Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-08 / 81. szám
idr Őszinteség, bizalom Gondolom, nem egy közösségnek teszik fel a »-kegyes kérdést«: megvalósult-e náluk a munkahelyi demokratizmus; jónak, megfelelőnek érzik-e a légkört? Nem tudom, hány helyen, csupán kínos hallgatás a válasz. Saját tapasztalataim kevesek ahhoz, hogy általánosítsak. Idősebb kollégáim szerint azonban e2 j, magatartás a jellemző. A igkörről, a munkahelyi de- nokratizmusról nálunk senki •em beszél szívesen. Ennek jsak egy magyarázata lehet, az, hogy nem megy minden a legnagyobb rendben. Sok minden kell ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a munkahelyén. De azt hiszem, hogy ezek apró és természetes dolgok, voltaképpen mindenki számára biztosíthatók. Nem is tartom ezt lehetetlennek, hiszen vannak olyan közösségek, ahol sikerült. Ilyen helyeken természetesnek tartják, hogy az idősebb átadja tapasztalatait, segíti a fiatalt, aki nem képességei, hanem gyakorlatlansága miatt gyengébb. Ha sikerül egy újabb, nehezebb feladattal megbirkóznia, akkor nem féltékenykednek rá, nem féltik a néha csak koruk által biztosított tekintélyüket Ilyen helyeken a kezdő bizalommal fordulhat segítségért kérését nem intézik él kézlegyintéssel, és nem sütik rá a tájékozatlanság, a tehetetlenség bélyegét Természetes, hogy az ember idővel elfárad, energiája jóval kevesebb, mint az indulás éveiben volt. Épp ezért kellene kihasználni a fiatalok lelkesedését, ambícióit. A »kihasználás« persze a legtöbb helyen megtörténik, »te még ráérsz, úgysincs más gondod« — alapon, csak éppen a dicséret, az elismerés marad el. Pedig erre a felnőtt embernek épp úgy szüksége van, mint az óvodásnak, aki mondjuk megtanulta befűzni a cipőjét De ez nemcsak generációs probléma. A korban közelebb állóknál is gyakori a féltékenység, a rosszindulatú összesúgás egymás háta mögött, a tüntető közömbösség, mely előbb-utóbb kiöli a fiatalból a legszenvedélyesebb lelkesedést is. Pályakezdő ismerősöm mondta egy évvel ezelőtt újdonsült munkatársairól: — Tudod, szégyellem, hogy közéjük tartozom, hogy közösséget kell vállalnom velük. Kétszínűnek és alattomosnak tartom mind, mert semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, ha egyéni érdekekiről van szó. Sokat dolgozott. Ha kisebb hibákkal is, de próbált valamit tenni azért, hogy többet, jobbat nyújthasson a szakmájában, hogy elismerjék a munkájáért. Segítséget nem kapott. A róla alkotott véleményeket öltözködésének fiatalos »túlkapásai« alapján fogalmazták meg. Törekvései senkit sem érdekeltek. Ma már nem érzi olyan elviselhetetlennek a munkahelyét. Igaz, azóta a kötelező tennivalókon kívül semmit sem csinál, különösebb tervei, céljai nincsenek, de legalább befogadták. Az ehhez hasonló közösségek, ha ugyan lehet annak nevezni őket, csak akkor fogadnak be új embert, ha az nem diktál nagyobb iramot, ha nem jobb, ha semmiben sem különb. Az ember társas lény, és nemcsak egyetlen társra van szüksége. Természetes tehát, hogy keresi a kapcsolatot másokkal; örömeit, gondjait szívesen osztaná meg velük. Munkatársaival elsősorban a | munkával kapcsolatosakat. I Ehhez azonban az kellene, hogy a közös feladat közös örömet és gondot jelentsen, ne csak pénzkereseti lehetőséget. Semmi sincs, ami any- nyira össze tudná kovácsolni az embereket, mint az, hogy ha igénylik és elvárják egymás segítségét. A jó hangulatot és légkört nem a közös ünnepek, a névnapok, a születésnapi dáridók teremtik meg. A legfinomabb ital kellemes, felszabadító hatása is megszűnik, ha nincs mögötte tartalom, ha a részvevők a hétköznapokon nem érzik az Erőművek épülnek Csukcsföldön Csubcsföldőn, a Szovjetunió egyik legészakibb körzetében egy leningrádi mérnökökből és tudósokból álló expedíció fölmérte a folyók energetikai tartalékait. Kiválasztották az 1980. és 2000. között létesítendő erőműveknek leginkább megfelelő körzeteket. A terv kidolgozásakor számi tásba veszik a nemzetiségi körzet hajózásának, halgazdálkodásának és állattenyésztésének távlati terveit is. Rendkívül nagy gonddal járnak el, hogy az építkezések miatt a természet, a növény- és az állatvilág ne károsodjék. egymásrautaltságot, ha az ünnepi délutánokon kívül semmiféle közösséget nem vállalnak egymással. Egy-egy értekezleten — ha csak a közvetlen munkatársak vannak jelen, de még inkább, ha felsőbb szervek küldöttei is — nagyon nehezen, szinte szégyenlősen Indul a beszélgetés ezekről a dolgokról. A többség fél elmondani a véleményét, bar mindenki az őszinteségre biztat. Ez azonban a legtöbb helyen elmarad. Lassan a kezdők is megértik, hogy az ilyen alkalmakkor hangoztatott őszinteséget hogyan illik értelmezni. Azaz: mindenről szabad beszélni, de csak általánosságban, soha nem a konkrét gondokról, mert aki ilyesmivel próbálkozik, az »lejáratja a közösséget«, és könnyen elérheti, hogy »árulónak vagy lázítónak« minősítik. Akkor pedig jobb a hallgatás. »Ne szólj szám, nem fáj fejem« — gondolja az, aki magába fojtja a mondanivalóját. »Semmi baj sincs, amíg nem beszélünk róla« — vélekednek a többiek. És minden marad a régiben. A vélemények, a rend- ■ szerint nem jóindulatú bírálatok továbbra is csak az érintett háta mögött hangzanak el, mert így biztonságosabb; le is lehet tagadni, ha számonkérésre kerülne a sor. És mert hibát csak az követhet el, aki dolgozik, a legtöbb kritika éppen azokat éri, akik az átlagosnál többet vállalnak, és idejük meg jóérzésük sem engedik a mások elleni aknamunkát. így azután a hosszú évekig együtt dolgozók is idegenek maradnak egymás számára, s még jó, ha nem lesznek egymás ellenségei. Minden szó és cselekedet mögött a hátsó szándékot keresik, hogy még idejében védekezhessenek. Az ilyen hangulat pedig mindennek nevezhető, csak jónak nem. Nincs is mit mondani róla, ott ilyen a munkahelyi légkör. Nem szándékozom általánosítani ezt a tapasztalatot, de tartok tőle, nem is egyedi példáról beszéltem. A beszéd arra való, hogy értsék egymást az emberek. De bármilyen árnyalt és gazdag is a nyelvünk, önmagában nem elég. Még két dolog kell a kiegyensúlyozott munkahelyi légkörhöz, s ezt nem tanítják a nyelvtankönyvek. Őszinteség és bizalom. Az első azt kötelezi, aki beszél, a bizalmat pedig előlegeznie kell annak, akihez szólnak. Kozák Viktória Együtt többre képesek Szocialista brigád egy termelőszövetkezetben Egyre jobban terjed termelőszövetkezeteinkben a szocialista brigádmozgalom. Egyre többen teszik magukévá a hármas ' jelszót, és egyre több olyan kis közösség jön létre, amelyik nemcsak a mindennapi munkában jár élen, hanem neki köszönhető, hogy egy-egy tsz-majorban vagy állattenyésztési telepen virágágyások vannak az istállók között, pázsit zöldell a kerítés mentén. Kisgyalánban tavaly július húszadikán alakult az első olyan brigád, mely a szocialista cím várományosa. Az Egyesült Erő Termelőszövetkezet szarvasmarhatelepének nődolgozói hozták létre. — Tízen vagyunk a brigádban — mondta Vörös Jánosné brigádvezető. — Vállalásaink Vörös Jánosné. elsősorban a sajtgyártásban használják. A brigád a Szorgalom nevet viseli, és ez a név az ő esetükben azt hiszem nagyon találó. Reggel fél négykor jönnek ki a telepre és mire az üzemekben dolgozók beérnek munkahelyükre, ők már egyszer megpihennek, hiszen nyolc óra körül véget ér a reggeli műszak. Azután kezdődik az otthoni, és mire otthon végeznek a mosással, főzéssel, újraindulnak a Dömötör Lajosné. telepre. Vasárnap ugyanúgy, mint hétköznap. — Vannak köztünk olyan asszonyok, akiknek nincs segítségük otthon a házi munkában. Nem végeznek el addigra, mire a telepen kéne lenni. Ilyenkor addig, amíg a telepre érnek, a brigád többi tagja végzi az ő munkájukat is. Így segítünk egymásnak. Szabad idejük jóformán nincs is. Ha mégis akad egy kevés, akkor tanulnak. Nemrég ért véget egy politikai tanfolyam, melyen valame ínyi 'origádtag részt vett. A telep csinosítása, szépítése is az ő feladatuk. — Nézzen szét — mutat körbe Dömötör Lajosné, a telep vezetője, aki ugyancsak tagja a közösségnek. — A brigád hordta ide a termőföldet, mi ültettük el a virágokat. Most már mindenütt rend van. Itt mindenki teljesítménybérben dolgozik, Az, hogy most már szorosabb szálak kötik őket egymáshoz, a teljesítményen is meglátszik. Nemcsak a környezetüket teszik szebbé azzal, hogy parkosítanak, negyedévenként meszelik az istállókat, hanem a munkájuk is eredményesebb. És még valami. Megszűnt az asszonyok között a veszekedés. Talán ez a leglényegesebb dolog. Korábban bizony előfordult. Ha például a tejházba kell egy-két ember, aki segít takarítani, szó nélkül jönnek. Máskor, ha ilyen dolgot megemlített valaki, veszekedés lett a vége. Az első kisgyaláni brigád, mely a szocialista cím elérését tűzte ki célul, jó példát mutat nemcsak a telep, hanem a szövetkezet többi dolgozójának is. Már vannak, akik szívesen követik példájukat: hamarosan a telep férfidolgozói is brigádot alakítanak, hogy bebizonyítsák; együtt többre képesek. Dán Tibor Barom elsősorban a munkával és a munkahellyel kapcsolatosak. A brigádnapló is nagyon új még, kevés bejegyzést találtunk benne. A vállalások között az első helyen szerepel, hogy az általuk leadott tej zsírszázaléka nem lesz 3,8 százalék alatt. Vajon az asszonyok hogyan tudják befolyásolni a zsírszázalékot? — Nálunk vezetékes fejőberendezés van — válaszolt a brigádvezető. — A gépi fejés befejezése után azonban szükség van kézi utócsepegtetésre is. Az utoljára kifejt tejcsep- pek tartalmazzák ugyanis a legtöbb tejzsírt. Tehát, ha a fejő nem végzi el becsületesen az utócsepegtetést, a tej zsírszázaléka alacsonyabb lesz. Eddig azonban 3,9—4 százalék volt a csarnoki átlag. Fontosnak tartjuk, hogy az általunk leadott tej ne tartalmazzon fizikai szennyeződést. Eddig ezen a téren sem volt probléma. Bakteorológiai szempontból is kifogástalan minőségű az innen származó tej, épp ezért A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tevékenysége nem szorítkozik csupán agrár- szakemberek képzésére, jelen- i tős kutatómunka is folyik az i intézetben. A kisállattenyésztési kar új, jól fölszerelt baromfiistállójába például tavaly júniusban érkeztek az első naposcsirkék. Azóta már jól termelő tojóhibridekké nőttek. A tesztelés, mely a naposcsirkék fölnevelésével kezdődött, a jövő év februárjáig tart. Erősen nyújtott termelési időszakban vizsgálják a termelést. Mind a kilenc fajtából 320 állatot tart az intézet. A tojóhibridek tesztelésével az országos fajtaminősítéshez szolgáltat adatokat az intézet. Ez év januárjában fejeződött be egy, a KGST-n belül egyedülálló vizsgálatsorozat: 3600 — napos korú — gyöngyös került az intézet barom- fiistállójába. A gyöngyösök két fajtához tartoznak. Egy részük a francia Essor cég hibridje, a többi a Horto- bágyról érkezett. A. pecsenyegyöngyös-tenyésztés hazánkban még nem terjedt el. Egyedül a Hortobágyi Állami Gazdaságban van nagyobb állomány a vadmadarakhoz közel álló baromfifajtából. A főiskolán a két fajtát hatféle takarmányon tartják, a takarmányokat pedig különböző kombinációkban adják az egyes csoportoknak. A teszt egyik célja, hogy az állatokat 14 hetes korukig nevelve, vizsgálják teljesítőképességüket. A másik kérdés pedig, amelyre választ várnak a kutatók, hogy melyik a gyöngyös számára legjobban megtelelő takarmány. Coliéi mélyrétegek Mesterségük címere: a kötény A korszerűen berendezett istálló pulykák, gyöngytyúkok, broylercsirkék nevelésére egyaránt alkalmas. Egy nagy fekete macska mindig kiszívta a tehén tejét. A legény egyszer megleste és elkapta. Az egyik lábán félig lenyúzta a bőrt, és a szemétdombra vetette. De a macska hirtelen eltűnt. Másnap az egyik falusi asszony meghalt, s a bőre le volt nyúzva a kezeszárán. Az asszony volt a macska, aki a tehén tejét elapasztotta, tehát boszorkány volt. (Göllei boszorkánytörténet.) A göllei hétköznapi »népviselet« a hosszú, kopott kékfestő kötény. Ezt az egyszerű, de nagyon hasznos kis ruhadarabot viselik férfiak és nők. Nem azért, mintha a színe vagy a formája nagyon tetszene. A köténynek fontos rendeltetése van: felfogja a ház körüli munkák szennyét, piszkát Ez a ruhadarab ugyanakkor a göllei ember mesterségének címere is. Mint ahogy a szerelőnek az olajos overall, a sportolónak a melegítő, a pásztornak a suba, az állattartó göllei gazdának a kék kötény. Mert a gölleiek élete szorosan összefügg és összefüggött az elmúlt évtizedekben is az állattartással. A hétköznapok nak az állattartás a szinte mindent meghatározó hagyománya, s ma is ez a realitása. Kovács Érmékhez kopogtatunk be Szakály János tanácselnökkel. Sajnos nem a legszerencsésebb pillanatban. A szomszédban két napja éjjel félelmetes pattogással és ijesztő vörösen leégett az istálló. S ott jártunkkor reggel a házigazda megsebesült, a kórházba kellett vinni kivizsgálásra. Egy újonnan vásárolt megvadult üsző nyomta szarvával a betonfalhoz, s a nagy, erős ember bordái sínylették meg rohamát. Felesége barátságos, készséges — a tanácselnök szerint minden göllei az — és megmutatja háza környékét. A hatalmas, téglapadozatú istállóban négy szarvasmarha hízik, s malacokból is van vagy húsz. A szobában előkerülnek a különböző díjak, oklevelek; a Kovács család nyerte mindannyit a különböző bemutatókon, vásárokon, kiállításokon. Díjat kaptak az istállójukban nevelt szép szarvasmarha-családért, s II. díjat szereztek az 1949-es dél-dunántúli mezőgazdasági kiállításon és vásáron. Még a háborús időkben, 1943-ban nyerte meg idősebb Kovács Ernő az országos kukoricatermesztési versenyben a 200 pengős harmadik díjat. A sok más egyéb elismerés mellett a legújabb: 1966-ban a földművelésügyi miniszter kitüntetése. Kiváló állattenyésztő cím Kovács Ernőnek, a Béke Tsz brigádvezetőjének. Aláírás: L o- sonczi Pál. De nemcsak Kovácsék büszkélkedhetnek ilyen szép oklevélgyűjteménnyel. A göllei gazdák nagy része a harmincas évektől kezdve sorozatban hozta haza a különböző kiállítások, különböző helyezéseit vagy éppen nagydíjait tenyészállataival. A harmincas években országszerte az elsők között hozattak svájci szimentáli marhákat, angol hússertéseket, s tenyészállataik híre, neve messze túlterjedt a megyehatáron. Ugyanakkor az Olaszországba, Svájcba irányuló ló- export is nagy méreteket öltött. A göllei állatok közös jellemzője a kiváló tenyészanyag, a rendkívül tetszetős küllem és a nagy hús- és tejhozam volt. A faluban jól érzékelhető: az átlagosnál magasabb életszínvonal oka a virágzó állattartásban keresendő. Még a nyomdafestéket aligha eltűrő eredeti göllei viccek témája is a különböző állatkiállításokon szereplő göllei gazda története. Miért? Miért éppen Göllén virágzott és fejlődött ilyen magas színvonalra az állattartás, és miért éppen az? Hogy a göllei ember életét, gondolkodását egészében meg tudjuk érteni, mindenképpen választ kell találnunk erre az igen fontos kérdésre. De pusztán a mai falu viszonyainak szemügyre vétele nem adhat választ kérdésünkre, vissza kell — röviden — tekinteni a falu múltjára, a történelmében gyökerező okokra is. A gölleiek példája ugyanis sok téveszme, mítosz cáfolata is. Oly sokan és oly felületes általánosítással a falubeliek kivételes szorgalmát említik, mások, akik csak hallottak a faluról, mérget vennének rá, hogy német ajkú község, mondván, a századforduló és az azt követő idők Magyarországán csak a németek lakta községek képesek szívósságukkal és «-közmondásos munkaszeretetükkel« a falu felvirágzásán buzgólkodni. Nagyon hamis, felszínes gondolkodás ez, s Gölle önmagában is mindennek az ellenkezőjét bizonyítja, például azzal, hogy mindig is magyar etnikumú község volt. A következőkben a község történetének sokoldalú vizsgálata alapján megpróbáljuk felvázolni Gölle fejlődésének igazi útját, ami a kedvező gazdasági körülmények, a társadalmi viszonyok és rengeteg más apró tényező szerencsés találkozásán alapult. Csupor Tibor (Folytatjuk.) a nemzetközi broylerpulyka- teszt. A vizsgálatok hat hibrid fajtára — közülük három angol, kettő holland, egy pedig kanadai fajta volt — terjedtek ki. A kisállattenyésztési kar kutatói arra a kérdésre kerestek választ a teszt során, hogy a világ legjobb pulykahibridjei közül melyek állják meg leginkább helyüket hazai körülmények között. Vizsgálták növekedési erejüket 20 hetes korig, a takarmányértékesítést, valamint az állatok vágási tulajdonságait. A napokban egy ugyancsak rendkívül érdekes vizsgálatsorozat indult a főiskolán. Ez a munka, melyet az Országos Állattenyésztési Felügyelőséggel és a Húsipari Tröszttel közösen végeznek a főiskola tanárai, nemcsak kutatási célokat szolgál. Nagy szerepe van a hallgatók képzésében is, hiszen így megismerkedhetnek a világ vezető baromfihibridjeivel, az alkalmazott technológiákkal. Tanulmányozhatják az egyes fajok biológiai sajátosságait, képet kapnak a kísérleti módszerekről is. D. T. Somogyi NéplapI 3 i
