Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-10 / 83. szám

fiégi gazdasági mértekekről Cseber, meszely, itce Emlékparkot avattak Szárszón A KÖZSÉGEK MÜ LTJÁ­NAK felkutatása, a falukróni- kák megírása sok időt és fá­radságot igényel, és ha rátalál­nak is a kutatók a régi ada­tokra, azoknak megértéséhez a régi mértéket feltétlenül is­merniük kelL Magyarország az elsők kö­zött, 18?5-ben lépett be a mé­terrendszert egységesítő nem­zetközi intézetbe. Ezt az akkor már kialakuló kereskedelme tette szükségessé, de megkí­vánta a háborúk utáni népese­déssel értékesebbé vált termő­földek pontosabb meghatározá­sa is. Az 1700-as évek elejéig az erdőirtással önkényesen szer­zett irtványföldek jobbágyi birtoklása megengedett volt, és az urasági földek sem voltak pontosan elhatárolva. Addig a hozzávetőleges, helyi viszonyo­kat kielégítő népi eredetű mér­tékek használata megfelelőnek bizonyult. Ezek a földterületi mértékek azonban a nagyobb gazdasági befolyással rendel­kező városoknál különbözően alakulták ki, ennélfogva ha­zánkban is más és más mér­téket használtak vidékenként. A nagyüzemi mezőgazdaság­ra való áttérés a gazdaságok régi határait az egybeszántás- sal teljesen eltörölte, pedig ezek még némi támpontot nyújtottak volna a hajdani te­rületi meghatározásokhoz. Az is nehezíti a helyzetet, hogy a régi népi eredetű meghatáro­zásokban külön mértékegysé­get használtak a szántóföld, a kaszáló és külön a szőlőterü­letek meghatározásához. Gyakran találkozunk a szántóföld területének köböllel való meghatározásával, pedig a köböl a gabonaneműek űr­mértéke volt. Az egy köblös föld 125 liter maggal bevetett területet is jelentett, ami kö­rülbelül 1000—1200 négyzetölet tett ki. Ez a meghatározás nemcsak távoli vddékenkint, hanem egy község határán be­lül is változó lehetett a föld állományától, termőképessé­gétől függően. Másképpen szá­mítva a köböl vagy kilo. 4 vé­kából, vagy 2 pozsonyi mérő­ből (egy pozsonyi mérő 62 és 1/2 liter) állt. Egy mérőben volt 2 félmérő, vagy 4 fertály, vagy 62 magyar itce. Egy rtce csaknem 1 liter gabonaszemet tett ki. A pozsonyi mérőn kívül használtak pesti, nagyszomba­ti, szakolcai mérőket, é6 po­zsonyi, kassai, budai és szepe­si köbölt is. Valamivel pontosabb vetőte­rületi meghatározás volt az ekealja elnevezés. Ez akkora területet jelentett, amelyet egy kétökrös ekével egy nap alatt fel tudtak szántani. Nagysága körülbelül 800—900 négyszö­gölre tehető. A később kimért katasztrá- lis holdak általános formája hosszában 72, széliében 12 öl, egész térfogatában tehát 864 négyzetölet tett ki. Ez a for­ma felelt meg legjobban a kézi szárításnak, de természetesen a földrajzi adottságoknak meg­felelően előfordultak ettől el­térő hosszú, vékony, avagy kvadrát alakú (hosszúaraszi) földek is. A hazánkban törvényszerű­en bevezetett bécsi ölben, ami 1,90 méternek felelt meg, 6 láb (0,316 méter), vagy 72 hü­velyk (0,026 méter) volt. Egy hüvelyk 12 vonalból (0,0024 méter), 1 vonal 12 pontból állt A MUNKATELJESÍTMÉNY egysége volt a kaszaalja ka­száló, rét meghatározás is, ez körülbelül 1 holdnyi területet jelentett; ennyit kaszált le egy jó kaszás 1 nap alatt De csak a füves területet határozták meg a kaszás terület elneve­zéssel, mert a gabonaneműt sarlóval aratták. Kocsi volt a széna mérték- egysége, mert koi_iszám ke­rült a piacra, de kocsival mér­ték azt a füves területet is, amelyről egy kocsi mennyisé­gű szénát gyűjtöttek be. A somogyi kocsikra átlag 3 sor szénát raktak, avagy két 6 akós hordó bort. (A somogyi kocsi­kat szálfából, vasalás nélkül szerkesztették, ezért nem bír­tak el egy kocsi szénát.) A somogyi szőlőtermesztés már a rómaiak idejéből isme­retes, minek több emléke is fennmaradt. így könnyen ért­hető, hogy a régi írásokban gyakran találkozunk a római Gyakorlati és tudományos munka Moszkvai egyetemisták kiállítása Budapesten »•Moszkvai egyetemisták a tudományéit, a termelésért és a kultúráért« címet viseli az a kiállítás, mely a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házában nyílt meg a Magyar —Szovjet Baráti Társasággal közös rendezésben. A kiállítás célja, hogy a magyar közvé­leményt megismertesse a moszkvai egyetemek és szak- oktatási intézmények hallga­tóinak tudományos és gya­korlati munkásságával. A bemutatott anyag látvá­nyossága újszerű. Városrende­zési rekonstrukciós és beépí­tési makettek, különböző műszerek, berendezések és gépek működő modelljei, grafikák, szobrok, könyvil- lusztrációk, iparművészeti tár­gyak, fafaragások, emlékpla­kettek, gobelinek, kézi szövé­sű szőnyegek. Érdeklődésre tarthat számot az olyan egye­di, különleges készülékek, mint a távolugrók ugrási tá­volságát automatikusan mérő berendezés, az utak jegesedési fokát mérő berendezés, mű­szaki készülékek és az orvo­si műszerek működő modell­jei. Említésre méltó Nvikolaj Metesovnak. a mérnöki-fizi­kai főiskola hallgatójának munkája: egy hordozható ké­szülék a légzési paraméterek gyons analízisére. A műszer az eddigi két óra helyett egy­két perc alatt ad teljes infor­mációt a beteg légzéséről. MSehkov műszere elnyerte a Sanrjetunió Népgazdasági Ka-* aranyérmét. A műszaki és művészi új­donságok kedvelői mellett ez, a kiállítás különösen a tech­nikumba járó fiataloknak ad sok ötletet terveik, elképze­léseik megvalósításához. modiits (8,70 1), urna (13,10 1), ; amphora (26,20 1) űrmértékkel. ; A szőlőterületek mértéke, a j kapásszőlő elnevezés szintén a napi munkateljesítménytől kapta a nevét, mert sem tőállo­mányával (lévén a szőlő futó­cserje), sem terméshozamával (időjárás, egyéni művelés) nem volt meghatározható. Így ala­kult ki az egynapi be- vagy ki­kapálásból — ami körülbelül 250 négyszögölet tett ki — a kapásszőlő meghatározás. A hazai bormértékek alap­egysége az akó volt, ami átla­gosan 56 litert tett ki. A po­zsonyi akóban 64 itce 2 me­szely, avagy 4 félmeszely volt. A soproni akó 84 itcéből állt. Egy magyar itce 0,85 liter, 1 meszely 0,35 liter, az osztrák pint 1,41 liternek telelt meg. Tokajhegyalján a gönci hor­dó járta, de ezt csak a közön­séges boroknál használták, az aszú és a más lások mértéke az atalag volt, A gönci hordó 2 és 3/4-ed pozsonyi akó volt, vagyis 176 itce. Ennek fele volt az atalag, mely 88 itce, annak fel a börböke vagy ton­na, ez 44 itcés volt. Érmelléken és Debrecenben csebert hasz­náltak. A nagy cseber 100 itcé- vel, a kis cseber 50 itcével volt egyenlő. Vidékünkön a somogyi kupát is használták, ez már a XIII. század elején országosan ismert .bormórték volt. A török hódoltság idejéből származó levéltári adatokban előfordulhat még az oka súly­egység is, ami 1,28 kilogramm­nak felel meg. Meg kell emlékeznünk a porta meghatározásáról is, mely nagyon gyakran fordul elő a régi okmányokban. Az 1869. évi adólajstrom 6 jobbágyi tel­ket számol egy portának, de kedvezőtlen gazdasági Körül­mények között 7—7 és 1/2 tel­ket is számítottak egy portá­nak. A jobbágy telkek nagysága koronként és uralmak szerint is változhatott. Általában egy egész teleknek 2 holdnyi bel­sőség felelt meg, de népesedés­sel azok állandóan osztódtak. NEM TARTOZIK szorosan a gazdasági mértékekhez, mégis az volt a sukk, amely 30 cen­timétert tett ki; ez a kinyújtott hüvelykujjakkal az ökölbe zárt kézfej együttes hossza volt A maroklómértéket is megemlítem, mely 10,5 centi­méternek felélt meg. Ezt egy szalagra jegyezték, és azzal mérték a lovat. Ezek a hivatalosan haszná­latban volt népi eredetű mér­tékek a népi hagyományok­ban már csak szórványosan lelhetők fel, és mert használa­tukra már nincs szükség, rö­videsen teljesen feledésbe mennek. Repay Lajos Fodor András József Attila-díjas költő a szavalóverseny szünetében. A hétfői eseményekről szó­ló tudósításunkban azt irtuk, hogy Balatonszárszón megúj- hodott az V. országos József Attila szavalóverseny. A teg­nap délutáni programok kö­zül ezt bizonyította az az ün­nepség is, mélyet az új Jó­zsef Attila park avatása al­kalmával az általános iskola előtti szép téren rendeztek meg. Itt állították föl a pro­letárköltő szobrát, melyet ed­dig a vasútállomás mellett láthattunk. A park fiatal fái. díszcser­jéd a jövőt ígérik, mint ahogy azok a versmondók is, akik eljöttek erre a találkozóra. A négyszázezer forintért létesített parkban koszorúzá- si ünnepséget tartottak teg­nap délután József Attila 69. születésnapján. Mielőtt az em­lékezés huszonegy koszorúját elhelyezték a költő szobránál, Nagy Erzsébet, a Siófoki Per- czel Mór Gimnázium tanulója elszavalta Baranyi Ferenc Attila sirató című versét. Sió­foki munkásőrök álltak dísz­őrséget a szobor előtt, ahol Honfi István, a megyei párt- bizottság osztályvezetője mon­dott ünnepi megemlékezést. — Még nem egészen lenne hetven éves, s már csaknem négy évtizede halott József Attila, a huszadik század lí­rájának világviszonylatban is egyik legkiemelkedőbb alakja — kezdte ünnepi beszédét, majd így folytatta: — Rövid, küzdelmes élete, másfél évti­zedes költői munkássága pá­ratlan erejű lírát teremtett, s hagyott örökül rápk. Egyete­mes, ma és a jövőben is munkáló, örökérvényű lírát. A magát a mindenséggel mé­rő költő a marxizmus—leni- nizmus eszméivel, a dialek­tikus materializmussal azono­sulva ásott a dolgok lénye­gébe, s vált az egész nemzet egyetemes költőjévé. A parkavató, koszorúzási ünnepség után a hétfői elő­döntőből továbbjutott tizenhat versmondó részvételével foly­tatódott az V. országos József Attila szavalóverseny. A dön­tő legjobbjai vettek részt az esti záróünnepségen. Itt Ko­csis László, a megyei tanács elnökhelyettese mondott be­szédet Az esti műsorban szerepelt a Kaposvári Fonómunkás Kisszínpad is: Vasra vert fo­hász című műsorát mutatta be. Ezután a Kaposvári Ba­rokk Együttest hallottuk, majd a Kaposvári Cantus Pannonicus kamaraegyüttes mutatkozott be. Az V. orszá­gos József Attila szavalóver­seny díjkiosztó ünnepséggel ért véget. H. B. Bárdosi Németh János Kaposváron Találkozó a cseri könyvtárban R Mozart-müveltségi * verseny dijai A Magyar Rádió márvány- termében kihirdették az or­szágos Mozart-müveltségi ver­seny eredményeit. A művelő­désügyi miniszter és a Magyar Rádió elnökének 100 000 forin­tos I. díját a budapesti Vörös­marty Gimnázium csapata nyerte el. Az 50 000 forintos II. díj a budapesti Veres Pálné Gimnázium, a 30 000 forintos harmadik díj a dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium csapatáé lett. Költők és írók kerekednek útra a napokban, hogy elvi­gyék a vers szeretetét a leg­kisebb falvakba, könyvtárak­ba is. Hétfőn este Kaposváron, a cseri klubkönyvtárban tartot­tak költő-olvasó találkozót. Bárdosi Németh János Pé­csen élő költő találkozott ol­vasóival és az érdeklődő versbarátokkal. Szombathelyről indult el költői pályája. Egyik köteté­nek életrajzi részében olvas­hatjuk, hogy már szülőváro­sában jelentős irodalmi mun­kásságot fejtett ki. — 1902-ben születtem Szom­bathelyen, harmincéves ko­romban itt lettem tagja és vezetője a Faludy Ferenc Iro­dalmi Társaságnak. Az élő irodalmat akartuk bemutatni, az akkori magyar irodalmat. Kedvenc lapomban a kő­vetkező apróhirdetést ol­vastam: Elcserélném főbér­leti lakásomat hasonlóra, esetleg ráfizetéssel. Jelige: »Leinformálható szomszé­dok.« Szomszédaim ugyan van­nak, de elcserélni való la­kásom nincs. Ennek ellené­re levélben találkozót kér­tem a hirdetés feladójától. Csendes kis budai eszpresz- szóban beszélgettünk. — Zevernyák Béla — mutatkozott be a negyven év körüli, jól öltözött férfi. — Nagyon kíváncsi va­gyok, miért ragaszkodik ön a leinformálható szomszé­dokhoz? — kérdeztem Ze- vernyákot. — Ne haragudjon, de ez természetes. A szomszédok nagy szerepet játszanak az ember életében. Kedves uram'. Az első főbérleti la­kásom a Fehérszeder utca 1/B-ben volt. A bal oldali szomszédom egy trombita­művész, éjjel tizenkettőtől reggel hatig gyakorolt. Kép­zeljen el egy Trombitás Frédit, aki egész éjjel fájja. A jobb áldok Szomszédok pedig kutyaidomári képesí­téssel rendelkezett. Neki kö­szönhetem, hogy ma már hallás útján meg tudom ál­lapítani: a fal mögött egy kétéves ír szetter ugat-e, vagy egy javakorabeli, négy kölyökkel rendelkező spá­niel. — Innen ugyebár elköl­tözött? — Gratulálok a fantáziá­jához! Az új lakásom a Szo­morúfűz utca 74-ben újabb izgalmakra adott okot. Saj­nos, későn tudtam meg, hogy az egyik szomszédom csatár játékos az az NB 1- ben. Ha győz, a szurkolók szerenádot adnak az abla­ka alatt. Ha a pályán kiha­gyott egy nagy helyzetet, a drukkerek pfujoló kórust alakítanak a folyosó köze­pén. A másik szomszédom egy kikapós hölgy volt, Ru­mos Yvette. Reggel négykor még édesbús magyar nótá­kat énekeltek a vendégei, és dtttrrogUik a pezsgősüvegek. kell, Mondanom sem, hogy... — Elköltözött. — A Kenőszappan utca 40-be. A két szomszéd kö­zül az egyik hangmérnök volt, aki rajtam próbálta ki, hogy hány fon erőssé­gű zajt képes elviselni az emberi szervezet. A másik oldalamon egy tornatanár lakott, akinek a felesége féltékenységi jeleneteket rendezett: éjjel-nappal ve­szekedtek. Nem bírtam to­vább és elköltöztem. — Azért nem minden la­kásban vékonyak a falak — jegyeztem meg halkan. — Ez igaz, de ilyenkor sokat segít a falra helye­zett üres pohár, amely fel­erősíti a hangokat. De hogy folytassam a történetemet, az is fontos, hogy a szom­szédod felesége ne öltözzön elegánsabban, mint a saját nejed. Ebből is családi per­patvar született. A szom­szédunk pozíciója, társadal­mi állása ne legyen olyan, hogy irigykednünk kelljen rá, de ő se irigyelhessen minket. Éljen példás csalá­di életet, de nem túlságo­san, mert akkor szembetű­nőbbek az én apró botlá­saim. Most már megért­heti, miért ragaszkodom ahhoz, hogy pontos infor­mációkat szerezzek a szom­szédaimról. Egyébként a múlt hónap­ban végre szerencsém volt. A Pantalló tér 16-ban mind­két szomszédom csendes, magának élő, halk szavú vi­rágkertész. Lakásukban leg- hangosabb az aranyhal. Sejtheti, milyen boldog vol­tam. Sajnos, egy hét múlva mégis kiderült, hogy lehe­tetlen emberek. Idegesíti őket, hogy a lakásomban robbanómotorokkal kísérle­tezem, és amikor éjszakán­ként részegen jövök haza, verem az asszonyt. Már el is költöztek mellőlem... És most itt állok a teljes bi­zonytalanságban: ki tudja, milyen szomszédokat ka­pok ... Galambos Szilveszter Olyan jelentős vezető irodal­márok jöttek le hozzánk, mint Móricz Zsigmond, Szabó Lő­rinc, az erdélyi magyarok: Kos Károly, Dzsida Jenő, Ta­mási Áron — mondja a költő. — Ebben az időben jelen­tettek meg irodalmi lapot Szombathelyen? • — Igen. Hosszú éveken át működött itt az írott Kő cí­mű irodalmi folyóiratunk. Ez a lap alkalmasnak bizonyult a »környék« irodalmi kedve­lőinek, Íróinak, költőinek ösz- szefogására. — Első versei a Nyugatban jelentek meg, nyugatosnak vallja magát? — Valóban a Nyugatban je­lentek meg első verseim, Ba­bits halála előtt két évvel. Ennek ellenére nem tartozom a Nyugat úgynevezett máso­dik nemzedékéhez. Bár a Nyugat e korszakának írói­val együtt publikáltam, őket, mégis inkább mestereimnek tartom. Most a Jelenkor munka­társa. Rövidesen megjelenik az Utak és útitársak című kötete. Ez azért is érdekes, mert a kaposvári származású Martyn Ferenc készíti az il­lusztrációit. A borítóra a Ber­zsenyi-sorozatának egyik si­keres képe kerül. A vers barátaival való ka­posvári találkozásán életútjá- ról beszélt, a könyvekről és a könyvbarátokrol. Mint mon­dotta : — Könyvtárban vagyunk, s azt hiszem, ez a legméltóbb hely arra, hogy a könyvek előtt tisztelegjünk. Arról szólt, hogyan jutott el a népmese hallgatásától Puskin, Gogol, Ady, Babits olvasásáig. Vallja. hogy a könyv neveli az embert. Verseket olvasott fel, ezzel illusztrálva költői hitvallását Meglepetésnek tartogatta somogyi ihletésű versét. Utolsónak olvasta fel. s a leg­nagyobb elismerést váltotta ki vele. N. J. Somogyi, Néplap 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents