Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

öuLzJjt'tt Sverkesxtíhji^ Elnézésüket kérem hogy magánügyemmel önökhöz for­dulok, de abban bízom, hogy mint már oly sok panaszos­nak, nekem is segítségemre lesznek. 1970. november 18-tól 1974. január 31-ig a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál dolgoztam villany­szerelőként, teljesítménybérben, egy szocialista brigádban. A vállalat 1973-ban nyereséggel zárta az évet, így a dolgo­zóknak nyereségrészesedést osztottak. Mivel én a részese­dés kifizetésének napjáig nem dolgoztam ott, nem kaptam. Hasonló ok miatt nem részesültem abból a jutalomból sem, melyet szocialista brigádunk a versenyben elért helyezésé­ért kapott. De nemcsak jutalmat nem kaptam becsületes munkámért, hanem úgy érzem, hogy még a munkabéremet sem fizették ki Utolsó munkahelyem Kaposváron, a Hegyi utcában volt, ahol két társasházba szereltük be a villanyt. Mindkét épü­letben kiszámlázták a szerelési munkákat de ennek csak a felét fizették ki, mert keresetünk abban a hónapban meg­haladta volna a 2800 forintot. Azt mondták, majd ha a kö­vetkező hónapban kevesebb lesz a fizetésünk, akkor azt is kifizetik. Úgy érzem, én már erre sem számíthatok, mert már nem dolgozom a vállalatnál. Megkívánom jegyezni, hogy munkahelyemet azért hagy­tam ott, mert időközben megnősültem, és munkakörülmé­nyeim úgy kívánták, hogy a családomhoz közelebb levő munkahelyet keressek. Kérem szíveskedjenek a segítségemre lenni, ha már a be­csületes munkám után nyereségrészesedést nem is kapha­tok legalább a megdolgozott munkabéremet fizessék ki. Tisztelettel: izma dia cAttiLa, 8716 Mesztegnyő, Hosszúvíz 3. Tisztelt Szerkesztőség! Zomi Tamásné taszári lakos április 4-én közölt panaszá­val kapcsolatban az alábbiakat közlöm: A Nők Lapja és a Képes Újság a korlátozott nyomdaka­pacitás miatt meghatározott példányszámban jelenik meg. Új előfizetőt csak egy másik lemondása esetén tud felvenni a posta. Intézkedtem, hogy a taszári postahivatal Zor Ta- másnét tartsa nyilván, és amint lehetősége lesz rá, vegye fel az előfizetők közé. Addig is szíves türelmét kérem. A Lakáskultúrára a helyi postahivatalnál elő lehet fizet­ni. A fentiekről a panaszost levélben is értesítettem. Tisztelettel: JCántós Sándor a pécsi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese Tisztelt Szerkesztőség! Hutterer Ilona április 8-án közölt panaszát megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy panasza jogos volt, ezért a neki járó illetményt az küldte el a címére aki az üggyel kapcsolatban a mulasztást elkövette. Megjegyezzük, hogy munkaviszony létesítésére azért nem került sor, mert az érvényben levő rendelkezések értelmé­ben kisegítő munkaerőt hat hónapon át munkakönyv nél­kül is alkalmazhatunk. Tisztelettel: Sári QlÁndotni. a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat személyzeti vezetője AZ MSZMP SOMOGY NEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXX. évfolyam, 95. szám. Csütörtök, 1974. április 25. A szolidaritás jegyében Ifjúsági nagygyűlés Fonyódon Április 24~e az ifjúság nem­zetközi szolidaritásának nap­ja. Ez alkalomból ifjúsági nagygyűlést tartottak a közel­múltban Fonyódon. A nagy­gyűlés részvevői között hatszáz küldött képviselte a járás KISZ-fiatalságát, meghívott­ként ott volt két afrikai és két jordániai egyetemi hallgató, aki hazánkban tanul. Tóth József, a járási párt- bizottság titkára ünnepi be­szédében hangsúlyozta a szoli­daritás jelentőségét, a nemzet­közi összefogás szükségességét. Elmondta, hogy a magyar fia­talok együttérzése, segítőkész­sége a gyarmati sorból fe'&z.i badult fejlődő országok ifjúsá­ga iránt nem szavakban, ha­nem tettekben nyilvánul meg. Példa erre a Vietnamnak nyúj­tott támogatás, a szolidaritás a chilei nép harcával, aj afri­kai országokban dolgozó ma­gyar szakemberek tevékeny­sége. A nagygyűlés közönsége ez­után irodalmi műsort látott, a szolidaritást kifejező versek­ből, dalokból összeállítva. Jól ment a célba lövés. Végül a kü’földi fiatalok kö- szönetüket fejezték ki a baráti találkozóért, a hazájuknak nyújtott segítségért. A szolidaritási nap délután ján az MHSZ és a KISZ ósz- szetett honvédelmi versenyt Tisztított szennyvíz sem kerül a Balatonba Fecske-veréb háború A mohácsi Duna-parton va­lóságos fecskefalu alakult ki. Az úgynevezett hajósbolt és a mellette levő üzemi épület ereszalján legalább másfél száz fészek sorakozik egymás mel­lett. Van köztük két- és há­romemeletes fészek is. A hideg téli napokon a ve­rebek betelepedtek a kényel­mes, meleg fecskelakásokba, s most csak igen kelletlenül en­gedik át.a fészkeket jogos tu­lajdonosaikra. Ezekben a napokban valóságos fecske— háború zajlik a mohácsi Duna- parton. A folyóparti emberek megfigyelték, hogy a málló, lyukas fészekekért nem folyik csata: a fecskék hagyják, hogy benne maradjanak a hívatlan vendégek, inkább új lakot épí­tenek maguknak. A Balaton — mint a Veszprém megyei közegészségügyi és jár­ványügyi bizottság szerdán megtartott ülésén rámutattak — egyre nagyobb szerepet kap az üdülővidék ivóvízellátásá­ban. Az ellátást szolgáló víz­készletnek már több mint egy­negyedét a Balatonból veszne ki, és ez az arány 1985-ig 80 százalékosra növekszik. Ilyen körülmények között közegész­ségügyi szempontból is rendkí­vül jelentős környezetvédelmi érdek, hogy tiszta maradjon a Balaton vize. E cél szolgálatá­ban — az Országos Vízügyi Hivatal irányításával — a leg­korszerűbb regionális szenny­vízelvezető rendszer épül ki a következő években a Balaton partján. Először a lovas—alsó­őrsi—balatonalmádi—balaton- fűzfői regionális csatornarend­szer készül el. Még az össze­gyűjtött és megtisztított szennyvíz sem kerül a Bala­tonba, a Séd folyóba vezetik el. rendezett. A járás KlSZ-szer- vezetei háromtagú csapatokkal indultak. Az akadályverseny állomásai változatosak voltak, többek között célba lövés, K.é- zigránátdobás, kötélmászas, gázálarcos futás szerepelt a programban. A verseny győz­tese a fonyódi gimnázium csa­pata lett, helyezést ért el még a fonyódi területi alapszerve­zet csapata, a lengyeltóti KISZ- esek csoportja. A lányok méltó ellenfelei voltak a fiúknak, több állomáson jobb ered­ményt értek el náluk. Galba Mária Mai tv-aiánlatunk Aranyborjú Tévéjáték Ilf és Petrov ihle­tésére. Ol.ia Arnoldovics Fein- silberg (Ilf) és Jevgenyij Pet- rovics Katajev (Petrov) a hú­szas évek derekán kezdték együttműködésüket, s műveik — elsősorban a 12 szék és a folytatásának tekinthető Aranyborjú — a szovjet szatí­rairodalom klasszikus darab­jainak számítanak. A két re­gény főhőse Osztap Bender, a nagy kombinátor, aki — amint az közismert — négyszáz mód­ját eszelte ki annak, hogy1 mi­ként szedheti ki a pénzt má­sok zsebéből. Az Aranyborjúban már sok­kalta nagyobb összegért folyik a hajsza, mint a 12 székben, s a módszerek is nagystílűeb ' bek. A szerzőpáros tollára tű­zött minden, a korszakban megtalálható káros jelenséget: a bürokráciát, a spekulációt, a sutaságot és a szószátyárságot. \ több mint négy óra vetítési idejű tévéjáték cselekményét Gyurkó László a mai magyar viszonyok közé helyezte át az eredeti műből, így Osztap Ben­der — Bender Oszkárrá »ma- gvarult«. A szatíra éle azonban változatlanul a káros és kóros jelenségek ellen irányul — csak éppen a maiak ellen. Az első részt ma 20.20-kor sugá­rozza a televízió. (A második részt pénteken 20.00-kor, a harmadikat pedig vasárnap 20.05-kor vetítik.) fenqyel József látogatása Marcaliban ,Az életet nem veszik semmibe'* Két fiatalember halála Öreglakon A hétszáz éves Marcali ju­bileumi rendezvénysorozatá­nak keretében tegnap író-ol­vasó találkozót rendeztek a Fegyveres Erők Klubjában a község szülöttének. Lengyel József Kossuth-díjas írónak a részvételével. A vendéget Sza­bó János tanácselnök-helyet­tes köszöntötte, majd az író­olvasó találkozón megjelent mintegy háromszáz fiatalnak röviden bemutatta a neves írót. Jeney István, a 25. Szín­ház tagja Lengyel József Egy krumpliszüret krónikája című novelláját, valamint a Viseg­rádi utca című regény elősza­vának egy részletét olvasta föl. Nem lépnek közelebb, a hangjukat sem hallani. Meg­jött a kocsi a két halottért. Valaki elsírja magát, a köté­nyét a szeme elé kapja. Nem, nem hozzátartozó. Két fia van, mindkettő motorozik. Most is úton vannak. Belekap a szél a papírba, mely a holttesteket takarja. Meleg, fejfájdító szél. A leve­gő megszorul ebben a szög­letben. Megint falubeliek jönnek, csak itt hiszik el a hírt. Mo­tor fékez, húsz év körüli ve­zetője a kiégett roncsokhoz fut. »Ipaz?« Csak ennyit kér­dez. Választ nem vár, félre­áll, elfordul. Két órával ez­előtt még beszélgettek. Megáll egy Volga, vezetője kiszáll, leveszi a sapkáját. »'Veszélyes ez a kanyar, itt már egyszer majdnem velem is baj történt.« A huszonkét esztendős Róz- ner Zoltán vezette a motor- kerékpárt. Nagy sebességgel rohant be a kanyarba, s át­tért a menetirány szerinti bal oldalra. A bútorszállító teher­autó vezetője megpróbálta el­rántani a kormányt, hiába. A motor nekivágódott. Rózner Zoltán és utasa, a tizenkilenc éves Farkas Tibor a helyszí­nen meghalt. A teherautó ve­zetője kis híján a kocsiban égett. — Az autó rögtön kigyul­ladt az ütközés után, a fülke egy pillanat alatt tfle lett füsttel. Az ajtó beszorult. Át­futott az agyamon, itt meg kell halnom. Segítségért kiál­toztam, rugdaltam az ajtót. Végre engedett, kijutottam. Rajtuk már nem segíthettem. A szétégett motor most is ott lapul a teherautó alatt. Az iszonyú hő szinte egybeol­vasztotta a két roncsot. A te­herautó rakományának egy részét sikerült megmenteni. A kár így is jóval több, mint százötvenezer forint. Szemtanút keresek. Dóra István volt az első, aki a tra­gédia színhelyére ért. Ö vitte le Rózner Zoltánt az aszfalt­ról. — Akkora volt a tűz, talán el is égett volna a szerencsét­len. Ismertem jól, falubeli volt. Az apja mellett dolgo­zott, ő is kovács. Vadmotoros volt, kérem, örökösen úgy haj­tott. hogy nézni is rossz volt. Mondtam is a feleségemnek, ha nem most, hát máskor be­következett volna a baj. A család az út mellett a földön dolgozott. — Mellettünk ment el a te­herautó, de olyan lassan, olyan óvatosan vette a ka­nyart, hogy még mondtuk is, talán cirkuszosok, azért vi­gyáznak ennyire a rakomány­ra. Mert sárga volt a ponyvá­ja. nagy betűk is álltak rajta. Aztán az irtózatos reccsenés. jajgatás. Egy idősebb asszony maga elé mormolja: — Ez azért van, mert az életet nem veszik semmibe. Mennek, mintha idejük sem­mire se lenne. A szerencsétlenséghez ér Farkas Tibor nevelőapja. — Tizenkét éves kora óta neveltük. Jóravaló, csöndes gyerek volt, traktoros lett be­lőle. El se hiszem én ezt az egészet. Olyan hihetetlen, hogy ott fekszik, nem mozdul, nem szól többet. A rendőrök, tűzoltók befeje­zik a munkájukat, kocsijaik egymás után indulnak. A tö­meg nem fogy. Mindig újab­baknak kell elmondani; meg­történt, a sebesség, a vigyá­zatlanság iszonyú sarcot sze­dett, újra elvette két ember életét. P. D. TARKA SOROK Megérzés Az az érzésem, hogy az én vőlegényem nős ember. — Miért gondolod? — Tegnap rúzsnyomot hagytam az arcán és ma. kék foltot találtam a he­lyén ! Nem hazudott Két ismerős találkozik. — A múltkor azt mond­tad, hogy három hónapig alkoholelvonó kúrán vol­tál, én meg arról értesül­tem, hogy börtönben ültél! — És mit gondolsz, ott talán^lehet alkoholt inni?! Büntetés — ön ajánlotta be hoz­zánk ezt a kiváló szakács­nőt? — Én. — Alikor jöjjön velem? — Hova, az istenért! — Csak ide, hozzánk. Ebédeljen velünk! Azt nem... A feleség, aki éppen most érkezett haza a nya­ralásból, szemrehányóan kijelenti: — Miért nem tudsz egy kicsit segíteni az itthoni munkákban? Amíg távol voltam, egy szalmaszálat sem tettél itthon kereszt­be! — Azt nem. De éppen ma reggel mázoltam be olajfestékkel azt a széket, amelyen ülsz! Majd a nagymama Gyönyörű fiatal lány lép be a boltba nagymamájá­val. Megkérdezi a fiatal el­adót: ♦ — Mennyibe kerül egy méter ebből az anyagból? — Nálunk 1 méter egy puszi — kellemkedik az eladó. — Jól van — mondja a kislány — mérjen le 10 métert. Majd a nagymama kifizeti. A csodálatos házikó — Ö milyen szép ez a ház! És szép helyen is van, csodálatos lehet benne... — lelkendezik a kiránduló egy parasztbácsinak. — Ügy is van. Ez a mi kocsmánk... „Pontosítás“ Két barátnő találkozik. Beszélgetnek: — Hallottam, hogy rhind a három leányod férjhez ment. Gratulálok! — Sajnos, nem egészen nontos az értesülése^ Csak a harmadik ment férjhez, de ő már har­madszor! Tévedés — Látom, kedves bará­tom, hogv ön vegyészkedni szokott itthon. .— Tévedés. Ez itt a fe­leségem fésülködőasztala. moggiNéplap \2 MSZMP Somogy ne^yi" Bizottságának lapja. Pfiszerkes7tö: JÁVORI BÉLA. Szerkesztőség: Kaposvár. Latiné» Sándor a. 2. Postacím: 7401. Kaposvár, postafiób 3L Telefon: 11-510. 11-511. 11-512. Kiadja a Somos* megvei Lapkiad« vállalat. Kaposvár. Latinra Sándor utca 2. Postacím :?40l Kaposvár postafiók 3L Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza! Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahiva­taloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 2o Ft index: 25 967. Készült a Somoev megyei Nvonxüa- Ipari Vállalat kaposvári üzemébea Kaposvár. Latinca ándor u. 6 Felelős vezető? G'íirkac Ré’p ippypot a

Next

/
Thumbnails
Contents