban az fi" a,™€té8, ÍS toS' egySy részét' ésszerűen, szétzúzza a Rómához kötő elkedvetlenít bennünket. Mi- J nehezsegekbe ütközött volna, modern elvek alapján művel- láncot. hiszen Giulianót többszörösen tette. — Ez a szeparatizmus prog­körözték. Mind autón jöttek. ramja, kiáltványa és zászlaja A főnan tehát iwoWtt 1« Giuliano kikötötte, hogy az — magyarázta, beszélni tervéről 87 urak fegyvereiket hagyják az A hercegek, a grófok meg . ‘ autóban, és gyalog, fegyver- a bárók nézegették a kezdet­Nem, eminenciás uram: telenül érkezzenek az általa leges rajzot, és megígérték, a szertartás a dómban legyen, megjelölt helyre. És ezek a hogy csináltatnak belőle egy keso ejjeL gazdag, kiváló urak így is plakátot, és kifüggesztik az Am a főpap nem egyezhe- tettek. egész szigeten. Giulianónak tett bele, bár emberileg meg- Giulianót egyedül, fegyver- azonban más elképzelése volt: beilleszkedéséről, a munkáról. J értette a fiatal banditát meg telenül találták; egy kövön fessék a falakra a gerilla- a nagybetűs ÉLETRŐL. ^ a többi szicíliai fiatalt is, aki üldögélt. akciók után. így mindenki az alvilág karmaiba került, és Mielőtt Montelepre királya megtudja majd a támadások szüntelenül menekült a rend- elindult volna a szeparatis- értelmét. őrkopók előL ták követeivel rendezett ta- Az a vágy égett benne, a ___________________ , , lálkozóra, bandájának meg- hogy kitűzzön egy zászlót A monrealei maffiasoknak, hagyta, hogy feltűnően műt- oda, ahová lesújtott. Eszmék- , J*. szeparattstak köze hív- tatkozzanak majd az embe- kel akarta »igazolni« egész tak Giulianót, azt mondta: a rek. És csakugyan; vagy tíz ' __ Hová hercegeknek me§ a főnökök- fegyveres járkált föl és alá a m enjek"> Próbálni az irodai * , ny,llat^ozoin majd És környező magaslatokon: a menjen. Próbáim az nodal-, MWIpI hnm szep'ratisták érkezésekor kor azonban az új számot kezdjük készíteni, már csak az létezik. A követő lap ifjúsági parla­mentünk előkészületeivel pár huzamosan készül majd. Még a tavasszal szeretnénk megin­dítani a már végzett hallga tóink rovatát, melyben ők ír nának az utánuk jövőknek a Búcsúzáskor kezembe nyom­ták egy különkiadásukat, an­nak bizonyítására, hogy a diákihumornak sincsenek hí­ján. Ebből idézek most két? akik a szeparatisták közé hív- »mazsolát«. MEDITÁCIÓ; ........... r feltételét, hogy személyesen m i színpadra, KISZ vb-ules-\ akar velük találkozni — azonban Giuliano széles moz­re, motorozni, gólyabált szer-J Sciortino közvetítésével — el az?n.t?a?1 Giuliano szeles moz vezni. uaau netán órára, * ^'Xgad^ Sőt^ főnökök leShel^e P8™' meg a hercegek magúk szor­galmazták a találkozást. A helyet és a feltételeket Giu­liano szabta meg. vezm, vagy netán órára? DÖNTÉS: — Maradok oz ágyban. PÁRBESZÉD: — Kérem a. kedves hallgatót, fáradjon ki,] ne zavarja az előadást. A Ponte Saganál jelölte ki, egy elhagyott nagybirtokot. — Nem fáradság ez nekem,? nem messze Monteleprétől. A tanár ? találkozón két herceg jeleni egy autóversenyzőként Bíró Ferenc ^ meg: csolta vissza őket. A báró azt mondta: — A független szicíliai fi­iamban ön hadügyiminiszter lesz. Egy gróf pedig: — Nemesi címet adoma lyozunk, majd önnek. Giuliano hagyta őket, hadó életét. A fegyverek? Volt neki sok, a többit meg majd az ellen­ségtől (a csendőröktől) veszi el. Pénz viszont kell az em­berek fizetésére, jutalmazásá­ra az akciók után. Minden új harcosnak is kell toborzópénz, meg jutalom a támadások után. Családos fiúk ezek. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents