Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-03 / 78. szám

Heti húsz óra

ijmH

ixuu„Rádió a Rádióban

ü Magyar Rádió összműsoPávahobby

ranak valamivel több mint harminc százaléka próza, tehát: riport, hang játék, jegyzet, dokumentum-összeállítás stb. Az Ifjúsági Rádió műsorai ennek hat-hét százalékát adják. Ez heti húsz órát jelent. írásunk, mely a rádió osztályvezetőjével, Faggyas Sándorral való beszélgetés alapján készült, az ifjúsági osztályt kívánja bemutatni.

"Rádió a Rádióban.« Így is jellemezhetnénk ezt az osztályt. Tudniillik az ifjúság "hullámhosszára hangolódva« mindent ad, amit a »nagy Rádió« másik három osztálya. Gyermek- és ifjúságpolitikai műsorokat, művészeti programokat, zenét, s terjeszt ismereteket. Ennek megfelelően van: politikai, irodalmi és ismeret- terjesztő rovata az ifjúsági osztálynak.

— Nem áll rendelkezésünkre hallgatottsági fölmérés, mégis úgy gondoljuk, hogy az ifjúsági műsorok kedveltek, s nemcsak a fiatalok körében. Ez fokozott terhet, felelősséget jelenthet a műsorok készítőinek. Hogyan látja az osztály vezetője?

— Tervek alapján dolgozunk. Van hosszabb távlatú és éves tervünk is, mely szeptembertől szeptemberig szól, a tanévhez igazodva legfőképpen. Mi ismerjük műsoraink hallgatottsági arányát, örvendetesnek tartom,, hogy a legkedveltebbek között is megtalálható néhány műsorunk. Ha azt mondom: Táskarádió — ez már önmagában is elég. Ez a magazin jellegű adás a legkülönbözőbb rétegek kedvence lett. Negyven-hatvan százalékos a hallgatottsági arány. Csak a Komjáthy-műsor »veri«. A Húszas stúdió is népszerű; az előfizetők húsz százaléka kedveli. De említhetném az Ifjúsági randevút is, mely kéthetenként jelentkezik. Hallgatottsága húsz százalékon felüli. Sikeresek irodalmi műsoraink, regényadaptációink, hangjátékaink. Voltak olyan gyermekmeseműsorok, melyekdig rögtön válaszolnak a problémákra az illetékes párt-, állami vezetők, magas képesítésű szakemberek.

Hasznos műsor volt a januári pályaválasztási tanácsadás is. Levélben, telefonon érkeznek a kérdések; ezt a formát mi kísérleteztük ki még a televíziós Fórum előtt. A Húszas stúdió havonta háromszor jelentkezik. Egy része egyedi műsor, más része sorozat, mint például a Lépésváltás. Ez az ifjúmunkásokkal foglalkozik. A Polpresszó politikai vita- klub, melyben Ipper Pál a házigazda. Vendége mindig jelentős párt-, állami, szellemi vezető. A Szomszéd falvak kéthavonta jelentkeznek. Ez a parasztfiatalok műsora; terveikről, életükről, a környező valóságról beszélgetnek. Nagy, országos tapasztalatcsere. Játék, zene, találós kérdések színesítik. Az egyedi műsorok a Húszasban mindig szociografikus szemlélettel készülnek. Elég csak a fiatal Osgyáni Csaba Nincs meg a nyolc című műsorára utalni, mely azokkal a tizenhat-húsz év közötti gyerekekkel foglalkozott, akik nem végezték el a nyolc osztályt. De mondhattam volna Heairi Imre Ki a szegény, ki a gazdag? című riportját, vagy Vas István Zoltán Állampolgársága magyar című munkáját is. Most készül egy Húszas a nemzetiségi fiatalokról, egy pedig a csepeliekről.

— Fontosságában egyik elöljáró a fiatalok bevonása a közéletbe, a társadalmi tevékenység különböző formáiba. Hogyan segíthetnek ebben?

— Az olyan műsorok lehetnek itt élesztő szerepűek, mint a nemrég elhangzott Lépésváltás, melyben Fecser Péter mérnököt, a siófoki járás fiatal országgyűlési képviselőjét állítottuk »reflektorfénybe«. De a vitaműsorok is példát szolgáltatnak erre. A Mikrofórum adásai. Most készül egy sorozat, melyet Hernádi Miklós vezet. A hétköznapok titkai. Ezek a legfontosabb ifjúságpolitikai adásaink.

— És a gyermekéletkort figyelembe véve?

egy délután műsor is elképzelésünk. Egy nagy terv: négy- j nyolc éves időszakban olyan klasszikus értékű művek adaptációit akarjuk sugározni, melyek az általános és középiskolai tanmenethez igazodnak. A világirodalom összes értéke szerepelne a sorozatban. Most folyik a munka előkészítése. Szeretnénk a tömegsport ügyét felkarolni, kupákat, játékokat szervezni, állandó műsort adni a témából. Az oktatás terén jövőbe mutató adásokra kerül sor, olyasfajtákra, mint a Nyitnikék. A túlkoros gyerekeknek mi is, a tévé is külön programot akarunk adni. Két adásban a tankönyvhöz igazodva, egy adás afféle konzultáció lesz, egy pedig illusztrációs jellegű. Már dolgozunk is a reform jegyében, hogy amire az átállás időszerű lesz, a kísérleti szakaszon túljussunk.

— Közelebbi tervek?

— Műsorokat mondhatok. Osgyáni Csaba Diákszerelem című Húszasát, vagy a Házasság titokban-1. Az Ifjúsági könyvespolc című adásban a szülők figyelmét akarjuk fölkelteni fontos irodalmi értékeinkre, megjelenő könyvekre.1 Nemzetközi gyermekdalpályázatot hirdetünk. Szeretnénk egy olyan somogyi szövetkezetben műsort készíteni, melynek vezetőségében a fiatalok vannak túlsúlyban.

Ma már csak egy kétnyílású kéménye áll annak a csárdának, amelyben 125 éve még itta a bort az öreg bojtár a csárdabeli szépasszonynál. Akkoriban a kémény egyik szárnyán a füst, a másikon a betyárok távoztak, ha úgy adódott. De azt is mesélik — kérdés, igaz-e —, hogy ez a »vészkijárat« alul egy hatalmas pincébe vezetett, ahol lovaikat rejtették el a betyárok.

Mindezt ma már talán csak egyedül Szepesváry Iván vasdiplomás főmérnök tudja, aki nem sajnálta a fáradtságot, hogy a legkülönbözőbb forrásokból — nem utolsósorban a családi szájhagyományból — kibányássza mindazt, ami a nevezetes kondorosi csárda históriájából ma még rekonstruálható. A csárdabeli szépasszony ugyanis Bagi Pálné, Adamik Anna a kitűnő, idős műszaki szakember dédanyja volt.

Amint a dédunoka az újságírónak elmesélte, a csárdát az

A kovácsműhely mögött szakértelemmel megépített galambházak. A röpdékben fehér pávagalambok tipegnek. Ahogy közöttük járkálunk, csak úgy tessék-lássék arrébb totyognak. Fejüket hátrafeszítik, nekitámasztják farkuknak. Az embernek olyan érzése támad, hogy most rögtön hanyatt esnek, pedig ez a természetes tartásuk.

— Amelyik nem ilyen, azt kiállításon nem is minősítik. Itt van például ez a kis fehér. Ez is »borít«. Ez annyit jelent, hogy a fejét előretartja és a farkát is előreborítja — mondja Győrfy Lajos, a galambok tulajdonosa. Azután egy másikát mutat.

— Ez a madár fajtagyöztes lett a januárban, Budapesten rendezett országos galambkiállításon. Kilencvenhat pontot kapott a bírálóktól.

Győrfy Lajos —, aki szakmájára nézve 'kovács — nem régóta foglalkozik galambokkal. Az első pár pávát 1972- ben szerezte be. Azóta 16 pár madara van. Amikor az első párt beszerezte, már sok mindent tudott, amit egy vérbeli galambásznak tudnia kell. Náluk ez a hobby családi hagyomány. Édesapja 15 éve tart pávákat, és a bátyja is a galam- b ászsportnak hódol. Hármuk között még egy kis munkamegosztás is létrejött.

1770-es évek táján még pusztai környezetben építették. Azért ide, mert itt találkoztak össze az országutak Szarvas, Endrőd, Gyorha, Békéscsaba és Szentes felől. Attól kezdve itt pihentek meg az utasok, s itt ütöttek tanyát időnként a betyárok is, gyakran éppen a csárda jópénzű vendégeit várva. A XIX. században ez volt az egyik főhadiszállása Rózsa Sándornak, Kanalas Menyhértnek és sok más híres betyárnak.

Voltak a csárdának másfajta vendégei is. Járt itt Petőfi Sándor és Arany János, Erkel Ferencnek pedig egészen különleges élményben lehetett része a kondorosi csárdában. Egy ízben éppen akkor utazott erre, amikor Rózsa Sándor és cimborái itták a bort a szépasszonynál. Mikor a betyárok megtudták, micsoda nevezetes vendég érkezett a csárdába, nemhogy kifosztották volna, hanem a »delizsáncról« becipelték a zongoráját az ivóba, s

— Én csak fehér pávákkal foglalkozom. Van néhány színes is, de ezek nem valami szép külleműek. Szép színes galambjai édesapámnak vannak, na és a bátyámnak. Édes- pám ugyanis fekete és kék, a bátyám pedig sárga és vörös pávákkal foglalkozik.

Eredményeit, annak ellenére, hogy fiatal tenyésztő, sokan megirigyelhetik. Budapesten nemcsak fajtagyőztes lett egyik galambja, hanem a tenyésztési nagydíjat is ő hozta i el.

ott Erkel valóságos hangversenyt adott a pusztai vendégeknek. A fizetség a műélvezetért nem maradt el. A betyárok szinte bandériumba szerveződve elkísérték a nagy művészt egészen Szentesig, nehogy más betyárok részéről valami kellemetlenség érhesse. Mert ezt kívánta a betyárbecsület ...

Vagy száz esztendő is eltelt, mire a pusztán a régi csárda köré letelepedett a falu is, Kondoros. Ma pedig a csárda — bocsánat: vendéglátóipari egység — már nem a betyárok tanyája. Időnként a cigány vagy egy-egy magnó muzsikál benne. Nem a puszta lovagjai iszogatják a szépasszony borát, hanem a környékbeli tsz-tagok söröznek, boroznak, feketéz- nek, s néha néha eldúdolják a régi nótát, hogy: kondorosi csárda mellett gulya, ménes ott legelget...

Dr. T. Z.

— Ezt a díjat az kapja meg, akinek tíz galambja összesen 930 pontot kap a bírálóktól. Nekem a tíz galambom 939 pontot kapott. Ennek az eredménynek köszönhetem, hogy meghívtak jövőre a nemzetközi kiállításra, melyet Lengyel- országban rendeznek majd.

Az eredmények mögött szívós tenyésztői munka áll. Mert nem elég csak a legszebb galambokat párba állítani. Nem biztos, hogy az utódok, a szülők jó tulajdonságait örök- li'k. Győrfy Lajos például gyakran alkalmaz rokontenyésztést. Egy-egy kitűnő küllemű egyed jó tulajdonságait így elmélyíti az utódokban.

Galambjait nemcsak itthon ismerik. Kanadából is érkezett már hozzá vevő. A kiállítások után pedig ugyancsak sok az érdeklődő.

— Én ritkán adok el galambot. A díszgalambtenyész- tés számomra nem pénzszerzési lehetőség, hanem kimondottan hobby. Évente körülbelül nyolcvan kis galamb születik. Valamennyit fölnevelem, mert biztosan’csak az . egyéves galambokról lehet megállapítani, hogy érdemes-e tenyészteni. A kiselejtezetteket az ismerősöknek ajándékozom.

Galambokkal foglalkozni nagyon szép hobby. Ha a munkában elfáradok, csak kimegyek a madaraim közé, kitakarítom a galambházat, gyönyörködöm a pávákban. Ez fölfrissít, megnyugtat. Nincs sok munka velük, naponta egy óra. de annál több örömet szereznek.

D. T.

B

Ifjúsági műsor készül. A riporter: Osgyáni Csaba.

Leskó László

Erkel-koncert betyároknak

Fejezetek a kondorosi csárda történetéből

IN A LÁNNYAL

— Félév előtt megnyomnál kilencvenöt-kilencvenhat százalékos tetszésnyilvánítás volt mérhető.

— Fontos feladat hprul az Ifjúsági Rádióra az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásának »szondázásában«, azok érvényre jutásának segítésé-1 ben. Hogyan látják el ezt a feladatot?

— Természetesen felkészültünk erre. Kidolgoztuk, összefoglaltuk a tennivalókat, már 1970-ben. Ez a mi »Magna Chartánk« azonban nem mó- dosíthatatlan, íinomíthatatlan irat. Igyekszünk rugalmasnak lenni. Éves tervünk nagy részben erre épül. Bontsuk műsortípusokra, úgy kézzelfoghatóbb lesz! A Táskarádió orientál; részben kulturális értékekre hívja fel a figyelmet, film— színházi bemutatók után a nézőktől kér véleményt, alkotókat kérdez stb. ' Nem direkt módszerekkel orientál, hanem oldottam, szuggesztív műsorvezetéssel. A fiatalok egyéniségének kiteljesedését segíti úgy, hogy közben szórakoztat. Az Hiúsági randevú feladata, hogy az adott időszak aktualitásait tükrözze. Hangos újság kéthetenként. Melléklete az Interpelláció. Ez az ifjúsági törvény végrehajtását hivatott »szondázni«. Kót-három »élő vonalat« építünk ki, s a fiatalok egy-egy rétegét szólaltatjuk meg. Például két-három állami gazdaság ifjú dolgozóit, Vagy más esetben határőr fiatalokat stb. A stúdióban pe— A Harsan a kürtszó, a Napraforgó, s egy sereg alkalmi adás.

— Min dolgozik az irodalmi rovat?

— Munkájuk kétirányú. Egyrészt adaptált műveket, eredeti rádiójátékokat mutatnak be, másrészt a gyerekek tehetségére épülő, mozgató jellegű műsorokat készítenek. Ilyen az Önképzőkör, vagy a Szóljatok szép szavak! Kétévenként meghirdetjük az ifjúsági rádiójáték-pályázatot. Az idén harminchat író jelezte részvételi szándékát. Év végén kezdünk a rádiójátékok sugárzásához. Hadd beszéljek a Szóljatok ... vetélkedőről is. Jövőre is meghirdetjük. Magyar- ország, mai életünk lesz a téma.

— Ismerik és szeretik a fiatalok a zenei műsorokat is, melyek a komoly zene felé irányítják őket. Kedvelt adás az Éneklő ifjúság, mely sorozat-* ban száz iskola szerepelt már. Beszélhetnénk a Nótafa iskoláról és más zenei műsorokról is. Időnk azonban véges, így inkább arról érdeklődünk, hogyan készülnek a szabad Magyar Rádió harmincadik évfordulójára ?

— Ez jövő május elsején lesz. Struktúrareform előtt állunk. Napi egyórás ifjúsági magazint szeretnénk megvalósítani hétfőtől-péntekig, 17 óra 30 perctől 18 óra 30-ig. Címe még nincs. A gyerekeknek rendszeresen jelentkező EzerSZEMB

— Meglepődtél, ugye, amikor a jegyváltásnál mögéd ál- tam?

Ketten voltak csak a fülkében. Eta szemben ült a fiúval. Hátradőlt, úgy várta a választ. Karcsi igyekezett közömbös arcot vágni.

— Miért? Azon csodálkoztam, hogy eddig nem futottunk össze. Egyfelé visz az Utunk. Igaz, én nemrég még azt hittem, mindig. Később is.

— Magam is ábrándoztam erről. Bákfisgondolatok.

— A tavasszal elmúltál tizennyolc éves. Nagykorúként tetted az ígéretet.

— Mire? Hogy együtt leszünk az egyetemen, és minden folytatódik köztünk. Nem én tehetek róla, hogy téged nem vettek föl.

— Nem txigyok mázlista.

— A szerencse önmagában nem elég. Neked már az érettségid sem sikerült, emlékezz csak! Magad sem bíztál akkor már az egészben.

— Rohadt hónapjaim voltak. Leblokkoltam.

— Nem akkor. Már előbb.

— Lehet. Te jobban számon tartottad.

— Az általánost kitűnően végezted.

— Pedig alig tanultam. Jóformán könyvet se vettem a kezembe otthon.

— És ezt folytattad a gi- miben is.

tam.

— Késő volt.

— Mindegy. Szerzek egy jó szakmát. Nem lehet mindenki mérnök.

— Persze. De te lehettél volna. Sokkal jobb környezetből indultál, mint én.

— Azt hiszed?

— Apád tanító.

— Az. Máig is.

— Szép könyvtáratok van.

— Sorozat, részletre. Dísznek. Apám nem olvas. Anyám inkább. De könyvet egyik se vesz.

— Az én apám néha hozott az üzemből. Inkább ismeret- terjesztőket, politikaiakat. De ha pénzt kértem könyvre, mindig adott. Még a nagyanyám is szegény, a tojáspénz- b öl.

— Jó neked. Apád munkás.

— Gondolod, hogy ez előny?

— Biztatott, hogy vidd valamire. Nem másként gondoltamé

— A te szüleid sem tiltakoztak az egyetem ellen.

— Nem. Sőt: nagyon is akarták. Csak ...

— Ilyenkor szoktad mondani a lényeget, amikor elhallgatsz.

— Mostanában sokat gondolkodom. Ráérek.

— Jellemző rád. Az ember soha nem ér rá semmire. Akkor érzi igazán az életet.

— Lehett hogy igazad van. Néha nekem is volt ilyen gondolatom. Mikor ráhajtottam.

— Szóval, gondolkodsz.

— Eszembe jutott, hogy az én apám nem vitte semmire. Most is csak tanító. Talán a környéken sincs hasonló korú férfipedagógus tanítói képesítéssel. Mind elvégezte a tanárit. ö meg maradt kis alsós tanító. Egyszer beszéltem vele erről, azt mondta, kellett a pénz, nem ért rá tanulni. Szőlőt, gyümölcsöst művelt inkább. De nem mondott igazat. Talán magának se meri bevallani: megelégedett mindennel úgy, ahogy volt. Beletörődött a sorsába.

— Az én apám se lett gyárigazgató.

— Egyszer azt mondtad, valaha traktoros volt.

— Igen. Azután tönkrement a gyomra. Betanított szakmunkás lett, majd szerelői vizsgát tett. Most brigádvezető.

— Na, látod. Sokkal többet ért el, mint az én apám.

— Nem lehetünk bírái a szüléinknek.

— Csak az okokat keresem.

— Vakvágányra tévedtünk.

— Jó, hagyjuk. Kérdezz valamit.

— Szereted a szakmádat?

— Nem tudom. Néha úgy érzem, műszerésznek születtem, máskor meg. ha arra gondolok, t ebből kell megélnem, beleborsózik a hátam. És te?

— Tanulok. Többnyire négyesekkel zártam a félévet.

— Az jó. Nagyon jó. Fiú?

— Nem érek rá. Próbálkozik egy srác, de magam sem tudom, hogyan vagyok vele. Másodéves.

— Gondolhattam volna, hogy nem valami melós.

— Hülye vagy, Karcsi.

— Ahogy parancsolod. De ha már ilyen őszinte hangon beszélgetünk, én is hadd kérdezzem meg: soha nem lehet már esélyem nálad?

— Amikor szeptemberben azt a levelet megírtam, még nem tudtam pontosan megfogalmazni, miért szakítottam.

— És most?

— Elvesztettem a bizalmat abban, hogy más is tudsz lenni. Többet akaró. Vagyis az, ami valójában lehetnél.

— És ha megmutatnám, hogy mégis?

Két testes hölgy nyomako- dott a fülkébe. Megtört a pá- *os egyedüllét varázslatos hangulata. Amikor később kimentek a folyosóra, csak szótlanul nézték az elmaradó, ködfátyolos tájat.

Paál László

Somogyi Nép/api 5