Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-12 / 59. szám
Hint szülők és gyerekek...' Acélcső úszott a Balatonon A hogyan egy-egy család igyekszik többet adni, lehetőséget, teret adni a gyerekeknek, s ahogyan a szülők támogatják erejük határáig a »-már felnőtt« fiaikat, lányaikat, ugyanúgy igyekszik az állam is egyengetni ifjú polgárainak útját. És ez nem új törekvés, amit a törvényhozók megfogalmaztak a paragrafuAz állami építőipar munkájának egyik fontos vonatkozásáról, a kivitelezési idő alakulásáról több mint tízéves időszakot összefoglaló statisztikai elemzés készült. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy 1960 óta az egy- és kétmillió forint értékű építési munkáknál 323-ról 262 napra, tehát 19 százalékkal csökkent az építés ideje, a tíz- és húszmillió forint értékű létesítményeknél pedig 14 százalékkal. A 20 millió forintnál nagyobb beruházásoknál viszont a korábbinál hét százalékkal tovább tartott az építés. Az építmények túlnyomó részénél gyorsult a munka, így a kivitelezési idő átlagos csökkenése 15 százalék. Elsősorban az erők koncentrációjával és a gépesítéssel gyorsították a munkát. Több mint ezerrel A törvény az »adható«-t úgy fogalmazza,, hogy »adni kell«. Elismert tényeket és általánossá váló, helyesnek ítélt gyakorlatot szentesít, s mindenütt kötelezővé teszi azt. A napi gyakorlat ennek ellenére — az is érthető és ugyanakkor a törvény szükségességét igazolja — eltér az elmélettől. Egy- egy üzemben például a gazdare fordították a legnagyobb figyelmet. Ennek tulajdonítható, hogy az 1—3 emeletes lakóházak építése most tovább tart, mint 1960-ban. A panelek, kilenc-tíz emeletes lakóházak építése viszont 702 helyett 449 napot vesz igénybe, tehát 36 százalékkal rövi- debb idő alatt épülnek fel. A tízemeletesnél magasabb lakóházaknál is jelentősen, 24 százalékkal hamarabb befejezik a munkát. Az utóbbi két-három év statisztikai adatai szerint a házgyári lakások kivételével a korábbinál jobban elhúzódott a lakóépületek átadása, s ez a körülmény ismét arra figyelmeztet, hogy még nagyon sok a tennivaló az építés meggyorsításában, a kivitelezési idő csökkentésében. denült határozzák meg, hogy egyik-másik feladat végrehajtásáért kik a felelősek.« Ahány ház, annyi szokás — szokás mondani. Van, ahol megfelelően törődnek az ifjúsági klubok támogatásával, de megfeledkeznek a tömegsportról. Másutt nem foglalkoznak még az albérletben élő vagy bejáró fiatalok sajátos gondjainak enyhítésével, szabad idejükben magukra hagyják őket. Megint másutt a politikai és a nevelési feladatokról nem 'ejtenek szót, s a tapasztalat azt jelzi, nem is törődnek ezekkel megfelelő módon. Hiba, hiányosság a helyi tervekben is, a tevékenységekben is majdnem mindenütt található, ez természetes. A fiatal generáció érdekvédelme ugyanis nem valamiféle egy csapásra »elrendezett ügy«, folyamatos tevékenység inkább. S ebben a tevékenységben szavuk, szerepük van az érdekelteknek is mindenütt, mindennap. Mert, hogy a törvény, illetve helyi végrehajtási utasítás jó-e, az a gyakorlatban; a műhelyekben, az iskolákban, a termelőszövetkezetekben dől el, mondhatni úgy is; a családban, az öregebbek és a fiatalok között, az egymást segítő munka során. A törvény tág kereteit tartalommal megtölteni folyamatos, mindennapi feladat, s ahol netán több még a gond az elfogadhatónál, ott nem a szavakon, hanem a magatartáson, a tetteiken kell változtatni. A tennivalókról sok szó lesz még, ezt a célt szolgálják az idén már »hivatalosan« összeülő ifjúsági parlamentek is. Hasonló tanácskozások eddig is voltak néhol, a törvény értelmében azonban most mar az állami, gazdasági vezetők kötelessége ezek megrendezése. S nem vendégként lehetnek ott ezeken, hanem rendezőként és válaszadóként ott kell lenniük. Meddig jutottunk, merre és hogyan tovább, erről tanácskoznak majd a fiatalok, és arról, hogy nekik milyen tennivalóik vannak. M ert vannak... S most, amikor már az ifjúsági törvény végrehajtásának számon kérésénél tartunk, arra is alkalom adódik, hogy mindenütt fölmérjék a »követel« rovat mellett a »tartozik« rovat állását is. Mert a számon kérés csak úgy teljes és igazságos, ha egyben számvetés is. Az ifjúság ugyanis nemcsak kap, adnia is kell. Az egymást értő-segítő családokban sincs ez másképpen. ' Sz. G. sokban. Azt töb'oé-kevésbé eddig is megkapták, vagy megkaphattak volna a fiatalok. Az anyagi és erkölcsi támogatást, az eredmények elismerését, a tanulás, a családalapítás, a gyermeknevelés támogatását. Miért volt akkor szükség a törvényre? Mert emberek és sokfélék vagyunk. Mert néhol — ahogyan sok családban is — a pillanatnyi lehetőségek, a pillanatnyi hangulatok is befolyásolták, hogy éppen mit kapnak, s miről maradnak le a még tanuló, vagy már pályakezdő fiatalok. Nem egy helyen elhangzott a végrehajtási utasítások elkészítésének idején, amit egy termelőszövetkezet elnökétől hallottam »Lehetne — mondta — a tész- ben is külön intézkedési tervet készíteni, bár ez nálunk nem kötelező. Nem egyszerűbb azonban, ha az ember odafigyel, és törődik az emberekkel? Írott törvények nélkül is?« sági vezetők úgy akarták a törvény végrehajtását előkészíteni, hogy a vállalati végrehajtási utasításnak a megszövegezését rábízták a személyzeti ügyekkel foglalkozó hivatalnokra. Azután csodálkoztak, mikor az üzemi KlSZ-szerve- zet a második szövegváltozatot sem tartotta elfogadhatónak. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács munkatársai a közelmúltban harminc vállalatnál vizsgálták meg a helyi végrehajtási utasítások minőségét. Az összkép nem rossz, ám azt is mutatja, hogy van még korrigálnivaló. »A vállalatok általában — jegyezték fel — törekedtek sajátosságaiknak megfeléloen, konkrét intézkedéseket meghatározni, de — elsősorban a nagyvállalatok és trösztök esetében — az ifjúsági törvény, illetve a miniszteri jogszabály szövegének mechanikus átvétele is tapasztalható. Gyakori az önkényes tallózás, nem minÁlíalában 15 százalékkal csökkent az építmények kivitelezési ideje Acélcsövet fektettek tegnap a Balatonba. A kotróhajó a múlt év végén öt hétig dolgozott a balaton- őszödi partok mentén: két méter mély ágyat készített a fél kilométernél is hosszabb acélcsőnek. A kotró vödör nagyságú kanalai 18 ezer köbméter földet ástak ki a víz alól. A cső a Balaton északi partján, Kénesénél feküdt tegnap reggelig. Egy viszonylag egyenes szakaszon hegesztették, szigetelték és próbáltak ki a Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalát szerelői. Azután szélcsendes napra vártak. A hosszú acélkígyót levegővel töltötték meg, és tegnap reggel daruk emelték a vízre. A látványnak is szép munkára pontos ütemtervet készített a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat. Uszályhoz kötve, nagy testű vontatóhajó úsztatta a két szál csövet át a déli partra. A harminc kilométeres út négy óra hosszat tartott. A csövet vontató hajóval a Balaton közepén találkoztunk. A ködből lassan tűnt elő a hajó, s mögötte úszott az acélcső. Lassan, óvatosan vontatták a különleges rakományt. A szabályt röviden fogalmazták a hajósok: fordulni, húzni csak óvatosan szabad, mert ha megpattan a cső, menthetetlenül a víz alá kerül. Onnan pedig körülményes dolog kiemelni. Balatonőszödnél könnyűbúvárok segítségével az előre elkészített ágyba süllyesztették a 300 milliméter átmérőjű csövet. Mától már szivattyúk dolgoznak majd fölötte. Nyikos Lajos, a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat balatoni kirendeltségének vezetője szerint rövid a határidő: húsvétra üzemelnie kell az új vízműnek, május 15-re pedig minden munkát be kell fejezni az építkezésen. A 18 ezer köbméter homokot, melyet a múlt év végén a parira öntöttek;, most a Tihany alatt képződött zátonyból kell pótolni. A Balatonba már a hatodik szívócsövet fektették le. A regionális hálózat kiépítésével gyorsan nő a két part településeinek vízigénye. Ennek egy részét a fúrt kutak és a nyírádi karsztvíz adja. E kapacitás azonban — főleg a nyári csúcsidőszakban — nem biztosítja az egyenletes tellátást. Ezért van szükség arra, hogy a Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat — megfelelő tisztítás után — a Balatonból is juttasson vizet a körvezetékbe. Balatonszépla- kon, Siófokon, Akarattyán, Al* módiban és Balatonfiireden már dolgozik a vízkivételi mü. Ezen a nyáron pedig az őszö- di is segíti a jobb ellátást. K. I. kevesebb most az építési munkahelyek száma, mint 1960-ban, így 21,8 helyett 35,4 munkás dolgozik átlagosan egy helyen. Az építménycsoportok kivitelezésének vizsgálatából kitűnik, hogy 1960 óta leginkább az útépítésnél gyorsult a munka; átlagosan 32 százalékkal csökkent az építési idő. Az ipari épületeknél a csökkenés 17, a lakóházaknál és a jóléti épületeknél 14, a kereskedelmi és tárolási építményeknél pedig mindössze 2 százalék. A művelődési és az oktatási épületek kivitelezése átlagosan 23 százalékkal tovább tart, mint régebben. Nagyon eltérő adatokat tárt fel a lakóházak kivitelezési idejének vizsgálata, mert ennél az építménycsoportnál különösen sok változás-. történt az építési módszerekben, a felhasznált építőanyagokban és a házak emeleteinek arányában. Az 1960-as évek elején az állami építőipar elsősorban háromemeletes, 1965 és 1970 között főként négy- emeletes házakat létesített, majd a korszerű házgyári hálózat kialakulásával a kilenc-tíz emeletes lakóházak építése került előtérbe. E nagyarányú technológiai váltásnak megfelelően az építők elsősorban a korszerű mód- uereket szorgalmazták, ezek1974. január 1. fordulópont a Siófoki Állami Gazdaság történetében. Ha valaha krónikát írnak erről a mezőgazdasági üzemről, bizonyos, hogy erről a napról úgy emlékeznek meg: új távlatokat nyitó szakasz kezdődött a gazdaságban. Nem lehet róla lelkesedés nélkül beszélni. Most az út legelején vagyunk. De Szalai Géza igazgató szavai nyomán a maga teljes valóságában kibontakozik, a részletekből csodálatos harmóniában összeépül a jövő. — Kétezer-ötven hektárral gyarapodott gazdaságunk, a Badacsonyi Állami Gazdaságtól csatolták hozzánk az al- sótekeresi faiskolát. Ezzel lehetőség nyílt olyan termelési szerkezet kialakítására, amely hosszú távon meghatározna a fejlődés dinamizmusát. — A szavak csendesek, szerények, pedig tartalmuk megdobogtatja a szivet. Hallgassuk csak! — Háromezer-hétszáz hektáros lett így a gazdaság. Ez azt jelenti, hogy már ebben az évben 54 millióról 120 millióra tudjuk emelni a termelési értéket, és mintegy 3—4 milliós eredmény is várható. (Tavaly 1 millió 700 ezer forint volt.) Tijvlati tervünk szerint a következő tervidőszak végére évente 200 millió forint termelési értéket állítunk elő 14—15 milliós nyereséggel. Ez ad lehetőséget a fejlesztésre. — A területrendezés tehát a gazdaság további működését tekintve meghatározó fontosságú volt. A faiskolával kiegészülve így a gyümölcs• Pillantás a jövőbe 1200 hektár gyümölcsös, 1000 hektár zöldség a Siófoki Állami Gazdaságban termelés és -értékesítés teljes folyamatával foglalkozik az üzem, természetesen emellett folytatja a húszéves hagyományt, amelyről mindig is híres volt: a zöldségtermelést. Ahogy hallottuk, a zöldségtermesztési rendszerek kidolgozásában országos gesz torgazdaság lett a siófoki. — Igen. Fejlesztési programunk szerint a gyümölcsterületet 640 hektárról 1200 hektárra emeljük, a zöldségterületet pedig 402 hektárról ezer hektárra. A zöldségforgóba nagyszerűen beilleszthető a faiskola forgója, ezért az alsó- tekeresi részen alakítjuk ki az egész zöldséges területet és itt lesz a faiskola is. — Talán nem túlzás úgy mondani, hogy sorsfordulói jelent ez az év a gazdaságban. Milyen meggondolások alapján állították össze a gazdaság vezetői a termelési programot? — Fejleszteni csak nyereségből lehet. Nekünk tehát mindenekelőtt arra az ágazatra kellett figyelrpet fordítanunk, amely gyorsan hoz eredményt. így először minden erővel a faiskolát fejlesztjük. Háromszázezerről hétszázezerre emeljük az évente eladott gyümölcsfák számát ezenkívül foglalkozunk dísznövényekkel, díszcserjékkel. Ezekre éppen olyan nagy a kereslet, mint a gyümölcsfaI csemetékre. A szikrai gazdaság, a rákóczifalvai tsz és a mi alsótekeresi faiskolánk feladata, hogy ellássa az országot szaporító anyaggal — és természetesen exportlehetőség is van. Tárgyalunk arról, hogy gyarapítjuk az országban a faiskolai lerakatok számát, és a három gazdaság között valamitéle munkamegosztást alakítunk ki, hogy ne kelljen mindenkinek mindennel foglalkoznia. — A gyümölcstermelésnéI I hogyan alakítják ki a fajtaösszetételt? — Kétszázhúsz hektáron marad a diós, a többi ezer hektár fele almás, fele pedig csonthéjas lesz. A piackutatók prognózisa szerint 1980—85 között világviszonylatban hiány lesz őszibarackból és kajsziból. Mi a telepítést 1976- ban kezdjük meg, így éppen a hullámvölgyben fogunk jelentkezni új fájtakkal, nagy terméssel. Az almásoknál a keresett piros fajtákat fejlesztjük tovább. Olyan fajta- választékot alakítunk ki a gyümölcsösnél, amely faiskolai továbbszaporítási célokat is szolgál. — Ahogy említette, két és félszeresére, ezer hektárra nő a zöldségtermö terület. Az ipari termelési rendszerek kialakítása mellett azonban a gazdaságnak a Balaton-part ellátását is segítenie kell. — A z»ldsé£termeiésnél a fő növényünk a zöldbab, a borsó, az uborka, a paradicsom és egy kevés paprika. Ezeknél szükség van a teljes gépesítésre. Kifejezetten a Balaton-part ellátása miaít pedig 50—100 hektáron berendezkedünk a »hagyományos« kertészetre. A paradicsom után a zöldbab és az uborka termelési rendszerének kidolgozása a feladatunk. A zöldbabnál már közel vagyunk a megoldáshoz, itt inkább az ipari háttérrel vannak problémáink. Az ipar nehezen alkalmazkodik a gépi betakarításból adódó minőségi különbségekhez és ahhoz, hogy a zárt rendszerből következően egyszerre nagy tömegben jelentkezik a termés. Az uborka termelési rendszerénél is jó úton haladunk a behozott amerikai fajtával. — A gazdaságnak van konzervüzeme is. Erre vonatkozóan milyen elképzelések alakultak ki? — A korábbi négy év során négymillió veszteséget hozott a konzervüzem, 30—40 vagon volt a termelés. Tavaly minden fejlesztés nélkül, csupán személycserével 130 vagon konzervet gyártottunk, egymillió nyereséggel. Az idén még 230, később pedig 50C vagon konzervet szándékozunk itt készíteni. Ennek alapja a hőközpont kicserélése, ez júliusra el is készül. Olyan termékeket gyártunk, melyek az iparnak nem jelentenek kon- kurrenciát, viszont minőségi igényeket elégítenek ki. A Hungarofruct anyagilag is segítséget nyújt a csarnok újjá- pítéséhez, ha vállalkozunk 8 jkés exportigények kielégítésére. A választék bővítése céljából már folynak kísérleteink új konzervfajták előállítására. Az idén szintén kísérleti céllal harminc vagon gyümölcslevet készítünk — erre igen nagy a kereslet. — Mind többet jön szóba a piac, a kereslet, az igény. Nem gondolt a gazdaság üzlet nyitására? — Erre is megvan az elképzelésünk. Siófokon — a város vezetőivel már megbeszéltük — egy nagy alapterületű önkiszolgáló boltot szeretnénk nyitni, természetesen több állami gazdaság összefogásával. Zöldséget, gyümölcsöt, konzervet, halat, húskészítményeket és bort árusítunk majd itt. A másik dédelgetett gondolatunk egy. csak kertészeti termékeket árusító üzlet nyitása. Olyan bolt lesz ez, ahol a vetőmagtól a gyümölcsfacsemetéig, az oltókéstől a szakkönyvig mindent megtalál a házikert-tulajdo- nos. Az első mondat az volt. hogy kétezer-ötven hektárrá! gyarapodott a gazdaság. A beszélgetés során pedig kibontakozott a lelkesítő, ígéretes jövő. A Siófoki Állami Gazdaság történetében új szakasz kezdődött. Vörös Márta Somogyi NéplapI 3
