Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

A napokban a szegedi Ga­bonatermesztési Kutató Inté­zet egy magas színvonalú, de mégis gyakorlatias kiadványa került a kezembe. Ebben a kis füzetben tájékoztatja az inté­zet kukoricatermesztési osztá­lya üzemi kísérleti partnereit a múlt év eredményeiről. Az intézetben folyó kutató­munkáról először Németh Já­nos tudományos főosztályve­zetővel beszélgettem. — A nemesítés célja olyan hibridek köztermesztésbe bo­csátása, amelyekből minél több állati terméket lehet elő­állítani. Milyen hibridek szük­ségesek e cél megvalósításá­hoz? — A hibridekkel szemben támasztott követelményeket mindig a gyakorlat igényei­nek figyelembevételével kell meghatározni — mondta Né­meth János. — Néhány évvel ezelőtt, amikor a kézi betr'^n- rítás általános volt, legfőbb követelménynek számított a termőkéoesség. A gépesítés mai színvonalán fontos köve­telménnyé lépett elő a beta­karításkor!. illetve egv-t- /he­tes, úgy-evezett tűié« írkor! szárszilárdság. Csak ez a ter­mes értékes a gazdaságnak, amelyet géppel be tud taka­rítani. Kukoricaíermesztésünk A „szegedi kukoricások” Jó fajta — több termés — elsősorban gépesítésünk — ugrásszerű fejlődése maga után vonta az intenzívebb tápanyag-utánpótlást. Ebből adódik a nemesítők feladata: olyan típusú, jól sűríthető hibridek előállítása, amelyek egységnyi területen nagy ter­mést adnak. Ezen túl már napjainkban is. de a jövőben még inkább a hibrid kukori­cával szemben döntő követel­mény a termény takarmány­biológiai értéke. — Milyen lehetőségek adód­nak a kukorica minőségének javítására? — Helyes betakarítási tech­nológiával jelentősen javítha­tunk a minőségen. Néhány évvel ezelőtt a hazai fajtavá­laszték a késői hibridek felé torlódott. Ebből következően az optimális nedvességtarta­lomnál lényegesen magasabb víztartalommal takarították ke a gazdaságok a kukoricát. Ez magában rejti a fuzárium- fertőzés iránti fokozottabb ér­zékenységet, valamint azt. ] hogy a teljes érettség előtti betakarítás tápártékben vesz­teséggel jár. A magas hőmér­sékleten való szárítás szintén a béltartalom romlásához ve­zet, a legértékesebb amino- savak a hő hatására elvesz­nek. — Milyen közösség fárado­zik a nemes célok megvalósí­tásán? — Ezt nehéz meghatározni — kapcsolódott a beszélgetés­be Szél Sándor tudományos osztályvezető —. mert az in­tézet kukoricanemesítési osz­tályának munkatársain kívül több hazai és külföldi kuta­tóval dolgozunk együtt. Az intézet 'állományában tíz fia­tal kutató — nemesítő, agro- technikus, genetikus, kórtanos — és kilenc technikus dolgo­zik ezen a témán. Minőség- javítási törekvései 'k'-en leg­nagyobb segítséget a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem állatélettani és állat­egészségügyi tanszékének munkatársai nyújtják: gene­tikai bázisuk bővítésében a Tápiószelei Agrobotanikai In­tézet segít. Itt kell említenem az ország területén azt a 100 partnergazdaságot, ahol üze­mi viszonyok között vizsgáz­nak hibridjeink. Ezen túl a gödöllői és a debreceni ag­rártudományi egyetemmel, valamint több hazai és kül­földi intézettel állunk kapcso­latban. — Milyen a kutatás és a gyakorlat kapcsolata? — kér­deztem Pintér Lajos tudomá­nyos munkatársat. — Nemesítpi kollektívánk vallja, hogy csak azok a ku­tatási eredmények hasznosak, amelyek közvetlenül vagy közvetve milliókat hoznak a népgazdaságiak. Ezért csak azokat tekinthetjük kész ered­ményeknek. amelyeket már alkalmazunk. Számunkra na­gyon fontos a gyakorlat igé­nyének ismerete. Ezt szolgálj: a termesztési rendszerekké1 Fonnyadt so'á*a. méregdrága fokhagyma Sok zöldség-gyümölcs terem — nem mind jut el Kaposvárra . kötött együttműködési szer­ződésünk, közös üzemi fajta- kísérletünk. Az ország terüle­tén mintegy 100 gazdaságban vizsgáznak 1—2 hektáros par­cellákon, üzemi körülmények között hibridjeink. A gyakor­lat és a kutatás hasznos kap­csolatát szolgálják a vegetá­ciós időszak során szervezeti bemutatók, tanácskozások. A MEGYESZÉKHELY zöld­ség- és gyümölcsellátásáról tárgyal ma a városi tanács-vb a MÉK tevékenységének tük­rében. Ez olyan téma, hogy mindenkinek van tapasztalata, javaslata, éppen ezért egy Ids közvélemény-kutatással járu­lunk hozzá a végrehajtó bi­zottság mai munkájához. Tormási Gyuláné, a Ka­posvári Kefe- és Műanyag- ipari Vállalat betanított mun­kása: — Nagyon bosszantja a há­ziasszonyokat, hogy ugyanazt a zöldséget más-más áron ad­ják a MÉK kaposvári bolt­jaiban. Nem lehetne egysége­síteni az árakat? Kurucz József né, a Kapos­vári Húskombinát betanított munkása: — A munkásasszonyok el­sősorban azt kifogásolják, hogy a város peremkerületei­ben — ahol pedig a legtöbb munkáscsalád él — nem olyan jó az ellátás, mint a központ­iján. Hol az egyik, hol a má­sik zöldség hiányzik. Az árak magasak, a minőség pedig gyenge. Például az előre cso­magolt burgonya egy része rossz, más része kicsi, azután belekerül takarmánykrumpli is. Ha éppen van levesbe va­ló gyökér, akkor fás, a bab zsizsikes, a saláta olykor há­romnapos és fonnyadt. S akár kicsi, akár nagy, ugyanannyit kérnek érte. Méregdrága és ritkán kapható a mák, a fok­hagyma, nincs mindig spenót. Az alma — noha 8—10 fo­rintos — igen gyenge minősé­gű, sok közte a rothadt. A dolgozó nők szombaton dél­után már nem tudnak salátát és egyebet vásárolni a vasár­napi ebédhez, ezen minden­képpen változtatni kellene. Törekes László, a Vasas Szakszervezet megyei összekö­tője: — A vasas üzemek dolgozói kifogásolják, hogy a Kalinyin városrészben lévő piacon sok­kal drágább a zöldség és a gyümölcs. Ha a MÉK pavilon­ja vasárnap mindaddig nyitva tartana, amíg az ABC-áruház, le lehetne törni az árakat. Kaposvár ellátásában nagy szerepe van a kaposvári já­rásnak, éppen ezért érdemes odafigyelni a járás vezetőinek tapasztalataira. Csek József, a járási hiva­tal elnöke: — Mi már olyan »gazda­gok« vagyunk, hogy egyet s mást nem is veszünk észre. A járásban évente főzött 125 ezer liter pálinka fele gyü­mölcsből készül, s elég egy számítás: ez 156 vagonnyit tenne ki. S kétszerese, három­szorosa, amit le sem szednek. Szerintem nagyon fontos len­ne megszervezni a tsz-ekkel e termés közös felvásárlását. Dombóvári László, a Ka­posvári Járási Pártbizottság első titkára: — Sajnos, a MÉK még a nagyüzemektől se mindig vá­sárolja fel a zöldséget, hogy az árakat tartani tudja. Így azután Veszprémbe, Pécsre, Győrbe, Komlóra szállítják nagy tételekben a zöldséget és a gyümölcsöt. A járás tsz-eit ezért éri az a vád, hogy nem látják el a megyeszékhelyet. Közben a magánkereskedelem diktálja az árakat a kaposvá­ri piacokon, s a szövetkezeti is ehhez zárkózik fel. Pedig éppen fordítva kellene len­nie! Az a véleményünk, hogy a megtermelt zöldség és gyü­mölcs ne vesszen el, kerüljön — s lehetőleg olcsón — a kaposváriak asztalára. Eszterhai Sándor, az Álla­mi Gazdaságok Országos Köz­pontja megyei főosztályának szaktanácsadója: — A HazafiáS1 Népfront bi­zottságában is tárgyaltunk ar- I ról, hogy mennyi zöldség, gyü­mölcs pusztul el azért, mert sem az áfész, sem a MÉK nem tartja gazdaságosnak a felvá­sárlást. Sokkal jobban be kellene kapcsolni az ellátásba a háztáji, a hobbykertészete- ket, a kertbarátokat. Ne fe­ledjük, hogy a magánkereske­dők innen szerzik be az árut, s nagy haszonnal adják to­vább. KAPOSVÁR kinőtte az ál­lami gazdaságok Ady Endre utcai mintaboltját. Ha a vá­rosi tanács gondoskodna na­gyobb üzlethelyiségről, akkor az állami gazdaságok beren­deznék, ellátnák áruval, s üzemeltetnék. Javítana a vá­ros ellátásán. Tapasztalatok, vélemények. Érdemes figyelembe venni. Lajos Géza — Milyen eredményeket mondhat magáénak az a lel­kes, fiatal kollektíva? — Egy nemesítő, illetve a munkáját kiegészítő vetőmag- szaporitó. agrotechnikus stb.. azaz esetünkben egy szóval »kukoricás kollektíva« mun­kájának eredményét a közter­mesztésben levő fajták terü­letarányával, illetve a gyakor­lat értékelésével lehet lemér­ni — mondta Németh János. — 1971-ben a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem kuko­ricanemesítő csoportjának jogutódjaként újjászervezett szegedi kukoricanemesítő osz­tály — a külföldi hibrideket is beleértve —, ebben az év- bgn már az ország összes ve­tőmagelőállító területének több mint egyharmadára ad alapanyagot. Olyan hibrid­jeink vannak a köztermesz­tésben — mint a K SC ,360 —, melyek az intenzív kuko­ricatermesztés minden igényét messzemenően kielégítik. De vannak hibridjeink — például a BEKE 270 —. melyeket az ország határain túl is jelen­tős területen termesztenek. Eredményeink, valamint a ha­zai fajtaválaszték ismeretében azonban korántsem mondhat­juk, hogy gazdaságaink gond­jai megoldottak. A rövid beszélgetésből is kitűnik, hogy a tudományos kutatás milyen módon gyara­pítja a népgazdasági vagyont. A »szegedi kukoricások« tö­rekvései példaként állíthatók más intézetek elé. Sági Olga Odaítéllek a kiváló szövetkezeti kitüntetéseket A MÉM vezetőinek érte­kezlete kedden dr. Dimény Imre miniszter elnökletével, dr. Nyíri Béla, TOT-elnökhe- lyetles és dr. Kovács Sándor «SZÖVOSZ-elnökhelyettes rész­vételével értékelte a mezőgaz­dasági szövetkezetek munka­versenyének eredményeit. Megállapították, hogy 1973- ban a versenymozgalom to­vább fejlődött. Segítette a gazdálkodás; hatékonyságának növelését, s ez a törekvés összhangban volt a gazdaság- politikai célkitűzésekkel is. A miniszteri értekezlet a TOT. illetve a SZÖVOSZ el­nökségének javaslatára 223 tsz-nek. két halászati tsz-nek. 12 mezőgazdasági szakszövet­kezetnek — összesen 237 szö­vetkezetnek :— a Kiváló szö­vetkezet kitüntetést, 22 szö­vetkezeti társulásnak — kö­zöttük két rrtezőgazdaságl ter­mékértékesítő szövetkezeti közös vállalatnak —,a Kiváló szövetkezeti társulás kitünte­tést ítélte oda. A kitüntetése­ket májusban ünnepi köz- gyűlécpU-r'n adják át. Sportkesztyűk a világ minden tájára Mintegy száztízezer sport- kesztyűt gyárt bérmunkában Ausztriába és az NSZK-ba a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszmű- ipari Szövetkezet fonyódi üze­me. Mint azt Bolvári József, az üzem műszaki vezetője el­mondta, újabban igen nagy az érdeklődés a görbített ujjú síkesztyűk iránt. A kesztyűk Európán kívül Üj-Zélandba. Ausztráliába és az Egyesült Államokba is eljutnak. Jelen­leg negyvenöt-ötven féle min­tájú síkesztyűt gyártanak. Az üzem kinőtte magát, s terjeszkedik. Mintegy ötszáz­ezer forintos költséggel új üzemrészt építenek, melynek alsó felében egy 108 négyzet- méter alapterületű raktárhe­lyiség lesz. A felső szinten az új üzemrész kap helyet, itt 60—70 nő fog dolgozni. Az épületet körülbelül egy hónap múlva adják át. Nagycsaládosok M eglátogattam bárom családot. Talán egy ezrelékét azoknak, akikről beszélni szeretnék. Tudok a töb- biekről is; életkörülményeiket számok, fölmérések jel­zik. És mögöttük igazán nem nehéz fölfedezni az embert. Jó, hogy rájuk irányul a reflektorfény, s még jobb volna, ha sohasem halványulna el. Hogyan élnek? Nehezebben, mint mások. Szerényen, gondokkal telve. De nem követelőznek. Jó szívvel veszik tudomásul a segítőkészséget. Válaszút előtt álltam. Mehettem volna azokhoz, alak niár élvezik a lcét éve összpontosult figyelem gyümölcsét. Elsétálhattam volna mond­juk a Kalinyin városrészbe Lőrincz Györgyikhez, Balázs Istvánokhoz vagy másokhoz, akik új lakásba költöztek. De már emberi környezetben találnék több nagycsaládost a vá­ros más részein is. ahol a ház ugyan régi, de méretei alkal­masabbak a sokgyerekesek számára. Örömükről, új életük­ről számolhatnék be. Mégis olyanokhoz mentem, akik »ott­honukat« megmutatva erősíthetik elhatározásunkat. Tenni kell értük, gyorsan, körültekintően, emberségesen. Kérem, gondolatban kísérjenek el a kaposvári vasútállo­másra.1 A fűtőházzal szembén, négy méterre a sínektől (me­lyeken naponta száz vonat halad át), áll egy faház. Valami­kor raktárnak használták, nyolc éve azonban egy mun.Jiás- család él benne. Az egyetlen köves szobában két úgy és egy dívány van, négyen alszanak ott; a konyhai gyerekágy ban és a díván von ugyancsak négyen.‘A gyerekek életkora: hit, hét nyolc, kilenc, tizenegy és tizennégy év. Nyolctagú család egyszobás »likasban«! Tisztán ragyog minden, a falon Kiváló dolgozó oklevél. Az apa Kaszás Lajos MÁV pályái aíto. Az édesanyának kivették a veséjét. tiem> dolgozhat. 1971-ben la­kást kértek. Az 1973-es névjegyzéken »már« szerepe’nek. A tanács kiszemelt egy lak ' -t a számukra, de ürese i úU. mert »tartalékolni kell a szanálások miatt«. Azt hiszem, hogy há­rom nap is elég lenne a megoldáshoz ... Egy meghökkentő szám: Somogybán a nagycsaládosok kö­zül 415 még albérletben lakik! És hányán emberiben, zsú­folt, egészségtelen körülmények között! A megyei tanács ta­valy fölmérte a három- és többgyermekes családok helyze­tét. A vizsgálódók kérdései 2516 nagycsaládoshoz, vagyis az érdekeltek 70 százalékához jutottak el. Közülük 2210-en úgy nyilatkoztak, hogy a tanácsoktól semmiféle segítséget nem kapnak lakáshelyzetük rendezéséhez: 2264 család szerint a munkahelyek sem támogatják őket. Azóta valamelyest vál­tozott a kép, de nem eléggé. Tervek, elképzelések, határoza­tok születtek, és nincs vége még a nagycsaládosok m?gse- gítését célzó tanácskozásoknak. A megoldás ütemével lehet bajunk, nem a szándékkal. A nagycsaládosok 81 százaléka saját anyagi hozzájáru­lással akar javítani körülményein. Segítség nélkül azonban nem megy. Figyeljék csak: a lakásgonddal küzdő 834 nagy­család közül 561 saját, házat, 73 szövetkezeti lakást szeretne majd, 25 társasházban, 175 pedig állami bérlakásban látja a jövőt. De ne higgyék, hogy ők valamennyien lakásigénylők. Még nem azok. A megyében mindössze 139 három- és több gyermekes család lakásigénylését tartják nyilván. Több mint a fele kaposvári. K érdezhetnék, hogy ha csak ennyiről van szó. akkor mire va'ó ez a nagy izgalom, hiszen az igénylőknek csupán 3.7 százaléka nagycsaládos. Mi akadálya van. ii^gy a tanácsok a párt- és kormányhatározatok szellemében mindenekelőtt őket elégítsék ki? Megvallom, bennem is így merült föl a kérdés. S a mögötte meghúzódó gondolatban van némi igazság. Mintha nem minden tanács erezné meg szívügyének, magára nézve kötelezőnek a nagycsx'idosok la­kásgondjainak enyhítését. Erre sok példa utal, ámbár más oka is van a lemaradásnak. Előbb azonban jöjjenek velem a Zrínyi utca kettőbe. Az egyszoba-konyhában a textilművek két dolgozója és három gyermekük él. Kovácsék nem kértek sokat, csak a mellettük tevő szobát, amelyik valamikor ehhez a lakáshoz tartozott, de korábban leválasztották. Odaát a télen meghalt, egy idős néni, megoldódhatott volna az öttagú család gondja. Az ille­tékesek azonban nem ezt az utat választották. Életveszélyes környezetből egy hattagú családot költöztettek oda. Nem ér­tem. Nehézségeinket időnként oktalanul is újratermeljük. Kaposvár súlyos lakásgondjai ismertek. Íme néhány-adat. 1973 december 31-én 2344 lakásigénylő volt a városban, A negyedik ötéves terv szerint 2032 lakásnak kell épülnie a megyeszékhelyen. Eddig mindössze 6S5 készült el, és rendre elhúzódott az átadás. Most felgyorsult az ütem. de iszonyú nehéz lesz behozni a lemaradást. Ez csak az egyik ok. A má­sik — és ezen most már érdemes elgondolkozni —: a mai lakásméteretek alkalmatlanok a nagycsaládosok számára. A tanács ezért is ajánl föl többször cserelehetőséget, s érthető, hogy a nehéz helyzetben levők inkább a megüresedett, régi típusú lakásokat választják. És mennyi lakást »visz el« a hallatlan méreteket öltő, nem is mindig indokolt szanálás, az elkötelezettség különböző üzemek, intézmények szakem­berellátásának javítására. Valódi okok ezek. Mégsem fogad­hatjuk el őket magyarázatként. Tavaly 330 lakást adtak át a sávházban, itt 14 nagycsalá­dos jutott otthonhoz, és 10 a város megüresedő lakásaiban. Ez már valami. A vállalatok, intézmények a megyében 900 család lakásépítéséhez hajlandók hozzájárulni (egy részük nagy rábeszélésre!). Ez is a határozat végrehajtásának első állomását jelzi. Az. igénylők között több is van, aki vidékről szeretne beköltözni a városba; érthető, hogy nem őket sorol­ja a tanács az első helyre. De hogy mindenképpen meggyor­síthatnák a nagycsaládosok jogos igényeinek kielégítését, eb­ben biztos vagyok. Jó lett volna megtudni például, hogy hány egy- és két gyerekes család kapott otthont a sávházban — nem sikerült. Ne higgyék, hogy bárki is vitatja az ő jogo­sultságukat. De azt hiszem, ők könnyebben várhatnának egy évet, mint azok, akik öten, hatan, nyolcán zsúfolódnak össze egy-egy nyirkos, levegőtlen szobában .,. A Németh István fasor 47-ben Dániel Lajoséknál jártam. A férj az elektroncsőgyár, az asszony a ruhagyár munkása. Három kisgyerekkel élnek az 5x3 60-as. vizes szobában. His­tóriájuk rendkívül figyelemreméltó. Sohasem kértek állami lakást, áldozni akartak, gyűjtöttek a sajátjukra. 1967-ben szövetkezeti lakást igényeltek. Nem jutottak hozzá. Volt egy kis pénzük, kölcsönt is kaptak, vettek egy telket Balaton- m árián. A kiterjedt família azóta kis nyaralót is épített rá. Igénylésüket hét év múlua(!), 1973-ban vették elő. Kérésü­ket elutasították, mert telkük, villájuk van. Megértették, OTP-öröklakásra jelentkeztek, a ruhagyár 20 százalékos tá­mogatást ajánlott föl az asszony számára. Mégsem szerepel­nek a listán, mert »jelentős vagyonuk van«. Nyolc év telt el az első igényléstől. S a szobácskábán alig tudtam megfor­dulni a bútorok, ágyak között... Hány. sokkal nagyobb va­gyonnal. házzal, kocsival rendelkező ember építhetett már öröklakást Kaposváron? M ám folytatom. A nagycsaládosokat pásztázó reflektor nemcsak lakáskörülményeikre, hanem jőve művelődési lehetőségeikre is fényt vet. Hogy 88 szá­zalékuk öt éve nem volt szakszervezeti üdülőben, hogy ház­tartásaik felében nincs mosógép, hogy csak jövel . ’ "ük 6—7 százalékát költhetik művelődésre, hogy gyermeke’’: 13 száza­léka jut el a középiskolába — ez mind figyelmeztető jelzés. S hogy mégis csak lakásgondjaikról beszéltem? Ügy gondo­lom, ezt kell a legsürgősebben megoldanunk. Jávori Bél*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents