Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-10 / 58. szám
Kertésx Sándor: A gép. Kosztolányi Dezső: Nők Nem kamaszszerelem kis hevületében beszelek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallók, nők, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más, s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekből aranyat mostam, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igaiakbak. a meddő gondolatnál, a büszke hazugnál, a ástíntós, ijesztő, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel. rettenetesen cikázó tétovaságommal, ha nem volnátok ti, megértő megbocsatők, eleven szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hü sáfárjai. Ha varrtok vagy vajat mértek, kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel, s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint as albatroszok, fölkacagok az örömtől, hogy vagytok, és én is vagyok mellettetek. Hozzátok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, aztán a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekbe keressem az utat az élet felé, s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. Nem egy, hanem mindegyik, mindegyik leányom, mindegyik feleségem. Mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám. Ar. iskola nevelőmunkáj* Világnézetünk olopfol szinte állandóan a társadalom, ° A marxizmus tantárgya a széles körű nyilvánosság érdeklődésének előterében áH. Időről időre egy-egy terület erősebb megvilágítást kap. S a közvélemény különösen érzékenyen reagál a világnézeti nevelésben jelentkező ellentmondásokra és nehézségekre. Ez szükségszem is, hiszen ebben az összefüggésben sűrítetten jelentkezik nevelésügyünk sok problémája. S a mindennapi tapasztalatokon kívül a tömegközlési eszközök is sokszor irányítják a figyelmet a nevelés eszmei-erkölcsi-politi- kai oldalára. Az iskola sok szálú, bonyolult, egymásra épülő pedagógiai folyamatokat szervez, irányít. legfőbb nevelési célunk, a szocialista emberformálás hatékony megvalósításáért. Egyik tényezője ennek a hatásrendszernek a világnézetünk alapjai című tantárgy. Minden középiskola végzős osztályábari tanítjuk. Sajátos, új tantárgy ez. Helyzete, eredményei és nehézségei szorosan összefüggnek egész nevelési rendszerünkkel. Koncentráltan mutatja meg az ellentmondásokat és az előremutató jelzéseket, törekvéseket egyaránt. Története, tantervi koncepciója. tananyaga, módszere a legújabb oktatási-nevelési elgondolásokkal kapcsolatos. Egyrészt összegezni akarja a középiskola szaktárgyi hatásait, »•filozófiai« szintre emelve azokat, másrészt kiegészítve ezeket az ismereteket, teljessé szeretné tenni — alapvetően — a középiskolát elvégző tanulók világnézetét. A gondolatok elrendezése A középiskolai, gimnáziumi oktatásban jelentős előzményei vannak a »rendszerező filozófiai stúdiumnak«, a magyar neveléstörténetben is. Az egyetemes, európai források még a görögök világában erednék. Elsősorban a gondolkodás pallérozására hivatott logikai képzés tekinthető ilyennek. Említhetjük a XVII. század kimagasló pedagógusát — Apáczai Csere Jánost — is. akinek »filozófiaoktatása egész rendszerében a világnézeti nevelés szolgálatában állt...« A felvilágosodás nagy korszaka természetszerűen hozott e téren is — Európa-szerte — nagy eszmei teljesítményeket, gondoljunk csak Csokonai pedagógiai elveire. Épp a csurgói gimnáziumi tanítás során fogalmazta meg, hogy fő törekvése a »gondolkozó és gondolkoztató tanítás». A Rádió Educationsbem is (1777) olvasható: »miképp tudnának az ifjak hasznot húzni tanulmányaikból, ka előbb gondolataik helyes elrendezé- re nem szoktatjuk őket«... És később ilyen irányú törekvésekkel. Századunk első évtizedének végén Komis Gyula foglalkozott sokat e kérdéssel. Koncepciója tankönyvben öltött testet, amit 1945-ig sokszor újra kiadtak. A szerző mint hivatásos kultúrpolitikus a marxizmus ellenfeleként a polgári korszak ideológiai elveit dolgozta ki könyvében... A felszabadulás után oktatásunkban jó ideig megoldatlan volt a világnézeti szintetizáló tárgy. 1957-ben kezdtük újra tanítani a logikát és a lélektant. A logika 1968-ban megszűnt, a pszichológia pedig már 3. osztályos anyag, és a 4. osztályban egységesen bevezetésre került a világnézetünk alapjai, A személyi feltételek megteremtése, a megfelelő oktatási anyag és eszközök kikísérletezése hosszú időt vett igénybe. A marxizmus—leni- nizmus egyetemi tanulmányozása mellett központi nyári tanfolyamokon képeztük ki a tanárokat. A tananyagot először tulajdonképpen az 1960- as évek eleji reform vázolta — kísérleti jelleggel —, azóta természetesen sok változás történt. Az alapvető cél azonban — tantervileg is — változatlan, de a hangsúly a társadalmi-politikai nevelésre helyeződött. Közelebb a társadalomhoz Az MSZMP X. kongresszusa határozatában kitűzött, s azóta lefolytatott országos vizsgálat ezt a tantárgyat is bíráló elemzés alá vette: » ... A világnézetünk alapjai című tantárgyat... alacsony hatásfokkal oktatják — fogalmazta meg Aczél György —, pedagógusainknak egyrészt az eddigieknél jobban fel kell tárniuk az egyes tantárgyakban rejlő világnézeti tartalmat, másrészt... tananyagának is közelebb kell kerülnie társadalmi életünkhöz, mai valóságunkhoz, jobban választ kell keresnie és találnia a ma kérdéseire, jobban kell ösztönöznie a gyakorlati aktivitásra, a társadalmi elkötelezettségre.-» Az új tanterv is hasonló elvekre épült: »...fő feladata (hogy) szilárdan megalapozza a dialektikus materialista gondolkodásmódot... fő funkciója gyakorlati-politikai jellegű. A tudatos szocialista magatartáshoz szükséges képességek, szemlélet és meggyőződés kialakítására, illetve fejlesztésére törekszünk.-» A tananyag e feladatok megoldásának eszközrendszere. Sok a félreértés is. Sokan ax egyetemen, főiskolán, tanított marxizmus—leninizmus »kicsinyített mását« látják benne. Ez persze nem így van. Alapvetően a dialektikus és történelmi materializmus szemléletét érvényesíti, felépítése azonban — didaktikai okokból — eltér a filozófia oktatásban szokásostól. Bizonyos szempontból a szaktárgyak kérdései, illetve az életkori sajátosságok szabják meg a feldolgozható témák körét. Más összefüggések itt kerülnek új ismeretként a tanulókhoz. mivel a világkép kialakításához szükségesek. (Pl. a politikai gazdaságtan, illetve szociológia egyes elemei.) A tananyag — tartalmi szempontból — a marxista— leninista világnézet alapfogalmait összegezi. A kifejezetten filozófiai részben a természetre és társadalomra vonatkozó nézetek egységét teremti meg, s emellett a politikai gazdaságtan, a szociológia, s a nemzetközi osztályharc kérdéseiben eligazító alapösz- szefüggéseket, fogalmakat is tartalmaz. Világnézetünk ösz- szetettségéből következik ez. Szabad órák A tárgy az eddigi ismeretek szintézise mellett a jelenkorból származó — élettapasztalatok világnézeti rendezését, egységbe szervezését is igyekszik megoldani. A kötött témakörök mellett mindig gondot fordít az úgynevezett szabad órák szervezésére is. Ezeket a tanárok és diákok közösen tölthetik ki érdekes, aktuális kérdések feldolgozásával. S a kötött anyagon belül is keressük a lehetőséget az egyes kérdések mai kapcsolatainak felmutatására. A fő törekvés tehát: ne szakadjunk el az élettől! Ez azért is szükséges, mert világnézetünk próbája a cselekvés, és nem egyszerűen az elméleti ismeret. Ha kezünkbe veszünk egy tankönyvet, láthatjuk: a szövegkép jól tagolt, igyekszik a lényeget kiemelni, sok kérdéssel, feladattal, s ez lehetővé teszi a problémamegoldó gondolkodást. A filozófiai kérdésekhez is gyakorlati összefüggések feldolgozásával, induktív úton jutunk. Anyagunk nagyon kerüli az elvontságot és a dogmatikus rögzítettséget. Az értelmes, feldolgozó- megértő tanulást igyekszik segíteni. Az, hogy a tanítás-tanulás folyamatában valóban a korszerű elemek erősödjenek, nem csupán tankönyvi kérdés. Egyéb feltételei is vannak: köztük a legfontosabb a korszerű szemléletű — tartalmiNovák. Ferenc: Kanyarfúró K étszer is javítani kellett a napi jelentésen, akárhogy próbálta ösz- szetartani a gondolatait, egyre csak eszébe jutott as új gyakornok szemtelensége. — Bh, mégiscsak egy sunnók kölyök, mit törődsz vele — mondta önmagának az öreg Csontos, a fúrómester. Tulajdonképpen szót se érdemelt volna az eset, de Botosnak (Csontost a háta mögött így titulálták a munkahelyi balesete óta, mivel társa lett a kampóábot) nem tetszett re- hogysem. Már hetekkel előtte szóit a körzetfőnök, hogy egy új gyakornokot küld a berendezéshez. Régebben zsörtölődött eleget Csontos Mihály, hogy a nyári szünetben ötvenkílós gyérekeket adtak a partiba, akik a csőperemet is alig bírták el, nemhogy a láncoskulcsot. A toronyba félt fölkül- deni őket, mert a kikötőállásben az egyik is egyszer fél óráig lógott a mentőövön, a szállítószék majdnem szét- passzírozta, mire észrevették az őrült motorzajban. — Ez a srác más lesz. Már egy évet töltött a központban — mondta a körzetes. — Majd elválik — Melt Botos-Csontos. Amikor reggel az egyik utcasarkon megállt a fakarusz, a váltókocsi és szaggatottan kürtőit, odaszólt a túlsó ülésre a sofőrnek: — Miért álltunk meg, Géza? — Hát az emberedért, Misi bátyám... Itt lakik. Tegnap szók le a fonok a géká központba, hogy itt vegyem fel — magyarázta a sofőr. Botos-Csontosnak ez nem tetszett, hiszen mindenki a központ előtti szobornál gyülekezik, a technikus gyakornokért meg házhoz jön a fa- karusz? Furcsa, ö is húsz éve kerekezik a városszéli lakótelepről a szoborhoz. Oda is, vissza is. Akármilyen fáradt. Ezért az alig húszévesért meg házhoz jönnek. Ráadásul várni is kellett rá, kócosán kapaszkodott föl a kocsira. Senkinem nem köszönt A fúró- sok idegenül néztek rá. Kinn a terepen »mutatkozott« be először. — Nekem ne dirigáljon, öreg, a puliját futkostassa — kaffant vissza Botos-Csontosra, amikor a kiépítésnél gyorsabb ékelésre sürgette. Ha a fiú szót fogad, nem lett volna tele szemük-szájuk a ragacsos iszappal. Hát persze, hogy megnyomta a szót az öreg mester. — Még hogy ne dirigáljak?! De ha elmegy a rakat, fél évig mentegethetünk — mordult Botos-Csontos, azután lezárta a napijelentést. Kertész Janó, a gépész kopogott a bódéajtón: — Misi bá! Van egy tippem ... Meg kéne táncoltatni egy kicsit a gyakornok urat. Ne játssza itt a cseko- nicsot... Bízza ide, Misi bá! B otos-Csontos nem válaszolt ... Kertész visz- szament a berendezéshez, föl a platóra. Félrehívta a gyakornokot. — A főmester kéri, hogy az N 28-asról hozza el a svéd kanyarfúrót... Kicsit nehéz lesz a láda, de maga elég kondis hozzá — magyarázta, és a jó három kilométerre levő másik fúrótorony felé mutatott. A gyakornok előbb csodálkozva nézett rá, de nem szólt semmit, unottan mosott kezet a bádogvödorben, és elindult toronyiránt, át • földeken. Kinn a platón a fúrósok táskából, pergamenpapírból ebédeltek, egy-egy béléscsőre terített gumilemezen vagy rongydarabon ülve. Kertész két falat között elmondta nekik is a tippjét. A »parti« egyértelműen bólogatott. Kertész visszament a bódéba. — Misi bá, a fiú bevették cselt. Intézkedjen, hogy a 23-ason pakoljanak meg egy ládát »svéd kanyarfúróval«. Tudja, ag ötvenkilósat csomagolják el... A gyakornokot már elküldtem — kacsintott az öregre, s indult vissza a platóra. Csontos-Botos a telefon után nyúlt, fölkurbliz- ta a 28-as berendezést. Már esteledett, amikor föltűnt a dombhajlaton a gyakornok, vállán a ládával. Bukdácsolva jött a traktor szántotta mély barázdákon, az öblítővíz patakját alig tudta átlépni. Látszott a kimerültség minden léptén. A legények ott tettek-vet- tete az emelt platón. Botos- Csontos is a csigasomál piszmogott. Janó gépész visszavette a gázt a dízelekről; agyrezgető zajuk alábbhagyott, ö is a plató felé tartott. Aki nem jöhetett le a kikötőállásból, előbbre akasztotta a mentőövét, s úgy bámult le a torony közepéről... A z érkező gyakornokkal mintha senki sem törődött volna, pedig már a feljárón fújtatott a faládával. — Hova tegyem? — szuszogta. Arcán folyt a veríték. Lábai remegtek; a válla sajgóit, a dereka szúrt. — Csak dobja le nyugodtan — szólt oda Kertész. — Dobjam?! De ha összetörik? — csodálkozott rá a gyakornok és tovább tartotta a ládát. — Dobja, ha mondom! Ledobta. A láda oldalai szétpattantak. Rozsdás vasak, törött görgődarabok, hulladékcsapágyak gurultak szét az iszapos pallón. — A svéd kanyarfúró! — harsogott Kertész, és őrült gázt adott a motoroknak. Csúfondáros dörejük egyformán elnyomta a brigád hahotáját meg a gyakornok káromkodását. Botos-Csontos csak somolygott. tag és módszertanilag feOré- ■zütt — pedagógusegyéniaé*. Alapvetően tőle függ, hogy célkitüzéseinkfből mi meg. Világnézeti érzékenysége, metodikai műveltsége alapot ad az óra légköréhez, a megfelelő, szocialista tanár—• diák viszony megteremtéséhez, s ebből fakad sok érdekes helyzet, az együttes munka öröme, sikere. Tantárgyunk alapvető módszertani kérdése, hogy meg tudjuk-e folyamatosan, srer- vezetten teremteni a világnézet formálásához legkedvezőbb feltételeket. A régiek szerint »vitában születik az igazság«. Erre kell nekünk ia törekednünk. Az eredményes, jó vitához érdekes kérdés, tanulói cselekvés és jó vitavezetés szükséges. A világnézet tanára — mondhatjuk — oktatási rendszerünkben talán a legnagyobb módszertani és bizonyos fokig anyagválogatási szabadságot élvezi. Hogy ezzel nem minden esetben és nem mindenki tud élni, az a feladat nagysága, bonyolultsága miatt van. Sok feladat új még előttünk, hiszen teljes eszköz- rendszerrel (olvasókönyvvel, magnószalaggal) most dolgozunk először. Tanáraink kísérletező kedvével általában nincs baj. A többség szívósan, lelkesen és felelős szabadsággal dolgozik. Nem a jegy a cél Munkánkban sok segítségünk is van. Kartársaink, akik sok szakmai kérdés megvilágításával segítik át a nehézségeken a világnézet tanárát s alapos szaktárgyi neveléssel készítik elő tanítványainkat; az osztályfőnökök, akik nélkülözhetetlen emberi információkat adnak az egyes osztályközösségekről. S a pártösszekötők, párttitkárok — a mozgalmi élet irányítói, szervezői. Az iskolavezetés általában mindenütt — és évek óta — szívügyének tekinti. A tárgyi, személyi feltételek rendezett, tervszerű biztosításában, a pedagógiai segítség szervezésében sokat tettek igazgatóink, hogy tárgyunk körül a testületi, közösségi felelősség légköre alakuljon ki. A központilag biztosított segédeszközök közül szólnunk kell az olvasókönyvről. Ez teszi lehetővé, hogy diákjaink szövegelemző készségének fejlesztésével a későbbi politikai önképzés elengedhetetlen feltételét megteremtsük. Bízunk benne, hogy az információkat feldolgozó készség fejvesztésével a jövő emberének tájékozódását segítjük. A gondok közül eggyel foglalkozunk csupán: az osztályozás-értékelés kérdésével. E körül is sok félreértés van a köztudatban. »Hogyan lehet a meggyőződést, világnézetet osztályozni ?« — kérdezik egyesek még ma is. »Nézeteket osztályozni képtelenség!« — mondják mások. Nem is ezt tesszük. Ezt nem is szabad tennünk, s a tanterv is mást ír elő. Súlyos pedagógiai hiba lenne a meggyőződés jeggyel való osztályozása. Célunk a meggyőződós formálása, de értékelésünk alapját a szabatosan körülhatárolható ismeretek és az ezekre épülő ösz- szefüggések megértése alkotja. Különösen fontos az elméleti gondolkodási készség szintjének értékelése a feladatokhoz, összefüggések meglátásához kötötten ... Tanáraink általában sokoldalú információszerzésre törekszenek az ellenőrzésben is. A módszerek itt is változatosak. A kis előadásoktól az egyszerű hozzászólásokon át a tudásszintet mérő feladatlaprendszerig terjednek. Kerülni igyekszünk a sablont, a me- chanikusságot, a pedagógiai merevséget, a régi »felelte- tést«. Főként tantárgyi, illetve pedagógusoldalról közelítettük meg tárgyunkat. De az is természetes, hogy nem minden ettől a két tényezőtől függ. Ifjúságunk ugyanis cselekvő részese ennek a nevelési folyamatnak. S a legfontosabb, hogy többségükben él az igény a korszerű, hatékony világnézet elsajátítására. Terényi Zoltán
