Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-03 / 78. szám
Új gépek, DH, konkrét felajánlások Hogyan lehet növelni a termelékenységet? Megyék az országban Ésszerű takarékossággal mintaszerű gazdálkodást. Valahogy így lehetne jellemezni a Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár kaposvári gyárának tavalyi munkáját. A gyár nem tartozik a megye legnagyobbjai közé, de az elmúlt egy-két év dinamikus fejlődése mégis az elsők közé emelte őket. A gazdálkodás sikereihez némiképp hozzájárult az is, hogy egyes termékeiket különösen sikeresen tudtak értékesíteni, de abban, hogy tavaly mintegy 30 százalékkal nagyobb árbevételt értek el, mint 1972-ben, döntő része az üzem és a munka korszerű szervezésének volt. A gyár profilja tavaly nem sokat változott, nagyjából megfelel a korábbi évek kialakult termelési szerkezetének. A talajművelő és terménybetakarító gépek, a takarmánybetakarító berendezések és állattartási gépek iránti élénk keresletet bizonyítja, hogy különböző szerződésekkel már az év elején lekötötték a kapacitás 80 száza- ’ lékát. — Csak azt gyártjuk, amit megrendelnek! — mondta Lovas József igazgató, ennek megfelelően tavaly pontosan eleget tudtak tenni szállítási kötelezettségeiknek. Történt mindez annak ellenére, hogy az anyagellátásban már 1973-ban is bizonyos zavarok keletkeztek, különösen döcögött az importanyag-ellátás. Egy özem munkájának igen sok oldala, és ezeknek bonyolult összefüggései vannak. Kölcsönhatásuk, megfelelő egyensúlyuk lehet csak a jó munka alapja. S ráadásul, a magyar ipar fejlődésének jelenlegi szakaszában ezeknek a feltételeknek úgy kell egybevágniuk, hogy az évről évre gyarapodó termelési többlet a jó szervezési intézkedésekből, az ésszerű gépesítésből és a munka megfelelő intenzitásából származzon. Hogyan valósul meg mindez a gyárban? Ezt kérdeztük az igazgatótól. — Tavaly ötmillió forintért vásároltunk gépeket — mondta. — Olyan gépek ezek, amelyek számottevően segítették gyárunkat a termelékenység növelésében. Több forgácsoló- gépet, hegesztő transzformátort állítottunk be, s korszerűsítettük a festés technológiáját is. Ezenkívül 1973- ban fokozatosan megkezdtük a Dolgozz hibátlanul mozgalom feltétéleinek kidolgozását és bevezetését. A DH munka- rendszer hatására lényegesen csökkent a selejt. Az új munkarendszer megtakarításaiból minőségi prémiumokat utaltunk ki. A tapasztalatok azt mutatták, hogy ez a kedvezményezés bevált, s ezért az idén a gyár egészére bevezetjük a DH munkarendszert. Tavalyi felméréseink szerint a műhelyekben vannak még ki nem aknázott tartalékok, s növelhető a munka intenzitása is. Felül kell vizsgálnunk az anyag- és időnormákat, s termékeink műszaki kivitelének egyik alapfeltételén is javítani fogunk: pontosabban és mindig időben akarjuk biztosítani a műszaki rajzokat. Ezenkívül úgy érzem, hogy tavaly jobban tudtunk támaszkodni a szocialista brigádokra is, felajánlásaik jóval konkrétabbak és a mindennapi munkát érintők voltak, mint eddig. A gyár tavalyi gazdálkodását jellemző számok között tallózva kiderült, hogy tervezett árbevételeiket jócskán sikerült túlteljesíteni: 186 millió forint helyett 204 milliót írhattak a gyár főkönyvébe. Ezzel szemben a tervezett 590-es foglalkoztatottsági létszámot nem érték el, kilenc emberrel kevesebbet vettek föl, mint amennyit terveztek, így az egy dolgozóra jutó napi termelési érték 1100 forint volt, ami a tervezettnél 11, az 1972. évi színvonalnál pedig 27 százalékkal volt több. A többtermelés 78 százalékban a termelékenység növekedéséből származott. így aztán nem lepődött meg senki, amikor az év végén kiderült, hogy a dolgozók között 2,4 millió forint nyereségrészesedést oszthatnak ki, az egy dolgozóra jutó, béren kívüli juttatások összege pedig az 1972. évi 5844 forintról 6922 forintra nőtt. — És az idén? — Kisebb mértékben változott a gyár profilja. Nem gyártunk takarmánykeverő gépeket, nagyobb mértékben ráálltunk viszont a szárító- berendezések készítésére. Idei tervünk 215—220 milliós készárutermelés, noha eddig még nem tudtuk teljes mértékben biztosítani a rendeléseket. Ehhez kell még számítani azt is, hogy az anyaghiány fokozódott, különösen a lemez- és hengerelt áruk szállítása akadozik. Van még néhány egyéb gondunk is — létszám- hiány az esztergályosoknál, a kooperációs partnerek nem szállítanak mindig megállapodásaink szerint —, ennek ellenére március 31-ig mintegy 50 millió forint értékű termelés valósult meg. A KÖZELMÚLTBAN megjelent »-Területi statisztikai évkönyv, 1973« csaknem 400 oldalon át közöl táblázatokat Minden táblázat külön-külön is rangsorolja a megyéket, a sok-sok tény egybevetésével pedig érdekes összkép alakul ki róluk. A lakónépesség abszolút számát és a növekedés ütemét tekintve egyaránt Pest megye a listavezető. Ha népessége az előző tíz esztendőéhez hasonló gyorsasággal növekszik tovább — már pedig a főváros vonzása erre garancia —, akkor 1980-ig átlépi a bűvös egymilliót. A lakosság abszolút számát tekintve a 780 ezer lelkes Bor- sod-Abaúj-Zemplén a következő a rangsorban, a növekedés ütemét tekintve azonban megelőzi őt Komárom és Fejér. Ez utóbbiak 300.. illetve 400 ezres lélekszámúkkal már inkább kis megyéknek számítanak. Őket követik a lakosság számát tekintve a kb. negyedmilliós Nógrád, Tolna, Zala, illetve Vas. E négy kis megye lakólétszáma stagnál, sőt csökkent a legutóbbi évtizedben. A demográfiai helyzettől függetlenül elsősorban az elköltözések miatt. A több mint félmilliós Szabolcs-Szatmár lakóinak száma például a megyék közül a legnagyobb arányban csökkent (csaknem 50 ezer fővel tíz év alatt), miközben a természetes szaporulat hagyományosan itt a legnagyobb. A lakosság a gazdaságilag elmaradott vidékekről az iparilag fejlett körzetekbe igyekszik. S mivel az ipar óhatatlanul a városokba koncentrálódik, ezért a leggyorsabban a városok lélekszáma gyarapszik. A városok rangsorában természetszerűleg Budapest (kétmilliós), az ország fővárosa, egyben a központi, gazdasági körzet centruma vezet. Őt követi az észak-magyarországi körzet kiemelt városa, Miskolc, 191 ezer lakossal, .majd az Észak- Alföld központja Debrecen (173,5 ezer), a Dél-Dunántúlé, földé, Szeged (133,5) és Észak- Dunántúlé, Győr (111 ezer). A lakónépesség számának gyarapodásában a megyék és a városok ilyetén rangsorolásában a gazdasági és nem a demográfiai tényezők játszanak meghatározó szerepet. Budapesten kívül Komárom, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a keresőknek több mint fele az iparban dolgozik. Az ipari foglalkoztatottak aránya még Nógrád, Győr-Sopron, Veszprém megyében magas. Őket követi Fejér, Heves, Pest, Baranya és Vas. Jóval az országos átlag alatt van az ipari keresők aránya Békésben, Tolnában, Hajdú-Biharban, Bács- Kiskunban, Somogybán és különösen Szabolcs-Szatmár- ban. A mezőgazdasági dolgozók aránya igen eltérő: amíg Bács-Kiskunban például az összes keresőnek több mint a fele, addig Komárom megyében még az egyötödét sem éri el. A létszám aránya önmagában persze nem utal a mezőgazdaság fejlettségére. A kukorica termésátlaga például Tolnában, Békésben, Komárom, Fejér, Baranya, illetve Csongrád megyében volt hektáronként 40 q fölött 1972- ben. A cukorrépa termésátlagát tekintve listavezető Hajdú-Bihar, őt Csongrád, Bács-Kiskun, Komárom, Szolnok, Tolna, illetve Békés követi. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó állattartásban Vas, Fejér, Veszprém megye jár az élen, őket Baranya, Somogy, Szabolcs- Szatmár, Csongrád és Békés megye követi. A termelőszövetkezeti tagok évi átlagos közös munka utáni jövedelme éppen, hogy meghaladta a 20 ezer forintot 1972-ben. (A munkások és alkalmazottak keresete ugyanebben az esztendőben — tehát a központi munkásbéremelések előtt — meghaladta a 29 ezer forintot.) A legmagasabb tsz személyi jövedelmet Komárom megyében érték el. Fejér, Szolnok, Pest, Győr-Sopron követi őt a ranglistán. A sereghajtók a mostoha természeti adottságú megyék: Zala, Borsod, Nógrád. A FELSZABADULÁST követő 29 esztendő során jelentős mértékben csökkentek a különböző területek közötti Cs. T. Pécs (157,5 ezer), a Dél-AlKözhasznú mellékmunka a mezőgazdasági vállalat ipari tevékenysége Az idén a tartósító üzemekre 200 vagonos termelést terveznek, szemben az 1972. évi 150 és a tavalyi 165 vagonnal. A szárítóüzem előirányzata egy, a húsfeldolgozóé 48 vagon. A zákányi tartósító rekonstrukciójának folytatására 1,1 millió forintot fordítanak az idei fejlesztési alapból, s ugyancsak Zákányban egy sütőüzem létrehozását is tervezik, a környék jobb ellátása érdekében. A Somogy megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat múlt évi munkájáról szóló értékelésben olvasható: »A vállalat kisegítő (ipari) üzemei a múlt évben az alaptevékenységünk (zöldség-gyümölcs felvásárlás) biztonságos teljesítését szolgálták«. Kevesen gondolnak a MÉK-nek erre a mellékmunkájára, pedig innen nyert termelvényeivel ugyancsak a lakosság ellátását segíti, méghozzá jelentős mértékben. Érdemes sorra venni ezeknek az üzemágaknak a termelését. Elmondhatjuk, hogy ezekből nem sok haszna származott a vállalatnak, de a fő cél nem is ez volt A számokból ugyanis kitűnik, hogy az ipari tevékenység a 42,7 milliós összes bevétel mellett a múlt évben 41,1 milliós ösz- szes ráfordítással járt, így a jövedelem bizony nem mondható túlságosan nagynak. Viszont a fogyasztók a tartósító üzemek termékeiből 13,8, a szeszfőzdékből 7,2, a szárítóüzemből 1,6, a húsfeldolgozásból 18,5, és az egyéb ipari tevékenységből 1,6 millió forint értékű áruhoz jutottak. S ez már mond valamit. Tavaly a MÉK hozzáfogott a tartósítóipari tevékenység koncentrálásához: két év alatt Zákányba telepítik át a korszerűtlen, munkaerőgondokkal bajlódó böhönyei és siófoki üzemet. Keresettek az ilyen áruk, s a további korszerűsítést — a hőkezelt áruk arányának a növelését — tűzték célul. A szárítóüzem árumentő jellege továbbra is megmarad: tavaly például az aszalt sárgabarackból mutatkozott különösen kedvező ér- ! tékesítési lehetőség. Ami a húsfeldolgozást, a sertéshizlalást illeti, a múlt évben több mint 5900 hízott sertést vágtak le, ebből 1650-et saját hizlaldáikból. fejlettségbeli különbségek. Történelmileg rövid idő alatt azonban nem lelhetett a korszakos hátrányokat mindenütt teljesen felszámolni. Esetenként új aránytalanságok is keletkeztek. A 15 éves távlati fejlesztési terv egyik fontos feladata a lényeges fejlettségbeli különbségek megszüntetése, azonos településkategóriákban, a különböző szintű városokban és falvakban élő emberek életkörülményeinek közelítése, kiegyenlítése. K. J. Az ünnepre készülnek ■ ■ÉK Társadalmi munkában gondozzák Magyaratádon a felszabadulási emlékművet a község általános iskolásai. Fenyőfákat ültetne^, pótol iák a hiányzó rózsatöveket, csinosítják az emlékmű környékét. Születés n kórház sárga keramit kockáit róttam, éjfél volt. A ffr- hér csapóajtó mögül fénycsík vágott a szemembe. Rágtam a cigarettát, s a zsebemben egy gyufásdobozzal babráltam idegesen. És egyszer csak éles sírás csapott a fülembe. Megkönnyebbültem, mert megszületett. A kicsire gondoltam és az édesanyjára, az enyéimre. Azután az én anyámra meg arra, hogy aligha van szebb a világon, mint az a szó, hogy születés. Régen volt. A kicsi azóta felcseperedett. A magas domboldalba vájt pince vastag faajtaját magunkra zártuk. Berliner kendő volt anyám nyakában, s engem durva szőrű pokrócba bugyolált. Egy faoszlop alján lócára ültettek, ott rettegtem, hogy az aknavető éles csattogásától fejemre szakad a föld. És egyszer csak csend lett. Hosz- szú, beszédes csend. Megkönnyebbültem, mert megszületett. Nagyapámra gondoltam meg az ő apjára, akit sohase ismertem. Régen volt. Az »újszülött« azóta erőteljes férfivá érett. Igen, ember lettem, ember lett a fiam, és sok millióan emberek. Ez a két epizód sejlik föl bennem az ünnep előtt, mindkettőnek magvas jelentése van. Egymáshoz tartoznak, mint anya a gyermekéhez. Nem véletlen, hogy a születés ezernyi érzést és gondolatot sugall. A napokban elmentem egy iskolába, hatodikos gyerekek ültek a padsorokban. Szeretek játszani, kérdeztem őket: mi jut eszetekbe arról, hogy születés? »Nekem az öcsikém! Nekem meg a tavasz!" És neked ott hátul, te kis bogárszemű? »Nekem az iskola.« És ti mire gondoltok, mi jut az eszetekbe? »A bölcsőde, a gyár, a könyv, a virág; az autó, a kövesút, Budapest és a kirándulás; anyukám meg a mosógép, nekem meg a forradalom." Tudtok-e még? Mondjátok, mondjátok. Se vége se hossza, úgy »játszanak« velem, a szóval, a gondolattal — felnőtthöz is méltó észjárással. Mintha a Balatontól a televízióig, a földalattitól a gáztűzhelyig minden akkor született volna. És nincs igazuk? A születés a legszebb szó a világon. Sokáig néztem egy fotót, már nem emlékszem, hogy kinek a munkája volt. Egy kismama alakját, arcát látni az ablakon beszűrődő fényben. Az asszony hátradől karosszékében, hosz- szú ujjai ölére simulnak, arcát várakozásteli boldogság önti el. Előtte egy virág fiatal szára kúszik a magasba, tele új hajtással, élettel. Jelképes és közvetlen, gyönyörű kifejezése az anyaságnak. És láttam egy korabeli rajzot 1848-ból. Nekifeszült parasztok sokasága támad kaszával, kapával. Ez minden fegyverük. Velük szemben lovassereg, de nem félnek tőlük, tántoríthatatlanok. Az egyik öreg harcos kezében megviselt, rongyos zászló. Az új élet akarásának jelképes és közvetlen, gyönyörű kifejezése ez. A vajúdás és születni akarás gondolatát idézi föl mindkét emlékképem, s a tavaszét, mely végigvonult egész történelmünkön. Ki vitathatná, hogy a várakozás szép és* sokszor fájdalmas, küzdelemmel teli éveinek állított emléket, s utat mutatott 1848 és 1919; ki nem tudja, s vallja ma már meggyőződéssel, hogy történelmünk legnagyobb ünnepe, a társadalmi újjászületés emlékezetes eseménye fűződik 1945-höz? Tudjuk, valljuk is, csak néha oktalanul szégyellösek vagyunk. Ritkán beszélünk róla, mert a jó gyorsan természetessé formálódik, s a történelmi jelentőségű siker néha az érzelmeket is tompítja bennünk. Pedig a küzdelemnek nincs vége. Még többet, phhat akar az ember, ezen fáradozik. V olt időszak — emlékeznek még —, amikor csak házakat, csak gépeket, gyárakat láttunk magunk előtt, ezek voltak a fejlődés sokatmondó jelképei. Valamiféle létesítményjegyzék állt emlékezéseink középpontjában. Ha visszagondolok, nem volt semmi rossz ebben, hiszen 02 emberért született minden, ő maga teremtette megfeszített munkával, odaadással. De valahogy mégis mintha beszorult volna az épületek közé. Vagy nehezen talált önmagára? Ügy tetszett akkor, mintha szavaink ellenére a gép, a gyár, a hatalmas búzatábla lenne a cél, pedig akkor is csak eszköz fvolt ahhoz, hogy hatalmasabb, műveltebb és boldogabb legyen az ember. Azóta még világosabban látszik, hogy merre haladunk. Mert igaz, hogy rá sem lehet ismerni városainkra, fal- vainkra, igaz, hogy a látvány lenyűgöző, hogy a gyárak, a gépek, a nagy táblák munkát adtak, nem önmagukért valók. De aligha van szebb és tartalmasabb annál, mint ami az emberben végbement. Gondolkodásban és életmódjában; a beleszólás jogának egyre tartalmasabb gyakorlásában, látókörének és érdeklődésének, műveltségének és szakmaszeretetének fejlődésében. Hány és hány példát láthat bárki maga körül! Hogy nő az igény és az igényesség! Hogy bontakozik ki a közösségi érzés, a jó értelmű — és nemcsak elemi csapások, katasztrófák idején szükségszerű — egymásrautaltság, s az együtt gondolkodás haszna, a közösségi tett öröme. És néhányan mégis fásultságról, visszalépésről beszélnek. Miért? Hallani még nosztalgikus visszautalást: »Azok a kezdeti évek, azok voltak az igaziak. Akkor még tudott lelkesedni, szívből örülni az ember. Ma már...?" A negyvenötben újjászülető társadalom rögtön felnőtt tettekkel és alkotásokkal hívta föl magára a figyelmet. Odaadás, lelkesedés, áldozatvállalás — valóban ezek a jelzők illettek a korra. De miért ne illenének napjaink forradalmához? Csak azért, mert nyugodtabb ritmusú, megfontoltabb és magasabb szintű alkotó munka részesei vagyunk? Lehet, hogy látványosabbnak tetszett a múlt, kiváltképp, ha fiatalságunkra emlékezve tekintünk vissza. De ne csaljuk meg önmagunkat. A visszapillantással élményeket és tapasztalatokat összegezhetünk, de ez nem lehet fék, sokkal inkább lelkesítő és ösztönző erő. Amit ma teszünk, nem kevesebb, hanem több annál: a megkezdett mű folytatása. Felnőtteket is kérdeztem: mi jut eszükbe a születésről ? »Az élet, a jövő, a szerelem, a tavasz." »Nekem a gyermekáldás, a család, a szabadság és a nyugodt éjszakák.« »A munka öröme, s az, hogy nem kell megalázkodnom. Évtizedek óta nem járok már szemlesütve, embernek érzem magam." »Az, hogy élünk és jól élünk; hogy anyagi és szellemi gyarapodásunk szinte megállíthatatlan ...« Nem sok különbség van a tizenkét éves gyermek é§ a felnőtt »mi jut eszébe?" játéka között. Csak annyi, amennyit az élettapasztalat tett hozzá a felnőttek véleményéhez. A társadalmi újjászületés — nem mondok újat — gúzsba kötött kezeket és szellemeket szabadított föl; alkotó kedvet ébresztett és táplált, emberré tette az embert, egységessé a nemzetet. A nemzet azonban csak úgy maradhat fenn, ha biológiailag is tovább él. S a születés erre is utíil. Ezért vetettem össze a társadalmi lét születését az emberével; ezért sejlett föl bennem a gyermekáldás élménye a beszédes csendével, mely a felszabadulást jelentette számunkra. C salád, anyaság, gyermekáldás — egyre többet beszélünk erről, s egyre többet tesz érte a társadalom. A gyermeket szülő és becsülettel fölnevelő édesanya eszményképpé nőtt, nagyobb megbecsülést élvez, mint bármikor. Az édesanyákat szeretettel és gondoskodással vesszük körül, s szólamok helyett tettekkel segítjük őket apróságaik fölnevelésében. És mégis. Somogybán mindössze 4000 családban van három vagy több gyerek. És 38 000 családban nincs egy sem. Pedig nagyrészt ők is életet adni képes felnőttek, csak még nem fedezték föl a gyermekáldás boldogságát. Az asszonyok arcát még nem simogatta apró, ügyetlen kéz; a csecsemő mosolya mögött még nem érezhették a ragaszkodást, még nem élik a nők legszebb, legbensőségesebb hivatását. A születés — új élet, jövő. A születés valaminek és valakinek a létrejötte; a születés a kezdet, ami nélkül nincs további út. A születés boldogság és felszabadult életöröm, cél és biztatás. A születés — meggyőződésem — a legszebb fogalom a világon. Jávori Bé,a »
