Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-24 / 94. szám

Szép versek, 1973 TŰZIJÁTÉK Ä JsBltészet napjára megje­lent Szép versek, 1973 kötetet tapogatva megállapíthatjuk, hogy talán az eddigi legsze­rencsésebb válogatást tartja a kezében az olvasó. A hagyo­mányok nemes folytatásáról is »tudósít« a rendkívül népsze­rű antológia. Nehéz lenne, sőt lehetetlen, ennek az antológiának az alap­ján megválaszolni, költőink hányféleképpen kötődnek a történelmi, nemzeti, költészeti hagyományokhoz, de azt vilá­gosan halljuk üzeneteikből, hogy elődjeiknél nem méltat- lanabbul formálják a világot emberi képünkre.., A Szép versek-sorozat, szem­ben más válogatásokkal, afféle panorámaképet nyújt, mely kiegészítésre szorulhat Nem tarthatjuk »kerek egésznek«, ellenben tájékozódás céljára nagyon megfelelő. (Jó lenne tudni arról is, hány példány­ban jelent meg, valamint: év­ről évre kik a vásárlói?) Vers­szerető diákjaink kezében nem­egyszer láttam a Szép versek- antológiákból, szavalóverse­nyeken szívesen mondanak be­lőle választott ' költeményt. Gyanítom, nincsenek olyan pó­lusok olvasótáborunkban, hogy azt mondhatnánk, a rendszer- | lós(?), itt is csak példákra szo- telenebbül olvaso emberek ke- | rítkoaom. zébe jutnak a Szép versek, a népszerű kiadás, míg a másik oldalon az »igényesebb«, a rendszeresebben tájékozódó olvasó áll, aki a költői életmű­veket alaposabban ismeri, mintsem amennyit megtalál­hat az antológiákban. Szerin­tem egy olyan olvasótáborról lehet csak szó, amelyik ez is, azt is szívesen olvassa. Érdemes úgy is olvasni a Szép versek, 1973-at, hogy fel­lapozzuk a tavalyi antológiát. Az 1972-es kiadásban hatvan - kilenc, az ideiben hatvannyolc költő szerepel, de nem ez a szembetűnő, hanem, hogy — az 1972. évi kötethez képest — húsz olyan költő szerepel most, akit tavaly nem olvashattunk. Ágh Isvtán, Berták László, Csanády János, Ladányi Mi­hály, Marsall László, Rónai György, Utassy József — né­hány ezek közül. Tizenhét azoknak a száma, akik az idei kötetben nem szerepelnek a tavalyi antológiából. Bari Ká­rolyi?), Bisztray Ádámf?) —a napokban jelentek meg verses­köteteik —, Erdélyi József, Kálnoky László, Képes Géza, Sipos Gyulai?), Veress Mik­Talán a sorozatszerkesztő­nek, Mátyás Ferencnek is címezhetnénk a kérdőjelein­ket, de még inkább köteles­ségünk az olvasó figyelmét föl­hívni arra, hogy alaposabb tá­jékozódásért több könyvet kell forgatnia: mai líránk színes­ségét könyvtárnyi kötetek bi­zonyítják. Néhány szám még tavalyról: kilenc irodalmi lapunkban A rról beszéltek egyszer a kaposvári színházban, hogy nincs külön zenés (operett) társulat és prózai tár­sulat — csak társulat van. Ügy gondolom, most illő be­vallani akkori kétkedésemet, azt gondoltam, hogy az azono­sítás a kettős »profilú« vidéki színház természete ellen va­ló... Az ilyen darab, mint a Tűzijáték, nyitja ró az ember szemét, hogy a szétválasztás összesen 1942 vers jelent meg, i a természetellenes, hiszen lám jóval több, mint az előző évek­ben. Közülük 1859 magyarul íródott először, nagyon csekély a külföldi költők műveinek a bemutatása. Azt is megtudhat­juk Merkovszky Erzsébet sta­tisztikájából, hogy a legtöbbet publikált költők: Weöres Sán­dor, Zelk Zoltán, Csorba Győ­ző, Illyés Gyula, Ladányi Mi­hály, Pákolitz István, Kalász László — az utóbbi az Alföld, a Forrás, a Napjaink listave­zetője — és Pilinszky János. Élő költőinknek 1973-ban ösz- szesen 64 verseskötete jelent meg, kereken 250 000 példány­ban. Első kötettel nyolcán je­lentkeztek. Az előző időben ti­zenheten. H. B. Napirenden a rendtartás Az elvek mielőbb áljának gyakorlattá EZEKBEN a napokban tart- csak a fiatalok tanulnak, ha­jak megyeszerte a pedagógu­sok második nevelési érte­kezletét. A kijelölt napon szü­netel a tanítás, az iskolában, tehát van idő arra, hogy min­denki elmondhassa tapaszta­latait, véleményét. Alighanem nagyon sok időszerű témát lehet találni a ma iskolájá­ban, de aligha van sürgetőbb feladat, mint az új rendtar­tás szellemében való mun­kálkodás. A mostani nevelési értekez­letek alapvető témája egybe­esik azzal, amit az új rend­tartás is hangsúlyoz: nagyobb teret az iskolai demokratiz­musnak, több önállóságot az iskoláknak. Ezt a szembetűnő különbséget az érvényét vesz­tett, és a két évre szóló új rendtartás között — tapaszta­latom szerint — valamennyi pedagógus fölismerte. Az új nem a felnőttek is. A peda­gógusoknak is meg kell tanul­niuk az iskolai demokratiz­must, bele kell jönniük a gyakorlatába. Az ifjúságot is meg kell tanítani rá. A nap­közi otthonokban szintén tö­rekedni kell erre, hiszen, ha megegyeznek is a napközi és az iskola nevelési feladatai, a »második otthon« kötetlenebb módon foglalkozhat a gyere­kekkel. Tágabb lehetőség nyí­lik a tanulók önállóságának továbbfejlesztésére, a helyes önértékelés kialakítására — erről is hallottunk a nevelési értekezleten. Bár több ilyen példát mondtak volna a pe­dagógusok: »Ildikó rontott olvasásból. Tanulótársai java­solták, hogy napi fél órával többet olvasson. Bea felaján­lotta, hogy segít neki a sza­ss;*­tok, amelyeket »keret jelleg­gel« határoztak meg, ezek tartalmát mindenütt helyben kell kitölteni. Vannak pedagógusok, akik jobban szeretik a kész tervek végrehajtását, úgy gondolják, kevesebb a hibalehetőség, mint a nagyobb önállósággal végzett munkában. Az egyik kaposvári iskolában föl is ve­tette az egyik általános isko­lai pedagógus, hogy »az uta­sítások végrehajtásában hol kezdődik és hol végződik az önál óság?« Azt hiszem, a ré­gi, rossz gyakorlat szelleme szól a sorok közül, hiszen ma már világosan tudjuk: min­denféle feladat végrehajtásá­ban sok függ attól, hogy az egyén milyen utat választ a cél elérésére. Nincs olyan mély szakadék az elvileg irá­nyított és az önállóan kiala­nevelési értekezleteken több helyi példát mutassanak be egymásnak a nevelők, úgy juttathatják igazán kifejezés­re, hogy értik az új rendtar­tást, tudják alkalmazni an­nak elvi útmutatását. NAGYON TALÁLÓAN fo­galmazta meg az egyik peda­gógus, hogy »az iskolai élet szervezettsége létkérdés«. Azonban nem elég tisztázni, hogy pontosan mit is értsünk alatta, módszert-e, vagy tar­talmat, mindenkor fölül kell vizsgálni: a létrehozott szer­vezési forma, a »szervezett­ség«. nem vált-e öncélúvá, s milyen új feladattal lehet nö­velni erejét. így nem kell fél­nie az osztályfőnöknek sem az osztályfőnöki címtől azért, mert »parancsuralmi« vi­szonyt fejez ki a tanár és a diák között... Horányi Barna csak, a primadonnaként ismert népszerű Pálfy Alice milyen otthonos az aggodalmaskodó újgazdag anyuci szerepében ... Olsavszky Éva valósággal megfürdik ebben a szép sze­repben. Igaz, éppen ő a leg­tisztább bizonyság arra, hogy csak színésznő van, aki lehet izgalmas primadonna is — Ki ne emlékeznék a kaposvári Tangolitára? — és tragika is. Szerepe szerint műlovarnő, de alakítása szerint királynő. A porond uralkodónője, aki ra­gyogásával szédült bogárként vonzza bűvkörébe a búdult- hevült polgárocskákat, s aki­nek ragyogásában a pipiskedö úriasszonyok tollászkodó, kot- kodácsoló tyúkokká válnak. Persze, aki nem látta a dara­bot, bizonyára kíváncsi, ho­gyan kerül a vibrálóan érzéki és fenséges Iduna műlovarnő az úrhatnám, filiszter öntuda­tú német famíliába. Erről szól a darab, a kellemesen szelíd konfliktusokra, igézőén szép dallamokra, bohókás szerelem­re, kényelmés polgárágyban megálmodott cirkuszvilágra, nagy szerepekre épített zenés játék. Musical — a javából. 1950-ben írta Paul Burk- hardt svájci zeneszerző. A bo­hém fricskája ez a nagyképű, sznob nyárspolgár orrára, né­mi shaw-i iróniával fűszerez­ve. Világjáró mű, nagy dalbe­tétje: »Az én apukám...-» slá­ger volt, sláger marad. Születésnapot ünnepel az Oberholzer família, s a díszes és unalmas ünnepi vecsernyé- re megérkezik a kitagadott Alex, aki világhírű cirkusz­igazgató és neje, a bájos mű­lovarnő. Egyszeriben lángra kap a család ifjú leánykája, valamint a férfinép: a beteges, köhögős Gusztáv bácsi, a bor­virágos orrú junker, Fritz, és a filiszter méltóságú Henrik, a bankár. Amikor arról énekel Iduna, hogy az ő édespapája egy igen híres bohóc volt, ba- bonázottan kövétik az elkép­zelt kötélen, s körülrajong­ják ... Azt hiszem mindenki sejti, mi következik a cselek­ményben. A lányka felcsapna artistának, bohócnak vagy akárminek, de a bűvös Iduna inkább visszajózanitja szép kertészfiú szerelmeséhez, és a család is kénytelen-kelletlen beleegyezik inkább a rangon aluli házasságba. íme a nvárs- polgár életfilozófiája: inkább a mesalliance, mint a művé­szet ... I gaz, hogy a shaw-i hu­mor a fináléban kimon­datja a keserű igazsá­got: a legnagyobb cirkusz ma­ga a házasság ... S érthető a göthös Gusztáv lázadása, aki agyonóvó, agyonféltő hisztis neje elől a trapéz megnyug­tató kötelére menekül. A biztos sikerre számítva, a Tűzijáték könnyen lehetett volna rutindarab. S mégsem az a kaposvári előadásban! Több okból sem. Egyrészt azért, mert Asher Tamás fiatal és Igényes rendező, aki igen sok önállóságot ad a színen és a cirkuszporondon — főleg a po­rondon — a színészeknek, de a helyzetépítésben, a színészve­zetésben igen finom eredeti öt­letekkel lep meg bennünket. Másrészt azért, mert a színé­szek körében elhatalmasodott jókedvet érzünk — ugyanazt, amelyet legutóbb az Ahogy tetszik előadásán láttam feltá­madni. Oldottság, könnyedség a jellemző — de igényességtől hajtottan! Csala Benedek ze­nei vezetése, ez a sramlisan harsány, máskor sanzonszerű líraisággal aláfestő muzsika igen jól segíti a hangjukat próbáló fiatalokat, hogy ne vívjanak küzdelmet a kott val, hanem előadjanak, éljenek a dalban fs. Ezért volt végig üde, természetes, kislányosan ked­ves, bakfismód hamvas Pogány Judit játéka és Mucsi Sándor igen meggyőző, szerelmes-ka­maszos alakítása. Kiválóan si­került a három vendég házas­pár karakterisztikus megfor­málása. Elsősorban C?.akó Klá­ra hívta fel magára a figyel­met a szögletes, rigolyás fele­ség szerepében, ugyancsak em­lékezetes Csákányi Eszter sza­kácsnőjének vaníliaillatú és ii- basültszagú megjelenése: a le­vesestül és a merőkanál ihle­tése lengte körül. Nem tetszett viszont Alex fi­gurája. Reviczky Gábor alka­tától távol eső szerep ez. úgy véljük, több agresszivitást, szuggesztivitást hordoz a meg­írt alak, s ugyancsak elüt Ober­holzer gyáros alkatától Papp István tanárosan szelíd megje­lenése. A manézs legnagyobb »ala­kítása«, Dánffy Sándor, Kollai Róbert és Wágner Richárd ön­feledt bohóc játéka előtt is a színreálmodó díszlet- s jel­meztervező Pauer Gyuláé. Látványos, okosan eltúlzott álomvilág ez, amelyhez nem mindig jól illett a naturális játék-attrakció, sőt egyenes stílustörésnek hatott. Bár két­ségkívül meggyőzött bennün­ket arról, hogy a színészek be­csülettel és bátorsággal elsajá­tították a cirkuszművészet né­hány elemét. Némi kiábrán­dultságot is óhajtott tükrözni — gondolom a rendező szándé­ka szerint — mindez. A műlo­varnő és a póni kettőse köny- nyen idézhette az antik Arany- szamár-história kéozetét, Ol­savszky Éva a Szenti vánéji álom szamárszerető királynő­jének fenséges gesztusával fi­nomította a »rokonítást«. A színrevitel igényessége, az ügyes koreográfia, a sok eredeti ötlet kelle­mes — s bízunk benne: tanul­ságos színházi estét ajándéko­zott a nézőnek. Tröszt Tibor Rádió-televízió mozaik A nyárra készülnek Két hete kezdték meg a fonyódi strand felkészítését a nyári szezonra a költségvetési üzem dolgozói. Játékokat, hintákat, mászókat állítottak fel. Az új berendezések és a kabinsor külső és belső tatarozása mintegy százötvenezer fo­rintba kerül. Máj,us 15-re már átadják az első vendégeknek az új létesítményeket. »Bővérű« toll Bárány Ta­másé. Csaknem félszáz kötet bizonyítja írói szorgalmát. Egyik legismertebb kötele a Varos esti fényben. Most ez elevenedik majd meg a jö­vő hónapban induló forgatá­son. A tv-játék főhőse az író, aki olvasóankétra utazik. Am Fűzíőpatonyára érkezve egy­szer csak kitágul a tervezett beszélgetés: emberi sorsokat figyelhet meg, nemzedékek és egyének drámáit, komé­diáit látja a vendég. S immár kilőtt cél, feladat végtehajtá- nem a -tervezett írói szereplés sában. mint azt néhány an 1 gondolják. Talán ebbe a szemléletbe tartozik az is, hogy alig esik szó gondokról. A most zajló nevelési értekezleteknek pe­dig az is a feladatuk, hogy minél több kérdést vessenek föl a pedagógusok. Ha nem is tudnak azon nyomban fe­leletet adni a témára, de hasznos a jelzés is, hogy »hol szorít a cipő« ... Szükség van erre — illetve erre is, hiszen az aránytalan­ság mindenütt elvetendő —, hiszen az új rendtartás azért szól két évre, mert várják a tantestületek segítségét a még jobb, még teljesebb rendtartás kidolgozásához. Ahogy igaz az a megállapí­tás, hogy az önkormányzatot nem lehet »megalakítani«, csak hosszú, kitartó munká­val elérni, úgy áll arra is, hogy a ma iskolájában nem­a fontos, hanem a helység lakóinak szinte szociografikus megismerése. Katkó István dramaturg közreműködésével készült a forgatókönyv'. Gaál Albert rendező irányítja a kamerákat. Sajnálatos Az egykori cirkuszi csillag, a bohóc felesége most villa­most vezet. Ám az idős öz­vegyasszony valójában még ma is a cirkusz porondján él. Pontosabban — miközben a sárga járművel átkeringi a várost — egészen másféle produkcióról álmodozik: újra a cirkusz porondján látja ön­magát. Neves ügynök érke­zik hazánkba: társulatát óhajtja kibővíteni. A bohóc felesége éjt nappá téve készül, hogy bemutassa a tervezett »világszámát«. Némi kis fél­reértés következtében aztán épp lánya leendő apósa, a szigorú, léhasággyűlölő pro­fesszor előtt produkálja ma­gái ... Sólyom László Sajná­latos című bohózatának té­mája ez — dióhéjban. A fel­vételek irányítója Nemere László rendező, a bohóc fe­lesége: Day ka Margit. Mikrofon előtt Számos új zenei felvételt készít a közeljövőben a rádió. A Rádióénekkar előadásában mai magyar zeneszerzők mű­veit rögzítik. Mihály András Falusi karénekét maga a szer­ző vezényli felvételre. Felve­szik Ránki Dezső zongorajá­tékát is: Chopin Négy scher­zo j át játssza. Az új felvéte­lek sorába kerül Elisabeth Helm zongorajátéka is (aki máskülönben a magyar mu­zsika jeles előadója és nép­szerűsítője). Durkó Zsolt új zongoraművét adja elő. Ez a szalag nem sokáig várakozik: májusban már a nagyközön­ség is hallhatja — természe­tesen a rádióba». Innen-onnan A Belgrádi Televízióban Kéz a kézben cím - ' — -n­koztató zenés műs: show rendezője n, így: »Rövid tréfás j» .1 forgattunk a közelmúltban. Arról szól, hogy az újdonsült házaspár lopni kénytelen, hogy valamiképpen berendez­hesse lakását. A tréfát egy tv-néző küldte be, s most fel­használtuk ötletét. Csak a ne­vét nem írta alá, ezért nem tudjuk, kinek küldjük a tisz­teletdíjat.« S a cikkecske kommentárja a jugoszláviai Magyar Szó mellékletében, ahol mindezt olvastuk: »A fentiekből kiderül, hogy a tréfát valóban amatőr írta. Ha ugyanis valamelyik (profi) tv-szerzőé lenne a jelenet, az már a pénztárnál várná a tiszteletdíjat.« S egy kis ha­zai, most már saját toliból: hasonló esetről sohasem hal­lottunk, úgy látszik, nálunk nincsenek amatőrök. Műhely Hetenként kétszer, olykor több alkalommal is összese- reglenek a gyakorlott és a ke­vésbé járatos rádiósok egy kis helyiségben, hogy hallgas­sák a Tanár urat. így hívja mindenki Fischer Sándort, a beszédtechnika professzorit. S valóban javarészt a Tanár úr beszél, de úgy, hogy a hallgatók hallgatva is megta­nulnak jobban beszélni. Arról van ugyanis szó, hogy néhány korábbi felolvasott mondat épp elegendő: Fischer tanár úr aztán igen szellemesen va­lósággal ízeire szedi szét a hallott szöveg hibáit... A beszéd rhűvészete címmel rö­videsen ismét megjelenik Fi scher Sándor könyve. N. T. Szerelik a billenős hintát, melyből jó pár lesz a parton. I Nagy sláger volt tavaly a nagy méretű sakktábla. Mellette már készítik a másodikat az üzem dolgozói.

Next

/
Thumbnails
Contents