Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
’ozsgay Imr» k pái'tdemokrácia társadalmi hatása lenini típusú forradalmi marxista párt o.yan szervezet, amely szakadatlanul tudatosítja a dolgozó osztályokban társadalmi helyzetüket és történelmi feladatukat, rendszerezi tapasztalataikat és levonja a szükséges következtetéseket a társadalmi cselekvés helyes irányaira vonatkozóan. Olyan szervezet tehát, amely a tömegeket elvezeti a szocializmushoz, megjelöli az oda vezető utakat és eléréséhez megszervezi a tömegek kollektív tevékenységét. A párt a munkásosztály élcsapata, amely arra hivatott, hogy érvényesítse a munkásosztály vezető szerepét. A pártra azért van szükség, mert sem a hatalomért folytatott harc idején, sem a hatalom kivívása utáni időkben az egész osztály nem képes a történelmi küldetés és az ezzel járó valamennyi feladat színvonalára emelkedni. Szükséges egy, a tudatosság magas fokán álló szervezett erő, amely bonyolult harci helyzetekben is képes kidolgozni a stratégiát és a taktikát. A munkásosztály tehát csak a párt segítségével elemezheti a társadalom többi osztályának és rétegének helyzetét, a többi osztály és réteg számára a párt közvetíti azt a fölisme- í'ést, hogy a munkásosztály távlati érdekeiben fejeződik ki az egész társadalom érdeke. A pártnak, mint a munkásosztály legfontosabb politikai szervezetének egyik fő feladata, hogy beleilleszkedjék a helyes felismerések és a belőlük fakadó tennivalók rendszerébe. Feladata tudatosítani a tömegekben a körülmények megváltozását, elvégezni a túlhaladottnak a kritikáját, biztosítani az elért eredmények és vívmányok védelmét, továbbfejlesztését. A párt feladata, hogy belső életének további demokratizálásával, a pártdemokrácia fejlesztésével is nyújtson példát és adjon modellt az egész társadalomnak a szocialista demokrácia fejlesztéséhez. A demokratizálásnak azonban úgy kell végbemennie, hogy az egész társadalom megrázkódtatás nélküli, folyamatos fejlődését szolgálja, hogy egy pillanatra se ingassa meg a tömegek biztonságérzetét, de ne tűrje meg a stagnálás élelmeit, azokat a visszahúzó erőket sem. amelyek a biztonság szempontjára hivatkozva minden indokolt előrelépéstől visszatartanák a társadalmat és éppen ezzel ásnák alá annak biztonságát. A pártélet demokratizmusa biztosítja a tömegekhez fűződő demokratikus viszonyt, a meggyőződésen alapuló irányítást, a párt politikája alapján fejlődő szocialista nemzeti egységet. A pártdemokrácia fejlesztése a párt vezető szerepének növelését, akcióképességének, befolyásának megerősödését szolgálja. Szolgálja nemcsak azért, mert a párt egyre vonzóbbá váló demokratikus belső életével arányosan nő tömegbefolyása, hanem azért is, mert ezzel együtt növekszik a tömegek politikai befolyása is a pártra. A pártdemokrácia — túl azon, hogy védi a pártot bizonyos káros jelenségek eluralkodásától — szabályozó és nevelő szerepet is betölt a tagság egymáshoz való viszonyában. Lehetővé teszi, hogy a párttagok sokoldalúan tájékozódjanak a társadalom problémáiról, az e problémák megoldására hozott határozatokról. A pártélet demokratikus légkörében kifejlődnek azok az állami és a társadalmi élet ügyeihez értő, pozitív tulajdonságokkal rendelkező káderek, akik az élet legkülönbözőbb területein szívesen látott, a pártnak és társadalmi céljainknak megbecsülést szerző vezetők lesznek. A pártdemokráciát következetesen érvényesítve, arra támaszkodva könyebb a társadalom egész fejlődését befolyásoló helyes irányelveket kidolgozni, mert lehetővé válik a társadalom legkülönbözőbb posztjain álló kommunisták véleményének megismerése. És ez megköny- nyíti az egész párttagság támogatásának megszerzését is a vezetés céljaihoz. A pártdemokrácia fejlesztésének feltételei közé tartozik, hogy a döntések meghozatalánál a pártközvéleményt megismerjék és számításba vegyék. Figyelembe kell venni, hogy miként általában, úgy a párton belül sincs egyszer s mindenkorra adott közvélemény; a párt tagságát egységbe foglalja az alapvető politikai, ideológiai és szervezeti elvekre vonatkozó nézetazonosság, de az elvi nézetazonosság talaján a részkérdések megközelítésének számos útja lehetséges. A pártközvéleményt számos külső tényező befolyásolja, de ez a befolyás csak akkor játszhat pozitív szerepet, ha a párttagság a párt politikájának és világnézetének elvei alapján építi be tevékenységébe a külső hatásokat, nem engedi meg, hogy azok eltérítsék a pártot alapvető céljaitól. A társadalmi közvélemény ugyanis csak akkor támogatja a pártot, ha érzékeli, hogy hatással van a politika alakítására, de azt is érzi, hogy a legsikeresebb politikai irányvonal határozza meg a cselekvést. A párt különböző szintű szerveiben előfordulhat — és nem egyszer elő is fordult —, hogy pozitív elgondolások negatív közvéleményt teremtettek. Ilyen esetekben nem. a pozitív célokról kell lemondani, hanem alapos önvizsgálattal tisztázni, hogy mi okozza a jó elgondolás, kezdeményezés és a pártközvélemény közötti ellentétet. Némely pártszerv, pártbizottság nem, vagy csak formálisan, biztosítja tagjai részvételét a politika kidolgozásában, így a tagság nem mindig érti a legjobb elgondolások értelmét, sőt néha előfordul, hogy érdekeivel ellentétesnek tartja, nem tekinti sajátjának. Hátráltatják a helyes törekvéssel való egyetértést korábbi beidegződések is; esetleg újat homlokegyenest ellentétesnek tartják azzal, amit eddig jónak tartottak. A pártközvéleményben mutatkozó eltéréseket nem szabad feltétlenül politikai hibának, rossznak tekinteni. Figyelembe kell venni, hogy a párttagság nem a társadalomtól elkülönülten él, hanem maga is a társadalmi munkamegosztásban kialakult különböző szociális csoportokban helyezkedik el. Az egyes párttagoktól nem azt kívánja a párt, hogy tagadják meg és utasítsák el a társadalmi helyzetükből adódó érdekekkel való azonosulást, hanem hogy legyenek képesek kitekinteni a szűk helyi vagy csoportérdekek világából, segítsék elő a részérdekek és az egész társadalom érdekeinek összehangolását, egyesítését. H ozzájárulhat tehát a pártdemokrácia következetes fejlesztése az egész társadalomban a közélet fejlődéséhez. Kiemeli a néma, szunnyadó közvéleményt a névtelenségből, a gazdaság és a társadalom irányításának továbbfejlesztésével aktív részvételhez juttatja azokat a társadalmi csoportokat, amelyeket «nélkül politikaüag éretlen vagy visszahúzó erők ébreszthetnek föl és foghatnak be a saját törekvéseik szekerébe. A párton belüli demokrácia az egész tái-sadalomra pozitív hatást gyakorló erő. B Boor András Szabadulás Apám mesélte hosszú lánca volt patkányok futottak vonító kutyák Reggel belerúgtak este leköpködték, disznó szájú őrmester-pofák Mocsok rohasztott bolhák szaporodtak becsület nem volt se falat kenyér Korbács felelt a lázadó szavakra s lesújtott a büdös kápó-tenyér Irgalom nem járt a leszakadt vesének gödörbe löktek a buldózerek a ledöngölésre Idő se volt már negyvenöt nyarán mert jött a sereg sísste*f. Stotz Mihály grafikája. „Keblében legyőzhetetlen szív dobogott” Körösi Csorna Sándor születésének 190. évfordulóiára »■Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve — Körösi Csorna Sándor — bölcsőjét kereste a magyarnak és végre össze- roskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében. Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarán- doki önmegtagadás és vas akarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai egy árva fiún és legyetek hű magyarok tettel nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással.« — Széchenyi István írta ezeket a drámai erejű sorokat egy Naum Labkovszkij Ingyen felügyelet □ Somogyi Néplap Közeledett az ünnep, és én elhatároztam, hogy rendbe szedem a lakást. Szerencsére a feleségem elutazott. Már régen meg kellett volna javíttatni a lakásban ezt meg azt, de a nejem valóságos oirkuszt csapott, ha említést tettem róla. Végre most elutazott! Szabad vagyok, független, azt csinálok, amit akarok! Hívtam is nyomban a lakásjavító vállalatot... A megbeszélt időpontban fölberregett a csengő. A küszöbön szimpatikus, fiatal szerelő állt. Egyik kezében szerszámosláda, a másikban egy négyéves, ennivalóan édes kis kölyök. — Jó napot! — köszönt vidáman a szerelő. — Plotnyik Pantyelejev vagyok... Bocsásson meg, hogy nem egyedül jöttem, de az óvoda tatarozás miatt zárva, a feleségem dolgozik, így Szerjózsát nincs kire hagyni. Egyik nap én viszem magammal, a másik nap a feleségem. Ma én vagyok a soros... Ingyen felügyelet, tudja... — Ma apuoj a sojos — erősítette meg Szerjozsa, és előrenyomult. — Nyugodjék meg, nem fog zavarni a munkámban! Ültesse le valamelyik sarokba, adjon neki valami képeskönyvet, és addig megül, amíg én befejezem a munkát. Szerjózsát bevittem az ebédlőbe. Leültettem egy fotelba, és odaadtam neki Jean Effel karikatúraalbumát. Mi a szerelővel hozzákezdtünk a munkához. Megnézegette az ajtókat, új zárakat szeréit föl, ón pedig megadtam a további utasításokat. S ekkor éktelen csörömpölés hallatszott. — Szerjozska! — kiáltotta a szerelő. Szerjozsa nem válaszolt. Pantyelejev különös tekintettel nézett rám, letette szerszámait, és lábujjhegyen az ebédlő felé osont. Én utána. Szerjozsa nem volt az ebédlőben. Benéztünk ide, benéztünk oda, de Szerjozsa sehol. Kis idő múlva újabb csö- römpülés hallatszott, méghozzá a hálószobából. A zaj irányába rohanva észrevettem, hogy az ebédlő asztaláról hiányzik a kristályváza. Berohantunk a hálóba: a szőnyegen pozdorjává törve ragyogott a csillár. Ám Szerjozsa sehol. Idétlenül álltunk a háló közepén, amikor az ágy melletti éjjeliszekrényről leesett a telefon. — Egy pillanat! — kiáltott föl Pantyelejev. — Megvan! Lehasalt a szőnyegre, és benyúlt az ágy alá. — Itt van, de nem érem el... Mivel lehetne kipiszkálni? — Várjon! Van egy pergő- csalis horgászíölszerelésem. — Remek! Kifogjuk mint egy csukát! — Tekejheted! — hallatszott az ágy alól Szerjozsa hangja. — Azonnal — válaszolt Pantyelejev. — Itt a halász. Hol a halacska? — Hu-hu! — hallatszott az ágy alól. Pantyelejev válaszolt a gyereknek, és úgy látszott: a játék nem éppen újkeletű. Pantyelejev mozgatni kezdte a botot az ágy alatt. — Akadj rá, halacskám! Akadj esak, de vigyázz, a pikkelyed meg ne sérüljön! — Ne félj — biztatta fölhevülten Szerjozsa. — Ránts ki! Pantyelejev átnyújtotta nekem a botot: — Tekerje, én pedig óvatosan kihúzom, nehogy a horog beleakadjon. Óvatosan tekertem, míg végre előbukkant Szerjozsa. Csupa mocsok volt a portól. Egyik kezében a telefonzsinórt markolta, a másikban féltett kristályvázánk megmaradt darabját. Pantyelejev nyomban sze- delőzködni kezdett: — Ne haragudjon — mondta a szerszámosládáját szorongatva —, holnap megjavíttatom a telefonját. Egész éjjel nem aludtam. Folyton csak járkáltam, szedegettem a csillár és vázamaradványokat. Később fel- sebbzett ujjaimat jódozgat- tam. Reggel csöngettek. A küszöbön egy fiatal nő állt. — Jó reggelt! — köszönt kedvesen. — A , telefonközpont technikusa vagyok. Tegnap elromlott ugyebár a telefonja? Roppant megörültem. — Bocsásson meg — mondta a nő. — Nem vagyok egye- j dűl.. Tudja, az óvoda tata- | rozás miatt zárva, a férjem | munkában van; a gyereket j nincs kire hagyni, ezért hol j ő, hol én, visszük magunkkal. Ingyen felügyelet ugyebár... Egyik nap vele van, a másik nap velem. Most éppen én vagyok a soros ... — Ma anuci a sojos — szólalt meg Szerjozsa, előbújva anyja háta mögül. És még mielőtt becsukhattam volna orra előtt az ajtót, otthonosan benyomult a lakásomba. Fordította: Baratc Rozália kép keretére. A kép azt az emlékoszlopot ábrázolja, amelyet Körösi Csorna Sándor sírjánál emelt a Bengali Ázsiai Társaság. A haza urai azonban sokáig nem vettek tudomást arról a férfiról, akit a tudományos világ elismert és előkelő helyre állított. Nemzetközi hírű tudósok, nyelvészek írtak róla elismerő sorokat. Az indiai Radzsendro- lál Mitra — az 1800-as évek végének kiváló tibeti filológusa — azt mondta: »Egyetlen európai sem tanulmányozta a tibetit nagyobb sikerrel, mint Csorna«. S az elragadtatás vezeti a híres francia orientalista B. Saint Hilaire tollát Csornáról írva: »Körösi Csorna Sándor neve érdemes arra, hogy örökre fennmaradjon, éspedig két oknál fogva. A filológia története sohasem feledkezhet meg arról, hogy Csorna kivételes felfedezést tett, amikor Tibet nyelvét és irodalmát feltárta a tudomány számára, s ezt a munkálkodást annyi kitartás, önfeláldozás és nélkülözés árán vitte véghez, mint senki más. A tudomány hőseinek és vértanúinak sorában Csorna mellett senki mást nem lehet említeni. Micsoda élet! Mily veszélyes zarándoklás, telve szenvedésekkel! Mennyi ki- állott veszedelem, mennyi leküzdött akadály. De a zarándok kebelében legyőzhetetlen szív dobogott, s az egy percre sem hátrált meg.« Ki hát ez a zseniális magyar tudós? Hogyan élt, honnan indult? Éppen 190 esztendeje, 1784-ben született a három- széki székely kis faluban Kőrösön, amelyet azóta tiszteletére Csomakőrösnek neveznek. Volt szolgadeák Nagyenyeden, főiskolás a németországi Göttingenben. Papnak készült, orientalista tanulmányokat folytatott, s még diák korában elhatározta: fölkeresi az őshazát, a magyarok ázsiai rokonait Tanulmányozta a szláv nyelveket, megtanult törökül és arabul. Gyalogszerrel, pénz nélkül indult el. Kalandos utazása során — hol álruhában, hol karavánokhoz csatlakozva — anyagi nehézségekkel és a hatóságok akadékoskodásaival küszködve, seregek, járványok elől kitérve, az időjárás viszontagságait mérlegelve váltogatta útirányát. A Balkánon át — Egyiptom, Ciprus érintésével — Szírián, Perzsián és a Turáni Alföldön, Afganisztánon keresztül jut el Ladákh fővárosáig, Lehig. Űtjának végcélja Dzsungária volt, hogy ott föltalálja a jugar vagy ujgur népet, amelyről úgy tartották, hogy a magyarok közeli rokonai, a hunok leszármazottai. Ütján Körösi Csorna megismerkedett William Moor- croft angol utazóval, politikai megbízottal. Ez az isme- rettség döntő lett életében. Moorcroft ugyanis fölismerte a magyar utazóban a tehetséget, rávette, hogy tanulja meg a tibeti nyelvet, s készítsen szótárt, nyelvtant. »Egész télen át íróasztalánál ülve, tetőtől talpig gyapjúruhába burkoltan, naphosszat dolgozik itt minden melengető tűz nélkül... Ilyen helyzetben, amely más embert kétségbe ejtett volna, 40 ezer tizeti szót gyűjtött össze és rendszerezett« — írja Gerard doktor, a tudós utazó, aki 1827-ben Ka- namban meglátogatta Körösi Csorna Sándort, aki itt újból régi tanító lámája társaságában dolgozott. A Bengáli Ázsiai Társaság a titkárává választotta, s megbízta, hogy rendezze sajtó alá tibeti kéziratait. így jelenhetett meg 1834-ben Körösi Csorna nagy műve: az első tudományos tibeti nyelvtan és szótár. »Sokat láttam, hallottam,... még többet kívánok« __— í rta, amikor 58 éves korában újból visszatért a magyar őstörténet forrásainak kutatásához. Az őshaza keresése romantikus álom maradt — s nyelvrokonításbeli kísérletei sokáig mint Körösi Csorna Sándor tévedései éltek. Schmidt József, a századelő kitűnő filológusa tanulmányában arra mutatott rá, hogy »Csorna jelentősége a tibeti nyelv és irodalom úttörő, tudományos feltárásában áll, s ebben nem tévedett«. Útja során a malária ágynak döntötte, s halálát okozta. Sírjára Darjeelingben a Magyar Tudományos Akadémia márványtáblát állíttatott — és fölvésték rá Széchen*
