Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-06 / 54. szám
V NŐNAP ELŐTT A z elmúlt évtizedekben a nemzetközi nőnap mindig milliók fokozott figyelmét fordította az asszonyok és a lányok munka- és életkörülményeire, s fogalmazta meg jogaikat. A nőnap — harci ünnepnek indult, s az maradt mind a mai napig, bár a harc színtere és módszere változott és változik. Hazánkban a nők emberi és politikai egyenjogúságát alkotmányunk szavatolja. A harc ma mindenekelőtt a tudat körében zajlik. El kell érnünk, hogy az elismerő szavak változzanak tettekké, forintokká, megérdemelt beosztásokká, kitüntetésekké. A takarítónőnek jó reggelt köszönő, a titkárnőtől kezét csókolammal búcsúzó nem lesz más ettől a naptól, s nem lesz más attól sem, hogy most mindenkire mosolyog és mindenkivel táncol. És nem lesz más az a művezető sem, aki szabadságra írta ki a gyerek betegsége miatt félórára elké- rezkedő kismamát. A szervező bizottságok már munkában vannak, de talán még nem késő, hogy biztosítsunk a hivatalos megemlékezésen kívül valami mást is e nagyszerű ünnepünkre: őszinteséget, tiszta szeretetet! Ünnep van, de gondoljuk végig, hogy tetteink alapján mit illik, mit szabad, s mit kellene mondanunk. A nőnap — társadalmi ünnep. A nőpolitika — politikánk sarkalatos pontja. Hogy ki mit csinál a nőnapi ünnepségeken — maga dönti el, lelke rajta. De hogy ki mit valósít meg a nőpolitikái határozatunkból — ez már nem magánügy, s nem szabad választás kérdése. Beszéljünk a lányok, asszonyok erejéről, szorgalmáról, a két- és háromműszakos élet nehézségeiről — de ennél még nem lehet megállni. Főleg nem lehet nagylelkűen ígérgetni: majd ezután nagyobb gonddal leszünk, majd segítünk, majd jobban odafigyelünk .. . Mert megváltozott a helyzet. Ami nemrégiben lehetőség volt — ma kötelesség! Határozatok, rendeletek, a vállalati kollektív szerződések által egyértelműen megfogalmazott és lerögzített feladat. Hóvirág, ajándékok, szép szavak... Kell ez is, hiszen megszerettük, s éppen ezért valamennyien várjuk is az ünnepet. De őszinteség kell mindenekelőtt, nyílt, becsületes szembenézés a tényekkel. Mit tettünk eddig a nők törvényadta jogainak tényleges megvalósításáért, hogyan osztottuk el a béreket, kiből csináltunk művezetőt, irodafőnököt, kit küldünk tanulmányútra, kinek javasolunk kitüntetést? Csináljunk egy kis összegezést. Hány asszony dolgozik a kezünk alatt, hány gyermekük van, s ebből hány jutott be az óvodába? És hányán dolgoznak többgyermekes asz- szony létükre késő délutánig, éjszaka? Nézzük meg még egyszer: valóban így kell ennek lennie? És nézzük meg: kik tanulnak? Hány férfi, hány nő? Hány lány jár esti vagy levelező szakközépiskolába, egyetemre? És vajon hányán szereztek a segítségünkkel szakmát? S egyáltalán, mekkora a szakmunkásnők száma és aránya? Nem könnyű ünnep ez... A nők társadalmon, vállalaton és családon belüli helyzete a tényleges jelentős változások ellenére sem megnyugtató, s különösen igaz ez, ha a gyermekes anyák, a munkásnők helyzetét nézzük. Persze, sok mindenhez pénz kellene — sok pénz. De a további változások előfeltétele mégsem kizárólag a pénz. S zép ünnep ez! Emeljünk hát poharat, bókoljunk, kedveskedjünk és táncoljunk — de ne higgyük, hogy nincs további teendőnk egy újabb esztendeig. B. S. Rét szülővel — „árván V Tízéves a ladi Tinódi kórus „Kodály és Bartók útján járunk” — Én a kórusban jöttem rá, hogy többet kell tudnom. Ezért végeztem el a hetedik és nyolcadik osztályt az általános iskolában. Rendszeresen járok a hétfői próbákra. Eleinte nagyon nehéz volt, hogy karnagyunk hangiképzéssel, szolmizálással. kottaismerettel kezdte a próbákat. Évek óta sok zenei ismeretre tettem szert — mondta Németh Imre helybeli útőr. Subotics Géza tsz állatgondozó: — 1964. január 6-án én is ott. voltam az alapítók között. Igází1 kikapcsolódás minden hétfő este. A tíz év alatt akkor örültem legjobban, mikor a szolnoki országos szövetkezeti kórusfesztiválon Stogarenko szovjet zeneszerző dalával elnyertük a fesztivál nívódíját a munkásmozgalmi dalok kategóriájában. Azért tartom ezt nagy eredménynek, mert nagyobb létszámú énekkarokat utasítottunk magunk mögé — városiakat is. Ladon pedig ezer ember él összesen. Hemesz József tsz-tag: — Én is kezdettől énekelek a kórusban. Ügy érzem, Kodály és Bartók útján járunk, akikről sokat mesél a karnagyunk. A kórus többségében egyszerű emberekből áll. A legnagyobb élményem a négy rádiófelvétel volt, és az, amikor először hallottam a mi kis éneklő családunkat az éter hullámhosszán megszólalni. Kicsordult a könnyem. Magamtól soha nem jutottam volna ki külföldre. A lengyelországi út örökre felejthetetlen marad. Sikerünk volt. Csornai István iskolaigazgató: — Három éve kerültem Ladra. Szeretem a kórust, és ezt a munkát minden élőmmel segítem. Feleségemmel együtt — aiki szintén pedagógus — tagjai vagyunk a vegyeskarnak. Felejthetetlen marad számomra a kórussal való első találkozás. Csodáltam, hogy az egyszerű emberek eljutottak a többszóla- múságig. Tapasztalhattam a művészet egyéniségformáló hatását. Stix József karnagy végtelen szorgalommal, igyekezettel, nagy tudással és hozzáértéssel végzi munkáját. Biztos, hogy egy kicsit a falujáért is teszi, ugyanis Ladon született. Egyébként matematikatanár. Azt hiszem, kevés olyan kisközség van az országban, ahol a kórus ezüst minősítést kapott. Szombaton a kórus hangversenyt adott a ladi áfész- presszóban. Művelődési otthon hiányában ugyanis itt rendezte , meg a homokszent- györgyi áfész ladi kórusa jubileumi műsorát. Több mint száz vendég volt az eseményen. Az elmúlt tíz év eseményeit Stix József és a többi kórustag ismertette. Páhoki Béla nyugdíjas az elődökről szólt. 1927-ben volt már Ladon dalárda. A jelenlegi az ötödik. Anyagilag az áfész támogatja a kórust. Egyik nagy eseménynek számított, mikor az áfész-tól egyenruhát kaptak. 1970-ben a megye legjobb falusi kórusa címet nyerték el. Három alkalommal képviselték megyénk szövetkezeti mozgalmát a szolnoki országos szövetkezeti kórusfesztiválon. Itt a második alkalommal nívódíjat kaptak. Négy szereplésük volt a rádióban. Minősítő hangversenyeken vettek részt, ahol legutóbb az ezüst fokozatot kapták. Sok más fesztivál és rendezvény jelzi munkájukat. A kórusnak 30 mű van a repertoárjában. A jövőről az iskola igazgatója szólt. A cél a létszám- növelés. Ezt szolgálja a pa- tosfai kórussal való egyesülés. Az est folyamán többször hangot adtak annak: a karnagy lelkiismeretessége, tudása, énekszeretete méghatározó abban, hogy a ladi kórus idáig eljutott. Stix József munkáját országosan is elismerik. Tagja a KÓTA paraszténekkari bizottságának. A művelődésügyi miniszter a Szocialista kultúráért jelvénynyel tüntette ki három évvel ezelőtt. Dévai Zoltán Három szurtos apróság: kislányok. Fésületlenül, az egyikük mezítláb a konyha kövezetén. Nagyra kerekedett szemmel néznek bennünket. Az asztalon piszkos edények, egy falat kenyér, négy-öt ka- tonányi szalonna. A földön szemét, jó néhány napja nem láthatott söprűt ez a helyiség. A szobában családi ágy. vetetlen. A padlón viseltes cipők sora, s egy húzattalan paplan. Egy fal védő: »Ilyen asszony való nékem, mint az én kis feleségem.« Az emberek, akik Pusztaberényben élnek, haraggal beszélnek Dezsőékről. — »Lakodalmakat« tudnak csapni, ha pénzhez jutnak! — Átjárnak, ezt azt kérni. — A tüzelőt úgy szedték össze lehullott gallyakból. — Mindent megpróbáltunk a gyerekeikért, csak őket sajnáljuk. — Az apjuk olykor hónapokig van kereset nélkül . .. — Szegények, nagyon sokat vannak egyedül, felügyelet nélkül. A szüleik nem törődnek velük. Mi sem találtunk otthon mást, Marikán, Katin és Krisztinán kívüli — Az anyu elment. Azt mondta, hogy majd jön. És sok mindent mondott még. — Majd vesz nekünk ruhát. — Majd lesz nekünk televíziónk. — Majd ... majd ... majd. Játékuk egy pőre kaucsukbaba mindössze. Körülöttük: sivárság. Nem »kötelező« a sivárság a volt cselédházakban, erről meggyőződhettünk, más lakásba is bepillantva. Rend, tisztaság, jó bútorok, a falakon képek. — Ja? Mi nem mulatjuk el a keresetünket... Bementünk a Balatonnagy- bereki Állami Gazdaság ottani irodaközpontjába is, hogy felvilágosításokat kapjunk Dezső Ferencről. — Dolgozott nálunk. Nem volt rossz munkás. De elkezdtek szaporodni az igazolatlan távollétei. Hiába figyelmeztettük, hiába kértük: gondoljon a gyerekeire. Ha pénzhez jutott: ivott. Pedig mi hinni akartunk a fogadkozása' nak Feketebézsenyben próbálkozott udvarosként. De hamar megunta a munkát ott is. Hosszú ideig nem dolgozott Ellenben ékes szavakkal elmagyarázta nekünk, mit fog tenni, hogy visszavegyük. Most Lellén talált munkát. Vajon meddig? A felesége a negyedik gyermeket várja !. . Az asszonyról sem volt sok jó szavuk: — Adtunk neki házikertnek való területet. Elvetni még elvetett, de a termést megette a gaz. Ügv kellett le- kaszáltatnia a gazdaságnak. Koszics Károly tanácstag azt mondta: — Aki ma nem tud megélni, az magára vessen! Itt másnak nincsenek ilyen gondjai! Igaz, hogy nem járnak szórakozni Fonyódra a pusz- taberényiek ... És nagyon sokszor emlegették azt a szót: »felelőtlenség«. Joggal. Ezzel kezdte Benczés István, a Lengyeltóti Közös Községi Tanács elnöke is. — A vb is foglalkozott már az üggyel. Gyorssegélyt utaltunk ki, rendszeresen támogattuk őket. A helyszínen győződtünk meg többször is a körülményeikről. A kamrát mindig üresen találtuk. Beidéztem őket. beszéltem velük. Fogadkoztak. De egy jellemző példa: a feleség éjjel rosszul lett, éjszaka kellett behozni az orvoshoz. A szomszédoknak kellett járművet szerezniük. Öaj van az élet- szemléletükkel. Rá kellett döbbennünk, hogy az asszonyéval is, Tudjuk, hogy nehéz dolog a gyerekeknek elszakadniuk a szüleiktől, de itt az érdek — az ő érdekük — azt kívánja, hogy zavartalan körülmények között nevelőd-, ienek. Javasoljuk, hogy amíg a dolgaik rendeződnek — ha rendeződnek —. átmenetileg otthonba kerüljenek. Amit láttunk, e lépés he- yessége mellett szólnak. Leskó László POFONOK O A hetyke fiatalember ledobta magát a nemdohányzó szakasz ülésére. Vele szemben törékeny, fejkendős kis öregasszony ült összekulcsolt kézzel, át- ellenben egy tagbaszakadt férfi nézett maga elé egykedvűen. A fiatalember cigarettára gyújtott, és bodor füstöt fújt a néni arca elé. A sötét kendő nyugtalanul megmozdult. Gazdája félénk, bocsánatkérő mosollyal fordult útitársához: — Nem bírom a füstöt, lelkem, azért ültem a nemdohányzóba. Asztmám van, ha megtenné, hogy ... — Ha ilyen kényes, öreganyám, akkor keressen más helyet, üres az egész vonat. A néni tanácstalanul nézett körül. A világért se mert volna még egy érvet megkockáztatni. Fiatal kalauznö jött, szeme megakadt a füstölgő cigarettán. — Itt nem szabad dohányozni, kérem. Fáradjon át a másik szakaszba! — És ha nincs kedvem a slattyogáshoz, akkor mi van? — Megbírságolom. — Állok elébe, de akkor remélem, abbahagyják a molesztálási! — hangzott a nyegle válasz. Kifizette a büntetést. A kalauznö pedig néhány sikertelen próbálkozás után belátta, hogy nem sokra megy a rendetlen, erőszakos utassal. Felháborodva távozott. Az öregasszony legszívesebben beleolvadt volna az ülésbe. Félt ettől a hosszú sörényű, nyegle alaktól. Óvatosan a kabátja felé nyúlt. Űtitársa diadalmas, gúnyos mosollyal kisérte mozdulatát. Akkor lassan felállt az a nagy darab ember a másik oldalon, mintha csak a zö- työgéstől elzsibbadt tagjait akarná megropogtatni. Odalépett a fiatalemberhez nyugodt mozdulattal kivette szájából a cigarettát, és súlyos tenyerével jobbról, balról arcul ütötte. Aztán szó nélkül, épp oly méltóságteljesen, ahogy fölemelkedett, elfoglalta a helyét. A fiatalember kipirult arcát tapogatva dadogott valamit, idegesen összekapkodta a holmiját, és megsemmisül- ten távozott. O Márta a legszebb lány a szobában. Nem volt különösebben okos, de ha megrázta hosszú, selymes haját és nevetni kezdett, elakadt a fiúk szava. Versengtek érte. apró kis figyelmességekkel vették körül, ö pedig kacéran és boldogan sütkérezett a maga teremtette dicsfényben. Külföldi cigarettát szívott, szerette a beatzenét. csak márkás italokat fogadott el, ruháit ameri kői. rokonaitól. parfiimiét Párizsban élő bátvjától kapta. Eleganciáját nem mindig értékelték a tanárok, több vizsgát csak kétszeri nekifutással sikerült letennie. , Péter szerette öt. Kitartóan. szinte lépésről lévésre küzdött a szerelméért. Jóképű fiú volt, megfontolt és okos, sokat segít"tt Mártának a tanulásban. Ügii látszott, érzelmei is viszonzásra találnak. — Mit, szeretsz benne? — ká^paefák a lánnak. akik már le-^práieduttal- enati' kacér szobatársnőjükből. — Ahogyan nevetni tud — mondta Péter. — Attól nem lehet szabadulni. Márta egyre jobban vizsgázott. Péter segítette, kö- nyörgött neki, korholta, ha kellett, megírta a beszámolóit. Jobban örült egy jó jegynek, mintha maga kapta volna. A lányok a fejüket csóválták. Nem lesz jó vége ennek! A ballagásra megtelt a főiskola udvara ünneplő közönséggel. A végzősök boldogan vezették körül szüleiket a felvirágozott termeken, búcsúdal foszlányait visszhangozták az öreg folyosók. Péter sápadtan állt egy ablak előtt. Bőszoknyás, fejkendős édesanyja kanaszko- dott a karjába, és boldog elragadtatással nézte, szemével simogatta diplomás nagyfiát. Mártát a kapunál találták meg. Éppen beszállni készült egy elegáns, meggyszínű Citroenbe. — Mi van Péterrel? —kérdezték tőle a lányok. — Mintha valami baja lenne... Márta dühösen megrántotta a vállát. — Idehozza nekem a sokszoknyás anyját, hogy bemutasson, és ráadásul nyolc testvére van! A bugris...!— sziszegte, majd éles csattanássál becsapódott a kocsi ajtaja. A lányok döbbenten meredtek utána. Mintha az 6 arcukat is érte volna a csattanás. A pofonok között különbség van. Kozak Viktoria Ősbemutatók hazai bemutatók Gazdag március Az idei évad leggazdagabb hónapjának látszik a március, legalábbis a színházi újdonságok szempontjából. Több ősbemutatót és hazai bemutatót tartanak a magyar színházak. A nyitány ezúttal nemcsak zenében, hanem sorrendben is az Operaházban kezdődött, először került színre hazánkban Smetana és Dvorzsák kortársának, a cseh Leos Ja- naceknek a Jenufa című operája. Ezzel egy időben mutatta be a Madách Színház Karinhy Ferenc Hosszú weekend című darabját. Az új Karinthy-darab egy hétvégének a története egy amerikai nyaralóban. A színpadi mű alapjául szolgáló novellát a Kortárs tavaly augusztusi számában olvashattuk. Több magyar színházban játszanak orosz-szovjet drámát. Kaposváron hazai bemutatót tartanak. Szuhovo Kobilin nálunk eddig még nem játszott darabját, a Ta- relkin halálát mutatják be. A debreceni Csokonai Színház Ajtmatov—Muhamedzsanov: Üt a Fudzsijamára című lelkiismereti drámát mutatja be először a magyar közönségnek. Szuhovo Kobilin darabját a nemrég megjelent Az orosz dráma klasszikusai című kötetben, Ajtmatov—Muhamedzsanov művét pedig a Nagyvilág tavaly októberi számában olvashatják az érdeklődők. Mai szovjet szerző darabját viszi színre a veszprémi Petőfi Színház. Tettre kész fiatalokról szól Zsuhovickij: Igyunk Kolumbuszra című műve. A veszprémiek másik újdonsága egy ősbemutató: Lengyel József Üjra a kezdet című műve. A Prenn Ferenc hányatott élete című regényben találkoztun először egy fiatal vöröskatonával, Bani- czával. Ebben a darabban Banicza István negyvenéves kommunista, egy felszabadított koncentrációs táborból tér vissza Budapestre. Vívódó éjszakáját, az újrakezdés vállalását idézi a dráma. Somogyi Néplap
