Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

A törvényesség Somogybán A főügyész tájékoztatója a megyei tanács tegnapi ülésén J Hétköznapi kérdések „Érdekes állomások voltak” Amíg az ügyész aszta­lára teszik egy bűnügy össze­gyűjtött iratait, azokkal igen sok dolga van a rendőrség­nek. A bűncselekmények föl­derítése és a bizonyítékok csa­tasorba állítása a rendőrök­től alapos helytállást követeL Hogy munkájukat milyen eredmények koronázzák, mennyire tesznek eleget a nyomozások törvényességé­nek, erről talán az ügyész­ség tudja a legtöbbet. Dr. Halász János megyei főügyész tájékoztatója elején választ adott ezekre a kér­désekre tegnap a Somogy me­gyei Tanács ülésén. Az ő sza­vait idézzük, amikor leírjuk: o bűncselekmények elkövetői­nek felelősségre vonását a törvényes rendelkezések pon­tos betartásával, az Elnöki Tanács jogpolitikai irányel­veinek megfelelően végzik. A nyomozó szervek eleget tesznek kötelességüknek: füg­getlenül az elkövetők szemé­lyétől földerítik a bűncselek­ményeket és megteszik a törvényes intézkedéseket, hogy a tetteseket a bíróság felelősségre vonja. A lehető legvilágosabb kép­re, tárgyilagosságra, követke­zetességre van szükség. Ezért a bűnüldözők nem csupán a terhelő, súlyosbító körülmé­nyeket, hanem az enyhítőket, esetleg a mentőket is fölku­tatják. így is megesik, hogy egy-egy ügy képe alaposan megváltozik, mikorra a bíró­ság kihirdeti a jogerős íté­letet. Ráadásul nem is a lé­nyegtelen kérdések alakulhat­nak át a rendőrségen, ügyész­ségen, bíróságon, hanem a ténymegállapítások. Nem sok az ilyen ügy, szó nélkül még­sem hagyhatja őket a fő­ügyész. Főleg egy-egy jelen­tősebb társadalmi tulajdont károsító bűnös ügyében for­dul elő, hogy a bíróság más összegű kárt állapít meg, mint a vádhatóság vagy a rendőrség. Ki tévedett? A ta­pasztalatok szerint elsősor­ban a szakértő, aki nem kö­rültekintően, a tények meg- támadhatatlan vizsgálatával adott véleményt. Az is meg­esik, hogy egy-egy tanú fur­csa viselkedése miatt válto­zik meg az ügy. Hogy miért? A válasz egyszerű: az illető mást mond a rendőrségen, — Erről is részletesen írjon. A legfontosabb: kik az elé­gedetlenek, milyen rétegből tevődnek össze. És szervezet­tek-e? — Ez bonyolult kérdés. Ma­gam nem mozgok a körükben. — Gondolkozzék csak! Nem lehet, hogy ne lennének elé­gedetlenkedők. — Jól van, Herr von Schön hausen. — Azt hiszem, be is fejez­tük. Kísérje haza Szergejev urat! — fordult Heckerthez. — És utána jöjjön vissza! Szergejev kezet szorított Sohönhausennal és Heckert társaságában elhagyta az iro­dát. Lida és Jakov Vasárnaponként Ligyija Alekszandrovna és Szergejev valamelyik múzeumba men­tek, vagy pedig moziba. Néha meglátogatták a teheráni ba­zárt is, hogy ott gyönyörköd­jenek a perzsaszőnyegekben, meg az iszfaháni réz- és ezüsttárgyakban. Néhány hónap telt el, és Szergejev meg Ligyija jól összebarátkozott. Az estéket többnyire sétával töltötték, néha-néha benézték a szovjet klubba is. Az egyik esős, januári va­sárnapon újra elmentek az újat az ügyészségen, s eset­leg még újabbat a bíróságon. A tanú tehát valahol nem mond igazat. Veszélyes az effajta lavírozás, mert a ha­zugságon kapott tanúra bün­tetőeljárás vár. A — talán nem érdektelen — kitérő után térjünk vissza a megyei főügyész tájékozta­tójához. Ha az ügyész nem találja elegendőnek az össze­gyűjtött bizonyítékokat, az ügyet pótnyomozásra vissza­adja a rendőrségnek. Ez So­mogybán is előfordul, de cse­kély az ilyen ügyek száma. A rendőri intézkedések tör­vényességét igazolja, hogy a rendőrségi határozatok, in­tézkedések ellen bejelentett panaszoknak pusztán négy-öt százalékát találja az ügyész­ség megalapozottnak. A rend­őrség azonban az említett ese­tekben sem sérti meg az ál­lampolgárok tényleges jogait. Jogpolitikánk fontos elve, hogy a bűnelkövetőket minél hamarabb felelősségre vonják. Somogybán tavaly a nyomo­zások hatvannyolc százalékát egy hónap alatt befejezték, három hónap után az ügyek­nek csupát öt százalékát nyo­mozták. A gyors felelősségre vonás szellemében száznegy­venkét embert a bűn elköve­tése után három napon belül bíróság elé állítottak. A főügyész arról is be­számolt, hogy ártatlan embert súlyos bűncselekménnyel nem vádoltak meg. Az azonban előfordul, hogy a bíróság föl­ment néhány vádlottat. Nem titok az arányuk sem: a vád­lottaknak körülbelül a négy százalékáról van szó. Néhány­szor maga az ügyész is fői­mentést indítványoz, például, ha a bűncselekményt elme­beteg követte el. Az ügyész azért vesz részt a bírósági tárgyaláson, hogy további segítséget nyújtson az igazság földerítéséhez, a tör­vények helyes alkalmazásá­hoz és a jogpolitikai elvek megfelelő érvényesítéséhez. A tárgyaláson azt szorgalmazza, hogy a törvény szigora le­sújtson az államellenes, az élet elleni és a társadalom egyéb alapvető érdekeit sértő bűntettek elkövetőire; azok is Ókori Múzeumba. Egyszer már jártak itt. de akkor nem volt elég idejük, hogy mind megnézzék a gazdagon beren­dezett termeket, a szasszani- da uralomtól a muzulmán korszakig terjedő idő törté­nelmi emlékeit. Ezek mind az archeológiái ásatások során kerültek felszínre: ékírásos táblák, freskómaradványok, pénzérmék, háztartási eszkö­zök ... Éppen egy tükör előtt áll­tak meg, amikor a Szomszéd teremből hirtelen fölbukkant Hodzsa Ali figyelő arca. Az öreg — mihelyt észrevette, hogy meglátták — feléjük in­dult: — Allah adjon békét és boldogságot! — fuvolázta édeskésen, és meghajolt Lida előtt. — Üdvözlöm, Ligyija kisasszony! Aztán szinte mentegetőzve kezdte magyarázni Szergejev- nek jelenléte okát: itt dolgo­zik az unokafivére, sürgős do­logban kérte a segítségét... Amíg Hodzsa Ali Szerge- jevvel beszélgetett, Ligyija figyelmét egy polcon álló, furcsa lámpa vonta magára. — Mit gondol, Jakov Va- sziljevics. miféle lámpa ez? — kérdezte. — A »sire« meggyújtására szolgál — sietett közbevágni Hodzsa Ali. — Ez maga a pokol, amellyel az irániak a szélbe füstölik erejüket és példás büntetést kapjanak, akik konokul szembehelyez­kednek törvényeinkkel és a társadalmi együttélés szabá­lyaival, akik munkakerülő, csavargó életet élnek, garázda vagy erőszakos cselekménye­ket követnek el. Indokolt esetben azonban az ügyész kevésbé szigorú büntetést in­dítványoz, hogy a vádlott mi­hamarabb visszataláljon a helyes ösvényre. A büntetéskiszabási elvek megyénkben is jól érvénye­sülnek, a kiegyensúlyozott bí­rósági ítélkezést példázzák. Somogybán tavaly a bíróságok a megvádoltak hat és fél szá­zalékát javító-nevelő munká­ra, 45,8 százalékát pénzbünte­tésre Ítélték, s a szabadság- vesztéssel büntetettek 44,2 százalékánál föltételesen föl­függesztették a büntetés vég­rehajtását. Az ügyészségek a bírósági ítélkezés törvényességének ja­vítása és a büntetési célok még jobb érvényesülése vé­gett évenként megföllebbezik az első fokú ítéletek 12—15 százalékát. A föllebbezések több mint hatvan százaléká­nak helyt adnak a másodfo­kú bíróságok. Dr. Halász János a megyei tanácstagokat tájékoztatta az ügyészség polgári jogi tevé­kenységéről, az államigazgatá­si szervek hatósági munkájá­ról. Megállapításai részlete­sebb ismertetést igényelnek, így ezekre később lapunkban visszatérünk. Hozzászólásában dr. Németi László, a megyei ta­nács igazgatási osztályának vezetője a kisajátítási ügyek­ről, a szabálysértési eljárások­ról és a lakásügyi jogszabá­lyok végrehajtásának néhány tapasztalatáról szólt. Dr. Lé­vai Tibor, a Legfőbb Ügyész­ség főosztályvezető ügyésze arról beszélt, hogy Somogy­bán hosszú évek óta megfe­lelő a törvényesség helyzete. Nem hallgatta el a kifogásait sem, s hangsúlyozta, a taná­csoknak az eddigieknél sok­kal többet kell tenniük azért, hogy az egyéni érdek sémim­képp ne kerülhessen a társa­dalmi érdek fölébe. férfiasságukat. Rosszabb a ha­sisnál ... És fölnevetett, mintha va­lami jó tréfát mondott volna. Aztán hirtelen — talán mert Szergejev és Ligyija nem osz­toztak az ő vidámságában — sürgős munkájára hivatkozott, és hajlongva elbúcsúzott tő­lük. — Kellemetlen fráter — jegyezte meg Lida, amint Hodzsa Ali eltűnt a szemük elől. — Nem elég, ha otthon egymásba botlanak? — Alig látom őt. — Meggyőződésem, hogy fi­gyel minket. Ez a gazfickó mindent tudni akar, ami a kirendeltségünkön történik. Még azt is, hogy ki kivel tart kapcsolatot. — Nem hiszem. Egyszerűen csak dolga akadt itt. — Lefogadom, hogy semmi- J féle unokatestvére nem dolgo-1 zik ebben az épületben . .. * * * Amikor elhagyták a múzeu­mot, az utca napfényben ra­gyogott, csak a tócsák emlé­keztettek a korábbi esőre. — Moszkvában most ke­mény fagy van . . . Maga nem vágyódik néha Bakuba? — kérdezte a lány. — Már a hajón elfogott a szomorúság. Fájt látni, amint Baku hegyei eltűnnek a hori­zonton ... Lida arra gondolt, hogy őt csak később fogta el a hon­vágy, amikor az új élmények izgalma mar szűnni kezdett. — Tudja, Lida ... Nehezen szokom meg, hogy így nevez­zem magát... A lány könnyedén fölkaca­gott. — A napokban elküldöm kérelmemet, hogy visszatér­hessek a hazámba — folytatta Szergejev. — Ügy látszik, ez a klíma nem használ az egészségemnek. (Folytatjuk.) Preineszberger Jenöné a Ka­posvári Ruhagyár szakmunkás varrónője. Jövőre együtt jubi­lál munkahelyével: huszon­négy év óta dolgozik itt. A hosszú csarnok közepe tá­ján, az ablak felőli oldalon van a gépe. Az ajtóból nézve — munkatársaival együtt —szin­te belevész a színes anyagok halmazába. Egy Bajcsy-Zsilinszky utcai magánház kétszobás lakásában főbérlő. Férje ugyancsak a ru­hagyárban dolgozik: üzemi rendész. Gyermektelenek. ,A szobában évtizedek apró emlékei, dísztárgyai. És órák. Kettő is ketyeg, de a lakás többi helyiségében is — az elő­szobában, a konyhában — van még néhány. Ódon divatúak és modernebbek. Nem gyűj­tik, de szeretik, az órákat. — Hogyan lett varrónő? — Anyámnak volt egy var­rógépe. Abban már nyolc- kilenc éves koromban eltör­tem. a tűt. A télikabátomat szétszedtem, mert igen fakó volt és ki akartam fordítani. Azt mondja anyám, szaladjak el a boltba. Igen, de hideg volt, nekem meg darabokban szétszedve a kabátom. Nem kaptam ki, de össze kellett varrnom. Emlékszem, nehezen ment, aztán csak sikerült. Sen­ki sem segített. Igaz, minőségi prémiumot nem kaptam volna a munkámért. Hát így kezdő­dött. — Milyen emlékezetes ese­mények maradtak meg a csak­nem negyedszázad alatt? — Elsősorban az üzem köl­tözködései. Ezek mindig jelen­tős események voltak, különös és felejthetetlenül jó érzés visszagondolni is rájuk. Ami­kor első helyünkről, egy szűk kis lyukból átmentünk egy há­romszobás, hallos lakásból át­alakított műhelybe! Aztán in­nen egy még nagyobbá, ahol már- sokkal kényelmesebben dolgozhattunk, majd a jelenle­gi helyünkre. És mindig új gé­pek, új munkaszervezés. Ér­dekes, izgalmas állomások Vol­tak. Hátha rpajd birtokba vesszük az új csarnokot! »Kiszáradt a tóbul mind a sár, mind a víz, / A szegény barom meg csak a gazdára níz ...« — dallam nélkül, a verssel kíséri a szobor bemu­tatását Halasy László bala­Halasy László iparművész. tonszárszói iparművész. Ne­gyedszázada él itt, munkáit nemcsak itthon ismerik, ha­nem külföldön is. De vajon arról az oldaláról ismerik-e, amelyik gazdagabb? »Megrendelés. Negyven da­rab fényképtartó. Negyven hamuzó, harminc szalvétatar­tó, tizenöt sirály ...« Hogyan kerül a csizma az asztalra? Mármint, hogyan kerülnek ilyen eltérő dolgok egymás mellé, mint a lélekre is ható jobbágyszobor és szé­riasirály ? — Milyennek tartja a mun­kakövetelményeket? — Feszített időkkel dolgo­zunk a legmodernebb, Textr ma márkájú gépeken. A nor­mát általában teljesítjük. Baj csak akkor van, ha egy régeb­ben készített fazonra állunk vissza. Ugyanis meglehetősen nagy a fluktuáció. Na most, az új, betanított munkások csak egy bizonyos munkafolyamatot gyakoroltak, mondjuk egy vagy másfél év alatt, és bi­zony bajban vannak, ha újabb fogásokat kell megszokniuk. Persze nemcsak az ő teljesít­ményükön, hanem az egész szalagán meglátszik. Rajtuk kí­vül is vannak, akik nem ké­pesek fölvenni a munka kiala­kult és megkövetelt ritmusát. Ez talán alkati kérdés is. Ben­nük szorongás alakul ki, ide­gesek lesznek, és egy részük nem is marad itt. Megpróbál más, egyéniségéhez jobban illő munkahelyet keresni. So­kan meg a munka egyhangú­ságát nem képesek elviselni. Igaz, azt hiszem, ez a legfá­rasztóbb. — Hogyan lehet küzdeni ez ellen? — Próbálkoztunk tornagya­korlatokkal, de nem sokat használt. Maradt a jól bevált, néhány perces pihenés, egy- egy cigaretta, esetleg kávé, és néhány mondatnyi beszélgetés. Persze annak, aki már félig automatikusan végzi a mun­kát, elkalandozhat a gondolata a csarnok falain túlra. Ez is pihentet. De a kezdőknek, a kevésbé gyakorlottaknak feszí­tett szellemi és fizikai össz­pontosításra van szükségük. Én ujjazok. Ez a bonyolultabb munkák közé tartozik, de ne­kem igazán volt időm a gya­korlásra. Így aztán gyakran azon kapom magam, hogy hét­nyolc évvel előbbre gondolko­dom: hogyan is lesz majd a nyugdíjban? — TetsZenek-e az itt készí­tett modellek? — Többségük igen. Minden átállásnál megnézzük, meg is — A közönséget — úgy ér­zem — tudnám befolyásolni, hogy az értékesebbet, a job­bat vegye meg, de a kereske­dők »ízlése« sziklakemény. A megrendelők ízlését régi el­vek irányítják, s az olcsóság­hoz is ragaszkodnak. Kemény szavak. De nem vádolnak, hiszen nincsen rá­juk »fedezet«. A műhelyben tucatszámra készülnek éppen a sirályok, melyeket a bala­toni nyaralók mint a cukrot 1 megvesznek majd, hogy min­dig emlékezzenek a nyárra, a felfrissülésre, a munka utá­ni pihenésre... Ezek a tucatdarabok is ke­mény munkával készülnek. Nirjcs megállás. Egy biztos, ezt sem tudja mindenki csinálni. Tehetség kell hozzá. S az ellentmon­dást éppen itt érzem. Sza­bad-e a tehetséget erre föl­beszéljük az új modellt. Ha tetszik, sokkal szívesebben dol­gozunk rajta. És az sem mind­egy, miből készül. Mostanában gyönyörű anyagokat kapunk. Én például nagyon szerelem a jerseyt. Változatos, szép szí­nekben készül, könnyű és ru­galmas anyag. És a finom anyag finom munkát igényel. De készítettünk olyan gyer­mekkabátokat is — szerencsé­re bérmunkában, mert nálunk senki sem vette volna meg —, melyeknek az anyagát szinte utáltuk kézbe fogni. Durva, pokrócszerű volt, és a színe is taszító. — Mi tudja felbosszantani az üzemben? — Az önző, közönyös maga­tartás, a kicsinyes gondolko­dás. Ha látom, hogy néhányan mennyire érdektelenek mun­kahelyük iránt. Higgye el, jó néhányan dolgoznak Velem egy helyiségben, akik nem tudják, hol a szabászat vagy a labor, mi van a második eme­leten. Nem érdekli ókét. Csák az a húsz forint, mellyel egyik társuk többet kapott a múlt hónapban. Ha néhány perc pi­henőre összeverődünk, vagy ebédszünetben beszélgetünk, mindjárt ez a téma kerül elő. Az már kevésbé, hogyan épül az új üzemrész, milyen gépek érkeztek már eddig, vagy mit lehetne tenni azért, hogy azt a húszforintnyi különbséget be­hozza valaki. Meg az egymás­sal törődés, a segítőkészség hiánya is felbosszant, amelyet főleg a fiatalok körében ta­pasztalok. De ha már benne vagyok, hadd folytassam: ret­tenetesen mérgesít az emberek modortalansága. Az, hogy mindjárt felcsattannak, ha va­lamit szóvá tesznek nekik. Pe­dig nálunk a vezetők igazán nem adnak okot a durvaságra A szalagvezető mindenkinél így kezdi: legyen szívp^,, És' mégis, sokan minősíthetetlen hangon válaszolnak. Lehet, hogy ezt gondolják demokra­tizmusnak?' áldozni? Azt hiszem, Halasy László iparművész meg tud­na élni a tehetségéből is. A nyaralóház falain a leg­újabb divatot jelző »masz­kok«, ősi kultúrákat idéző emberarcok. — A szériamunkák közül ezeket szeretem a legjobban. — mondja Halasy László, s úgy érzem, szavai őszinték. Szeretne többet adni magából. — Bármennyire is tucat­megrendelésre készülnek ezek a faragások, változatosságra törekszem. Minden arc más... Vágyai vannak, de ezek többnyire alszanak. Mint az enyhe télben a tavasz ... — A Bizományi Áruház gondolt aiya, hogy a munka­igényesebb iparművészeti al­kotásoknak is csináljon pia­cot. írtak, hogy készítsek egyedi munkákat. A levél föllelkesített, de tulajdon­képpen minden maradt a ré­giben. Illetve a szívós széria­munka közben sikerült né­hány művészi elképzelésemet is megvalósítanom. így szüle­tett meg a jobbágyfigura, a szörny alakot idéző Manó. Ilyesfélékre gondolhattak a Bizományi Áruházban is. Egy »másik« igény kielégítésére, mely mögött nem elég azon­ban csak a jobb ízlést látni, hiszen a munkaigényesebb, művészi munka drágább is. Ügy érzem, itt Szárszón, Halasy Lászlónál elég lenné a vágyakat ébresztgetni, ha nem hiányozna mellőle a biz­tonságos megélhetés. A való­ság azonban ennél sokkal bo­nyolultabb, melyből semmi sem hiányzik jobban, mint az ízlésnevelés, amelyről ugyan sok szó esik, de még kevés valósul meg belőle a gyakor­latban. Horányi Barna Somogyi Néplopl 5 Pintér Dezső * o »­o A szálak Schönkausei 1 Ilii no 4» —4 V* tábornokhoz vezetnek 16. Paál László Vágyak ébresztése i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents