Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-07 / 55. szám
A pont sem jobb a jegynél ' Kényelmes osztozhodás? Töprengések az osztályzatról még nem sikerült döntő »frontáttörést-» elérni a jegy központúság elleni harcban — állapították meg többen is a tegnap rendezett kaposvári tájértekczleten, melyen részt vett Ballér Endre, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója, valamint Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyei tanácsának több szakfelügyelője, főelőadója is. Az osztályzat egyeduralma ellen egy időben indult meg a harc a közoktatás területén több igen jelentős változás végrehajtásával. Mindenképpen részfeladata tehát ez most a közoktatásnak. Ennyi változás és változtatás közepette — úgy véljük — nem lehet és nem is helyénvaló máról holnapra sürgetni a feladat megoldását, de a lassan oldódó szemlélet arra figyelmeztet, hogy nem szabad alábecsülni sem. Erre intenek azok a tapasztalatok, melyekről Sven- da István osztályvezető bevezetőjében beszámolt. Sokan keresnek a részfeladatokban merev, fontossági sorrendet. Lehet példákat felhozni arra, hogy a túlterhelés csökkentése miért látszik sürgetőbbnek, mint az ellenőrzés és értékelés javítása. Egy bizonyos, legtöbbször ott csúszik be hiba, hogy ezeket a feladatokat igen gyakran egymás ellenére »értelmezik«, jóllehet egymásért valók, és az egyik fontosságára való hivatkozás nem lehet kibúvó az alól, hogy a másikat megoldják. Makacs ragaszkodás A jegy, a számban kifejezett osztályozás pedagógiai örökség. Az értékelés évszázadokon át változatlan módszere és fegyelmezés! eszköze volt. S mint ilyen, »"óié nőtt« c«1 jának, valóságos mumussá, rémmé vált a diákok számára. Egész pontosan arról van szó, hogy az osztályozás elidegenedett eredeti céljától, s nem a tudás megszerzése, hanem a jó jegy elérése lett a tanulók számára fontos. Kényelmes és veszedelmes örökség. Ez a felismerés persze nem új keletű, s a mielőbbi változás szükségességét egyértelműen fejezte ki a párthatározat, majd a miniszteri utasítás. Aggasztó, hogy a pedagógiai gyakorlat igen makacsul ragaszkodik a jegyhez. Bóra Ferenc, a megyei tanács főelőadója igen sokoldalú; jegyzőkönyvekre, fölmérésekre, diákokkal folytatott beszélgetésre épülő magvas referátuma az értekezlet részvevői elé tárta: nemcsak az a baj, hogy nem kezdődött meg mindenütt a jegyközpontúság felszámolása, hanem a szemlélet is visz- szautasítja még az ilyen törekvéseket. Somogy igen sok iskolájában elintézik a dolgot azzal, hogy egyszer megvitatják a témát, » a többi ott van az igazgatói fiókban«. Jóllehet rendelet szabja meg, hogy az ötödik osztály első félévében lehetőleg ne osztályozzanak, sok helyütt már szeptemberben szépen sorakoznak a jegyek a naplóban. Sőt egyik iskola ötödik osztályában — szeptemberben — negyvenhárom jegy(!) közül több mint tíz elégtelen volt. Olyan kirivó — szerencsére nem általános — eset is adódott, hogy énekből dolgozatot írattak, jegyszerzés végett. Értékelés — önértékelés ( Nem lehet arra hivatkozni — tűnt ki Bóra Ferenc beszámolójából —, hogy nincs seA „magányos” kardkovács Józsefvárosi pinceműhely- | a ben dolgozik az ország egyetlen fegyverkovács-iparművésze: Zágon Kezső. A harmincas években üvegfestőként indult az Iparművészeti Főiskolán, de végül fémműves- ötvös szakon diplomázott. A ma már őszülő »magányos« kardkovács a könnyűipar kiváló dolgozója, s kétszer nyerte el az ipar kiváló mestere címet. Vannak azonban más szakmai sikerei is. — Igen, büszke vagyok, hogy a színpadokról, a filmekről, a tv-játékokból, a művészegyüttesek harci táncaiból kiszorítottam a háború előtti Bécsből importált kellékfegyvereket, pajzsokat, vérteket és páncélokat. Jómagam csináltam Hamlet kardját, Richárd koronáját, fölfegyvereztem a török Majort és az egri hős Sinkovitsot az Egri csillagok sok-sok harcosával együtt. Olyan kardokat készítettem az Állami Népi Együttesnek, amelyek ugyanúgy szikráznak — nem én állítom, mondja —, mint a grúz kardtáncosoké. — Mint a színházakkal együttdolgozó embernek, voltak-e beugrásai ? — Nem is egyszer ... Megesett, hogy az előadás napjának délelőttjén vigyázatlanul eltörték Gábor Miklós, azaz III. Richárd koronáját. Estére ismét teljes fényében ragyogott a hatalmi jelvény. A Szent Johanna előadása előtt viszont Ruttkai Éva kardját egyszerűen ellopta valaki. Este már új karddal harcolt Galliáért az orleans-i szűz! — Elárulna-e néhány »pin- eeműhely-titkot ?« — Szívesen. Az ötvösmunka elkészülte után különböző eljárásokkal, elsősorban vegyi fürdőkkel megrágatom a friss fémet az »idő vasfogával«, így azután fegyvereim 7—8 óra alatt évszázadokat öregednek, s csak a szakember tudja megállapítani, hogy nem egykorú leletről van szó. — Készítek trükktőröket, handzsárokat is: ezek visszacsúsznak önmagukba, s a néző úgy látja, hogy behatoltak a ledöfött színész testébe. Ha a forgatókönyv úgy kívánja,1 tőr a sebből kiragadva »vért« is csorgat magából. Csináltam már — egy olasz megrendelőnek — olyan hob- by-sisakot, mely a zsebben elrejtett gomb nyomására valóságos tűzijátékot szikráztat elő, ha a farsangi hangulat úgy kívánja. Két éve rendezett római és brüsszeli kiállításának hatására a nyugatnémet tv színes filmet készített műhelyéről. Azóta nemcsak a baráti országokba, hanem Nyugatra is sűrűbben indulnak a Józsefvárosból Zágon Rezső békés fegyverszállítmányai. Cs. B. gédanyag. Hiszen van elegendő példa már most is arra, hogy elsősorban szaktantermi körülmények között változatosan lehet elbírálni a tanulók munkáját, olyan értékelő módszerekkel, ahol nem a kalkulus a cél, ahol az ellenőrzés formája nem az óra első harmadában megtartott, félve átizzadt fe- leltetés az egyedüli lehetőség. Beszámolt a referens a Ba- latonlellei Általános Iskolában kezdődött példamutató munkáról, ahol a tantestület egésze egységesen értelmezte a feladatot, tudorríányos módszerességgel felkészülve látott hozzá. Igen figyelemreméltó az — többen is hangsúlyozták —, hogy az értékelésben nagy szerepet kell biztosítani a tanulók ön- és egymás értékelésének, így nevelhető csak igazán a saját munkájára önkritikusan figyelő és a mások tevékenységét mérlegelő, bíráló generáció. Túlságosan kísért a formalizmus. A baranyai szakfelügyelő elmondta korreferátumában, hogy a tarkaság még korántsem vezet tartalmi gazdagodáshoz. Sok helyütt ugyanis eltörölték a jegyeket s ehelyett pontot vezettek be. A piros pont felér az ötössel — úgymond. Mi változott? Csak a számjegy. Az osztályzat réme ugyanúgy leselkedik, mint eddig. Arra is intettek a jelenlevők, hogy elharapódzott az írásbeli fölmérés, amely ugyan kényelmes és »tiszta« módszer, de igencsak visszaveti a tanulók beszédkészségét. A szőlők „konzervatívak”? Elmondták, hogy a szülők többsége ragaszkodik a jegyhez, mert abban látja megfog- hatónak, miként tanul a gyerek. Ez a ragaszkodás érthető, de véleményünk szerint csak Hét somogyi kollégium versenye Kellemetlen emlékek fűz- mészetesen jobb tanulmányi' Az első ' három nek bennünket egy régebbi versenyhez, amelyet többé- kevésbé rendszeresen a KISZ központi bizottsága hirdetett meg a kollégiumoknak. A kb kollégiumi zászlójáért folyt — helyesebben folydogált — a versengés, mely annyira ellaposodott, hogy a kollégiumok nem vették komolyan. Pedig a verseny munkára serkentheti a kevésbé szorgo- sokat is. A várható eredményről nem akart lemondani az ifjúsági szövetség központi bizottságának középiskolai és szakmunkástanuló osztálya, ezért ebben a tanévben újra meghirdette a versenyt a KISZ kb kollégiumi zászlójáért. Okulva a néhány év előtti gondokon-bajokon, az idén jobban odafigyel a KISZ és a tanács művelődésügyi osztálya a vetélkedőre. Először is azt várják a versenytől. hogy használjon az eszmei-politikai nevelő munkának, buzdítsa az önkormányzati munkát, a társadalmi-közéleti aktivitást, és téreredményekre is sarkalljon. Szép a cél, hét somogyi kollégium kijelentette, hogy dolgozik érte. Kaposvárról mindkét szakmunkásképző intézetünk kollégiuma és a értékes jutalomra s talán a többiek:', csalódniuk. Ez r.-üfcg. mennyire lesznek nagyiéi. Hiúi a somogyi gyárak, inozett szarni uh i t, ; tn kell őst all 1 Kállai Éva, továbbá a csűr- | tézménvek, fölajánlanak-e kügói Nagyváthy János és Zrínyi Ilona, Marcaliból a Berzsenyi Dániel. Nagyatádról pedig a József Attila kollégium »lépett szorítóba«. Mi a biztosíték, hogy az idén az elsőséget nem kényelmes osztozkodással döntik el? A megyei KI3Z-bi- zottság a kollégiumok nevelő munkájának, a verseny megszabta követelményeknek az elbírálására bizottságot hozott létre. Sokat Ígér a bizottság összetétele, szakfelügyelők, igazgatók, nevelési szakemberek, diákvezetők látogatnak el a kollégiumokba. Tudni szeretnék, hogyan sikerülnek a rendezvények, milyenek a fórumok, a diáktanács ülései, de elsorolni is nehéz, mi mindennek utánanéznek majd. míg eldöntik, melyikek a legjobbak. löndíjakat, jutalmakat? Nagyobb lenne a tét, meg aztán azokra a kollégiumokra is ráférne a segítség, amelyikek nem lesznek majd az élvonalban. A legjobb somogyi kollégium eljut az országos versenyre, s tovább hr"JOl''at a dicsőségért. Az első három helyezett megkapja a kb ván- dorzászlaját. és a tíz-tízezer forint is jókedvre deríti majd ifjú házanépét. Természetesen szeretnénk a somogyiakat is a kiválóak között látni. Előbb azonban még itt, a megyében kell bizonyítani, nem holmi álversengás útját egyengetjük, amikor megint csak arra kérjük az üzemeket, intézményeket, tegyenek félre egy kis pénzt a kollégiumoknak. Pinté" " ■ő Szentbe Iázsi szakkörök Hat község gyerekei járnak a szentbalázsi iskolába, illetve laknak az ottani diákotthonban. Az ilyen oktatási intézményben különösen fontos az iskolai szakkörök szerepe, hiszen nemcsak a tudás gyarapítása a cél, hanem a hasznos időtöltés megteremtése is. Kedves figurák, díszek színesítik az úttörőklub, a diákotthon és az osztálytermek faaddig tart, amíg az új értéke- iait; a szigetvári cipőgyártól lés elbúcsúzik a semmitmondó általánosságoktól. Sok sémaszerű, tartalom nélküli ellenőrző könyvi bejegyzést idéztek az értekezleten. És ellenpéldákat is, melyeikben a szülő számára mindennemű osztályzat és átlagjegy nélkül is világos kép rajzolódik ki gyermeke tanulmányi munka5 áról. Emberibb és hasznosabb, ha mind több ilyennel találkoznak. Bár itt is vannak »megkerülések«, amelyek nem közölnek osztályzatot, de mégis osztályoznak. »Gyermeke átlagtudása felér a jelessel«. Vagyis: számjegy szóban. Bízunk benne, az ilyen értékelési módszer előbb utóbb a pedagógiai köztudatban felér majd az elégtelennel. Tröszt Tibor kaptak bőrt, és a kézimunkaszakkör tagjai ebből dolgoznak. Kis lőteret alakítottak ki az iskolaépület háta mögött, ott »gyakorlatoznak« rendszeresen a honvédelmi szakkör tagjai. Szép múltra tekint vissza az iskolai úttörőzenekar, a legutóbbi járási szemléről ezüst oklevéllel tértek haza az ifjú muzsikusok. Honismereti szakkör is működik az iskolában. Eddig a tárgyi néprajz emlékeit gyűjtötték, most folyik a környékbeli népköltészet gyűjtése. A honismereti szakkör tagjai rendezik a gyűjteményt. M. Katjusenko Interjú ez é!munkással Első riporter (gondolatban): íme, itt van ő, d legjobbak közt a legjobb, napjaink hőse. Végre rátaláltam! Egyesegyedül én! Második riporter (nem tudni, honnan kapott szimatot, fennhangon mondja): Előre! Teljes sebességgel hozzá, és a riport már a zsebemben vem! Ügy látom, fiú az illető ... AZ ÉLMUNKÁS MEGHOZZA AZ ELSŐ CSAVART. Első riporter: — Fiatal olvasóink nevében szeretettel üdvözlöm önt, és gratulálok a versenyben elért eredményéhez. Mondja, hogyan sikerült teljesítenie a tervet? Második riporter: — Ha már egyszer megzavarja meghittnek ígérkező beszélgetésünket, akkor ne adjon fel ilyen hülye kérdéseket. Hisz az csak természetes, hogy kedves riportalanyunk új munkamódszerek, takarékossági rendszabályok alkalmazása során jutott el idáig. Az pedig a napnál is világosabb, hogy a verseny előtt elolvasott jó néhány könyvet, készített egy rakás műszaki rajzot. A két riporter buzgón jegyzi az elhangzottakat. AZ ÉLMUNKÁS MEGHÚZZA A MÁSODIK CSAVART. Második riporter: — Udvarol-e már komolyan valakinek? Első riporter: — Miféle szerzet maga, kedves kolléga? Az magától értetődik, hogy egy élmunkás jár valakivel, aki meleg szavakkal buzdítja, odaadó figyelemmel kíséri riportalanyunk munkáját, és segít eredményeinek fokozásában. Csakis neki köszönhető, hogy hősünk beiratkozott az esti iskolába, és klasszikus muzsikát hallgat a koncerteken. AZ ÉLMUNKÁS MEGHÚZZA A HARMADIK CSAVART. A két riporter buzgón jegyez. Második riporter: — Volt-e nézeteltérése a művezetővel? Első riporter: — Szent isten! Hát hol talál maga olyan élmunkást, akinek ne lett volna nézeteltérése a művezetővel? Az igazi sikert kimondottan a nagy viták, ellentétek szülik, ahol legtöbb esetben az eredményesebb módszer győzedelmeskedik. A két riporter jegyez. AZ ÉLMUNKÁS MEGHÚZZA A NEGYEDIK CSAVART. Második riporter: — Mit érzett abban a pillanatban, amikor megnyerte a versenyt? Első riporter: — Szavamra, kedves kolléga, maga egyenesen a holdról jött. Különben tudhatná: eszébe jutott nehéz gyermekkora, élmunkás apja, élmunkás anyja ... A két riporter jegyez. AZ ÉLMUNKÁS MEGHÚZZA AZ ÖTÖDIK CSAVART. Első riporter: — Köszönöm szépen az interjút. További sikereket kívánok! Második riporter: — Engedje meg, hogy a maga nevében szeretettel üdvözöljük újságunk olvasóit. Viszontlátásra! Élmunkás (meghúzván a hatodik csavart is): — Állok rendelkezésükre. Parancsoljanak. Mire lennének kíváncsiak? Első és második riporter rohan a szerkesztőségbe. Futás közben becsavarják töltőtolluk kupakját. Higgyék el: előfordult már ilyesmi... F-ord.: Baraié Rozalia A házi lőtéren. Próbál az úttörőzenekar.
