Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-02 / 51. szám

Befejeződtek a magyar-román tárgyalások , Angliai választások (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a két ország gazdasági, ipari kooperációja, akár két­oldaliján — akár harmadik országra kiterjedően is — nagy figyelmet, részletes ta­nulmányozást igényel, s abból mindkét fél számára nagy előnyök származhatnak. A házigazdák invitálására a román vendégek és a társa­ságukban levő magyar szemé­lyiségek ezután üzemlátoga­tásra indultak. ►►Meleg elvtársi üdvözlet azok részéről, akik Romániá­ban a 'szocializmus megvaló­sításán és felvirágoztatásán dolgoznak« — ezt jegyezte be búcsúzóul Ion Gheorghe Mau­rer a lakatos-szerelő brigád emlékkönyvébe. A munkások ajándékokkal kedveskedtek a magas rangú vendégeknek, majd a küldöttség szívélyes búcsút vett csepeli vendéglá­tóitól. Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke, pénteken ebédet adott Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke tiszteletére a Duna In­tercontinental szállóban. Részt vett az ebéden Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP i Politikai Bizottságának tagjai, dr. Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter. Púja Frigyes, külügyminiszter. Gyenes And­rás, az MSZMP KB küiügyi osztályának vezetője és a po­litikai élet több más vezető személyisége. Az ebéden részt vettek a román kormányfő kíséretének tagjai. A szívélyes, baráti hangula­tú ebéden Ion Gheorghe Mau­rer és Fock Jenő pohárkö­szöntőt' mondott. A munkáspárt lemondásra szólította föl a tory-kormányt II. Erzsébet angol királynő, külföldi körutazását megsza­kítva, pénteken délben haza­repült Ausztráliából. Amikor hazaérkezett még zűrzavaros volt a választási helyzetkép. A konzervatívokhoz húzó vidéki választókerületekben leadott szavazatok összeszámlálása közben csökkent a munkás­párti és a konzervatív párti mandátumok közötti különb­ség. A bizonytalanság a kisebb­ségi kormányzás lehetősége és a munkáspárti kormányzástól Watergate-ügy Vádemelés hét magas rangú tisztviselő ellen A Watergate-ügyet 20 hó­napja vizsgáló első számú wa­shingtoni nagyesküdtszék pén­teken vádat emelt hét ma­gas rangú volt fehér házi és kormánytisztviselő ellen. Köz­tük van Nixon elnök egykori bizalmi köréhez tartozó négy volt főmunkatársa is. A vá­dak : az igazságszolgáltatás akadályoztatása, bizonyítékok megsemmisítésére való össze­esküvés, többrendbeli hamis tanúzás, a CIA, az FBI és az igazságügy-minisztérium tör­vénytelen felhasználása és más súlyos törvénytelenségek elkövetésének alapos gyanúja. Az 50 oldal terjedelmű vádiratban megnevezettek: H. R. Haldeman, a Fehér Ház törzskarának volt főnö­ke, J. D. Erlichman, Nixon elnök volt belpolitikai főta­nácsadója, J. N. Mitchell volt igazságügy-miniszter, Nixon elnök újraválasztási kampány­bizottságának volt igazgatója, R. C. Mardian volt államtit­kár, az igazságügy-minisz­Gromiko és Kissinger tárgyalásai az arab vezetőkkel (Folytatás az 1. oldalról.) immár teljes jogú — ameri­kai nagykövet hamarosan tisztázza. Szadat elnök egyébként — ugyancsak az A1 Ahram sze­rint — csütörtökön több íz­ben is telefonbeszélgetést folytatott Asszad . szíriai ál- lainfővel és egy magas rangú egyiptomi szehíélyíségét Da­maszkuszba küldött, hogy tá­jékoztassa a szír vezetőket Kissingerrel folytatott meg­beszéléseiről, Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter meghívására tegnap Damaszkuszból négy­napos hivatalos látogatásra Kairóba érkezett Andrej Gro­miko, a Szovjetunió külügy­minisztere, akit egyiptomi kollégája fogadott a repülőté­ren. Az esti órákban már meg is kezdődtek a hivatalos tár­gyalások Gromiko és Fahmi között a közel-keleti helyzet­ről és a két ország kapcso­latairól. A tárgyalások ma folyta­tódnak. Gromiko egymást követő damaszkuszi és kairói látoga­tása olyan időpontra esik, amikor egyfelől az egyiptomi fronton befejezéséhez közele­dik a szembenálló haderők elkülönítése, másfelől Szíria és Izrael között is megindult a csapatszétválasztási megálla­podás előkészítése. A genfi békeértekezlet társelnöki sze­repét betöltő Szovjetunió a közel-keleti tűzszünet kezde­ményezésétől fogva tevéke­nyen bekapcsolódott a béke­tárgyalások előkészítésébe, és ma is messzemenő erőfeszíté­seket fejt ki a genfi békeérte­kezlet mielőbbi folytatása ér­dekében, a második szakasz megnyitását késleltető akadá­lyok eltávolítására. A Szovjetunió kiindulópont­ja változatlan: a tartós és igazságos közel-keleti béke feltétele az 1967-ben meg­szállt arab területek teljes ki­ürítése és a Palesztinái nép törvényes jogainak helyreállí­tása. A két ország között egyet­értés van a tekintetben is, hogy a csapatok szétválasztá­sa pozitív jelentőségű fejle­mény, de csupán az első lépés a radikális köz^l-keleti ren­dezés, a Biztonsági Tanács idevonatkozó határozatainak végrehajtása felé. tórium belbiztonsági főosztá­lyának volt főnöke, C. V. Col­son, Nixon elnök volt külön­leges tanácsadója (a fehér há­zi ún. »piszkos trükkök külö­nítményének« volt vezetője), G. C. Strachan, Haldeman volt munkatársa és összekö­tője a republikánus kampány­bizottsággal, továbbá K. W. Parkinson, az elnök újravá­lasztási kampánybizottságá­nak volt főjogtanácsosa. A vádirat ismertetése után a nagyesküdtszék lepecsételt borítékot adott át John Si­rica szövetségi bírónak. Sirica bíró a nagyesküdtszé­ket nem oszlatta fel, s jelez­te, hogy két héten belül szük­ség lehet újabb összeülésére. Ez arra utal, hogy rövidesen további vádemelésekre kerül sor. Nixon elnök pénteken dél­ben kiadott rövid nyilatkoza­tában sürgeti a bírósági el­járás »mielőbbi és lehető leg­gyorsabb« lefolytatását. A hét volt főtisztviselől március 9-én állítják bíróság elé. Leon Jaworski különle­ges államügyész hosszú, leg­alább 3—4 hónapig tartó tár­gyalásra számít. A Nixon-kormányzat egy­kori hatalmasságainak vád alá helyezésével az egy év óta tartó Watergate vezetési­bizalmi válság legkritikusabb szakasza kezdődött meg. való_félelem miatt pénteken a londoni jegybankban két dol­lárcentet vesztett a fontnak a dollárhoz viszonyított értéke, az értéktőzsdén pedig zuhant a vállalati részvények árfolya­ma. Többszáz millió font ol­vadt le a részvények értékéből néhány óra leforgása alatt. A brit parlamenti választá­sok legújabb részeredményei szerint a munkáspárt 300, a konzervatív párt 295, a liberá­lisok 11, az egyéb kategóriába tartozók pedig 19 mandátumot szereztek. A pártok vezérei lá­zasan tanácskoznak vezérka­rukkal. A munkáspárt főhadiszállása közleményben szólította fel a tory-kormányt, hogy mondjon le. A konzervatív párt vezérka­ra megkeresést intézett White- lawhoz, a foglalkoztatottsági ügyek miniszteréhez (koráb­ban az észak-írországi ügyek minisztere volt), hogy vállal­ná-e a következő tory-kor- mány megalakítását. Kekkonen letette a hivatali esküt Urho Kaleva Kekkonen pénteken letette hivatali es­küjét, és ezzel további négy évre — immár harmadszor — ő lett a Finn Köztársaság el­nöke. Mint ismeretes, a finn par­lament 1973 januárjában mó­dosította az alkotmányt és Kekkonen elnök 1974 elején lejáró elnöki megbízatását újabb négy évre, 1978. már­cius 1-ig meghosszabbította. Kreisky visszautasította a szovjetellenes rágalmakat Kissinger amerikai külügyminiszter (Jobbról) és Szadat elnök — Fahmi külügyminiszter, Gamazi egyiptomi ve­zérkari főnök, Iszmail hadügyminiszter társaságában — a 2 \somogyi Néplap piramisoknál. Egyiptomi részről nagy je­lentőségűnek tartják, hogy a genfi békeértekezlet társelnö­kei — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — össze­hangolt erőfeszítéseket tesznek az igazságos közel-keleti bé­ke megteremtésére. A kairói kommentárok szerint ezt iga­zolja Gromiko és Kissinger párhuzamos közel-keleti misz- sziója. « • • Az izraeli kormány rendkí­vüli ülésen vitatta meg a Go- lan-fennsíkon egymással szemben álló fegyveres erők szétválasztásával kapcsolatos elképzeléseket. Az izraeli ve­zetők pénteken munkaebéden látták vendégül Kissingert. • • • A Kairóban tartózkodó Mc­Namara, a Világbank elnöke, csütörtökön öt órán át tár­gyalt felelős egyiptomi szemé­lyiségekkel. A Világbank és Egyiptom együttműködéséről a háborúban kárt szenvedett egyiptomi települések és a Szuezi-csatorna újra megnyi­tását illetően. (Teleiotó: AP—MTI—KS) lásokat kezdett Asszad állam­fővel — közölték kormányfor­rásokból. Értesülések szerint az egyiptomi vezérkari főnök levelet hozott Szadat egyip­tomi elnöktől. Bruno Kreisky kancellár, az osztrák kormány csütörtöki ülésén nyilatkozott az osztrák televízió egy nyíltan szovjetel­lenes adásával kapcsolatban. Az adás során ugyanis bemu­tatták azokat a terveket, ame­lyek szerint a Szovjetunió — a Varsói Szerződés többi tagál­lamával együtt — állítólag meg akarta szállni Ausztriát. E műsor szerkesztői félreért­hetetlenül a Szovjetunió és 1 Ausztria között létesített dip­lomáciai kapcsolatok 50 éves évfordulójára igyekeztek idő­zíteni az adást; céljuk az volt, hogy árnyékot vessenek a két ország baráti kapcsolataira. A sajtójelentések szerint e mű­sor előkészítésében külföldi kémszervezetek is részt vettek, így elsősorban a CIA. Kreisky a kormány ülésén visszautasította — az ő szavai­val szólva — »az Ausztria ál­lítólagos megszállását célzó bi­zonyos katonai tervekről« a koholmányokat. Az etiópiai katonai lázadás A hadsereg föllázadt egységei örködnek a fővárosban Genfben pénteken közölték, hogy a Vöröskereszt Nemzet­közi Bizottságának képviselői a délelőtt folyamán Szíriában meglátogattak 63 izraeli hadi­foglyot, s még délután felke­resték az utolsó kettő, jelen­leg kórházban levő hadifog­lyot is. A kora délutáni órákban Damaszkuszba érkezett Ga­mazi egyiptomi vezérkari fő­nök és haladéktalanul tárgya­Etiópia fővárosában és má­sodik legnagyobb városában a hadsereg föllázadt egységei szilárdan kezükben tartják a hatalmat. Diplomáciai forrá­sokból származó értesülések szerint a katonák korrupcióval vádolják a lemondott kabinet számos tágját és bíróság elé akarják állíttatni őket. Négy volt minisztert már állítólag el is fogtak és az Addisz Abebá- ban állomásozó 4. gyaloghad­osztály főhadiszállásán tartják fogva őket A fővárosban kinyitottak a bankok és az üzletek is. Erit­rea tartomány székhelyén Asz- marában viszont — ahonnan a zendülés elindult — minden bank, a távíróhivatal és a re­pülőtér is zárva maradt. A vá­rosba vezető utakon azonban újra engedélyezték a forgal­mat. Endatkacsev Makonnen, az új kormányfő rádióbeszédben fejtette ki a helyzet stabilizá­lására irányuló programját Felszólította a minisztériumok és a közhivatalok munkatár­sait, hogy a miniszterek kine­vezésiig maradjanak helyükön. Az új etióp miniszterelnök pénteken tartotta első sajtóér­tekezletét, s közben a kormány épülete előtt diákok vezette több ezres tüntető tömeg kö­vetelte a félreállítását. Az új kormányfő a sajtóér­tekezleten azt állította: a po­litikai pártok, a hadsereg és a lakosság túlnyomó többsége tá­mogatja őt. A tüntetőkre utal­va azt mondotta: csupán a »ra­dikális elemek« akarnak túl messzire menni. A kormányfő kijelentette, hogy a katonák néhány napig még fenntartják a rendet és a fegyelmet, vi­szont bizonyos benne, hogy utána visszavonulnak lakta­nyáikba. A tegnapi tüntetés egyéb­kent fegyelmezetten zajlott le. s ezt több száz rohamsisakos katona és rendőr jelenléte is Endatkacsev Makkonen, az új etióp miniszterelnök. (Koráb­ban a posta- és közlekedés- ügyi tárca élén ált.) (Telefotó: AP—MTI—KS) biztosította. A diákok támo­gatásukról biztosították a fegy­veres erőket, földreformot, a rendszer demokratizálását és sajtószabadságot követeltek. ! Messmer után Messmer A párizsi kormányválság háttere Váratlanul és gyorshírben jelentették szerdán Párizsból, hogy lemondott a francia kor­mány, s nem sokkal utána már Pompidou köztársasági elnök nyilatkozatát is nyilvá­nosságra hozták. Ebben az ál­lamfő többek között annak az óhajának adott kifejezést, hogy az új kormány egysége­sebb legyen, mint az előző és tagjai szorosabb együttműkö­déssel támasszák alá a mi­niszterelnök munkáját. A párizsi kormányválság kirobbanásáról még aligha lehet minden tekintetben megbízható értékelést adni — főként ami a döntés okait illeti. A háttér azonban vilá­gosabb. Az utóbbi hónapok­ban ugyanis mind a Mess- mer-kabineten belül, mind pedig a francia politikai pár­tok részéről a kormány irá­nyában sűrűn jelentkeztek az »egyet-nem-értés« tünetei. Mindenekelőtt gazdasági kér­désekben! A francia munkás­ság, a diákok és — egyáltalán — a kisemberek pedig épp­úgy, mint a Messmerhez kö­zelálló körök, elsősorban az aggasztó méreteket öltő inflá­ció miatt zúgolódtak. Nyilvánvaló lett az is, ami­ről a Szajna partján már rég­óta hallani lehetett: Párizs —• enyhén fogalmazva — külön­véleményt alkotott a Közös Piac egész sor intézkedéséről, és így egyre nagyobbak az el-t len tétéi Bonnal. (Nem is szól­va arról a nyílt összecsapás­ról, amely nemrég Washing­tonban zajlott le és a fran­cia—amerikai kapcsolatok »fagyos szakaszának« nyitá­nyaként emlegetik.) Az eddigi francia belpoliti­ka furcsasága volt még az is, hogy a miniszterelnök úSéha saját minisztereit cáfoltáffieg nyilatkozataiban. A megfigye­lők szerint az is hozzájárult Messmer kormányának le­mondásához, hogy a koalíció­ban részt vevő centrista pár­tok egyes miniszterei félre­érthetetlenül elhatárolták magukat Jobert külügymi­nisztertől — mindenekelőtt rugalmasabb külpolitikát sür­getve a Közös Piac keretein belül és az Egyesült Államok­kal szemben. A párizsi kormányválság tehát csupán néhány órás volt Pompidou elnök ugyanis rög­tön kijelölte Messmer utód­ját: mégpedig ismét Messmer személyében! Sőt az új kabi­netben a fontosabb személyi­ségek is maradtak. Helyet cserélt viszont a közös piaci tárgyalásokon igen erélyesen és hatékonyan szereplő Jac­ques Chirac eddigi földműve­lésügyi miniszter és Raymond Marcallin volt belügyminisz­ter. Az új kormányban to­vábbra is Michel Jobert a külügy, Valery Giscard d’ Estaing a gazdasági és pénz­ügyminiszter, és lean-Philip- pe Lecat, a tájékoztatásügyi miniszter. A gyors döntésre most an­nál is inkább szükség volt, mert a küszöbönálló fontos tanácskozások — a Közös Piac külügyminisztereinek sorra kerülő értekezlete. Pom­pidou elnök márciusi látoga­tása a Szovjetunióban — minden szempontból fölké­szült francia kormányt igé­nyelnek. Messmernek ezenkí­vül szembe kell néznie a gazdasági élet bizonyos re­formjainak szükségességével, a közös piaci tagállamok bur­kolt vagy nyílt kritikájával, sőt — nem utolsósorban — az Egyesült Államok vezető poli­tikusainak Párizs iránt erő­södő fenntartásaival is. Nem könnyű tehát az az örökség, amelyet Messmer utódjára, vagyis — para­doxonként — önmagára »tes­tált«. Az új francia kor­mányt azonban így a szüksé­ges együttműködés feltételei­nek megfelelőbben állíthatta össze. <k. f.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents