Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-24 / 94. szám

V Munkásgyülés a Kaposvári Húskombinátban (Folytatás az 1. oldalról.) tesz, hogy gondoskodhassanak a jó választékról, mindig le­gyen olcsó áru a lakosságnak. Ahogy az egyik láncszem kapcsolódik a másikba, úgy hangzottak el az egymással összefüggő termelési folyama­tok képviselőinek a javasla­tai, felajánlásai. Például Fotó Sándor az áruterítő Béke bri­gád nevében vállalta, hogy húszszázalékkal több baromfit és húst szállítanak ki a me­gyébe, ha az értékesítő osz­tály Somogy szocialista bri­gádja segít a piackutatásban. Ha megbízzák őket. akkor mindent megtesznek azért, hogy minél több sertésfejet, körmöt, töpörtyűt juttassanak el a boltokba, közöttük első­sorban a vidékiekhez. Csen- tericz Gyula, a Lendület szo­cialista brigád vezetőhelyette­se megígérte, hogy jó és több munkával lehetővé te­szik a 600 vagonos termelést. Szűcs István, a Latinca Sán­dor vágóhídi brigád vezetője azt ajánlotta föl, hogy e mennyiség elkészítéséhez szükséges sertést mind levág­lak. Niklai Lajos, a Tessedik '’ámuel brigád nevében azzal csatlakozott a mozgalomhoz, íogy 280 ezer sertést felvásá­rlóinak, és folyamatosan el- ' Uják velük a vágóhidat. A aranya megyei felvásárló és 'dolgozó vállalattal együtt­működve a baromfifeldolgozás egyenletességét is megoldják. :dler Lászióné, az értékesí­tői osztály Somogy szocialis- ‘■1 brigádja nevében elmond- m kidolgozták a piackutatá- programot. Az idén húsz- szizalékkol több hurkafélét, szalonnát, somogyi csípős fel­vágottat, kenőárut értékesíte­nek, mint tavaly, s egyeztetik a Béke szocialista brigáddal a munkájukat. A vidéki bol­tok és a Balaton déli part­jának jó ellátásáért mindent megtesznek. Nem említettem minden felajánlást, csak kiragadtam nénányat a sok. közül. Pedig a Tóth Lajos, a Latinca, a II. Rákóczi Ferenc, a Lendület tmk, a Május L, a Gagarin, az Egyetértés, a dr. Autós Ist­ván, a Jobb minőség, a Ság- vári Endre szocialista brigád felajánlása is szükséges volt ahhoz, hogy a szép kezdemé­nyezés »sínre kerülhessen«. Ostoros István, a húskombi­nát igazgatnia megköszönte a kétezer-egyszáz dolgozót, öt­ven szocialista brigádot kép­viselő több mint 200 részve­vőnek a felajánlásokat. Hang­súlyozta. hogy nemcsak a kongresszusi és fe’szabadulási munkavenfenv első szakaszá­ban van mit felajánlaniuk, hanem a verseny második szakaszában is, hiszen a nagy rekonstrukció, a termelés megkétszerezése erre nagy lehetőséget kínál. Pápai István szb-titkár fog­lalta össze a javaslatokat. A munkásgyűlés úgy határozott, hogy csatlakozik a kongresz- szusi munkaverseny-mozga- lomhoz, és csatlakozásra szó­lítja föl a megye minden üze­mét, vállalatát. A húskombi­nát öt százalékkal növeli a munka termelékenységét, s 544 vagon helyett 600 vagon húskészítményt ad a boltok­nak. Több olcsó árut. elő­hűtött csirkét szállítanak szét a. megyébe, hogy ezzel is ja­vítsák az ellátást. Bognár József, az üzemi pártbizottság titkára azzal zárta be a munkásgyűlést: — Most már csak egy van hát­ra, hogy becsülettel teljesít­sük, amit vállaltunk. Lajos Géza A Petőfi Sándor keverő szocialista brigád felajánlása ser­kentette tettre a többi közösseget is. Szakmunkások, betanított munkások lesznek 32 tanfolyamon 838 hallgató A somogyi termelőszövetke­zetekben harminckét tanfolya­mot szerveztek felnőtt hallga­tók részére, ezeken 838-an pá­lyázták meg a szakmunkás-, illetőleg a betanított munkás képesítését. Nagyobb részük már megszerezte a bizonyít­ványt, ugyanis befejezésükhöz közelednek a vizsgák. A fel­nőtt betanított munkások tan­folyamán — tizenegy ilyen működött a megyében — 121 traktorvezetőt, 138 méregkam- ra-kezelőt és 145 növényvédő munkást képeztek ki, s ők már beszámoltak ismereteikről a vizsgabizottság előtt. Pillanatokra sem tud nyu­godtan ülni. Beszélgetés köz­ben is gyorsan föláll, sétál né­hány lépést, majd újból he­lyet foglal. Erre különben Vizeli Istvánná, a gyár KISZ- bizottságának a titkára is föl­hívta figyelmemet, így hát nem lepődtem meg. — A fiatalok szeretik, van előttük tekintélye, hallgatnak a szavára, s ő szívesen dolgo­zik értük. Érdekvédelmi fele­lős a gyári KISZ-bizottságban, munkáját lelkiismeretesen látja el. így jellemezte Borbély Lász­iónét. Ez választ adott arra is, hogy miért kapta meg a Könnyűipar Kiváló dolgozója kitüntetést a KISZ megalapí­tásának 17. évfordulóján. El­sősorban az ifjúsági mozga­lomban végzett sokévi mun­kájáért, azután pedig a gyár­hoz, a fonodái munkához va­ló ragaszkodásáért. — Tizennégy esztendővel ezelőtt kerültem a textilmű­vekbe ipari tanulónak. Meg­szerettem ezt a szakmát, no­ha nem könnyű feladat há­rom műszakban dolgozni. Voltam fonónő, most egy fo­nó- meg egy leszedő csoport­nak, valamint a Hámán Kató szocialista brigádnak vagyok a vezetője. A fonodában lett KISZ- tág 1960-ban. Éveken át a Lé­kai János KISZ-alapszervezet titkára volt. Segített fiatal munkatársai nevelésében, a szocialista brigádok szervezé­sében. Itt a gyárban ismerkedett ■oeg férjével, aki ugyanabban a műhelyrészhen géplakatos. Kitüntetés Együtt járhak műszakba, s amikor őt a végrehajtó bi­zottságba javasolták, férjét választották meg utódjaként a Lékai János KlSZ-alapszerve- zet titkárának. Amikor délelőttös műszak­ban dolgoznak, gyakran mind­ketten csak a késő esti órák­ban térnek haza, annyi a társadalmi munka. Érdeklődve hallgatom, amint munkájáról, a közelgő ifjúsá­gi parlamentről, fiatal társai problémáiról, nevelésük fon­tosságáról beszél. Nemcsak a KISZ-ben, hanem a szakszer­vezetben is tevékenykedik műhelybizottsági felelősként. Talán egy kissé sok is a tár­sadalmi elfoglaltsága, hiszen emellett még a család — fér­jének és másodikos kislányá­nak — ellátása, az otthoni munka is nagyon sok tenniva­lót ad. Tavaly vették föl a kom­munisták soraiba. Egyik aján­lója a KISZ volt, a másik pe­dig műhelyrészének pártcso- portbizalmija, Fenyvesi Sán­dor. a hűségért — Itt a gyárban értem kom­munistává. Olyan közösség van a textilművekben, amely segít az emberek formálásá­ban, így váltam én is alkal­massá arra, hogy kommunis­ta lehessek. Nagyszerű érzés, jó dolog egy ilyen közösség­ben dolgozni. Pártmegbízatása: segíteni az ifjúsági munkát. Ö a felelős a Lékai János alapszervezetért. Szívesen dolgozik, mert tud­ja, mennyire fontos a fiatalok nevelése, tudatának formálá­sa. Gyakran kap olyan fiata­lokat a csoportjába, akik tőle tanulják meg a szakma sze- retetét, a gyárhoz, a munka­társakhoz való ragaszkodást. A Könnyűipar kiváló dol­gozója kitüntetés előtt már kétszer kapott kiváló jelvényt. Borbély Lászlóné szereti a munkáját, ragaszkodik a gyárhoz, ott pedig megbecsü­lik. Példája nyomán talán töb­ben eljutnak majd a kommu­nisták soraiba is azok közül, akik az ő csoportjában is­merkednek a szakmával. Szalai László-| Tizennyolc felnőtt szakmun- I kásképző tanfolyam indult. I Ebből kilenc tanfolyamon ! szarvasmarha-tenyésztőket, nyolc tanfolyamon sertéste­nyésztőket, egy tanfolyamon pedig mezőgazdasági gépsze­relőket képeztek. Ezeknél ha­marosan a vizsgák végére ér­nek. A szarvasmarha-tenyész­tő szakmunkások tanfolyamán 215 hallgató válik szakmun­kássá. közülük 162 már meg­szerezte a bizonyítványt. A sertéstenyésztőknél előrelát­hatóan 168 felnőtt szerez ké­pesítést. Mint arról Antal László, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának munkatársa tájékoztatott, az eddigi eredményes vizsgák alapján elmondható: számos jól képzett szakmunkással és betanított munkással gyarap- szanak e tanfolyamok révén megyénk közös gazdaságai. Különösen fontos ez azért, mert a napjainkban előtérbe került vegyszeres növényvé­delem, a gépesítés és az ál­lattenyésztés kap az eddiginél több, alaposabb ismeretekkel bíró szakmunkást. A tanfo­lyamok közül kiemelkedik az ódándi gépszerelőké (itt 31 felnőtt adott számot jó felké­szültségéről), valamint a cso- konyavisontai, a somogybabo- di, a kisbárapáti, a somogy- j sámsoni és a kutasi állatte­nyésztőké. Júniusra elkészül a MÉK új burgonyatárolója Június harmincadikára el­készül a Somogy megyei MÉK új, halmos burgonyatá­rolója. Az Egyenesi út végén, ahol addig prizmákban tárol­ták a burgonyát, az idei ter­més már fedett raktárba ke­rül. Az épületben, melyet a ha­téi TÖVÁL épít, a tárolóhe­lyiségen kívül helyet kapnak a szociális helyiségek, vala­mint egy előtároló, ahol a burgonyát válogatják majd. Az építmény, amelynek alap­területe 900 négyzetméter, 3 millió 457 ezer forintba ke­rül. Panasz - jó szívvel N emrégiben egy közvetlen hangú, kedélyes beszélgetés­ről írtam. Munkásasszonyok, lányok vallottak önma­gukról. a gyárról, hétköznapjaikról. Akkor szándéko­san elhallgattam valamit. Feltűnt, hogy valahányszor szóba hozták a fiatalokat, rögtön megindult a panaszáradat. Mond­ták egymás után, szenvedélyesen. Ilyeneket: "Nehéz velük, nagyon nehéz.* »Szófogadatlanok, könnyelműek.« -És mi­lyen tiszteletlenek az öregekkel.« Tudom, másutt is e’hang- zik ilyesmi. A textilművek munkásnői között azon' an nem volt nehéz fölfedezni, hogy másfajta panasz ez, mint amit megszokott az ember. Ök nem is vették észre, hogy zsörtö- lődésük mögött mennyi szeretet és féltés, ragaszkodás és se­gíteni akarás rejtőzik. Ezért határoztam el, hogy még egy­szer megkeresem őket, és választ kérek rá: hogyan lesz vala­kiből munkás, hogyan ültetik át önmagukat gyári utódaikba? Azt hiszem, izgalmas kérdések ezek. A panaszokból csaknem mindig előjött a »bezzeg az én időmben«, de a fiatalok ritkán hallják ezt. Kovács József né így mondta: »Bizony, bennünket keményebb fából faragtak, kitartóbbak voltunk, mint a mai tizennyolc évesek. A mi éle­tünk nagy része benne van a gyárban. Fáj, ha felelőtlenül tönkreteszik a gépeket. Nehéz gyerekek ezek. Sokat bailödok velük, és az bánt a legjobban, hogy kevesen szeretnek dol­gozni közülük. Én aztán megmondom nekik. Fejemhez is vágják otthon a saját gyerekeim: na, anyukám, elegük lehet azoknak a fiataloknak, akikkel te foglalkozol a gyárban. Ilyenek. De hát mit tegyünk?« Kérdésében nyoma sem volt a lemondásnak, a tanácsta­lanságnak. Hogy is lehetne. Aligha tudná összeszámolni, hogy a huszonhárom év alatt hány •*rakoncátlan gyerekből« lett igazi munkás az ő — így mondom, mert igaz — anyai gon­doskodásával. Azt- hiszem, előbb-utóbb megérzik a fiatalok is, hogy szgretni, becsülni kell ezeket a panaszkodó asszonyokat, akik előmunkások, brigádvezetők a gyárban. Habuczki Józsefné azt mondta: »Különböző megyéből jönnek hozzánk a fiatalok. Sokan árvák, állami gondozottak; többségük rendezetlen csa­ládi körülmények között élt. S amit nem kaptak meg otthon, azt itt kell pótolni a gyárban. Amikor megkapták az első ezer forintot, azt hitték, övék a világ. Meg kellett tanulniuk, ho­gyan bánjanak a pénzzel, s hogy köszönjenek. Nehéz őket igazi munkássá formálni. Sokszor többet küszködöm velük, mint otthon a két gyerekemmel.« Meggyőződtem róla: végtelen türelemmel és felelősség­gel fogják kézen a »szájhősöket, a lázadókat, a rakoncátlano­kat«. Miért teszik? Szeretik őket, mert munkások lesznek. Tizenöt-húsz év alatt azt is megtanulták: csak az elején látszik hálátlan cselekedetnek a törődés. Íme, Gelencsér Fe­rencié példája. Nem állhatja szó nélkül a hibát, de sohasem kiabál, szép szóval próbálkozik, úgy lehet. »Te, angyalom, hát jó lesz ez így? Nem emlékszel, hiszen mutattam már egy­szer ...« Egy mondatot, egy érzést rövidesen visszakapott a kislánytól. "Jaj, Annus néni, maga úgy beszél velem, mintha a lánya lennék.« S ez a felfedezés közel hozta hozzá a lánvt. Megértik egymást. »Balogh Marikáról már majdnem lemondtam.. Lusta volt. figyelmetlen. Olyan lassan fűzött be. hogy azt nem lehetett elviselni. Nézegetett jobbra, balra, mint akit egyáltalán nem érdekel a munka. Mondtam neki: Te, csillagom, hiszen téged meg lehetne operálni munka közben. Csak mosolygott. Most, ha látja, hogy arra megyek, már dolgozik. Ez is valami. Lesz munkás belőle, csak türelem kell hozzá.« És kezdetben mit kapnak a »csillagom, az aranyom, a Marikám« megszólításért cserébe, ha szólnak valamiért? »Irigykedik ránk a spiné, mert megvénült.« "Jól van, ne pofázzon már annyit, vénlány.« Hosszú az út az Annus néniig. D ' azért ne fessük hamisra a képet. Érdemes fölidézni Nagy Józsefnének, a Komarov brigád vezetőjének sza­vait. Már csak azért is. mert a beszélgetés közben ő nézett vissza a legmesszebbre. »Tessék elképzelni, 8500 fo­rint jutalmat kapott volna a brigád, ha ez a húszéves Ma­rika nem lett volna figyelmetlen. Összetörött a gépe. elma­radt a jutalom. Nagyon haragudtunk rá, le is vettük gyorsan a nagy teljesítményű gépsorról. Aztán gondolkoztunk. Ha ha­ragszunk rá, mi lesz belőle? Mellé álltunk. És tudja, milyen helyes, aranyos? Beilleszkedett a brigádba, és jól dolgozik. Arra gondoltam, valamikor mi is így kezdtük. Sok szép em­lékem van arról, hogyan segítettek bennünket az idősebbek. Miért haragudnánk a fiatalokra? Hiszen a felnőttek se egy­formák. Van, aki szívesen veszi, ha szólnak valamiért, más­nak meg beszélhet az ember. De hogy komolyan kell dol­gozni, az biztos. Itt másképp nem áll meg senki a lábán.« Ezek az asszonyok rögtön tudják, s pár nap után meg is mondják: kiből lesz munkás, és kiből nem. Hogy ki az igazi munkás? Ök nem gyártanak elméleteket. Egyszerű szavakkal fogalmaznak, így: »Az az igazi munkás, aki szeret dolgozni. Aki otthonának érzi a gyárat. Akinek hiányzik a gyár leve­gője, ha szabadságon van. és visszavágyik. Aki érzékkel áll a munkához.« Ennyi az egés^. Elég. S amit még hozzátehet­tek volna, azt elmondták »panaszaikkal«. Mert a fiatalokkal törődésükben mi más fejeződik ki, mint az emberség, a mun­kásszellem, a jövölátás. Tisztelem ezeket az asszonyokat. A panaszukat is, mert jó szívvel teszik ... Bármilyen nagy volt az elmúlt években a vándorlás, bármilyen sok gondot okozott a munkaerőhiány — a gyár összetartó ereje vitathatatlan. A sok panasz ellenére száz és száz fiatal találja meg a helyét, a számítását. Ha ezek az asszonyok és a többiek csak úgy felülről néznék az ifjak botladozásait, ha minduntalan megsértődnének, ha lemonda­nának nevelésükről, aligha alakulhatna így áz összkép. Nézem a számokat. 1373 munkásból 835 harminc éven aluli, a munkáslétszám 60,8 százaléka. A gyűrűsfonóban pél­dául 25 év az átlagos életkor, és évről évre fiatalodik a gyár. Nem hiábavaló a fáradozás. Kezdenek kialakulni a textiles dinasztiák is. A fiatalok 15—20 százaléka már textiles család­ból jött a gyárba; otthonról hozta azt, amit az idegenből ér­kezőkbe itt kell elültetni. Visszatérnek azok is, akik azt hit­ték, másutt nem kell dolgozni; és férjhez mennek a,lányok, itt maradnak: és gyökeret vernek a kezdetben "lázadók«. És jönnek a szakmunkásvizsgáról a régenvolt vadócok »ötöst kaptam« — örömujjongással. És szól Lőczinánek a Baksa Rozi: »Magdus néni, köszönöm a sok letolást.« "Lusta volt ám ő is, de annyira^ nagyon jó dolgozó lett belőle« — büszkél­kedik a vasutas árvalány gyári anyukája. És igy formálódnak az új, a tiszta, a becsületes munkáséletek... H ogyan lesz valakiből munkás? Azt hiszem, igy. A lég­körért, a szellemért lelkesedem, mely átjárta a fala­kat, a munkatermek és a raktárak levegőjét: beivó­dott a régiekbe, és ostromolja a gyár leendő törzstagjait. így érdemes panaszkodni. Jó szívvel, kötelességtudattal. Jávori Béla i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents